Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)

1956-10-06 / 236. szám

Megrendülten értesítjük a mélységes bánatunkban velünk együtt érzőket, hogy 1949-ben 40. életévében mártírhalált halt RAJK LÁSZLÓ exhumált földi maradványait a Kerepesi úti temető­ben helyezzük örök nyugalomra. Soha el nem múló örök szeretettel kísérjük utolsó útjára. A gyászoló család özv. Pálffy Györgyné szül. Sármány Katalin és gyermeke. Pálffy Katalin tudatja, hogy a törvényt gyalázó önkény áldozataként 1949. október 24-én már­tírhalált szenvedett férje, illetve édesapja PÁLFFY GYÖRGY ALTÁBORNAGY, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg fő­felügyelője, országgyűlési képviselő, a Szabadság-rend ezüst fokozatának, a Magyar Népköztársasági Érdem­rend II. fokozatának; a Jugoszláv Zászlórend III. foko­zatának, a Kolónia Restituta középkeresztjének; a Ro­mán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság érdem­rendjének és más kitüntetések tulajdonosa földi ma­radványait 1956. október 6-án 15 órakor helyezik örök nyugalomra, Budapesten a Kerepesi úti temetőben. Élete, halála örök emlékeztető legyen. PÁLFFY GYÖRGYNÉ és PÁLFFY KATALIN Tudatjuk, hogy 1949. október 15-én ártatlanul ki­végzett DR. S­OMI TIBOR, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, or­szággyűlési képviselő, a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának, a Magyar Népköztársasági Érdem­rend II. fokozatának és más kitüntetések tulajdonosa földi maradványait 1956. október 6-án 15 órakor he­lyezzük örök nyugalomra Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. SZÖNYI TIBORNÉ felesége, SZÖNYI PÉTER fia, SZABADOS OLGA és SZŐNYI ISTVÁN testvérei Édesanyja, kisleánya és felesége soha el nem múló fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZALAI ALÓRÁNT, a Magyar Dolgozók Pártja káderosztályának helyettes vezetőjét, a Magyar Szabadság Érdemrend, a Magyar Népköztársasági Érdemrend, Tiszti Érdemrend nagy­keresztje és más kitüntetések tulajdonosát, akit a nép­ellenes törvénysértések során fosztották meg harcos fiatal életétől, folyó hó 6-án, du. 3 órakor kísérjük utolsó útjára a Kerepesi úti temetőben. ÖZV. SZALAI LÁSZLÓNÉ édesanyja, ANNA kisleánya, ZORA felesége Rajk László elvtársról beszél négy munkatársa (Folytatás a második oldalról) valónkról. Máskor, ha észre­vette, hogy egy-egy kollégistá­nak rongyos az inge, saját in­geiből küldött. Amikor Hűvös­­völgyben futballoztunk, látta, hogy némelyikünknek lyukas a cipője. Akkor elindította a nagy bakancs-akciót, hogy ne kelljen lyukas cipőkben jár­niuk a kollégistáknak. Sokat beszélgettünk. Előfor­dult, hogy este 7-től reggel 4-ig ott volt egy-egy vitán. Em­lékszem egy mondatára, ame­lyet azóta nagyon a szívünkbe véstünk, így hangzott: „Ma­gunknak, népi kollégistáknak, az a feladatuk, hogy menjenek szerte az országba, hirdessék a leninizmust, s legyenek jó kommunisták.“ kérését. Egyszer megemlítet­tem ezt Rajk elvtársnak. Ke­­vésszer fordult elő, hogy össze­szidott, de akkor keményen rámpirított, nagyon szégyell­tem magam. Aztán behivatta apámat, hogy teljesíthesse ké­rését. Baschné, Inna Mária nyugdtas. Ismertem, és sosem felejtem el Szavakban nehéz megmin­tázni Rajk elvtárs alakját. A részletek már elmosódtak, de él előttem képe, a derűsen, fáradhatatlanul dogozó for­radalmár alakja. 