Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. Az idén is legyen sikeres a társadalom javára végzett munka (Folytatás az 1. oldalról] Nagy súlyt fogunk helyezni arra, hogy egész életünkben és az emberi kapcsolatokban következetesen érvé­nyesüljenek szocialista elveink, tö­rődjenek a törvények, a szocialista rend és fegyelem megtartásával. Gon­doskodni fogunk arról, hogy növeked­jen a lelkiismeretes és minőségi mun­ka tisztelete, amely társadalmunk legnagyobb értékei közé tartozik. Ha­tározottabban szembe fogunk szállni minden negatív jelenséggel, fogyaté­kossággal és visszássággal, amelyek egyes területeken gátol­ják előrehala­dásunkat. Elvtársakl A múlt évben megemlékeztünk a nemzeti felszabadító harc és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása nagy mérföldköveinek, a Szlovák Nem­zeti Felkelésnek és a duklei hadmű­veletnek a 40. évfordulójáról. Az idén is meg fogunk emlékezni arról, hogyan bontakozott ki népünk nemzeti felszabadító küzdelme, ho­gyan hozta meg a szovjet hadsereg fokozatosan a szabadságot további városoknak és községeknek, hogyan kezdődött meg a felszabadult terüle­ten a népi demokratikus rendszer építése. Ugyancsak negyven esztendő telt el a Kassai (KoSice) Kormány­­program elfogadása és a Nemzeti Front első kormányának megalakulá­sa óta. Emlékezünk az 1945. évi dicső má­jusi napokra, a cseh nép májusi fel­kelésére és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának befejezésére, amely népünk számára megnyitotta a mélyreható forradalmi változások és a szocialista­­ távlatok útját. Nagyra értékeljük a dolgozó kollektívák és az egyének által e dicső évfordulók tiszteletére vállalt szocialista köte­lezettségeket. Az elmúlt negyven év eseményeire, a nép forradalmi vívmá­nyaira azon eredmények fölötti büsz­keséggel gondolunk, amelyeket a po­litikai, a szociális, a gazdasági és a kulturális fejlesztés területén értünk el, hálával emlékezünk azokra nemzedékekre, amelyek a fasizmus­a ellen harcoltak, és lerakták az igaz­ságos társadalmi rendszernek, a dol­gozók új helyzetének alapjait. Az elmúlt negyven év mérlege né­pünk számára nemzeti büszkeség, ha­zafias és internacionalista érzés for­rása. Szilárdítja azt a meggyőződé­sét, hogy a helyes úton haladunk, amely — bár nem volt akadályoktól, problémáktól és egyes hibáktól men­tes — lehetővé tette az alapvető nem­zeti és szociális kérdések megoldását, korábban nem látott fejlődés elérését és hazánk biztos jövőjének megala­pozását. Ezeket a történelmi tapasztalato­kat tovább kell adni a fiatal nemze­dékeknek, művünk folytatóinak. Elvtársakl Mindannyian tudatosítjuk, hogy cél­jainkat csak akkor érhetjük el, ha sikerül megőrizni a világbékét. Ezért ebben az esztendőben is fő gondunk hazánk békés életének, biztonságának ,s függetlenségének megőrzése lesz. Nemzeti szabadságunk, állami szuve­renitásunk, jövőnk legmegbízhatóbb nemzetközi zálogát a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi orszá­gával való, a történelem által fényesen igazolt barátságunkban, szövetségünk­ben és sokoldalú együttműködésünk­ben látjuk. Velük együtt folytatjuk a küzdel­met a háborús veszély elhárításáért, a leszerelésért, főleg az atomleszere­lésért, a nemzetközi problémáknak az egyenlőség és az azonos biztonság el­vei alapján történő békés rendezésért, azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok visszakerüljenek az enyhülés és a konstruktív együttműködés útjára. Barátainkkal és szövetségeseinkkel