Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-24 / 25. szám

Г-oj GEORGI DIMITROV (1882—1949) Az egész világ haladó gondolkozást­, a társadalmi élet for­radalmi átalakítását szorgalmazó népei tisztelettel és hálával emlékeznek a bolgár nép nagy fiára, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló vezetőjére, születésének 90. év­fordulója alkalmából. Georgi Dimitrov lényegében az egész életét a boldogabb jövőért, a szocializmus győzelméért folyó harcnak szentelte. Már húsz éves korában tagja volt a Bolgár Szociáldemokrata Pártnak, s nevéhez fűződik a bolgár forradalmi marxista párt megalakítása is. Az élesedő osztályharc időszakában sok meg­próbáltatáson ment keresztül. Mint a bolgár munkások és pa­rasztok 1923. szeptemberi felkelésének egyik szervezőjét és irányítóját a burzsoá bíróság halálra ítélte. S így emigrációba kényszerült s egészen 1943-ig nagy szerepet töltött be a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságában. 1935-től, mint a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságának főtitkára irányította a kommunista pártok antifasiszta harcát és a népfront poli­tika alapjainak lerakását. Fáradhatatlanul küzdött a munkás egységfront és a népfront létrehozásáért a fasizmus és a há­ború ellen. 1933-ban, amikor a fasizálódó Németországban a Reichstag felgyújtásnak hamis vádjával letartóztatták — az emlékezetes lipcsei perben elhangzott beszédeiben feltárta a német fasizmus imperialista, népellenes jellegét, tehát vádat emelt a fasizmus ellen. Az 1940-es évek elején, mint a Bolgár Kommunista Párt ve­zetője szervezte és irányította a bolgár népfront antifasiszta harcát. S amikor a bolgár nép a kommunista párt vezetésével magához ragadta a hatalmat, véglegesen visszatért Bulgáriába és 1946-tól mint a minisztertanács elnöke és a Bolgár Kom­munista Párt főtitkára, — egészen az 1949. július 2-án bekö­vetkezett haláláig — vezette a bolgár nép harcát a népi de­mokratikus rendszer megszilárdításáért és a szocializmus győ­zelméért. A bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kima­gasló vezetőjének dicső emléke előtt mi is meghajtjuk a ke­gyelet zászlaját. SZABAD FÖLDMŰVES A Kubai Kommunista Párt Köz­é*­ponti Bizottságának első tit­kára, a Kubai Köztársaság forradal­mi kormányának elnöke európai kör­útja során hazánkba érkezett. Fidel Castro 1927. augusztus 13-án született az Oriente tartomány Burán helységében. Itt kezdte meg tanulmá­nyait, amelyet 1937-ben Havannában folytatott. A középiskola befejezése után a havannai egyetem jogi fakul­tásának hallgatója lett s aktív rész­vevője volt a diákok politikai harcai­nak. Egyetemi tanulmányait 1949-ben fejezte be, majd rövid ideig magán­­ügyvédi gyakorlatot folytatott. Később elnyerte a jogi doktori tudományos fokozatot. 1952. március 10-én, közvetlenül a­­ Batista puccs után Fidel Castro törté­nelmi jelentőségű okmányt terjesztett a legfelsőbb bíróság elé: megbélye­gezték a puccsot s büntető szankció­kat követelt. 1953. július 26-án megszervezte Moncada-laktanya elleni támadást. A a harc megkezdése előtt mondta 95 ifjú társának: „Mi néhány óra alatt győz­hetünk vagy veszíthetünk, de — fi­gyeljétek jól, elvtársak — a mozga­lom így vagy úgy győzni fog“. A tá­madás sikertelen volt, Fidel Castro azonban nem tartotta magát legyő­­zöttnek, s önkénteseket toborzott a hegyekben folytatandó harchoz. Ti­zenheten maradtak életben, ám a La Gran Piedra hegységben őket is el­fogták. Batista emberei megkísérelték Castro meggyilkolását, elvtársai azon­ban a veszély láttán éhségsztrájkot kezdtek, így életét sikerült megmen­teniük. Fidel Castrót elítélték. A mon­­cadai hősök elleni per során mondta el 1953. október 16-án híres, „A tör­ténelem fel fog menteni“ című beszé­dét. Vádolta a Batista-rezsimet, s fel­vázolta azt a politikai és társadalmi programot, amely a „Július 26. Moz­galom“ tevékenységének célja. Cast­­rot és elvtársait tízévi börtönre ítél­ték, s Pinos szigetéra száműzték. A hatalmas erejű tiltakozó megmozdu­lások eredményeként kétéves kény­szermunka után kiszabadult, de az ország elhagyására kényszerült. Előbb az Egyesült Államokba, majd Mexi­kóba ment s itt expedíciót szervezett Kuba felszabadítására. 