1938 nyarán Spanyolországban, a taragó­­niai kórházban ápoltam őt. Súlyosan sebesült — karlövé­se volt — de férfiasan tűrte a fájdalmakat és mohón várta a harctérről érkező híreket. Néhány napig ápoltam csak, de ez alatt is nagyon sokat tanultam tőle. Azután még béna karral ismét beállt a har­colók közé. 1938 karácsonya után talál­koztunk is­mét. Egy közeli fa­luba, szilveszteri ünnepségre hívtak. Együtt mentünk át — gyalog. Akkor szomorú volt Rajk elvtárs. Nézte a csillago­kat, s arról beszélt, hogy ott­hon is ezeket a csillagokat látják, mily közel vagyunk otthonunkhoz — és mégis mi­lyen messze. Amikor látta, hogy rám is átszáll szomorú­sága, csak annyit mondott: „Majd hazajutunk ..Sok­szor, nagyon sokszor mondta ezt. Bízott, hitt ebben és biz­tatott vele mindnyájunkat. Olyan ember volt, akinek élete minden percét betöltöt­te a mozgalom. Aki ismerte, sohsem felejtheti el őt. Török András Fis­ztli, a­­ Míg Elnökségi Titkárságának vezetője: Amiért összeszidott... Én Rajk elvtár­s titkára vol­tam a Belügyminisztériumban. Kavarognak bennem az emlé­kek róla. Rajk elvtársnak sosem volt fogadóórája. Bárki, bármikor megtalálhatta. Volt úgy, hogy a minisztérium kapujában vár­tak rá, amikor egy-egy tárgya­lásra sietett, akkor kocsiján, útközben beszélgetett az embe­rekkel. Minden perc időt saj­nált, amelyet nem tölthetett a dolgozók között. Ezért szeret­ték annyira. Van egy személyes élmé­nyem is. Apám, aki földhöz­­juttatott paraszt volt vidéken, felkeresett egyszer engem, mondván, hogy szeretne meg­ismerkedni Rajk elvtárssal. Rajk elvtársnak sok dolga volt és én nem teljesítettem apám K­övetkezetesen végig visszük a harcot a Szektariánizmus ellen Kovács István elvtárs képviselői beszámolója a Ganz Vagongyárban Csütörtökön délután a Ganz Vagon- és Gépgyárban Kovács István elvtárs, országgyűlési képviselő, az MDP Központi Vezetősége politikai bizottságá­­nak tagja, a budapesti párt­­bizottság első titkára több száz főnyi hallgatóság előtt képvi­selői beszámolót tartott. Bevezetőben Kovács elvtárs a júliusi határozatokat értékel­te. Többek között megállapí­totta: teljesen helyesnek bizo­nyult, hogy a Központi Veze­tőség felmentette Rákosi Má­tyás elvtársat első titkári tiszt­sége és politikai bizottsági tag­sága alól, önbírálatban elismert hibái és megromlott egészségi állapota miatt és a Központi Vezetőség első titkárának pár­tunk régi, kipróbált harcosát, Gerő Ernő elvtársat választot­ta, valamint kipróbált elvtár­sakkal megerősítette a Köz­ponti Vezetőséget és a politikai bizottságot. Pártunk, kormányunk intézkedései Állami életünk demokratizá­lásáról szólva elmondotta, hogy a szocialista demokrácia to­vábbi kiszélesítésének elenged­hetetlen feltétele a centraliz­mus túlzásainak megszünteté­se, az állami, a gazdasági ve­zetés demokratizálása, egysze­rűsítése, a helyi igazgatási szervek, a tanácsok, vállalatok, intézmények hatáskörének és önállóságának fokozása. Szó­lott azokról a határozatokról, amelyeket e tekintetben a Mi­nisztertanács már hozott, s azokról, amelyeknek előkészí­tésén dolgozik. Elmondotta, hogy most ké­szül az új nyugdíjtörvény, amely több mint százezer nyugdíjas hátrányos helyzetét kívánja megszüntetni, és ké­szül az új Munka Törvény­­könyve, amelyben konkrétab­ban kívánják törvénybe iktat­ni a munkások, dolgozók jo­gait. Kovács elvtárs ezután arról szólott, hogy ez év el­ső nyolc hónapjában a mi­nisztériumi ipar 7,6 százalék­kal termelt többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A termelés emelkedése első­sorban a termelékenység nö­vekedésének az eredménye. Ha figyelembe vesszük a termelés­ben meglévő anyag, energia és egyéb nehézségeket, úgy még jobban kidomborodik nagyszerű munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk ki­váló helytállása.