Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-03 / 26. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES Az SZNT Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottsága a mezőgazdaság távlatairól tárgyalt Az SZNT M­zőgazdasági és Élel­mezésügyi Bizottsága huszonnegye­dik ülésén foglalkozott a XIV. kong­resszus határozataiból eredő felada­tokkal: az erdő- és vízgazdálkodással, a mezőgazdasággal és az élelmiszer­­iparral kapcsolatban. A bizottság megállapította, hogy az elmúlt időszakban az erdőgazdaság fejlesztésére nem fordítottunk elég gondot, és az erre a szakaszra vonat­kozó határozatok nem voltak telje­sítve. A CSKP XIII. kongresszusának határozata célul tűzte, hogy az erdő­­gazdaságba évről évre többet kell beruházni, ezzel szemben mintegy 100 millió koronával kevesebbet fek­tettünk be ezen a szakaszon. A vízgazdálkodás szintén több be­ruházást kíván a jövőben. Amellett, hogy gyorsabb ütemben építjük az öntözőberendezéseket Kelet-Szlová­­kiában, minden szakaszon növelni kell az öntözőberendezések térfoga­tát. A kelet-szlovákiai kerületben az ötödik ötéves tervben mintegy 30 000 hektár válik öntözhetővé, de szlová­kiai méretben évente 18 ezer hektá­ros területen létesítünk öntözőberen­dezéseket. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium elképzelése szerint az elkövetkező években min­den úgynevezett felmaradó pénztar­talékot, vagyis a más szakaszokon nem felhasznált pénzösszegeket vízgazdálkodás megjavítására, illetve a öntözőberendezések létesítésére kell felhasználni. Igen figyelemre méltó, hogy a vízgazdálkodás terén több mint 50 százalékkal emelkedik a be­ruházás, és ennek következtében töb­bek között már 27 százalékkal több lakás lesz rákötve a központi vízveze­tékekre. Ez számokban kifejezve mintegy 400 ezer embert érint. A nem is olyan elérhetetlen távlatokban a lakosságnak mintegy 60 százaléka vízvezetékből kapja majd a vizet, vá­rosban, falun egyaránt. Az ötödik öt­éves tervben, tehát a rövidebb táv­latban a lakosság 46 százaléka kapja a vizet központi vízvezetéken keresz­tül, és 36 százaléka rá lesz kötve a kanalizációs berendezésekre. Az Agrokomplexba összesen öt év alatt 22 milliárd koronát ruházunk be. Ebből 16 milliárd közvetlen a me­zőgazdaság, 5 milliárd az élelmiszer­­ipar, a többi pedig a terményfelvá­sárló és ellátó vállalatok fejlesztésére lesz fordítva. A mezőgazdasági beru­házások jelentős része a meglevő épületek korszerűsítésére és új, a ter­melés koncentrációját szolgáló istál­lók építésére lesz fordítva. Ha a be­ruházási tervek sikerülnek, a szarvas­­marha 25, a hízósertés 30 százaléka lesz a jövőben új, korszerű istállók­ban. A mezőgazdasági bizottság általá­ban egyetértett a növénytermesztés strukturális változásaival. Mint isme­retes 50 százalékkal nagyobb terüle­ten termelünk majd kukoricát, de növekedik a burgonya, cukorrépa és az olajosfélék vetésterülete is. Azon­ban többen megjegyezték, hogy a ku­korica termesztése az egyre nagyobb fokú gépesítés mellett is még igen költséges. Hogy a mezőgazdasági üze­mek a jövőben ne fizessenek rá a kukoricatermesztésre, a lehető legna­gyobb területen termelik majd nagyhozamú kukoricafajtákat, maxi­a­mális mértékben gépesítik a növény­­ápolást és a begyűjtést, az illetékes szervek pedig intézkedéseket tesznek a kukorica árának módosítására. Ar­ról van szó, hogy a jövőben a kuko­rica ára jóval magasabb lesz, mint most. Az ötéves terv időszakában a me­zőgazdaság mintegy 20 milliárd koro­na értékű gépet kap, mégpedig olya­nokat, amelyek megfelelnek a köve­telményeknek. Az igényeket szem előtt tartva előtérbe kerül például a 80—140, sőt 