Szabad Ifjuság, 1955. április-június (6. évfolyam, 77-152. szám)
1955-05-24 / 120. szám
' COT ' LAZASÁGOK ELLEN! Szocializmust építő társadalmunkban a cél a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése. Ezt a célt azonban csak akkor érhetjük el, ha a szocialista termelést szüntelenül tökéletesítjük a legfejlettebb technika alapján. Ez azt jelenti, hogy nap mint nap többet, jobbat és olcsóbban kell termelnünk. A Központi Vezetőség márciusi határozata éppen e cél elérése érdekében, fő feladatként tűzte elénk a munka termelékenységének emelését. Csak a munka termelékenységének emelésével biztosíthatjuk a termelés további növelését. A termelés növelése pedig egyetlen alapja a fogyasztás bővítésének, tehát a szükségletek maximális kielégítésének. A munka termelékenységét csak akkor növelhetjük, ha a beruházások, új gyárak, korszerű gépek mellett bátran alkalmazzuk az új munkamódszereket, az élenjáró szovjet technika tapasztalatait, ha támaszkodunk a munkások, technikusok, mérnökök alkotó kezdeményezéseire, és még jobban fejlesztjük a szocialista munkaversenyt, amely a mi társadalmunk gazdasági fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje. A munka termelékenységének emelése közvetlen érdeke minden dolgozónak. Ha többet és jobban termel, a szocialista bérezés alapján több bért kap. Munkateljesítménye növekedésével emelkedik életszínvonala. A dolgozó személyes, közvetlen érdeke így egybeesik az egész társadalom érdekével. A szocialista bérezés legkövetkezetesebb formája a darabbér-rendszer. Ennek alapja a munka-norma. A munka-normák tükrözik a technika fejlettségét és a munka termelékenységének fokát, de egyúttal tükrözik a dolgozók szocialista öntudatát is. Miért? Sztálin elvtárs tanítása szerint a szocialista verseny, a sztahanov- és újítómozgalom a dolgozók tárgyilagos, forradalmi kritikája, amely a tömegek alkotó kezdeményezéseire támaszkodik. Ez a szocialista vetélkedés az új és a régi harcának küzdőtere, ahol szakadatlanul születnek az új kezdeményezések, amelyek a tétlenség, az elavult munkamódszerek és munkanormák ellen fordulnak, amelyek megdöntik a technikára vonatkozó régi nézeteket, a régi normákat és új, magasabb technikai normák, termelési tervek megalkotását követelik. Szocializmust építő országunkban a fejlődésnek nincsenek felső határai, a szüntelen technikai fejlődés, és a munka termelékenységének állandó emelése objektív gazdasági törvény. Világos tehát, hogy a munkanormáknak is változniok, fejlődniök kell. A régi elavult munkanormák akadályozzák a fejlődést, akadályozzák a szocializmus e gazdasági törvényének érvényesülését. A magasabb, fejlettebb munkanorma ösztönzi a dolgozókat tökéletesebb munkamódszerek, új technológiák és különböző műszaki újítások bevezetésére. Hogy ez mennyire így van, ezt bizonyítja, hogy azokban az iparágakban, tehát elsősorban a vasiparban, ahol a fejlődés következtében elavultak a normák, visszaesett a munka termelékenysége és a laza normák következtében visszafejlődött az újító- és sztahanovista mozgalom is. Tudjuk, hogy nálunk a jobboldali elhajlás a munkafegyelem, a munkanormák lazulását táplálta. A Központi Vezetőség márciusi határozata óta a kommunisták és az öntudatos dolgozók erőfeszítései következtében bizonyos javulás állott be ezen a téren. De ez nem elég. Ha céljaink megvalósítását el akarjuk érni, ha biztosítani akarjuk népünk anyagi és kulturális színvonalának állandó és tartós emelését, fel kell számolunk a lazaságokat. Ez ma a legszebb és legfontosabb politikai feladat minden kommunista, minden öntudatos dolgozó, minden DISZ-tag számára. Csakis a munka termelékenységének emelésével győzhetünk, csakis a norma- és a munkafegyelem lazaságainak felszámolásával teremthetjük meg a feltételeit annak, hogy az életszínvonal tovább emelkedjék. Különösen fontos ez abból a szempontból is, hogy a normák lazasága közvetlenül érinti a dolgozókat, hiszen ennek következtében jelentős fizetési aránytalanság alakult ki. Jellemző, hogy például a Ganz Vagongyárban átlag 5,34 forintot keresett óránként egy esztergályos, a Rákosi Művek Szerszámgyárában tanulatlanabb esztergályosok pedig több mint nyolc forintot. S ilyen aránytalanságok nemcsak egy-egy üzem, de még műhelyek között is vannak. Ez nyilvánvalóan sérti a munkások érdekeit, s érthető, hogy növeli a munkásvándorlást, hiszen sokan indulnak el „szerencsét próbálni a’ másik üzembe, hátha ott azonos "munkával többet kereshetnek. A bér- és normalizálás közvetlenül sérti az ifjúság érdekeit is. A fiatalok vonzódnak az újhoz, szeretnek újítani, kezdeményezni, de jogosan elkedvetleníti őket, ha látják, hogy olyan társuk, aki szokványosan, fejtörés nélkül végzi munkáját, esetleg náluk többet keres. És különösképpen sérti a normák lazasága az ifjúság érdekeit azért, mert nyilvávaló, hogy nagy terveik, céljaik csak úgy valósíthatók meg, ha növekszik a termelékenység, csökken az önköltség, tehát ha gyarapodik az egész ország. Ifjúságunk becsületbeli kötelezettsége, hogy pártunk útmutatásait követve teljes erővel küzdjön e lazaságok ellen. Szervezeteink, diszistáink példamutatással, felvilágosító szóval segítsék a termelékenység emelését, a lazaságok megszüntetését , országunk erősítését, a dolgozó nép életszínvonalának emelését segítik ezzel! vos, elvtárs volt, a párt tagja. Álmából zavarták fel, de amikor elmondták a jelszót, kedvesen, vidáman ölelte meg őket, s azonnal telefonált egy másik elvtársnak, aki értük jött, s szállásaikra vitte a küldötteket osztrák munkáscsaládok vendégszerető otthonába. Még aznap délután egy szobrászműteremiben megtartotta kongresszus előtti utolsó értekezletét a KIMSZ Központi Bizottsága. Az értekezleten a párt képviseletében már részt vett Révai József elvtárs is. Másnap a stájer hegyek közt egy kis vendéglőben megkezdődött a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének IX. kongresszusa, latint egy vidám kiránduló csapat, úgy érkeztek a kis vendéglő elé. Franzl, a fiatal, szőke osztrák ifjúmunkás, aki idevezette őket, néhány szót váltott a vendéglőssel, aztán elbúcsúzott. A vendéglős— maga is kommunista — már mindent előkészített. A magastetejű, fából épült vendéglő padlásán ágyak, asztalok, székek. Itt laktak a küldöttek, s egyben ez volt a kongresszus színhelye is. Csak az volt a baj, hogy ha lent, a kocsmában vendégek voltak, félbe kellett szakítani a tanácskozást. Mert, bár itt Ausztriában könnyebb volt kongreszszust tartani, mint Horthy Magyarországon, azért itt is vigyázni kellett. Ha az osztrák hatóságok megtudják, hogy a „vidám turisták” miről tanácskoznak , elfogják és hazatoloncolják a küldötteket. De nem tudták meg! A magyar ifjúság politikai és gazdasági helyzetéről Réti László számolt be. A százezer tanonc sorsáról beszélt, akiknek 10—16 óra a munkaidejük és 2—3 fillér az órabérük, akiket kifutónak, pesztonkának és sztrájktörőnek használnak ... A fiatal munkások életéről beszélt, akik 10—12 órai munkával sem tudnak egy héten 15 pengőnél többet keresni, s a munkáslányokról, akik 8 pengőnél többet alig kapnak robotjukért... A földmunkás fiatalokról beszélt, akik látástól vakulásig dolgoznak, s egy napra a másfél pengőt sem éri el bérük ... Arról beszélt, hogy a 18 éven aluliaknak nincs szervezkedési joguk, hogy a tőke