Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)

1952-02-23 / 45. szám

ÉLJEN A BÉKE ŐRE, A DICSŐ SZOVJET HADSEREG ! Örök hála és dicsőség a harmincnégy esztendős Szovjet Hadseregnek Írta: Janza Károly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes „ mm­mmwMmm­ ? * A Szovjet Hadsereg, dicső tetteiből * H­ős nép szülte és a világ leg­nagyobb történelmi eseménye, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüze, szervezte, edzette a világ legerősebb­, hadseregét, a dicső­séges Szovjet Had­sereget. öt tengeren őrködik a Szovjet Hadiflotta, s a Szov­jet Légierő óriási gépmadarai éberen óvják a szovjet biro­dalom légterében az ü­zemek, gyárak, fal­vak és városok la­kóinak békés alkotó­­p­rikáját. S ha kell, félelmetes erejükkel ,— mint ahogy ezt a történelem bizonyítja biztos tüzükkel elkergetik, földre kényszerítik a betolakodót.­ A szovjet katona ort áll a világ egyhatodát kitevő ha­talmas birodalom határain, Kievtől Vladivosztokig, ké­szen arra, hogy élete árán is m­egvédelmezze a világ első szocialista államát. Ugyan­akkor, mint az elnyomott né­pek felszabadítója és segítője, minden nép felé bizonyítja, hogy lehetőség van arra, hogy a ma még imperialista el­nyomás alatt élő országok is megteremtsék a népet szol­gáló hadseregüket, amely megdönti a kizsákmányoló ki­sebbség uralmát és védi a dolgozó nép hatalmát. A Szovjet Hadsereg jellem­zője az izzó hazaszeretet, a legendás hősiesség, hogy szí­vósan tud küzdeni és nehéz helyzetben kitartani, mert pa­rancsnokainak kiváló katonai tudása, a győzelem titkainak ismerete lehetővé teszi ezt számára. A Szovjet Hadsereg jellemzője, hogy a dolgozók felszabadítására jött létre. Ezek a sajátosságok adták az erőt, amely — a fiatal Vö­rös Hadsereg számára szüle­tésnapot jelentő 1918 február 23-án — szétverte a német rablóhadsereg túlerőben lévő egységeit. Erre csak a Lenin által formált, Sztálin által szervezett és lelkesített új­­szellemű hadsereg lehetett ké­pes. I­gaz, a múltban is voltak szabadságharcosok és igazságos célokért küzdő had­seregek, azonban vereséget szenvedtek. Vajjon miért tu­dott győzni a Vörös Hadse­reg? E kérdésünkre kimerítő feleletet ad Sztálin elvtárs, a Bolsevik Párt történetében. Megállapítja, hogy a Vörös Hadsereg azért tudott győzni, mert: a szovjet hatalom po­litikája helyes volt, megfelelt a nép érdekeinek; a hadsereg hű és odaadó volt a néphez, ezért a nép támogatta; a szovjet hatalomnak sikerült az egész országot a front szolgálatába állítania; kato­nák értették a háború célját. Ismerték a feladatok helyessé­gét, példátlan önfeláldozást és soha nem látott tömeges hősiességet tanúsítottak; veze­tője mind a front mögött, mind a fronton a Bolsevik Párt volt. A Vörös Hadsereg azért győzött, mert soraiban olyan újtípusú katonai vezető­ket tudott kikovácsolni, mint Frunze, Vorosilov, Bugyjonij, mert soraiban olyan nagysze­rű népi hősök harcoltak, mint Kotovszkij, Csapajev, Parho­­sm­enko, mert soraiban nagy­­szerű bolsevikok, párttagok és nem párttagok dolgoztak, mert a szovjet hatalom har­­ta és sikerei az egész világ t­raletariátusának rokonszen­ét és segítségét váltották ki.­­ rA I későbbiel­ során pedig a szocializmus győzelme és a kiváló nehézipar megterem­tése tette lehetővé, hogy óriási mértékben lehetett nö­velni a Szovjet Hadsereg, tengeri- és légiflotta erejét. A művelt, politikailag fejlett fia­talság hatalmas tömegei kü­lön erősséget jelentettek hadseregnek. A katonai aka­démiák és szakiskolák a fia­talok közül a képzett parancs­nokok tömegeit küldték a had­seregbe. S a nép alkotómun­kájának őre, a nép dédelge­tett kedvence lett. Ezért tud­ta a Szovjet Hadsereg vissza­verni 1938-ban a Hasszán-tó körzetében, majd 1939-ben­­ Halhin Goi folyónál a rablás­ra betört japán imperialistá káz, ezért járt csúfos vereség­gel az amerikai imperializmus által támogatott finn burzsoá­zia próbálkozása Szovjet Ka­rélin meghódítására 1939—40 telén. Ezért tudta az 1941 jú­nius 22-én 170 hadosztállyal rablóhadjáratot indító, orvul a szovjet népre törő fasiszta Németország sorsát a Szovjet Hadsereg megpecsételni. 