Szabad Szó, 1953. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1953-09-01 / 205. szám

2 A pártmunka megjavításáért (A vezércikk folytatása) A mezőgazdaság szocialista átala­kításának művében a pártszervezetek­nek őrködniük kel­l a szabad elhatáro­zás elvének szigorú tiszteletben tartása felett, vissza kell verniük és keményen meg kell büntetniük bármilyen ad­minisztratív kényszer alkalmazásának irányzatát. A pártszervezeteknek szüntelen felvilágosító munkát kell végezniük a dolgozó parasztok között, hogy konkrét tényeknél győzzék meg őket: a szocialista mezőgazdaság útja az egyetlen biztos út a kis- és közép­parasztok számára, a jólét és boldog­ság felé. A pártszervezeteknek teljes határo­zottsággal vissza kell verniük az ad­minisztratív és pártszerveknek a be­gyűjtés, adók, a földcsere, stb terén elkövetett bármilyen visszaélését és a legnagyobb szigorúsággal kell véde­nie a népi törvényességet. A falusi pártszervezetek egyik nagy­­fontosságú feladata minden egyes párt­­szervezet köré széles pártonkívüli ak­tívát létesíteni, mert egy ilyen aktíva erőteljes összekötő láncszem a párt és a dolgozó parasztság tömegei között. Felhasználva a pártocsk­vül­i dolgo­zók politikai aktivizálását és megn­ö­­vekedett öntudatát, a párt szervezetei­nek mind nagyobb számban de be­vonni ősei a közügyek vezetésében való részvételbe, felelős munkára kell előléptetniük őket. A plenáris ülés megköveteli a pártszervezetektől, hogy szakadatla­nul munkálkodjanak egyes pártszer­veknek és kádereknek a tömegektől való elszigeteltsége felszámolásáért. Szükséges, hogy haladéktalanul véget­­vessenek annak az irányzatnak, mely a dolgozók nevelése és szervezése ele­ven munkáját a pártmunkában, büro­kratikus módszerekkel, körlevelekkel, instrukciókkal­, telefonutasításokkal, gyűléseikkel való visszaéléssel helyet­tesül. A párt­káderek, a pártszervek és szervezetek hallgassák meg figyel­me­sen a tömegeket, legyenek készek ar­ra, hogy ne csak tanítsák a tömegeket, hanem tanuljanak is tőlük, ösztönöz­zék az alulról jövő bírálatot, kímélet­lenül harcoljanak azok ellen, akik el­fojtják a bírálatot. Állandó gondot kell fordítaniuk a dolgozók életszínvonala növelésére, mozgósítaniuk kell a ter­melés növelésére, a haza felvirágzása és a nép jóléte biztosítására. A pártszerveknek behatóan fel kell használniuk a tömegekkel való kapcso­lat megerősítésének összes formáit — az agitációt és a politikai tömegm­unka más formáit, a pártsajtót, a néptaná­csokat, a szakszervezeteket, az ifjúsági szervezeteket, a nőküldötteket. Különleges figyelmet kell fordítani a szakszervezetek irányítására a párt által, a bürokratzmus felszámolására, amely m­ég megilyutvány, egyes szak­szervezetek tevékenységében, a szak­szervezetek tömegmunkájának megja­vítására, a munkások és tisztviselők anyagi és kulturális szükségleteiről való gondoskodásuk megerősítésére. Az IMSZ-szer­vezetek munkájának megjavítása érdekében a pártszerveze­teknek kötelességük szeretettel és hoz­záértéssel foglalkozni az IMSZ-szerve­­zetekkel, tevékenységüknek nem