200 lóerős traktorok gyártása. A mezőgazdaság megközelí­tőleg 56 ezer traktort, 8000 gabona­­kombájnt és 3000 kukoricabegyűjtő kombájnt kap, emellett megfelelő mennyiségű gépet a burgonya és a cukorrépa begyűjtésére. A bizottság tagjai különösen a cukorrépabegyűj­tő gépekről vitatkoztak. Ugyanis ar­ról van szó, hogy a jövőben a cukor­répát majdnem teljesen géppel gyűj­tenék be, viszont az eddigi cukorré­pabegyűjtő kombájnok nem minde­nütt feleltek meg a követelmények­nek. Az élelmiszeriparban egyre jobban érvényesülnek a nemzetközi koope­rációs viszonyok. Több üzemegység épül a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében. Szó van például egy nemzetközi hűtőlánc-rendszerről. Erre igen nagy szükség van, mert egyre több árut tárolunk a jövőben hűtőberendezésekben, mert a tapasz­talatok azt igazolják, hogy például a mélyhűtött gyümölcs C-vitamin tar­talma igen nagy mértékben és hos­­­szú ideig megmarad. Élénk vita után az SZNT Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Bizottsága általában egyetértett a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból ere­dő feladatokkal, főleg a mezőgazda­­sági termelés összpontosításával, — azonban az egyes felszólalók óvatos­ságra intettek, hogy a termelés kon­centrációja minden esetben az öko­nómiai előnyök alapján és a többter­melés érdekében történjen. (balia) forradalmi ötven évvel ezelőtt, júni­us 16-án hirdették ki a Szlovák Tanácsköz­társaság megalakulását, amely csatlakozott a világ proletárforra­dalmi mozgalmához és egy sorban küzdött a Magyar Tanácsköztár­sasággal. A Szlovák Tanácsköztár­saságnak a Csehszlovák Köztársa­ságban a proletár diktatúra meg­valósításához kellett volna alapul szolgálni. Azonban amint ismere­tes, a szociáldemokrácia jobbol­dali vezetőségének osztályáruló magatartása és a nemzetközi be­hatások, imperialista háborús be­avatkozások miatt a proletariátus nem vehette át a hatalmat Cseh­szlovákia területén. Az 1919-es évben a III. Interna­­cionáléban olyan nézetek uralkod­tak, amelyek szerint Európa kapi­talista államaiban további forra­dalmi változásokra van lehetőség, és a burzsoáziától a munkásosz­tály több államban átveheti a ha­talmat. Kezdetben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hatá­sára a fő forradalmi fészek Né­metországban volt, ahol 1919-ben kikiáltották a Bajor Tanácsköz­társaságot. Utána következett Magyar Tanácsköztársaság, amely a sokkal nagyobb horderejű volt, mint a bajor és tovább is tartotta fenn magát. A csehszlovák burzsoázia nemzeti demokratikus forradalom a győzelme után 1918-ban magához ragadta a hatalmat, és nagyon elégedetlen volt a munkásmozgal­mi hullám erősödése miatt. Külö­nösen a Magyar Tanácsköztársa­ság létezése, illetve annak hatása az itteni munkásosztályra, vala­mint nemzeti kisebbségekre nyug­talanította. Ezért nagyon készsé­gesen hozzájárult ahhoz az egyez­séghez, amely szerint csehszlovák és román szuronyokkal kell az európai forradalmi fészkeit likvi­dálni. A Magyar Vörös Hadsereg azonban a cseh és román inter­venciós katonaság támadásait visszaverte, és mélyen benyomult főleg a kelet-szlovákiai terüle­tekre. A proletariátus Szlovákiában örömmel és lelkesedéssel fogadta a Magyar Tanácsköztársaság for­radalmi Vörös Hadseregét. csehszlovák intervenciós egységek­­ a forradalmi behatások következ­ hagyomány tében dezorganizálódtak és a kez­deti előnyomulás után pániksze­rűen menekültek. A koäicei, prešovi, a lévai (Levice) és más a városok forradalmi tömegei nagy­gyűléseken sürgették, hogy kö­vetni kell az orosz és a magyar példát, s a munkásosztály vegye át a hatalmat. A szocialista-kom­munista párt szlovákiai kassai szekciója 1919. június 16-án prešovi manifesztáción Kelet-Szlo­­­­vákia felszabadított részén hirdet­te ki a Szlovák Tanácsköztársa­ságot. Prešovon megválasztották a proletár államhatalmi szerv ideiglenes központi szervét is. Június 20-án sor került a válasz­a­dásokra, amelyen megválasztották 20 komiszárból álló Szlovák Forradalmi Kormánytanácsot, a­­melynek élén még volt egy 11 ta­gú szűkebb vezetőség. A Forra­dalmi Kormánytanács funkcióba lépése után máris hozzálátott a legfontosabb vállalatok álamosítá­­sának befejezéséhez, úgyszintén a pénzügyi intézeteket, valamint a szállítóvállalatokat is államosítot­ták. Kisajátították a földet, azon­ban elkövették azt az alapvető hibát, hogy senkinek sem osztot­ták ki és ezért a munkásosztály elvesztette szövetségesének, a földműveseknek támogatását. A Szlovák Tanácsköztársaság születése és megszűnése össze­függött a Magyar Tanácsköztársa­ság Vörös Hadseregének előnyo­mulásával, illetve visszavonulásá­val. Amikor a Magyar Tanácsköz­társaság forradalmi kormánya kényszerítve volt arra, hogy vis­­­szahívja Szlovákiából csapatait, a Szlovák Tanácsköztársaság kato­nai segítség nélkül maradt, és ez­zel tevékenysége be is fejeződött. Július 7-én a cseh Intervenciós egységek újra megszállták a Szlovák Tanácsköztársaság terü­letét. Az 1918—1920-as években a nagy forradalmi megmozdulások keretében a Szlovák Tanácsköz­társaság megalakítása az első kí­sérlet volt a szlovák szocialista államiság megvalósítására. Habár a Szlovák Tanácsköztársaság nem egészen három hétig tevékenyke­dett, mégis forradalmi hagyomá­nyul szolgál a szlovák és cseh nép haladó mozgalmaiban. Ján Micátek alezredes Készül az egyiptomi alkotmány Egyiptomban komoly előkészületek után készül az egyiptomi alkotmány. Ezzel egyidejűleg szintén készül az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmánya is. Az egyiptomi, a líbiai, a szíriai és a szudáni megbízottakból álló vegyes bizottság már átadta a szövegezéssel foglalkozó albizottság­nak az előkészített anyagot végleges jóváhagyásra. Kairói nyilatkozatok szerint és a majd érvénybe lépő konföderációs al­kotmány értelmében a csatlakozásnak két feltétele van. Az egyik, hogy az illető arab ország köztársaság le­gyen, a másik, hogy a szocializmus építését tűzze ki célul. Az alkotmány szabályozni fogja az Arab Köztársa­ságok Szövetsége tagországainak szoros politikai és teljes katonai együttműködését. A legnagyobb mér­tékben figyelembe veszi a társult országok társadalmi és politikai rend­szerének, fejlettségének eltérő voná­sait, illetve szintjét, s éppen ezért az alkotmány nem az egyesülést, ha­nem csupán a konföderációt hirdeti meg. A konföderációs alkotmány tehát az arab térségben igen haladó jelle­gű, mert egyrészt, amint már emlí­tettük, megkívánja, hogy a csatlakozó ország köztársaság legyen, ezzel mint­egy hadat üzen a monarchikus jelle­gű királyságoknak, és nagy jelentő­ségű az a kívánalom, hogy az illető ország a szocializmus építését tűzze ki célul. Ismeretes, hogy az ún. arab a szocializmus még nagyon messze áll mi szocializmusunktól, azonban maga a törekvés, hogy a dolgozók millióinak szociális problémáit akar­ják megoldani, mégis haladónak szá­mít. Habár maga Egyiptom még sok kezdeti nehézséggel küzd, pl. a tár­sadalom­ és a gazdaság­ fejlesztése terén, annak ellenére, ha létrejön, illetve érvénybe lép az Arab Köztár­saságok Szövetségének alkotmánya, egy haladó egység kovácsolódhat össze Közel-Keleten. Az egyiptomi, valamint az Arab Köztársaságok Szövetségének alkot­mánya tehát lényeges közeledést hoz majd az arab országok között, szilár­dítja az arab egységet, biztosan tá­maszkodik a szocialista országok se­gítségére és a jövőben jó példával járhat elől Afrikában a többi orszá­gok előtt a szocialista jellegű rend­szer építésében. 1971. július 3. A 34 A jelzésű operációs­ terv Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb botránya gyűrű­zik az utolsó hetekben. A New York Times napilap közölni kezdte azt a 3000 oldalból és­­ két és fél millió szóból álló titkos dokumentum-sorozatot, amelyhez még további 4000 ol­dalnyi kiegészítő dokumentum tartozik, amely leleplezi a leg­utóbbi köztársasági elnökök közvélemény-félrevezető tevékeny­ségét. Röviden arról van szó, hogy a napvilágot látott dokumentu­mok igazolják azt a már korábbi feltevést, hogy az Amerikai Egyesült Államok részletesen előkészítette az indokínai tér­ségben a háború kiterjesztését. Az egyik titkos dokumentum­ban az a megállapítás olvasható, hogy Távol-Keleten a kom­munista mozgalomnak azért van olyan ereje, illetve talaja, mert az támogatja a népi felszabadító mozgalmakat. Az USA- nak tehát harcolni kell a felszabadító mozgalmak ellen, hogy így visszaszorítsa a kommunizmus terjedését. További doku­mentumokban arra hivatkoznak, hogy ha Indo-Kínában nagy sikereket érnek el a felszabadító erők, akkor ez tovább ter­jedhet még a dél-amerikai latin államokba is. Megrökönyödve állapítják meg, hogy a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front óriási területeket tart ellenőrzése alatt. A 34 A jelzésű terv alapján már 1964-ben egyre gyakoribbá váltak az U–2-es amerikai felderítő repülőgépek berepülései a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére, és egyre több diverzánst juttattak az országba. A tonkini incidensnek még híre-hamva sem volt, amikor már 25­­ 40 repülőgép Laoszból rendszeresen berepült a VDK területére, sőt kisebb­­nagyobb bombázásokat is végrehajtott. A hős vietnami nép türelmét nem vesztve óvakodott a provokációktól, mert tudta, hogy az amerikaiak csak egy esetleges válaszakcióra várnak, hogy így megindokolhassák a háború kiterjesztését. A 3000 oldalas dokumentum-sorozatból az amerikai köz­vélemény megtudta, hogy 1964. július 30-án éjfélkor West­moreland generális vezetése alatt álló dél-vietnami tengeri egységek megtámadták a Tonkíni-öbölben levő Hon Me és Hom­ Nieu szigeteket. A Madox nevű amerikai torpedóromboló pa­rancsot kapott, hogy ezeket a szigeteket négy tengeri mér­földre közelítse meg. A Vietnami Demokratikus Köztársaság tengerpart-védelmi csónakjai üldözni kezdték a Madoxot, mert azt hitték, hogy a dél-vietnami hajók támadását fedezi. Augusztus 3-án a 34 A terv szerint a dél-vietnamiak további titkos támadást hajtottak végre, mégpedig a Madox és a Tur­ner Joy amerikai hajók védelme alatt. Két éjszakával azelőtt, augusztus 1-én és 2-án az amerikai repülőgépek már bombáz­ták Észak-Vietnamot. A provokációk során a VDK part menti torpedó csónakjai több védőakciót hajtottak végre. A Tonkini-öbölben tehát az amerikaiak által támogatott dél­vietnami provokációkra válaszoltak az NDK védelmi ütegei, azonban ezt gondosan eltitkolták az amerikai közvélemény előtt, és augusztus 4-én az amerikai nemzetbiztonsági bizott­ságban jóváhagyták a 37—64-es számú operációs tervet, mely magába foglalta a NDK bombázását. Hamarosan előkészítet­ték a támadótervet Pierce Arrow fedőnév alatt. Ezután John­son az USA-ban uralkodó mindkét párt 16 képviselőjével talál­kozott a kongresszuson, és bejelentette, hogy a nem provo­kált támadás után — amit a VDK part menti egységei hajtot­tak végre az amerikai hajók ellen — elhatározta a megtorló visszavágást és kérni akarja