1941 július 3-án, emlékezetes rádió­beszédében Sztálin elvtárs ezekkel a szavakkal fordult a szovjet néphez: „Az ellenség kegyetlen és kérlelhetetlen célja, verejtékünkkel öntözött földjeink elrablása, munkánk­kal szerzett gabonánk és kő­olajunk megkaparintása. Cél­ja a földesurak hatalmának visszaállítása, a cárizmus visszaállítása”. „ Sztálin elvtárs szavára­­ a hőstettek ezreivel fe­lelt a nép. A hadseregben a parancsnokok sokasága nőtt hőssé ezekben a napokban. Panfilov és Csujkov tá­bornokok, Gasztello százados és a többiek, akik Sztálin elv­társ vezetése alatt 1942-ben a Szovjet Hadsereg javára hősies harcaikkal megváltoz­tatták a hadihelyzetet. A 330.000 főből álló fasiszta né­met hadsereg megsemmisítése Sztálingrádnál az összeom­lás kezdetét jelentette. Ha ma kimondjuk e város nevét — Sztálingrád —, az egész vi­lág a hősiesség, az állhatatos­ság, az izzó hazaszeretetből fakadó önfeláldozás, ragyogó emberi erényeire gondol. A szovjet katona pedig méltó lett küldetéséhez, fel­szabadította a lengyel, cseh­szlovák, román, bolgár, ma­gyar, finn, jugoszláv és észak­­norvég területeket, részvett Olaszország, Dánia, Francia­­ország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és más országok felszabadításában. Az ellen­ségnek a Balkánról való ki­verése tette lehetővé az albán és görög nép felszabadító harcát is. A görög és jugo­szláv népet ugyan ismét rabságba vitte az árulás, azonban a népi erők végső győ­zelme a reakció fe­lett nem kétséges. Hazánk 1945 áp­rilis 4-én szabadult fel teljesen a fasisz­ta elnyomás alól. E dátum új korszakot nyitott meg népünk életében. Szövetsége­sei lettünk a nagy szovjet népnek. Mi magyarok, soha nem felejtjük el, hogy sokezer hős szovjet katona vére nyugszik pecsétként a szerző­désen. Hazánk föld­jében nyugvó hősök­­ emléke kötelez ben­­­nünket örök hűségre­­a nagy szovjet nép és annak hősi hadserege iránt A nagy történelmi dátum pedig, 1945 május 2-a, amikor Berlin felett megje­lent a Szovjet Hadsereg győztes hadilobogója, örök figyelmeztetés kell hogy le­gyen az imperialista rablók felé: a hódító bukással végzi életét. A világ népei megszabadul­tak a fasizmus rémétől. A di­cső Szovjet Hadsereg meg­semmisítette a japán kvantun­­gi hadsereget is és a szovjet tengeri haderő partraszállt Koreában. Ezzel vette kezde­tét a hatalmas történelmi fo­lyamat az elnyomott népek életében: Korea, Indonézia, India, Burma, Vietnam, Egyiptom, Afrika elnyomott népei megkezdték harcukat a szabadságért A Szovjet Had­sereg győzelmes harcai, a kí­nai nép felszabadulása hatal­mas vonzerőt gyakorol a gyarmati népekre, e népek szabadságmozgalmaira és semmi kétség sem fér ahhoz, hogy e harcok az imperialis­ták vereségével fognak vég­ződni Sztálin elvtárs mondotta: „A háború megmutatta, hogy a Vörös Hadsereg nem „agyaglábakon álló óriás”, hanem korunk elsőrangú had­serege, amely teljesen korsze­rű felszereléssel, tapasztalt tisztikarral rendelkezik és ma­gas harci erkölcsi értéket kép­visel”. Ez az erkölcsi érték abban rejlik, hogy a Szovjet Hadsereg hatalmas és erős, de nem követ hódító célokat. Abban rejlik, hogy a szovjet katonák lángolóan szeretik hazájukat, büszkék rá, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal az emberiség új korszakát kezdték meg. A földtekén minden becsületes dolgozó ember a Szovjetunió­ban és a Szovjet Hadsereg­ben látja a népek biztonságá­nak, szabadságának és béké­jének legfőbb őrét, ezért te­kint minden haladó gondolko­dású ember