1956. november 25-én a „Granma“ parancsnokaként 82 társával elhagy­ta Mexikó Taxpan kikötőjét . 1956. december 2-án az Oriente tartomány­ban, Los Coloradosnál (Belice) szállt partra. Érkezésük után három nappal az expedíciót fölfedezték és szétszór­ták Batista erői. Castro csak tizenkét emberét tudta magával vinni a Sierra Maestrába, ahol partizánháborút kez­dett a diktatúra ellen. 1957. január 17-én huszadmagával megtámadta a La Plata kaszárnyát, s itt aratta első győzelmét. 195B. feb­rárjában megnyitotta a Frank Pals néven ismert második keleti frontot, ezt testvére, Raul Castro vezette. Fi­del Castro ezt követően a sziget nyu­gati részének elfoglalását tűzte ki célul. augusztus 21-én a Camilio Cien­­fu­egos vezette „Antonio Maceo“ osz­lop El Saltoból, az Ernesto Che Gue­vara parancsnoksága alatt lévő „Ciro Redondo“ oszlop pedig Las Mercedes­ből kezdte meg előrenyomulását. Mi­után a forradalmárok elfoglalták Santa Clarát, 1958. december 31-én Castro parancsot adott partizánjainak: Előre Havannába! Előrenyomulás köz­ben elfoglalták Santiago de Cubát. Fidel Castro 1959. január 8-án mond­ta el történelmi jelentőségű beszédét Havannában, s ezzel mintegy megko­ronázta a forradalom győzelmét. 1959. február 16-án lett a forradal­mi kormány elnöke, s a Szocialista Forradalom Egységes Pártjának — amely 1985-ben vette fel a Kubai Kommunista Párt nevet — megalaku­lása, 1952 óta első titkára. 1959 májusában egy latin-amerikai utazás során Fidel Castro részt vett 21 állam bizottságának Buenos Aires­ben tartott ülésén. 1960-ban ott volt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, 1983 áprilisában és 1964 januárjában a Szovjetunióba látogatott. A mostani körútja alkalmából meglátogatta szocialista országok egész sorát, nyil­a­ván azzal a nemes szándékkal, hogy megismerkedjen az európai szocia­lista nemzetek országépítési tapasz­talataival, hogy szolgálja hazája nem­zetközi kapcsolatainak és a szocia­lista világrendszer egységének szilár­dítását. Magától értetődik, hogy a kubai nép nagy fiának — az említett célokat szolgáló törekvése — hazánk­ban is megértésre és teljes támoga­tásra talált és a folyamatban­­ levő tárgyalások elősegítik a kubai néphez fűződő barátságunk és sokrétű együtt­működésünk további szilárdulását. Fidel Castro hazánkban Prágában befejeződött a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom VIII. orszá­gos kongresszusa. A főbeszámolók­kal kapcsolatban számos felszólalás hangzott el és ezeket összegezve, va­lamint a beszámolók végkövetkezte­tését elemezve, összefoglalva azt mondhatjuk, hogy jó, termékeny ér­tekezés volt és ezután nem marad más hátra, minthogy az eddiginél még igényesebb munkát végezzünk az országépítés minden szakaszán. Mert csakis a jól végzett munka határozza meg, hogy milyen élet- és munka­körülmények között, milyen magas életszínvonalon élhetünk majd a jö­vőben. A kongresszus elítélte a VII. szak­­szervezeti kongresszus határozatait, amelyek hozzájárultak a politikai és gazdasági anarchia kialakításához és végülis az országot majdnem teljesen inflációba sodorták. Pártunk XIV. kongresszusa határozatának értelmé­ben igényesebb feladatokat és távla­tokat, célokat tűzött az összes dolgo­zók elé. Megállapította, hogy a XIV. kongresszus határozatai serkentőleg hatottak­ a szakszervezetekben végbe­menő konszolidálási folyamatokban. A nagy aktivizálási programban szakszervezeti szervek és szervezetek a