Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-24 / 25. szám

Г-oj GEORGI DIMITROV (1882—1949) Az egész világ haladó gondolkozást, a társadalmi élet forradalmi átalakítását szorgalmazó népei tisztelettel és hálával emlékeznek a bolgár nép nagy fiára, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló vezetőjére, születésének 90. évfordulója alkalmából. Georgi Dimitrov lényegében az egész életét a boldogabb jövőért, a szocializmus győzelméért folyó harcnak szentelte. Már húsz éves korában tagja volt a Bolgár Szociáldemokrata Pártnak, s nevéhez fűződik a bolgár forradalmi marxista párt megalakítása is. Az élesedő osztályharc időszakában sok megpróbáltatáson ment keresztül. Mint a bolgár munkások és parasztok 1923. szeptemberi felkelésének egyik szervezőjét és irányítóját a burzsoá bíróság halálra ítélte. S így emigrációba kényszerült s egészen 1943-ig nagy szerepet töltött be a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságában. 1935-től, mint a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságának főtitkára irányította a kommunista pártok antifasiszta harcát és a népfront politika alapjainak lerakását. Fáradhatatlanul küzdött a munkás egységfront és a népfront létrehozásáért a fasizmus és a háború ellen. 1933-ban, amikor a fasizálódó Németországban a Reichstag felgyújtásnak hamis vádjával letartóztatták — az emlékezetes lipcsei perben elhangzott beszédeiben feltárta a német fasizmus imperialista, népellenes jellegét, tehát vádat emelt a fasizmus ellen. Az 1940-es évek elején, mint a Bolgár Kommunista Párt vezetője szervezte és irányította a bolgár népfront antifasiszta harcát. S amikor a bolgár nép a kommunista párt vezetésével magához ragadta a hatalmat, véglegesen visszatért Bulgáriába és 1946-tól mint a minisztertanács elnöke és a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, — egészen az 1949. július 2-án bekövetkezett haláláig — vezette a bolgár nép harcát a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért és a szocializmus győzelméért. A bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló vezetőjének dicső emléke előtt mi is meghajtjuk a kegyelet zászlaját. SZABAD FÖLDMŰVES A Kubai Kommunista Párt Közé*ponti Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának elnöke európai körútja során hazánkba érkezett. Fidel Castro 1927. augusztus 13-án született az Oriente tartomány Burán helységében. Itt kezdte meg tanulmányait, amelyet 1937-ben Havannában folytatott. A középiskola befejezése után a havannai egyetem jogi fakultásának hallgatója lett s aktív részvevője volt a diákok politikai harcainak. Egyetemi tanulmányait 1949-ben fejezte be, majd rövid ideig magánügyvédi gyakorlatot folytatott. Később elnyerte a jogi doktori tudományos fokozatot. 1952. március 10-én, közvetlenül a Batista puccs után Fidel Castro történelmi jelentőségű okmányt terjesztett a legfelsőbb bíróság elé: megbélyegezték a puccsot s büntető szankciókat követelt. 1953. július 26-án megszervezte Moncada-laktanya elleni támadást. A a harc megkezdése előtt mondta 95 ifjú társának: „Mi néhány óra alatt győzhetünk vagy veszíthetünk, de — figyeljétek jól, elvtársak — a mozgalom így vagy úgy győzni fog“. A támadás sikertelen volt, Fidel Castro azonban nem tartotta magát legyőzöttnek, s önkénteseket toborzott a hegyekben folytatandó harchoz. Tizenheten maradtak életben, ám a La Gran Piedra hegységben őket is elfogták. Batista emberei megkísérelték Castro meggyilkolását, elvtársai azonban a veszély láttán éhségsztrájkot kezdtek, így életét sikerült megmenteniük. Fidel Castrót elítélték. A moncadai hősök elleni per során mondta el 1953. október 16-án híres, „A történelem fel fog menteni“ című beszédét. Vádolta a Batista-rezsimet, s felvázolta azt a politikai és társadalmi programot, amely a „Július 26. Mozgalom“ tevékenységének célja. Castrot és elvtársait tízévi börtönre ítélték, s Pinos szigetéra száműzték. A hatalmas erejű tiltakozó megmozdulások eredményeként kétéves kényszermunka után kiszabadult, de az ország elhagyására kényszerült. Előbb az Egyesült Államokba, majd Mexikóba ment s itt expedíciót szervezett Kuba felszabadítására. 