a kongresszust, hogy ezt rezolú­­cióval támogassa. Johnson 16 percig beszélt a televízióban az amerikai néphez a szerinte in­dokolt visszavágásról, azonban egy szót sem szólt a Tonkins-öbölben lezajlott előzetes dél­vietnami és amerikai provokációkról. Természetesen arról sem, hogy már jóval előbb részletes távlati terv készült az indo-kínai felszabadítási mozgalmak leveréséről. A félrevezető politika után Johnson kormánya 1964. szeptember 7-én általá­nos többséget szerzett a kongresszusban arra vonatkozólag, hogy meg kell kezdeni a VDK bombázását, 1965. február 13-án pedig kiadták a VDK állandó bombázására vonatkozó paran­csot. A hatalmas dokumentum-sorozatnak tehát az a lényege, hogy a Tonkins-öbölben a dél-vietnamiak és az amerikai impe­rialisták provokáltak és a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság part menti védelmi erői csak védekeztek. Viszont az igaz­ság eltitkolása nyomán az amerikai kongresszus megszavazta a háború kiterjesztését, melyben a barbár bombázások is ter­vezve voltak. A hős vietnami nép hosszú éveik során önfeláldo­­zóan küzdött és érzékeny veszteségeket szenvedett. Az ame­rikaiak azzal ámították hazájuk népét, hogy évente mind­össze csak 200 amerikai katona esik el a vietnami harctere­ken és ez egyenlő az USA nemzeti napján autóbalesetek kö­­vtekeztében bekövetkezett halálesetek számát. Azóta több mint 60 ezer amerikai katona esett el, nem számítva a sok millió dollárt érő hadianyagot. Az egész világ tudja, hogy Amerika a kapitalista államok között a leggazdagabb. Azon­ban mégsem annyira gazdag, hogy a nemzetgazdaság olyan óriási összegeket ne érezzen meg, mint amennyibe a vietnami háború kerül. Johnson például emiatt nem valósíthatta meg az ún. nagy szociális programot, amelynek keretében a rend­kívüli szegény rétegek életszínvonalát emelték volna és újabb beruházásokkal csökkent volna a munkanélküliek száma. Úgy látszik azonban, hogy az amerikai imperializmus az emberek százezreinek életét és a dollárok millióit sem sajnálja világ­uralmi törekvéseinek érdekében, és mindenütt igyekszik be­avatkozni a konfliktusokba, ahol haladó nemzeti felszabadító harc folyik, mert attól retteg, hogy ezután az illető országban létrejöhet a kommunisták, a munkásosztály vezetésével egy szocialista rendszer. Az amerikai imperializmus állandóan készenlétben áll és a már régen elkészített terv vagy tervek szerint cselekszik. Ismeretes szerepe a koreai háborúban, a guatemalai, dominikai intervencióban, a Kuba elleni agresszió­ban, az 1958-as libanoni partra szállásban a közel-keleti izraeli agresszió idején. Minden esetben a haladó mozgalmak ellen vetette be erőit. A dokumentumok közzététele természetesen óriási felhábo­rodást váltott ki az Amerikai Egyesült Államokban, és a ha­ladó közvélemény egyre erőteljesebben követeli a vietnami háború befejezését, illetve az amerikai csapatok kivonását az indokínai körzetből. A Fehér Házban a szenátusban 42 ellen 57 delegátus szavazott arra, hogy az USA kilenc hóna­pon belül vonja ki katonai egységeit Vietnamból. Nem lehet tudni, hogy ez imperialista erőket szolgáló kormány hogyan reagál az ehhez hasonló szavazásokra, azonban egy biztos: az amerikai nép megtudta az igazságot, és az egy év múlva sorra kerülő választások alkalmából hallatja szavát. Igaz, Nixon azzal védekezik, hogy nem ismerte a 34 A jelzésű tervet és Johnson is arra hivatkozhat, hogy ő is már csak elődei nyomdokán haladt tovább. Azonban ez nem változtat a ténye­ken. Az USA legutóbbi öt elnöke félrevezette az amerikai köz­véleményt, és ezért az amerikai népnek nagy árat kellett fizetni. Balla József

Next