Szabad Szó, 1953. június (10. évfolyam, 128-152. szám)

1953-06-02 / 128. szám

f Kedd, MSS stmws . A móricföldi kollektivisták szép eredményei Most, a tavaszi csata után, a bősé­ges termés elérése a gyors és gondos növényápoláson múlik. Ezért a mó­­ricföldi „December 21“ kollektív gaz­daság tagjai a párt­alapszervezet és a vezetőség irányításával, szigorúan be­tartva az agrominimum szabályait, lendületesen végzik a növényápolást. Gyomtalanították 15 hektáron az ár­pát, 3 és fél hektáron a rozsot, 98 hektáron a búzát és 30 hektáron a zabot. Elvégezték a rozs két beporzá­sát és a búza-vetőmag tisztítását. A zöldségeskert növényeit s a dohány­­ültetvényt gyomtalanították és meg­kapálták. Jó munkát végeztek többek között Bohm Stefan, Vestemeanu Teodor, Kraus Konrad, Costel Ion, Sidi Berta, Ciolan Elena és Faur Maria. Bár a gazdaságban szép eredményeket ér­tek el, még komoly hiányosságok van­nak. A versenyt nem szervezték meg, nyilvántartást nem vezetnek róla s igy a kollektivisták nem tudják, hogy melyik egység dolgozott jobban. Az alapszervezet nem ellenőrzi eléggé a brigád­vezetők munkáját, igy azok nem mozgósítják a munkához az összes brigádtagokat, hanem, hogy több mun­kanapegységet szerezzenek, a­z egyes munkálatokat családtagjaikkal együtt végzik el. A mericföldi kollektív gaz­daságban küszöböljék ki a hiá­nyosságokat, hogy még szebb ered­ményeket érhessenek el. Márton Ferenc, levelező ­ Vállvetve a terv győzelméért A December 13-szalagszövögében román, magyar, szerb, német és más nemzetiségű munkások dolgoznak egy­más mellett. S hogy munkájukban minden, képességüket latbavetik, lelke­sedéssel dolgoznak , azt a terv­eredmények mutatják: az eredeti öt­éves terv szerint május 20-án már december 4-re termettek. Ha külön, az idei tervév elejéről számítjuk, ak­kor is van már a naptárral szemben, több mint tíznapi előnyük. Mindannyian személyes életükben sokat, nagyon sokat kaptak az or­szágtól. Nem egyforma módon per­sze, hanem életük más-más vonatko­zásában: örömöket, a munka tartal­mát, eddig nem ismert nyaralások izét, gyermekük gondtalan jövőjét i s ezért igyekeznek, minden erejükkel, ők is minél többet adni a hazának. Regulas Elena a gyár elismert, be­csült élm­unkásnője. Sok ügyes fiatal szövőnőnek volt már az oktatója. Ro­mán nemzetiségű — de a múltban egy sziklányival sem volt­ könnyebb az étele, mint a más nemzetiségű munkásasszonyoknak A tőkések és földesurak uralma szűken és zsugo­rin mérte az örömet Regula­ Elena számára Nem szívesen beszél róla — pedig nem az ő szégyene —, de pár évvel ezelőtt még alig tudott írni-ol­­vasni. Itt a gyárban aztán elvégezte a betűvelő-tanfolyamot. Ez volt a kezdet: miután így megszerezte az ala­pot, igyekszik továbbképezni magát. Jelenleg a szakképesítő-tanfolyam egyik legszorgalmasabb hallgatója. Szabadságát üdülőben tölti, volt már Tuszsádon, Bikszádon. Több mint valószínű, hogy idén is elutazik, a he­gyek közé, vagy tengerre. Sokféleképp érezte, milyen becsületet szerzett neki jó munkáját nemcsak, hogy nyaralni küldik, hanem róla, a tegnap írástu­datlan, semmibevett munkásnöről nemrég még szobrot is készítettek. — Pedig nem csináltam én semmi különöset — szokta mondani —, csak azt, hogy dolgozom, igyekszem, pon­tos vagyok, lelkiismeretes. De hiszen ez természetes. Mióta magunknak dolgozunk, nem is tudnám másképp... Stoffel Elisabeta szintén szalagszö­­vőnc. Ő is az élenjárók közé tartozik. Május első húsz napjában például 124 százalékra teljesítette tervét. Nem elégszik meg saját, jó munkájával, másokat is tánít. Az ő keze alatt ta­nulta meg a szakmát Rózsa Erzsébet és számosan mások. Stoffel Elisabe­ta a maga, meg a családja életén ke­resztül mén le, hogy a német nemzeti kisebbséghez tartozó dolgozók is mennyire édes gyermekei a Népköz­­társaságnak. Van két lánya: a Nikosz Belojánnisz-gyárban dolgoznak. A ki­sebbik a dalárdában énekel. Fiatal kislány — abban a korban, amikor az édesanyja még türét sem ismerte a nyaralásnak, ő már bejárta az ország­nak jóformán minden szép vidéket­. Volt már a hegyek közt, a tengeren egyaránt. Idén egyébként Stoffel elv­­társnő is készül elutazni, gyógyhely­re, a reumáját kikezeltetni. Bárányi Aurora a felvető­ osztályon dolgozik. Neki is második otthonává, szeretett munkahelyévé vált a gyár. és felszabadulás előtt sokat kínlódtak. Férjének - mert magyar — hol volt állása, hol nem. Most már látja, másképp mérik az embert: a munkája után. És Bárányi elvtársnő jól dolgo­zik. Május első húsz napjában 142 százalékra teljesítette tervét. Két kis­lánya van. S mint minden édesanya, sokszor eltervezi ő is, várjon milyen pályára taníttassa őket. Tudja, hogy a legneszészebb terveket készítheti: ezek nem ábrándkészek, h­anem a való­ságon, a reális lehetőségeken alapul­nak. Pénzébe nem kerül, hiszen az állam segíti, taníttatja a dolgozók gyerekeit. S ha azt akarja, hogy­­iny­any­elvükön tanuljanak a gyere­kek, számos magyar tannyelvű közép­iskola, műszaki és főiskola közt válo­gathat. De ez csak néhány, kiragadott pél­da, a December­­ t­ -­szalagszövödéből. ■"Sorolhatna az ember még sokat, na­gyon sokat. Azokról, akik különböző nyelven beszélnek és egy módon gon­dolkoznak: akik vállvetve együtt har­colnak az országot fejlesztő ötéves terv négy esztendő alatti megvalósítá­sáért. KOVÁCS ÉVA * A PÁRTÉLET HÍREI A párttagjelöltekkel való foglalkozás az „Electrobanat“-gyárban A­z „Electrobanat“ gyár párt-alapszer­­vezetének bürója néhány hónappal ezelőtt még nem tekintette fontos feladatának a tagjelöltek nevelését. Abban a téves felfogásban, hogy „elég megszervezni, a többi megy magától is“ — az alapszervezet bárója e téren elhanyagolta a politikai munkát. A városi pártbizottság kibővített gyűlésén, amelyen résztvettek az alap­szervezetek titkárai is, kielemezték, hogyan foglalkoznak az alapszerveze­tek a tagjelöltfelvétellel. Ez a gyűlés, valamint a városi pártbizottság ál­landó irányítása és ellenőrzése, akti­vistáinak a terepen végzett munkája, értékes segítséget nyújtott az „Elec­­trobanat“ alapszervezetének. Egyik alapszervezeti gyűlésen a büró kielemezte, hogyan folyik a tag­jelöltek felvételével kapcsolatos poli­tikai munka, milyen tevékenységet fejtenek ki a párttagok. Kitűnt, hogy a politikai munka azért volt gyenge, mert az alapszervezet nem minden tagja ismeri pártunknak a tagjelöltek felvételére és nevelésére vonatkozó utasításait. Bár többször is feldolgoz­ták ezeket az utasításokat, nem he­lyeztek súlyt az előadások elmélyíté­sére. Az alapszervezet elhatározta, hogy mégegyszer ismertetik az uta­sításokat a párttagokkal, majd mun­n­katervbe foglalták azt is, hány elő­adást tartanak az alapszervezet kibő­vített gyűlésén ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan. Az alapszervezet em­e intézkedései elsősorban a pártélet megerősödését ereményezték A párttagok és tagjelöl­tek 80—90 százaléka vesz részt az alapszervezeti