Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-02 / 26. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES A lehetőségek kihasználásával A járási pártkonferencia megállapí­totta, hogy az utóbbi két évben egész sor jó eredményt értünk el a mező­­gazdaságban. Lényegesen növeltük a mezőgazdasági földterület termőké­pességét, ami a növénytermelés növe­kedésében is megmutatkozott, töb­bek között a gabonafélék átlagos terméshozamának állandósításán, va­lamint a burgonya-, dohány- és cu­korrépa-termesztés színvonalának emelésén keresztül. Javulás volt ta­pasztalható a takarmánynövények termesztésében — a hatodik ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva — szénára számítva — 114 ezer ton­nával több tömegtakarmányt termel­tünk. Az állattenyésztésben a legna­gyobb figyelmet a szarvasmarha- és juhtenyésztés gyors ütemű fejleszté­sének szenteltük. Annak ellenére, hogy a jó példák sorát még folytat­hatnánk, nem elégszünk meg a jelen­legi helyzettel, s keressük az egyes ágazatok belterjesítéséhez vezető utat. A CSKP Központi Bizottsága 4. és 7. ülései határozatainak értelmében legfontosabb feladatunk a növény­­termesztés gyorsabb ütemű fejleszté­se. Ennek egyik alapfeltétele­­ a ga­bonaprogram végrehajtása, amely köz­vetlenül összefügg a megfelelő men­­­nyiségű és minőségű takarmányalap megteremtésével. Járásunkban a je­lenlegi ötéves tervidőszak hátralevő három évében 372 ezer tonna gabo­nát és szemes kukoricát kell termel­nünk. Ez az igényes feladat az eddi­gi eredmények és a legújabb ku­­koricatermesztési tapasztalatok alap­ján teljesíthető, hiszen például a Fazekaszalazsányi (Hrnčiarske Zalu-­ San ) I Efsz-ben 6,26, a Királyi (Kráf) Efsz-ben pedig 5,37 tonnás átlagos terméshozamot értek el. A takar­mánynövények termesztésében első­sorban a jobb biológiai anyag fel­­használásával kívánunk jobb eredmé­nyeket elérni. Igényes feladatok várnak ránk az ipari növények, így a burgonya, a do­hány, a zöldség- és gyümölcsfélék, a szőlő stb. termelésében, mert ezzel egyrészt hozzájárulhatunk a lakosság élelmiszerekkel történő ellátásának javításához, másrészt a melléktermé­keken keresztül a takarmányalap megteremtéséhez. Mindez azonban megköveteli a gépesítés növelését, különös tekintettel a betakarításra és a betakarítás utáni kezelésre. A CSKP XVI. kongresszusának ha­tározata értelmében növelnünk kell a szarvasmarha és a juh hasznosságát, valamint e tenyészetek jövedelmező­ségét. A szükséges takarmányalap megteremtéséhez csak egy út vezet — a takarmánynövények termeszté­sének belterjesztése. Jelentős tartalé­kaink vannak a rétek és legelők ter­mésének hasznosításában, hiszen 44 ezer hektár területről van szó. Né­hány mezőgazdasági üzemben — a Rimaszécsi (Rimavská Seč), a Gesz­­tetei (Hostice), a Rimajánosi (Rimav­ské Janovce) stb. Efsz-ben — helye­sen értelmezték e fontos politikai fel­adat teljesítésének szükségszerűségét. A rétek és legelők termésének hasz­nosítása nagyüzemi technológia segít­ségével egyelőre lehetetlen, hiszen hiányoznak a lejtős területeken hasz­nálható gépek és berendezések. A pártkonferenciák határozatainak teljesítéséért A jövőben megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk az egyéves takar­mánynövények termesztésére, fejtrá­gyázására és szakaszos