Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)
1951-08-22 / 48. szám
A KOMSZOMOL TAPASZTALATAIBÓL * A tagsági igazolvány Nyikolaj Osztrovszkijnak egyik levelében, amelyet Sepetovka város komszomoljai* hoz intézett, a következő sorokat találjuk: „Pártigazolványomban fekszik annak kis fiacskája, a lenini Komszomol tagsági igazolványa és én ezt kegyelettel őrzöm, mint egész Komszomol-életem tanúját.1’' ■ Valóban egész Komszomol-életed tanúja a kis könyvecske, a nagy Lenin sziluetjével a szerény, szürke borítékon. Emlékezetes neked az a nap, amikor a baráti Komszomol-családba lépve, megkaptad ezt a könyvecskét. A körzeti bizottság titkára kezet szorított veled és sikereket kívánt neked munkában, tanulásban. Emlékeztetett arra a nagy felelősségre, amelyet önként vállaltál magadra a Komszomol-igazolvánnyal együtt. Válaszodban szavadat adtad, hogy nem hozol szégyent a Komszomol névre és mindig a kommunizmus építésének első soraiban leszel. Ettől kezdve a munkában, az iskolában, vagy a főiskolán tanulva, a sportversenyekben, vagy a turisztikai kiránduláson a Komszomoligazolvány mindig veled Van. Mindig emlékeztet téged a lenini Komszomol tagjának jogaira és kötelességeire, hazafias tettekre buzdít a drága haza dicsőségéért. Rendszeresen, havonként egyszer, igazolványodat bemutatod a szervezet titkárának, aki bejegyzi az esedékes tagsági díj lefizetését. Ez igen fontos Komszomol-kötelesség. Amikor minden hónapban elviszed járulékodat a közös Komszomol-pénztárba, megerősíted kapcsolatodat a szervezettel, megmutatod, mennyire szükséges és drága neked ez a kapcsolat és mennyire hű vagy azokhoz a kötelességekhez, amelyeket a Komszomol kötelékébe lépve magadra vállaltál. Előfordul, hogy a fiatal komszomolista valamilyen oknál fogva nem fizeti be idejében a tagsági járulékot. „Majd pótolom — vigasztalja magát —, úgysem olyan nagy baj, ha egy tag elkésik a befizetéssel.” De amikor kezébe veszi az igazolványt és rápillant az üres rovatokra, összeszorul a szíve. „Elvtársaim millióinál — gondolja — a Komszomol-igazolványokban ezek a sorok már ki vannak töltve, ők nem feledkeznek meg kötelességükről. Én azonban lemaradtam, hátul kullogok...” Elszégyeli magát és szemtől-szembe Komszomol-igazolványával elhatározza, hogy soha többé az életben nem követi el ezt a mulasztást, nem lesz ilyen hanyag és könnyelmű. Amikor Komszomol-taggyűlésre mész, ahol a szervezet fontos dolgairól határoznak, felmutatod igazolványodat. Csak ha kezedben van az igazolvány, akkor kaphatsz szavazólapot a titkos szavazáshoz, amikor a vezetőség, vagy a bizottság választásait tartják. Eszerint a Komszomoligazolvány arról tanúskodik, hogy te a szervezet gazdája vagy. És ez arra kötelez téged, hogy gondos, tevékeny gazda légy, felelősséget érezz a szervezetben fennálló állapotokért, szíveden viseld a szervezet dicsőségét és becsületét. Arra kötelez téged, hogy erőteljesen és egyenesen bíráld a hiányosságokat, de nemcsak bíráld, hanem vidd keresztül, hogy ezeket a hiányokat ki is küszöböljék. „Az évszázados ellenségekkel vívott szörnyű, véres küzdelemben fejlődött és nőtt fel a Komszomol. Olyan idők voltak, amikor a Komszomoligazolvánnyal együtt fegyvert és kétszáz töltényt is kaptunk” — mondotta Nyikolaj Osztrovszkij, az első Komszomol-nemzedék nevében. És mindig így is volt: a komszomolista az igazolványnyal együtt kezébe kapja azt a fegyvert, amely az adott pillanatban segített megvédeni és megerősíteni a szovjet rendszert A Sztálingrádi Traktorgyár, Magnitka és Kuznyeck fiatal építői, amikor megkapták a Komszomoligazolványt, kezükbe vettek lapátokat, pneumatikus kalapácsokat és fúrókat, leereszkedtek mély katlanokba, vagy felemelkedtek a jövendő gyárak fémvázainak tetejére. És gyáróriások nőttek ki a földből, hazánk büszkeségei. „Mint komszomolista akarok menni a csatába” — írták papírdarabokra a haza fiatal védelmezői a Honvédő Háború napjaiban. És ott, az első vonalban, miután megkapták a Komszomol-igazolványt, csatába indultak a fiatalok, a bátrak kiáltásával: „A hazáért, Sztálinért !