február 23-án re­ménységgel és várakozással az új világ fővárosa, Moszkva felé. Ezért üdvözli meleg sze­retettel a világ minden tájá­ról a harmincnegyedik szüle­tésnapját ünneplő dicső Szov­jet Hadsereget és nagy vezé­rét, a bölcs Sztálint TVVTi magyar dolgozók is a Szovjet Hadseregnek, Sztálinnak köszönhetjük sza­bad, derűs életünket, a mun­kások és parasztok hatalmát, azt, hogy van pártunk, van Rákosi elvtársunk, ki mosoly­gó tekintettel, de erős kézzel és forró szeretettel vezeti né­pét a szabad és boldog jelen­ből egyre magasabbra, a ra­gyogó szocialista jövőbe. Rövidesen megjelenik magyar nyelven Szergej Szmirnov „Harcban Budapestért” című műve. A szovjet író, aki maga is fegyverrel a kezében vett részt Budapest felszabadításá­ban, könyvében a Szovjet Had­­sereg Budapest felszabadítá­sáért folytatott hősi harcát áb­rázolja. Ebből a könyvből kö­­zöljük az alábbi részletet: Minden fővárosnak vannak épületei, szobrai, amelyekre a város lakói különösen büszkék. A párizsiak büsz­kék a Louvre-ra, a világ­hírű múzeumra. Bécs lakói büszkék az ősi Szent István székesegyház bonyolult, finom architektúrájára. A budapes­tiek mindenekelőtt a Dunán átívelő hidakra voltak büsz­kék. A három legszebb híd, a Ferenc József-, az Erzsé­bet-, a Lánchíd a város köz­pontjában volt. Légiesen könnyed, áttört mívű szerke­zetük mintha a levegőben függött volna, a széles fo­lyam fölött. Pest magas ház­tetőiről katonáink mind a há­rom hidat maguk előtt lát­ták. Mindenkit, aki így m­esz­­sziről gyönyörködött bennük, egy kérdés nyugtalanított. Mit tesznek velük a németek? Elhatározták annak felde­rítését, hogy volt-e az ellen­ségnek ideje aláaknázni a hidakat. Január 15-re virradó éjjel két utászfelderítő pél­dátlan, vakmerő vállalkozást hajtott végre. Késő este Pest északi szélén, a Durva viha­ros, gyors vizére törékeny lé­­lekvesztőt bocsátottak. Külön­leges gumiöltönyben, fegy­verrel és kézigránáttal felsze­relve Uglanov és Cserbakov elbúcsúzott kísérőitől. A csónak elvált a parttól, az utászok sietve a folyam közepére evez­tek. Előttük az első híd sö­tét körvonala tűnt fel. A lé­lekvesztő közeledett céljához Az utászok úgy eveztek, hogy zajt ne okozzanak. Megkerül­ték a hídpillért és megállapí­tották, hogy a robbanószert már elhelyezték­ A híd már elő volt készítve a robban­tásra . .. ...Január 16-ról 17-re vir­radó éjszaka döntötte el Pest sorsát. A németek új tak­tika bevezetését határozták el: minden utcakereszteződéshez páncélkocsikat állítottak, ezek meggyújtották fényszóróikat és ezzel a fénysugárral árasz­tották el a sötét utat és utcá­kat, amelyeken a szovjet gya­logságnak kellett a Városhá­zát megközelítenie. A német harckocsik ágyúi óvatosan néztek a kivilágított távolba. De egyszerre csak szovjet géppisztolyok ropogása, grá­nátok tompa robbanása hang­zott a közelükben. A szovjet gyalogosok becsapták az ellen­séget. Nem a kivilágított utcá­kon mentek, hanem a sötét mellékutcákon nyomultak előre és a német harckocsik mögött kezdték el a tüzelést. Ekkor a németek sietve átdobták Budá­ra minden megmaradt gépi fel­szerelésüket. Az ellenség arra készült, hogy Pestről kivonul­jon. ★ ... Komor téli reggel vir­radt a városra. Alig pirkadt a hajnal, megdördültek ágyúink, rögtön utána az ágyúk döre­jén át felharsant a gárdisták hatalmas hurrája. A gyalog­ság az ostrom egész vonalán döntő rohamra indult. A Du­nához vezető utcákon höm­­pölygött a támadás leghatal­masabb hulláma, amely elsö­pörte az ellenséget. A hazáért, Sztálinért, előre a Dunához! Ezekkel a csatakiáltásokkal vitte rohamra komszomolista raját Antonyenko kommunista gárdaőrmester. A német gép­puskák ropogását is túlhar­sogta a gárdisták hurrája. És bár az utcát elrekesztő bari­kád előtt a német aknavető zárótüze vont falat, a fiatal katonák Antonyenkóval élü­kön, bátran vetették magukat a tűzbe. A németek hanyatt­­homlok rohantak a rakpart felé, de ott is gárdisták go­lyói kaszálták le őket Ezen a reggelen egy gondo­lat nyugtalanította katonáin­kat: nem engedjük át a néme­teket a Duna túlsó partjára. A katonáink halált megvető bátorsággal rohantak a tűz­be, vetették magukat az utolsó barikádokra, az utolsó meg­erősített házakra. Harc folyt a parlament termeiben, a Város­háza udvarán. A német gé­pek pedig a legnagyobb sebes­séggel rohantak át Budára, a Duna hídjain.