idő­szakonkénti, hanem állandó irányítá­sát, támogatását biztosítani. A Párt egyik fontos feladata, meg­erősíteni a kapcsolatot az értelmiség széles köreivel. Az előrehaladott értel­miség a nép nemzeti büszkesége. A néphez hű értelmiség értékes hozzájá­rulást adott és ad a népgazdaság és a kultúra fejlesztéséhez, a népi demo­kratikus rendszer megerősítéséhez. A pártszervezeteknek szüntelenül őrköd­niük kell, hogy kedvező feltételeket te­remtsenek a kultúra embereinek alko­tó tevékenysége számára, hogy megja­vítsák életfeltételeiket, hogy a marxista-leninista ideológia szellemé­ben neveljék az értelmiséget. A forradalmi éberség fokozása szük­ségesebb, mint valaha. A béke, a de­mokrácia és szocializmus erőinek si­kerei erősen nyugtalanítják az impe­rialistákat, akik továbbfolytatják a lá­zas fegyverkezést, fokozzák provoká­cióikat, diverzionista tevékenységü­ket, különböző kísérleteiket a demo­kratikus tábor belülről történő aláak­­názására. Az RMP Központi Vezetősége bőví­tett plenáris ülésén minden párttag és a dolgozó tömegek nevében kifejezte mély elégtételét, melyet akkor érzett, mikor az SzKP Központi Bizottsága a legnagyobb szilárdsággal szám­olta fel Berija, szocializmus ügyének aljas árulója bűnös kalandját. Az RMP Köz­ponti Vezetősége egyben arra szólítot­ta fel a kommunistákat és minden dol­gozót, hogy vonják le a politikai ta­nulságokat és a konkrét, gyakorlati következtetéseiret az imperialisták és ügynökségeik működéséből. Minden párt­szerv és szervezet szent kötelessé­ge, hogy ne szavakkal, hanem tettek­kel erősítsék a párt és állami ébersé­get, hogy fedjék fel és hiúsítsák meg a kémek, diverzionistáik és szabotálok, az imperializmus ügynökeinek bűnös tevékenységét. A párt szervei és szer­vezetei őrizzék, mint a szemük fé­nyét, a párt sorainak tisztaságát, le­gyenek éberek a párt vonalától való bármiféle eltéréssel, vagy annak el­torzításával szemben. Fel kell számolni azt az elmaradást, amely a tagjelöltek és párttagok fel­vételének munkájában észlelhető. Biz­tosítani kell, az egyéni felvétel irány­elvének szigorú tiszteletben tartása alapján, a pártszervezetek rendszeres megerősítését új párttagokkal, akik tettekkel bizonyították be odaadásukat a párt ügye iránt. A plenáris ülés elhatározta a párt kongresszusának összehívását 1954 március havára. Köszöntsü­k ezt, a párt és a dolgozó nép élete szempont­jából nagy jelentőségű eseményt azzal, hogy minden erőfeszítésünket a párt­­munka megjavítására, színvonalának folytonos növelésére irányítjuk. Csakis így teljesíthetjük becsülettel a Köz­ponti Vezetőség plenáris ülésén meg­határozott feladatokat, amelyek az or­szág gazdaságának fejlődését és a dolgozók élet- és kulturális színvona­lának szüntelen fokozását célozzák! A Központi Vezetőségnek a párt­munka megjavítására vonatkozó Hatá­rozatát megvalósítva, a pártszerveze­tek fokozni fogják mozgósító képessé­güket, amellyel a tömegeket harcra ser­kentik a népi demokratikus állam szüntelen megerősítéséért, a munkás­osztály és a dolgozó parasztság szö­vetségének és a párt, a kormány és a nép egységének megszilárdításáért, a párt politikájának , a szocializmus építésének, a nép jóléte biztosításá­nak, a béke megvédésének politikája valóra váltásáért. MIT OLVASSUNK — A tömegekkel való szoros kapcsolat a párt erejének forrása. 32 oldal, 20 báni — Politikai Könyvkiadó. — Hazánk falvai a bőség útján. 52 oldal, 40 báni. — Politikai Könyvkiadó. — Hogyan dolgozik az állami begyűjtő ügynök. 64 oldal, 53 báni. — Állami Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó N. N. LJUBIMOV: A nemzetközi tőkés hitel mint az imperialista támadó politika eszköze. 188 oldal, 3,57 lej. — Állami Tudományos Könyvkiadó, Bukarest. A. PIRADOV: A titóisták, az amerikai-angol háborús uszítók fegyverhor­dozói. 84 oldal, 1,25 lej. — Az Orosz Könyv Kiadása. — A traktorvezető kézikönyve. 260 oldal, 12 lej — Technikai Könyvkiadó, Bukarest. I. SZ. TURGENYEV: Murov 56 oldal, 0,76 lej. — Az Orosz Könyv Kiadása. A. TOLSZTOJ: Ivan Szudarjov elbeszélései. 72 oldal, 1,06 lej. — Az Orosz ,Könyv Kiadása. M. BELAHOVA: Az értékes rakomány. 136 oldal, 3 lej. — Ifjúsági Könyv­kiadó, Bukarest. — Igaz daliák. 160 oldal, 4 lej. — Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest. SZ SATROV: Beszélgetésem Szamuszenok apóval Egy ravasz pénieszsák, I­szitui báró vett vagyukor a D'tszv­átt tavak bir­tokosa. Nem sok pohár vzel ivott meg életében (a hokiés sokkal arisztokra­­tikusabb ital), mégis úgy vigyázott a tavaira, mintha kincset őrizne bennük. Azokból ugyan földi halandó egyet­len kortyot se iszik ... — A báró pecsétet rakott a Drisz­­vjátira ■ — m­r.ridogattunk a helybéli pa­rasztok, bc­ru­ssiok, lettek, litvánok, lengyelek és négy nyelven szórták a báróm az átkot. Az végül is ha már kiinni nem tud­ta a tavait — hál elitta őket. De a Driszvjáti partjá­n ezután is minden maradt a régiben. A nagy, a visszavonhatatlan fordu­lat akkor következett be, amikor a bárók sorra eltűntek a Baltikumból. A parasztoké lett a föld, a víz. „Tóbirto­­kosszá" vált Szamuszenok apó, az ü­lig csony, pirospozsgás képű, nevetőszemü öreg is. Egyszer egy ismerős halász elött így bökte ki szive bánatát: — Hanem a pecsétet, a báró pecsét­­eit még ma sem vertük le teljesen a tóról. . . — Ostobaságot fecsegsz — korholta a halász. — Halászunk benne? — Hát, h­alászgatunk ... — Isszuk a vizét? — Nem mondom , ihatjuk. — Mi kéne még neked, te telhetet­len? — Hogy mi? Villanyfény... — No nézd, hogy száguld! A báró­nak még jó volt a mécses is. — Fütyülök a báródra! Munkaegy­ségeim után vagyok én is olyan báró a kolhozban, mint amilyen báró­m volt. Bizony, ide feltétlenül vízierőművet kell építeni. A két egyszerű kolhozparaszt be­szélgetése után rövidesen valóság lett az apa ködösen felderengő álmából. És most itt állunk Driszvják­ban, ebben az ősi belorussz faluban, há­rom ország — Belorusszia, Lettor­szág és Litvánia — határának a csücs­kében. Előttünk az építkezés. Lüktet, za­lan­g az élet. A parton, ahol különböző hangú motorok, gépek feleselnek egy­mással, látszik már egy tető alá ho­telt épület, a közös Vízierőmű épü­lete. Végéhez közeledik a nagy munka. Abba az izgalmasan örömteli szaka­szába lépett, amikor a vezetők már az avató beszédről és a fanfárokról tárgyadlnak. Kinek a beszéde vezesse In■ az ünnepélyes pillanatot? Kit il­let a dicsőség, hogy elsőnek nyúlhas­son a kapcsolókarhoz? Honnan sze­rezzenek kürtösöket? Amint nézegettük az ősi Driszvfáti­­nak ezt a szokatlanul új keretét, eszünkbe fűlött: meg kellene interjú­volni az építkezés szülőapját — az öreg Szamuszenok apót. A hetvenötéves kolhozparaszt házá­hoz széles ösvényt tapostak az újság­írók. Nyilván azért, fogadott úgy bennünket, mintha egész életében ezt csinálná: interjúkat ad és otthonában sajtókonferenciákat rendez. — örülök, hogy látom — üdvözölt Mihail Ivanovics apó. — Bem­utatom a feleségemet, Froszenyija Szamusze­nok. Foglaljon helyet. Melyik sajtó­orgánumtól jött? A kerületitől? Vagy talán az Ogonyok fotóriportere? — A Krokogyiltól jöttem. — Az is jó lap. Ismeri már a mi vízierőművünket? — Igen. És azért jöttem, hogy el­beszélgessek magával, mint az épít­kezés egyik kezdeményezőjével. — Holló! — vágod szavamba az öreg. — Tévedési — Hogy-hogy tévedés? — Nem én vagyok a kezdeményező. — Hanem kicsoda? — Hát nem én. — Hiszen a lapok név szerint em­lítik ... — Akkor sem én vagyok! — De engedje meg, a Molotov­­kolhozbeli halásszal maga beszélt, ugye? — Én. — Szóval, az építkezés gondolata mégiscsak a magáé?! — Nem Ez a tévedést — Hát akkor ki a kezdeményező? — A „halálsértők" — válaszolt az apa és hatásos szünetet tartott. — Ez az én emberem mindig csak tréfál — zsémbeli mellette az élete­­párja. Miután bőségesen kiélvezte szavai hatását, Mihail Ivanovics folytatta: — Tavaly júniusban, június nyol­cadikán háromezer kolhozparaszt „sértette meg" Litvánia, Belorusszia és Lettország határát. Ezek a „határ­­sértők" — kivártak nekik hosszú egész­séget — a mi kék tavainknál gyüle­keztek és együttesen láttak hozzá, hogy felépítsék a vizierőművünket. Ezért neveztük el a „Népek barát­­ságá"-nak. Azok voltak a kezdeménye­zők. Elni már? — Értem! — Megépítik az erőművet. Maholnap be is fejezik. Miért? Mert nagy-nagy erő lakozik bennük. Miben rejlik az erejük? A barátságban— Jól mondom, Kroszenyija? — Jól mondod, Mihail Ivanovics/ — Nézzen meg minket, kellőnket. Ez a mi házasságunk is a népek ba­rátsága — kicsiben. Én belorussz va­gyok, a feleségem lengyel. De egész életünkben — nyugodtan mondhatom — egyetlen rossz szó sem esett köz­tünk, igazat mondok, Froszenyija? — Igazul, de ez nem érdekli a ked­ves vendégünket. Ő komoly dolgok­ban jött hozzánk Ne fordíts tréfára majdéul! — Hátha szereli a tréfát? —*■ Szeretheti, de nem ilyen komoly­­dolgokban! — No, nézze csak, újságíró elvtárs, hogy megadja nettem! A végén még valami főbenjáró bűnben marasztal el. Hanem azért ne nyugtalankodjék, a nóta vége csak az lesz, hogy kibékü­lünk . .. — Nem értem, mi történt vele — dohogott tovább az asszony, a moso­lya mögött szigorúra ráncolt arccal. — örök életében hallgatag, komoly ember volt, vénségére jön meg a jó­kedve. — Miért ne jönne meg? Sírjak