Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

2 Világos programmal készülünk a CSKP XVII. kongresszusára •Folytatás az 1. oldalról)­zetközi szocialista integrálódás. Őszin­te örömmel fogadjuk a KGST rend­kívüli ülésének eredményeit. Ezen a Moszkvában a minap megtartott ülé­sen elfogadták a tagállamok 2000 ig szóló tudományos-műszaki fejlődésé­nek komplex programját. A 8. ötéves tervidőszak céljainak elérése érdekében — röviden fogal­mazva — mindenütt jobban kell dol­goznunk, irányítanunk és gazdálkod­nunk. Ez elsősorban az emberektől, felelősségérzetüktől és aktivitásuktól, a munkában alkotó elkötelezettségük­től függ. Ezért olyan fontos, hogy mindenütt alkotó légkört teremtsünk, támogassuk az új megközelítéseket, leküzdjük a helytelen rutint, elhagy­juk a kitaposott utakat, ügyeljünk a munka jó megszervezésére és igaz­ságos jutalmazására, a szocialista a­­lapelvek megtartására, a fegyelemre és a rendre. Már holnap hozzáfogunk a 8. öt­éves tervidőszak első éve feladatai­nak teljesítéséhez. Rendkívül fontos, hogy minden munkahelyen kezdettől fogva és egyenletesen teljesítsék tervfeladatokat. A ránk váró igényes a munka felvirágoztatja hazánkat, job­bá teszi népünk életét. Társadalmunk életének fejlesztésé­ben ugyanilyen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a Nemzeti Front politi­kai rendszere további tökéletesítésé­nek a szocialista demokrácia elmé­lyítésének, az emberek fokozott rész­vételének az irányításban és az igaz­gatásban. Az állami szerveknek tevé­kenységükben minden szinten teljes mértékben abból kell kiindulniuk, hogy emberekkel foglalkoznak, mun­kájukkal őket szolgálják. Többet kell velük tanácskozniuk, támaszkodva ta­pasztalataikra és javaslataikra. Ez a szocialista rendszer alapvető vonásai közé tartozik. Kedves polgártársaim, a világ minden más népéhez ha­sonlóan korunk legfontosabb kérdé­sének a világbéke megőrzését tekint­jük. A szocialista közösség országai­val együtt napjainkban szívós harcot vívunk a háború veszélyének elhárí­tásáért. Földünkön a lázas fegyver­kezés megállításáért és a világűrbe történő kiterjesztése ellen, az eny­hülési folyamathoz való visszatéré­sért. Ez a szocialista országok, köz­tük a mi országunk békepolitikájá­nak alapvető értelme és célja. Ezt ismételten bizonyították azok a ja­vaslatok és kezdeményezések, ame­lyeket Szófiában fogadtak el a Var­sói Szerződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének ülésén. A párbeszéd kibontakozásának, ko­runk legsürgetőbb nemzetközi kérdé­sei megoldásának új lehetőségeit és kilátásait nyitották meg a Szovjet­­unió és az Amerikai Egyesült Álla­mok legmagasabb szinten folytatott tanácskozásának eredményei. Állam­polgáraink szívélyes visszhangja fo­gadta azt az építő szándékú törek­vést, amelyet a béke érdekében Genf­­ben Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKB Központi Bizottságának főtitká­ra fejtett ki. A szovjet küldöttség ál­láspontját és eljárását nagyra becsül­tük, és egyértelműen támogattuk to­vábbi testvéri szocialista országok vezető képviselőivel együtt a Prágá­ban nemrég megtartott­ találkozón. Amennyiben az Egyesült Államok és a további nyugati országok ugyan­olyan felelősségtudattal járnak el, mint a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország, lehetővé válik a nem­zetközi helyzet jobbra fordulása, a sürgető, s az emberiséget napjaink­ban annyira aggasztó nemzetközi problémák megoldása. Tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű. Ez még nagy küzdelmet, számos akadály elhárítá­sát követeli meg. Meggyőződésünk azonban, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista közösségnek békepolitiká­ja, a világ békeszerető és valóban gondolkodó embereinek növekvő i­­gyekezete lehetővé teszi a béke meg­őrzését a jelen és a jövő nemzedé­keinek. Csehslovákia továbbra is aktívan részt vesz ebben a harcban. Fejlesz­teni fogja élénk nemzetközi kapcso­latait a kölcsönös előnyök és egyen­jogúság alapján valamennyi földrész államaival, s arra fog törekedni, hogy minél jobban hozzájáruljon a béke és a haladás ügyéhez. Szívélyes újévi üdvözletünket küld­jük a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország népének, minden jó szán­dékú embernek, akikkel egybefűz bennünket a fegyverek és a háborúk nélküli világ megteremtéséért kifej­tett igyekezet. Elvtársak, kedves polgártársaim, reménnyel és derűlátással tekin­tünk a következő napok elé. Hiszünk erőnkben, a párt és a nép egységé­ben és szoros kapcsolatban szövetsé­geseinkkel, valamint barátainkkal, ál­dozatosan fogunk munkálkodni szo­cialista hazánk felvirágoztatásán. Még egyszer azt kívánom önöknek, kedves polgártársaim, hogy az új esztendőben békében, jó egészségben, elégedettségben éljenek. Közös mun­kánk legyen sikeres, s népünk élete ebben az esztendőben is boldog és elégedett SZABAD FÖLDMŰVES Új feltételek között (Folytatás az 1. oldalról) Az egyik legérzékenyebb változás a mezőgazdasági üzemek számára a bértömeg-képzés saját teljesítmények­hez való kötődése. E változási indíté­ka — az eddigieknél jobban ösztö­nözni a hatékony eszközfelhaszná­lást, s kiiktatni a csak teljesítmény­növelő, többnyire „álhatékony“ fej­lesztéseket. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ezen intézkedések hatására mezőgazdasági üzem­eink nagyon ap­rólékosan átértékelik mind az eddigi termelésszerkezetet, mind az eszköz­felhasználás színvonalát. Nagyítólen­­cse alá kerülnek a különféle eszköz­­igényes melléküzemágak is, amelyek­nek a teljesítmény „pumpálásán“ kí­vül más racionális funkciójuk alig volt. Sok vitát váltott ki a mezőgazda­­sági termelés komplex biztosítása is. Sok helyen úgy érzik, ezen intézke­dések lényege a jövedelemelvonásban van, és igazságtalanul előnyben ré­szesítik a változékonyabb természeti viszonyok között gazdálkodó üzeme­ket. E megnyilvánulások nem teljes mértékben veszik figyelembe az irá­nyító szervek azon igyekezetét, hogy a hatékony termelésre való ösztön­zést igyekeznek elősegíteni a maxi­mális biztonsággal is, ami a bértö­megképzés saját teljesítményektől való függőségében bizony nem elha­nyagolható, politikailag is nagyon jelentős követelmény. Ezzel egyetem­ben az irányító szervek tisztában vannak azzal is, hogy a komplex biz­tosítás bevezetése egy ideig ki nem taposottt ösvényre való rátérést is jelent. Épp ezért minden üzemben fokozott figyelmet kell szentelni ezen új elem gyakorlati bevezetésének, fo­gyatékosságai feltárásával elősegíte­ni a rendszer tökéletesítését, amit két éven belül a központi szervek elvé­geznek. Hasonlóan fontos az a határozat is, hogy a földadó, illetve differenciális juttatások új rendszerét legkésőbb 1988. január elsejéig kell bevezetni. Ez különösen (főleg az adórendszer) Dél-Szlovákia gazdaságilag legfejlet­tebb üzemeit érinti. Ezzel összefüg­gésben nem a termelői kapacitások, főleg a föld termőképességének alul­­értékesítésére kell koncentrálni, ha­nem az igazságosabb és arányosabb adó- és járulékrendszer kialakítására. Az új szabályozó rendszer csak ak­kor lehet sikeres, ha a mezőgazdasá­gi üzemek ezen intézkedések eszmei mondanivalóját, tehát a hatékony és minőségi termelésre való ösztönzést képesek lesznek saját üzemi felté­teleik között lebontani és aktívan a belüzemi irányító rendszerbe transz­formálni. Tehát más szóval, úgy mint a háborúban, ahol a közkatona dönti el a csata sorsát, ugyanúgy az üze­mekben a termelésben dolgozóknak kell megérezniük e változások lénye­gét és irányát, mégpedig úgy, hogy ez személyes érdekeiket alapvetően ne csorbítsa, hanem ellenkezőleg, ezek irányába hasson. E feladat meg­oldására az­ üzemi vezetés szakmai, illetve politikai felkészültsége a meg­felelő szinten van és teljes mérték­ben elsajátítják, a saját feltételeiknek megfelelően „feldolgozzák“ az új sza­bályozó rendszer egyes elemeit. Tehát ebben az időszakban a sza­bályozók aprólékos, gondos tanulmá­nyozására, az egyes elemek nemcsak egyedi következmény­eire kell kon­centrálni, hanem reálisan felmérni, mit jelentenek e szabályozók az üzem számára egységesen­ ? ennek alapján kidolgozni az új üzemi stratégiát. Természetesen annak ellenére, hogy a hangsúlyt ebben a periódusban a megismerésre helyezzük, a nyilván­való problémákat, szabályellenes te­vékenységet nyíltan fel kell fedni, hogy az új szabályozó rendszer alap­elvei ne szenvedjenek csorbát. A gazdasági irányítás ökonomizálá­­sa magával hozza az érdekellentétek fokozottabb kiéleződését is, amihez, sajnos, üzemeink eddig nem szoktak hozzá. Nem szabad tehát, hogy kü­lönféle „taktikai húzrigác“ és egyéb figyelemelterelő mozgások megzavar­ják üzemi vezetőink magabiztosságát (főleg a felvásárlóüzemek részéről) az igazukba vetett hitükben, meggyő­ződésükben. Ellenkezőleg, aktívan kell fellépni, de minden esetben tisz­telni és figyelembe venni a szocia­lista törvényesség kereteit. Jobb, szín­vonalasabb élelmiszer-ellátásunk te­hát átgondoltabb és hatékonyabb munkát követel mindnyájunktól. Bíz­zunk benne, hogy ezt teljes mérték­ben meg is valósítjuk. Pósa Lajos 1986. január 4. B­ukarestben 1985. december 19- én és 20-án tanácskoztak a szocialista országok kommu­nista- és munkáspártjai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárai. A ta­nácskozáson részt vett,­ a Bolgár Komm­unista Párt részéről Milko Balev, a BK? KB Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára, Di­­mitr Sztanisev és Sztojan Mihajlov, a­ KB titkárai; Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak képviseletében Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Jan Fojtík, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, a KB titkára és Jo­sef Havlín, a KB titkára; a Kubai Kommunista Párt részéről Lionel Soto, a Kub­ai KP KB Titkársá­gának tagja; a Laoszi Forradalmi Néppárt részé­ről Samane Vignakhet, a KB titkára; a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Berecz János, Szűrös Mátyás és Pál Lénárd, a KB titkárai; a Mongol Népi Forradalmi Párt képviseletében Gerendasin Namszraj, az MNFP KB PB tagja, a KB titkára és Cerenpilin Balhadzsav, a KB tit­kára, a Német Szocial­sta Egységpárt ré­széről Kurt Hager és Joachim Herr­mann, az NSZEP KB PB tagjai, a KB titkárai, a Lengyel Egyesült Munkáspárt részéről Jozef Czyrek, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára és Jan Glowczyk, a KB PB póttagja, a KB titkára, a Román Kommunista Párt részéről Miu Dobrescu ,a KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának tagja, az RKP Központi Kollégiumának elnöke, Pet­ru Enache, Cornel Pacoste és Ion Stojan, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának póttagjai, a KB titkárai; a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak képviseletében Borisz Ponomar­­jov, a KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára és Mihail Zim­­janyin, a KB titkára; a Vietnami Kommunista Párt kép­viseletében Hoang Jung, a KB titkára A tanácskozáson részt vettek a pártok központi bizottságainak osz­tályvezetői, osztályvezető-helyettesei és további felelős dolgozói. Véleménycserére került sor a bé­kéért és leszerelésért, elsősorban a nukleáris leszerelésért, a nemzetközi biztonság és együttműködés megszi­lárdításáért vívott közös harccal ös­­­szefüggő eszmei-politikai munka idő­szerű kérdéseiről. Tekintettel a további lázas fegyver­kezés rendkívüli veszélyességére tanácskozás résztvevői hangsúlyozták a haladéktalan akciók szükségességét a békeszerető politikai és társadalmi erők erőfeszítéseinek egyesítésére az imperializmus agresszív politikája el­len, a hatékony leszerelési intézke­désekre való áttérésért — elsősorban ami a nukleáris fegyvereket illeti — vívott harcban, továbbá a nemzetek alapvető joga — az életre és a sza­bad és független fejlődésre való jog — biztosításáért va­n küzdelemben. Megerősítették pártjaik és országaik elhatározását, hogy szorosan együtt­működnek a világ többi országával, a kommunista és munkáspártokkal, a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, a különböző politikai, szo­ciális, eszmei és vallási jellegű há­­borúellenes mozgalmakkal, valamen­­­nyi békeszerető és reálisan gondol­kodó erővel annak érdekében, hogy megállítsák a Földön a lázas fegyver­kezést és felszámolják a nukleáris fegyvereket, megakadályozzák a vi­lágűr militarizálását és megteremt­sék a biztonság, a kölcsönös bizalom és a széles körű nemzetközi együtt­működés légkörét. A tanácskozás résztvevői megálla­pították, hogy a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Tes­tületének szófiai ülésén jóváhagyott dokumentumok, s úgyszintén ezen or­szágok legfelsőbb képviselői prágai találkozóján született kollektív érté­kelések és megállapítások tanúskod­nak a szocialista országok nagy fele­lősségtudatáról a világ sorsa iránt, készségükről, hogy a pusztító nukleá­ris háború veszélyének elhárítása, az enyhülés és az együttműködés poli­tikájához való visszatérés érdekében járjanak el. A tanácskozás résztvevői rámutattak annak rendkívüli jelentő­ségére, hogy tovább is szeriózusan magyarázzák és valósítsák meg azo­kat a javaslatokat, melyeket Szófiá­ban jóváhagyott deklaráció foglal magába, továbbá a szocialista orszá­gok más javaslatait is a nukleáris veszély elhárítására, a fegyverzet és a katonai kiadások csökkentésére, a biztonság megszilárdítására, a regio­nális konfliktusok rendezésére és a javulás irányában való fordulatra az európai és világproblémákban. A testvérpártok képviselői hangsú­lyozták, hogy a legfelső szintű szov­jet-amerikai találkozónak köszönhe­tően kedvezőbb lehetőségek nyíltak a nemzetközi légkör javítására és a további tárgyalásokra a nukleáris és firfegyverekről. Bár Genfben nem si­került megoldani a fegyverzet kor­látozásának és csökkentésének konk­rét problémáit, elvi jelentőségűek a közös nyilatkozat tézisei arról, hogy megengedhetetlen a nukleáris hábo­rú. hogy mindkét fél lemond a kato­nai fölény megszerzésére irányuló törekvésekről és hogy szükséges politikai párbeszéd folytatása a nem­­­zetközi kapcsolatokban való pozitív változások elérése céljából. Most az elvi megállapodások megvalósítására és az arra irányuló erőfeszítések fo­kozására van szükség, hogy mielőbb kétoldalú elfogadható megállapodá­sokat kössenek, amelyek megnyitnák az utat a nukleáris leszerelés és a béke biztosítása felé, összhangban a népek vágyaival és létérdekeivel. A tanácskozás résztvevői meggyő­ződésüket fejezték ki, hogy ha a szo­cialista országok és más forradalmi, haladó és demokratikus erők szoros egységben fognak tevékenykedni, for­dulatot érhetnek el az események veszélyes alakulásában és biztosíthat­ják a béke, az enyhülés, a leszerelés és a nemzetközi együttműködés poli­tikájának érvényesülését, a békés egymás mellett élés elvei, valamen­­­nyi nép szabadsága és függetlensége, haladása és jóléte eszméi megvalósí­tásának szellemében. A véleménycsere során a tanács­kozás résztvevői megvitatták a nem­zetközi élet más problémáit is, mi­közben rendkívüli figyelmet szentel­tek a létező konfliktusok rendezése és az államok közti valamennyi vi­tás kérdés politikai úton, tárgyalá­sokkal való megoldása feladatának. A jelenlegi feltételek között, ami­kor mindjobban kiéleződik az élelmi­szerprobléma, az energetikai és öko­lógiai probléma, továbbá az emberi­­­ség más globális problémái, amikor világban változatlanul léteznek éhség-, nyomor- és írástudatlansági övezetek, amikor növekszik számos ország, főleg a kevésbé fejlett orszá­gok külföldi eladósodása, mind sür­getőbben merül fel az Új gazdasági világrend létrehozásának és az elma­radottság felszámolásának kérdése. A tanácskozás résztvevői ismétel­ten megerősítették pártjaik és népeik szolidaritását halmi, haladó mindazokkal a forra­erőkkel és népekkel, amelyek az imperializmus, elsősor­ban amerikai imperializmus közvet­len agressziójával és nyílt nyomásá­val állnak szemben, a gyarmatosítás, az újgyarmatosítás és a faji megkü­lönböztetés, az idegen uralom és el­nyomás politikája ellen, a nemzeti és szociális felszabadulásért, a haladás útján való független fejlődésért küz­dő népekkel. A tanácskozáson fontosnak nevez­ték, hogy offenzív jelleget adjanak a szocialista országok népei forra­dalmi vívmányai és figyelemre méltó eredményei propagálásának minden téren, beleértve az alapvető emberi jogok és szabadságjogok, mindenek­előtt a munkára és a szociális biz­tonságra való jog, továbbá a néptö­megeknek a társadalom irányításá­ban való részvétele és a személyiség sokoldalú fejlődése anyagi bázisának és széles demokratikus keretének biztosítását. Ismét megerősítették a testvérpártok szilárd elhatározását, hogy szembeszállnak mindazokkal a törekvésekkel, amelyek a szocia­lista országok életének befeketítésé­re és az emberi jogok védelme ürü­gyén a belügyeikbe való beavatko­zásra irányulnak. A béke és vala­mennyi nép érdekei megkövetelik hogy az ideológiai ellentétek ne ke­rüljenek be a nemzetközi kapcsola­tokba. A tanácskozáson részt vevő pártok továbbra is határozottan fognak a háború és a népek harcolni közti ellenségeskedés imperialista propa­gandája, a forradalmi haladó erők­­kel szembeni ideológiai diverziók el­len. Hangsúlyozták: fokozni kell az eszmei-politikai és propaganda mun­kát az imperialista, reakciós körök fokozó törekvéseivel szemben, hogy felélesszék a fasizmust, az újfasiz­­must. Szembe kell szállni a naciona­­lista, soviniszta és rasszista koncep­ciók minden megnyilvánulásával és azokkal az akciókkal, amelyek ellen­ségeskedést szítanak, gyengítik a biz­tonságot­ és a bizalmat, gátolják népek közti kölcsönös megértést és a kapcsolatokat, valamint a nemzetkö­zi élet normális fejlődését. Ezzel összefüggésben hangsúlyoz­ták azt a figyelmet, amelyet a szo­cialista országok arra fordítanak, hogy az ifjúság elsajátítsa a marxista —leninista világnézetet, a tudomány és a technika legújabb vívmányait, hogy munkával és munkára, határta­lan odaadásra pártja és országa iránt, nagy felelősségtudatra a szo­cializmus és a kommunizmus, a béke és a népek közti barátság ügyéért és az ellenséges ideológia határozott elutasítására legyen nevelve. A tanácskozáson részt vevő pártok a fiatal nemzedék hazafias és inter­nacionalista nevelésének leghatéko­nyabb eszközét abban látják, hogy az ifjúság aktívan vegyen részt a szocialista építésben, az élettel szo­rosan összefüggő ideológiai munká­ban, az ifjúsági szervezetek haté­konysága és befolyása növelésében és internacionalista együttműködé­sükben. Hangsúlyozták a tanácskozáson képviselt pártok készségét, hogy szi­lárdítják a barátság és együttmű­kö­­dés kapcsolatait és hozzájárulnak a szocialista országok együttműködésé­nek fejlesztéséhez minden területen. Emellett megállapították, hogy feltét­lenül új lendületet kell adni a KGST- tagországok gazdasági együttműkö­désének , az 1984. júniusi legfel­sőbb szintű tanácskozás szellemében, s részletesen kell elemezni a tudo­mányos-műszaki haladás komplex programjának jelentőségét, melyet a KGST-tagországok elfogadtak. A meg­állapodott feladatok, valamint az együttműködés és kooperáció hosszú távú programjainak teljesítése bizto­sítja azon erőforrások mind teljesebb kihasználását, amelyekkel a szocia­lista országok rendelkeznek és hoz­zájárul gazdasági és társadalmi ha­ladásuk meggyorsításához, a szocia­lizmus vonzerejének és nemzetközi tekintélyének növeléséhez. A tanácskozás alkotó légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés szellemében zajlott«elvtársi Közlemény

Next