Szabad Szó, 1945. július-szeptember (2. évfolyam, 144-216. szám)

1945-07-01 / 144. szám

­as János gazda leckéje János gazda hazafelé baktat. Útja » lé­tén vezet át. Ahogy mendegéli egy ur­­féle csatlakozik hozzá. Elbeszélgetnek. Azur: Jó esti.! János: Adjon isten! Az u­r (egy kicsit hallgat, aztán meg­szólal): Neház időket élünk. János: Nehezeket, de élünk. A hetek szívesen cserélnének velünk. Azur: Embere válogatja. En mar azt se bánnám ha mm volnék. (Hir­elen re­pülőgép zug el fejük felett. Az ur nyaka közzé huzza a fejét ás szemlátomást ösz­­sze­rezzen.) János (nevet): Mit fél az ur? Még egy perce sincs, hogy a halált áhitozta... — Tudom én. Csak olyan szóbeszéd az. Ad­dig jó, ameddig ülünk! A­z u­r! Ha legalább béke volna János: Hát aztán... Béke van, nem szónak az ágyuk. Áldassák teremtő isten! Azur: Nem szólnak, de fognak. Oda nézzen! Látja azokat a légelhárító ágyú­­kat? János: Látom hát. Oszt mi baja ve­lük az urnák?­­ Az ur: Beássák.­­János: Be hát. Úgy van rendjen. Az ur: Minek beásni, ha úgyis haza’ mennek? János (elgondolkozik, aztán kimond­­jj*): Nem tudom minek tiszteljem az urat, de az szent igaz. Katonai dógokhoz ennyit s® konyit. Ebbe a háborúba én se­m vótam benne, de valami tudomány mégis csak megmaradt bennem a régibül. Az ur: A régi rágen volt. Most más képen van. J­á­n­o­s: Van ami máskép van, de a há­ború, az csak háború és a katonaságnak ma is meg van a szabálya... Hát mit képzel az ur? Hogy menne haza ez a ten­gernyi ember? Mit mondott vóna a muszka generális amikor vége vet! Mi fiuk ezt elintéztük. Béke van. Menjen k' Amerre lát! Azur: Hát nem éppen ú gy. János: Na látja. Aki egyszer katona vót, az tuggya mi a rend. Ami száza­­dosunk, isten nyugosztalja, megmondta: A katona úgy vonul vissza, ahogy előre ment. Pontosan úgy, ahogy a «-eglam® elő­írja. Mert nem vagytok civilbagázs, ezt el n® felejtsétek! Az ur: Ezt maga jól megjegyezte. János: Még én. De mondott még valamit a százados úr. Katona soha­ ne lustálkodjon. Ha « katonának nincs doga, egy-kettőre megy az áriszomb». Az ő szá­zadában nem is vót tétlen ember. Most már érti, mért mozognak szüntelen a muszkák? Azuz: Értem. J­á­n­o­s: Ne áldja meg az isten. Miklós József. Másfél millió ét­­kügyógyszert kaptak máris tőlünk a zs­ví­gyei Temesvár. — Segítsük a zsilvölgyi bányászokat!... Segítsük a zsilvölgyi bá­nyászgyermekeket! ... — Kiállják felénk a plakátok, a felhívások. Felkeressük a m­ozgalom Irányai helyét, a ..Népvédel­mi Egyesület“ (Apararea Patriotica) te­mesvári székházát, ahol Nicolae Argir, a tartományi bizottság titkára a követke­zőkben magyarázza meg a nagyarányú mozgalmat: — Kétféle mozgalom van: a zsilvölgyi bányászok megsegítése, ez az egyik, a bá­­nyászgyermekek nyaraltatása — ez a má­­sik. Beszéljünk először a bányászok meg­segítéséről. Itt nem adományokról van szó, ez csak baráti kéznyújtás. Nem se­­­­gély , hanem segítő kéz. A Zsilvölgyé­­ben kifogyott minden élelmiszer. Nekik csak arra van szükségük, hogy mindezt beszerezzük, de mindannak, amit kül­­dünk, megtérítik az árát. Harminc-har­mincötezer bányász él itt szinte szerves egységben. Fel kell jegyezni, hogy