Szabad Szó, 1945. január-március (2. évfolyam, 1-74. szám)
1945-01-01 / 1. szám
Hétfő: 1945 január 13 A magyar nép igaz történeten.) A bábolnai felkelés A középkori Magyarország körülbelül 4 -5 millió lakosából csupán 11.259 a birtokos nemes. Enewinek is a nagy többsége egytelkes, vagy egészen szerényen élő törpebirtokos. Az ország termőföldjének oroszlánrésze néhány óriásbirtokos család későn halmozódott fel. A nép túlnyomó részét a parasztság teszi ki, amelynek helyzete fokozatosan romlik. A terhek a jobbágyföldek jövedelmének közel kétharmadát nyelik el , a rendes terheken kívül töméntelen vámmal, sarclással, nyomorgatják a dolgozó népet. Erdélyben nem voltak olyan nagybírtoku főnemesi családok, mint a tulajdonképek Magyarországon, s a népi öntudatu székely székek és román községek sokan ellene szegülnek a nyakukba ültetett főuraknak. Az erdélyi vajda és püspök -ónban a vármegyei nemesség, a székely’Főemberek és a gazdag szász polgáré’- - ‘gltségével ugyanazokat az erőszak '»okat követik el, mint a tulajdori' ■>- t! Magyarország kiskirályai. A berdéhn parasztság a XV. század elején kezd ébredezni. Addig csupán alázatosan könyörgött, de akkor már öntudatosan követeli jogainak elismerését, ébredésének előnézője a Csehországból indult huszita mozgalom, amely az emberi egyenlőség gondolatát ültette a tömegek lelkébe. A XIV században a dúsgazdag főpapság kezdett elvilágiasodni és a krisztusi tanokkal ellenkező módon, a világi örömök minél teljesebb kiélvezését kereste. Ezek az áldatlan állapotok a szegény alsóbb papság nem egy tagjában megérlelték azt a szándékot, hogy esen változtassanak. E törekvéseknek a Magyarországgal szomszédos Csehországban Husz János lett a vezére. Az elnyomott néposztályok, amelyek rendszerint saját tiprükön érezték a főpapok meggazdagodását, melléje álltak. A húsziták, Husz János követői, Isten előtt való egyenlőségre hivatkozva, a négy jövedelmek megszüntetését és a vagyon egyenletesebb megosztását követelték. A huszitizmus szabadságmozgalmának hullámai Magyarországra is eljutottak. Különösen Erdélyben fogadták szívesen. Terjesztői Csehországban gyakran megforduló kereskedők, a prágai egyetemen tanuló magyar papnövendékek, diákok voltak. Zsigmond király Marsiai Jakab szerzetest bízta meg, hogy királyi katonasággal hajtóvadászatot indítson az uj hit követői ellen. Jakab páter Lépes György püspök hívására Erdélybe is lejön s Kolozsvár piacán nemsokára lobognak a máglyák az uj tanítást követő papok alatt és mellettük a karóba húzott parasztok üvöltése hallatszott Nincs kegyelem, nincs irgalom. Mindez azonban nem félemlíti meg a népét, sőt lángba borítja a parazsat, amely már hosszú ideje ott lappang a lelkekben. A székely köznép már csak impiron volt régi szabadsága birtokában, a magyar és román jobbágyság papíron sem. A papi tized, földesúri kilenced, a királyi pénzadó s a kénye-kedvére eljáró bíráskodás véd- és dacszövetséget vált ki az erdélyi paraszttömegeikben s az 1437-es felkelésben a magyar és román földművesek, kisnemesek, szegénypapok egy sorban küzdöttek a jogtalanságok ellen. A felkelés kitörésére közvetlenül Lepes György erdélyi püspöknek az a rendelkezése adott okot, hogy ezentúl lengény helyett pénzben kell fizetni a dézrrmát (tizedet.) A jobbágyok és lesnemesek (akiknek szintén kellett dézsmát fizetniök) talán nem is tiltakoznak ellene, ha Zsigmond király jó pénzt veret De nem veretett! Zavaros pénzügyeit úgy akarta rendezni, hogy egyik évben rossz, a másik évben jó pénzt veretett. Lépes György a rosszpénzes években nem szedett be a dézsmát, a jópénzes évben ellentrén több évre kérlelhetetlen szigorral behajtotta az egyházi adót A nemfizetőket egyházi átokkal sújtotta és halottaikat s temető árkába temettette. A fölkelést a székelyek kezdték, és Kardos Jákob román jobbágyai folytatták. Ilikre állt egy kalotaszegi kisnemes, Budai Nagy Antal, aki hadviselt eanber volt s Zsigmond csehországi hadjárataiban a huszita tanokkal is megismerkedett. A paraszthadak bámulatos gyorsasággal felfegyverkeztek és a kolozsmegyei Bábolnahegyen gyülekeznek Szekérvár mögött táboroztak és várták az urakat A főnemesi sereg megérsztekor békét és kiegyezést ajánlottak, öt jobbágy ment követségbe a főurakhoz é s ereg jött vissza, hátán bőrzsákban négy társa fejével. A tárgyalás meghiúsult. 