Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)
1952-02-23 / 45. szám
ÉLJEN A BÉKE ŐRE, A DICSŐ SZOVJET HADSEREG ! Örök hála és dicsőség a harmincnégy esztendős Szovjet Hadseregnek Írta: Janza Károly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes „ mmmmwMmm ? * A Szovjet Hadsereg, dicső tetteiből * Hős nép szülte és a világ legnagyobb történelmi eseménye, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüze, szervezte, edzette a világ legerősebb, hadseregét, a dicsőséges Szovjet Hadsereget. öt tengeren őrködik a Szovjet Hadiflotta, s a Szovjet Légierő óriási gépmadarai éberen óvják a szovjet birodalom légterében az üzemek, gyárak, falvak és városok lakóinak békés alkotóprikáját. S ha kell, félelmetes erejükkel ,— mint ahogy ezt a történelem bizonyítja biztos tüzükkel elkergetik, földre kényszerítik a betolakodót. A szovjet katona ort áll a világ egyhatodát kitevő hatalmas birodalom határain, Kievtől Vladivosztokig, készen arra, hogy élete árán is megvédelmezze a világ első szocialista államát. Ugyanakkor, mint az elnyomott népek felszabadítója és segítője, minden nép felé bizonyítja, hogy lehetőség van arra, hogy a ma még imperialista elnyomás alatt élő országok is megteremtsék a népet szolgáló hadseregüket, amely megdönti a kizsákmányoló kisebbség uralmát és védi a dolgozó nép hatalmát. A Szovjet Hadsereg jellemzője az izzó hazaszeretet, a legendás hősiesség, hogy szívósan tud küzdeni és nehéz helyzetben kitartani, mert parancsnokainak kiváló katonai tudása, a győzelem titkainak ismerete lehetővé teszi ezt számára. A Szovjet Hadsereg jellemzője, hogy a dolgozók felszabadítására jött létre. Ezek a sajátosságok adták az erőt, amely — a fiatal Vörös Hadsereg számára születésnapot jelentő 1918 február 23-án — szétverte a német rablóhadsereg túlerőben lévő egységeit. Erre csak a Lenin által formált, Sztálin által szervezett és lelkesített újszellemű hadsereg lehetett képes. Igaz, a múltban is voltak szabadságharcosok és igazságos célokért küzdő hadseregek, azonban vereséget szenvedtek. Vajjon miért tudott győzni a Vörös Hadsereg? E kérdésünkre kimerítő feleletet ad Sztálin elvtárs, a Bolsevik Párt történetében. Megállapítja, hogy a Vörös Hadsereg azért tudott győzni, mert: a szovjet hatalom politikája helyes volt, megfelelt a nép érdekeinek; a hadsereg hű és odaadó volt a néphez, ezért a nép támogatta; a szovjet hatalomnak sikerült az egész országot a front szolgálatába állítania; katonák értették a háború célját. Ismerték a feladatok helyességét, példátlan önfeláldozást és soha nem látott tömeges hősiességet tanúsítottak; vezetője mind a front mögött, mind a fronton a Bolsevik Párt volt. A Vörös Hadsereg azért győzött, mert soraiban olyan újtípusú katonai vezetőket tudott kikovácsolni, mint Frunze, Vorosilov, Bugyjonij, mert soraiban olyan nagyszerű népi hősök harcoltak, mint Kotovszkij, Csapajev, Parhosmenko, mert soraiban nagyszerű bolsevikok, párttagok és nem párttagok dolgoztak, mert a szovjet hatalom harta és sikerei az egész világ traletariátusának rokonszenét és segítségét váltották ki. rA I későbbiel során pedig a szocializmus győzelme és a kiváló nehézipar megteremtése tette lehetővé, hogy óriási mértékben lehetett növelni a Szovjet Hadsereg, tengeri- és légiflotta erejét. A művelt, politikailag fejlett fiatalság hatalmas tömegei külön erősséget jelentettek hadseregnek. A katonai akadémiák és szakiskolák a fiatalok közül a képzett parancsnokok tömegeit küldték a hadseregbe. S a nép alkotómunkájának őre, a nép dédelgetett kedvence lett. Ezért tudta a Szovjet Hadsereg visszaverni 1938-ban a Hasszán-tó körzetében, majd 1939-ben Halhin Goi folyónál a rablásra betört japán imperialistá káz, ezért járt csúfos vereséggel az amerikai imperializmus által támogatott finn burzsoázia próbálkozása Szovjet Karélin meghódítására 1939—40 telén. Ezért tudta az 1941 június 22-én 170 hadosztállyal rablóhadjáratot indító, orvul a szovjet népre törő fasiszta Németország sorsát a Szovjet Hadsereg megpecsételni. 