amikor a demokrácia hajnala beköszöntött, a tarthatatlan, kínos helyzetükben is, me­zítláb és éhes gyomorral is oly erőfeszítés­sel dolgoztak, hogy a termelés nem csök­­kent, hanem emelkedett, ők nem segítsé­get, csak segítést kívánnak, csak azt, hogy: küldjünk olajat, más elsőrendű élelmiszert, amit ők megfizetnek ... Hlililillllllilil iiiiutillillllllllllllllllllllilllllllllljjljg Vasárnap, július 1-én, 10 órakor nyílik meg a köz­­mű­velőd­ési­ palotában­ az Egységes Szakszervezetek Munkás Képzőművészeti Iskolája rajz, festészet, kisplasz­tika, szobrászat, faszob­rászat, díszítőművészet, színházi díszlet, plakát és anatómia szakkal a következő tanárok vezetése mellett: Bogdan, Clape, Faludi, F­er­ar­a, Gál, Ladea,Pod­­lipny, Dr. Rudas, Szőny, Trucinsky és Vetro .­ Mindazok, akik részt akarnak venni a tan­folyamokon, jelentkezzenek a N. D. A. közművelődési bizottságána­k irodájában hétfőn, július 2-án, délután 5 órtkor tartandó felvételi vizsgára. iiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii"iiiiiiiiiiiiiiiiii|,,iiiiiiiii meg kell menteni a gyermekeket... ...de ha már a nagyokat sem lehet táp­lálni, annál kevésbbé lehet ellátni a kicsi­nyeket. Vérszegénység, tuberkulózis, a szénporos levegő pusztítja őket. A kor­mánnyal és a többi bánsági Népvédelmi Egyesülettel karöltve: háromezer gyer­­meket akarunk megmenteni. Hatalmas gyermeknyaraltat is lesz ez: Déván, Het­szegen és a többi telepen. Az ország vér­keringésének egészségét a szénbányász biztosítja, s a bányász gyermekének egészséges vérkeringéséről: az ország népe gondoskodik ... Junius huszonharmadi­­kán kezdődött a zsilvölgyi gyermekek hete. A temesvári Népvédelmi Egyesület poliklinikája máris egy és fél millió értékű gyógyszert küldött ajándékul. Eddig egy bál volt erre a célra, az Ariana-kertben, amelyen programról a Népi Sportszerve­­zet gondoskodott. Ma, június során, dél­után, ugyancsak az Arianiban lesz műso­ros szórakozás, gyermekek lépnek fel­­ a gyermekekért: a Népvédelmi Egyesület 1. számú napközi otthonának védencei, a kis pionerokkal adják zsilvölgyi testvé­reikért a műsort. Délután négy órakor kezdődik az Ariana-kertben és oda Te­mesvár összes gyermekeit hívjuk, ‘zü’ Pikkel, hozzátartozóikkal együtt. Est® a felnőttek részére ugyanitt záró ünnepély,­­ Július elsején az ÖZE nyújt filmelőadást a „Lyra“-munkásmozgóban, ugyanezen a napon d. u. 1 órakor a Z­ ilvölgy' gyer­mekek javára műsoros délután lesz az­­ Ariana-ban. Julius 4-én az Antifasiszta Nők Szervezete rendez e célra hangver­senyt a Kultúrpalotában. — Karánsebes pompásan kivette részét ebből a mozgalomból, itt a N­ovérumi Egyesület gyermekmentési tevékenységé­ben hatalmas részt vállalt a Tudor Vladi­­­­mirescu-hadosztály... ! Július elsején kezdődik a gyermek­nyaral­tatás és mi még a Mon­tessor! isko­­­­lánk itteni tanerőit is odaküldjük, a I­zsavölgyi bányászgyermekekhez ...