kiszívja vérüket, s félrevezeti, megalázza a magyar ifjúságot. Kovács István beszámolójában arról beszélt, hogy a tőkések a levente, a cserkészet és az áruló szociáldemokraták segítségével a Szovjetunió elleni háború ágyútöltelékévé igyekeznek alakítani a magyar ifjúmunkásokat és parasztfiatalokat. Sovinisztává, fasisztává akarják tenni ifjúságunkat. Éppen ezért a hadseregben és a leventemozgalomban a KIMSZ-nek sokkal erőteljesebb felvilágosító munkát kell végeznie, mint eddig tette. Nem elegendő, hogy röplapokat ad fel a szövetség, nem elegendő, sőt: hiba, hogy nem mennek el a kimiszesek a leventére! El kell menni, s ott zavarni, bomlasztani a fasiszták munkáját! Három napig tartott a kongresszus. A szó szoros értelmében három napig. Hiszen a szállás és az „ülésterem” egyazon helyen volt, a viták, a megbeszélések éjjel-nappal folytak. És három nap alatt sokszor szólalt fel a párt képviselője, Révai József elvtárs. A tetőgerendának nekitámaszkodva magyarázott, egyszerű, bölcs szóval, közben szemüvege m mögött meg-megcsillant vidám tekintete. A pártról beszélt. Arról, hogy a KIMSZ csak a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetésével harcolhat eredményesen a munkás- és szegényparasztifjúság megnyeréséért, csak a párt vezetésével tudja felsorakoztatni az ifjúságot a második magyarországi proletárdiktatúráért folyó harcban... A munkásfiatalok és a szegényparaszt fiatalok küzdelmének összekapcsolásáról beszélt. A mindennapos tömegmunkáról, az ifjúmunkásnők bevonásáról, s a kis proletárgyerekek neveléséről, amelyről a KIMSZ-nek soha nem szabad megfeledkeznie... Óh! Bárcsak lehetett volna tapsolni, a fiatal küldöttek tenyere, hogy összecsapódott volna a párt szavának hallatán! De nem lelhetett. Tapsolni sem, énekelni sem. Mikor a harmadik napon, a kilenctagú Központi Bizottság megválasztásával a kongresszus befejezte tanácskozását — felállva, halkan elzümmögték az Internacionálét. Zümmögtek csak, de magukban mondták: „Fel, fel, ti rabjai..." És összefonódtak a kezek. Sopron felé jöttek haza, kis csoportokban, ahogy néhány nappal ezelőtt elmentek. Éjszaka volt, hegyeket másztak, kis ösvényeken, fenyvesek rejtekén, szakadékok fölött, források patakok mellett jöttek. Némán, szótlanul. Szívük teli volt egy nagy, forró élmény emlékével. Nem volt útlevelük, s mégis úgy érezték, mintha lenne: a nemzetközi proletárszolidaritás útlevele van a zsebükben. Az osztrák elvtársak, s minden ország kommunistáinak segítő szeretete — ez az igazi útlevél. Hosszú útra szóló. Hajnal bomlott ki az éjszakából. A csúcson álltak, s a derengésből mind tisztábban, ékesebben tűnt elő Magyarország. Lányi Márton DISZ-kulturáls seregszemlék szerte az országban Vasárnap országszerte tovább folytatódtak a DISZ kulturális seregszemléjének bemutatói. A fővárosban üzemi, iskolai együttesek, hivatalok, vállalatok, intézmények művészeti csoportjai adtak számot tudásukról. A VIII. kerületi döntőket a MÁVAG Vörösmarty Kultúrotthonában rendezték. Délelőtt 9 órakor léptek színpadra az első csoportok s a délutáni órákig egymást váltották Józsefváros legjobb együttesei, a kerületi általános- és középiskolások csoportjai. A XI. kerületi József Attila Gimnáziumban reggeltől estig tartottak a seregszemle kerületi döntői. A legjobb együttesek műsorát ezen a napon több mint 2000-en nézték végig. Különösen jól szerepeltek a Gamma Optikai Művek fiataljai. A Dallos Ida Kultúrotthon zenekara Erkel „Bánk bábjából összeállított egyvelegét ismételte meg. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola énekkara Kodály Zoltán „Szabadság Himnuszá’-val aratott nagy tetszést. Nagy sikerrel szerepelt a seregszemlén a Budapesti Műszaki Egyetem énekkara és a Kismotor- és Gépgyár csoportja. Komárom megyében a járási kulturális seregszemle legjobbjai tartottak bemutatókat a József Attila Kultúrotthonban. Kiemelkedően szerepeltek a Nagyharkály-pusztai Termelőszövetkezet táncosai és a koppánmonostori Dózsa Termelőszövetkezet DISZ-fiataljai. Győrött a tánc- és színjátszócsoportok versenyeztek egymással. A Felszabadulás-kultúrotthont zsúfolásig megtöltő érdeklődők hosszantartó tapssal jutalmazták a színpompás népviseletbe öltözött táncosokat. Az Ady Endre Kultúrotthonban a színjátszók szerepeltek. Itt a legnagyobb sikert a győri Fonó- és Szövőgyári Technikum és a győri Tervezőiroda együttese aratta. A DISZ II. kongresszusának küldöttei Talabár Magdolna a győri 400.as ipari tanuló intézet DISZ-szervezetének vezetőségi tagja. Mint vasesztergályos tanuló, a szakmunkás normát 75 százalékra teljesíti. Az iskolában minden tárgyból állandóan kitűnően felel. Pintér Lajos Petőfibánya DISZ-bizotságának titkára. Munkáját kiválóan végzi el, ennek is nagy része van abban, hogy a petőfibányai fiatalok egyre szebb eredményeket érnek el a termelésben. Dobos Erika a debreceni Szerves Vegyipari Technikum DISZ-szervezetének titkára. Tanulmányi eredménye kitűnő. Az iskola minden tanulója szereti. Mint az egyik legjobb iskolai DISZ-titkárt választották meg küldöttnek. Zsiros Lajos a debreceni városi DISZ-bizottság titkára. A felszabadulás óta tevékenyen részt vesz az ifjúsági mozgalomban. 1648 óta függetlenített DISZ- funkcionárius, feladatát mindig lelkiismeretesen látta el. Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 1955. évi nagygyűlése Hétfőn délelőtt az Akadémia dísztermében tartott együttes üléssel megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 1955. évi nagygyűlése. Az ülésen megjelent Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese. Ott volt az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács több tagja, a magyar tudományos élet nagyszámú kiváló képviselője. Részt vettek az ülésen az Akadémia nagygyűlésére hazánkba érkezett külföldi tudósküldöttségek tagjai. Jelen volt az ülésen több budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagja. Az ülést Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, a külföldi küldötteket, majd bejelentette, hogy az Albán Tudományos Intézet levélben kívánt jó munkát a nagygyűlésnek. — Idei nagygyűlésünknek különleges jelentőséget ad az a körülmény, hogy olyan időpontra esik, amely ünnep minden hazáját szerető magyar ember számára: hazánk felszabadulásának 10. évfordulója esztendeje. Akadémiánk külön ünnepi ülésen méltatta felszabadulásunk nagy jelentőségét — mondotta. — A tíz év előtti események felidézése, valamint a 10 év óta " lezajlott küzdelmeknek eredménye, de még a nehézségeknek és hibáknak feltárása is erőt és bizakodást ad mindnyájunknak a további munkához. Ezek az érzések állandóan élnek bennünk és éppúgy nem fognak megszűnni, mint a köszönet és a hála érzése sem zok üdvözletét tolmácsolta, nagy barátunk, a Szovjetunió . Hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság tudósainak iránt. — A magyar tudomány előtt óriási lehetőségek állanak, éppúgy, mint hazánk és egész dolgozó népünk előtt — hangoztatta befejezésül Rusznyák István. Ezután J. N. Pavlovszkij akadémikus, zoológus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája küldöttségének vezetője szólalt fel. — A szovjet tudósok szívből kívánnak a testvéri Magyarország tudósainak sok sikert hazájuk és az egész haladó emberiség érdekében kifejtett alkotó munkásságukban — mondotta. — A