Szabad Szó, 1953. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1953-02-01 / 26. szám

Tanácsadó zöldség- és főzeléktermelőink számára A zöldség- és főzelékfélék vetőmagvainak előkészítése A főzelék- és zöldségfélék jó ter­méshozamának egyik alapfeltétele a vetőmagvak kiválasztása és azok elő­készítése. Fontos, hogy a vetőmagvak egészségesek, tiszták, teljesek és ránc­­mentesek legyenek, kivéve egyes bor­­sófajtákat. Az egészséges és érett vetőmagvak már külsőleg felismerhetők. Színük élénk és jellegzetesen fényes. Egyes vetőmagvak, mint a sárgarépának, paszternáknak és zellernek — amikor frissek, igen kellemes illatuk van, amelyet, ahogyan öregszenek, elveszí­tenek. A káposzta-, uborka- és hagy­mamagvak, ha nem átlátszók s pené­szes szagúak, akkor állottak, régiéik. Vetés előtt feltétlen szükséges meg­vizsgálni az összes megrostált és portala­nított magvak csirázóképessé­­gét, tisztaságát, hogy megállapíthas­sák az előirányzott talajhoz szüksé­ges vetőmagmennyiséget. A csirázóképességet úgy állapítjuk meg, hogy a meglévő magvakból vá­logatás nélkül kétszer 100 szemből próbát veszünk. A próbamagvakat tá­nyérba helyezzük két itatóspapír közé és kevés vízzel megöntözzük. A tá­nyért meleg helyre tesszük és ügye­lünk, hogy az itatóspapír mindig ned­ves legyen. A zöldségmagvak kikelé­séhez kedvező, 18—20 C fok hőmér­sékletről gondoskodjunk. Itatóspapír közé azonban csak az apró veteménymagvakat tesszük. A nagyobb próbamagvakat, mint borsó-, bab- és cékla­magvakat tiszta és ned­ves homokba tesszük, hogy kikelje­nek. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy a főzelékfélék magvai fajtánként különböző időben csíráznak. A csírá­zás ideje nemcsak fajták, hanem a növénymagvak kora, érési foka, nagy­sága, s a környezet hőmérséklete szerint változik. A gyakorlatban a csírázás ideje a következő: a pa­prika 10—12 nap alatt, uborka 5—5 nap, hagyma 10—12 nap, karfiol 4—6 nap, tök 8—10 nap, tor­ma 15—20 nap, sárgarépa 15—20 nap, paszternák 15—18 nap, petrezse­lyem 18—20 nap, paradicsom 8—12 nap, kékparadicsom 10 — 15 nap, hagy­ma 12—15 nap retek 5—8 nap, zel­ler 8—15 nap, saláta 4—5 nap, vörös­cékla 8—12 nap, spenót 5—6 nap, káposzta 4—6 nap alatt csírázik ki. Az idő előrehaladottsága miatt tar­tományunk szocialista és magán­­szektorában a legrövidebb időn belül minden zöldségtermelőnek, biztosítania kell a szükséges jó minőségű vetőma­got. Egyes veteménymagv­aknál a csí­rázóképesség megállapítása több mint 15 napot vesz igénybe. Ezért feltétle­nül szükséges, hogy mindenütt már a most következő napokban megkezdjék a főzelékfélék próbam­agvainak meg­vizsgálását. Minden próba, a kicsirázott magvak száma, megmutatja a vetőmag csirá­­zóképességének százalékát. A két próba kicsirázott magvain­ak számát összeadjuk, majd kettővel elosztjuk: a­z eredmény az átlagos csi­r­ázóképes­­­ség százalékát mutatja. Például, ha 100 magból csak 92 kelt ki, akkor 92 százalékos a máig csi­rázóképessége. Hogy a magvak minőségét tökélete­sen megállapíthassuk,­ ismernünk kell csirázóerejüket is. Ezt úgy állapíthat­juk meg, hogy megszámoljuk az első 3 napon kikelt magvakat a káposztá­nál és borsónál, az első 5 napon kikelt magvakat a paradicsomnál és uborká­nál és az első 7 napon­­kikelteket a ré­pánál, petrezselyemnél és céklánál és a többi­­magvaknál. Mennél több ebben az időben a kikel­t magvak száma, an­nál jobb a vetőmag minősége. Ha pél­dául a paradicsom csirázóképessége 94 százalékos, s a kicsi­rázás első 5 napján csak 91 szem kelt ki, akkor azt mondjuk, hogy ennek a fajtának csirázóereje 91 százalékos. Fontos azonban az is, hogy a mag­vak tisztaságát is megállapítsák. Ezért néhány grammnyi magot lemérünk, különválogatjuk a tiszta magot és kü­lön a­z idegen­ anyagot, fejletlen mago­kat, pelyvát, stb. Megmérjük a tiszta magot és a szemetet. Ha például 10 gramm uborkama­gban 9 gramm tiszta ma­got és 1 gramm idegen anyagot ta­lálunk, akkor az uborkamag tisztasá­ga 90 százalékos.­­ A zöldségtermelés növelése érdeké­ben feltétlenül fontos a rendelkezé­sünkre álló vetőmag alapos tanulmá­nyozása, megvizsgálása. Ha mindezek ellenőrzését elmulasztanánk, akkor elő­fordulhatna, hogy az előirányzott te­rületbe 1 kiló mag helyett csak 816 gramm kerülne, s annyi kelne ki. Ilyen esetben­­növelni kell a vetőmagmennyi­­séget. Pontos utasítás szerint kell vet­ni, hogy ne legyenek kihagyások, vagy hézagos sorok Meghagyva a növények között a fej­lődésükhöz és a műszaki m­u­nkák meg­könnyítéséihez szükséges távolságot, egy hektár talajhoz átlag a következő mennyiségű vetőmag szükséges: pap­rika 1 kg, bab 150 kg, uborka 6 kg, hagyma 2,5 kg, dughagyma 400 kg, hagymamag 120 kg, karfiol 0,400 kg, tök 2 kg, zöldbab 80 kg,­­ karam­ábé 0,400 kg, borsó 120 kg, sárgarépa 5 kg, paszternák 5 kg, paradicsom 0,300 kg, kék­ paradicsom 0,500 kg, petrezse­lyem 5 kiló, sárgadinnye 2 kg, görög­dinnye 3 kg, hónapos retek 20 kg, nyá­ri retek 15 kg, őszi retek 8 kg, saláta 2 kg, vöröscékla 15 kg, spenót 25 kg, zeller 0,200 kg, fokhagyma 400 kg, káposzta 0,450 kg. A betegségek megelőzése végett a vetőmagvafjait különböző készítmé­nyekkel kezelik, különösen a paradi­csom, uborka, dinnye, paprika, kékpa­­ra­dicsom, petrezselyem, stb. magvait. A vetőmagvakat szubli­máttal, rézszul­fáttal, vagy for­malinnal kell kezelni. A kezelés a következőképpen tör­ténjék: 1 gramm szubl Rmátot 3 liter vízben feloldunk, az így nyert oldat­ba vászo­nzacs­kóba helyezett p­aradi­­csomma­gvaka­t helyezzünk el és 3—5 percig bennhagyjuk. Miután az oldat­ból kivettük, 10—15 percig tiszt-,­ víz­­ben áztatjuk. Rézszulfá­toldatot úgy kapunk, hogy egy gramm kékkövet 150 köbcentimé­ter vízben feloldunk. A magvakat 5 percig hagyjuk ebben az oldatban, azután hideg víz­ben jól megmossuk. A forma linóldat 40 százalékos hangya­­savból készül — amin­t azt a­­keres­­kede­lem­ben árusítják —, 300 rész víz­zel vegyítve. A kezelt magvakat, mielőtt azokat elvetnénk, szét­ teregetve megszárítju­k. A kezelés néhány nappal a vetés előtt, va­gy a c-nap történjék. Az áztatás­t főleg azoknál a mag­vaknál alkalmazzák, amelyek nehezen kelnek ki, mint például a sárgarépa, petrezselyem, hagymás, cékla, vagy pe­dig gyorsan kikelő növényeknél, de csak akkor, ha a talaj hiányosságait akarják pótolni. Ha a­­melegágyakba­ elvetett magvak­nak a csírázáshoz kedvező feltételeik vannak, csak ritkán alkalmazzák az áztatást