­­. Ahol a múltban a nép ellenségei foglaltak helyet most a nép igazi kikis­dik­éi tanácskoztak Bukarest. (A Szabad Szó munka­­társától). Mire e sorok napvilágot látnak, az Ekés Front bukaresti nagygyűlése már befejeződött. A nagygyűlés tartalmában, jelentőségében felülmúlt minden eddigi népi találkozót. A föld egyszerű embe­rei, naptól kicserzett arcú földművesek gyűltek egybe, Munténia, Olténia, Mold­va, Erdély, a Bánság küldte el képviselőit, hogy az ország lakossága nyolctizedének nevében megtárgyalják az őket érdeklő kérdéseket. A főváros képe erősen megváltozott eze­ken a napokon: az utcák színes forgata­gában szereb­vidéki, marosmenti, duna­­völgyi, olttartományi román öltözékek, háromszéki, csíki magyar népviselet, dob­­rudzsai bolgár és bánsági szerb viselet. A múltban a parlament széksoraiban a nép ellenségei, a nagybirtokosok képvi­­selői foglaltak helyet, ma ugyanott a nép igazi kiküldöttei tanácskoznak. S mind­azok, akik az ANEF-pályán lezajlott megnyitó gyűlésen és a parlamenti tanács­kozásokon részt vettek, érezhették a tömeg lelkesedésén, a felszólalásokon, a közbe­kiáltásokon, a szónokok beszédeinek fo­­gadtatásán, hogy itt nem bábok, a régi politikai élet potemkim­ alakjai, hanem cselekvő résztvevők, a paraszti élet igazi kivillan egy-egy újjáépített ház, újból fek­e­dett háztető. Mintha a környezet is érzé­keltetni akarná a pálya hangulatát. Mint­ha a fasiszta rombolás nyomait eltüntető építő munka jelképezni akarná, hogy Ro­­mánia földműves rétege a fasiszta, reak­ciós romokon, újjá akarja és fogja építeni az országot. Az Ekés Front kongresszusának két kiemelkedő szónoka Groza Péter dr. mi­niszterelnök és a bennünket, magyarokat különösen érdeklő Darvas József volt. Groza Péter erős szavakkal ostorozta a reakciót, a fasiszta beállítottságú nemzeti képviselői jelentek meg. A kongresszus megnyitása ünnepélyes keretek között történt. A sporttelep még ma is az 1944 augusztus 24-i vandál né­met bombázás nyomait viseli. Az oldal tribün és az állóhely teljesen leégett. A főtribünnel szemben kiégett házak, be­omlott falak és kormos, magánosan ágas­­kodó kémények merednek az égnek. A pusztítás és rosszakarat járta itt halálos táncát. De parasztpártot, a liberálisokat, Manlut és a „történelmi“ pártokhoz tartozó, haladást gátló felfogást. Felhívta a földműves ki­küldöttek figyelmét a földreform-törvény igazságos alkalmazásának fontosságára és az eddig elkövetett hibák helyreigazítását ajánlotta. Vázolta Románia demokratikus földművelőinek útját és felhívta a jelen­­levők figyelmét a földművelés gépesítésé­nek nagy fontosságára. A nagygyűlés kiemelkedő eseménye, amely minket, romániai magyarokat is közelebbről érint, Darvas Józsefnek, a romok közül, mint biztató ígéret a magyarországi parasztpárt alenökének jelenléte. A magyar reakció t­anok, hogy a múlt bűneit eltüntessék. A éket igyekezett verni az erdélyi román és múlt héten itt járt Farkas Mihály és a magyar tömegek közé. A felszabadult Ro­­most közöttünk tartózkodó Darvas Jo­­mánia és Magyarország demokratikus ve­rsei sikeresen működtek közre a két ve­­zetőinek és tömegeinek sokat k®ll dolgoz o­­ szág és a két nép megbarátkozásában. Wasrnap, 1945 Julius Népművészeti iskolák Vasárnap, július elsején délelőtt tíz órakor nyílik meg a temesvári közműve­lődési palotában az Egységes Szakszerve­­zetek keretén belül megalakított művé­szeti iskola, amely három művészeti ága­zatot foglal magában: képzőművészetit, színművészetit ** zene­t. Ennek a kezde­ményezésnek óriási jelentőségét és hord­­er'jét csak akkor tudjuk kellőképpen *r* tékelni, ha arra gondolunk, hogy m't je­­lent ez a munkást­ömeg.*k a nép kulturá­lis és müv'sz.ii lífesfti s/ejT.piinti'ból. A mult end’­e­si, de k tűi­nősen a far­siszta dik'at”­r nagy súlyt vetett arra, hogy a népet a legnagyobb szellemi sötét­ségben tartsa, kulturális és művészi igé­­nyeit elnyomja és minden szellemi érdek­lődését hamis útra terelje. A tehetségeket légmentesen elzárta a fejlődés lehetőségé­től, mert attól félt, hogy a nép látni fog és megtagadva urait, felelősségre vonja mindazért a sok merényletért, amit ellene elkövettek. A hivatalos művészet, büszke elzárkó­­zottságában, csakis urait, a kiváltságosokat szolgálta, megtagadta a népet és nem vál­lalt semilyen közösséget ennek vágyaival, elképzeléseivel, akaratával. Ennek azon­­ban az lett a következménye, hogy a mű­vészet forrása csakhamar elapadt és nem az élet nagy, átfogó problémáit, hanem az uralkodó osztály hamis életszemléletét tükrözte vissza és céljaiban, eszközeiben beteges, üvegházi növényé satnyult. Ma már a nép vette kezébe sorsának irá­nyítását és elemi problémáinak megold­,’­sával párhuzamosan kulturális és művé­szeti életének megteremtésén is dolgozik. A nép leszámolt azzal a hamis kultúrával, amellyel hosszú évtizedeken keresztül ,i kiismeretlenül mérgezték. Természetes lelki szükségletére hallgatva, nyílt érte­lemmel, tudatosan fog hozzá a maga kul­túrájának és művészetének megalapoz­á­sához. Ennek a nagy munkának kibontakozá­­sát és elmélyítését hivatott ez a három népművészeti iskola is támogatni. A nép fiai, a munkás és paraszt ifjúság, melynek soraiban annyi tehetség várja, hogy szó­­hoz juthasson, most végre hozzáláthat annak a nagyszerű feladatnak a betöltésé­hez, amely a jövő egészséges művészetének megteremtését jelenti. Minden reményünk megvan arra, hogy a Szakszervezetek ezen művészeti iskolái már rövid időn belül olyan eredményeket fognak felmutatni, amelyek bizonyítják, hogy a népben hatalmas teremtő erők dolgoznak , ezek az erők egy új, uszea, életerős és igaz népművészetet fognak létrehozni. Ez a művészet a nép vágyait, elképzeléseit, akaratát fejezi ki, a népben él és a népért van. Sz. A. Beiratkozások a Nemzeti Demokrata Arcvonal közművelődési irodájában. A világpolitika utolsó 24 órája Japán már nem nagyhatalom Washington. Illetékes amerikai he­lyen kijelentet­ék, hogy Japán már nem tengeri nagyhatalom, mert már csak öt nagy páncélos hajóval és mintegy harminc­ cirkálóval és törpeid­őrombolóval rendel­­kezik. • Utazási tlalom Csehszlovák­áb-­n Prága. A csehszlovák közlekedésügyi miniszter a német birodalmi álampoligá­­roknak megtiltotta a nyilvános közleke­dési eszközök használatát. Prágában a vil­­lamosvasutat és az autóbuszokat sem hasz­nálhatják.* Jugoszláv hadifoglyok hazatérése Belgrád. A Tass jelenti, hogy a né­met fogságban volt jugoszláv hadifoglyo­kat Norvégiába szállították, ahol Trond­heim vidékén összpontosították őket. In­­nen nemsokára hazaszállításukra kerül­­ sor.

Next