1437 nyarán az elszánt parasztok hatalmas lendülettel verték szét a nemesek seregét. A békét akolozsmonostori kolostor előtt kötötték meg. „Az, erdélyi részekben bárkinek a fártokán lakó magyarok és románok ... ezek miatt gyűltek tehát Itt tesz», az Alparéthez , tartozó Bábolnashegyen, hogy visszaszerezzék, helyreállítsák szabadságát ezen haza valamennyi lakosának ...” — szól az egyezmény szövege. A fölkelők sérelmeik orvoslására ígéretet nyerve, békésari hazatértek. Előbb azonban kikötötték, hogy „évenként ezután folytonosan, mindig Urunk mennybemenetelének ünnepe előtt, minden egyes tanyából, uradalomból és községből két-két értelmes és szavahihető ember az előbb említett kapitányokkal, vagy közülük legalább némelyekkel, vagy más ez alkalomra kinevezendő!kel a nevezett Babolna*hegyen megjelenjenek és ott ugyanazok a kapitányok, vagy I közülük valamelyik, azoktól az öregek- t től megkérdezzék és kitudakolják, vaj* ! jón a® ő uraik őket saját szabadalmaik-ban meghagyták«« vagy nem? És ha úgy találnák, hogy a nemesek közül valaki az előre bocsájtott rendeletit megsértette volt, vagy azokkal ellenkezően cselekedett, esküszegőnek tartassák.” " Amilyen fejlett politikai érték n nyilvánul meg ezen határozatban, olyan fejtetlen harci taktikáról tettek tanúságot a felkelők, mikor megelégedve a nemesek írásbeli kötelezettségével, szép számú és jól begyakorolt hadukat szélnek eresztették. Egyéb sem kellett a nemességnek s rögtön seregük megerősítéséhez foglalt. A kolozsmonostori szerződés július 3- én kelt s szeptember 10-én, Kápolnán már egyezséget kötnek a szászok és szék helyek főembereivel, hogy egymást ezentúl közös bajukban megsegítsék, ki haddal, ki pénzzel. A kisnemeseket azzal az ígérettel, hogy tőlük nem fognak dézsmát szeletei, a püspök és a vajda elcsábították a parasztoktól, s a kolorem-nostori szerződést semmisnek mondják ki. A sebtiben újra összegyűlő jobbágy, hadat megtámadják s megverik. Uj szerződés készül, amelyben a jobbágyság szabad költözködési jogát megszorítják. ?. földesur szabad bíráskodását visszakapja, s a bábolnai évi gyorsftékrt, erdélyi népképviselet terve semmivé foszlik. ft „BIJUTERIE vlsz: Fiad Értékel! Mindenféle ékszert Arad, Regina Maria körút, 17., K. 7. lakrész, délután 2—5-ig. Távbeszélő 13-54. Demokrata érzésű magyar tisztiselőnő mitkárisílásra pályázhatik. Gyors- és gépírást, román, magyar önáilló fogalmazást megkövetelünk. Ajánlatokat „Elsőre min munkaerő” jeligére kérünk a temesvári kiadóba- ,• A költő- Szabadság madarát Kik rabságba estek El már nem engedték Tömlöcbe vetették. Könnyűmmel könnyűt ejt, időst akid az ki magyar, Az lőnek lelke ég És tépi zivatar. Áldja közös emlék Népeink harcának Szomorú, das földjét Eszméink szülőjét. Testünk fogadóját Vétkeink áldozóját Harcaink bölcsőjét Bábolnát, Kolozsvárt. Áldja a havast fő, Erdők zugó mélyét, Rengeteg bozótját Vad patak hűs vizét! Budai Nagy Antal, Vajdaházi Nagy Pál, Kardos Joán, Márton Emléketek dajkák 0937) Emelem nevetek Népetek hitével. Románok, magyarok Testvériségével. Románok, magyarok Ekék vérével Itatták meg Erdélyt, Véres verejtékkeL őbelőlük lettél Dózsa és Hóna Nagy Varga Katalin Szivem ma csupa kin ! Szerzem ez éneket