1956. november 25-én a „Granma“ parancsnokaként 82 társával elhagyta Mexikó Taxpan kikötőjét . 1956. december 2-án az Oriente tartományban, Los Coloradosnál (Belice) szállt partra. Érkezésük után három nappal az expedíciót fölfedezték és szétszórták Batista erői. Castro csak tizenkét emberét tudta magával vinni a Sierra Maestrába, ahol partizánháborút kezdett a diktatúra ellen. 1957. január 17-én huszadmagával megtámadta a La Plata kaszárnyát, s itt aratta első győzelmét. 195B. febrárjában megnyitotta a Frank Pals néven ismert második keleti frontot, ezt testvére, Raul Castro vezette. Fidel Castro ezt követően a sziget nyugati részének elfoglalását tűzte ki célul. augusztus 21-én a Camilio Cienfuegos vezette „Antonio Maceo“ oszlop El Saltoból, az Ernesto Che Guevara parancsnoksága alatt lévő „Ciro Redondo“ oszlop pedig Las Mercedesből kezdte meg előrenyomulását. Miután a forradalmárok elfoglalták Santa Clarát, 1958. december 31-én Castro parancsot adott partizánjainak: Előre Havannába! Előrenyomulás közben elfoglalták Santiago de Cubát. Fidel Castro 1959. január 8-án mondta el történelmi jelentőségű beszédét Havannában, s ezzel mintegy megkoronázta a forradalom győzelmét. 1959. február 16-án lett a forradalmi kormány elnöke, s a Szocialista Forradalom Egységes Pártjának — amely 1985-ben vette fel a Kubai Kommunista Párt nevet — megalakulása, 1952 óta első titkára. 1959 májusában egy latin-amerikai utazás során Fidel Castro részt vett 21 állam bizottságának Buenos Airesben tartott ülésén. 1960-ban ott volt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, 1983 áprilisában és 1964 januárjában a Szovjetunióba látogatott. A mostani körútja alkalmából meglátogatta szocialista országok egész sorát, nyilaván azzal a nemes szándékkal, hogy megismerkedjen az európai szocialista nemzetek országépítési tapasztalataival, hogy szolgálja hazája nemzetközi kapcsolatainak és a szocialista világrendszer egységének szilárdítását. Magától értetődik, hogy a kubai nép nagy fiának — az említett célokat szolgáló törekvése — hazánkban is megértésre és teljes támogatásra talált és a folyamatban levő tárgyalások elősegítik a kubai néphez fűződő barátságunk és sokrétű együttműködésünk további szilárdulását. Fidel Castro hazánkban Prágában befejeződött a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom VIII. országos kongresszusa. A főbeszámolókkal kapcsolatban számos felszólalás hangzott el és ezeket összegezve, valamint a beszámolók végkövetkeztetését elemezve, összefoglalva azt mondhatjuk, hogy jó, termékeny értekezés volt és ezután nem marad más hátra, minthogy az eddiginél még igényesebb munkát végezzünk az országépítés minden szakaszán. Mert csakis a jól végzett munka határozza meg, hogy milyen élet- és munkakörülmények között, milyen magas életszínvonalon élhetünk majd a jövőben. A kongresszus elítélte a VII. szakszervezeti kongresszus határozatait, amelyek hozzájárultak a politikai és gazdasági anarchia kialakításához és végülis az országot majdnem teljesen inflációba sodorták. Pártunk XIV. kongresszusa határozatának értelmében igényesebb feladatokat és távlatokat, célokat tűzött az összes dolgozók elé. Megállapította, hogy a XIV. kongresszus határozatai serkentőleg hatottak a szakszervezetekben végbemenő konszolidálási folyamatokban. A nagy aktivizálási programban szakszervezeti szervek és szervezetek