legeltetéssel történő hasznosításukra. Az öntözési lehetőségeket elsősorban az évelő ta­karmánynövények és a korai burgo­nya esetében hasznosítjuk. Az öntö­zött évelő takarmánynövények hek­tárjáról — száraz anyagban számít­va — 10—12 tonna termést takarít­hatunk be. A takarmányalap megte­remtése és a zöldtrágyázás szem­pontjából már az idén is megkülön­böztetett figyelmet fordítunk a köz­tes növények termesztésére. Az állattenyésztésben a kommu­nisták, a mezőgazdaságban dolgozók figyelmét elsősorban a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésére fordítjuk, kü­lönös tekintettel a tej- és hústerme­lésre, valamint az állománygyarapí­tásra. A szarvasmarhák hasznosságá­val elégedetlenek vagyunk, mert még sok a kiaknázatlan tartalék. Az 1900- as év valóságához viszonyítva a me­zőgazdasági üzemekben 4200-al több szarvasmarhát tartanak, de ez nem mutatkozott meg a vágómarhák fel­vásárlásában. Az állatok hasznossága a nem kielégítő takarmányalap és az abraktakarmányok hiánya követ­keztében csökkent. A tehenek hasz­nosságának növelése érdekében egész sor intézkedést fogadtunk el, főleg az állomány felújításával, a keresz­tezési program végrehajtásával és az üszőnevelés javításával kapcsolatban. Az üszők legelőn való nevelése ko­operáció alapján történik. Míg a múlt évben járásunkon kívül 1500 üszőt legeltettünk, addig az idén kétszáz­zal többet. Az üszőnevelésre főleg a Kraskovói Efsz, a Klenoveci Efsz és a Tisoveci Efsz, valamint a Tornaljai (Šafárikovo) Állami Gazdaság szako­sodott. A takarmányadagok összeállításá­nál igénybe vesszük az agrokémiai vállalat és a járási állategészségügyi intézet mellett működő irányított ta­karmányozási központ szolgáltatásait. A juhtenyésztésben legfontosabb feladatunk az állományfelújítás, va­lamint a hús- és gyapjútermelés nö­velése. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mekben száz anyára számítva száz bárányt neveljenek fel. Az ivarzás szabályozásával tovább folytatjuk az anyaállatok idényen kívüli fedezteté­sét, főleg a Várgedel (Hodejnv) Efsz-ben, ahol több mint 3200 anya­állatot tartanak. Szívós munka vár a közgazdasági gondolkodásmód formálása szakaszán is. Elégedetlenek vagyunk a munka hatékonyságának és minőségének színvonalával. Az egyforma vagy ha­sonló feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eltérő ered­ményeket érnek el. Míg például a ki­rályi szövetkezetben egy hektár te­rületre számítva 9156 korona növény­­termelési értéket érnek el, addig a lénártfalvi (Lenartovce) szövetkezet­ben csupán 7424, az albásziban (Nová Bašta) mindössze 6324 koronát. Az ilyen és hasonló példák arra figyel­meztetnek, hogy javítanunk kell az irányítás színvonalán, nagyobb mér­tékben kell érvényesítenünk az ön­­álló elszámolási rendszert, az anya­gi érdekeltség különböző formákt és a tudományos-műszaki haladás vív­­mányait. Írásomban rámutattam azokra az utakra, amelyeken a járási pártkon­ferencia után a mezőgazdaság vona­lán tovább kell haladnunk. Tudatosí­tottuk, hogy az igényes feladatokat csakis a kommunisták és a párton­­kívüliek mozgósításával teljesíthet­­jü­k. A vezető dolgozóktól elvártuk, hogy többet tegyenek a politikai­szervező, nevelő- és irányító munka hatékonyságának növelése érdeké­ben. A jövőben nagyobb igényeket tá­masztunk a kádermunkával szemben, s arra fogunk törekedni, hogy a dol­gozók részére jó munkafeltételeket alakítsunk ki, fejlesszük a dolgozók kezdeményezését, javítsuk az élet- és munkakörnyezetét. Bízunk abban, hogy az összes kom­munista és pártonkívüli összefogásá­val maradéktalanul teljesítjük a párt­­konferencién meghatározott mezőgaz­dasági feladatokat. JÁN gibala, az SZLKP Rimaszombati (Ri­mavská Sobota) Járási Bizott­ságának vezető titkára Stratégiánk célja Az aratás és az ezzel összefüggő feladatok előtti napokban az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságá­nak a szervezésében a járási párttit­károk, a mezőgazdasági igazgatósá­gok, a szolgáltató és más partnervál­­lalatok, valamint a kooperációs kör­zetek mezőgazdasági üzemeinek ve­zetői részére Tornócon (Trnovec nad Váhom) értekezletet tartottak. A tanácskozáson részt vett Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, továbbá Ignác Janák az SZLKP Nyugat-szlová­­kiai Kerületi Bizottságának vezető titkára is. Jaromir Algayer agrármérnök, a kerületi pártbizottság vezetőségének tagja, a kerületi mezőgazdasági igaz­gatóság vezetője a beszámolóban em­lítette, hogy a kerület mezőgazdasága a soron levő ötéves tervidőszak eltelt két évében mintegy 640 ezer tonna gabonával maradt adósa társadal­munknak. Nagyra értékelte a piešťa­­nyi kooperációs körzet mezőgazdasá­gi üzemeinek arra irányuló törekvé­sét, hogy a versenymozgalom elmé­lyítésével, vagyis közös erőfeszítéssel kiegyenlítsék a két év tartozását. A „Kenyeret és békét“ a népnek jelszó jegyében kibontakozó politikai mozgalom napjaink több mint idősze­rű törevése. Ennek jegyében kell szervezni mezőgazdaságunkban teendőket, vagyis a gabonafélék­be­­ gyűjtését, a termés biztonságos elhe­lyezését és minden feladatot. Az ön­ellátás elérése ugyanis stratégiai célunk. Kerületi méretekben a foghíjas pót­alkatrész-ellátás ellenére is üzemké­pes a kombájnok többsége. A múlt évekhez viszonyítva a gabona mint­egy 10—14 nappal előbb beérett, s így a begyűjtés is hamarabb elkez­dődött. A hazaiak mellett a vendég­­kombájnosok sokasága segíti a jónak ígérkező termés betakarítását, hogy az minél korábban biztonságos hely­re kerüljön. Évente visszatérő probléma, mégis aggasztó, hogy május első napjaiban mintegy 9,5 millió korona értékű pót­alkatrész hiányzott az NDK-ból szár­mazó gabonakombájnok javításához. Emiatt főképpen ezeknek a javítását kellett elodázni,­­­ert a gyártó válla­lat többszöri sürgetésre sem szállí­tott­a leszerződött pótalkatrészek je­lentős hányadát. Így a mezőgépjavító, s a mezőgazdasági üzemek gépkar­bantartó munkaközösségeinek az ér­deme, hogy az E—512 és E—516-08 kombájnok többsége rajthoz állhatott. Maguk bügykölték össze vagy javítot­ták ki tudja hányadízben a meghibá­­sodot pótalkatrészeket. A gazdaságokban aggódnak a ter­mésért. Ez érthető, mert az idei era­­tás nem ígérkezik könnyűnek. A megdőlt gabona próbára teszi az em­bert és a gépet, s ha egyik-másik kombájn felmondja a szolgálatot, pótalaktrész hiánya miatt esetleg na­pokig vesztegelhet a gabonatáblán. Többen szerencsének tartják, hogy korábban lemondtak az NDK-ból szár­mazó gabonakombájnokról. Azokat is eladták, amelyek rendelkezésükre áll­tak. Helyükbe KOLOSZ és kombjnokat vásároltak. Az Idő NIVA őket igazolta. A szovjet gyártmányú kom­bájnok javításához ugyanis vannak pótalkatrészek. Ezek a kombájnok te­hát biztosabb háttérrel dolgozhatnak. Ha meghibásodik közülük valamelyik, a javításhoz van tartalékban alkat­rész. Arra kell törekedni napjainkban, hogy 17—18 százalékosnál nedvesebb gabonát a gazdaságok ne arassanak, ha csak ezt a szélsőséges időjárás ki nem kényszeríti. A kombájnok cso­portos bevetésénél arról is gondos­kodni kell, hogy mindig kéznél le­gyen egy tehetséges műszaki dolgozó, aki nemcsak a gépek állandó üzem­­képességéről, hanem a veszteségek ellenőrzéséről, vagyis csökkentéséről, a munka jó üteméről és nem utolsó­sorban a dolgozók rugalmas ellátásá­ról is példásan gondoskodik. Szükséges, hogy csoportonként s üzemenként naponta kiértékeljék a teljesítményeket, a vezetők a leg­jobb dolgozókat nyilvánosan megdi­csérjék, megjutalmazzák. A gabona szállítását és betárolását szervezzék úgy, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Gondoskodni kell továbbá a betá­rolt gabona béltartalmának és minő­ségének a megtartásáról is. A munka dandárjában a gazdaságokban ébren kell tartani a szocialista versenyszel­lemet, s arra kell törekedni, hogy az aratás ne csak néhány ember felada­ta maradjon. A társadalmi segítség főleg a szalma behordásában esedé­kes, hiszen hamarosan elérkezik a jövő évi termés megalapozásának az ideje. Aratás idején persze más feladatok is várnak a gazdaságokra. Ilyen pél­­dául a növényápolás, az állatok ellá­tása stb. Kerületi méretben jó szín­vonalat ért el a tejtermelés. Gondos­kodni kell tehát az elért színvonal megtartásáról. Azért is tenni kellene valamit, hogy a kerület 46 gyenge tejtermelési átlagot elérő gazdasága a kerületre jellemző eredményeket ér­jen el. HOKSZA ISTVÁN 1983. július 2. Változások a kormányok összetételében Gustáv Husák, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke június 20-án kelt határozatában felmentette tisztségük alól Jaromír Obzinát, Josef Nágrt, Michal Štancelt és Ladislav Šupkát, a szövetségi kormány minisz­tereit. Ugyanaznap kelt határozatában Gustáv Husák CSKP központi köztársasági elnök a Bizottságának és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága Elnökségének Javaslatára Jaromír Obzinát kinevezte szövetségi miniszterelnök-helyettessé, és meg­bízta a Műszaki-Fejlesztési és Beruhá­zási Minisztérium vezetésével. Ezen­kívül kinevezte a szövetségi kormány új minisztereit: Vratislav Vajnart belügyminiszterré, Miroslav Bodát munkaügyi és szociális miniszterré, Miroslav Tomant pedig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré. A szövetségi kormány újonnan ki­nevezett tagjai a prágai várban köz­­társasági elnökünknek letették a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvényben előírt fogadal­mat. ★ A Szlovák Nemzeti Tanács Elnök­sége 24. ülésén a csehszlovák állam­­szövetségről szóló alkotmánytörvény 122. cikkelye 1. bekezdésének a) be­tűje értelmében, Peter Colotka mi­niszterelnök javaslatára Václav Vaco­­kot, a szlovák kormány tagját fel­mentette miniszteri tisztsége alól, és kinevezte az SZSZK helyettesévé. Egyúttal miniszterelnök­továbbra megbízta a Szlovák Fejlesztési és Mű­­­ szaki Minisztérium vezetésével. ★ A Cseh Nemzeti Tanács Elnöksége 