szovjet tudomány művelői örömmel könyvelik el és kellően értékelik a magyar tudósoknak az egész világ tudománya fejlődéséhez tett hozzájárulását. — Igen örvendetes a tudományos együttműködés és kapcsolatok megszilárdulása s további kiterjedése a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai között. A szovjet és a magyar tudósok alkotó kapcsolata immár tradícióvá vált és mint ilyen, jelentős mértékben hozzájárult országaink tudományának fejlődéséhez. A szovjet—magyar tudóscserék békeszerető népeink baráti és kulturális kapcsolatát erősítik. — Fejlődjék és erősödjék a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság, Marx—Engels —Lenin—Sztálin győzedelmes zászlaja alatt! Fejlődjék és erősödjék a szovjet és a magyar tudósok baráti kapcsolata! A Német Tudományos Akadémia nevében Erich Correns akadémikus köszöntötte a nagygyűlést, majd Assen Hadzsidov, a Bolgár Tudományos Akadémia főtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja mondott üdvözlő szavakat. A nagy tapssal fogadott üdvözlések után Friss István,az Akadémia levelező tagja tartott előadást népgazdaságunk fejlesztésének üteméről. A hétfő délutáni együttes ülést Ligeti Lajos Kossuthdíjas, az Akadémia alelnöke nyitotta meg, majd Teng Su- csiung, a Kínai Tudományos Akadémia Mikológiai és Fitopatológiai Laboratóriumának helyettes igazgatója a Kínai Tudományos Akadémia és a kínai tudományos dolgoköcsönös látogatásai, a különböző tudományos kiadványok megismerése jelentősen hozzájárult a két ország tudományos kapcsolatának és együttműködésének megerősítéséhez. Stanislaw Mazur akadémikus, matematikus a Lengyel Tudományos Akadémia képviseletében, J. Vasatko akadémikus, vegyész a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia nevében, Nicolae Lupu román akadémikus, belgyógyász a román tudósok nevében üdvözölte a nagygyűlést. Keon Szán akadémikus, a Mezőgazdasági Kutató Intézet igazgatója, a Koreai Tudományos Akadémia küldötte üdvözlő szavaiban köszönetet mondott a koreai népnek nyújtott testvéri támogatásért. Ezután Lukács György Kossuth-díjas akadémikus. ..Az esztétikai visszatükrözés problémája” címmel tartott előadást Lukács György előadásával befejeződött a nagygyűlés első napja. Kedden délelőtt Kodály Zoltán akadémikus „Szentirmaytól Bartókig“ címmel, délután Kovács István levelezőtag „A Központi Fizikai Kutató Intézet szerepe a felszabadulás utáni magyar fizikai kutatás kialakulásában” címmel tart előadást. Tilos a gabonavetések kaszálása Egyes helyeken a fennálló tilalom ellenére a rozsvetések egy részét lekaszálják és takarmányozás céljára felhasználják. A rendellenesség megszüntetése érdekében a földművelésügyi miniszter és az állami gazdaságok minisztere együttes utasítást adott ki, hogy az őszi gabonák (búza, rozs) zöld állapotban való levágása — mind az állami gazdaságokban (kísérleti, tan- és célgazdaságokban), mind a termelőszövetkezetek és egyénileg termelők területén tilos. Azokon az őszi takarmánykeverékkel bevetett táblákon, ahol a vetés ritka és ezért nagyobb zöldtakarmánytermés nem várható, a termelők minél nagyobb területet hagyjanak meg a magtermelésre. JÖNJÖN! A HARAG NAPJA Új magyar film Sándor Kálmán Kossuth-díjas Várkonyi Zoltán Kossuth-díjas érdemes művész Makk Károly Hegyi Barnabás Kossuth-díjas érdemes művész Farkas Ferenc Kossuth-díjas FŐSZEREPLŐK: Bessenyei Ferenc, Somogyi Erzsi, Ungvári László, Ajtay Andor, Tőkés Anna és Borsi Béla Kossuth-díjas művészek. Bemutatásra kerül május 26-ál az URÁNIA, MŰVÉSZ, DÓZSA, SZABADSÁG, FÉNY, TÁTRA (Pesterzsébet) és a HUNYADI (Kispest) filmszínházakban írta. Rendezte: Társrendező, Operatőr: Zene: