Szabad Ifjuság, 1952. október-december (3. évfolyam, 230-306. szám)

1952-11-20 / 272. szám

1952 november 20. A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK MAGYARORSZÁGI „GYERMEKE"­ ­ Néhány éve­­ magyar mér­­nöik, tervező küldöttség indult Moszkva felé. Hámor Mihály, Sebestyén János és sokan mások utaztak a világ fő­városába. A küldöttség tagjai a szovjet mérnökök segítségét, tanácsát kérték munkájuk­hoz. Talán ezekben a napok­ban érezték először: erejüket meghaladó feladat végrehaj­tásába kezdtek. A terv, amelyet magukkal vittek, egy új város, új vasmű terve volt. A szovjet mérnökök, tudó­sok, a tudomány legnagyobb mesterei jó barátokként, mun­katársakként fogadták a magyar küldötteket. Figyel­mesen meghallgatták, szere­tettel megvizsgálták a magyar tervezők elképzelé­seit . Olyan tervet akarunk készíteni, hogy a munkások vasba és betonba építve mél­tóképpen fejezhessék ki Rákosi elvtárs iránti szeretetüket — mondták a magyar küldöt­tek.­­ A festő vászonra festi szívének elképzeléseit, a költő dalban mondja el a nép érzé­seit. A magyar küldöttek Moszkvában az egész nép vágyát a tervrajzban fejezték ki. Elmondták: olyan gyárat, várost akarnak építeni, ami­lyen még nem volt és nem is lehetett Magyarországon. Nem szűk sikátorokat építenek a gyárépületek közé, nem egész­ségtelen munkáslakásokat a hatalmas üzem tövében, hanem gyönyörű, kertes utak­kal szegélyezett üzemeket, hazánk legszebb városát ! A szovjet tudósunk,­­ mérnö­kök helyeselték a magyar küldöttség terveit A segít­séget bírálatukkal, javasla­taikkal és tervezésbeli mun­kával nyújtották. A magyar tervezők műve valóban óriási volt. A szovjet mérnökök mégis azt tanácsolták: legyen korszerűbb a terv s ehhez felajánlották segítségüket is. A magyar küldöttek látoga­tása után szovjet tervezők százai kezdték meg a fárad­hatatlan munkát, hogy mérnö­keink elképzelései alapján az eredetinél is szebb, korszerűbb tervet készítsenek népünk számára. Egész könyvtárra való tervrajzot készítettek. Rajzaikban népünk legszebb elképzelései és a szovjet em­berek merészsége forrt össze. Csak néhány példa e nagy­szerű tervekből: olyan hatal­mas földalatti vízhálózatot terveztek, amelyen percenként annyi víz ömlik a Vasmű részére, amennyi a Sajóban folyik. Ezek a rajzok „meg­álmodták” a 700 köbméteres nagyolvasztót s a Martin­­kemencék építését. A sztálinvá­­rosiak büszkén emlegetik a szovjet tervezők alaposságát. „Még a szegnek is pontos helye van rajzaikon” — mond­ják. I ★ | De mi lett volna­­ ez­után, ha a gyakorlati mun­kában nem segítenek a szov­jet emberek? A Martin-ke­mence lösztalajon épül, amely — bár alkalmas az építésre — de ha vízzel keveredik, akkor az épültet lesüllyed. Ha nem adnak tanácsokat a szov­jet emberek, talán a gyár fel­építése után következik be a süllyedés, vagy a magyar mérnököknek sokáig kellett volna kutatniuk, hogyan előz­zék meg ezt a veszedelmet. A Martin építésének kez­dete előtt jött hozzánk Pol­­sin elvtárs, szovjet tudós. Az ő tanácsai alapján megaka­dályoztuk, hogy a víz a talaj­ba jusson. Egyebek mellett olyan vízelvezetőt építünk a földbe, amellyel a legkisebb süllyedés veszélye is meg­szüntethető. A kohó építésénél szilárdí­tani kell a lösztalajt. Nagy gondot okozott ez a legjobb magyar talajmechanikai szak­értőknek is. A szovjet embe­rek figyelmét ez sem kerülte el Ismét eljöttek, hogy segít­senek. Most javaslatuk sze­rint döngölik a földet 40 cen­timéter átmérőjű cölöpökkel, 8 méter mélységig, s a ledön­gölt részeket ismét feltöltik friss föld­diel. De a Szovjetunió s­egítsé­­gét azóta is, nap, mint nap érzik Sztálinváros építői. Né­hány hete történt: Kutas Ist­ván és Fehér Ferenc, a Mar­tin-építkezés vezetői az iroda­helyiségben beszélgettek, ami­kor egy ismeretlen férfi lé­pett a terembe. Bemutatko­zott: — „Bunyajev szovjet mérnök vagyok. A magyar mérnökök kérésére segíteni jöttem Sztálinvárosba” — mondta szterényen. — Vájjon miben segíthet nekünk ez a szovjet elvtárs, aki nem ismeri a mi apró, mindennapos gondjainkat — töpreng magában az építésve­zető. — Csak bátran, bátran — bíztatja Bunyajev elvtárs. — Hát itt van mindjárt az első — válaszol határozot­tan az építésvezető. — Nem tudjuk folytatni a tetőnpillé­rek becsavarozását, pedig ez a legsürgősebb munkánk. Mi kétféle csavart igényeltünk és csak egyfélét kaptunk.­­ Bunyajev elvtár­­s kezé­be veszi az említett csavart és a tervrajz fölé hajol Gondolkozik. Végül így szól: — Az a véleményem, hogy ezt a csavart mindkét munka­területen alkalmazhatják, csupán a menetet kell meg­hosszabbítani 4 centiméterrel. A javaslatot azóta már megvalósították. Nehéz munkát vállalna az az író,­­aki művében méltókép­pen akarná megörökíteni a Szovjetunió segítségét, eb­ben a városban. Hiszen erről ezrek énekelnek, verselnek már Sztálinvárosban, s legen­dák felnek szárnyra erről a se­gítségről. A Szovjetunió test­véri támogatását teljes n­agy­ságban maga a nagy mű fe­jezi ki. Ha megállsz vala­melyik épület előtt és látod, hogy a fiatalok körfalazást végeznek, s a segédmunká­sokat bevonják a kőműves­­munkába i­s— Makszimenko elvtárs tanítványaival talál­kozol. Ha azt látod, milyen gyorsan szállítják itt ez anyagot, tudnod kell: mindezt a legjobb szovjet gépek se­gítségével végzik. A mi sze­retett Sztálinvárosunk, a kom­munizmus építésének ma­gyarországi „gyermeke”. Földesi József Sztit Sto Sszer Sztálin elvtárs választávirata Rákosi Mátyás elvtárshoz Rákosi Mátyás elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest. Fogadja, Elnök elvtárs, köszönetemet a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 35. évfordulója alkalmából küldött baráti üdvözleteiért és jó­kívánságaiért. J. Sztálin ---------------------------------------------------------------------------------­A DIVSZ januárban tartja legközelebbi tanácsülését A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkársága­ köz­leményt adott ki, amelyben rá­mutat, hogy a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség leg­közelebbi tanácsülését 1953 január 4-től 8-ig tartják meg Prágában. A tanácsülés a következő­ket tárgyalja meg: 1. A né­pek békekongresszusa és a DIVSZ feladatai. 2. A IV. Világifjúsági Találkozó meg­szervezése. 3. A III. világ­ifjúsági kongresszus összehí­vása­— o—— Szombaton avatják a Petőfi-hidat Szombat délután ünnepélyes kül­sőségek között felavatják Budapest legújabb hídját, a Bo­­ráros-téri híd romjaiból újjáépült Petőfi-hidat. A hídavatási ünnepség 22-én, szombaton délután három óra­kor kezdődik a budai hídfőnél. Az ünnepi beszédet Bebrits La­­jos elvtárs, közlekedésügyi mi­niszter mondja. A főváros dol­gozói nevében Pongrácz Kál­mán elvtárs, Budapest Városi Tanácsának elnöke veszi át a hidat.★ Az új híd, amely Budát és Pestet két forgalmi csomópon­ton köti össze, lényeges válto­zást, nagy könnyebbséget jelent majd a főváros közlekedésének lebonyolításaiban. Mindenekelőtt a túlterhelt Szabadság-híd for­galmát enyhíti majd, különösen a teherforgalom tekintetében, de csökkenti a Sz­abadság-hídon át közlekedő villamosok és autó­buszok zsúfoltságát is. A Petőfi-híd megnyitásával a villamos- és autóbuszközleke­désben nagy változások történ­nek. A Nagykörúton közlekedő mindhárom villamosjárat át­megy majd a hídon. A 4-es jel­zésű villamosok a Margit-híd bu­dai hídfőjétől a­ Móricz Zsig­­mond­ körtérig fognak közleked­ni, a­ 6-os járat a Moszkva­­térről a Petőfi-híd budai hídfőjéig bo­nyolítja le a közlekedést, a 66-os villamosok pedig a Nagy­szom­bat­ utcától szintén a Petőfi-híd budai hídfőjéig járnak. Autóbuszközlekedés is lesz ez új hídon keresztül. A 12-es autó­buszok továbbra is eddigi útvo­nalukon, a Moszkva-tér és a Boráros­ tér között közlekednek, viszont 45-ös jelzéssel új autó­­buszjárat indul, amely a Moszk­­va-tértől a Petőfi-hídon át a Móricz Zsigmond­ körtérig jár. Irodalmi est a békekongresszus alkalmából Az Országos Béketanács és a Magyar Írók Szövetsége a har­madik magyar békekongresszus alkalmából ma fél 8 órai kezdet­tel a Zeneművészeti Főiskola nagytermében irodalmi estet rendez.O KIVÁLÓ FÉMGYŰJTŐK A Dróthálógyár fiataljai munkaidő után naponta egy-másfél órát fémgyűjtésre fordítanak. Eddig 60 tonna vasat gyűjtöttek és 50—60 fiatal vett részt a gyűjtésben. Képünkön a gyűj­tés legjobbjai: Árpád Teréz DISZ-titikár, Nagy Amália, Edlényi Zoltánná és Szabó Júlia A „FELELŐTLEN HÁZASSÁGIRÓL "drcazabb nagy lich­idebix ismer­eség...? kapcsolatban még egy problémáról szeretnék írni. Sok fiatal rosszul értelmezi a szerelem szabadságát, úgy gondolja, nem baj, ha nem sikerül a házasság, majd elválok s találok mást. Szerintem ez nagyon helytelen és káros az egész országra nézve.” Jancsik Ilona a békéscsabai mélyépítői­pari technikumból a következőket írja: „Elsősor­ban az iskolai életből veszek példát vélemé­nyem alátámasztására. Volt egy új típusú iskola, ahol ismeretlen diákok kerültek össze. Már az első napokban ismeretségek szövőd­tek a fiúk és lányok között, sőt „nagy szerel­mek” is keletkeztek. De később sokhelyütt megváltozott a helyzet. A lányok közelebbről megismerték a fiúkat s kiderült, hogy nem tetszenek egymásnak. Ez azt bizonyítja, hogy a szerelem csak akkor lesz tartós, ha a fiatal párok alaposan megismerik egymást. Szerin­tem az sem helyes, ha a fiatalok csak szóra­kozás közben ismerkednek. Fontos az is, hogy ismerjék egymást a hétköznapi életben is. Ha van például egy fiú, aki nagyon jól tud táncolni, attól még lehet, hogy a munká­ban ügyetlen és gyáva. Ebben az esetben a becsületes, dolgos lány — bármennyire is tetszett neki a fiú — kiábrándul.” A „Felelőtlen házasság” című cikkünk után a vitát voltaképpen arról indítottuk: szük­séges-e, hogy a fiatalok házasság előtt hosszabb ideig ismerjék egymást, vagy jó há­zasság származhat-e rövid ismeretségből is. A vita során nemcsak ehhez szóltak hozzá a fiatalok, hanem egész sor új kérdést vetettek fel s ezzel gazdagabbá, tartalmasabbá tették az egész vitát. Ezúttal térjünk vissza vitánk alapkérdésé­hez,­ az ismeretséghez. Erről is igen sok fiatal írt. Az alábbiakban az ő leveleikből közlünk néhányat. Jászberényből Csabai János és Darvas László közös levelükben így írnak: „Sokat gondolkoztunk a „Felelőtlen házasság” cikk nyomán közölt leveleken. A házasság nagy esemény a fiatalok életében, ezért jól meg kell fontolni. A villanásszerű, rövid ismeret­ségből kötött házasság egész életre szomorú­ságba, viszálykodásba sodorhatja a házas­társakat. Legtöbbször abból ered a válás is, hogy korai és rövid ismeretségű házasság után kiderül: a szerelem „szalmaláng” volt s már csak a házasságban ismerik meg egy­mást alaposan. A jó házassághoz szerintünk az szükséges, hogy előzőleg a fiatalok jól megismerjék egymást, ne meggondolatlan­sággal, fiatalos heveskedéssel lépjenek életük­nek erre a fontos útjára.” Hasonló a véleménye Tóth Irénnek (VIII., Orczy­ út 45. szám). „Szerintem a válások oka az — írja —, hogy a fiatalok olyan kor­ban házasodnak, amikor még nem elég ko­molyak erre. Meggondolatlanok, azt hiszik, ha megtetszik nekik valaki, nélküle nem lehet élni. A rövid, futó szerelmet nem követi tar­­tósabb érzés: a szeretet. Pillanatok alatt nem lehet megszeretni valakit. Ehhez szerintem legalább három-négy hónap szükséges. Ezzel leány külsőre megtetszik, de közelebbről Pálfalvi Sándor elvtárs (Eger) válaszol Zsédely Márton elvtársnak a lapban közölt levelére. „Nem értek egyet Zsédely Márton elvtárssal, nem minden esetben koszorúzza boldogság az olyan házasságot, amely röpke szerelemből adódik — írja. — Sok esetben éppen az okozza a válást, hogy egy fiú, vagy nem ismerik egymást. Nagyon fájdalmas az, ha férfi és nő igaz szerelem nélkül közele­dik egymáshoz. Ebből csak könnyelmű és helytelen viszony származhat. Általában e­z első szerelem „igazinak” tűnik. De gyakran csalódás követi. Az emberek egy részét ez arra készteti, hogy ezután óvatosabban jár­janak el. Mások viszont komolytalanok, könnyelműek lesznek, s ezzel megalázzák saját, emberi méltóságukat és a másikét is.” D. R. elvtárs Mezőtúrról válaszol A. J. elvtársnak a november 14-i számunkban közölt levelére. „A levélben írt véleményt nem tartom valószínűnek — írja. — Nem egészen helyes az, hogy csak olyan házas­ság vezet a boldogsághoz, amikor a fiatalok előzőleg hosszabb ideig ismerik egymást. Hiábavaló ez az ismeretség, mert így sem biztos, hogy a fiatalok igaz szerelemből, egymás közös megbecsülésével kötnek há­zasságot. Lehet, hogy azért házasodnak össze, mert megszokták egymást, s úgy hi­szik, már külön nem tudnának élni. Csak később jönnek rá, hogy voltaképpen nincs szerelem közöttük. Sokszor előfordul olyan eső, amikor a fiatalok rövid ideig ismerik egymást és házaséletük mégis boldog, meg­értő tesz. Szerintem tehát nem az a fontos, hogy házasság előtt hosszabb ideig együtt­­járjanak, hanem az, hogy szerelmük mély­séges szeretetté, kölcsönös megbecsüléssé fejlődjék.” előtt hosszabb, esetleg több évig tartó ismer F. K. elvtársnő írja Szolnokról: ,,Sok rétség szükséges.” fiatal párnál előfordul, hogy hosszú ismeret­ség után összekapnak valami semmiségen és ilyenkor „csakazértis”, meggondolatlanul más élettársat választanak. Virtuskodnak, megmutatják, hogy „találnak ők más férjet, vagy feleséget­’. De az ilyen házasságokban nincs sok köszönet, nem köti őket össze a biztos szeretet. A mai fiataloknak minden lépésüket alaposan meg kell fontol­­niok, s egymást bírálva kell leküzdeniök rossz szokásaikat. Az én véleményem az, hogy a boldog házassághoz megegyező poli­tikai állásfoglalás, hosszú ismeretség szük­séges.” Ludvig Tibor elvtárs, a Lenin Intézet II. éves hallgatója írja: „A Szabad Ifjúság november 14-i számában olvastam Bodnár Imre elvtárs hozzászólását a Felelőtlen há­zassághoz. Néhány alapvető kérdésben nem értek egyet vele. Bodnár elvtárs így ír: »Úgy gondolom, hogy a szerelem mellett igaz barátságra, megbecsülésre is szükség van, hogy két ember boldogan élhessen.” Én tovább mennék: egymás jellemének ala­pos ismerete feltétele annak, hogy két em­ber boldogan éljen. Bodnár első példájá­hoz: „a fiú hat évig udvarolt és a szülök nyomására ,rossz parti’ címen nem lett há­zasság. ’ Ezek a fiatalok hosszú idő ellenére sem ismerték meg egymást kellően, egymás iránti vonzódásuk időleges volt csupán. Véleményem, hogy a házasélet boldogsága Bodnár elvtárs meghatározása mellett, függ még két embernek a gyermek iránt érzett felelősségétől is. Álláspontom: a házasság

Next