ta­lán? Sírjanak az ellenségeink, hogy ütné át a kocsirúd az oldalukat. Iga­zam­ van?... De magának, elvtárs, a megnyitó ünnepségen feltétlenül ott kell lennie. Akkor lesz csak igazán jókedvünk! — Kacsintott egyet, az­tán „hivatalos" hangon folytatta: — Van még valami kérdése a tarso­lyában? — Arról szeretnék megtudni vala­mit, hogyan éltek itt régebben az em­berek? — Mit mondhatnék? Éltek és szo­­morkodtak, tengődtek egyik napról a másikra. Ahogy a nóta mondta. — De hallaná csak a dalt a vízierőművünk­ről! Az apó nyilván Petrusz Brovka be­lorussz költő versére gondolt! A végét hallottuk is a versnek, amikor kilép­tünk Szamuszenok házából. Fiatal hang fújta vidáman: „Máskép fordult itt az élet, kiűztük az ellenséget, a Driszvjátin forr a munka, a régi part zajjal éled. A jó szomszéd mind dolgozik. Csodálatosan szép a kép, homok, cement... összeadja s házzá gyúrja erejét. Motor zúg fel erőlködve, az erdőben szálfák dűlné­­lett és litván belorusszal épiti az erőművet. Tépett sorsát elfeledve, az erőmű nagy falára odaírja büszke névnek: „Népek örök barátsága!“ És ennek a dalnak az ütemére lép­kedik át három köztársaság határát uj villanypóznák — viszik a csodála­tos barátságból fogant fényt a lettek­nek, litvánoknak és belorusszoknak. SZABAD SZÓ Mai műsor: MOZIK: Maxim Gorkij (3, 5, 7, 9); Hamlet, Arta (3, 5, 7, 9): A nyomo­rultak (II. rész); Victoria (5, 7, 9): Művészetet; Új Idők (3—11): A re­pülés titkainak felfedezője; Szabadfa­lusi Munkásmozi (6, 8): A boldogság útja; Vasile Roaita (4, 6, 8, kedvező időjárás esetén 8:30-kor a kertben): A sas pusztulása. Ügyeletes gyógyszertárak: I. kerület: a 2. számú, állandó ügye­letes (Libertáris-tér); 11. kerület: az 5. számú (Daeiler-utca); III. kerület: a 7. számú (Balcescu-tér); IV. kerület: a 11. számú (Preyer-utca); VI. kerü­let: a 13. számú és Szabad falun: a 29. számú gyógyszertárak. A TEMESVÁR VÁROS NÉPTANÁ­­CSÁNAK SOFFŐRISKOLÁJA közli az érdekeltekkel, hogy a motorkerékpár­vezető- és hivatásos soffőrtanfolya­­mokra a beiratkozások megkezdődtek. Beiratkozások az iskola székhelyén, Treb. Laurean­ utca 7. szám alatt 1953 szeptember 1-ig eszközölhetők. (211) — A­ TEXTIL- ÉS BOR­SZAKMAI ISKOLAKÖZPONT, Temesvár, Repu­blic­ii-kör­ul 8, az iskola részére férfi és női gondnokokat alkalmaz. Az ér­deklődők forduljanak az iskola vezető­ségéhez. (295) — Az elemi és középfokú KOREO­GRÁFIAI ISKOLA (­c. Elementare Medie de Coreografie ) az érdekeltek tudomására hozza, hogy a felvételi vizsgák 1953 szeptember 1-én reggel 8 órakor kezdődnek, az iskola helyi­ségében, Str­. Gh. Lazár 14 sz. (219) —­IPROFIL-Tecnoloma Timisoara IV., Str. 7 Noemvrie 3 sz. (Küttl-tér mellett) azonnali alkalmazásra keres képesített asztalosokat és egy techni­kus-adminisztrátort gazdasága részére. (203) — SOFFOROKET, AUTÓMOSÓ­KAT ÉS OLAJOZÓKAT azonnali fel­vételre keresünk. Vidékiek részére 45 km körzetben vasúti bérletet fizetünk. SOVROMTRANSPORT, Temesvár I.5 Bul. Republicii No. 1. (210) — INTREPRINDEREA REGIO.NA­ LA TRANSPORTURI AUTO, Temes­vár (RATA) vesz