Szabad Szó, 1952. október-december (9. évfolyam, 231-306. szám)
1952-12-17 / 296. szám
Ubornyi Mihály új házat épített Három esztendővel ezelőtt történt. Ubornyi Mihály végvári középparaszt megállt a háza előtt Szomorúan nézte a vedlett falakat, a csatornátlan, rozoga tetőt, amely már lassan lefelé ereszkedett. Azután a hátulsó falat vizsgálta, amelyen megpuffadt a vakolat. — Omladozik, — gondolta magában. — Újat kellene építeni. De miből? Sok év telt már el azóta, hogy az Ubornyi-család elhatározta, ti. jó lesz az esztendő, házat építenek. Ez azonban csak elhatározás maradt. Dolgozó parasztnak akkor jó az esztendő, ha a hombár megtelik gabonával és ha az ólban hízó röfög. Voltak ilyen esztendők, mert az Ubornyicsalád a 17 holdon fáradságot nem kímélve dolgozott. Házat azonban mégsem tudtak építeni Arra nem telt. Ha került is eladásra a terményből, ki tudná megmondani, hány helye volt a pénznek. Mert alig volt olyan esztendő, hogy valamilyen csapás ne érte volna őket. Egyszer a fogatos ló dőlt ki, máskor más baj ütötte fel a fejét. De elég volt már az is, hogy a ló elpusztult, mert nem volt mivel megművelni a földet. Két-három esztendeig nem kerestek akkor másra, csak arra, hogy az elpusztult ló helyebe másikat vásároljanak és a szántás dijat megfizessék Alighogy ebből kikecmeregtek s megvásárolták a lovat, kitört a háború. A kulákok lova megmaradt, de Ubornyi Mihály keservesen vásárolt lovát elvitték. Kezdhették elölről az egészet Ubornyi Mihálynak nem telt arra, hogy düledező háza helyére újat emeljen. Ungár Kálmán zsirosparaszt azonban a burzsoá földesuri rendszer idején egyre-másra építette a házakat Az első uj házat hamar megunta őkelme. Akkor lebontotta s újra építtette. De „úri" ízlését a ház uj formája sem elégítette ki, ezért „villaszerűvé" alakította át. .A kuláknak volt pénze az ilyenféle dzsentri-szenvedélyre, azoknak a dolgozóknak veretékes munkájából, akik 96 hold földjét megművelték. * Ubornyi Mihály középparaszt az elsők között lépett be 1950 tavaszán a Végváron megalakult kollektív gazdaságba. Csak a felesége zsörtölődött. — Legalább addig vártál volna, míg felépítjük az uj házat, — azután léptünk volna be. Úgy mondta ezeket a szavakat, hogy kiérződött az a gondolata, mintha semmi remény sem volna ahhoz, hogy a kollektív gazdaságban dolgozva, új házat építhessenek. Férje ezt értette szavaiból és kissé ingerülten válaszolta: — Hány évig várják még? A régi gazdálkodási módszer jövedelméből húsz év alatt nem tudtunk új házat építeni, akkor ezután tudunk majd? De a közös gazdálkodás jövedelméből biztosan építhetünk! — Úgy mondta már akkor is e szavakat, mintha tudta volna, milyen nagy jövedelmük lesz már az első esztendőben is. Ubornyiné azonban kételkedett ebben. Valahogy nem tetszett neki, hogy férje beiratkozott. Férje testvérét, Istvánt okolta, aki egyik kezdeményezője volt a kollektív gazdaság megszervezésének. Amikor pedig megtudta, hogy férje megjavította a szekeret, akkor haragudott csak nagyon. — Ha tudtad, hogy beviszed a szekeret, minek csináltad meg az alját? Jó lett volna oda amúgy is — mondta. De férje nem hallgatott rá, tudta: ott, a közösben is fontos a jó szekér. Övék lesz az azután is. Zúgolódott Ubornyiné azért is, hogy beviszi a mezőgazdasági gépeket, amelyeket hosszú évek során, nélkülözések közepette vásároltak. Arra gondolt olyankor, hogy hányan vannak olyanok, akik csak a földjüket viszik be, mert egyebük nincs. Csak az első esztendő után győződött meg valóban Ubornyiné is, hogy jó uton jár a férje. A párt mutatta után, a boldogulás utján haladnak előre. Már az első esztendőben megtelt a kotárka kukoricával. S a felesleg eladásából, régi értékben 60.000 lejt kaptak. Örültek a sok pénznek, s az asszony belátta, hogy igaza volt férjének, amikor azt mondta: — Majd a kollektív gazdálkodás jövedelméből mi is új házat építhetünk. Valóban építhettek. És építettek is! Szén kétszobás konyhás, kamrás uj házat. Ametlé új istállót a háztáji gazdaságban levő fejőstehénnek. Most, ha megkérdezik Ubornyi Mihálynétól: miből építették az új házat? — büszkén mondja: — A kollektív gazdaságban kapott részesedésből. Most már nem sajnálja, hogy megcsináltatták szekerüket, mielőtt bevitték a kollektív gazdaságba. Tudja és mondja is: — Öröltk, hogy beléptünk: ha kívül maradtunk volna, nem volna új házunk. Szép az uj ház, melyet vízlefolyó csatornával is elláttak. Szép az uj bútor, amelyet az idén vásároltak. A kollektív gazdaság kőmüvesbrigádja építette fel az uj házat. Persze, nem ingyen, hanem fizetség ellenében. De nagy előny az, hogy részletekben törlesztgetik. A jövedelemelosztáskor is adtak a munkadíj fejében, a többit pedig az évvégi elszámoláskor fizetik ki. Lesz miből, mert az Ubornyi-család az idén is sok munkanapegységet teljesített, s így sok terményre számíthat. Nemcsak az öreg Ubornyi és leányának férje, Baricsa, hanem a fiatalasszony is eddig még minden esztendőben alaposan kivette részét a munkából. Három esztendeje, a kollektív gazdaság megalakulása óta, mindig első az asszonyok között. Tavaly és az idén is neki volt a legtöbb munkanapegysége. Jóval felül van a 200-on. Kedvvel is megy a munkába. Olykor, ha valami fontos dolog akad a ház körül, csak nehezen tudják otthon tartani Sőt, megtörtént az is, hogy Baricsáné otthoni munkáját délre elvégezte, s délután késő estig olyan lendülettel dolgozott, hogy egész napi normáját teljesítette. Őszszel 11 holdnyi területen egyedül törte le a kukoricát. Annyit még egy esztendőben sem végzett. És soha sem válogat a munkában. Ha azt mondják: — „Mariska, ma oda kell menned, ott van szükség a munkádra" — amikor örömest megy. Sok ilyen öntudatos munkást nevelt a közösség a végvári kollektív gazdaságnak És az eredmények? Nem egyedüliek. Nemcsak Ubornyi Mihályéknak épített házat a kőművesbrigád. Kívülük Cs. Nagy Mihály, Tályai István, Tóth György, G. Tóth Gábor, Román István kollektivista parasztoknak is új házat építettek. Boldogulnak a kollektivisták Végváron is a párt mulatta után haladva, mert maguknak dolgoznak, övék a közös munkájuk gyümölcse. 1 B. JAKAB MÁRIA A zagujeni GTA a fejlődés útján A zagujeni GTA nemrég létesült. Most, a hideg beálltával is serényen folyik az építkezés. Harambaşa Petru elvtárs, az üzemi bizottság elnöke elmondta, hogy itt valamikor egészen más élet folyt, mint ma. Haragra lobban, amikor azokat a rosszemlékű időket emlegeti, s előadja, amiket saját maga is átélt. Húsz évvel ezelőtt minden nyáron Juhos Béla bécsi nagykereskedő lelátogatott a világvárosból, hogy birtokán vadásszon és kipihenje az „üzleti ügyek“ fáradalmait. A falu lakosai nem léphették át a kastély küszöbét, csak hogyha szolgának akartak szegődni a „kegyelmes úrhoz“. De a dolgozó parasztok hallották a poharak csengését, a víg mulatozást, amit a dőzsölő urak csaptak a legnagyobb dologidőben. Sok idő telt el azóta, hogy ezek a semmirekellők itt voltak, akik a dolgozó nép verejtékes munkájának a gyümölcsét lelkiismeretlenül elherdálták. A Párt vezette munkásosztály 1947 december 30-án örökre elűzte a nagytőkések, földesurak utolsó támaszát — a monarchiát. — A büszke kastély — mondotta Harambasa elvtárs — azoknak a jogos tulajdona lett, akik verejtékük hullásával felépítették. Az egyik, több mint 50 méteres színben a tárcsásboronák, különféle gépek tömege látható. Hátul, az udvar hoszszában pedig folyik a nagy építkezés. — Itt egy 45 méter hosszú színt építünk — veszi át a szót Moldoveanu Nicolae, a politikai osztály felelőse. — Ott, ahol most a mezőgazdasági gépek vannak, még ebben az évben javítóműhelyt rendezünk be. Az amott álló két épület egyikében — mutat Moldoveanu elvtárs a napokban elkészült gépszínre — helyeztük el öszszes cséplőgépeket A másik gépszín pedig a traktorok befogadására készül Az összes építkezéseket december 30-ra befejezzük. — Amikor idejöttünk, csak a nagy rendetlenség fogadott. Íme, mind ami látható, az építkezések, az egész gépállomás újjárendezése azt bizonyítja, hogy Vodă Elena elvtársnő milyen hozzáértéssel és lelkiismeretesen vezeti a gépállomás ügyeit. Tudjuk, hogy mint a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, a jövőben is ugyanolyan odaadással gondoskodik majd mindenről, mint eddig. Egy kisebb épületben frissen öntött betonalapra szerelt villanymotor, valamint egy nyersolaj-robbanómotor vonja magára a szemlélő figyelmét. Moldoveanu elvtárs megmagyarázza, milyen célt szolgálnak ezek a gépek. — Itt lesz villanytelepünk központja Deember 21-ét, Sztálin elvtárs születésének 73-ik évfordulóját ragyogó villanyfényben akarjuk megünnepelni. A villanytelep annyi áramot fejleszt majd, hogy nemcsak a gépállomás, hanem a község szükségletét is ellátja majd. A gépállomás területén lüktet a munka, az élet. Az újonnan berendezett étkezőteremből evőeszközök csengése hallatszik. Ebédelnek a gépállomás dolgozói. Ebben az évben a traktorbrigádok jó munkát végeztek a dolgozó parasztok földjein. A gépállomás jövőre még több traktorral és mezőgazdasági géppel felszerelve indul harcba a tavaszi kampány sikeréért, a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség megerősítéséért. ! (Folytatás a második oldalról.) — Mivel bíztak meg téged, fiacskám? — kérdi csendesen. — Hogy vigyázzak rád és akkor hamar meggyógyulsz. — Úgy... Segítened kell, hogy meggyógyuljak... Én pedig akkor leszek jobban, ha kimehetek a napra. Kísérj ki a mezőre, mert ezzel teljesítheted a feladatokat. — És nem haragszik meg érte a nevem? — ■ kérdi Nima óvatosan. Látszik, hogy meggyőzte az öreg. Mindenesetre van másik érve is, ha majd védekeznie kell: „Az öregebbnek mindig szót kell fogadni.“ Reggeli után útnak indulnak. Nyomukban lohol kis fekete kutyájuk. A falu kihalt. Csak a szélső házakból hallatszik gyermekzsivaj. Ott a bölcsőde, a napközi otthon. — A mocsáron olyan nagy a termés, hogy a kombájn alig győzi aratni, — mondja Nima. — Ha megnövök, Micsurin leszek és túlteszek a nénémen! Az öreg helyesel és meggyorsítja lépteit. Most már az árpaföld szélén haladnak, az ösvényen. Az utón teherautók, a földeken kombájnok. A múlt évben a kombájnt még traktorral vontatták, az idén már magától megy. A kutya egy csapat fürjet riasztott fel, hajkurássza őket a tarlón. Az öreg megáll, észreveszi, hogy egy nyaláb kalász hever ott. Kiabál a kombájn után: „Hé ... ki van ott?...“ De azok nem hallják. Szól az unokájának: — Szaladj csak oda és mondd meg nekik, hogy elhullatják a gabonát. Magas domb zárja el a kilátást. Azon túl van a Zajanin-Namag. Ott kezdődik a mocsár, s az öreg lassan kapaszkodik a dombra. Alig várja, hogy meglássa a barnás-zöld ingoványt. Végre felér a tetőre, lenéz és látja a ringó búzatáblát. A mező szélén, ahová nem jut el a kombájn, kaszások csapata halad, széles láncban. Ott van közöttük és mindenkit megelőz a lánya. Gyűlnek a kévék, egyremásra. Az öreg csak áll és szomjas szemekkel nézi ezt az aranyló búzatengert. Nem tudni, miért könnyes most a szeme. Talán azért, mert sokáig nézte a naptól szikrázó messzeséget, de az is lehet, hogy a szembefuvó szél az oka ... Az unokája kérdi tőle: — No, apó, meggyógyított a napocska? Most már megéred a kommunizmust, ugye? — Meg, fiam. Biztos, hogy megérem. És meglátom, mit csinálsz majd te, ha nagy leszel... Leülnek a fűre és Aha mesél unokájának a régi Zajanin-Namrgról. Ő hallja először az arany tenger legendáját ... A szellő fújja, lengeti a hajladozó kalászokat. A mező tényleg olyan, mzint egy hullámzó, arany tenger. Távirti partján emelkedik az Ara-Hohjur- Sin ködbevesző csúcsa... A Román Népköztársaságban megjelenő összes újságokra, folyóiratokra előfizetést 1953-ra felvesznek a városi és falusi postahivataloknál, a levélhordóknál és a rajoni sajtóterjesztő osztálynál. Az újságok és folyóiratok zavartalan szétküldését szavatolják. A szövetkezeti mozgalom kiszélesítéséért A szocializmus építésében rendkívül fontos a szövetkezeti mozgalom állandó fejlesztése, hiszen ez a mozgalom egyik fontos tényezője a munkásparaszt szövetség megszilárdításának, a város és falu közötti árucsere fokozásának. Bár az utóbbi években a szövetkezeti mozgalom számos szép eredményt és megvalósítást mutathat fel — mégsem fejlődött a kívánt mértékben. Vasile Luca párt- és államellenes tevékenysége lehetővé tette, hogy a szövetkezetekbe számos ellenséges elem fészkelje be magát, akik különböző mesterkedésekkel visszatartották a szövetkezeti mozgalom fejlődését, kifejlesztve az egészségtelen, egyoldalú árucserét. Ennek következtében a város sokkal nagyobb értékben küldött ipari cikkeket falura, mint amennyi értékű mezőgazdasági termény onnan a munkásközpontokba került. A Temesvár-tartományi szövetkezetekre is jellemző ez a helyzet, sőt ezt a káros szellemet még a mai napig sem sikerült teljesen felszámolni. Vessünk csak egy pillantást az 1952. év első félévi mérlegére és máris kiütközik az óriási aránytalanság. Temesvár vajon falusi szövetkezetei például a fent említett időben több mint 24.000.000 lej értékben kaptak ipari cikkeket, míg a cserébe kapott mezőgazdasági termékek értéke ennek az összegnek csupán 32 százalékát tették ki. A többi rajonban még szembetűnőbb az aránytalanság. Mehádia rajonban például a mezőgazdasági termékek értéke csak 28, Karánsebes rajonban 24 százalékát teszi ki a szállított ipari cikkek értékének. Temesvár rajon falusi szövetkezetei közül a harmadik évnegyedben a legjobb eredményt az óteleki 80, a csenei 76, az orczyfalvi 73 százalékos tervteljesítéssel érték el. Ezek a szövetkezetek szállították aránylag a legtöbb mezőgazdasági terményt, a gyiroki, újszentesi szövetkezetek azonban az utolsó helyen kullognak, attért, mert sokan nem tartják tiszteletben a szövetkezetekkel kötött szerződéseket. A szövetkezeti munka megjavításáért, a Szövetkezeti Szövetség tartományi vezetősége —, a tartományi pártkonferencián hozott határozat alapján — december 31-ig bezárólag, a meglévő munkaterven kívül, egy külön tevékenységi tervet készített. Eszerint az év végéig 15.530 új taggal növelik a szövetkezeti tagok számát és visszafizetik az államtól kapott kölcsön 50 százalékát. Itt a „Vörös Lobogó“-szövetkezet mutatott jó példát: a kapott kölcsönt teljes egészében visszatérítette. Ezt a példát követték a szakálházi, sági, bukoveci és más szövetkezetek is. A tevékenységi terv másik jelentős pontja, — a tartományi pártkonferencia határozata alapon —, hogy a nőket sokkal nagyobb arányban vonják be a szövetkezeti munkába, mint eddig, azaz az év végéig a szövetkezeti boltkezelők 50 százaléka női munkaerő lesz. Tartományunkban a határozatnak ezt a pontját már részben teljesítették. Bevezetik a rendszeres közgyűléseket és honpolgári üléseket is. Az utóbbin a szövetkezeti tagok és nemtagok is részt vesznek, hogy megvilágítsák a szövetkezeti aktivisták tevékenységét, a szövetkezeti elárusítók munkáját. E gyűléseknek legfőbb célja, hogy felfedjék az ellenséges elemeket, a tagok soraiban megbúvó osztályellenséget. Ilyen honpolgári ülés keretében leplezték le a múlt hónapban Parácon és Románszentmihályon a szövetkezeti tagként szereplő 31, illetve 6 kulákot, akiknek különböző ravaszsággal mindeddig sikerült a szövetkezetben maradniok. Ez a szövetkezeti aktivisták, valamint a rajoni és tartományi szövetkezeti vezetőség éberséghiányát is tükrözi. Ez csak két példa, de számos hasonló esetet találunk még a tartományban és nagyrészben ez a magyarázata a szövetkezeti tervek gyenge teljesítésének. A kulákoknak nem érdeke a város és falu közötti árucsere kiszélesítése, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítása és ezért mindenképpen akadályozni próbálják a szövetkezet fejődését. Temesvár vajon a harmadik évnegyedben mindössze 34,33 százalékban teljesítette felvásárlási tervét. Novemberben a fokozott felvilágosító munka eredményeképpen egyes terményeknél azonban sikerült túlhaladniuk az előirányzatot, mint például a baromfinál 9,85, az ólajnál 120, a tejnél 70 és a juhoknál 205 százalékkal. Ezenkívül terven felül felvásároltak 14 szarvasmarhát is, elősegítve ezzel a dolgozók húsellátását. A fenti adatok bizonyítják, hogy falusi szövetkezeteink különböző élelmieikkel, szárnyasok és más állatok felvásárlásával, biztosíthatják a városi dolgozók ellátását és globális tervük teljesítését. Ezért ilyen irányban alapos felvilágosító munkát kell kifejteniök a szövetkezeti aktivistáknak és alkalmazottaknak. A Szövetkezeti Szövetség a jövőben sokkal nagyobb súlyt helyez arra is, hogy falun a szövetkezeteket a megválasztott szövetkezeti tanácsok irányítsák. Eddig rendszerint a főkönyvelő vezette a szövetkezetet, aki sokszor még az elnök utasításait sem vette figyelembe. Természetesen ez a szektális vezetés nem vált a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése és kiszélesítése javára, sem arra hogy a szövetkezet kitűzött célját elérje. Tartományunk szövetkezeti mozgalmában még erősen kiütköző hiányosságok tapasztalhatók, melyeket a legsürgősebben fel kell számolni. A tartományi és rajoni szövetkezeti aktivistáknak a jövőben sokkal konkrétabb segítséget kell adniuk a falusi szövetkezeteknek. Fokozniuk kell a szövetkezeti alkalmazottak politikai oktatását is, amely elengedhetetlen tényezője a rájuk háruló feladatok minél tökéletesebb megértésének. Minden szövetkezeti dolgozónak jól felkészült agitátornak kell lennie, aki meggyőző felvilágosító munkával népszerűsíti és megszeretteti a dolgozó földművesekkel a szövetkezeti mozgalmat, amely a leghatározottabb lépés a város és falu közötti kapcsolat, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdításához. A szövetkezeti mozgalom legyen az a láncszem, amely a szocializmus építésében még szorosabban összekapcsolja a két szövetségest, a városi és a falusi dolgozót, a szebb és jobb élet mielőbbi megteremtésében. * HÍREK Ma, szerdán, december 17-én. ÁLLAMI OPERA (19 órakor): Szabad szél. ÁLLAMI BÁBSZÍNHÁZ (10 órakor): Chilimov az erdőbe megy. MOZIK. Maxim Gorkij (3, 5, 7, 9): A művészet mestereinek koncertje (színes, szovjet film); Alexandru Sahia (4, 6, 8): Sonnenbruck-család (német film); Arta (3, 5, 7, 9): „A győzelmes szocializmus országának Alkotmánya“ — filmfesztivál keretében: Távol Moszkvától (szovjet film) ; Victoria (4, 6, 8): Sport és barátság Poiana- Sztálinban (román film); Új Idők (15—22): Az iparosítás; Az állatok színháza (szovjet filmek); VI. kerületi Munkásmozi (5, 7) : A bicklitolvaj (olasz film); SzabadfalusiMunkásmozi (5, 7): A boxbajnok (szovjet film); Vasile Roaită (4, 6, 8): A bátor Gates (szovjet film). AZ ORVOSTUDOMÁNYI TÁRSASÁG temesvári fiókja a temesvári Román-Szovjet Tanulmányi Intézettel, az Orvostani Intézettel és az Egészségügyi Szakszervezettel karöltve szerdán, 1952 december 17-én, 19 órakor az Orvostani Intézet nagytermében az egészségügyi személyzettel plenáris ülést tart, amelynek napirendje a következő: 1. Az agykéreg élettana. 2. Az ápolónő szerepe és magatartása a kórházban. — HASZNOS és olcsó ajándékok a télif?,-ünnepre nagy választékban találhatók az „O.C.L. Produse Industriale“ alábbi eladási helyein: 24-es számú fiók: 1., Biv. 30 Decembrie No. 6. 14-es szánni fiók: I., Str. Engels 5 sz. 6-os számú fiók: I., Str. Anton Pan No. 1. 40-es számú fiók: IV., Piaţa Tolbuchin II sz. (529) — LOTTO. A heti lottó 1952 december 15-iki húzásán a következő 10 számot húzták ki: 25, 27, 66, 84, 32, 65, 64, 22, 46, 62. ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRAK. I. kerület: a 2. számú, állandó ügyeletes (Libertátis-tér) és az 1. számú (Unirii-tér); II. kerület: az 5. számú (Dacilori-utca); III. kerület: a 7. számú (Balcescu-tér); IV. kerület: a 11. számú (Preyer-utca); V. kerület: a 12. számú; VI. kerület: a 13. számú és Szabadfalun: a 29. számú gyógyszer ELVESZETT: — PIERDUT bilete de vite, eliberate în Pâncota, pentru un bou alb și unul gri, de 9 ani. Declar nule. Oláh Josif, Timișoara. (524) — PIERDUT permis de bicicletă No. 4656 Lgj, seria No. 1112161 marca Mifa, pe numele RAFILA IONATAN, Lugoj. Declar nul. (530) — PIERDUT permis de bicicletă No. 4279 Lgj, seria No. 992986 marca MIFA, pe numele Iliaș Constantin, Ohaba-Forgaci, raionul Lugoj. Declar nul. (531) — PIERDUT permis de bicicletă No. 6469 Lgj, seria No. 1833242, marca Brenabor, pe numele Brancu Roman, Ohaba-For gaci, raionul Lugoj. Declar nul. (532) — PIERDUT certificat de naștere seria Ha 670226 Timișoara, pe numele Friedmann Petru. Se declară nulă. (533) — PIERDUT bon bidon ara gaz Competrol No. 28888, Weiss Josif. Declar nul. (534)