Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)
1952-07-01 / 152. szám
1111/ 1 A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA III. ÉVFOLYAM 152. SZÁM Kedd, 1952 július 1 ÁRA 40 FILLÉR TT A PÁRT MUNKÁJA AZ IFJÚSÁG KÖZÖTT Farkas Mihály elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén Tisztelt Központi Vezetőség! Pártunk Politikai Bizottsága szükségesnek tartotta, hogy a Központi Vezetőség napirendjére tűzze a pártmunka kérdéseit az ifjúság között. Mi tette szükségessé, hogy a Központi Vezetőség megtárgyalja az ifjúság között végzendő pártmunka feladatait? Mindenekelőtt az, hogy mind erőteljesebben növekszik tősége a szocializmus építésében. Ez megköveteli pártunktól, hogy behatóan foglalkozzék az ifjúságunkban végbemenő politikai átalakulással. A párt világosan kell, hogy lássa ifjúságunk politikai gondolkodásának, egész magatartásának fejlődését, mert csak így tudja meghatározni az ifjúság között végzett pártmunka eddigi eredményeit és hiányosságait, valamint ennek a fontos területnek új feladatait. az új nemzedék szerepe, jelen- Az ifjúság nevelése terén pártunk, a DISZ nagy feladatok elvégzése előtt áll Mi jellemzi ifjúságunk jelenlegi politikai állapotát, gondolkodását és magatartását? Milyen a mi ifjúságunk ma? Kifejeződnek-e ifjúságunkban is azok a nagy változások, amelyek népi demokráciánk megszilárdításával, a szocializmus alapjainak lerakásán munkálkodva, egész dolgozó népünk helyzetében és öntudatában végbementek? Természetesen kifejeződnek! A magyar dolgozó ifjúság ma nem az, ami volt 8—10 évvel ezelőtt a régi, népellenes rendszer alatt és nem is az, ami volt 1945——48-ban, a fordulat éve, a proletárdiktatúra kivívása előtt. Az országunkban, népünkben végbemenő változások, népi demokráciánk összfejlődése gyökeresen megváltoztatta ifjúságunk létét, tehát öntudatát, egész szellemét is. A változás abban áll, hogy a magyar dolgozó ifjúság egyre szélesebb tömegei mind tudatosabban, egyre lelkesebben vesznek részt abban a munkában, amellyel népünk lerakja a szocializmus alapjait, építi a szocialista Magyarországot. Ez vonatkozik elsősorban a munkásifjúságra, de vonatkozik jelentős mértékben a dolgozó parasztfiatalságra és a tanulóifjúságra is, amely egyre inkább vér dolgozó népünk véréből, húsa húsából. De súlyos hiba volna mindebből azt a következtetést levonni, hogy a magyar ifjúságban már minden rendben van, hogy a DISZ egyetlen feladata: átvenni az ifjúság lendületét. Nem, elvtársak, a mi ifjúságunkban még korántsincs minden rendben. A mi ifjúságunk öntudatában, magatartásában vannak még jócskán hibák, amelyek előtt nem hunyhatjuk be szemünket és amelyekkel fel kell vennünk a harcot. Sztálin elvtárs sokszor hangsúlyozta, hogy „az ifjúság a leghálásabb talaj a jövő építése számára”, mert a régi társadalom mérgező szokásaitól és hagyományaitól épp az ifjúság „többé-kevésbbé mentes”; a mi nagy vezérünk mondotta, hogy „az ifjúság a mi jövőnk, a mi reménységünk, mert mentes minden régi tehertől, s könnyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más". De Sztálin elvtárs arra is tanított bennünket, hogy: „a mi ifjaink nem egyformák. Vannak sopánkodó, fáradt, kétségbeesett ifjak, vannak bátrak, életvidámak, olyanok, akik akaratukban és törhetetlen győzniakarásukban erősek. Lehetetlen, hogy most, amikor az életben szétszaggatjuk a régi kapcsolatokat és újakat teremtünk ... lehetetlen, hogy ilyen helyzetben az ifjúság velünk rokonszenvező emberek egynemű tömege legyen, hogy az ifjúságban ne legyen rétegeződés, szakadás”. A sztálini tanítás mindkét oldalát figyelembe kell vennünk, mindkettő vonatkozik a mi ifjúságunkra is. A mi ifjúságunkra is áll az, hogy a leghálásabb talaj a jövő építése számára, hogy a múlt mérgező szokásaitól és hagyományaitól a leginkább mentes. Hiszen a 14—24 éves fiatal nemzedék, amelyre a DISZ-nek támaszkodnia kell, a felszabadulás idején csak 7—17 éves