1941 július 3-án, emlékezetes rádióbeszédében Sztálin elvtárs ezekkel a szavakkal fordult a szovjet néphez: „Az ellenség kegyetlen és kérlelhetetlen célja, verejtékünkkel öntözött földjeink elrablása, munkánkkal szerzett gabonánk és kőolajunk megkaparintása. Célja a földesurak hatalmának visszaállítása, a cárizmus visszaállítása”. „ Sztálin elvtárs szavára a hőstettek ezreivel felelt a nép. A hadseregben a parancsnokok sokasága nőtt hőssé ezekben a napokban. Panfilov és Csujkov tábornokok, Gasztello százados és a többiek, akik Sztálin elvtárs vezetése alatt 1942-ben a Szovjet Hadsereg javára hősies harcaikkal megváltoztatták a hadihelyzetet. A 330.000 főből álló fasiszta német hadsereg megsemmisítése Sztálingrádnál az összeomlás kezdetét jelentette. Ha ma kimondjuk e város nevét — Sztálingrád —, az egész világ a hősiesség, az állhatatosság, az izzó hazaszeretetből fakadó önfeláldozás, ragyogó emberi erényeire gondol. A szovjet katona pedig méltó lett küldetéséhez, felszabadította a lengyel, csehszlovák, román, bolgár, magyar, finn, jugoszláv és északnorvég területeket, részvett Olaszország, Dánia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és más országok felszabadításában. Az ellenségnek a Balkánról való kiverése tette lehetővé az albán és görög nép felszabadító harcát is. A görög és jugoszláv népet ugyan ismét rabságba vitte az árulás, azonban a népi erők végső győzelme a reakció felett nem kétséges. Hazánk 1945 április 4-én szabadult fel teljesen a fasiszta elnyomás alól. E dátum új korszakot nyitott meg népünk életében. Szövetségesei lettünk a nagy szovjet népnek. Mi magyarok, soha nem felejtjük el, hogy sokezer hős szovjet katona vére nyugszik pecsétként a szerződésen. Hazánk földjében nyugvó hősök emléke kötelez bennünket örök hűségrea nagy szovjet nép és annak hősi hadserege iránt A nagy történelmi dátum pedig, 1945 május 2-a, amikor Berlin felett megjelent a Szovjet Hadsereg győztes hadilobogója, örök figyelmeztetés kell hogy legyen az imperialista rablók felé: a hódító bukással végzi életét. A világ népei megszabadultak a fasizmus rémétől. A dicső Szovjet Hadsereg megsemmisítette a japán kvantungi hadsereget is és a szovjet tengeri haderő partraszállt Koreában. Ezzel vette kezdetét a hatalmas történelmi folyamat az elnyomott népek életében: Korea, Indonézia, India, Burma, Vietnam, Egyiptom, Afrika elnyomott népei megkezdték harcukat a szabadságért A Szovjet Hadsereg győzelmes harcai, a kínai nép felszabadulása hatalmas vonzerőt gyakorol a gyarmati népekre, e népek szabadságmozgalmaira és semmi kétség sem fér ahhoz, hogy e harcok az imperialisták vereségével fognak végződni Sztálin elvtárs mondotta: „A háború megmutatta, hogy a Vörös Hadsereg nem „agyaglábakon álló óriás”, hanem korunk elsőrangú hadserege, amely teljesen korszerű felszereléssel, tapasztalt tisztikarral rendelkezik és magas harci erkölcsi értéket képvisel”. Ez az erkölcsi érték abban rejlik, hogy a Szovjet Hadsereg hatalmas és erős, de nem követ hódító célokat. Abban rejlik, hogy a szovjet katonák lángolóan szeretik hazájukat, büszkék rá, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal az emberiség új korszakát kezdték meg. A földtekén minden becsületes dolgozó ember a Szovjetunióban és a Szovjet Hadseregben látja a népek biztonságának, szabadságának és békéjének legfőbb őrét, ezért tekint minden haladó gondolkodású ember február 23-án