Közvetlenül a kertben vég­zett vetésnél­­a legtöbb esetben szük­séges az áztatás. A csírázás meggyorsítását egyes magvaknál áztat­ással végezhetik. E célból a magvakat vízbe teszik, amit gyakran váltanak és addig tartják benn a magot, amíg az megduzzad. Az áz­tatást tömegesen is végezhetik, amikor a magvakat megöntözik, ösz­­szekeveri­k, így tartják 1—2­­napig, amely idő alatt még egyszer-kétszer összekeverik, nehogy a­zok felmele­gedjenek. Ezt a növény­kezelési mód­szert azonban a fenti feltételek szi­gorú betartása mellett kell elvégez­ni, amely feltételek biztosítják a nö­vények rendes­­kikelését, a bőséges zöld­ségtermést A városi néptanács kertészetében télen is folyik a munka A városi kertészet üvegházainak tetőablakain megtörnek a január dél­előtti nap gyenge sugarai. A kertészet körül a fagyos, havas mezők, a bega­­rr­enti fák és bokrok mély, téli álmukat alusszák, de az üvegházak kéményei­nek felfelé törő füstje messziről jelzi, hogy ott benn dolgoznak: mesterséges meleg légkörben nevelik és gondoz­zák, a ki tudná megmondani hányfajta virágot s örökzöld dísznövényeket Január. A kertészet üvegházaiban ilyenkor kezdődik a növények szaporí­tásának időszaka, hogy tavaszra ele­gendő palántát biztosítsanak váro­sunkban, tartományunkban a parkok, terek és útvonalak díszítésére és a kü­lönféle intézmények, fürdők, vállala­tok virágszükségletei kielégítésére. Az üvegházakban 14—20 fokos meleg van. Az anyanövények üvegházában ápolják, szaporítják a szőnyeg­virá­gok különböző válfajait, melyek nyá­ron mint élő szőnyeg díszítik parkjain­kat, tereinket. A kellemes melegben, csendben folyik a munka: — az anya­növényt szétszedik 6—8, vagy még több részre és elültetik. Fekete­­Már­ton, a kertészet központi osztályának felelőse gondosan ellenőrzi ezt a mun­kát, mert n­agyrészt ettől függ a sza­porítás sikere. Az üvegház más részében Gálics Ju­lianna és Neamtu Mária segédmun­kásnők dolgoznak. Munkájuk első pil­lanatra játéknak látszik, amint a gom­­bostüfejnyi apró begonia-palántákat a kicsinyke villa segítségével egy homo­kos földdel telt fájába ültetik. Alapo­sabb megfigyelés után azonban kitű­nik, hogy e munkához biztos kéz és nagy türelem kell. „Tavaszig 70.000 begonia-palántát nevelünk." — mondja Gálics Julia . Minden egyes palánta háromszor ke­rül kezünkbe: először most, amikor palántázuk, másodszor, amikor cse­repekbe ültetjük és harmadszor, ami­kor a melegágyba kerülnek A következő üvegház hőmérője 20 fokot mutat. A tíz nappal ezelőtt ide­ültetett szőnyegvirágoknak most már erőteljes gyökereik vannak s hogy semmi se gátolja fejlődésüket, állan­dóan ügyelnek a hőmérsékletre, össze­szedik a lehullott leveleket, stb. Ebben az üvegházban figyelik meg az üveg­­burokban elhelyezett különböző vi­­­jágmagvak csirázóképességét is. Nemsokára megkezdik a fészkesek: dahlia, kanna, stb. ősszel kiszedett gumóinak előkészítését a kiültetéshez, ami szintén sok munkát igényel. Park­jaink másik kedves virága a horten­zia, is zöldes már és apró cserepek­ben szépen fejlődik. Itt találjuk az üvegházban a nyáron oly kellemes il­latú vaniliavirágokat is. Egy másik üvegház­ban, pompás színű nyitó ciklámenek és primőrök