Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-01 / 13. szám
1972. április 1. Ära 1.— Kis XXIII. évfolyam, 13. szám. — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Szakmelléklet A barátság városa Huszonhét év telt el azóta, hogy a fasizmus leverésére szövetkezett hatalmak győzelemsorozata közben a szovjet hadsereg Hitler embertelenül pusztító hadainak utolsó maradékát is kiűzték Magyarország területéről. A három millió koldus hazájában ez egy olyan korszak kezdetét jelentette, amelyről a Horthy-elnyomás idejében álmodni sem mertek. Ezerkilencszáznegyvenöt április negyedike nemcsak Magyarország népeinek számára felejthetetlen, hanem Bratislava lakosságának is. Ezen a napon verték ki Szlovákia fővárosából a szívósan védekező fasiszta egységeket. A város azokban a napokban szomorú képet nyújtott, összedőlt lakások, felforgatott villamosok, a Dunát átszelő híd roncsai jellemezték a pusztulást. A város lakói éhesen, rongyosan, lelkes örömmel fogadták a felszabadító csapatokat. Sokan élnek még azok közül, akik bár örültek a háború végének, mégis kétségbeesetten, kevés hittel néztek a kibontakozó tavasz elé. Persze, akadtak olyanok is, főképp a harcban edzett kommunisták, munkások soraiból, akik egy percig sem tétlenkedtek, hanem hozzáláttak a romok eltakarításához, a helyzet normalizálásához. A tavasz ígérő napfényben a szovjet parancsnokság irányítása mellett ezrek és ezrek szorgoskodtak napról napra és munkájuk nyomán rövidesen megindult a közlekedés, újjáépítették a felrobbantott hidat. Az évek hosszú során régi lelkes építők sorai megfogyatkoztak. De azért sokan élnek még közülük, akik az élvonalban küzdöttek a város, az ország fejlesztéséért. Ők tudják legjobban lemérni, mit fejlődött a Dunaparti metropolis, ahol az egészségtelen nyomortanyák helyett korszerű blokkokban, családi házakban él a lakosság. Olyan fellendülés, amely a felszabadulás óta Bratislavában tapasztalható, csakis egy szocializmust építő országban lehetséges. A felszabadulás idején 130 ezren éltek Szlovákia fővárosában. Napjainkban a lakosság létszáma megközelíti a 300 ezret. A lakásegységek száma az akkorihoz viszonyítva megkétszereződött, és bátran állíthatjuk, hogy az ipar, a technika, a művelődés és a művészet központjává vált. A felszabadulás óta 20 jelentős üzem épült Bratislavában, amelyek szlovákiai ipari termelésének közel 20 százalékát adják. Az utóbbi években a gyorsütemű lakásépítkezés mellett olyan létesítmények készülnek, mint az új televíziós központ, televíziós adó és a kétszintes egypilonos Duna-híd. A televíziós központ a legkorszerűbb lesz hazánkban, s egyben az ország legmagasabb épületét is ott találjuk. A készülő hídon a kíváncsiak már átsétálhatnak Petržalkára, amely szintén óriásit fejlődik majd a következő években, és több lesz a lakossága, mint Bratislavának a felszabaduláskor. Ezért a távlati tervek szerint még négy hidat építenek, ami öszeköti a két városrészt. A belváros újjárendezése szintén a közeli feladatok közé tartozik és a jelenlegi Obchodná utca környékén korszerű üzletnegyed épül. A főtéren már mgekezdték a város legimpozánsabb szállodájának az építését, és azt a közeljövőben átadják a rendeltetésének. Bratislava az utóbbi években vásárvárossá vált. Évről évre itt rendezik meg a vegyipari kiállítást, amely iránt nagy az érdeklődés és a szocialista államok mellett részt vesznek rajta a legjelentősebb kapitalista államok is. kár A fővároshoz a legutóbi választástöbb községet hozzácsatoltak. Ezekben a külvárosi részekben egész sor mezőgazdasági üzem működik, amelyekben egyre nagyobb gondot fordítanak a zöldségtermesztésre, hogy a város lakossága minél frissebb áruhoz jusson. Az elmúlt években 7 hektárnyi területen üvegház létesült, ahonnan cserepes- és vágott virággal látják el az üzleteket. Soká lehetne sorolni a felszabadulás óta építetteket, a közlekedés fejlesztésében elért eredményeket, a sportlétesítmények sokaságát, a műemlékekre fordított fokozott gondoskodást, amelyeknek az egyik legkiemelkedőbb szimbóliuma a város fölött kiemelkedő ősi vár, ahol a legrepzentációsabb kiállításokat rendezik. A város irányítói azzal is lerótták hálájukat a felszabadítók iránt, hogy több hősi emlékművet létesítettek. A városban lévő felszabadulási emlékművek és a kiemelkedő Slavín sohasem hagyja feledtetni azt az áldozatot, amelyet a szovjet katonák hoztak Bratislava felszabadulásáért. Elhozták a szabadságot és egyben a lehetőséget arra, hogy a dolgozó nép vegye kezébe a hatalmat és röpke negyed század alatt olyan fejlődést érjenek el, amelyre kevés példa volt a világtörténelemben. A várost a 2900 km hosszú Barátság olajvezeték örökre összekötötte a Szovjetunióval és a kapcsolatok minden téren egyre jobban elmélyülnek. A felejthetetlen évfordulót ünneplő város lakossága ezekben a napokban kegyelettel emlékezik meg azokról a szovjet hősökről, akik életüket áldozták Bratislava felszabadulásáért, gondolatban vagy valóságban virágcsokrot helyeznek el a Slavínon lévő sírhantokra. Jövőnkre vésett dátum Mint forróságtól nyaranta a táj, a gazdag talaj körben repedez, teremne bár, de gyilkoló aszály leheletétől fásult, cserepes; így haldokolt a gazdag Duna-völgy, tízezer úrnak féltett otthona. Hiába gyűlt az eső odafönt, vihogó szelek hajtották tova. S a nép, a nép várt századokon át, reménykedve a terhes ég alatt, várta a zengő villamos kaszát, a szabadító forradalmakat. Grófi kastélyok, hercegi tivornyák helyén, hogy egyszer szebb lesz a jövő, ezt várták, kik néztek az igazság börtönben tartott nap arca felé. És 45 tavaszán végre jött a diadalmas, győzelmes sereg, dörrenések és villámok között a szabadság, mint zápor megeredt. A Vörös Hadsereg nyomán a táj májusba szökkent gyorsan — és akit „három millió koldus telke“ várt, ma hozzád küldi boldog szavait. Az új ország, a fényes arcú nép, míg házhelyén építi otthonát, a gyárak zümmögnek fenséges zenét, hogy megköszönjék nektek: katonák. Nemcsak márványba, ami elenyész, jövőnkbe véssük ezt a dátumot: a szabadulást! — a hősök nevét, s az idők végtelenjén ott ragyog. Л