Szabad Ifjuság, 1952. október-december (3. évfolyam, 230-306. szám)
1952-11-20 / 272. szám
1952 november 20. A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK MAGYARORSZÁGI „GYERMEKE" Néhány éve magyar mérnöik, tervező küldöttség indult Moszkva felé. Hámor Mihály, Sebestyén János és sokan mások utaztak a világ fővárosába. A küldöttség tagjai a szovjet mérnökök segítségét, tanácsát kérték munkájukhoz. Talán ezekben a napokban érezték először: erejüket meghaladó feladat végrehajtásába kezdtek. A terv, amelyet magukkal vittek, egy új város, új vasmű terve volt. A szovjet mérnökök, tudósok, a tudomány legnagyobb mesterei jó barátokként, munkatársakként fogadták a magyar küldötteket. Figyelmesen meghallgatták, szeretettel megvizsgálták a magyar tervezők elképzeléseit . Olyan tervet akarunk készíteni, hogy a munkások vasba és betonba építve méltóképpen fejezhessék ki Rákosi elvtárs iránti szeretetüket — mondták a magyar küldöttek. A festő vászonra festi szívének elképzeléseit, a költő dalban mondja el a nép érzéseit. A magyar küldöttek Moszkvában az egész nép vágyát a tervrajzban fejezték ki. Elmondták: olyan gyárat, várost akarnak építeni, amilyen még nem volt és nem is lehetett Magyarországon. Nem szűk sikátorokat építenek a gyárépületek közé, nem egészségtelen munkáslakásokat a hatalmas üzem tövében, hanem gyönyörű, kertes utakkal szegélyezett üzemeket, hazánk legszebb városát ! A szovjet tudósunk, mérnökök helyeselték a magyar küldöttség terveit A segítséget bírálatukkal, javaslataikkal és tervezésbeli munkával nyújtották. A magyar tervezők műve valóban óriási volt. A szovjet mérnökök mégis azt tanácsolták: legyen korszerűbb a terv s ehhez felajánlották segítségüket is. A magyar küldöttek látogatása után szovjet tervezők százai kezdték meg a fáradhatatlan munkát, hogy mérnökeink elképzelései alapján az eredetinél is szebb, korszerűbb tervet készítsenek népünk számára. Egész könyvtárra való tervrajzot készítettek. Rajzaikban népünk legszebb elképzelései és a szovjet emberek merészsége forrt össze. Csak néhány példa e nagyszerű tervekből: olyan hatalmas földalatti vízhálózatot terveztek, amelyen percenként annyi víz ömlik a Vasmű részére, amennyi a Sajóban folyik. Ezek a rajzok „megálmodták” a 700 köbméteres nagyolvasztót s a Martinkemencék építését. A sztálinvárosiak büszkén emlegetik a szovjet tervezők alaposságát. „Még a szegnek is pontos helye van rajzaikon” — mondják. I ★ | De mi lett volna ezután, ha a gyakorlati munkában nem segítenek a szovjet emberek? A Martin-kemence lösztalajon épül, amely — bár alkalmas az építésre — de ha vízzel keveredik, akkor az épültet lesüllyed. Ha nem adnak tanácsokat a szovjet emberek, talán a gyár felépítése után következik be a süllyedés, vagy a magyar mérnököknek sokáig kellett volna kutatniuk, hogyan előzzék meg ezt a veszedelmet. A Martin építésének kezdete előtt jött hozzánk Polsin elvtárs, szovjet tudós. Az ő tanácsai alapján megakadályoztuk, hogy a víz a talajba jusson. Egyebek mellett olyan vízelvezetőt építünk a földbe, amellyel a legkisebb süllyedés veszélye is megszüntethető. A kohó építésénél szilárdítani kell a lösztalajt. Nagy gondot okozott ez a legjobb magyar talajmechanikai szakértőknek is. A szovjet emberek figyelmét ez sem kerülte el Ismét eljöttek, hogy segítsenek. Most javaslatuk szerint döngölik a földet 40 centiméter átmérőjű cölöpökkel, 8 méter mélységig, s a ledöngölt részeket ismét feltöltik friss földdiel. De a Szovjetunió segítségét azóta is, nap, mint nap érzik Sztálinváros építői. Néhány hete történt: Kutas István és Fehér Ferenc, a Martin-építkezés vezetői az irodahelyiségben beszélgettek, amikor egy ismeretlen férfi lépett a terembe. Bemutatkozott: — „Bunyajev szovjet mérnök vagyok. A magyar mérnökök kérésére segíteni jöttem Sztálinvárosba” — mondta szterényen. — Vájjon miben segíthet nekünk ez a szovjet elvtárs, aki nem ismeri a mi apró, mindennapos gondjainkat — töpreng magában az építésvezető. — Csak bátran, bátran — bíztatja Bunyajev elvtárs. — Hát itt van mindjárt az első — válaszol határozottan az építésvezető. — Nem tudjuk folytatni a tetőnpillérek becsavarozását, pedig ez a legsürgősebb munkánk. Mi kétféle csavart igényeltünk és csak egyfélét kaptunk. Bunyajev elvtárs kezébe veszi az említett csavart és a tervrajz fölé hajol Gondolkozik. Végül így szól: — Az a véleményem, hogy ezt a csavart mindkét munkaterületen alkalmazhatják, csupán a menetet kell meghosszabbítani 4 centiméterrel. A javaslatot azóta már megvalósították. Nehéz munkát vállalna az az író,aki művében méltóképpen akarná megörökíteni a Szovjetunió segítségét, ebben a városban. Hiszen erről ezrek énekelnek, verselnek már Sztálinvárosban, s legendák felnek szárnyra erről a segítségről. A Szovjetunió testvéri támogatását teljes nagyságban maga a nagy mű fejezi ki. Ha megállsz valamelyik épület előtt és látod, hogy a fiatalok körfalazást végeznek, s a segédmunkásokat bevonják a kőművesmunkába is— Makszimenko elvtárs tanítványaival találkozol. Ha azt látod, milyen gyorsan szállítják itt ez anyagot, tudnod kell: mindezt a legjobb szovjet gépek segítségével végzik. A mi szeretett Sztálinvárosunk, a kommunizmus építésének magyarországi „gyermeke”. Földesi József Sztit Sto Sszer Sztálin elvtárs választávirata Rákosi Mátyás elvtárshoz Rákosi Mátyás elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest. Fogadja, Elnök elvtárs, köszönetemet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója alkalmából küldött baráti üdvözleteiért és jókívánságaiért. J. Sztálin ---------------------------------------------------------------------------------A DIVSZ januárban tartja legközelebbi tanácsülését A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkársága közleményt adott ki, amelyben rámutat, hogy a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség legközelebbi tanácsülését 1953 január 4-től 8-ig tartják meg Prágában. A tanácsülés a következőket tárgyalja meg: 1. A népek békekongresszusa és a DIVSZ feladatai. 2. A IV. Világifjúsági Találkozó megszervezése. 3. A III. világifjúsági kongresszus összehívása— o—— Szombaton avatják a Petőfi-hidat Szombat délután ünnepélyes külsőségek között felavatják Budapest legújabb hídját, a Boráros-téri híd romjaiból újjáépült Petőfi-hidat. A hídavatási ünnepség 22-én, szombaton délután három órakor kezdődik a budai hídfőnél. Az ünnepi beszédet Bebrits Lajos elvtárs, közlekedésügyi miniszter mondja. A főváros dolgozói nevében Pongrácz Kálmán elvtárs, Budapest Városi Tanácsának elnöke veszi át a hidat.★ Az új híd, amely Budát és Pestet két forgalmi csomóponton köti össze, lényeges változást, nagy könnyebbséget jelent majd a főváros közlekedésének lebonyolításaiban. Mindenekelőtt a túlterhelt Szabadság-híd forgalmát enyhíti majd, különösen a teherforgalom tekintetében, de csökkenti a Szabadság-hídon át közlekedő villamosok és autóbuszok zsúfoltságát is. A Petőfi-híd megnyitásával a villamos- és autóbuszközlekedésben nagy változások történnek. A Nagykörúton közlekedő mindhárom villamosjárat átmegy majd a hídon. A 4-es jelzésű villamosok a Margit-híd budai hídfőjétől a Móricz Zsigmond körtérig fognak közlekedni, a 6-os járat a Moszkvatérről a Petőfi-híd budai hídfőjéig bonyolítja le a közlekedést, a 66-os villamosok pedig a Nagyszombat utcától szintén a Petőfi-híd budai hídfőjéig járnak. Autóbuszközlekedés is lesz ez új hídon keresztül. A 12-es autóbuszok továbbra is eddigi útvonalukon, a Moszkva-tér és a Boráros tér között közlekednek, viszont 45-ös jelzéssel új autóbuszjárat indul, amely a Moszkva-tértől a Petőfi-hídon át a Móricz Zsigmond körtérig jár. Irodalmi est a békekongresszus alkalmából Az Országos Béketanács és a Magyar Írók Szövetsége a harmadik magyar békekongresszus alkalmából ma fél 8 órai kezdettel a Zeneművészeti Főiskola nagytermében irodalmi estet rendez.O KIVÁLÓ FÉMGYŰJTŐK A Dróthálógyár fiataljai munkaidő után naponta egy-másfél órát fémgyűjtésre fordítanak. Eddig 60 tonna vasat gyűjtöttek és 50—60 fiatal vett részt a gyűjtésben. Képünkön a gyűjtés legjobbjai: Árpád Teréz DISZ-titikár, Nagy Amália, Edlényi Zoltánná és Szabó Júlia A „FELELŐTLEN HÁZASSÁGIRÓL "drcazabb nagy lichidebix ismereség...? kapcsolatban még egy problémáról szeretnék írni. Sok fiatal rosszul értelmezi a szerelem szabadságát, úgy gondolja, nem baj, ha nem sikerül a házasság, majd elválok s találok mást. Szerintem ez nagyon helytelen és káros az egész országra nézve.” Jancsik Ilona a békéscsabai mélyépítőipari technikumból a következőket írja: „Elsősorban az iskolai életből veszek példát véleményem alátámasztására. Volt egy új típusú iskola, ahol ismeretlen diákok kerültek össze. Már az első napokban ismeretségek szövődtek a fiúk és lányok között, sőt „nagy szerelmek” is keletkeztek. De később sokhelyütt megváltozott a helyzet. A lányok közelebbről megismerték a fiúkat s kiderült, hogy nem tetszenek egymásnak. Ez azt bizonyítja, hogy a szerelem csak akkor lesz tartós, ha a fiatal párok alaposan megismerik egymást. Szerintem az sem helyes, ha a fiatalok csak szórakozás közben ismerkednek. Fontos az is, hogy ismerjék egymást a hétköznapi életben is. Ha van például egy fiú, aki nagyon jól tud táncolni, attól még lehet, hogy a munkában ügyetlen és gyáva. Ebben az esetben a becsületes, dolgos lány — bármennyire is tetszett neki a fiú — kiábrándul.” A „Felelőtlen házasság” című cikkünk után a vitát voltaképpen arról indítottuk: szükséges-e, hogy a fiatalok házasság előtt hosszabb ideig ismerjék egymást, vagy jó házasság származhat-e rövid ismeretségből is. A vita során nemcsak ehhez szóltak hozzá a fiatalok, hanem egész sor új kérdést vetettek fel s ezzel gazdagabbá, tartalmasabbá tették az egész vitát. Ezúttal térjünk vissza vitánk alapkérdéséhez, az ismeretséghez. Erről is igen sok fiatal írt. Az alábbiakban az ő leveleikből közlünk néhányat. Jászberényből Csabai János és Darvas László közös levelükben így írnak: „Sokat gondolkoztunk a „Felelőtlen házasság” cikk nyomán közölt leveleken. A házasság nagy esemény a fiatalok életében, ezért jól meg kell fontolni. A villanásszerű, rövid ismeretségből kötött házasság egész életre szomorúságba, viszálykodásba sodorhatja a házastársakat. Legtöbbször abból ered a válás is, hogy korai és rövid ismeretségű házasság után kiderül: a szerelem „szalmaláng” volt s már csak a házasságban ismerik meg egymást alaposan. A jó házassághoz szerintünk az szükséges, hogy előzőleg a fiatalok jól megismerjék egymást, ne meggondolatlansággal, fiatalos heveskedéssel lépjenek életüknek erre a fontos útjára.” Hasonló a véleménye Tóth Irénnek (VIII., Orczy út 45. szám). „Szerintem a válások oka az — írja —, hogy a fiatalok olyan korban házasodnak, amikor még nem elég komolyak erre. Meggondolatlanok, azt hiszik, ha megtetszik nekik valaki, nélküle nem lehet élni. A rövid, futó szerelmet nem követi tartósabb érzés: a szeretet. Pillanatok alatt nem lehet megszeretni valakit. Ehhez szerintem legalább három-négy hónap szükséges. Ezzel leány külsőre megtetszik, de közelebbről Pálfalvi Sándor elvtárs (Eger) válaszol Zsédely Márton elvtársnak a lapban közölt levelére. „Nem értek egyet Zsédely Márton elvtárssal, nem minden esetben koszorúzza boldogság az olyan házasságot, amely röpke szerelemből adódik — írja. — Sok esetben éppen az okozza a válást, hogy egy fiú, vagy nem ismerik egymást. Nagyon fájdalmas az, ha férfi és nő igaz szerelem nélkül közeledik egymáshoz. Ebből csak könnyelmű és helytelen viszony származhat. Általában ez első szerelem „igazinak” tűnik. De gyakran csalódás követi. Az emberek egy részét ez arra készteti, hogy ezután óvatosabban járjanak el. Mások viszont komolytalanok, könnyelműek lesznek, s ezzel megalázzák saját, emberi méltóságukat és a másikét is.” D. R. elvtárs Mezőtúrról válaszol A. J. elvtársnak a november 14-i számunkban közölt levelére. „A levélben írt véleményt nem tartom valószínűnek — írja. — Nem egészen helyes az, hogy csak olyan házasság vezet a boldogsághoz, amikor a fiatalok előzőleg hosszabb ideig ismerik egymást. Hiábavaló ez az ismeretség, mert így sem biztos, hogy a fiatalok igaz szerelemből, egymás közös megbecsülésével kötnek házasságot. Lehet, hogy azért házasodnak össze, mert megszokták egymást, s úgy hiszik, már külön nem tudnának élni. Csak később jönnek rá, hogy voltaképpen nincs szerelem közöttük. Sokszor előfordul olyan eső, amikor a fiatalok rövid ideig ismerik egymást és házaséletük mégis boldog, megértő tesz. Szerintem tehát nem az a fontos, hogy házasság előtt hosszabb ideig együttjárjanak, hanem az, hogy szerelmük mélységes szeretetté, kölcsönös megbecsüléssé fejlődjék.” előtt hosszabb, esetleg több évig tartó ismer F. K. elvtársnő írja Szolnokról: ,,Sok rétség szükséges.” fiatal párnál előfordul, hogy hosszú ismeretség után összekapnak valami semmiségen és ilyenkor „csakazértis”, meggondolatlanul más élettársat választanak. Virtuskodnak, megmutatják, hogy „találnak ők más férjet, vagy feleséget’. De az ilyen házasságokban nincs sok köszönet, nem köti őket össze a biztos szeretet. A mai fiataloknak minden lépésüket alaposan meg kell fontolniok, s egymást bírálva kell leküzdeniök rossz szokásaikat. Az én véleményem az, hogy a boldog házassághoz megegyező politikai állásfoglalás, hosszú ismeretség szükséges.” Ludvig Tibor elvtárs, a Lenin Intézet II. éves hallgatója írja: „A Szabad Ifjúság november 14-i számában olvastam Bodnár Imre elvtárs hozzászólását a Felelőtlen házassághoz. Néhány alapvető kérdésben nem értek egyet vele. Bodnár elvtárs így ír: »Úgy gondolom, hogy a szerelem mellett igaz barátságra, megbecsülésre is szükség van, hogy két ember boldogan élhessen.” Én tovább mennék: egymás jellemének alapos ismerete feltétele annak, hogy két ember boldogan éljen. Bodnár első példájához: „a fiú hat évig udvarolt és a szülök nyomására ,rossz parti’ címen nem lett házasság. ’ Ezek a fiatalok hosszú idő ellenére sem ismerték meg egymást kellően, egymás iránti vonzódásuk időleges volt csupán. Véleményem, hogy a házasélet boldogsága Bodnár elvtárs meghatározása mellett, függ még két embernek a gyermek iránt érzett felelősségétől is. Álláspontom: a házasság