varázsolnak tavaszt a télbe és a ko­rai jácintok bontogatják illatos bim­bóikat. A kertészetnek exotikus üvegháza is van, az úgynevezett pálmaház,­ahol a 10—50 éves pálmák mellett felfedez­zük a d­atoly­afát és a csupán három­éves, de hatalmas banánfát, amely ta­valy nyáron a II. kerületi park egyik virágágyát díszítette Van itt még le­gyezőpálma, babérfa, aloe-félék, kaktu­szok és számos jól- és kevésbbé ismert örökzöld dísznövény. A kertészet büszkesége az elmúlt esztendőben helyi erőforrásokból ké­szített két hatalmas üvegház, melyek megvalósításában különösen Fésűs János kovács és Kosztics Fülöp asztalos vette ki részét. Van egy szegfűház is, ahol többezer szegfű nevelkedik. Hogy­ a töveket a nehéz bimbók le ne húz­zák, és a virágok egyenesen fejlődhes­senek a dolgozók egyes sorok között, hosszában és keresztben vékony dró­tokat húztak, így meggátolják, hogy a nagy téli szegfűk — melyek jövő hó­napban már nyílni kezdenek — elha­joljanak, vagy eltörjenek. A másik új üvegházban a begóniákon és többféle más virágon kívül a mi­mózafák is bimbóznak már s március­ban apró, sárga virágaik virágkeres­kedéseink büszkeségei lesznek. A hideg ellenére a szabadban is folyik a munka. Vulpe Vasile és Tóth Ferenc s­zakképes,illett kertészek irányításával számos dolgozó szorgoskodik, hol a melegágyak elkészítésén, hol a virág­ágyak körül, amelyekben üveg alatt a kevésbbé kényes virágokat nevelik. Egyesek trágyát, mások ablakkerete­ket h­ordozgatnak, javítgatnak, vagy a virágcserepeket készítik elő A kertészet munkakollektívája fá­radhatatlanul dolgozik, hogy tavaszra minél több és szebb virágokkal szépit­­htessék városunkat. .. A városi kertészet c. üvegházában A kulturprobléma a „nehéz" kérdés? A gyarmatai állami gazdaság ének­kara és tánccsopportja is benevezett az országos szakszervezeti kulturverseny- be. A benevezéskor annak rendje és módja szerint megválasztották a ver­senybizottságot is, amelynek az lett volna a kötelessége, hogy a kultúrcso­­port munkáját támogassa, ellenőrizze,­­a versenyt előkészítse. Mindez „régen“, még múlt év má­jusában történt — tehát ne­m­ szabad csodálkozni, ha a versenybizottság azóta „megfeledkezett“ kötelességéről. De nem úgy a tá­nccsoport és az ének­­kar, melyeknek tagj­ai főképpen oly­an dolgozó földművesek, állatgondozók stb., akik most először fejtenek ki ku-f- lúrtevékenységet , legyűrve a nehéz­ségeket, kitartóan, lelkesen dolgoztak, készülődtek a versenyre. A nyári kampányban a napi fáradságos munka után késő este­ tartották a próbákat, igyekeztek, dolgoztak, hogy eredményt érjenek el. A versenyszabályzat elő­írása szerint vasárnaponként a szom­szédos falvakban előadást tartottak bemutatták tudásukat. A versenybizottság és az állami gazdaság vezetősége azonban egyetlen egyszer sem elemezte ki­ a kulturcso­­port munkáját, nem ellenőrizte­ a pró­bákat, nem segítette a­z együttest, hogy a legegyszerűbb kellékeket beszerez­hesse, így a tánccsoport mindmáig a tánctanár füttyszavára tán­col — ak­ikor, amikor Gyarmaton számosan ját­szanak v­alamilyen hangszeren. Az ál­lami gazdaságnak is több olyan alkal­mazottja van, aki akkor d­eonon ját­szik. Zenekíséret hiányában az ének­kar nem készülhetett például magán­­számmal sem, holott Sand­u Constan­tin, a szőlészeti osztály dolgozója, minden bizonnyal dicsőséget szerzett volna a ku­ltúrcsoportn­ak szólóéneké­vel. De mivel a versenybizottság „aludt“, nem ismerték a szabályzatot sem, amely hangsúlyozza, hogy a kul­­turverseny egyik fő célja a rejtett te­hetségek felkutatása. Január 27-én a ka­rmester bejelen­tette mind a tagoknak, mind a gazda­ság vezetőségének és szakszervezeté­nek, hogy a verseny első szakaszát csütörtök este tartják meg s kérte an­nak előírás szerinti előkészítését. Hogy az illetékeseik milye­n „mozgósí­tó munkát“ végeztek, elég annyit mondanunk, hogy csütörtök este a jég­hideg kultúrteremben nem volt közön­ség, de még a kedden hevenyében összeállított versenybizottság tagjai sem jelentek meg (a régi bizottság­­ugyanis már egyáltalán nem­­létezett). Iovanov elvtársnak, a gazdaság ad­minisztratív igazgatójának éppen az­nap este Bukarestbe kellett utaznia, a gazdaság párt-alapszervezetének titká­ra is aznap megbetegedett, Predescu Ioan kulturfelelős is aznap valamilyen iskolában volt a városban, az egyik­­tisztviselőnek is aznap el kellett utaz­nia és így az új bizottságból mind­össze 2­3-an maradtak otthon. A verseny napjára a bizottság elnö­kének el kellett volna készítenie a versenybizottság és kulturcsoport 8 hónapos tevékenységének beszámoló­ját. Munteanu Nicol­ae nem tartotta meg a beszámolót,­­arra hivatkozva, hogy ő csak két hónapja elnöke az üzemi bizottságnak és nem ismeri elődje, Manda Dum­itru tevékenysé­gét. Az igazság azonban az, hogy sem ő, sem elődje, sem a kulturfelelős, de a versenybizottság egyik tagja sem vezetett nyilvántartást a kiszállások­ról, helyi műsorokról és így senki nem tudja, pontosan milyen tevékenységet is fejtett ki az utóbbi hónapokban a kulturcsoport, pedig ez szintén döntő fontosságú a verseny szempontjából. Iovanov igazgató elvtárs nem törő­dött azza­l, hogy a táncosok zenére vagy füttyre táncolnak, a karmester­nek nehézsége van az énekesek tobor­zásánál, a p­róbákra nem teremtették meg a megfelelő feltételeket sem a kulturcsoportnak, sem a városból ki­járó oktatóknak. Muntean­u elvtárs sem törődött, hogy lesz-e verseny vagy nem, mert ha Manda nem törte rajta a fejét, ő miért fáradjon, úgyis „nehéz dió“ a kulturprobléma a gyar­matai állami gazdaságban, „tudja ezt mindenki“. Tehát a ku­lturkérdéstől mindenki visszavonult: a­z igazgató, az üzemi bizottság elnöke, a párttitkár, a kultur­­felelős — akit hivatalosan megválasz­tottak, de aki „még olyan fiatal*­ az ilyen munkához —, nem is szólva a versenybizottságról, amely soha sem volt — csak papíron. De hibás a mezőgazdasági munká­sok szak­szervezetének tartományi bi­zottsága­­is, amelynek a tagjai a tere­pen járva, bár felismerték a nehézségei­ket, mégsem segítettek azok kiküszö­bölésében, a hiányosságok eredetének felkutatásában. Miért? Azért, mert e szakszervezet aktivistái könnyedén, felületesen kezelték ezt a problémát, egynapi otta­rtózko­dás után tovább­­állta­k, anélkül hogy bármit is tettek volna a gazdaság kultúréletének meg­javításáért.