reménységgel és várakozással az új világ fővárosa, Moszkva felé. Ezért üdvözli meleg szeretettel a világ minden tájáról a harmincnegyedik születésnapját ünneplő dicső Szovjet Hadsereget és nagy vezérét, a bölcs Sztálint TVVTi magyar dolgozók is a Szovjet Hadseregnek, Sztálinnak köszönhetjük szabad, derűs életünket, a munkások és parasztok hatalmát, azt, hogy van pártunk, van Rákosi elvtársunk, ki mosolygó tekintettel, de erős kézzel és forró szeretettel vezeti népét a szabad és boldog jelenből egyre magasabbra, a ragyogó szocialista jövőbe. Rövidesen megjelenik magyar nyelven Szergej Szmirnov „Harcban Budapestért” című műve. A szovjet író, aki maga is fegyverrel a kezében vett részt Budapest felszabadításában, könyvében a Szovjet Hadsereg Budapest felszabadításáért folytatott hősi harcát ábrázolja. Ebből a könyvből közöljük az alábbi részletet: Minden fővárosnak vannak épületei, szobrai, amelyekre a város lakói különösen büszkék. A párizsiak büszkék a Louvre-ra, a világhírű múzeumra. Bécs lakói büszkék az ősi Szent István székesegyház bonyolult, finom architektúrájára. A budapestiek mindenekelőtt a Dunán átívelő hidakra voltak büszkék. A három legszebb híd, a Ferenc József-, az Erzsébet-, a Lánchíd a város központjában volt. Légiesen könnyed, áttört mívű szerkezetük mintha a levegőben függött volna, a széles folyam fölött. Pest magas háztetőiről katonáink mind a három hidat maguk előtt látták. Mindenkit, aki így meszsziről gyönyörködött bennük, egy kérdés nyugtalanított. Mit tesznek velük a németek? Elhatározták annak felderítését, hogy volt-e az ellenségnek ideje aláaknázni a hidakat. Január 15-re virradó éjjel két utászfelderítő példátlan, vakmerő vállalkozást hajtott végre. Késő este Pest északi szélén, a Durva viharos, gyors vizére törékeny lélekvesztőt bocsátottak. Különleges gumiöltönyben, fegyverrel és kézigránáttal felszerelve Uglanov és Cserbakov elbúcsúzott kísérőitől. A csónak elvált a parttól, az utászok sietve a folyam közepére eveztek. Előttük az első híd sötét körvonala tűnt fel. A lélekvesztő közeledett céljához Az utászok úgy eveztek, hogy zajt ne okozzanak. Megkerülték a hídpillért és megállapították, hogy a robbanószert már elhelyezték A híd már elő volt készítve a robbantásra . .. ...Január 16-ról 17-re virradó éjszaka döntötte el Pest sorsát. A németek új taktika bevezetését határozták el: minden utcakereszteződéshez páncélkocsikat állítottak, ezek meggyújtották fényszóróikat és ezzel a fénysugárral árasztották el a sötét utat és utcákat, amelyeken a szovjet gyalogságnak kellett a Városházát megközelítenie. A német harckocsik ágyúi óvatosan néztek a kivilágított távolba. De egyszerre csak szovjet géppisztolyok ropogása, gránátok tompa robbanása hangzott a közelükben. A szovjet gyalogosok becsapták az ellenséget. Nem a kivilágított utcákon mentek, hanem a sötét mellékutcákon nyomultak előre és a német harckocsik mögött kezdték el a tüzelést. Ekkor a németek sietve átdobták Budára minden megmaradt gépi felszerelésüket. Az ellenség arra készült, hogy Pestről kivonuljon. ★ ... Komor téli reggel virradt a városra. Alig pirkadt a hajnal, megdördültek ágyúink, rögtön utána az ágyúk dörején át felharsant a gárdisták hatalmas hurrája. A gyalogság az ostrom egész vonalán döntő rohamra indult. A Dunához vezető utcákon hömpölygött a támadás leghatalmasabb hulláma, amely elsöpörte az ellenséget. A hazáért, Sztálinért, előre a Dunához! Ezekkel a csatakiáltásokkal vitte rohamra komszomolista raját Antonyenko kommunista gárdaőrmester. A német géppuskák ropogását is túlharsogta a gárdisták hurrája. És bár az utcát elrekesztő barikád előtt a német aknavető zárótüze vont falat, a fiatal katonák Antonyenkóval