Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-22 / 51. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. december 22. _________________________ Ara 1.— Kis XXIV. évfolyam, 51. szám. A szeretet és a béke ünnepe Vannak emlékeink, amelyet nem felejtünk el soha. Nem fakítja el az idő, nem homályosítja el sok-sok más fajta élmény. Sőt. A távolság egyre jobban kiemeli az embereket a hétköznapok szürkeségéből. A gyermekkor karácsonya ez. Lehet, nem volt mindig így, de emlékezetemben úgy él, hogy karácsony estéjén nagy pelyhekben, zizzenés nélkül hullt a hó, s másnap szűzi fehér takaró borította a tájat. Évről-évre szívrepesve vártuk a szeretet estjét. Nem az ajándékért, mert a szegény családokban azt aligha kapták a gyerekek, hanem inkább az őszinte hangvidtáért. A mi vidékünkön szokásból, babonából, nem gyújtottak lámpát, csak a karácsonyfán égő gyertyák, szikrázó csillagszórók adtak fényt az esthajnalban. Ebben a hangulatban hangzott el az ablak alatt a mendikálók éneke, akik karácsony éjszakáját köszöntötték. Ezt követte a pásztorok üdvözlése. A csordás nagyokat csattintgatott karikás ostorával, a kondás meg-megfújta a kürtjét. Ilyenkor a házigazda kiballagott, kezében a félliteressel és megkínálta egy-egy kupicával a jószága őrzőit. Karácsony estéjén együtt ült a család a meghitt részekben. Fokhagyma, dió, alma, aszaltszilva, ostya, gombás káposzta, mákos gubó és ki tudja még mi minden került az asztalra. Nem mindenütt volt rá mód, de ezen a napon a legszegényebb családokban is igyekeztek terülj asztalkát teremteni, örömet szerezni a gyerekeknek, fényt varázsolni a család életébe. Voltak fiatal korunkban más karácsonyok is. A második világégés idején a szegényes asztalok mellett komoran üldögéltek az otthon lévők. A férjre, az apára, a gyermekre, a testvérre, a rokonra gondoltak, akik távol voltak a bizonytalanságban, s nem tudták élnek-e halnak-e. Ahol már bebizonyosodott, hogy hiába várják vissza a hozzátartozókat, a szeretet estje inkább halotti torhoz hasonlított. Ezerkilencszáznegyvennégy karácsonya. Az Ipoly- és a Garam-menti falukban nem díszítettek fenyőfát, nem égett a gyertya, nem mendikáltak, s talán még a hó sem hullott nagy pelyhekben. Az emberek a pincékben szorongva várták a háború borzalmait. Sokaknak a bizonytalanság, az éhség, a nyomor, mérhetetlen szenvedés jutott osztályrészül a szeretet ünnepén. Az emberek akkor érezték át igazán, mi a különbség a béke és a háború között, s kezdtek el mélyen gondolkozni, kik vehetik hasznát a borzalmas emberáldozatnak. A felszabadulást követő karácsony estéken már díszítettek fenyőt, de még mindig kísértettek a háborús emlékek, sokan hiányoztak, akik már sohasem ülnek a karácsonyi vacsorához A napjaink karácsonya mérhetetlenül gazdagabb, mint a múltban volt. Az otthon kellemes derűje, a sikerült örömszerzés, az ünnep szelíd békessége harmonikusan olvad össze bennünk. A legeldugodtabb faluban is mindenki vehet a bőség kosarából, s aligha van család, ahol ne kapnának a gyerekek ajándékot, a felnőttek ne kedveskednének egymásnak. Az elmúlt negyed században az új rend építése során hihetetlenül megváltozott a falu képe, fény felé fordult,s örökre megszűnt a nyomor, a nélkülözés. A szeretet ünnepe napjainkban valóban gazdag s szinte nincsenek elérhetetlen álmok. S mindez azért lehetséges, mert közel harminc esztendeje békesség van Európában. A szocializmust építő országok megerősödve, ha nem is a jöld kerekén, de a vén kontinensen gátat vetett minden háborús próbálkozásnak. A szocializmus tehát egyben békét jelent, és ez mérhetetlen lehetőséget tár fel az emberiség fejlődése előtt. A békéért, az emberiség szabadságáért, azonban szüntelenül harcolni kell. A szocialista országok közössége a békéért és a haladásért való küzdelemben jelesre vizsgázott. Azok a mérhetetlen erőfeszítések, amelyeket különösen a Szovjetunió tett, meghozták a gyümölcsét, s az utóbbi években olyan nemzetközi egyezmények megkötésére került sor, amelyekről azelőtt csak álmodni lehetett. Hazai viszonylatban éppen az elmúlt napokban írták alá a várva várt nagyjelentőségű szerződést, amely feltételezhetően új korszakot nyit hazánk és az NSZK közötti sokoldalú együttműködésben. Békét a jóakaratú embereknek. Ez a leghőbb karácsonyi jókívánság. Hogyan válhat ebből a kívánságból valóság? Úgy, hogy a jóakaratú emberek összefognak, hajthatatlanul elutasítanak mindenféle kalandorpolitikát és megteremtik a földön a tartós békét. Ez a karácsonyi kívánság napjainkban nem szelíd könyörgés, nem a tehetetlenek siránkozása. S ez úgy nyer igazán értelmet, ha a jóakaratú emberek harci követelését erősen akarjuk, állhatatosan dolgozunk, küzdünk érte. Ha az emberiség nagy álma megvalósul, akkor lesznek valóban meghitt, boldog karácsonyesték, akkor lesz karácsony igazán mindenhol a béke és a szeretet ünnepe. TÓTH DEZSŐ w Kellemes ünnepeket kívánunk kedvesfi f olvasóinknak! Ш H HULL A HÓ MESZTEL Л " Hull a tíó nesztelen, szállong a magaslégből. Ágon, háztetőn megpihen, amihez ér, megszépül. Ártatlan gyengédséggel simul mezőre, rétre. Szemem már oly rég kémlelt, megengedik-e végre ott fenn a mese-honban, hogy megcsókolja földünk — attól tán azon nyomban hó tűnik s remény zöldül. És sebei mást kornak — mélyemben mennyi tátong azonnal összeforrnak a hó-szűznek csókjától. A föld és képzeletem álmodjon nyár hevéről, mindkettőből teremjen dús kalász, kincset érő. — 0, bárcsak közel-távol a sebek hegednének a hó-szűznek csókjától, csókjától a békének .. . ANDREJ PLÁVKA: