Szabad Szó, 1946. január-március (3. évfolyam, 1-73. szám)

1946-01-02 / 1. szám

Kinek mit hoz az új esztendő? Szomorú és örvendetes újévi ajándékok sorozata T­e­me­s­v­á­r. 1 Az idei karácsony bizony­­szűkkeblű volt az ajándékokban, ezt igazán­­nem tagadhatjuk. Még a hónapok óta ígért né­­­hány kanálnyi cukor is elmaradt a bürokrácia jóvoltából, a lelkek örömét pedig a bizonyta- lanság kétes értékű feszültsége váltotta fel. Minden szem Moszkva felé irányult és még akik nem is értenek a politikához, szinte ösz­tönösen megérezték, hogy honnan várhatják a virgácsot vagy ajándékot. Akik pedig a világ­­politikai díszletei mögött meg tudták látni az igazi erőviszonyokat, azok tudták, hogy Ke­letről ismét csak ajándék várható, a fels­zaba­­­dító háború után a legszebb, a legigazibb aján­dék. Ezt az ajándékot most karácsony helyett újévkor juttatjuk el a címzetteknek. Van kö­zöttük szomorú és örvendetes ajándék egy­,­­aránt, ezeket most váltakozóan felsorakoztat­­­juk. Az olvasó majd egyedül elbírálja, hogy ki fog örvendeni vagy szomorkodni. Annyi azon­ban bizonyos, hogy az örvendezők nagy tá­bora elsöpri a lesújtottak maroknyi, de a múlt évben még jelentékeny erejű csapatát. íme a megajándékozottak. A FEKETÉZŐK iri­gyot zuhant arany- és valuta-árfolyamokkal köszönthetik az új esztendőt. Rövidesen öröm­mel üdvözölhetik majd az új gazdasági rend­szabályokat is, amelyek elképzelhetetlen mér­tékben leegyszerűsítik eddigi idegtépő tevé­kenységüket. Szoros és hosszantartó ismeretsé­get kötnek olyan állami intézményekkel, ame­lyek megszabadítják őket a mindennapi kalács megszerzésének súlyos gondjaitól. A DOLGOZÓ TÖMEGEK kollektív szerződésekkel lépnek az új eszten­dőbe. Munkájuknak megérdemelt becsülete lesz és ennek arányában életviszonyaik is megkönnyebbülnek. A még szűkösen található árucikkek számukra is elérhetőkké válnak, napi gondjaik elapadnak és munkájuk nyomán a­ boldogabb élet lépten-nyomon megnyilvá­nuló jeleivel találkoznak. Jövedelmük arányos lesz a piaci árakkal és nem lesznek kiszolgál­tatva a feketézők harácsolási vágyának. A GYÁROSOK megszabadulnak a felár-számítás bonyolult és fárasztó agyműveletétől, ilyen szellemi torna mutatványokra az új alap­árak már nem lesz­nek alkalmasak. Az eddigi „ráfizetés“ helyett ezentúl nem megvetendő, de lényegesen szeré­nyebb haszonból fognak megélni és nem lesz módjukban nyersanyag-hiány címén a termelés csökkenését siratni. A BECSÜLETES KERESKEDŐK ugyancsak nyugodtabban alhatnak a felár ké­pében jelentkező agyrém eltűntével. Kisebb s­ímjegyekkel fognak szorozni és osztani, de hasznuk biztosabb és értékállóbb lesz. Feketéző kartársaikat, mint a rossz pénzt, kivonják a forgalomból és igy nem kell majd rémülten kapaszkodniok az arany-táncoltatók bűvész­mutatványai után. A TEMESVÁRI POLGÁR ismét nyugodtan fog aludni lakásában, ha pe­dig kedve tartja, esténként bátran eljárhat bár­hová a jól kivilágított utcákon, amelyektől a rendőr­őrszemek sem fognak hiányozni. A vil­lany­korlátozásokat elfelejti és fa gondjai sem lesznek. A villamos­kocsik számának növeke­dését tyúkszemén fogja észrevenni, ami­t az időjáráshoz hasonlóan — a boldogabb esztendő csalhatatlan jele lesz. A BANDITÁK sírva gondolnak vissza az elmúlt évre, amikor büntetlenül lehetett rabolni és gyilkolni. Meg­erőltető tevékenységüket viszont egészséges, sportszerű élet fogja felváltani, állami ellátás­sal egybekötve, ezen felül pedig szép új ruhá­kat is kapnak, divatos csikókkal díszítve, fi­atom művű karpereccel ékesítve. A PIACI KOFÁK idegőrlő munkája is érezhetően csökkeni fog. 1 - en túl nem kell majd kora hajnalban a so­rompóknál felvásárolniok az élelmiszereket és zím­lőo­ltvá­nyok­,erőteljesen fejlett, 2 éves allványokban, valamint nemes gyümölcsfák tava­szi­­j­tlit­sra előjegyezhetők VITYE KÁROLY, szőllőo­ltvány és faiskolában Cenadul-Vechiu, ju­deţul Ti­miș-Torontal. Fajta-azonosságért szavatolok. Árjegyzéket ingyen küldök, megtakaríthatják az izgalmas szállításokat is. Ehelyett naphosszat nézhetik majd, miként szállítják be a falusi termelők a szövetkezetekb­­nek az olcsó áru élelmiszert. A HÁZIASSZONYOK ismét telt kosarakkal járkálnak majd és elfe­lejtik a zsír és kenyér utáni hajtóvadászat fá­radalmait. A szövetkezetekben nem kell egy­mást letaposniuk, a közszükségleti cikkeket igazságos elosztásban, jövedelmünknek megfe­lelően beszerezhetik családjaiknak. Éjszakán­ként nem fogja felriasztani őket a másnapi főzés gondja. A SZABAD SZÓ ismét 8—1o oldalon jelenik meg és kielégítheti olvasóközönsége igényeit. A szerkesztőségben hatalmas táblák fognak lógni, ilyen felírással: „A szerkesztőnek fejvesztés terhe alatt tilos: 1. megrövidíteni a cikkeket; 2. kijelenteni, hogy csak röviden ird meg azt a vacakot... 3. a so­rókát számolni . Most veszem csak észre, hogy még nem lép­tünk be az új esztendőbe és azok a bizonyos feliratok sem készültek még el a nyomdában. Egyelőre nemcsak az ó-év hátralévő perceit, de a kéziratok sorait is számoljuk. Ezért az újév többi szomorú vagy örvende­tes ajándékát az események kérlelhetetlen pos­tása kézbesíti majd a címzetteknek. FENYVES LÁSZLÓ SOK MINDEN ELŐFORDUL... ELBESZÉLÉS Mostanában gyakran találkozunk a lépcső­­há­zban egyenruhás emberekkel. Izgalomtól ki­pirosodva lépnek az ajtóhoz, amely után annyit epedtek. Remegő ujjakkal nyomják meg a csengőgombot. Szívdobogva figyelik a közelgő lépések zaját és összerezzennek, mikor felcsattan a kérdés : — Ki az ? — Én vagyok — válaszolják az egyenruhás emberek, felindulástól fojtott hangon. Azután kis szünet következik. Tisztán hal­lani, mint babrálnak odabent a zárral, mint keresik a kulcslyukat, amit a nagy kapkodás­ban csak sokára tudnak megtalálni. Végre mégis feltárul az ajtó, a lépcsők az csendjét hirtelen hangos örömsikoly veri fel. Visszajöt a férj, a fiú, a testvér .. De előfordult az is, hogy az ajtónál egészen másféle jelenet játszódik le. Nem gyakran, de előfordul. Ilyen furcsa esete akadt moszkvai barátomnak, Nyefjodov Szerjózsának, egy tankosztag hős századosának .. . Négy esztendőt töltött a fronton. Bátran verekedett az ellenséggel. Végre azután lesze­relt. Egyszer, kora reggel, felhívott a repülő­térről és csak úgy dőlt belőle a szó: — Alkalmi repülőgépem akadt, amivel egye­nesen ide lehetett ugrani. De mi van az én Li­­dámmal ? Márciusig rendszeresen irt, azután elmaradtak a levelei. Egyetlen tábori lapot kaptam, azt is hónapokkal ezelőtt írta. Már nem is tudom, hogy mit gondoljak. Lehetséges volna, hogy a leveleket feladta és nem kaptam meg ? Védelmembe vettem tábori postánkat, amennyire csak lehetett és igyekeztem őt meg­nyugtatni. Azután bejeletettem, hogy legkésőbb másnap a feleségemmel együtt meglátogatom. — Jó, jó, hát csak gyertek! — válaszolta Szerjózsa és letette a hallgatót. Közben azonban valami furcsa eset történt vele a bezárt ajtó előtt. Reggel volt. Moszkvában ilyenkor teáznak a munkábamenetel előtt s a háziasszonyok már vissza is tértek a piacról vagy friss ke­nyérrel a péküzletbő­. Szerjózsa kényelmesen haladt felfelé a lép­csőn és elgondolkozva állt meg az ajtó előtt. Már csak a gombot kellett megnyomnia ... Mindjárt kiderül majd, hogyan is áll a dolog azokkal a levelekkel. És megnyomta a csengőt. Csoszogó, házipa­­pucsos lépéseket hallott, csikorgób­a zár s ki­nyílt az ajtó. Egy középkorú férfi lépett az én szegény barátom elé, kék fürdőköpenyben. Elásitotta magát és miközben tenyerét szája elé tartotta, álmosan vetette oda . — Kit keres ? Szerjózsa kővémeredten bámult az idegen férfira s csak nagy nehezen tudott eldadogni néhány szót. — Nem láthatnám Lidát ? — Miért? Valami dolga van vele ? — Mi az, hogy dolgom ? Az ördögbe is ... Úgy hiszem, hogy Lida a feleségem ... A kékköpenyes idegen összevonta a szemöl­dökét : — A felesége? Én pedig eddig valahogyan úgy gondoltam, hogy ő az én feleségem ... Közben a kék fürdőköpeny tulajdonosa maga elé meredt és látni lehetett, hogy nem valami vidám gondolatokat forgat a fejében. Hallgatott, Szerjózsa is hallgatott s a szünet végtelennek ígérkezett. Mindketten furcsán érezték magukat. Nem tudták, mit gondolja­nak egymásról. Végre is a fürdőköpenyes törte meg a csen­det. — Na, tessék hát befáradni ! Szerjózsa követte őt az előszobába. — Már nem vagyunk gyerekek — folytatta az idegen férfi — és tudjuk, hogy az életben sok minden előfordul. Valahogyan tisztáznunk kell ezt a kérdést, mint művelt emberekhez illik, nem bántva egymást és főleg a gyengéd női lelket, miközben kettőnk közt választ... Behívom Lidát... Mondja meg ő maga, hogy kinek a felesége. S mielőtt szerencsétlen barátom szólhatott volna, már elkiáltotta magát : — Lida, gyere csak be egy percre . Lida szempillantás alatt a szobában termett. Amikor Szerjózsát megpillantotta, összébb rán­totta pongyoláját és csodálkozva meredt rá. — Lida... most döntened kell — szólalt meg a férfi. — Ki kettőnk közül a férjed ? — Micsoda ostoba komédiát játszol ? — ve­tette oda Lida. Nem szégyenled magad, hogy férj létedre ilyen bárgyú kérdéseket teszel fel? Hirtelen sarkon fordult és elhagyta a szobát Még az ajtót is bevágta maga után. Szerjózsa kidülledt szemekkel bámult utána. Egy árva kukkot sem értett az egészből. Ez a Léda nem az ő felesége. Teljesen idegen asz­­szony, bár úgy hívják, mint az ő feleségét és az ő lakásában lakik. Amikor barátom ezt a kékköpenyesnek , elmondta, az majd kettérepedt a hahotázástól. — Hahaha! Most mindent értek. Lida. Lida, gyere gyorsan ! Hahaha ! Az asszony most már nem sietett. Amikor végre bejött, dühösen támadt férjére. — Már megint kitaláltál valami ízetlenséget. Úgy látom, meghibbantál. Az idegent még egyre rázta a nevetés. — Lida ! Ez az elvtárs azelőtt itt lakott. Érted már ? — Vagy úgy ! — kiáltott fel Lida is. —­­Akkor megmondhatom magának, kedves kapi­tány, hogy a maga felesége jobban szereti ma­gát, mint a férjem engemet... — A dolog úgy történt, — kezdett hozzá az idegen férfi a magyarázkodáshoz — hogy egy hónappal ezelőtt elcseréltük a feleségével a lakásunkat. Azt mondta, hogy haza várja a férjét és meglepetést akar neki szerezni ... — És — tette hozzá Lida — ezért elcserélte lakását a mi kültelki házunkért, amely na­gyon messze esik a férjem munkahelyétől. Kü­lönben majd meglátja, hogy a maga felesége jobban gondoskodik magáról, mint ez a derék polgár énrólam ... A kékköpenyes dühbe gurult. — Na hallod !.. De Szerjózsa nem volt kiváncsi a kezdődő családi jelenetre. Felirta felesége új címét és elsietett. Pár perc múlva az uccán volt s úgy tűnt ne­ki, mintha a járókelőit mind mosolyognának és még az aszfalt is mosolyogna a lépései alatt. Az ereszeken verebek csiripeltek. Olyan édes volt ez a csiripelés, mint bűbájas muzsikaszó.­­Ardamatszkij Vaszilij Szíria, T­H? ja­nak­ Vidám játék NINCS IG­AZA ! A villamosról leszállítanak egy utast, mfrrá nincs jegye. Méltatlankodva visszaszól *­ kalauznak : — Ne engem szállítsanak le, hanem­­a vil­* lamosjegy árát. ROSSZ MATEMATIKUS — Azt hiszem, hogy az anyakönyvvezető,­ aki összeadott bennünket, rossz matematikusa volt. — Miért ? — Mert rosszul adott össze. EZ AZTÁN ELŐRELÁT­ÁS — Ügyvéd úr, szeretnék feleségemnek, név­napjára egy négyköves brilliánsgyűrűt venni. — Ezért jön hozzám !­­ — Igen, mert szeretném előre tudni, hány­ évet kapok érte. Karácsonyi ünnepségek vidéken A JÓZSEFSZÁLLÁSI ifjabb műkedvelői: Dárda karácsonykor igen jól sikerült előadást’­ ártott. Szinrekerült a „A malac” címü tréfa ,A község dolgában” címü színmű és a „Hegyen a nyáj” címü népszínmű. Különö­s­­en kitűntek alakításukkal: Sztan Annuska,­ Molnár Annuska, Virág Bözsi, Szalma An­nus, Nagy András, Kelemen István, Bálint Mihály, Dudás József, Virág Erzsébet, Szabó­ Veronka, Furda Juliska, Mészáros Antal Kelemen Antal, Kelemen Lajos, Torma Pák, Furda István, Dudás József, Hablik Antal,’­sztán István, Virág Mihály és Bünde János. Varga Vicu nagyon szépen szavalt és kitűnő­­en konferált Bertalan Csöpi. A rendező Ber­­talan József volt. Az idősebb műkedvelők Vízkereszt napján „A Próbaháziasság” című vígjátékot adják elő. Mindkét előadás jöve­delmét az ifjúsági könyvtár javára fordítják. A SZIGETFALUSI Magyar Népi Szövet­ség női csoportja nagysikerű karácsonyi ün­nepélyt rendezett. Az ünnepségen a kicsinyek szerepeltek énekkel, szavalattal. A gyermeke­ket Kalapáti Erzsébet tanította be. Kitűntek tehetségükkel: Szentiványi Enikő, Takács Erzsike, Baka Erzsiké, Fábián Erzsiké, Ta­kács Józsika, Kovács Lajos, Fábián János, Pálosi Erzsike, Vass Juliska, Pálasi Rózsika, Kiss Gizike, Mucsi Lalika, Kovács Dávid és Takács Katika. Az ünnepség végén 80 Szere­­tet-csomagot osztottak ki a gyermekek kö­zött.­­ AZ ÓTELEKI iskolásgyermekek kará­csonyi ünnepsége is nagyszerűen sikerült. A Nagy Gergely-féle terem kicsinynek bizo­nyult a közönség befogadására. Karácsonyi verseket mondottak: Nagy József, Unghi Má­ria, Pataki Erzsébet, Temesvári Veronika. Előadásra került a „Szent karácsony éjsza-'­kája”, „A Karácsonyfa”, „Pásztorjáték” és „A keleti királyok” című színdarab, amelye­ket Varga Mária, Mischel József és Tintarin tanítottak be s tehetségük javát nyújtották­ azokban Temesvári Veronika, Horváth Ká­roly, Tanács Mihály és Szalai Ferenc. Be­mutatták kultur-programjukat a Temesváron járó óteleki középiskolások is: Unghi János, Mészáros Anna, Mészáros Margit és Gyar­mati Ilona. Végül a Népvédelmi Egyesület, a Haladó Ifjúság és az iskola gazdag ajány,a­dókái kerültek kiosztásra. 1946 januárjában „A hazug” és „A fehér ruha” című darabo­kat adják elő Óteleken. • VÖRÖS CSÁRDA-TELEPEN Karácsony napján a felnőttek az „Analfabéta” című egyfelvonásos vígjátékot adták elő nagy si­kerrel, amelyben Visky László rátermettség­gel játszotta a főszerepet. Rajta kívül Szőke György, Wéber János, Wéber Mátyás, Mol­nár Ferenc, Kovács Ferenc, Kiss József és Mészáros István tűnt ki. Bihari Jánosné Pe­tőfi „A szabadsághoz” című versét szavalta. Az iskolásgyermekek szépen és fegyelme­zetten pásztorjátékkal és szavalatokkal mu­tatták meg tehetségüket. A gyermekek beta­­­nításáért Muhi Irént és Faragó En Irénét il­leti dicséret. A tiszta bevételt az iskola tűzi­­faellátására fordítja is.

Next