­­ Komoly eredményeket értünk el ez évben a dolgozók életszínvonalának emelésében — mondotta Kovács elvtárs. — A bérből és fizetésből élők át­lagos reálbére a Statisztikai Hivatal előzetes számításai szerint körülbelül 6 százalék­kal lesz magasabb, mint 1955- ben. Szólott arról, hogy a párt a leghatározottabban el­ítél minden burkolt áremelést és minőségrontást. A lakás­kérdésről elmondotta, hogy ez évben komoly növekedés van az új lakások építésében, hi­vatalok lakásokká való átala­kításában, de ennek ellenére még sok évig nem tudjuk ki­elégítően megoldani a rendkí­vül megnövekedett lakásigé­nyeket. Arra a kérdésre válaszolva: nem lehetne-e a második öt­éves tervben a tervezett 25 százaléknál nagyobb mérték­ben emelni az életszínvonalat, Kovács elvtárs azt válaszolta: egyetértünk a dolgozókkal, hogy bizony jobb lenne na­gyobb mértékben emelni az életszínvonalat. De az első öt­éves terv jó lecke volt szá­munkra, most már csak azt ígérjük és azt tervezzük, amit teljesíteni is tudunk. A Mi­nisztertanács elhatározta, hogy az 1957. évi tervet, összes fel­adatait, két fő feladatnak, az életszínvonal emelésének és az anyagellátás megjavításának kell alárendelni. 1957-ben kö­rülbelül hat százalékkal növel­jük a dolgozók életszínvonalát. — Népünk megérti — mon­dotta —, hogy terhes örökséget cipelünk még átmenetileg ma­gunkon, s nem lehet az éve­ken át elkövetett hibákat hó­napok alatt teljesen megszün­tetni. De ugyanakkor teljesen jogos a türelmetlenség afölött, hogy gazdasági életünkben évek óta megismétlődő számos hiba kijavítása csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem történik meg. A továbbiakban arról szó­lott, hogy pártunk és kormá­nyunk igen komoly erőfeszíté­seket tesz az anyaghiány meg­szüntetésére. Lényegesen nö­veljük 1956-hoz képest az anyagimportot. 1957-től a bér­alaptúllépésért nem fogják az üzemeket felelősségre vonni, h­a ezt anyagmegtakarítás el­lensúlyozza. A júliusi politika minden té­ren való győzelemre juttatásá­­ról szólva elmondotta: az szük­séges, hogy minden helyi szerv, minden tárca a maga helyén felelősen cselekedjék, ne en­gedjünk teret a várakozásnak — mondotta — a mindent fe­lülről várásnak, mert ez még a személyi kultusz maradvá­nya. — Igen nagy és felelősségtel­jes most a kommunisták fel­adata, mert a személyi kultusz, a szocialista demokrácia, a párton belüli demokrácia, a kollektív vezetés háttérbe szo­rítása, a szektariánizmus, a dogmatizmus, az adminisztra­tív, bürokratikus, parancsol­gató intézkedések és különösen a törvényesség megsértése igen nagy károkat okozott pártunk­nak, népünknek ,és népi de­mokratikus rendszerünknek. Nekünk egyszer s mindenkorra elegünk volt a szektariánizmus­­ból, s a személyi kultuszból. Keserves árat, igen nagy tan­díjat fizettünk érte. A bűnök m­égegyszer n­e­m­ ismétlődhetnek meg . Megjelent a KV közlemé­nye, hogy szombaton helyezik örök nyugalomra az ártatlanul elítélt és kivégzett­ forradal­márokat, a munkásmozgalom vezetőit, Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András elvtársakat, akik áldo­zatul estek a törvénytelenség­nek. Elvtársaink