együtt határozottan szembeszállunk az imperializmus, főleg az amerikai imperializmus reakciós erőinek azon törekvéseivel, amelyek a nemzetközi erőegyensúly megbontására, a lázas fegyverkezés fokozására, a világűr militarizálására, és arra irányulnak, hogy a világot tovább sodorják a há­borúhoz vezető veszélyes úton. Aktívan hozzá fogunk járulni, a Varsói Szerződés tagállamai egysé­gének megszilárdításához. Követni fog­juk az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek és egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös nemzetközi együttműködésének politikáját. Tudatosítjuk, hogy a helyzet további alakulása nemzetközi nem lesz bonyodalmaktól mentes. Az imperia­lizmus nem adja fel céljait. A lesze­relés útjában még sok az akadály. Az élet azonban azt mutatja, hogy a szocialista közösség növekvő befo­lyása, • minden földrész embermilliói­­nak az a vágya, hogy békében élhes­senek; olyan erő, amely hatékonyan befolyásolni tudja a nemzetközi hely­zetet, és képes megvédeni a békés jövőt. A nemzetek nem feledik az áldo­zatok millióit, amelyekkel a második világháborúban a fasizmus fölötti győzelemért fizetni kellett. És nem feledik e háború tanulságait sem, fő­ként azt, hogy mindent meg kell ten­ni az új háborús katasztrófa kirob­banásának­­ megakadályozására. Megelégedéssel fogadhatjuk, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére a közeli napokban Genfben a Szovjet­unió és az Egyesült Államok külügy­minisztere találkozót tart, amelyen áttekinti annak lehetőségét, hogy új tárgyalások kezdődjenek a nukleáris és az űrfegyverekkel kapcsolatos kér­dések komplexumáról. A Szovjetunió már sokszor megmutatta, hogy kész becsülettel hozzájárulni egy kölcsö­nösen elfogadható igazságos egyez­ményhez, s radikális leszerelési intéz­kedéseket tenni. Most az Egyesült Államokon múlik, hogy valós tettek­kel bizonyítsa a békés együttműködé­sére való készségét. A békéért és a haladásért vívott közös harc nevében ma elvtársi újévi üdvözletünket küldjük, és új sikere­ket kívánunk a Szovjetunió és a töb­bi szocialista állam testvéri népének. Üdvözöljük Csehszlovákia minden ba­rátját, a világ összes békeszerető em­berét. Tisztelt polgártársaim! Elvtársak! A múlt év eredményei jogos ön­bizalommal töltenek el bennünket, józan derűlátással tekinthetünk az új esztendőbe. Járuljunk hozzá, hogy ebben az évben is sikeres legyen a szocialista haza javára végzett közös munkánk! Még egyszer kedves polgártársaim, mindannyiuknak sok boldogságot és sikert kívánok az új esztendőben. Életmentő kitüntetése Szerény, halk szavú, mosolygós em­ber Kušický Ernő. Az ötvenegyedik évében jár, mozdulatai frissek, fiata­losak. Munkabírás és szellemi frisses­­­ség terén is bízvást állja a versenyt fiatalokkal, hiszen lakóhelyén, Ipolynyéken (Vinica) úgy ismerik, mint ízig-vérig közéleti embert, aki mindig élen járt a község szellemi és kulturális életének szervezésében. Eredetileg pedagógusként működött, pionírvezető is volt, később magára vállalta az önkéntes népművelő sok­szor eléggé hálátlan szerepét. Csak­nem két évtizeden át végezte ezt a munkát, miközben néhány évre elvál­lalta a helyi művelődési ház igazga­tójának tisztségét is. 1973-tól a Nagy­kürtösi (Velký Krt.) Járási Nemzeti Bizottság iskolaü­gyi és kulturális osz­tályának dolgozója, az iskolán kívüli munka szervezésével, illetve a könyv­tárakkal foglalkozik. Kušický Ernő tavaly márciusban minden pátosz nélkül hősiesnek ne­vezhető, mélyen emberséges