Szabad Szó, 1946. január-március (3. évfolyam, 1-73. szám)
1946-01-02 / 1. szám
Kinek mit hoz az új esztendő? Szomorú és örvendetes újévi ajándékok sorozata Temesvár. 1 Az idei karácsony bizonyszűkkeblű volt az ajándékokban, ezt igazánnem tagadhatjuk. Még a hónapok óta ígért néhány kanálnyi cukor is elmaradt a bürokrácia jóvoltából, a lelkek örömét pedig a bizonyta- lanság kétes értékű feszültsége váltotta fel. Minden szem Moszkva felé irányult és még akik nem is értenek a politikához, szinte ösztönösen megérezték, hogy honnan várhatják a virgácsot vagy ajándékot. Akik pedig a világpolitikai díszletei mögött meg tudták látni az igazi erőviszonyokat, azok tudták, hogy Keletről ismét csak ajándék várható, a felszabadító háború után a legszebb, a legigazibb ajándék. Ezt az ajándékot most karácsony helyett újévkor juttatjuk el a címzetteknek. Van közöttük szomorú és örvendetes ajándék egy,aránt, ezeket most váltakozóan felsorakoztatjuk. Az olvasó majd egyedül elbírálja, hogy ki fog örvendeni vagy szomorkodni. Annyi azonban bizonyos, hogy az örvendezők nagy tábora elsöpri a lesújtottak maroknyi, de a múlt évben még jelentékeny erejű csapatát. íme a megajándékozottak. A FEKETÉZŐK irigyot zuhant arany- és valuta-árfolyamokkal köszönthetik az új esztendőt. Rövidesen örömmel üdvözölhetik majd az új gazdasági rendszabályokat is, amelyek elképzelhetetlen mértékben leegyszerűsítik eddigi idegtépő tevékenységüket. Szoros és hosszantartó ismeretséget kötnek olyan állami intézményekkel, amelyek megszabadítják őket a mindennapi kalács megszerzésének súlyos gondjaitól. A DOLGOZÓ TÖMEGEK kollektív szerződésekkel lépnek az új esztendőbe. Munkájuknak megérdemelt becsülete lesz és ennek arányában életviszonyaik is megkönnyebbülnek. A még szűkösen található árucikkek számukra is elérhetőkké válnak, napi gondjaik elapadnak és munkájuk nyomán a boldogabb élet lépten-nyomon megnyilvánuló jeleivel találkoznak. Jövedelmük arányos lesz a piaci árakkal és nem lesznek kiszolgáltatva a feketézők harácsolási vágyának. A GYÁROSOK megszabadulnak a felár-számítás bonyolult és fárasztó agyműveletétől, ilyen szellemi torna mutatványokra az új alapárak már nem lesznek alkalmasak. Az eddigi „ráfizetés“ helyett ezentúl nem megvetendő, de lényegesen szerényebb haszonból fognak megélni és nem lesz módjukban nyersanyag-hiány címén a termelés csökkenését siratni. A BECSÜLETES KERESKEDŐK ugyancsak nyugodtabban alhatnak a felár képében jelentkező agyrém eltűntével. Kisebb símjegyekkel fognak szorozni és osztani, de hasznuk biztosabb és értékállóbb lesz. Feketéző kartársaikat, mint a rossz pénzt, kivonják a forgalomból és igy nem kell majd rémülten kapaszkodniok az arany-táncoltatók bűvészmutatványai után. A TEMESVÁRI POLGÁR ismét nyugodtan fog aludni lakásában, ha pedig kedve tartja, esténként bátran eljárhat bárhová a jól kivilágított utcákon, amelyektől a rendőrőrszemek sem fognak hiányozni. A villanykorlátozásokat elfelejti és fa gondjai sem lesznek. A villamoskocsik számának növekedését tyúkszemén fogja észrevenni, amit az időjáráshoz hasonlóan — a boldogabb esztendő csalhatatlan jele lesz. A BANDITÁK sírva gondolnak vissza az elmúlt évre, amikor büntetlenül lehetett rabolni és gyilkolni. Megerőltető tevékenységüket viszont egészséges, sportszerű élet fogja felváltani, állami ellátással egybekötve, ezen felül pedig szép új ruhákat is kapnak, divatos csikókkal díszítve, fiatom művű karpereccel ékesítve. A PIACI KOFÁK idegőrlő munkája is érezhetően csökkeni fog. 1 - en túl nem kell majd kora hajnalban a sorompóknál felvásárolniok az élelmiszereket és zímlőoltványok,erőteljesen fejlett, 2 éves allványokban, valamint nemes gyümölcsfák tavaszijtlitsra előjegyezhetők VITYE KÁROLY, szőllőoltvány és faiskolában Cenadul-Vechiu, judeţul Timiș-Torontal. Fajta-azonosságért szavatolok. Árjegyzéket ingyen küldök, megtakaríthatják az izgalmas szállításokat is. Ehelyett naphosszat nézhetik majd, miként szállítják be a falusi termelők a szövetkezetekbnek az olcsó áru élelmiszert. A HÁZIASSZONYOK ismét telt kosarakkal járkálnak majd és elfelejtik a zsír és kenyér utáni hajtóvadászat fáradalmait. A szövetkezetekben nem kell egymást letaposniuk, a közszükségleti cikkeket igazságos elosztásban, jövedelmünknek megfelelően beszerezhetik családjaiknak. Éjszakánként nem fogja felriasztani őket a másnapi főzés gondja. A SZABAD SZÓ ismét 8—1o oldalon jelenik meg és kielégítheti olvasóközönsége igényeit. A szerkesztőségben hatalmas táblák fognak lógni, ilyen felírással: „A szerkesztőnek fejvesztés terhe alatt tilos: 1. megrövidíteni a cikkeket; 2. kijelenteni, hogy csak röviden ird meg azt a vacakot... 3. a sorókát számolni . Most veszem csak észre, hogy még nem léptünk be az új esztendőbe és azok a bizonyos feliratok sem készültek még el a nyomdában. Egyelőre nemcsak az ó-év hátralévő perceit, de a kéziratok sorait is számoljuk. Ezért az újév többi szomorú vagy örvendetes ajándékát az események kérlelhetetlen postása kézbesíti majd a címzetteknek. FENYVES LÁSZLÓ SOK MINDEN ELŐFORDUL... ELBESZÉLÉS Mostanában gyakran találkozunk a lépcsőházban egyenruhás emberekkel. Izgalomtól kipirosodva lépnek az ajtóhoz, amely után annyit epedtek. Remegő ujjakkal nyomják meg a csengőgombot. Szívdobogva figyelik a közelgő lépések zaját és összerezzennek, mikor felcsattan a kérdés : — Ki az ? — Én vagyok — válaszolják az egyenruhás emberek, felindulástól fojtott hangon. Azután kis szünet következik. Tisztán hallani, mint babrálnak odabent a zárral, mint keresik a kulcslyukat, amit a nagy kapkodásban csak sokára tudnak megtalálni. Végre mégis feltárul az ajtó, a lépcsők az csendjét hirtelen hangos örömsikoly veri fel. Visszajöt a férj, a fiú, a testvér .. De előfordult az is, hogy az ajtónál egészen másféle jelenet játszódik le. Nem gyakran, de előfordul. Ilyen furcsa esete akadt moszkvai barátomnak, Nyefjodov Szerjózsának, egy tankosztag hős századosának .. . Négy esztendőt töltött a fronton. Bátran verekedett az ellenséggel. Végre azután leszerelt. Egyszer, kora reggel, felhívott a repülőtérről és csak úgy dőlt belőle a szó: — Alkalmi repülőgépem akadt, amivel egyenesen ide lehetett ugrani. De mi van az én Lidámmal ? Márciusig rendszeresen irt, azután elmaradtak a levelei. Egyetlen tábori lapot kaptam, azt is hónapokkal ezelőtt írta. Már nem is tudom, hogy mit gondoljak. Lehetséges volna, hogy a leveleket feladta és nem kaptam meg ? Védelmembe vettem tábori postánkat, amennyire csak lehetett és igyekeztem őt megnyugtatni. Azután bejeletettem, hogy legkésőbb másnap a feleségemmel együtt meglátogatom. — Jó, jó, hát csak gyertek! — válaszolta Szerjózsa és letette a hallgatót. Közben azonban valami furcsa eset történt vele a bezárt ajtó előtt. Reggel volt. Moszkvában ilyenkor teáznak a munkábamenetel előtt s a háziasszonyok már vissza is tértek a piacról vagy friss kenyérrel a péküzletbő. Szerjózsa kényelmesen haladt felfelé a lépcsőn és elgondolkozva állt meg az ajtó előtt. Már csak a gombot kellett megnyomnia ... Mindjárt kiderül majd, hogyan is áll a dolog azokkal a levelekkel. És megnyomta a csengőt. Csoszogó, házipapucsos lépéseket hallott, csikorgóba zár s kinyílt az ajtó. Egy középkorú férfi lépett az én szegény barátom elé, kék fürdőköpenyben. Elásitotta magát és miközben tenyerét szája elé tartotta, álmosan vetette oda . — Kit keres ? Szerjózsa kővémeredten bámult az idegen férfira s csak nagy nehezen tudott eldadogni néhány szót. — Nem láthatnám Lidát ? — Miért? Valami dolga van vele ? — Mi az, hogy dolgom ? Az ördögbe is ... Úgy hiszem, hogy Lida a feleségem ... A kékköpenyes idegen összevonta a szemöldökét : — A felesége? Én pedig eddig valahogyan úgy gondoltam, hogy ő az én feleségem ... Közben a kék fürdőköpeny tulajdonosa maga elé meredt és látni lehetett, hogy nem valami vidám gondolatokat forgat a fejében. Hallgatott, Szerjózsa is hallgatott s a szünet végtelennek ígérkezett. Mindketten furcsán érezték magukat. Nem tudták, mit gondoljanak egymásról. Végre is a fürdőköpenyes törte meg a csendet. — Na, tessék hát befáradni ! Szerjózsa követte őt az előszobába. — Már nem vagyunk gyerekek — folytatta az idegen férfi — és tudjuk, hogy az életben sok minden előfordul. Valahogyan tisztáznunk kell ezt a kérdést, mint művelt emberekhez illik, nem bántva egymást és főleg a gyengéd női lelket, miközben kettőnk közt választ... Behívom Lidát... Mondja meg ő maga, hogy kinek a felesége. S mielőtt szerencsétlen barátom szólhatott volna, már elkiáltotta magát : — Lida, gyere csak be egy percre . Lida szempillantás alatt a szobában termett. Amikor Szerjózsát megpillantotta, összébb rántotta pongyoláját és csodálkozva meredt rá. — Lida... most döntened kell — szólalt meg a férfi. — Ki kettőnk közül a férjed ? — Micsoda ostoba komédiát játszol ? — vetette oda Lida. Nem szégyenled magad, hogy férj létedre ilyen bárgyú kérdéseket teszel fel? Hirtelen sarkon fordult és elhagyta a szobát Még az ajtót is bevágta maga után. Szerjózsa kidülledt szemekkel bámult utána. Egy árva kukkot sem értett az egészből. Ez a Léda nem az ő felesége. Teljesen idegen aszszony, bár úgy hívják, mint az ő feleségét és az ő lakásában lakik. Amikor barátom ezt a kékköpenyesnek , elmondta, az majd kettérepedt a hahotázástól. — Hahaha! Most mindent értek. Lida. Lida, gyere gyorsan ! Hahaha ! Az asszony most már nem sietett. Amikor végre bejött, dühösen támadt férjére. — Már megint kitaláltál valami ízetlenséget. Úgy látom, meghibbantál. Az idegent még egyre rázta a nevetés. — Lida ! Ez az elvtárs azelőtt itt lakott. Érted már ? — Vagy úgy ! — kiáltott fel Lida is. —Akkor megmondhatom magának, kedves kapitány, hogy a maga felesége jobban szereti magát, mint a férjem engemet... — A dolog úgy történt, — kezdett hozzá az idegen férfi a magyarázkodáshoz — hogy egy hónappal ezelőtt elcseréltük a feleségével a lakásunkat. Azt mondta, hogy haza várja a férjét és meglepetést akar neki szerezni ... — És — tette hozzá Lida — ezért elcserélte lakását a mi kültelki házunkért, amely nagyon messze esik a férjem munkahelyétől. Különben majd meglátja, hogy a maga felesége jobban gondoskodik magáról, mint ez a derék polgár énrólam ... A kékköpenyes dühbe gurult. — Na hallod !.. De Szerjózsa nem volt kiváncsi a kezdődő családi jelenetre. Felirta felesége új címét és elsietett. Pár perc múlva az uccán volt s úgy tűnt neki, mintha a járókelőit mind mosolyognának és még az aszfalt is mosolyogna a lépései alatt. Az ereszeken verebek csiripeltek. Olyan édes volt ez a csiripelés, mint bűbájas muzsikaszó.Ardamatszkij Vaszilij Szíria, TH? janak Vidám játék NINCS IGAZA ! A villamosról leszállítanak egy utast, mfrrá nincs jegye. Méltatlankodva visszaszól * kalauznak : — Ne engem szállítsanak le, hanema vil* lamosjegy árát. ROSSZ MATEMATIKUS — Azt hiszem, hogy az anyakönyvvezető, aki összeadott bennünket, rossz matematikusa volt. — Miért ? — Mert rosszul adott össze. EZ AZTÁN ELŐRELÁTÁS — Ügyvéd úr, szeretnék feleségemnek, névnapjára egy négyköves brilliánsgyűrűt venni. — Ezért jön hozzám ! — Igen, mert szeretném előre tudni, hány évet kapok érte. Karácsonyi ünnepségek vidéken A JÓZSEFSZÁLLÁSI ifjabb műkedvelői: Dárda karácsonykor igen jól sikerült előadást’ ártott. Szinrekerült a „A malac” címü tréfa ,A község dolgában” címü színmű és a „Hegyen a nyáj” címü népszínmű. Különösen kitűntek alakításukkal: Sztan Annuska, Molnár Annuska, Virág Bözsi, Szalma Annus, Nagy András, Kelemen István, Bálint Mihály, Dudás József, Virág Erzsébet, Szabó Veronka, Furda Juliska, Mészáros Antal Kelemen Antal, Kelemen Lajos, Torma Pák, Furda István, Dudás József, Hablik Antal,’sztán István, Virág Mihály és Bünde János. Varga Vicu nagyon szépen szavalt és kitűnően konferált Bertalan Csöpi. A rendező Bertalan József volt. Az idősebb műkedvelők Vízkereszt napján „A Próbaháziasság” című vígjátékot adják elő. Mindkét előadás jövedelmét az ifjúsági könyvtár javára fordítják. A SZIGETFALUSI Magyar Népi Szövetség női csoportja nagysikerű karácsonyi ünnepélyt rendezett. Az ünnepségen a kicsinyek szerepeltek énekkel, szavalattal. A gyermekeket Kalapáti Erzsébet tanította be. Kitűntek tehetségükkel: Szentiványi Enikő, Takács Erzsike, Baka Erzsiké, Fábián Erzsiké, Takács Józsika, Kovács Lajos, Fábián János, Pálosi Erzsike, Vass Juliska, Pálasi Rózsika, Kiss Gizike, Mucsi Lalika, Kovács Dávid és Takács Katika. Az ünnepség végén 80 Szeretet-csomagot osztottak ki a gyermekek között. AZ ÓTELEKI iskolásgyermekek karácsonyi ünnepsége is nagyszerűen sikerült. A Nagy Gergely-féle terem kicsinynek bizonyult a közönség befogadására. Karácsonyi verseket mondottak: Nagy József, Unghi Mária, Pataki Erzsébet, Temesvári Veronika. Előadásra került a „Szent karácsony éjsza-'kája”, „A Karácsonyfa”, „Pásztorjáték” és „A keleti királyok” című színdarab, amelyeket Varga Mária, Mischel József és Tintarin tanítottak be s tehetségük javát nyújtották azokban Temesvári Veronika, Horváth Károly, Tanács Mihály és Szalai Ferenc. Bemutatták kultur-programjukat a Temesváron járó óteleki középiskolások is: Unghi János, Mészáros Anna, Mészáros Margit és Gyarmati Ilona. Végül a Népvédelmi Egyesület, a Haladó Ifjúság és az iskola gazdag ajány,adókái kerültek kiosztásra. 1946 januárjában „A hazug” és „A fehér ruha” című darabokat adják elő Óteleken. • VÖRÖS CSÁRDA-TELEPEN Karácsony napján a felnőttek az „Analfabéta” című egyfelvonásos vígjátékot adták elő nagy sikerrel, amelyben Visky László rátermettséggel játszotta a főszerepet. Rajta kívül Szőke György, Wéber János, Wéber Mátyás, Molnár Ferenc, Kovács Ferenc, Kiss József és Mészáros István tűnt ki. Bihari Jánosné Petőfi „A szabadsághoz” című versét szavalta. Az iskolásgyermekek szépen és fegyelmezetten pásztorjátékkal és szavalatokkal mutatták meg tehetségüket. A gyermekek betanításáért Muhi Irént és Faragó En Irénét illeti dicséret. A tiszta bevételt az iskola tűzifaellátására fordítja is.