emléke, a ma­gyar kommunisták, a dolgozók szívében örökké élni fog. Meg­fogadjuk, hogy mi, kommunis­ták minden erőnket, tudásun­kat latba vetjük azért, hogy pártunkban és hazánkban soha többé sem ilyen­ formában és senkivel ezek a hibák és bű­nök még egyszer meg ne ismét­lődhessenek. A Központi Veze­tőség, az egész párt teljesen egységes abban, és el van tö­kélve arra, hogy következete­sen végigvigye a harcot a szek­­táriánizmus, a személyi kultusz ellen. Ezután az értelmiségi határo­zatról és a népfront kérdései­ről szólott és megállapította, hogy a szektás politika és gya­korlat elszigeteli a munkásosz­tályt természetes szövetségesei­től. — Az értelmiségi területen dolgozó kommunistákat arra kérjük — mondotta Kovács elvtárs — teljes erővel vegye­nek részt és segítsék elő az alkotó munkát. A kommunis­ták járjanak élen a szektariá­nizmus, a dogmatizmus, a se­matizmus, a betűvágás elleni harcban. A Központi Vezetőség jú­liusi határozata az elvi alapon álló alkotó viták bátorítása mellett nem enged teret e vi­tákban a népi demokrácia el­len irányuló támadásoknak. Egyes elvtársak az utóbbi időben szenvedélyesen támad­ják a múltban szektáriánista hibát elkövető állami és tö­megszervezeti és különösen a pártfunkcionáriusokat. Mi, pártfunkcionáriusok az elmúlt években a párt egyes hibás, szektás baloldali politikájá­nak végrehajtása közben ma­­gunk is nem egyszer követ­tünk el különféle hibákat. A Politikai Bizottság júliusi ülé­sén bátran önbírálatot gyako­rolt az elkövetett hibák miatt. A kollektív vezetésen belül van egyéni felelősség is. Tu­datában vagyok annak, hogy a párt, a dolgozó nép szolgá­latában végzett munkám köz­ben egyes hibás, vagy rész­ben helytelen határozat meg­hozatala és végrehajtása köz­ben én is követtem el túlzáso­kat, hibákat, amit felismerve, a júliusi határozat szellemé­ben következetesen ki fogok javítani. Lesznek olyanok, akiket le kell váltani hibáik miatt• — Az elkövetett hibákat sen­kinek sem szabad és nem is lehet védelmeznie. Meg kell védeni a hibájukat kijavító, kötelességüket becsülettel tel­jesítő, derék elvtársainkat. Minden ellenük irányuló igaz­ságtalan, jogtalan és méltatlan támadást a leghatározottabban vissza kell utasítani. — Előre meg lehet mondani, lesznek egyesek, akikben úgy begyökereztek a régi merev, szektás módszerek, hogy őket a párt a szocialista demok­ratizmus érdekében — ha be­­bizonyosul, hogy képtelenek munkájukon változtatni, le kell váltani. Természetesen ugyan­úgy kell megítélni a jobboldali elhajlást elkövetőket is. A továbbiakban Kovács elv­társ rámutatott arra, hogy a pártvezetés teljesen egységes a júliusi politika megvalósításá­nak kérdésében. A júliusi ha­tározat elvi plattformot ad a párt minden tagja erejének összefogására, a júliusért való harcra. Kovács elvtárs ezután fi­gyelmeztetett arra, hogy az ellenség is egyre inkább akti­vizálódik és a demokratikus célkitűzések eltúlzásával, pol­gári értelmezésével is meg­próbál fegyvert kovácsolni népi demokratikus rendsze­rünk, munkásosztályunk, dol­gozó népünk, s vezető ereje, a Magyar Dolgozók Pártja ellen. Ébernek kell lenni — mon­dotta — és meg kell tudnunk különböztetnünk a barát hangját az ellenségétől. — Az ellenség országunkban is megpróbál szovjetellenes, soviniszta hangulattal éket verni a Szovjetunió és a szomszédos, baráti népi de­mokratikus országok közötti Nekünk, kommunistáknak, öntudatos magyar hazafiak­nak fel kell lépni mindenfajta szovjetellenes és sovinisztát nacionalista uszítással szem­ben. Kovács elvtárs ezután a munkásosztály és a dolgozók nevében mondott kösz­önetet a Szovjetunió kormányának újabb gazdasági segítségéért! A­­júliusi határozat összeforraszt a népünkkel A továbbiakban elmondotta, hogy kedvezően fejlődik a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége és a Magyar Dolgozók Pártja közötti kapcsolat is.