“ Most a mi fegyverünk a szerszámgép és a könyv, a fúrógép és a festőecset. Nagy hazafias tettekre, a kommunista építés grandiózus sztálini terveinek megvalósítására hívja a Bolsevik Párt a fiatal, felnövekvő nemzedéket. Legyen a Komszomoligazolvány, amelyet kegyelettel és áhítattal őrzői, tanúja munkádnak, annak a törekvésnek, hogy hozzájárult a közös ügyhöz. Hogy majd akkor, amikor felnőttél és a Párt kinyitja előtted kapuját, elbúcsúzva Komszomoligazolványodtól, elmondhasd tiszta lelkiismerettel: nincs rajta egyetlen folt sem, méltóan és becsülettel hordoztam egész Komszomol-tagságom idején. (A Komszomolszkaja Pravda cikke nyomán) Aéiflogy megyei DISZ-bizottság utat nyit az ellenségnek A marcali ORLAK Vállalat üzemi DISZ-titkára vagyok, üzemünk pártszervezete háromhetes pártiskolára küldött és jelenleg a kaposvári pártiskolán tanulok. Augusztus 12-én délelőtt, szabad időmben elmentem a megyei DISZ-bizottságra, hogy ott a DISZ munkájáról érdeklődjem. Meglepetésemre az ajtót nyitva találtam, pedig a helyiségben senki nem volt bent. Egy ideig vártam, újságokat olvastam, de órák múlva fent jött be senki. Ezek után végigjártam az öszszes szobákat, minden ajtót és több íróasztalfiókot is nyitva találtam. Ezt a nagy könnyelműséget, felelőtlenséget és fegyelmezetlenséget, amely itt a jugoszláv határ közelében, Tito és aljas pribékjeinek szomszédságában megnyilvánul nem is tudom megfelelő szavakkal megbírálni. Vájjon gondoltak-e arra az elvtársak, hogy ezzel utat nyitnak az ellenségnek, Pártunk aranytartalékához, az ifjúság szívéhez. Gondoltak-e arra, hogy ez a cselekedet árulás a Párt, az ifjúság ellen. Gelencsér István gépkezelő, a marcali ORLAK DISZ-szervezetének titkára Az ifjú békeharcosok a béketábor győzelmébe vetett biztos hittel utaznak el a berlini VIT-ről Mihajlov elvtárs cikke a Pravdában N. Mihajlov, a Komszomol Központi Bizottságának titkára, a berlini VIT-en részvevő szovjet ifjúsági küldöttség vezetője, a következőket írja a Pravdában: „A berlini VIT méretei túlszárnyalták a prágai és a budapesti Találkozót is. A berlini VIT-re 104 ország képviselői jöttek el. A részvevők száma — nem számítva a német ifjúság képviselőit — körülbelül 26.000 fő. A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország különböző tartományaiból körülbelül kétmillió ifjú német érkezett a Találkozóra. Berlinben a Világifjúsági Találkozó idején naponta tartottak gyűléseket, megbeszéléseket, találkozókat és felvonulásokat. A megbeszélések jelentősége alig becsülhető fel. E megbeszélések leleplezték azokat a rágalmakat, amelyeket a reakció aljas célok érdekében terjeszt és amelyek segítségével bomlasztani akarja az ifjúság sorait, kétkedést és pesszimizmust akar ültetni az ifjak lelkébe, az embergyűlölet és a háború ideológiájának mérgével akarja megmételyezni az ifjakat. A VIT-en nagy számban képviseltette magát a gyarmatok és függő országok ifjúsága. Ott voltak India, Vietnam, Malájföld, Nigéria, Burma, Indonézia és más országok ifjúságának küldöttei. A gyarmatok ifjúságának képviselői haraggal és szomorúsággal beszéltek arról, milyen szenvedésekre ítéli az imperializmus a gyarmati országok ifjait. Nagy tisztelettel vették körül a Koreai NépiDemokratikus Köztársaság ifjúsági küldöttségét. A VIT részvevői nagy érdeklődést tanúsítottak a lengyel, csehszlovák, magyar, román, bolgár, albán és mongol ifjúság küldöttei iránt. A budapesti VIT óta a kínai ifjúság nagy fejlődéséről tett bizonyságot a Kínai Nép Köztársaság ifjúsági küldöttsége. Kitartó harcot vív a békáért és az egységes békeszerető, demokratikus Németországért a német ifjúság. Ebben a harcban sok igazi hős született. A Szovjetunió ifjúsági küldöttsége iránt általános érdeklődés és mély tisztelet nyilvánult meg. A hangversenyeken, a sportmérkőzéseken, a gyűléseken és a küldöttségek különböző összejövetelein a világ ifjúságának küldöttei forró lelkesedéssel ünnepelték a szovjet ifjúság küldötteit. Ezzel fejezték ki szeretetüket és lelkesedésüket a szovjet nép és nagy vezére, a dolgozók bölcs tanítója, I. V. Sztálin iránt. A berlini VIT megmutatta — írja befejezésül Mihajlov —, milyen hatalmas erővé fejlődött az ifjúság demokratikus mozgalma. A béke ifjú harcosai új erővel, a béke és demokrácia táborának győzelmébe vetett biztos hittel utaznak el a fesztiválról. Új barátok: mongol, nyugatafrikai és magyar fiatal a felvonulókat nézik Berlinben 1951 augusztus 22. Lelkes hangulatú, vidám ünnepségeken ünnepelte országunk népe alkotmányunk évfordulóját Budapesten reggeltől estig változatos kultúr- és sportműsor szórakoztatta a dolgozókat. A főváros több pontján felállított szabadtéri színpadokon hivatásos művészek, a legjobb üzemi kultúrcsoportok és a fegyveres alakulatok művészegyüttesei léptek fel. A honvédség zenekarai a város legforgalmasabb pontjain térzenét adtak. Este ünnepi előadást tartottak valamennyi szabadtéri színpadon. Az Állatkerti Színpadon legkiválóbb fővárosi művészek, valamint az Operaház balettkara és a Vasutas Szakszervezet központi énekkara léptek fel. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző „Csínom Palkó” című daljátékát adták elő. A Vidám Parkban közkedvelt komikusaink, művészeink vidám, zenés műsorszámokkal szórakoztatták a dolgozókat. Este a Duna mindkét partján hatalmas tömeg gyönyörködött a lampionos, fáklyás csónakfelvonulásban. Sötétedés után minden kerületben megkezdődött az utcabál, zenétől, énektől visszhangzottak az utcák, fiatalok, öregek együtt járták a táncot. A fővárosi ünnepségeket nagyszerű tűzijáték zárta be. A vidéki városokban és falvakban szintén nagyszabású ünnepélyeket rendeztek augusztus 20-án. Sok helyen DISZ-brigádok járták be az utcákat, énekszóval, csasztuskákkal, indulókkal ébresztették a dolgozókat. A nap folyamán a legtöbb helyen kultúrelőadást, sportbemutatókat tartottak. Az idei augusztus 20 kultúrforradalmunk jelentős állomása: kétszáz községben avattak fel új kultúrotthont. Turkeve termelőszövetkezeti városban az alkotmány ünnepén nyílt meg az ország első termelőszövetkezeti múzeuma, amely szemléltetően mutatja be Turkeve fejlődését a középkortól napjainkig. Makón a gyárak és tszcs-k dolgozóinak jelenlétében szovjet hősi emlékművet avattak fel a város főterén. Az alkotmányunk második évfordulójának megünnepléséből a magyar sportolók is kivették részüket. Az ünnepi sportműsorból kiemelkedett a Magyar Szabadságharcos Szövetség által rendezett, motoros- és repülőbemutató. Az MSZHSZ motorosai reggel nyolcórakor indultak el a Flórián térről és ünnepi felvonulásban a mátyásföldi repülőtérre mentek, ahol hatvanezer főnyi közönség részvételével repülőbemutatót rendeztek. Először ejtőernyőseink célugrást mutattak be, majd az MRSZ vitorlázói szebbnél-szebb vitorlázó gyakorlatokat mutattak be. Hatalmas sikert aratott a Magyarországon első ízben szabadságharcos motorosok által bemutatott „motoros-gúla gyakorlat”. Egy ötszáz köbcentiméteres IZS motorkerékpáron tizenegy szabadságharcos fiatal végzett különböző gyakorlatokat. Az alkotmány ünnepe tiszteletére úttörőink is díszes sportbemutatót rendeztek. A margitszigeti Úttörő-stadion zászlódíszbe öltözött erre az alkalomra. Az ünnepi sportbemutatót az úttörők díszes felvonulása nyitotta meg. A nagyszámú közönség tetszéssel figyelte a pajtások tornabemutatóit, amelyen 400 fiú és lány pompás gyakorlatokkal szórakoztatták a megjelenteket. Falusi fiataljaink is méltóan ünnepelték meg alkotmányunk második évfordulóját. Békéscsabán egésznapos sportműsor keretében az üzemi dolgozók MHK-próbáival egybekötve, falusi spartakiádot rendeztek. A versenyeken 180 fiatal indult. Úgy a spartakiádban,mint az MHK-ban kiemelkedő eredmények születtek, így: Horváth István, a felsőnyomási állami gazdaság dolgozója 13.3 mp alatt futtatta végig a 100 méteres távot. Akadályversenyben és távolugrásban szintén a felsőnyomási állami gazdaság fiataljai tűntek ki. 1000 méteres síkfutásban a Vörös Október tizcs szerepelt kiváló eredményekkel. A SZTÁLIN-HÍDTÓL A SZABADSÁG-HÍDIG 18 fok. Csillog a hőmérő higanyszála, ott nyugszik két vonással a huszas alatt, mutatja, hogy a Duna Budapestnél augusztus 19-én délután, félórával a folyambajnokság rajtja előtt bizony elég hűvös. Vagy 1000 T 20 Versenyző nyüzsög a szigeti hajóállomásnál veszteglő két kis hajón. Tarka melegítők, köpenyek kavarognak vidáman és mint valami festmény alaptónusa, mindent beleng az átható faggyúszag. Buzgón kenegetik magukat és egymást a részvevők és erre szükség is van, mert a vastag faggyúréteg szigetel, óvja a test melegét, hiszen a 18 fokos víz, ha, ivásra kissé langyosnak tűnik is, a kéznek meg éppen kellemes,, elég hűvös arra, hogy egyegy vékonyabb dongájú versenyző közel egy órát töltsön hullámai között. Bődül a duda s a felnőtt versenyzők hajója el is kanyarodik a kikötőtől, indul a Sztálinhidi rajthelyhez. Hosszú a táv, több kilométer, a Szabadság-hidi célt innen, a rajttól akkor sem igen lehetne látni, ha a Duna kanyarja nem takarná el. A nyárvégi délután párája kékbe és szürkébe öltözteti már a Lánchidat is. Csordás, főiskolai világbajnokunk, aggodalmas arccal ül a padon. Ő is a pehelysúlyú versenyzők közé tartozik s az ilyenek különösen hamar „kifagynak”. Vörös, balatoni és dunai versenyeink nagy szakértője és sokszoros győztese, viszont nyugodt. Neki faggyúra sincs szüksége, hatalmas fizikuma nem egykönnyen hal át. A Sztálin-hídon tömeg feketéiik, érdekes látványt is nyújt a hármas szirénajelre vízbeszökkenő mezőny, s a rajt után súlyavesztett, mókásan megbillenő kis hajó. A mezőny azonnal elhúzódik, széltében, hosszában szétterül, mint őszi rét felett a köd, erőteljes csapásokkal vágnak neki az ünnepi díszt öltött városon át a messzi célhoz vezető távnak. Motorosok, kajakok cikáznak, percenként hozzák a hírt. — A Margithídnál Csordás ötven méterrel vezet. ■— Gyenge Vali már 300 méterrel a női mezőny előtt úszik. Természetesen nem mindenki Csordás és nem mindenki Gyenge Vali. A hűvös víz a kellőképpen fel nem készültek közül áldozatokat követel. Néhány versenyző szilvakékre fagyott arccal kapaszkodik a hajóra. Egyikük azonnal átöleli a meleg kéményt s olyan elégedetten néz körül, mintha ő nyerte volna a versenyt. Szép a verseny. A nap ferdén süt a Várhegy felől, vörös zászlók füzére integet az ezüstös vízben úszók felé, a hidakról pedig százak, ezrek lesik a valóban nem mindennapi sporteseményt. Az 1951. évi folyambajnokság mezőnye az Országház előtt úszik. Gyönyörű jelkép ez a látvány. Alkotmányunk méltó helyére állította a sportot, egyenrangúnak tekinti kultúránk minden más megnyilvánulásával. Azelőtt is rendeztek folyambajnokságot... ott messze, fenn a Római-part körül, szinte csak úgy mellékesen, senkitől sem figyelve, senkitől sem támogatva. Ma? Alkotmányunk ünnepének előestjén, a fellobogózott, ünnepre készülő város szívében a Parlament előtt úszik a mezőny. Az él már távolabb, valahol a Lánchíd körül küzd az elsőségért. A kis hajó most gyorsít, még sok lóerő sem fogja be egykönynyen a hatalmas előnyre szert tett Csordásékat. De mégis ... jókor érkezünk... fehérsapkás fej közeledik a két ponton között kihúzott kötél, a cél felé s mögötte, nem is olyan messze, a másik. Az élesebbszeműek már kiáltják is: — Csordás... — az meg ott, Vörös ... jön Nyéki is. Kinn a parton, tapsol a tömeg, hangszórós kocsi hirdeti az eredményt, egyegy szófoszlányt felkapa szél, elhozza a hajóra. — 1951. évi... folyambajnok: Csordás ... Vörös ... Nyéki... női bajnok: Gyenge... Már a nap is eleget látott, lebújik a hegy mögé. Szép verseny, ünnepi sportesemény volt.