­ Azután futó németek tűntek fel a parton. Ekkor olyan rob­banás ráztra meg a házakat, amilyet megnem hallott Bu­dapest. Fekete füst és por bo­rult a központi negyedekre. A folyam fölött, mint fülsiketítő mennydörgés a villámcsapás nyomán, hatalmas robbanások döreje rázta meg a levegőt, forrt a Duna vize, dühödt taj­tékot túrva. Budapest szépsé­gét és büszkeségét, a dunai hidakat felrobbantották a né­metek. Az utolsó géppisztoly-soro­zatok dördültek el a parla­ment előtt. A Városháza fo­lyosóin az utolsó gránátok robbantak. A harc elcsendese­dett és csak messze, a Dunán­túl, a budai hegyek között dörgött tovább a harci zaj. Füstölögve égtek a házak. A járdán és a kocsiúton német hullák hevertek. Végtelen so­rokban vonultak a foglyok a front mögé, húszezren vol­tak. Pestet felszabadították. Földalatti rejtekeikből sietve lőttek elő az emberek a fény­re, szabadba. Az utcák meg­teltek a város lakóinak vi­dám töm­egeivel Szovjet harcosok emlékműve a budapesti Gellért-hegyen írta: Georgij Leonidze Magyarországért hulltatok a porba, A Gellért-hegyen van a sírotok S a népek boldog útját beragyogva Örök híretek fénye itt lobog. Nem ős hazátok földje föd, s a lengő Lombok közt nem hazai szél remeg, De életünk s a nagyszerű jövendő örökre egybeforrott veletek. Áttörtetek ti minden akadályon S elhulltatok a dörgő tűz alatt, S a nép szemében ti vagytok az álom. A harcon szerzett szabadság, a nap. Zengett" a harc, mint tavasszal az égbolt, S a nép ajkán a hűségeskü szállt, Rohantatok, s körül a láng s acél folyt, Úgy lábaltátok a nehéz halált. A kommunista holnapért vidáman Ontottatok tüzes bort, ifjú vért. A szavatok így zendült a hős halálban: A jövendőért! És a jelenérti És győztetek a halálon, ti holtak. Túl árkon-bokron elloholt a rém. Fölöttetek a zászlók , kibomlottak: Diadal, Élet, Boldogság, Remény. S e naptól újjáéled minden ember. Hőstettetek a világ májusa, A halál minket soha már le nem ver, S a népek nem felednek el soha. Zengett a harc, mint tavasszal az égbolt. S a nép ajkán a hűségeskü szállt, Rohantatok, s körül a láng s acél folyt. Úgy lábaltátok a nehéz halált. Félelmesen s pontosan lecsapott És lángot vetett haragotok ökle, S bár nem hazátok földje sírotok, Ti éltek s élni fogtok mindörökre. Kardos László fordítása Emléke őrükké él a szabadságsierő népek szivében — Alekszandr Matroszov, gárdagyalogos, a Szovjetunió Hőse! Csend. Olyan csend, hogy a katonák lélegzete is hallatszik. És ebben az ünnepélyes csend­ben felhangzik a jobbszárnyon álló katona kemény hangja: — Alekszandr Matroszov, gár­­dagy­alogos, a Szovjetunió Hőse, hősi halált halt a hazánk sza­badságáért és függetlenségéért vívott harcban­ , így kezdődik mindennap az esti szemle a Matroszov nevét viselő 254. gárda-lövészezred első századánál. Ma, kilenc esztendeje annak, hogy Alekszandr Matroszov tes­tével védte meg rohamra induló harcostársait a fasiszta gép­­puska gyilkos tüzétől. A hős komszomolista életét adta a fasiszták elleni harcban , hogy mi szabadon, boldogan élhes­sünk. Matroszov holtteste Cser­­nuska falu mellett, vöröscsilla­gos obeliszk alatt nyugszik, de neve, amely összeforrott a sza­badság szent eszméjével, ott él a szabadságszerető fiatalok, a magyar fiatalok szívében is­

Next