a aktivizálódtak és sikeresen oldották meg a legégetőbb problémákat. A kongresszus küldöttei egyhangúlag egyetértettek azzal, hogy a helyi szervezetek még nagyobb fokú aktivizálásával küzdeni kell a XIV. kongresszus gazdasági programjának megvalósításáért. Persze, ez nem könnyű dolog. Sokoldalú tevékenységről van szó. Sokkal nagyobb mértékben kell törődnünk a dolgozók élet- és munkakörülményeivel, törvényes jogaik érvényesítésével. A politikai nevelőmunkában törekednünk kell arra, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban végzett tevékenységben új, szocialista típusú emberek formálódjanak. A VIII. szakszervezeti kongresszus utáni időszakban a kitűzött fő irányvonalnak megfelelően el kell érni, hogy minden dolgozót megnyerjünk Csehszlovákia Kommunista Pártja programjának, fejleszteni kell a dolgozókban az osztályöntudatot és arra kell törekedni, hogy minden dolgozó részt vegyen a termelés fejlesztésében és irányításában. Az üzemi szervezetekben a fősúlyt a politikainevelőmunkára kell irányítani, vigyázni kell arra, a helyi szervezetek ne csak gazdasági érdekvédelmi tevékenységet fejtsenek ki. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel. Azonban amellett olyan politikai nevelőmunkát kell kifejteni, hogy a dolgozók tudják, mit miért tesznek. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom óriási méreteket öltött nálunk, hisz a dolgozók 90 százaléka tagja a helyi szervezeteknek. A kongresszus 5,5 millió tag nevében határozott. Bizony ez egy óriási erő, most már csak azon van a hangsúly, hogy felhasználják kezdeményezésüket, a lehető leggyorsabb mértékben fejlesszük a termelőerőket és társadalmunkat. Amint a kongresszus is megállapította, erre megvan minden előfeltétel. A dolgozók látják, hogy a párt konszolidációs törekvése sikerrel jár és ezért mindent megtesznek a további konszolidálás sikerének érdekében. Saját szemükkel észlelik, hogy felújult a rend, egyre elégedettebb a lakosság, egyre nagyobb teret kap az alkotómunka, ami az üzemek sikeres tervteljesítésében nyilvánul meg. Ezt bizonyítja, hogy az iparban — az év első öt hónapjában — a termelés az előző évhez viszonyítva 7,6 százalékkal nőtt,, pedig a terv csak 5,3 százalékos növekedést irányzott elő. Az építőiparban a múlt évhez képest 13,6 százalékos volt a növekedés a tervezett 7,1 százalék helyett. Örvendetes, hogy az emelkedést főleg a munka termelékenységének désével értük el. Remekeltek növeltemezőgazdasági dolgozóink is, mert a múlt évhez viszonyítva jóval több húst, tejet, tojást adtak el a felvásárló szerveknek. Sikereink tehát figyelemreméltók és ha munkánkat még nagyobb alapossággal végezzük, akkor eredményeink még nagyobbak lesznek. —b— Még igényesebb munkát Amikor az SZKP XXIV. kongresszusa ülésezett, a világsajtó figyelme a Szovjetunió ,új ötéves népgazdaság■ fejlesztési tervére irányult. A legtöbb tárgyilagos külföldi megfigyelő már akkor sem kételkedett a szovjet tervek realitásában, mert meggyőződhetett róla, hogy az új terv az előző ötéves tervek eredményes tapasztalataiból indul ki. Persze, hitetlenek mégis akadtak, akik megpróbálták csökkenteni az új ötéves terv jelentőségét, így például a londoni Economist és az amerikai Newsweek megfigyelői azt jósolgatták, hol az új ötéves terv nem sok jót ad az átlagorosznak. Most már beszélhetünk az ötéves terv első évének reális eredményeiről, és arról is, hogy konkrétan mit adott ez a terv a szovjet embernek. Bevezetőben talán annyit, hogy az ötéves terv első évének alapvető feladatait végrehajtották. Az ipar terven felül mintegy 8 milliárd rubel értékű terméket gyártott. A Szovjetunió 121 millió tonnás acéltermelésével túlszárnyalta az Egyesült Államokat, és a világ első acéltermelő országává vált. Kitermeltek 372 millió tonna kőolajat, 212 milliárd köbméter földgázt, 800 milliárd kilowattóra elektromos áramot. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére a kolhozokban és az állami gazdaságokban hozzávetőlegesen 180 millió tonna gabonát takarítottak be. A múlt évben az előző évekhez hasonlóan az országban biztosított volt a teljes foglalkoztatás, s a dolgozók száma egy év alatt 2,5 millióval növekedett. A kommunista párt XXIV. kongresszusa az ötéves terv fő feladataként tűzte ki a nép anyagi és kulturális életszínvonalának jelentős emelését. Miközben számos tőkés országban, de elsősorban az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában, egyre fokozódnak a szociális problémák, növekszik a munkanélküliség, befagyasztják a béreket, drágul az élet, csökken a dolgozók reáljövedelme, a szovjet ember megelégedéssel állapíthatja meg, hogy életszínvonala felfelé ível. 1971-ben az egy lakosra eső reáljövedelem a Szovjetunióban 4,5 százalékkal növekedett. A terv előirányozza, hogy egy év alatt a munkások és az alkalmazottak átlagbérét 2,8 százalékkal kell emelni, ezzel szemben a tényleges béremelés 3,3 százalékot ért el, és 126 rubelt tett ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a társadalmi fogyasztói alapokból eredő kifizetéseket és kedvezményeket, akkor a munkások és az alkalmazottak bére átlagban havi 170 rubelt tesz ki jelenleg. A kolhoztagok keresete 3 százalékkal növekedett. Az Urál-hegység egyik nagyüzemében, a Szverdlov nevét viselő gyárban, a szociológusok felmérést végeztek a gyári munkások keresetét és családi költségvetését illetően. Íme néhány adat az eredményről: A családfő évi keresete 1900 rubel, a dolgozó családtagok 1660 rubelt keresnek. Az újítói javaslatokért 118 rubelt fizettek. A család évi összjövedelme tehát 3678 rubel. Kiadások: élelemre 1900 rubelt költöttek. Ruházkodásra 525 rubelt, bútorvásárlásra 360 rubelt. Tartós fogyasztási cikkekre 260 rubelt, szolgáltatásokra 300, és egyéb kiadásokra 333 rubelt. Valamivel nagyobb egy diplomás mérnök családjának évi költségvetése. A család összjövedelme 4609 rubel. A mérnökcsalád a munkáscsaládnál többet költ tartós fogyasztási cikkekre, könyvekre, színházra, mozira és kirándulásokra, nyaralásra. Ezek a statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a bérek növekedése az elmúlt évben észrevehetően megmutatkozott minden egyes család anyagi és kulturális életszínvonalában. A szovjet emberek reáljövedelme azonban nem merül ki a munkabérrel. Ide kell sorolni még a nemzeti jövedelem elosztásának a szocializmusra jellemző olyan formáját, mint a társadalmi fogyasztói alapokból eredő jövedelmet vagy kedvezményt. Az uráli gyár minden dolgozója és családtagja élvezi a társadalmi alapok nyújtotta kedvezményeket. Kedvezményes üdülési beutalókat kapnak, gyermekeiket kedvezményes áron tartják el s bölcsődékben, óvodákban. Ingyenes az orvosi ellátás. Igen sok olyan munkás van, aki a napi munka mellett ingyen végzi el a közép- vagy felsőfokú tanintézetet. Gyermekeik szintén ingyen tanulnak az iskolákban, a szakközépiskolákban, vagy főiskolákon. 1971-ben minden négytagú szovjet család átlagban körülbelül 1112 rubel kiegészítéshez jutot a munkabéren felül az ingyenes vagy kedvezményes ráfordítások és szolgáltatások révén. (Az ötéves terv végére ez a kiegészítő összeg jelentősen emelkedni fog.) A társadalmi fogyasztói alapokból hatalmas összegeket fordítanak minden esztendőben a szociális ellátás javítására. 