­­ A magyar kommunistáig a magyar dolgozók nagy meg­elégedéssel fogadták a hírt, hogy pártunk első titkára, Gerő Ernő elvtárs, az elmúlt vasár­nap a Krímben, Hruscsov elv­­társ villájában személyesen ta­lálkozott Tito, Rankovics és a többi, jelenlevő jugoszláv elv­társakkal. Ez a megbeszélés jó előkészítése volt a két párt Központi Vezetősége delegá­ciója közeljövőben sorra kerülő találkozójának. Bízunk abban, hogy a teljes egyenlőség és egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének szelle­mében pártjaink között is ki­alakul az őszinte, szoros, ba­ráti együttműködés. Kovács elvtárs befejezésül hangoztatta: a mi pártunk, amely sok évtizedes harcban edződött és állta ki a próbát, a júliusi határozat megvalósítá­sával még inkább összeforr egész dolgozó népünkkel, még inkább kivívja népünk bizal­mát, szeretetét és támogatását és ez az az erő, amely feltar­tóztathatatlanul visz minket előre, újabb nagy sikerek felé a szocializmus építésének, út­ján. A DISZ javaslatai a mezőgazdasági szakemberek elnevezéséről A mezőgazdasági főiskolák DISZ-vezetői az elmúlt napok­ban a DISZ KV székházában megbeszélést tartottak. Meg­vitatták a mezőgazdasági szak­emberek elnevezésével­­kapcso­latos problémákat, s javaslatot tettek az állami gazdaságok egyes munkaköreinek betöl­téséhez szükséges iskolai vég­zettségekre is. A megbeszélé­sen részt vettek a Földműve­lésügyi Minisztérium képvise­lői. A DISZ-vezetők javaslatai az elnevezésekről a követke­zők: Az Agrártudományi Egyete­met végzett hallgatók „mező­­gazdasági mérnök", a Kerté­szeti Főiskolán végzett hallga­tók „kertmérnök", a Mezőgaz­dasági Akadémiákon levő hall­gatók „okleveles mezőgazdászi”, a mezőgazdasági technikumok­ban végzett hallgatók pedig „mezőgazdasági technikus" cí­met kapjanak. A kétéves mezőgazdasági szakiskolát és mezőgazdasági szaktanfolya­mot végzett dolgozók elneve­zése „mezőgazdasági szakmun­kás" legyen. A munkakörök betöltése te­rén például azt javasolják, hogy az igazgató munk­akörét csak mezőgazdasági mérnök, okleveles mezőgazdász, mező­­gazdasági technikus, vagy mezőgazdasági szakmunkás tölthesse be, a főagronómus pedig kizárólag mezőgazdasági mérnök lehessen. A DISZ funkcionáriusok a javaslataikat elküldték a föld­művelésügyi miniszterhez azzal a kéréssel, hogy továbbítsa azokat a Minisztertanácshoz. IDŐJÁRÁS. Várható időjárás: erősen felhős idő, néhány helyen eső, záporeső. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 15—18 fok között. A KÉK VILLÁM című re­gény folytatása anyagtorlódás miatt maradt ki. Nagy gond az önállóság Sági Tibor és Szabó Tamás műszaki tanulók érettségi vizs­gájuk után kerültek az Elektro­­nikus Mérőműszerek Gyárába. Már fél éve dolgoznak itt, s ki­sebb bemérési munkákat önál­lóan végeznek. Képünkön az új­­típusú geofizikai erősítő huzalo­zási rajzait készítik, s nagy fej­­törést okoz nekik az önálló munka. " SZÁBAD IFJÚSÁG 1956. október 6.3

Next