Szabad Hazánkért, 1955 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-01 / 10. szám

Kodály Zoltán, a nagy magyar zeneszerző, Bartók Béla barátja és harcostársa mondott ünnepi beszédet az Országos Bartók Ünnepsé­gek megnyitóján. A fenti sorokat Kodály Zol­tán írta halhatatlan kortársáról, Bartók Bélá­ról való megemlékezésében. DEVECSERI G­ÁBO­R: Éjjel bolyongók lépte előtt lidérc kék fénye villan, vonja a vágyakat rémek közül s kígyókbefonta ágak alól menekülni messze tisztább utaknak, távoli csillogó völgyek s hegyeknek tája felé — gonosz homályban és gyötrő magányban így ragyogott kutató zenédnek villáma, Bartók! Lásd, a varázs-vidék, a tiszta tájék, melyben a szív kigyúl, itt van s­emel, de nem magányos vándor elé tereget virágot. Nem társtalan lépsz s nem szomorú avar­szőnyegre immár, hogyha a gaz riaszt: küzdő karok testvéri hídján van hova térned a rettenetből. Itt ifjú ajkak zengik a szózatod, itt dallamodnak bujdokoló vize kiktől eredt, azokhoz árad, küzdeni kész sziveket találva. Itt vagy velünk, kik gazdagon éledő műveddel is már, védjük e dalra­ zárt mezőt, amelynek művelője nem „botot és botot’* — új napot lát. Népért kiáltó mélytüzü alkotó, a rombolókkal szembe vonult velünk, minden közönynek gyűlölője, harcosokat riogass szavaddal! 10 ÉVE HALT MEG HALHATATLAN ZENEKÖLTŐNK BARTÓK BÉLA .........Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész mun­kálkodásának, minden cselekedetének mineműsé­­gét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát... (Bartók) .. . . . Az én vezéreszmém . . ., amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válása eszméje, a testvérré válás, minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmtől lelik — szol­gálni zenémben ...“ (Bartók) 25

Next