aktivizálódtak és sikeresen oldották meg a legégetőbb problémákat. A kongresszus küldöttei egyhangúlag egyetértettek azzal, hogy a helyi szer­vezetek még nagyobb fokú aktivizá­lásával küzdeni kell a XIV. kongres­­­szus gazdasági programjának megva­lósításáért. Persze, ez nem könnyű dolog. Sokoldalú tevékenységről van szó. Sokkal nagyobb mértékben kell törődnünk a dolgozók élet- és mun­kakörülményeivel, törvényes jogaik érvényesítésével. A politikai nevelő­munkában törekednünk kell arra, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban végzett tevékenységben új, szocialista típusú emberek formá­lódjanak. A VIII. szakszervezeti kong­resszus utáni időszakban a kitűzött fő irányvonalnak megfelelően el kell érni, hogy minden dolgozót megnyer­jünk Csehszlovákia Kommunista Párt­ja programjának, fejleszteni kell a dolgozókban az osztályöntudatot és arra kell törekedni, hogy minden dol­gozó részt vegyen a termelés fejlesz­tésében és irányításában. Az üzemi szervezetekben a fősúlyt a politikai­­nevelőmunkára kell irányítani, vi­gyázni kell arra, a helyi szervezetek ne csak gazdasági érdekvédelmi tevé­kenységet fejtsenek ki. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel. Azonban amel­lett olyan politikai­ nevelőmunkát kell kifejteni, hogy a dolgozók tudják, mit miért tesznek. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom óriási méreteket öltött nálunk, hisz a dolgozók 90 százaléka tagja a helyi szervezeteknek. A kongresszus 5,5 millió tag nevében határozott. Bi­zony ez egy óriási erő, most már csak azon van a hangsúly, hogy felhasz­­­­nálják kezdeményezésüket, a lehető leggyorsabb mértékben fejlesszük a termelőerőket és társadalmunkat. A­­mint a kongresszus is megállapította, erre megvan minden előfeltétel. A dolgozók látják, hogy a párt konszo­lidációs törekvése sikerrel jár és ezért mindent megtesznek a további konszolidálás sikerének érdekében. Saját szemükkel észlelik, hogy fel­­újult a rend, egyre elégedettebb a lakosság, egyre nagyobb teret kap az alkotómunka, ami az üzemek sikeres tervtel­jesítésében nyilvánul meg. Ezt bizonyítja, hogy az iparban — az év első öt hónapjában — a termelés az előző évhez viszonyítva 7,6 százalék­kal nőtt,, pedig a terv csak 5,3 száza­lékos növekedést irányzott elő. Az építőiparban a múlt évhez képest 13,6 százalékos volt a növekedés a tervezett 7,1 százalék helyett. Örven­detes, hogy az emelkedést főleg a munka termelékenységének désével értük el. Remekeltek növelte­mező­gazdasági dolgozóink is, mert a múlt évhez viszonyítva jóval több húst, tejet, tojást adtak el a felvásárló szer­veknek. Sikereink tehát figyelemreméltók és ha munkánkat még nagyobb ala­possággal végezzük, akkor eredmé­nyeink még nagyobbak lesznek. —b— Még igényesebb munkát Amikor az SZKP XXIV. kongresszu­sa ülésezett, a világsajtó figyelme a Szovjetunió ,új ötéves népgazdaság­­■ fejlesztési tervére irányult. A legtöbb tárgyilagos külföldi megfigyelő már akkor sem kételkedett a szovjet ter­vek realitásában, mert meggyőződhe­tett róla, hogy az új terv az előző ötéves tervek eredményes tapasztala­taiból indul ki. Persze, hitetlenek mégis akadtak, akik megpróbálták csökkenteni az új ötéves terv jelentő­ségét, így például a londoni Econo­mist és az amerikai Newsweek meg­figyelői azt jósolgatták, hol az új ötéves terv nem sok jót ad az átlag­orosznak. Most már beszélhetünk az ötéves terv első évének reális eredményeiről, és arról is, hogy konkrétan mit adott ez a terv a szovjet embernek. Bevezetőben talán annyit, hogy az ötéves terv első évének alapvető fel­adatait végrehajtották. Az ipar terven felül mintegy 8 milliárd rubel értékű terméket gyártott. A Szovjetunió 121 millió tonnás acéltermelésével túl­szárnyalta az Egyesült Államokat, és a világ első acéltermelő országává vált. Kitermeltek 372 millió tonna kőola­jat, 212 milliárd köbméter földgázt, 800 milliárd kilowattóra elektromos áramot. A kedvezőtlen időjárási vi­szonyok ellenére a kolhozokban és az állami gazdaságokban hozzávetőlege­sen­ 180 millió tonna gabonát takarí­tottak be. A múlt évben az előző­­ évekhez hasonlóan az országban biz­tosított volt a teljes foglalkoztatás, s a dolgozók száma egy év alatt 2,5 millióval növekedett. A kommunista párt XXIV. kongres­­­szusa az ötéves terv fő feladataként tűzte ki a nép anyagi és kulturális életszínvonalának jelentős emelését. Miközben számos tőkés országban, de elsősorban az Egyesült Államok­ban és Nagy Britanniában, egyre fo­kozódnak a szociális problémák, nö­vekszik a munkanélküliség, befa­gyasztják a béreket, drágul az élet, csökken a dolgozók reáljövedelme­­, a szovjet ember megelégedéssel álla­píthatja meg, hogy életszínvonala fel­felé ível. 1971-ben az egy lakosra eső reáljövedelem a Szovjetunióban 4,5 százalékkal növekedett. A terv elő­irányozza, hogy egy év alatt a mun­kások és az alkalmazottak átlagbé­rét 2,8 százalékkal kell emelni, ezzel szemben a tényleges béremelés 3,3 százalékot ért el, és 126 rubelt tett ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a társa­dalmi fogyasztói alapokból eredő ki­fizetéseket és kedvezményeket, akkor a munkások és az alkalmazottak bé­re átlagban havi 170 rubelt tesz ki jelenleg. A kolhoztagok keresete 3 százalékkal növekedett. Az Urál-hegység egyik nagyüzemé­ben, a Szverdlov nevét viselő gyár­ban, a szociológusok felmérést végez­tek a gyári munkások keresetét és családi költségvetését illetően. Íme néhány adat az eredményről: A családfő évi keresete 1900 rubel, a dolgozó családtagok 1660 rubelt keresnek. Az újítói javaslatokért 118 rubelt fizettek. A család évi összjöve­delme tehát 3678 rubel. Kiadások: élelemre 1900 rubelt köl­töttek. Ruházkodásra 525 rubelt, bú­torvásárlásra 360 rubelt. Tartós fo­gyasztási cikkekre 260 rubelt, szol­­gáltatásokra 300, és egyéb kiadások­ra 333 rubelt. Valamivel nagyobb egy diplomás mérnök családjának évi költségveté­se. A család összjövedelme 4609 ru­bel. A mérnökcsalád a munkáscsalád­nál többet költ tartós fogyasztási cikkekre, könyvekre, színházra, mo­zira és kirándulásokra, nyaralásra. Ezek a statisztikai adatok arról ta­núskodnak, hogy a bérek növekedése az elmúlt évben észrevehetően meg­mutatkozott minden egyes család anyagi és kulturális életszínvonalá­ban. A szovjet emberek reáljövedel­me azonban nem merül ki a munka­bérrel. Ide kell sorolni még a nem­zeti jövedelem elosztásának a szocia­lizmusra jellemző olyan formáját, mint a társadalmi fogyasztói alapok­ból eredő jövedelmet vagy kedvez­ményt. Az uráli gyár minden dolgo­zója és családtagja élvezi a társadal­mi alapok nyújtotta kedvezményeket. Kedvezményes üdülési beutalókat kapnak, gyermekeiket kedvezményes áron tartják el s bölcsődékben, óvo­dákban. Ingyenes az orvosi ellátás. Igen sok olyan munkás van, aki a napi munka mellett ingyen végzi el a közép- vagy felsőfokú tanintézetet. Gyermekeik szintén ingyen tanulnak az iskolákban, a szakközépiskolák­ban, vagy főiskolákon. 1971-ben min­den négytagú szovjet család átlagban körülbelül 1112 rubel kiegészítéshez jutot a munkabéren felül az ingyenes vagy kedvezményes ráfordítások és szolgáltatások révén. (Az ötéves terv végére ez a kiegészítő összeg jelen­tősen emelkedni fog.) A társadalmi fogyasztói alapokból hatalmas összegeket fordítanak min­den esztendőben a szociális ellátás javítására. 1971. július 1-től lényege­sen javítottak a nyugdíjasok helyze­tén. A munkások és az alkalmazottak öregségi nyugdíjának alsó kategóriá­ját másfélszeresére növelték. Több mint 60 százalékkal emelték a kol­hoztagok öregségi nyugdíjának alsó határát. A kolhoztagokra és család­tagjaikra egyébként ugyanazt a nyug­díj kiszámolási rendszert terjesztették ki, mint a munkásokra és alkalma­zottakra. Ezek az intézkedések sem növelték a lakosság természete­vásárlóké­pességét. Az ötéves terv ezt is figye­lembe vette. Az elmúlt évben orszá­gosan 7 százalékkal többet vásárolt a lakosság, mint előzően. Ezzel pár­huzamosan tovább javult a fogyasz­tói struktúrája. Most jóval több nagy kalóriájú élelmiszert és tartós fo­gyasztási cikket adnak el, s majdnem kétszeresére növekedett a személy­­gépkocsi vásárlás. A fogyasztási cik­kek kiskereskedelmi árának átlagos színvonala stabil. A múlt évben és ez év elején egyes tartós fogyasztási cikkek, mint például televízió, mosó­gép, motorkerékpár, robogó, segéd­­motoros kerékpár, néhány háztartási vegyi cikk és más árucikk kiskeres­kedelmi árát leszállították, Jó a helyzet a lakásépítés terén. A XXIV. pártkongresszus kitűzte, hogy öt éve alatt hozzávetőlegesen 60 mil­lió ember lakáshelyzetén kell javíta­ni. Az ötéves terv első esztendejében állami, szövetkezeti és magánerőből mintegy 2 millió 300 ezer lakás épült. Ezáltal hárommillió család vagy más­képpen 11,4 millió szovjet ember la­káshelyzetén javítottak. A városokban és a falvakban új általános iskolák, óvodák és bölcső­dék, kórházak, poliklinikák, valamint kulturális és egészségügyi intézmé­nyek épülnek. Évről-évre tartalmasabb a szovjet emberek szellemi élete. A kommunis­ta párt és a szovjet kormány nagy figyelmet szentel az oktatásra, a nép kulturális színvonala emelésére. Ma a Szovjetunióban hozzávetőlegesen 80 millió ember, vagyis az ország lakos­ságának egyharmada tanul. Csupán a­ közép- és felsőfokú szaktanintézetek­­ben kilencmillió a tanulók száma. Az SZKP XXIV. kongresszusa óta elért eredmények láttán a szovjet em­ber megállapíthatja, hogy a párt szo­ciális propagandájának tervszerű megvalósítása igenis meghozta szá­mára a szociális osztalékot. A szovjet ember magabiztosan tekint a jövőre, mert tudja, hogy a tervben foglaltak meg is valósulnak. Gleb Szpiridonov APN Hogyan él a szovjet ember ? 1972. június 24. A barátság elmélyítéséért A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szö­vetség VII. országos kongresszusa az elmúlt napokban értékelte a szövet­ség eddigi munkáját és a határozat­ban kitűzte a­ jövőre vonatkozó fő fel­adatokat. Az értékelés megállapította, hogy a VI. és a VII. kongresszus közötti időszakban a szövetség mun­kája társadalmunkban kialakult vál­ság ellenére is alapjában véve pozitív volt. A szövetség a legnagyobb na­cionalista uszítások közepette is a Szovjetunióval való barátságra buz­dította hazánk dolgozóit. Az utóbbi időben egyre vonzóbbak rendezvé­nyeik és gyarapodik a taglétszám is. Ma már a 17 ezer 617 alapszervezet­nek 1 millió 21 ezer 407 tagja van. A beszámolókban és a vitában főleg arról volt szó, hogy a szövetség a jövőben milyen munkamódszerekkel segítse elő a szocialista országok né­peinek barátságát. A munkamódsze­rek és munkaformák terén óriási le­hetőségek vannak, és ezért óvakodni kell a formális tevékenységtől. Elő­térbe kell kerülni a politikai­ nevelő­munkának és ennek szellemében kell megszervezni a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapját is, amely minden évben a szövetség munkájának leg­kimagaslóbb akciója. FIGYELEM! Tudatjuk lapunk kelet­szlovákiai előfizetőivel és olvasóival, hogy a kelet­szlovákiai kerülethez fű­ződő kapcsolataink fej­lesztése céljából Kráľov­ský Chľmec-i székhellyel kihelyezett szerkesztősé­get létesítettünk. Kérjük a kelet-szlová­kiai mezőgazdasági üze­mek vezetőit és dolgozóit, valamint lapunk további olvasóit, legyenek segít­ségére lapunk kihelyezett szerkesztőjének azáltal is, hogy a sajtóba kívánkozó eseményekről rendszere­sen tájékoztatják. Cím: Illés Bertalan, a Szabad Földműves kihe­lyezett szerkesztője, Krá­ľovský Chľmec (OV CSE­­MADOK). Szerkesztőség

Next