gyűléseken, a tagsági díjakat száz százalékban kiegyenlítik, a pártoktatási formák látogatottsága, valamint az előadások és szemináriu­mok színvonala jelentősen megjavult. Az alapszervezet konkrét feladattal bízta meg az összes párttagokat. A legjobb párttagok azt a feladatot kapták, hogy rendszeresen foglalkoz­zanak a termelő és társadalmi mun­kában kitűnt pártonkívüli dolgozók­kal, sztahanovistákkal, élmunkások­­kal — azokkal, akik tettekkel bizo­nyították be, hogy méltóak a tag­­jelöltségre. Így egyes osztályokon, mint az esztergályos-osztályon, az öntödében, stb., a párttagok nagy része állandóan foglalkozott a tagjelöltfelvétel kérdé­sével. Rédli József élmunkás párttag Tóth József IMSZ-taggal foglalkozott, akit segített, hogy megismerje a párt alapszabályzatát és a pártdokumen­tumokat. Kis Teréz sztahanovista párttag Kelemen Ágnessel foglalkozott. A taggyűlés Tóth Józsefet és Kelemen Ágnest is felvette a tagjelöltek sorába. Az Electrobanat párt­ alapszerveze­­tének kommunistái nevelték lova­son tagjelöltet, aki élenjár a haladott munkamódszerek alkalmazásában. Ma­gasabb szakmai képzettségéért né­hány hónappal ezelőtt a hüvely-osz­tály mesterévé nevezte ki a gyár ve­zetősége. lova elvtárs új beosztásá­ban is szilárdan megállja a helyét. Itt máris jobbak az eredmények a ter­melési folyamat megszervezésében Azelőtt ez az osztály rohammunkával teljesítette tervét, ma pedig élenjáró a terv idő előtti megvalósításáért vívott harcban. Azzal, hogy az arra érdemes dol­gozókat felvették a Párt tagjelöltjei sorába, nem ér véget a velük való foglalkozás. A párt­alapszervezet nap mint­­ nap foglalkozik nevelésükkel, hogy a jelöltségi idő alatt magasabb politikai és szakmai kiképzésban ré­szesüljenek. A tagjelölteket pártokta­­tási formákba osztották be, s konkrét feladattal bízták meg őket. A tagjelöltfelvétel azért javult az utóbbi időben az Electrobanat-gyár­­ban, mert tervszerűen foglalkoznak a pártonkívüliekkel, nevelik őket. A gyár kommunistáinak egyénileg vég­zett politikai agitációs munkáján kí­vül faliujságcikkekben, előadásokon, stb. megvitatták ezt a problém­át. A kommunisták különösen olyan élen­járó dolgozók nevelésével foglalkoz­nak, akik bebizonyították Pártunk iránti hűségüket. Ezeknél az elvtár­saknál a párttagok nevelő módszere az, hogy megmagyarázzák Pártunk harcának célját, megismertetik velük a szervezeti szabályzat pontjait és a párt egyéb fontos dokumentumait. Szanit Pál ifjúmunkás egyike azok­nak a tagjelölteknek, akiket az öntöde kommunistái neveltek. A napokban, amikor a párt­alapszervezet nyílt gyű­lésén felvették a tagjelöltek sorába, Stanit elvtáns őszintén, határozottan mondotta: „Ez a nap életemnek leg­boldogabb napja. Igyekszem ezen túl még jobban, még többet dolgozni, hogy IMSZ brigádunk minél több önt­vényt adjon. Harcolok hibáim ellen, s szorgalmasan tanulok, hogy mire letelik a párttagjelöltségi idő, kiér­demelem a párttag megtisztelő dik­ét“. Ugyanezen a gyűlésen meg­vitatták Heinzhon Olga kérvényét is. A politikai agitációs munka mellett a tagjelöltfelvétel megjavításához hozzájárult az is, hogy a párt-alap­szervezet megjavította az IMSZ —ta fontos tagjelölt-forrás — politikai ve­zetését. A pártbüró ismertette az IMSZ vezetőszerveivel Pártunknak a tagjelöltfelvételre vonatkozó doku­mentumait. A kommunisták konkrét feladatokat kaptak az ifjúmunkások nevelésével kapcsolatban. A napokban 6 ifjúmunkás jelentke­zett az alapszervezet titkáránál. Ki­jelentették- ismerik Pártunk harcának célját, részt akarnak venni a párt­munkában, s felvételüket kérték a tagjelöltek sorába. Az alapszervezet bárója a pártta­gokat az éberség szellemében ne­veli, hogy előrehaladott gondolko­zása minden tekintetben megbízható elemek lépjenek be a pártba. A fali­újság is nagyrészt betölti nevelő szerepét. A tagjelöltfelvétellel kapcsolatban megjelent cikkekben, a jelöltekről a dolgozók bírálat és önbírálat szelle­mében írnak, így kialakul a dolgozók aktív részvétele annak elbírálásában, hogy a tagjelöltek mennyiben felelnek meg azoknak a magas követelmények­nek, amelyeket a Párt tőlük elvár. Az Electrobanat párt­ alapszerveze­­tének további munkájában a tagjelölt­­felvétellel kapcsolatban vigyáznia kell, hogy annak ne legyen kampány­jellege. A tagjelöltek felvétele ál­landó feladatként álljon pártszerveze­teink előtt. Éppen ezért, magas szín­vonalú politikai munkát kell kifejteni. SZABA­D SZÓ­ 3 Az óteleki néptanács fordítson nagyobb gondot a legelők karbantartására Ótelek község néptanácsa nem to­lódik a legelők karbantartásával. A legelőkön a kutak elött nincs vályú, ezért a jószágot nem lehet rendesen megitatni, ami károsan befolyásolja a tejhozamot. Pártunk és kormányunk az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági kampány előkészítéséről és végrehaj­tásáról szóló határozata feladatul tű­zi a néptanácsok elé többi között a rétek, legelők karbantartását, legelő­kön a kutak, iratok rendbehozatalát. Az óteleki néptanács tehát intézked­jék azonnal, hogy a kutak elé megfe­lelő aajókat állítsanak fel. Ignácz János, levelező A hibák kiküszöbölésével elérését a betlesházi Fiatal a betlenházi „Nikolaus Lenau“ kolllektív gazdaság. 1952. december 21-én alakította 109 szegény- és kö­zépparaszt, akik már a felavatás előtt felismerték a közös gazdálkodás jelen­tőségét. Az elmúlt esztendőben TOZ- típusú társulásban dolgoztak, ősszel pedig már minden tag úgy döntött: alakítsanak kollektív gazdaságot. Bár hivatalosan a kollektív gazdaságot csak december 21-én ismerték ell, a­­tagok már az őszi vetést és az összes munkálatokat kollektíven végezték. A közös munka rövid idő alatt ered­ményt hozott. A kollektív gazdaság a mezőgazdasági munkáltatókat határ­időre elvégezte. S az idén, már az el­ső év elején gyümölcsöst létesített. A tagok 300 oltott barack-, ailma- és körtefát ültettek el, valam­int 470 szil­vafát és 700 facsemetét, amelyekbe faj gyümölcs­­­faj­t­át oltanak. Ered­ményként könyvelhető el az is, hogy a kollektív gazdaság megkezdte a kö­zös állatállomány fejlesztését:­ 72 bá­rányt, 7 birkát és 20 méhcsaládot vá­sárolt. Kétségtelen­, hogy ezek az eredmé­nyek jelentősek. Most azonban minden kollektív gazdaságra az a feladat há­rul, hogy az elért eredményeket meg­szilárdítsa és tovább fejlessze. A be­­­lenházi kollektív gazdaságnak, hogy ezt a feladatát teljesíthesse, néhány hibát kell felszámolnia. Mindenek­előtt fel kell számolnia a munkaszer­vezés körül fennálló visszásságokat, szilárdabbá kell tenni a fegyelmet és meg kell erősíteni a belső demokrá­ciát. — A­ párt­alapszervezet teendője, hogy kellő politikai munkával éberség­re, a közvagyon megőrzésére, szocia­lista öntudatra nevelje a gazdaság tag­jait. A betlenházi kollektív gazdaságban nem szervezték meg kellőképpen a termelők­ig-á­dókat és a munkacsapato­kat. A vezetőtanács, amikor a kollek­tív gazdaság tagjait brigádokba osz­totta be, nem vette figyelembe a jó brigádszervezés összes tényezőt­. Egyes brigádokba, csoportokba sok férfit, sok aktív tagot, más brigádok­ba, munkacsapatokba pedig csupán két-három férfit osztott be. Ugyanak­kor a m­eze­i brigádokba olyan tago­kat is beosztottak, akik öregség foly­tán munkaképtelenné váltak, így egyik brigád, munkacsapat jóval erősebb, munkaképesebb, mint a másik. Már a tavasz elején a betlenházi kol­lektív g­azdaság vezetőtan­ácsának az volt a feladata, hogy észszerűen meg­szervezze a brigádokat, állandó terü­letet bízzon mind a brigádok, mind a csoportok gondjaira. Feladata volt továbbá megfelelő brigádfelelősök, cso­portfelelősök kiválasztása, olyanoké, akik felelnek a munkák jó minőségé­ért, a terméshozam emeléséért. A kollektív gazdaság vezetőtanácsa azonban, ha meg is választotta a bri­gád- és csoportfelelősöket, csak né­hány na­ppal ezelőtt osztotta ki a bri­gádoknak az állandó területet; a cso­portok még mindig tervszerűtlen­ül dolgoznak, a határ egyik részéből a másikba vándorolnak, mert nincs ál­landó területük. A betlenházi kollektív gazdaság ve­zetőtanácsának tudnia kell: mint aho­gyan korszerű, nagy gépek nélkül nem lehet bő termést elérni. Ugyanúgy fej­lett munkaszervezés, brigád és csoport nélkül, még a nagy gépekkel sem le­het eredményesen dolgozni. Kollektív gazdaságainkban a munka szocialista szervezése: a brigád, a csoport arra­­való, hogy a szocialista dolgozó a nagyüzemi­ termelés összes előnyeinek — elsősorban a közös munka — ki­használásával a gépekből, az új tech­nikából sajtolja ki mindazt, amit tud. Éppen ezért a kollektív gazdaság ve­zetőtanácsának, Tarka elnök elvtárssal az élen, legfontosabb feladata, hogy az összes tényezők figyelembevételével újraszervezzék a brigádokat és csopor­tokat és haladéktalanul kiosszák azok­nak az állandó területet. A betlenházi kollektív gazdaság másik fontos feladata a belső de­mokrácia megerősítése. A kollektív gazdaságok vezetésének, építésének, fejlesztésének egyik legfontosabb elve a belső demokrácia, a szövetkezeti demokrácia megvalósítása. A betlenházi kollektív gazdaságban gyakran megsértik a belső demokrá­ciát. Ez azt jelenti, hogy Tarka elv­társ nem ismerte fel­ az emberek egy­máshoz való újszerű viszonyát, az új szocialista munkafegyelmet kollektív gazdaságainkban csak úgy tudjuk általánossá tenni, ha a kollektivista parasztok. — férfiak és nők, öregek és fiatalok.— a kollektív gazdaság ösz­­szes főbb kérdéseiben maguk dönte­nek. Ilyenformán a közös gazdaság vezetésében valamennyien résztvevőnek.­­ A betlenházi kollektív gazdaságban biztosítják új eredmények kollektív gazdaságban sokszor előfordul, hogy Tarka elvtárs egyedül, vagy esetleg a vezetőtartács­­csal dönt olyan kérdésekben, ame­lyekben meg kellene hallgatni a ta­■­zok véleményét is. Megsértették a tagok jogait például azzal, hogy tudtuk nélkül 20 méhcsa­ládot vásároltak a tervben szereplő víziszárnyasok helyett. Miután a méhcsaládok vásárlása előnyös volt a kollektív gazdaság ré­szére, Tarka elvtárs azzal érvel: „Tud­ja jól, hogy a tagok ezért nem von­ják felelősségre“. Hiba ez mégis, mert nem kérte ki a tagok vélemé­nyét. Ez a tagok jogainak megsér­tését jelenti még akkor is, ha Tarka elvtárs helyesen járt el s olyan intéz­kedést tett, amely hasznára van a kö­zösségnek. Tarka elvtársnak nem szabad elfelejtenie: a tagok jogainak megsértése sokszor azzal a káros következménnyel jár, hogy a tagok nem érzik magukat a kollektív