volt, életének döntő élményeit már nem a múltból, hanem dolgozó népünk győzelmes felemelkedésének korszakából merítette. Ezért van az, hogy az ifjúság sokkal kevésbbé van terhelve és fertőzve a múlt szokásaival és hagyományaival, mint az idősebb nemzedékek. De elmondhatjuk-e, hogy a mi ifjúságunkban már egyáltalán nincsenek nyomai a múlt fertőzésének? Nem, nem mondhatjuk el! Figyelembe kell venni, hogy országunkban a kapitalista osztályokat még nem számoltuk fel teljesen, van még kulákság, van mak még maradványai a városi burzsoáziának, van kispolgárság, vannak még egyénileg gazdálkodó parasztok. És mindezeknek gyermekeik vannak, akik magukkal hozzák az életbe annak az osztálynak, annak a rétegnek, rokoni és baráti környezetnek a szokásait és erkölcseit, amelyből származnak. Ezektől a rétegektől a munkásifjúság sincs kínai fallal elzárva. A 20—24 éves ifjú, aki a felszabaduláskor 13—17 éves, a fordulat évében pedig 16—20 éves volt, bizony még sokszor magával cipeli a nacionalista, a klerikális nevelés fertőzését is. Elmondhatjuk-e, hogy ifjúságunk soraiban a szociáldemokrata, a nacionalista, klerikális ideológia maradványaival és hatásával már nem kell harcolni? Nem, nem mondhatjuk el! Annál kevésbbé mondhatjuk el, mert hiszen a DISZ, mint a párt vezetése alatt álló, egységes és egyedüli ifjúsági szervezet még aránylag nagyon fiatal. A legnagyobb hiba lenne, ha a párt, ha a DISZ lebecsülné az ifjúság nevelésének nagy feladatait és e feladatok nehézségeit, ha abból indulna ki, hogy az ifjúság úgyszólván már a maga egészében véglegesen, ingadozás nélkül a párt mellett áll, már a párt biztos tartalékserege. Még küzdenünk kell a munkásifjúság soraiban a fegyelmezetlenség, a munkához való felelőtlen viszony ellen. Még fellelhető ifjúságunk soraiban a cinizmus. Harcolnunk kell nem egyszer az antiszemitizmus, vagy sovinizmus ellen. Ez utóbbi nem egyszer,már a népi demokráciához alakítva jelentkezik. Pl. abban, hogy szocialista építésünk sikereit a „magyar faj felsőbbrendűségével” magyarázzák. Ifjúságunk egy részében van még önző anyagiasság is, vannak olyanok, akik a hazához, a közösséghez való viszonyt kizárólag azon mérik, mit kapnak a társadalomtól és akiknek az anyagi érvényesülésen, a karrieren kívül semmi sem fontos. Még nincs minden rendben ifjúságunk erkölcse — nem utolsósorban szexuális erkölcse— terén, a szülőkhöz, a leányokhoz, a családhoz való viszonyában. A dolgozó nép soraiból az állam és a nép hatalmas áldozatai árán nevelődő munkás- és parasztszármazású tanulóifjúságunk bizony még nincs eléggé felvértezve a dolgozó néptől való elszakadás, elidegenedés veszélyével szemben. Vannak a kozmopolitizmusnak is hatásai ifjúságunkra: a nyugati táncok, öltözködés utánzása, a „jampeckedés” stb. Tapasztaltunk még negatív jelenségeket, túlzott anyagi igényeket, sőt követelőzést, felelőtlen viszonyt a tanuláshoz, elernyedést a nehézségek leküzdésénél. Nézzük meg ezek után, hogy milyen szervezett erőkkel és eszközökkel rendelkezik pártunk az ifjúság között, amelyek segítségével kell, hogy ezeket a nagy feladatokat a jövőben sikeresen megoldja. A párt legfontosabb szervezeti ereje az ifjúság között a DISZ, amelynek helyét és szerepét az a sztálini tanítás határozza meg, hogy „a párt leghűségesebb segítőtársa és bátor tartalékserege legyen”. A DISZ-nek megalakulása idején, 1950 június 17-én 512.461 tagja volt, 1951 februárjában 620.000, 1952 júniusában 659.000. A DISZ-nek az egész országban 1952 február 1-én 9658 szervezete volt. A DISZ-tagság foglalkozás szerinti összetétele — a fegyveres erők kivételével — a következőképpen alakul: Munkás: 36.4 százalék, tszcs-tag: 4.9 százalék, egyéni gazdálkodó: 12 százalék, értelmiség: 1.8 százalék, egyetemi és főiskolai hallgató: 15.8 százalék, középiskolai hallgató: 5.8 százalék, egyéb: 23.3 százalék. Mit mutatnak ezek a számok. Először: a DISZ össztaglétszáma fejlődésének szempontjából megállapítható, hogy a DISZ szervezeti növekedése kezdetben kielégítően alakult, később azonban — különösen 1951 februárjától 1952 júniusáig — ez a fejlődés nagyon lelassult s alapjában véve jelenleg egyhelyben topog. Másodszor: a számokból kiderül, hogy a DISZ még távolról sem fejlődött ki a magyar ifjúság átfogó tömegA mi ifjúságunkat a múlt burzsoá erkölcse általában kevésbbé terheli, mint a felnőtt nemzedéket — és ez így nagyon jól van — de ugyanakkor ifjúságunk kevésbbé van megedzve az élet nehézségeivel szemben, hiszen az ő múltja és felemelkedése még simább volt, mint népünk felemelkedése általában, ennélfogva a „sima”, a „békés fejlődéssel”, a sikerekkel járó veszélyek, az elbizakodottság, a kitartás hiánya, a megalkuvás, vagy meglapulás a nehéz, áldozatokat követelő helyzetekben őt még inkább fenyegetik, mint az idősebb nemzedéket. A pacifizmus ernyesztő és mérgező hatását sem küzdöttük le még ifjúságunkban. Ezen a téren szintén sok a tennivaló. Összefoglalva: ifjúságunk alapjában véve kitűnő, egészségesen fejlődő ifjúság, amelynek zöme lelkesen segít építeni az új, szocialista magyar hazát, de ennek az ifjúságnak a soraiban vannak negatív jelenségek is és ezeket a negatív jelenségeket tisztán kell látnunk, nyíltan rájuk kell mutatnunk, hogy harcolhassunk ellenük, hogy leküzdhessük azokat. Amint az elvtársak az elmondottakból láthatják, ifjúságunk nevelése terén pártunk nagy feladatok elvégzése előtt áll, szervezetévé. A 14—25 ezres korosztálybeli ifjúság száma: 1.812.000. A DISZ-ben azonban — amint láttuk — ebből 659.000 tag van. Ez azt jelenti, hogy a DISZ-ben az új nemzedéknek nem a döntő többsége, hanem csak a kisebbsége, mintegy 35 százaléka van csak szervezve. Harmadszor: a számok azt mutatják, hogy gyenge a DISZ az egyénileg gazdálkodó paraszfiatalok között és különösen gyenge a tszcs-kben, ahol 4930 tszcs-ből csak 1038-ban van DISZ-szervezet. A meglévő tszcs-kben 78.391 fiatal van, ebből DISZ-tag 22.345, azaz a DISZ össztagságának 4,9 százaléka. És végül negyedszer, amire a számokon túl rá kell mutatni, hogy a DISZ alapszervezetei az üzemekben és különösen falun szervezetileg még nem elég szilárdak, nem élnek megfelelő belső életet. Az alapszervezetek tagjainak jelentékeny része nem aktív, nem tanul, nem veszi ki részét a DISZ munkájából. Farkas elvtárs ezután az ifjúsági sajtó példányszámalakulásán keresztül is megvilágította a DISZ szervezeti fejlődését. Ezután így folytatta: Milyen szervezett erővel rendelkezünk, elvtársak, az általános iskolákban a tanulóifjúság között? Az úttörők száma: 906.648, az ált. isk. tanulók száma: 1.213.251, azaz a tanulók 75 százaléka van bent az úttörő szervezetekben. Itt az arány, amint az elvtársak látják, kedvező. A múlt évvel szemben az úttörők száma 86.000- rel nőtt meg. Az úttörő szervezetek száma: 6487. Milyen politikai célokat és feladatokat tűzött ki pártunk a DISZ elé és hogyan oldotta meg ezeket a DISZ? Pártunk Központi Vezetősége a DISZ alakuló kongresszusához intézett levelében ezeket a célokat és feladatokat a következőkben foglalta össze: „A Dolgozó Ifjúság Szövetségének megalakulása lehetővé teszi, hogy a magyar ifjúság, a Komszomol dicső példájához hasonlóan, szorosan a párt mögött felsorakozva, betöltse hivatását a szocializmus építésében, minden területen a párt legjobb segítője a szocializmus építésének rohamcsapata legyen. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének megtisztelő hivatása, hogy erre a feladatra felkészítse a magyar ifjúságot. Ezért a szövetség vezetőinek meg kell szívlelniök Lenin tanítását. .Az ifjúság feladatait általában a kommunista ifjúsági szövetségek és mindenféle más ifjúsági szervezet feladatát különösképpen egyetlen szóval lehetne kifejezni: tanulni/ így határozta meg Központ. Vezetőségünk a DISZ döntő célját és feladatait. Két év múlt el a DISZ megalakulása óta és így joggal vethetjük fel azt a kérdést: mennyire sikerült pártunknak a Központi Vezetőség által kitűzött célokat és feladatokat valóra váltani? Pártunk vezetése alatt a DISZ kétségtelen, ért el eredményeket. Fejlődés mutatkozik a dolgozó fiatalok mozgósításában az ötéves terv feladatainak teljesítésére. Ez év első negyedében, Rákosi elvtárs 60. születésnapjára indított versenyben a munkásifjúság 79 százaléka vett részt. Ugyancsak 1952 első negyedében a 21.631 bányász ifjúmunkás közül 14.853 csatlakozott a szocialista versenyhez. A kohászatban a 11.472 ifjúmunkás közül 8452 vesz részt a szocialista versenyben. Némi eredmények mutatkoznak a DISZ falusi munkájában, valamint az ifjúság politikai nevelése terén is. Az ifjúság között végzett munkában azonban csak kezdeti eredményekről lehet beszélni. Dolgozó és tanuló ifjúságunk nagy politikai változása és fejlődése mögött a DISZ — és tegyük hozzá — a párt munkája az ifjúság között általában véve elmaradt. Rákosi elvtárs a DISZ Központi Vezetősége ülésén, 1951 december 29-én tartott beszédében erről a következőket mondotta: „Semmi kétség, hogy a DISZ tavalyi megszervezése óta jelentékenyen fejlődött... ennek dacára az a benyomásunk, hogy a DISZ fejlődése nem tartott lépést a párt és népi demokráciánk fejlődésével. És érthető, ha ez a körülmény nyugtalanít bennünket.” Ennek a nem kielégítő helyzetnek az oka döntő mértékben abban keresendő, hogy pártszervezeteink mindmáig nem értették meg eléggé a Komszomolhoz hasonló ifjúsági szervezet jelentőségét, ezért nem fordítottak rá elég gondot, nem vezették, támogatták s nem ellenőrizték eléggé. A felelősség az ifjúság között végzett munka nem kielégítő helyzetéért elsősorban a pártot terheli. A DISZ, elvtársak, csak a párt vezetésének biztosítása által válhat a dicső Komszomolhoz hasonló forradalmi ifjúsági szervezetté, a magyar nép új nemzedékének olyan harcos iskolájává, amely szocialista szellemű nevelésével átfogja a fiatalok döntő többségét. A DISZ fejlődése nem kielégítő azért sem, mert sokáig éreztette hatását munkájában az, hogy két évvel ezelőtt különböző -rétegszervezetekből, a SZIT-ből, az EPOSZ-ból, a Diákszövetségből és a laza MINSZ-ből született meg. Ezekben a vegyes összetételű rétegszervezetekben nem volt megfelelően biztosítva a párt vezetése és ezért nem is dolgozhattak kielégítően, pártunk politikájának szellemében. Akkor, 1948-ban még nem voltak meg a politikai feltételei annak, hogy pártunk vezetése alatt egy egységes ifjúsági szervezetet hozzunk létre. Csak jóval a fordulat éve után teremtődtek meg ennek a feltételei. Erről Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség 1950 február 10-i ülésén tartott beszámolójában a következőket mondotta: „Az ifjúság körében megérték a dolgozó fiatalok minden rétegét egységesen összefogó szervezet létrehozásának előfeltételei. Az ifjak megértették, hogy eljött az ideje, hogy nálunk is meg kell teremteni azt az egységes szervezetet, amely a Szovjetunió Komszomoljához hasonlóan elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és pártunk utánpótlását az ifjúság köréből.” Rákosi elvtárs ebben a beszédében pártunk új ifjúsági politikáját vetette fel, ami nagy jelentőséggel bírt nem. (Folytatás a 2. oldalon) A párt szervezett erői és eszközei az ifjúság között A DISZ csak a pártvezetés biztosításával válhat a Komszomolhoz hasonlóvá A párt a mi eszünk, becsületünk, lelkiismeretünk, világos jelenünk és ragyogó jövőnk ! Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs); 2. A párt munkája az ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs). A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irányvonalát egyhangúlag jóváhagyta. Gyengesége és hiányossága dacára — folytatta Farkas elvtárs —, a DISZ, de különösen az úttörő mozgalom már komoly erőt képvisel az ifjúság között. Pártunknak azonban a DISZ fejlődését nemcsak szervezeti, de politikai szempontból is meg kell vizsgálnia.