1971. július 1-től lényegesen javítottak a nyugdíjasok helyzetén. A munkások és az alkalmazottak öregségi nyugdíjának alsó kategóriáját másfélszeresére növelték. Több mint 60 százalékkal emelték a kolhoztagok öregségi nyugdíjának alsó határát. A kolhoztagokra és családtagjaikra egyébként ugyanazt a nyugdíj kiszámolási rendszert terjesztették ki, mint a munkásokra és alkalmazottakra. Ezek az intézkedések sem növelték a lakosság természetevásárlóképességét. Az ötéves terv ezt is figyelembe vette. Az elmúlt évben országosan 7 százalékkal többet vásárolt a lakosság, mint előzően. Ezzel párhuzamosan tovább javult a fogyasztói struktúrája. Most jóval több nagy kalóriájú élelmiszert és tartós fogyasztási cikket adnak el, s majdnem kétszeresére növekedett a személygépkocsi vásárlás. A fogyasztási cikkek kiskereskedelmi árának átlagos színvonala stabil. A múlt évben és ez év elején egyes tartós fogyasztási cikkek, mint például televízió, mosógép, motorkerékpár, robogó, segédmotoros kerékpár, néhány háztartási vegyi cikk és más árucikk kiskereskedelmi árát leszállították, Jó a helyzet a lakásépítés terén. A XXIV. pártkongresszus kitűzte, hogy öt éve alatt hozzávetőlegesen 60 millió ember lakáshelyzetén kell javítani. Az ötéves terv első esztendejében állami, szövetkezeti és magánerőből mintegy 2 millió 300 ezer lakás épült. Ezáltal hárommillió család vagy másképpen 11,4 millió szovjet ember lakáshelyzetén javítottak. A városokban és a falvakban új általános iskolák, óvodák és bölcsődék, kórházak, poliklinikák, valamint kulturális és egészségügyi intézmények épülnek. Évről-évre tartalmasabb a szovjet emberek szellemi élete. A kommunista párt és a szovjet kormány nagy figyelmet szentel az oktatásra, a nép kulturális színvonala emelésére. Ma a Szovjetunióban hozzávetőlegesen 80 millió ember, vagyis az ország lakosságának egyharmada tanul. Csupán a közép- és felsőfokú szaktanintézetekben kilencmillió a tanulók száma. Az SZKP XXIV. kongresszusa óta elért eredmények láttán a szovjet ember megállapíthatja, hogy a párt szociális propagandájának tervszerű megvalósítása igenis meghozta számára a szociális osztalékot. A szovjet ember magabiztosan tekint a jövőre, mert tudja, hogy a tervben foglaltak meg is valósulnak. Gleb Szpiridonov APN Hogyan él a szovjet ember ? 1972. június 24. A barátság elmélyítéséért A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség VII. országos kongresszusa az elmúlt napokban értékelte a szövetség eddigi munkáját és a határozatban kitűzte a jövőre vonatkozó fő feladatokat. Az értékelés megállapította, hogy a VI. és a VII. kongresszus közötti időszakban a szövetség munkája társadalmunkban kialakult válság ellenére is alapjában véve pozitív volt. A szövetség a legnagyobb nacionalista uszítások közepette is a Szovjetunióval való barátságra buzdította hazánk dolgozóit. Az utóbbi időben egyre vonzóbbak rendezvényeik és gyarapodik a taglétszám is. Ma már a 17 ezer 617 alapszervezetnek 1 millió 21 ezer 407 tagja van. A beszámolókban és a vitában főleg arról volt szó, hogy a szövetség a jövőben milyen munkamódszerekkel segítse elő a szocialista országok népeinek barátságát. A munkamódszerek és munkaformák terén óriási lehetőségek vannak, és ezért óvakodni kell a formális tevékenységtől. Előtérbe kell kerülni a politikai nevelőmunkának és ennek szellemében kell megszervezni a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapját is, amely minden évben a szövetség munkájának legkimagaslóbb akciója. FIGYELEM! Tudatjuk lapunk keletszlovákiai előfizetőivel és olvasóival, hogy a keletszlovákiai kerülethez fűződő kapcsolataink fejlesztése céljából Kráľovský Chľmec-i székhellyel kihelyezett szerkesztőséget létesítettünk. Kérjük a kelet-szlovákiai mezőgazdasági üzemek vezetőit és dolgozóit, valamint lapunk további olvasóit, legyenek segítségére lapunk kihelyezett szerkesztőjének azáltal is, hogy a sajtóba kívánkozó eseményekről rendszeresen tájékoztatják. Cím: Illés Bertalan, a Szabad Földműves kihelyezett szerkesztője, Kráľovský Chľmec (OV CSEMADOK). Szerkesztőség