platináltcsavarokat és autólégpumpákat. Érdeklődni le­­het a vállalatnál (217) — AZONNAL ALKALMAZUNK képesített és nem képesitett munká­sokat, asztalosokat és kőműveseket. „ARTA TEXTILA“ Temesvár HL, Sági­ út 27. (218) — INTREPRINDEREA DE PANI­­ FICATIE, Timasoara, Bul. Nikosz Be­­lojánnisz 2 szám, alkalmaz: nem ké­pesített munkásokat kenyérelosztásra. (220) h­írek Kedd, 1953 szeptember 1 SPORT Tudomány—Lokomotív 2:1 (1:0) Az A-liga második szakaszának első mérkőzésén közel tízezer néző vett részt. A helyi rangadó azonban nem felelt meg a várakozásnak, gyenge iramú mérkőzés volt. A Tudomány megnyerte a két bajnoki pontot, de ez nem jelenti azt, hogy jobb volt, mint ellenfele. A második, győztes gólt Jee­­ből érte el. A diákcsapat erénye, hogy csatársora sokkal gyorsabban játszik, mint a vasutasoké. A Lokomotiv csapatában sok a hiányosság. Sok játékos úgynevezett „alibi-futballt“ játszik. Ezek közé tar­tozik: Pop, Gurija és Mazare. A véde­lemben is komoly hibák vannak. Főleg Ritter működött gyengén. Általában — Don, Ferenczi és Craiovan kivéte­lével — a játékosok lassan mozognak és nem kisérik figyelemmel a labda útját. Az első félidőben a Lokomotiv terü­leti fölényt harcolt ki, de ezt nem tudta kihasználni, a csatárok pontat­lanul lőttek kapura. (Négyszer talál­ták el a kapufát). A második félidőben viszont a Tudomány uralta a pályát és felőrölte a vasutasok védelmét. A gólok sorrendje: a 40-ik percben Chi­­rila szökteti Cádariut, aki maga mö­gött hagyja a vasutasvédőket és kö­zelről a kapu jobb alsó sarkába gurít­­ja a labdát. (1 0). A második félidő 12-sik percében Marcu 20 méterről szabadrúgást ível a kapu felé. Davidescu és Chirila les­ben állnak. A labda Davidescuhoz jut, aki röviden Chirilá­hoz továbbít. A balösszekötő zavartalanul a hálóba küldi a labdát (2:0). A játékvezető, hi­básan, megítéli a gólt. A 37-ik perc­ben Don nehéz szögből jól ad be és a hátulról jövő Gurija lapos lövése a hálóban köt ki (2:1). A Lokomotiv megérdemelte volna a döntetlent, ettől azonban M. Segall bukaresti játékvezető megfosztotta. Az A-liga további eredményei: Marosvásárhely: Lokomotiv—HKH 2:1; Kolozsvár: Tudomány—Sztálin­­városi Dinamó 2:2; Nagyvárad: Hala­dás—Petrozsényi Bányász 2:0. A Campulungi Hadsereg Háza—Buka­resti Lokomotiv-mérkőzés elmaradt. Az R-Liga táblázata a következő: HKH 12 7 2 3 17: 9 16 Temesv. Lokomotív 12 1 5 6 5:15 7 Tartományi bajnokság: Temesvári Dinamó—Oravicai Szpárták 6:0; Te­mesvári Akarat—Újpécsi Traktor 3:0; Facsádi Szpárták—Lugosi Lokomotiv 2:1; Temesvári Haladás—Karánsebesi Lokomotív 5:0. Városi bajnokság: V. L. Nikosz Be­­lojánnisz—Vasas Electrica 4:2; Szpár­­ták Cukorgyár—Dinamó IV 1:1; Va­sas Tehnometal—Szpárták CFC 6:0. Bukaresti Dinamó 12 7 2 3 21:13 16 Campulungi HH 115 5 1 14: 6 15 Temesv. Tudomány 12 5 4 3 13:13 14 Bukaresti Lokomotív 113 7 1 14: 9 13 V. L. UTA Arad 12 4 4 4 18:16 12 Marosv. Lokomotiv 12 5 1 6 18:19 11 Nagyv. Haladás 12 4 2 6 15: 17 10 Petrozs. Bányász 12 3 4 5 12:19 10 Sztálinv. Dinamó 12 2 5 5 20:21 9 Kolozsv. Tudomány 12 3 3 6 10:20 9

Next