cseleke­detet vitt véghez: emberéletet men­tett. Méghozzá nem is egyet, hanem kettőt, és cselekedetének jelentőségét csak emeli, hogy gyermekekről volt szó. A község egyik elhagyott épüle­tének pincéjében két kisgyermek ját­szogatott egy ottfelejtett, régi, kézi tűzoltókészülékkel. Működésbe hoz­ták, és a szűkös, szellőzetlen helyi­ségben, a kiáramló oldat gőzeit belé­­legezve mindketten rosszul lettek és elvesztették az eszméletüket. Az ese­tet az éppen arra járó Kušický Ernő fedezte fel, késedelem nélkül csele­kedett. Kihozta a két mozdulatlan gyermeket a szabad levegőre, mester­séges légzést adott nekik, majd hala­déktalanul orvost hívott. A mentőko­csi néhány percen belül a helyszínen volt, és mint az orvos később elmond­ta, valóban csak néhány percen mú­lott a két gyermek élete; az időben érkezett önfeláldozó segítség nélkül menthetetlenül kihunyt volna a két fiatal élet. Kušický elvtárs tettéről hosszú ideig beszéltek, hálával és elismerés­sel gondolt rá az egész község. Az elismerés azonban nem korlátozódott csupán szűkebb otthonára: a bátor életmentő a tavalyi év utolsó napjai­ban Bratislavába, az SZSZK Kulturális Minisztériumába kapott meghívót. Bensőséges ünnepség keretében ve­hette át „A becsületességért“ című kitüntetést, amelyet Miroslav Válek, az SZSZK kulturális minisztere nyúj­tott át, meleg köszönő szavak kísére­tében. Az emlékérem mellé megkapta a Válek elvtárs által aláírt elismerő oklevelet, melynek szövege így hang­zik: „Emberéletek megmentésénél ta­nú­sított bátorságért, áldozatkészség­ért és becsületességért“. Az erkölcsi elismerésen kívül szép tárgyi jutal­mat, egy PRIM márkájú automata karórát is kapott. Szerényen, szinte szabadkozva fogadta a magas elisme­rést, látszott, hogy számára mindaz amit tett, természetes emberi köteles­ség volt. Társadalmi aktivitásban, közéleti tevékenységben és emberi becsületes­ségben egyaránt példaként állhat előttünk Kušický Ernő és a hozzá hasonló emberek. Bátor tettéhez és az érte megérdemelten kapott magas társadalmi elismeréshez szerkesztősé­günk nevében gratulálunk, kívánva neki az új évben is az eddigihez ha­sonló munkakedvet, kitartást és se­gítőkészséget. f—ss) JOGI VÁLASZOK Házvétel a munkáltató segítségével T. B.: Olvasónk az állami­ gazdaság dolgozója és mint ilyen, a gazdaság egyik épületében lakik. A lakás régi, egészségtelen (nedves), a gazdaság maga nyilván már nem kíván az épü­letbe semmit sem befektetni. Olva­sónknak már akadt vételi lehetősége, de a munkáltató vállalat nem volt hajlandó a kulturális és szociális szükségletek alapjából kamatmentes kölcsönt nyújtani, ezzel szemben nincs kifogásuk az ellen, hogy olva­sónk esetleg más vállalatnál próbál­kozna az égető lakásszükségletetet kielégíteni. Erre olvasónk vetkezethez és gazdasághoz több szó­fordult, de eddig eredmény nélkül. Olvasónk saját maga, de a kiszolgált fiók is hajlandó lenne megfelelő stabilizációs szerződést kötni. Olvasónk házat akar venni azzal, hogy a vételárat a munkáltató válla­lat kulturális és szociális szükségle­tekre előirányzott alapjából szeretné biztosítani. Az erről az alapról szóló 165/1980-as sz. hirdetmény értelmében a munkáltató vállalat a szakszervezet üzemi bizottságával való egyetértés­ben a családi ház vételére az említett alapból legfeljebb 45 ezer korona összegű kamatmentes, tíz éven belül visszafizetendő kölcsönt nyújthat, esetleg a munkáltató vállalat az emlí­tett alapból és az említett módon hozzájárulást engedélyezhet az állami takarékpénztárból házvételre, esetleg építésre felvett kölcsön kamatainak megfizetésére. Sajnos olvasónknak nem konkrét tanácsot adni, hogy tudunk melyik nagygazdaság vagy szövetkezet tudna legkorábban olvasónk családján segí­teni. Olvasónk esetleg mérlegelhetné az állami segítség igénybevételét családi ház építésére (25 ezer korona) az 1/1982-es sz. hirdetmény értelmében. Az ilyen esetben a munkáltató válla­lattal szemben kellene 10 évre stabi­lizációs kötelezettséget vállalnia. Dr. F. 1. 1985. január 5. Peter Colodka előtére бамк [UNK] , 1 Peter Colotka, a szlovák kormány miniszterelnöke 1925. január 10-én a Sedliacka Dubová községben (Dolný , Kubín-i járás) született. Főiskolai ta­­­­nulmányait az 1946—1950-es években­­ a Komenský Egyetem je­g­gezte el. 1950-től 1956-ig az embiiüti egyetem jogi karának tanársegédje, 1956- tól 1957-ig a dékán helyettese, 1957- től 1958-ig pedig dékánja. 1956- tól 1964-ig docens, 1958-tól pedig a tudományok kandidátusa. Az 1958— 1961-es években a Komenský Egyetem rektorhelyettese, 1962-től Hágai Nemzetközi Bíróság 1970-ig a tagja. Az 1963—1968-as években a Szlovák Nemzeti Tanács igazságügyi megbí­zottja és az SZNT Elnökségének tagja. 1963-tól az SZNT képviselője, egy év­vel később professzor. 1966-tól tagja a CSKP és az SZl­Sí Központi Bizottságának, 1968 áprilisá­tól novemberig a CSSZSZK kormányá­nak elnökhelyettese, 1968 novemberé­től pedig a Szövetségi Gyűlés Nemze­tek Kamarájának képviselője. 1969 januárjában a szövetségi kormány elnökhelyettese, áprilisig a Szövetségi Gyűlés elnöke, áprilistól a CSKP KB Elnökségének tagja, májustól pedig az SZSZK kormányának elnöke és az SZLKP KB Elnökségének tagja. 1969 augusztusától a CSSZSZK kormányá­nak elnökhelyettese. Peter Colotka elvtárs számos álla­mi kitüntetés — Az építésben szer­zett érdemekért, a Munka Érdemrend, a Győzelmes Február Érdemrend és a Köztársasági Érdemrend — viselője. KÖZÉRDEKŰ TUDNIVALÓK Az új közjegyzői és bírósági illetékekről Mint azt a rádió, a televízió és a napisajtó már hírül adta, hazánkban január elsejétől életbe lépett a köz­jegyzői és a bírósági illetékek új díj­szabása. Mivel olyan kérdésről van szó, amely aránylag széles körben érinti a lakosságot, szükségesnek tart­juk a puszta tényeken túlmenő bő­vebb tájékoztatást, elsősorban az in­tézkedések okait illetően. A közjegyzői illetékek módosítását elsősorban az a tény tette szükséges­sé, hogy az eddig fennállt tarifarend­szer 1964-ből származott, de lényeges pontjai tulajdonképpen 1921 óta vál­tozatlanok voltak. Hogy azóta milyen mélyreható változások mentek végbe a társadalom és a gazdasági élet min­den területén, azt fölösleges hangsú­lyozni. A díjszabás módosításának másik oka az volt, hogy az 1984 vé­géig fennálló illetékrendszer indoko­latlanul hátrányosan érintette például az örökösöket és a megajándékozot­takat, a vásárlás útján értékekhez jutottakkal szemben. Így pl. az I. ka­tegóriába tartozó személyek (férj, fe­leség, szülő, édesgyermek) után örö­költ, vagy tőlük ajándékba kapott ér­tékek után, azok nagyságától füg­gően 5—25 százaléknyi közjegyzői il­letéket kellett fizetni, míg hasonló személyekkel kötött adásvételi szer­ződés esetében mindössze 1—5 száza­léknyit. Ez az aránytalanság sok eset­ben visszaélésekhez és spekulációk­hoz vezetett, arról nem is beszélve, hogy a magas örökösödési illeték már csak azért is indokolatlan, mivel kö­zeli családtag halála az esetek leg­nagyobb többségében amúgy is a csa­lád anyagi helyzetének romlását von­ja maga után. Mindezek figyelembevételével mond­ja ki a január elsejével életbe lépett új közjegyzői illetékrendszer, hogy az első kategóriába tartozó személyek (tehát a legközelebbi családtagok) esetében az örökösödési, az ajándé­kozási és az adásvételi illeték egysé­gesen 1 százalék, tehát gyakorlatilag jelképes összeg csupán. A leglénye­gesebb módosítás itt az örökség, az ajándékozás, illetve az adásvétel utá­ni illetékek egy szintre hozása, ami a jövőben értelmetlenné tesz minden­fajta törvénykijátszó spekulációt ezen a téren. A másik, legalább ennyire lényeges változás a kategória bővíté­se; ennek értelmében január 1-től az unokák is az I. kategóriába tartoz­nak. A II. kategóriát alkotó személyek (mostohagyermekek,­­szülők, testvé­rek, 111, minimálisan 1 év együttélési időt kimutatni tudó élettársak) közöt­ti közjegyzői illeték szintén egysége­sítve van, mind ajándékozás, mind örökösödés, mind pedig adásvétel ese­tén; nagysága a szóbanforgó összeg (érték) 5 százaléka.­А Ш. kategóriá­ba sorolt személyek, tehát a távo­labbi családtagok — szintén egysé­­gesen — 20 százalék közjegyzői ille­téket fizetnek majd. A bírósági illetékek módosítását részben hasonló, részben egészen más, specifikus okok indokolták. A tavaly év végéig érvényben lévő rendszert ,— a fentiekhez hasonlóan — gyakor­latilag szintén 1921-ig vezethetjük vissza, tehát minden szempontból idejétmúltnak kell tekintenünk. A másik — hozzátehetjük: a főbb — ok azonban a bírósági ügyek számának az utóbbi években tapasztalható óriá­si mérvű növekedése volt. Míg pél­dául 1971-ben Szlovákiában 63 ezer 300 bírósági keresetet nyújtottak be, addig 1983-ban 117 ezer 300-at; nem túlzás tehát azt állítani, hogy hova­tovább egyre kicsinyesebb ügyekkel terhelik a bíróságokat, de azt is meg kell említenünk, hogy a jelenségnek legalább ennyire oka az intézménye­ken belüli szankcionálás vége, illetve a felelősséget nehézkes­áthárító tartózkodása. Mindez — a viszonylag alacsony illetékekkel együtt — a bí­róság aránytalan túlterhelését vonta maga után. A módosítás fő célja te­hát a nevelő hatás: egyrészt, hogy azt a fórumot lássák az emberek a bíróságban, amelyet valóban jelent, másrészt ragadjanak meg minden egyéb lehetséges eszközt vitás ügyeik elrendezésére. A konkrét változás: az eddigi maximálisan 500 f­orona bírósági illeték 1600 koronára emel­kedett, amelyet — és ez is újdonsó — okmánybélyegek formájában ieli megfizetni. Maga a fizetési mód teht lényegesen leegyszerűsödik az eddig postautalvány-rendszerhez képest, h­izen az okmánybélyegeket a hivat: épületében is árusítják majd. Nagyon lényeges viszont, hogy nem emelkedik a válókereset benyújtása­kor fizetendő illeték nagysága. Az i­letékesek itt elsősorban a dolog lé­lektani oldalát vették figyelembe, ne­vezetesen, hogy egy házasság válság, illetve tarthatatlansága szinte mind esetben olyan — mélyen gyökerez — lélektani, morális és etikai­ okoka vezethető vissza, amelyeket anyagi megszorításokkal semmiképpen nem lehet orvosolni. A válókereseti illeték tehát változatlan marad, azon sajná­latos tény ellenére, hogy a válásé száma, a többi bírósági ügyekéh hasonlóan, szintén aggasztóan elr kedik: míg 1973-ban 3900, 1983­ már 10 ezer 285 válás volt Lí­biában. Végezetül még egy módot Ingatlan öröklése illetve aján­la eddig 3000 korona érték Illetékmentes az I. és a II. kp ba tartozó személyek esetébe határt most 50 ezer koronába oították meg. VASS GYULA

Next