Nagy veszedelemben Egyezer kUgneszát És harminchét évben. Hirdetvén, hogy közéig A népek ünnepe Végső győzedelme Az élet kezdtet«. Szabadság madara Tollászkodj csak titkon Bős börtönöd rácsát Feltörjük mi bizton! FÜR ISTVÁN • A fenti kőkemény férfiverse egy kis eposznak, melynek tárgya a bábolnai M-kelés. A hősköltemény a fasiszta cenzura viszonyok miatt nem jelenhetett meg Szabai Smm Bábolna: Az első közös román-magyar népképviselet Az erdélyi néptömegek emlékezetes 1437-beli bábolnai, kolozs megyei felkelése sorainban magyar és román földművesek, szegénypapok egy sorban küzdöttek a kurtanemes Budai Nagy Atilll vezénylete alatt a kiváltságos jóm főpapi rendek túlkapásai ellen. Aró okirat, amelyben a kolozsmonostori káptalannak tollba mondták ügyüket, megrenditően érzékelteti elnyomatásuk természetét : „Az erdélyi részekben bárkinek a birtokain lakó magÿarok és románok egyrészt azért, mert a Krisztusban tisztelendő atya, Lépes György püspök ur, * magyar lakosság részéről neki járó tizedeket a silány értékű folyó dénárok- ban beszedni nem akarván, azokat flórom éven át felhalmozódni hagyta , újabban nagy és súlyos pénzben akarta volna megfizettetni; majd nyilvánosan és méltatlanul a tizedek be nem fizetése ■miatt egyházi átok alá vetette őket, amely tilalom alatt az illetőknek az oltáriszentság felvétele nélkül kimúlt hozzátartozóit nem engedte a temetési szertartásban részeltetni, azokat az egyházon s a temetőn kivül temették el megszomorodott szívvel s a legmélyebb fájdalommal. . . másrészt pedig azért, mivel földesuraik által, akárcsak vásárolt rabszolgák, nehéz szolgaságra várónak vetve... ezek miatt gyűltek itt össze a bábolnai hegyen, hogy ezen oószág minden lakásának terheiket leveessék. . . A fölkelők, magyarok is romának, « a náluk hadban gyöngébb rendektől sérelmeik orvoslására ígéretet nyerve, békésen hazatértek, illőbb azonban kikötötték, hogy „évenként ezután mindig Urunk mennybemenetelének ünnepe előtt minden egyes tanyából és községből két-két érzelmes és szavahihető ember, az említett kapitányokkal vagy más ez alkalomra kinevezendőkkel, a nevezett tráborna-hegyen megjelenjenek és ott ugyanazok a kapitányok vagy közülük valamelyik azoktól az prepiktort megkérdezze és kitudakolja, vájjon a* és uraik őket saját szabadalmaikban meghagyták-e vagy nem ...” Az itt élő magyar és román tömegek közös népképviseletének eme első kezdeményezését a felfegyverkezett erdélyi főrendek nemsokára kegyetlenül megtorolták. A bábolnai felkelők vért hullása azonban egyszers mindenkorra, megpecsételte e népek összetartozását és közös szabadságakaratát. ......—— /f% 1431 att felkelét ' ttOUtíiUéM Az 1437-es erdélyi paraatfi^kelésröl a hivatalos magyar történet írásban rom*, találunk anyagot. A felkelés társadalmi jelentőségét Szabó Ervin, a nagy magyar szociológus fedezte fel és orrot a Marxis Engels válogatott műveihez irőtt m* gyarázataiban ír részletesen „A Mizépy kori parasztforradalmaak és az 5137. mi felkelés” címen. Gombor Ferenc Altin magyar történész 1437-nek egész könyvet szentelt (Az 14374 parasztlázsás története, különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra s a huszitizmusnak hazánkban való elterjedésére. Kolozsvár ISIS.) Foglalkoztak a felkeléssel Márki Sándor, Nagy Benjámin, Acsády Ignác történészek. A régebbi román történészek közül Nicolae pensusianu írt a felkelésről Ster M. a szocializmus története a mai munkájába a magyar fordító beékelte a parasztforradalom anyagát. Az új magyar írók közül Kovács Imre a „Néma forra’ dalomban” elemzi az eseményeket. A KORUNK 1937 júliusi számát a főik«’«« 300 éves évfordulójának szentelte. Az anyagot román, magyar és cseh írók dolgozták fel. ..Budai Nagy Antal” című drámájában. Kós Károlyka eseményei ii