élükön, bátran vetették magukat a tűzbe. A németek hanyatthomlok rohantak a rakpart felé, de ott is gárdisták golyói kaszálták le őket Ezen a reggelen egy gondolat nyugtalanította katonáinkat: nem engedjük át a németeket a Duna túlsó partjára. A katonáink halált megvető bátorsággal rohantak a tűzbe, vetették magukat az utolsó barikádokra, az utolsó megerősített házakra. Harc folyt a parlament termeiben, a Városháza udvarán. A német gépek pedig a legnagyobb sebességgel rohantak át Budára, a Duna hídjain. Azután futó németek tűntek fel a parton. Ekkor olyan robbanás ráztra meg a házakat, amilyet megnem hallott Budapest. Fekete füst és por borult a központi negyedekre. A folyam fölött, mint fülsiketítő mennydörgés a villámcsapás nyomán, hatalmas robbanások döreje rázta meg a levegőt, forrt a Duna vize, dühödt tajtékot túrva. Budapest szépségét és büszkeségét, a dunai hidakat felrobbantották a németek. Az utolsó géppisztoly-sorozatok dördültek el a parlament előtt. A Városháza folyosóin az utolsó gránátok robbantak. A harc elcsendesedett és csak messze, a Dunántúl, a budai hegyek között dörgött tovább a harci zaj. Füstölögve égtek a házak. A járdán és a kocsiúton német hullák hevertek. Végtelen sorokban vonultak a foglyok a front mögé, húszezren voltak. Pestet felszabadították. Földalatti rejtekeikből sietve lőttek elő az emberek a fényre, szabadba. Az utcák megteltek a város lakóinak vidám tömegeivel Szovjet harcosok emlékműve a budapesti Gellért-hegyen írta: Georgij Leonidze Magyarországért hulltatok a porba, A Gellért-hegyen van a sírotok S a népek boldog útját beragyogva Örök híretek fénye itt lobog. Nem ős hazátok földje föd, s a lengő Lombok közt nem hazai szél remeg, De életünk s a nagyszerű jövendő örökre egybeforrott veletek. Áttörtetek ti minden akadályon S elhulltatok a dörgő tűz alatt, S a nép szemében ti vagytok az álom. A harcon szerzett szabadság, a nap. Zengett" a harc, mint tavasszal az égbolt, S a nép ajkán a hűségeskü szállt, Rohantatok, s körül a láng s acél folyt, Úgy lábaltátok a nehéz halált. A kommunista holnapért vidáman Ontottatok tüzes bort, ifjú vért. A szavatok így zendült a hős halálban: A jövendőért! És a jelenérti És győztetek a halálon, ti holtak. Túl árkon-bokron elloholt a rém. Fölöttetek a zászlók , kibomlottak: Diadal, Élet, Boldogság, Remény. S e naptól újjáéled minden ember. Hőstettetek a világ májusa, A halál minket soha már le nem ver, S a népek nem felednek el soha. Zengett a harc, mint tavasszal az égbolt. S a nép ajkán a hűségeskü szállt, Rohantatok, s körül a láng s acél folyt. Úgy lábaltátok a nehéz halált. Félelmesen s pontosan lecsapott És lángot vetett haragotok ökle, S bár nem hazátok földje sírotok, Ti éltek s élni fogtok mindörökre. Kardos László fordítása Emléke őrükké él a szabadságsierő népek szivében — Alekszandr Matroszov, gárdagyalogos, a Szovjetunió Hőse! Csend. Olyan csend, hogy a katonák lélegzete is hallatszik. És ebben az ünnepélyes csendben felhangzik a jobbszárnyon álló katona kemény hangja: — Alekszandr Matroszov, gárdagyalogos, a Szovjetunió Hőse, hősi halált halt a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban , így kezdődik mindennap az esti szemle a Matroszov nevét viselő 254. gárda-lövészezred első századánál. Ma, kilenc esztendeje annak, hogy Alekszandr Matroszov testével védte meg rohamra induló harcostársait a fasiszta géppuska gyilkos tüzétől. A hős komszomolista életét adta a fasiszták elleni harcban , hogy mi szabadon, boldogan élhessünk. Matroszov holtteste Csernuska falu mellett, vöröscsillagos obeliszk alatt nyugszik, de neve, amely összeforrott a szabadság szent eszméjével, ott él a szabadságszerető fiatalok, a magyar fiatalok szívében is