gazda­ság gazdájának, félreállnak. Nem vesznek részt a határozathozatalban, nem érzik annak fontosságát. A kollektív gazdaságnak sok lelkes tagja van, mint például a két ifjú Buschinger, Biró Márton, Precupas Ghrje, Nezner Milos, Nezner Mates, Majoros Mendel és még számosan, akik fáradságot nem kimélve dolgoz­nak s ügyelnek a közvagyonra. Van­nak azonban olyan tagok is, akik a kellő öntudat hiányában még nem szabadultak meg a régi rossz­ szoká­soktól, közösségellenes hajlamuktól, amelyeket valóban nem könnyű ha­mar levetkőzni. Az ilyen fegyelmezet­len tag nagy kárt okozhat a kollektív gazdaságnak. Ilyen tag például Drá­gán Ferenc. Tavasszal, amikor a gyü­mölcsfa permetezéséhez osztották be, a már jól elkészített permetezőoldatba több olyan szerből, amelyek a gyü­mölcsfákra káros hatással lehetnek, nagyobb adagot tett be a megenge­dettnél. Amikor pedig zabot vetni küldték ki, este, ahelyett, hogy vissza­vitte volna a megmaradt zabvetőma­got, teletette az állatokkal. A kollektív gazdaság tagjai az év­­végi közgyűlésen megszavazták a bel­ső szabályt és megfogadták, hogy a fegyelmezetleneket, a közvagyon rongálód, megbüntetik. Ez azonban csak ígéret maradt. Eddig még a fe­gyelmezetleneket szóval sem intették meg. Ezen a téren tanulhatnának a szécsényi kollektív gazdaságtól, ahol a tagok megdicsérik az arra érdeme­seket, s munkanapegység levonással büntetik meg azokat, akik megkárosít­ják a közösséget. E­zen a téren a vezetőtanácsnak har­cosabban kell kiállnia. Semmiképpen sem méltó az a magatartás, amelyet Precupas elvtárs és­­Késne tanúsított, amikor el sem ment arra a gyűlésre, a­hol a fegyelmezetlen tagokat" akarták meginteni. A fegyelem­szegőkkel szem­ben nem lehetnek közömbösek, hiszen akkor saját maguk ellenségei. A hibák gyökere elsősorban ott van, hogy a párt­alapszervezet, Cabula Pavel titkárral az élen, nem fejt ki kellő politikai felvilágosító és meg­győző munkát a munka megszervezé­se, a fegyelem és a belső demokrácia m­egerősítése, a tagok szocialista ön­tudatának növelése érdekében. A lé­tén nem tartották meg rendszeresen a­ tanfolyamok előadásait s ennek ká­ros hatása a gyakorlatban megmutat­kozik. A párt­alapszervezet nem fog­lalkozik a párttagokkal és nem mozgó­sítja őket arra, hogy élenjárjanak a munkában. Kósáné és Cabuta elvtárs példamutatók a munkában, de vannak olyan tagok, akik nem érzik át mun­kájuk fontosságát. Tatár Pál elvtárs, éjjeli­őr nem elég éber. Sokszor este és éjszaka, amikor kint kellene lennie ez udvaron, az irodában ül. A párt-alapszervezetnek segítenie kell a vezetőtanácsot a munkálatok megszervezésében,­ a csoportok állan­dó területének kiosztásában és a bel­ső demokrácia megerősítésében. A párt-alapszervezet minden tagjának élen kell járnia a munkában és szí­vós, türelmes, állandó nevelő mun­kával a szocialista öntudatot, a mun­káját fegyelmezetten ellátó kollektív gazdasági taghoz méltó­nj öntudatot minél előbb ki kell fejlesztenie. Ne tűrjék meg azt, hogy egyesek — mint például Daschinger Katalin is —, meg­bontsák a román, német és magyar dolgozó parasztok testvéri együtt­működését. Lépjenek fel erélyesen a­ legkisebb soviniszta megnyilvánulás­sal szemben is és neveljék a tagokat az egymás iránti szeretet és megbe­csülés szellemében. E hibák felszámolása megteremti a lehetőséget, hogy a betlenházi kol­lektív gazdaság virágzó gazdasággá­ váljon, s a tagok életszinvonalai szüntelenül emelkedjen. B. JAKAB MÁRIA

Next