­­ Az állami gazdaság vezetői megfe­ledkeztek arról, hogy hazánk szocia­lista felépítésében milyen fontos né­pünk kulturális felemelkedését elősegí­teni, elfelejtik, hogy kultúrforradal­­munk győzelméért Pártunk és kormá­nyunk a legmesszebbmenő áldozato­kat hozza. Mint egy jelentős szocia­lista szektor vezetőinek, teljes oda­adással kellene támogatniuk a dolgo­zók kulturális tevékenységét, segíte­niük őket, hogy az elért eredményeket fejleszthessék. A kulturcsoport tagjai­ban ég a vágy szebbet és jobbat adni az eddiginél, mind többet és többet tanulni, tudni, továbbadni — ezt az őszinte soka­t igérő lelkesedést kell szem előtt tartania Iovanov, Munteanu és a többi elvtársnak, felelniük kell azért, ha a kulturcsoport kiesik a most folyó országos versenyből. KOVÁCS JULIA A politikai Könyvkiadóban magyar nyelven megjelent­ ­ A RNK Minisztertanácsának és a RMP Központi Vezetősé­gének HATÁROZATA a városok és az ipari központok kö­rüli zöldségtermelő övezetek létesítéséről a főzelékfélékkel és zöldséggel való ellátás biztosítása érdekében. * GH .GHEORGHIU-DEJ: Beszéd a Bukarest-városi „Vörös Grivica“ vá­lasztókerület választóinak gyűlésén 1952 november 28. * M. G. PERVUHIN: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfor­dulój­a-­ Jelentés a Moszkvai Szovjet 1952 november 6-i ünnepi ülésén. * * MIRON CONSTANTINESCU: Beszéd a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 35. évfordulója tiszteletére tartott ünnepi ülésén. * * CONSTANTIN VASILACHE: Országunkban a munka kötelesség és be­csület dolga. — A munkás- és paraszt levelezők kongresszusa. — Városi és falusi esti párttanfolyamok hallgatói részére, II. kötet. Levél a zsombolyai kultúrotthon tevékenységéről A zsombolyai „Május 1“ kultúrott­hon az elmúlt évben szép tevékenysé­get fejtett ki a lakosság kultúrszí­nvo­­n­alának növeléséért vívott harcban. A város dolgozói számára 1, 52 kultúrmű­sort rendezett. Az év fol­yam­­án 113, különböző kérdésekkel foglalkozó elő­adás is volt, melyeket kultúrműsor­­követett. A kultúrotthon keretében szí­njátszó- és tánccsoport, zene- és énekkar mű­köd­ik­. A kultúrcso­portok az el­m­últ év­ben szép munkát v­égeztek. 10 tagból álló­­tá­nccsoportun­k számos­­népi tán­cot tanult be és adott elő. A 78 tagból álló énekkar műsora gazdag és szín­vonalas volt. Sokat­­fejlődött 17 ta­gú zenekarunk is. Kulturáthionunk tevékenysége azon­ban nem merült­­ki a kulturelőadáso­k rendezésével. Na­gy súlyt helyeztek a könyvtár népszerűsítésére is. A kü­lönböző nyelvű könyveket hamarosan meg is szerették a város dolgozói és szorgalmasan kezdték látogatni a könyvtárat, amelynek a­­múlt évben 136 állandó olvasója volt. Voltak olyan­­napok is, amikor 20—25 do­l­gozó ke­reste fel a­­könyvtárat „valami jó ol­vasnivalóért“. A zsombolyai kulturotthonin­a­k van számos s­a­kkjátéka és asztaliteniszfel­szerelése is. Ezek­ke­l kiváltképpen az ifjúság tölti szívesen az idejét. A he­tenként kétszer tartott közös rádióban i ■­­gaitáson szép számban jelentek meg a város dolgozói. A III. országos­­kulturversenyen résztvesz a „Május 1“-kultúrotthon is. Éppen ezért az idén még sokkal na­gyobb lend­ülettel indult meg a munka, mint tavaly, hogy a kultúrcsoport si­kerrel szerepeljen az országos verse­nyen. Keim Rozália, levelező

Next