1983. június 20-i ülésén felmentette Stanislav Rázl cseh miniszterelnök­helyettest a Cseh Tervbizottság elnö­kének tisztsége alól, és Zdenek Krő elvtársat kinevezte cseh miniszter­elnök-helyettessé és megbízta a Cseh Tervbizottság elnökének tisztéségével. František Srámekot kinevezte cseh miniszterelnök-helyettessé és továbbra is megbízta a Cseh Fejlesztést as Műszaki Minisztérium vezetésével. Miroslav Tomant felmentette a cseh mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter tisztsége alól és Vladislav Treškát nevezte ki cseh mezőgazda­­sági és élelmezésügyi miniszterré. A béke védelmiben (Folytatás az 1. oldalról) A béke-világtalálkozó 2798 küldötte , 20 százaléka érkezett a szocialista országokból, 30 százaléka a fejlődő, 50 százaléka pedig a tőkés országok­ból — a szekciókban folyó párbeszéd befejezése után hazánk 67 járásába, illetve Prága és Bratislava városkerü­leteibe látogatott. A világtalálkozó küldötteinek így alkalma nyílt arra, hogy közelebbről megismerkedjenek népünk békés szocialista építőmun­kájának eredményeivel A békepárbe­széd tehát kisugárzott az egész or­szágra, városokra, falvakra, üzemek­re, s mindenhová, ahová a küldöttek csportjai ellátogattak. A béke-világtalálkozó zárószaka­szában Tomáš Trávničik, a Csehszlo­vák Nemzeti Front Központi Bizottsá­gának alelnöke, a csehszlovák elő­készítő bizottság elnöke megvonta a béke-világtalálkozó mérlegét, hangoz­tatva, hogy ez a békefórum teljesítet­te küldetését. Ezután elfogadták a világtalálkozó felhívását a békéért, az életért a nukleáris háború elhárításáért. felhívás a békéért, az életért, az atomháború ellen A fegyverkezési verseny és külö­nösen az atomfegyverkezési verseny minden korábbinál fenyegetőbb mé­reteket öltött. Akadályokat gördíte­nek minden fegyverkorlátozási és le­szerelési tárgyalás elé, újabb katonai programokat hagynak jóvá, újabb tö­megpusztító fegyvereket terveznek. Megkísérlik, hogy ráerőltessék az emberekre az atomfegyverek „elfo­gadhatóságának“ gondolatát, a „kor­látozott“ és az „elhúzódó" atomhábo­rú megvívásának lehetőségét. Robbanékony a helyzet a világ kü­lönböző térségeiben, mindenekelőtt a Közel-Keleten, Közép-Am­erikában, Af­rika déli részén, Délkelet-Ázsiában és a Távol-Keleten. Agressziókat követ­nek el szuverén államok ellen, kívül­ről provokálnak országok közötti fegyveres konfliktusokat, s ily módon akadályozzák a népeknek a politikai és gazdasági függetlenségre, a nem­zeti szuverenitásra, a területi integri­tásra, irányuló törekvéseit, veszélyez­tetik a világbékét. Kiváltképp fenyegető veszély az elsőcsapás-mérő atomrakéták nyugat­európai telepítésének terve. Sürge­tően szükséges, hogy leállítsák a ra­kéták európai telepítését, csökkent­­senek minden atomfegyvert az euró­pai kontinensen. S munkálkodjanak az atomfegyverek teljes felszámolásán az egész világon. KIJELENTJÜK: egy atomháború előkészítése a leg­súlyosabb bűn az emberiség ellen. A háború azonban nem elkerülhetet­len. Még nincs túl későn, hogy meg­akadályozzuk a nukleáris világégést. A megmenekülés lehetősége maguk­nak az embereknek a kezében van, minden férfinak és nőnek, ha hatá­rozottan összefognak a békéért. A béke-tömegmozgalom hatalmas erő, a nemzetközi helyzet meghatá­rozó tényezője, amely képes a kor­mányok gyakorlati politikáját a béke irányában befolyásolni. A széles és változatos békemozga­lomnak az ereje abban a képességé­ben rejlik, hogy együttesen cselek­szik. Bármilyen különbségek álljanak is fenn közöttünk más kérdésekben, szilárd meggyőződésünk, hogy semmi sem oszthat meg bennünket a közös célunkért, a béke és az élet meg­mentéséért, az atomháború megaka­dályozásáért vívott küzdelemben. FELHÍVUNK MINDEN NÉPET. Ne engedjük meg, hogy 1983 a fegyverkezési verseny újabb és halá­los veszélyt hordozó fordulójának kezdete, a szembenállás további foko­zódásának az esztendeje legyen. Összpontosítsuk erőfeszítéseinket arra, hogy teljesítsük a világ népei­nek legsürgetőbb követeléseit! Nemet mondunk az új európai ra­­kétákró! Igent mondunk az európai atom­fegyverek összes fajtájának csökken­téséről folytatandó érdemi tárgyalá­sokra! Fagyasszanak ha azonnal minden nukleáris fegyvertárat! Nemet mondunk az atomfegyverek­re nyugaton és keleten, az egész vi­lágon! Szüntessék meg a nukleáris és a hagyományos fegyverkezési versenyt! Igent mondunk az atomfegyvermen­tes övezetekre! Követeljük az általános és teljes leszerelést! Békés politikai tárgyalásokat, ne katonai konfrontációt! Állítsuk a világ erőforrásait a béke és az élet szolgálatába! Békét, szabadságot, függetlenséget és felvirágzást minden nemzetnekl Ahol kétszer melegít a nap (Folytatás az 1. oldalról)­ez ma is. Viszont vágyódok rá mi­kor eljön az ideje. Valahogy úgy van vele az ember, mint az igaz szerel­mével: felejthet belőle, de el nem felejti. Ravasz Ferenc Fahr kombájnnal rója a köröket. — Drága, de megbízható masina. Évekkel ezelőtt ültettek a nyergébe, azzal a kikötéssel, hogy vigyázzak rá. Most különösen nagy szükség van a gép szeretetére, mivel nehéz az idei aratás. — Mi teszi nehézzé? — Megdőlt a gabona, nem egyfor­ma az érés, kicsit a szem is meg­szorult, így nehezebb a cséplés. Az most a legnagyobb gond, az követeli az idén a legnagyobb figyelmet, hogy minél kevesebb szem menjen veszen­dőbe. Ebben teljes az egyetértés. Nem folytathatjuk azonban a beszélgetést, mert újabb kombájn érkezik, Sinkó Imre vendégkombájnossal a nyergé­ben. A Losonci (Lučenec) Gép- és Trak­torállomás dolgozója szintén magán viseli a hosszú út porát. — Nyaranta járom az országot, ha Itt befejezem, akkor a losonci járás­ban folytatom, majd Znojmo, Tren­čianske Teplice és Dolný Kubín kö­vetkezik. — Aratáskor gondol-e arra, hogy a búzából kenyér készül? — Igen! Az idős mezőgazdasági dolgozóknak a búza még ma is az életet jelenti, az egész évi kenyeret. Nekünk fiataloknak pedig a fáradsá­gos, de szép munkát. Átvitt értelem­ben életet jelent nekünk is, olyan jö­vedelemforrást, amellyel a mai kor­nak, igényeknek megfelelő életfor­mát teremtünk magunknak. Fölöttünk a kék ég, előttünk az aranyszínűen pompázó gabonatenger. A forróság szinte megreked, s ráte­lepszik a kavicsos talajra, mely éj­szakára sem hűl ki. Felső-Csallóköz­­ben, ahol a nap kétszeresen mele­gít, megkezdődött az aratás. A kímé­letlen meleghez még a munka is hozzáadja a maga hevét. A kombáj­nok és az új barázdát szántó trak­torok fülkéiben ezek a napok és he­tek különösen próbára teszik a dol­gozókat. Az ország arat­­tnartunk a kenyércsata hőseiért emel szót előt­tük tiszteleg. CSIBA LÁSZLÓ

Next