Szabad Szó, 1950. október-december (7. évfolyam, 229-305. szám)

1950-10-01 / 229. szám

Az államhatalom helyi szervei a Szovjetunióban Írta: N. KUPRIC A szovjetek al’olgozoló legszélesebb tömegszervezetei. Amint Sztálin elvtárs megmondotta, a szovjet hatalom ereje éppen abban rejlik, hogy a dolgozók legátfogóbb tömegszervezetei képezik „az egész államhatalom és államgépezet állandó és egységes alapját”. A dolgozók képviselőinek szovjetjei a földbirtokosok és a tőkések uralmának megdöntése, a proletárdiktatúra kivívása folytán fejlődtek ki és szilárdultak meg. A szovjet állam szerkezeti alapelve — a demokratikus centralizmus — lényegesen különbözik a kapitalista államok bürokratikus centralizmusától. A demokratikus centralizmus az egész állam központosításának egybefonódása az alulról jövő kezdeményezéssel. A dolgozók képviselőinek helyi szovjetjei képezik az államhatalom legalsóbb szerveit. Ezt a szerepüket a Szovjetunió és a szövetséges köztársaságok alkotmánya határozza meg és szentesíti. Egészen más alapon működnek a kapitalista országok helyi szervei. Ott a néptömegeket szigorúan távoltartják attól, hogy részt vehessenek az állami életben. Ezenkívül a központi hatalom minden eszközzel korlátozza a helyi szervek jogait. Például Franciaországban a megyei törvényhatósági bizottság (a megye „autonóm” szerve) felett áll a főispán, akit a köztársaság elnöke nevez ki s a belügyminisztérium fennhatósága alá tartozik. Tehát nem a törvényhatósági bizottság a megye feje, hanem a főispán, ő vezeti a rendőrséget és a legtöbb helyhatósági hivatalt s ugyancsak ő nevezi ki a tisztviselők zömét is. Joga van hatálytalanítani a törvényhatósági bizottság határozatait. A járási tanácsok az alispán alárendeltjei. Angliában és az Egyesült Államokban az „autonóm” helyi szervek „függetlensége” az alkotmányjogászok és a burzsoá politikusok kitalálása. Igaz, hogy ott nincsenek a központi kormánynak a francia főispánokhoz hasonló képviselői, de a közélet foglalkozási ágak szerint van központosítva. Ez a rendszer alaposan megnyirbálja a dolgozók jogait és lehetővé teszi azt, hogy a központ bürokráciája teljesen ránehezedjék a vidékre. A minisztériumok és egyéb főhivatalok uralják a vidéki „autonóm” intézményeket, mégpedig azáltal, hogy állandóan felügyelők kiszállásaival zaklatják s teljes pénzügyi és gazdasági nyomás alatt tartják őket. De még ennél is súlyosabb az, hogy ezek a szakmai beosztás alapján működő központi hivatalok mindenekelőtt a kapitalisták érdekeit képviselik s igy minden másra nagyobb gondjuk van, mint a lakosság szükségleteire. „A központosítási folyamat — írja R. Mure angol liberálisburzsoá közíró — mindjobban kitűnik abból, hogy a központi kormány egyre szigorúbb ellenőrzést gyakorol a helyi szervek felett. Ezek a vidéki hivatalok lassan-lassan a kormány rendelkezéseinek egyszerű végrehajtóivá válnak.” Lenin szemléltetően jellemezte a kapitalista országok helyi szerveinek szomorú szerepét. A helyi hatóságok hatásköre ma már csak olyan tevékenységre szorítkozik, amely semmiben sem ütközik a burzsoá állam érdekeibe. Ilyenek: vízvezeték és villamosvasút építése s más ilyen intézkedés, ami nem ássa alá a „fennálló társadalmi rendet”. A burzsoá államgépezet minden főbb rugója a központi hatalom, vagyis a monopoltrösztök pénzarisztokráciájának kezében van. Sztálin elvtárs, H. G. Wells angol íróval folytatott beszélgetésében rámutatott arra, hogy a tulajdonképpeni nemzetgazdaság „nem a kapitalista állam kezében van, hanem az állam van a kapitalista gazdálkodás kezében”. Ez természetesen nemcsak a központra vonatkozik, hanem a burzsoá állam helyi szervezetére is. Nem véletlen eset az, hogy az Egyesült Államok számos városának élén nem választott vezető áll, hanem „közigazgatási szakember”, s az teljesen a „város gyámjaitól” függ. A Szovjetunióban egészen más a helyzet. A szovjetek által képviselt nép az ország igazi ura. Ebben az országban a termelési eszközök, vagy az egész nép, vagy egyes kolhozok, illetve szövetkezetek tulajdonát képezik. A szovjet hatalom helyi szerveinek feladatai nagyok és sokoldalúak. A helyi szovjetek — a Kommunista Párt vezetése alatt — óriási alkotómunkát végeznek. A dolgozók képviselőinek helyi szovjetjei szervezik működési területükön a kulturális, politikai és gazdasági tevékenységet, elkészítik a helyi költségvetést, vezetik a hatáskörükbe tartozó közigazgatási szervek munkáját, biztosítják a közrend fenntartását, hozzájárulnak a honvédelem hatásfokának emeléséhez, biztosítják a törvények és az állampolgárok jogainak tiszteletben tartását. A helyi szovjetek a hitlerista Németország és az imperialista Japán ellen vívott Nagy Honvédő Háborúban segédkeztek a hadsereg mozgósításában, új alakulatok összeállításában és a harctérre küldésében, az általános katonai és légvédelmi kiképzésben, véderőművek építésében s a hadsereg élelmiszerellátásában. Jelentős tevékenységet fejtettek ki az áttelepített iparvállalatok üzembehelyezésében, a hadbavonultak családjainak s a Nagy Honvédő Háború rokkantjainak segélyezésében, a dolgozók szükségleteinek ellátásában meg a munkaerők nyilvántartásában és elosztásában. A háború utáni években — a Párt vezetése alatt és a tömegek tevékeny részvételével — szervezik a nemzetgazdaság talpraállítására és fejlesztésére irányuló ötéves terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért folyó harcot. A szovjet hatalom helyi szervei gondját viselik a helyi iparnak, a kolhozoknak, a városoknak és falvaknak; lakóházakat építenek, fejlesztik a kereskedelmi hálózatot, irányítják a társadalmi és kulturális munkát, az iskolákat, könyvtárakat, múzeumokat, kórházakat és orvosi rendelőket. A szovjetek a közösségi, az együttműködési elv alapján dolgoznak. Rendszeresen tartott ülésszakaikon megvitatják a gazdasági és kulturális élet fejlődésének minden kérdését. A szövetséges köztársaságok alkotmányai értelmében a tartományi szovjeteket rendszeresen legalább évente négyszer hívják össze, a rajoniakat hatszor, a városiakat és falusiakat pedig havonta legalább egyszer. A szovjet képviselő a nép szolgálatában áll, annak küldöttje az államhatalom szerveiben és — amint Sztálin elvtárs mondotta — köteles azon a vonalon maradni, amely alapján a nép megválasztotta. A képviselőnek széleskörű jogai vannak. Részt vesz a szovjet munkálataiban, annak ülésszakain és állandó bizottságaiban. A Szovjetunió alkotmányának 142. szakasza szerint: „Minden képviselő köteles beszámolni a választók előtt saját tevékenységéről, valamint a dolgozók képviselői szovjetjének tevékenységéről; a képviselők — a választók többségének döntése alapján — a törvény által előírt módon bármikor visszahívhatók.” (A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségének Alkotmánya, 67. oldal, a RMP kiadása, 1948, magyarul.) A képviselők visszahívásának joga a szovjet demokrácia egyik legjellegzetesebb tulajdonsága. Az állam helyi szerveit az álltani szovjetek választják s a választottak teljes felelősséggel tartoznak minden tevékenységükért az illetékes szovjetnek. A szovjetek demokratikus szocialista jellege tisztán látszik abból hogy a nép széles rétegeit bevonja az állam vezetésébe s azok „észrevétlen, aprólékos, serényen folytatott napi munkájukkal tartják fenn a szovjetek életét és táplálják a Szovjet Állam erőforrásait“ — amint Sztálin elvtárs mondotta. Ezt a munkát elsősorban a szovjetek állandó bizottságai végzik. A szovjetek kebeléből választják őket, a képviselők közül s mindegyiküket különböző szakosztályokba (pénzügyi, kereskedelmi, helyiipari, községi, lakásépítési, mezőgazdasági, tanügyi) osztják be. Nagyjelentőségű tevékenységet fejtenek ki az utcai, kerületi, egészségügyi, várospolitikai, tanügyi és a különböző akciókat támogató bizottságok. Mindezek nagymérvű segítséget nyújtanak a helyi vezetőszerveknek minden munkájában. A fentiekből tisztán látható a szovjet demokrácia mély népi jellege, óriási felsőbbrendűsége és elvszerűsége a burzsoá demokráciával szemben. (Agerpres). TIZENKÉT ÉVE JELENT MEG a forradalmi munkásmozgalom kincsestára SZTÁLIN ELVTÁRS ZSENIÁLIS MŰVE, a Sx. ( Cb) P. története Tizenkét esztendővel ezelőtt jelent meg Sztálin elvtárs zseniális munkája, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története. Tizenkét éve tanulmányozza a világ valamennyi országának munkásosztálya a forradalmi nemzetközi proletármozgalom élcsapatának, a hős orosz munkásosztálynak és Pártjának, Lenin és Sztálin Pártjának diadalmas történetét, mely tudományosan foglalja össze a Párt történelmi tapasztalatait, a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait és a proletariátus osztályharcának politikai, gazdasági és elméleti formáit. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története arra tanítja a világ valamennyi országának munkásait, hogy a „proletárforradalom győzelme, a proletárdiktatúra győzelme lehetetlen a proletariátus olyan forradalmi pártja nélkül, amely mentes minden opportunizmustól, engesztelhetetlen a békéltetőkkel és kapitulánsokkal szemben, forradalmi a burzsoázia államhatalmával szemben". A Párt története arra tanít továbbá, hogy ,,a munkásosztály pártja nem töltheti be osztálya vezetőjének szerepét, ha nem sajátítja el a munkásmozgalom haladó elméletét — a marxistaleninista elméletet". A Bolsevic Párt története arra figyelmezteti a munkásokat, hogy a proletariátus harcának győzelme lehetetlen a polgári és kispolgári pártok szétzúzása és az opportunista mecsevik, trockista és a Párt vonalától elhajló, egyéb frakcionista, ellenséges és karrierista elemek ideológiai és politikai megsemmisítése nélkül. El kell tiporni ezeket az elemeket, mert ezek az osztályellenség ügynökei. A Párt története arra taníl továbbá, hogy a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történelmi tapasztalatai világtörténelmi jelentőségű tapasztalatok, amelyek vezérfonalul szolgálnak minden ország kommunista pártjának, amelyek győzelemre viszik a proletariátus ügyét, a szocializmus és a kommunizmus diadalmas eszméit. Tanulmányozzuk tehát ezt a nagyszerű könyvet, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harci tapasztalatainak ezt a kincsestárát, a kommunista mozgalomnak ezt a ragyogó eszmei fegyverét, hogy erősítsíik Pártunkat erősítsük a szocializmusért, a békéért vívott harcunkat. » Népköztársaságunk villamosítási tervét vitatják meg a BNK, Akadémiájának rendkívüli bővített ülésén Bukarest. A Román Népköztársaság Akadémiájának elnöksége szeptember 29, 30 és október 1 és 2-re rendkívüli bővített ülést hívott össze, amelyyen Népköztársaságunk villamosítási tervét vitatják meg. Az ülés munkálatai pénteken délelőtt megkezdődtek. így „választottak“ 1927-ben A néptanácsok választásáról szóló törvény olvasásakor megelevenedett emlékezetemben a tökés földesuri rendszer választási terrorja. A romániai munkásosztály Pártját a tökés-földesuri rendszer illegalitásba kényszerítette. 1927-ben a parlamenti és a községi választásokon azonban a Román Kommunista Párt a „Városi és falusi dolgozók blokkja" keretében harcra mozgósította a széles dolgozó tömegeket. Ez természetesen nem ment könynyen. Az akkori „szabad" választás első feltétele az volt, hogy a választói listát a törvényszéki főelnök kezeibe kell letenni. Valamennyi polgári párt — a szociáldemokrata párt is — szabadon letehette a választási listát. A munkásosztályt képviselő blokk azonban nem. Sziguranca-pribékek, gumibotos rendőrök álltak őrt a törvényszéki főelnök szobája előtt, hogy megakadályozzák listánk benyújtását. Erre többszáz főnyi dolgozót kellett mozgósítani, akik csoportokra osztva indultak rohamra a törvényszéki főelnök szobája felé. Az első, második és harmadik csoportot már várták a gumibotos rendőrök. Kézitusa fejlődött ki és az összevert munkásokat a rendőrségre hurcolták. Az egyik csoportnak azonban, — közöttük voltam én is — sikerült bejutnunk a törvényszéki főelnökhöz. Az elnök, mikor meglátott bennünket, nagyon udvariasan hellyel kínált és bocsánatot kérve néhány percre eltávozott. Helyette ismét a sziguranca emberei jöttek be és most már a főelnök szobájában vertek meg gumibottal és a rendőrségre hurcoltak. Borzalmasan összeverték valamennyiünket, de hiába volt minden mesterkedés, mert utánunk újabb munkáscsoport jött és a törvényszéki elnök fogcsikorgatva kénytelen volt a választási jegyzéket átvenni és bejegyezni. 12 dolgozó került be akkor a községi tanácsba, ahonnan azonban hamarosan kizárták őket. Ilyen volt az akkori „szabad választás". Most, amikor a néptanácsok választási törvényét olvastam, megelégedéssel láttam, hogy a dolgozó nép ellenségei: a volt gyárosok, tőkések, földesurak, kulákok nem kapnak szavazati jogot. A dolgozók milliói viszont élnek is a szabad választás jogával, mert tudják, hogy a néptanácsok népi demokráciánknak újabb megerősödését eredményezik. Kelemen József a MNSz szervezőfelelős-helyettese. A néptanácsok választási törvényét alaposan feldolgozzák a MNSz szervezetei Temesvár. A Magyar Népi Szövetség székházában a temes tartományi aktivisták értekezletet tartottak. Dely Sándor elnök a régi területi közigazgatás felosztásáról beszélt, majd azokra a feltételekre mutatott rá, melyek lehetővé tették hazánk rajonálását. Kátay Bálint közművelődési felelős ezután a néptanácsok választásárólszóló törvényt dolgozta fel. — A néptanácsok — mondotta többek között — a széles népi dolgozó tömegeknek az állam vezetésébe való közvetlen bekapcsolódását jelentik. A néptanácsok választása népi demokráciánk további megerősödését eredményezi, egyben hatalmas lépés a szocializmus építésének útján. A két előadást számos hozzászólás követte, így Belankó József a rajonálási törvénnyel kapcsolatban az éberség fokozására hívta fel a figyelmet. Ami jó a dolgozó tömegeknek, az rossz a kizsákmányolóknak, ezért a rajonálási törvényt örömmel fogadta a dolgozó parasztság. A kulákok kizsákmányolási lehetősége viszont a rajonálási törvény következtében ismét csökken és ezért a legkülönbözőbb módszerekkel izgatnak a rajonálási törvény ellen. Majláthfalván például a kulákok a sovinizmus kicsorbul fegyverével próbáltak a rajonálási törvény ellen hadakozni, de a dolgozó földművesek csattanós választ adtak ezekre a próbálkozásokra. Vörös Henrik a néptanácsok választásával kapcsolatban örömmel állapította meg, hogy a kizsákmányoló elemek nem kaptak szavazati jogot. A tőkés-földesúri rendszerben a legféktelenebb terrorral nyomták el a dolgozókat, megfosztották őket szavazati joguktól és megakadályozták, hogy képviselőik a községi tanácsban ülhessenek. Most a dolgozó tömegek választják meg képviselőjüket, a dolgozó nép ellenségeinek pedig semmi beleszólásuk nem lehet. A hozzászólások elhangzása után a rajonálási és a választási törvénnyel kapcsolatban részleges munkatervet dolgoztak ki. A munkaterv alapján vasárnap minden rajonszékhelyen és volt járási székhelyen a MNSz szervezetek vezetőivel feldolgozzák a két nagyfortosságú törvényt, majd október 5-ig 104 helyi szervezetnél hasonló megbeszéléseket tartanak.__________ Vasárnap, 1950 október 1 .