Szabad Szó, 1954. október-december (11. évfolyam, 231-309. szám)

1954-10-01 / 231. szám

2 Mezőgazdasági tanácsadó A kukorica betakarítása és tárolása Több helyen már megkezdődött a ku­korica betakarítása. Ezt a munkát az agrotechnikai szabályokat betartva a legnagyobb gonddal kell elvégeznünk, mert rossz munkamódszerrel, helytelen kezeléssel leronthatjuk a termés minő­ségét A szedést — a törést — ne siessük el, de ne is halogassuk. A korán, éret­len állapotban letört csöveket nehéz tárolni könnyen m­egpenészednek. A kukoricát lehetőleg teljesen érett álla­potban kell letörni. A teljes beérés je­lei: a szemek kemények, a szárak, leve­lek, csukalevelek teljesen megsárgul­tak, a csövek lekonyultak. A szemek ilyenkor elég szárazak ahhoz, hogy el­raktározhassuk. Az első dél főeste után, még akkor is ha a szemek nem fejlőd­tek ki, a növény 3—4 nap alatt elszá­rad, tehát a csöveket leszedhetjük, noha nedvességtartalmuk még igen nagy. A letört kukorica egyébként is sok nedves­séget tartalmaz, a későn érő fajták 30 —40 százalékot is. Ezért, ha valami­lyen okból kifolyólag a törést csak az első dét után végezhetjük el, a csöve­ket a száradás meggyorsítása céljából tárolás előtt koszorúkba kötve, vagy rudakra fűzve szől­öst védett helyre ag­gassuk fel. A kukoricatörést a mi vidékünkön többféleképpen végzik. Egyes helyeken, különösen, amikor az esős idő sürget, a csöveket a csukalevelekkel együtt törik le, így hordják be fedett helyre és csak azután fosztják. Ilyen esetben ügyelni kell­­arra, hogy a fosztást mielőbb el­végezzük, mert a csövek halomba rakva (egy részük még zöld, vagy nedves) könnyen megpenészednek, megdohosod­­nak. Másutt az a szokás, hogy a kuko­ricaszárakat külön csőtörés nélkül, min­­denestül levágják, behordják. A csöve­ket fokozatosan hántják és fosztják le, aszerint, hogy mikor kerülnek felhasz­nálásra. Ez nagyon helytelen eljárás, mert az egerek a levelekből fészket rak­nak maguknak és háborútlanul, korlát­lanul elszaporodnak. Egy másik és a legjobb módszer az, ha a fosztás és a törés egyid­őbe­n történik. A fosztás meg­gyorsítására egyes helyeken kampóval, vagy szeggel ellátott kesztyűfélét hasz­nálnak. A kesztyűt felhúzzák a jobb kézre, a kampót a jobbkéz ujjai közé szorítva, végighúzzák a kukoricacsö­­vön, így a csudalevesek egyszerre levál­nak Bármilyen módon végezzük a kukori­catörést, a csöveket azonnal osztályoz­ni kell. A még be nem érett, nedves tapin­tású, beteg vagy csenevész csöveket rakjuk külön és etessük fel az állatok­kal, mert tárolásra nem alkalmasak. A vetőmagnak szánt kukorica pedig külö­nösen gondos kezelést, tárolást igényel. E célra a legvaskosabb, egészséges és legnagyobb szemű csöveket tegyük fél­re, majd szellős helyre aggassuk fel, hogy mielőbb kiszáradjanak, mert ilyen állapotban jobban ellenállnak a fagy­nak, penészedésnek. A kukoricatöréssel egyidőben vagy közvetlenül utána vágjuk le a szárakat is. Ajánlatos ezt a munkát a hűvös haj­nali vagy esti órákban végezni, mert ilyenkor a levelek puhábbak, kevésbbé töredeznek. A kukoricaszárat zsineggel vagy vesz­­szőből nyalábokba kötjük és halmokba rakva két-három napig szárítjuk, majd tároljuk. A kukoricaszár igen jó takar­mány, a háncsból pedig sok hasznos hol­mit lehet készíteni. A kukorica tárolása A letört kukorica átlagosan 20—3 s­zázalék nedvességet tartalmaz, ezért edett, jól szellőző helyen kell tárolni. Kisebb mennyiséget a padlásra is fel­­adhatunk, tíz-tizenöt centiméter vastag étegben kiteregetve. Nagyobb mennyiséget azonban csakis nikoricagóréba, csűrbe vagy kasba tak­arózzunk. A kukoricagóré oldalfalát écből, vesszőből, vagy dróthálóból ké­szítsük, hogy jól szellőzhessék. Az épim­­­ény padozata a földtől 0,5—1 méter magasan álljon, magassága 3—4 m­é­­er, belső szélessége 1—2 méter legyen. Nagyobb szélesség csupán az esetben egedhető meg, ha a góré közepére, he­­jenként szellőztető kürtöket helye­­zü­nk. A kukoricagóré hosszúságát a gazda­ság szükségletei határozzák meg. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy egy köbméter csöves újkukorica súlya 500 —600 kiló. A góréban tárolt kukorica fokozatosan veszít be raktározási sú­lyából, 4—16 százalékot, nedvességtar­talma ugyanis 14 százalékra csökken. A száradáson kívül súlyveszteséget okoznak a kukoricát lopkodó egerek, patkányok és madarak is. Különösen a varjak csipkedhetnek le sok szemet a falakmenti csövekről, ha a lécközök túl szélesek. Ezért ajánlatos a góré külső falát egy 1 cm-es lyuka­s dróthálóval bevonni. A csöveskukorica tárolása könnyebb, a lemorzsolt kukorica — még ha száraz is — kezelése nagyobb figyelmet, gon­dosságot követel. ВІТА VALERIU, mérnök A Pártkabinet hírei: A felsőfokú körökben politikai gazdaságtant, dialektikus materializ­must és a Szovjetunió Kommunista Pártja Történetét tanulmányozók szá­mára október 1-én, hétfőn, d. u. 5 órakor lesz a megnyitó a Pártkabinet helyiségében. A II. évet végzők számára kedden, október 5-én, d. u. 5 órakor lesz a megnyitó ugyanott. Vonsztantyin Pausztelszkij: 17 ÓRATAVASZ! nap volt. Ilyenkor ■I* a melegebb időjárás közeledtét még csak alig észlelheti* jelek mutat­ják. Köd a moszkvai utcákon, a nem­rég elültetett hársak fekete ágain gyöngyöző apró vízcseppek, meg a nyers,ide már enyhe illatokat lebegte­tő szél, • amelytől a hó likacsospáni­ ülepedni kezd. Ez az utóbbi jelenség azonban talán nem is vonatkozik Moszkvára. Mert Moszkvában március végefelé a n­ó csak itt-ott, az udvarok mélyén marad meg, de a meleg asz­falton már nyoma sincs. Télen amúgyis a hatalmas billenőkocsikra rakják és az utolsó szemig elhordják a város­­ból. Az eset, amelyet el szeretnék mon­dani, az 5-ös trolibuszon történt. A moszkvaiak, mint tudjuk, a troli­buszokon és autóbuszokon keveset be­szélgetnek, inkább olvasgatnak. Eb­ben a kocsiban is, amely a Színház­­utcai megállótól indult el, ugyancsak a megszokott hangulat uralkodott. De egyszerre csak felkiáltott a kalauznő — Nézzék már! Hát ez micsoda? — Ez... csóka — válaszolta sze­­pegve egy nyolc, év körüli kislány. A csóka a kislány kabátja alatt la­pult, s csak egy percre dugta ki a csőrét. De ez már elég volt ahhoz, hogy az éber kalauznő észrevegye a „forgalomból kitiltott“ madarat. — Ha nem szabad vele utazni, ak­kor inkább leszállok — szólt a kis­lány elpirulva, könnybe lábadt szemmel. Шйтй — Ugyan kicsikém! — bátorította a kalauznő, majd közelebb lépett hozzá. Még a jegyárusítást is abbahagyta. — Maradj csak nyugodtan. Jaj, de szép madár! Miféle? Tényleg csóka? A madár, úgy látszik, nekibátoro­­dott, mert ismét kidugta a fejét. A ka­lauznő óvatosan megsimogatta és fel­kacagott. — Ne tessék félni, nem csip — csi­cseregte boldogan a kislány. — Ko­moly madár, az igaz, de nagyon jó teremtés. — Miféle csókáról beszélnek itt? — szóll közbe egy öreg bácsika iratcso­móval a hóna alatt. — Hiszen ez se­regély. — Már engedjen meg, polgártárs, de ha egyszer nem ismeri közelebbről a madarakat, akkor minek állít ilyes­mit? — replikázott egy idős vasutas. — Mit tudunk mi itt, Moszkvában a madarakról! — sóhajtott fel a mel­lette ülő fejkendős nénike. — Vetési varjú vagy csóka, veréb vagy füsti fecske — mindegy az nekünk. Az utasok közül egyre többen men­tek oda a kislányhoz. Mindenki sze­rette volna megsimogatni a csókát. Az meg hagyta magát, de azért gyana­kodva némi rátartisággal kandikált hódolóira. Jól megtermett tábornok tolakodott nagynehezen visszafelé. Kezével még a kijárati ajtóhoz támaszkodott. — Merre tart, tábornok elvtárs? — szólította meg egy hajadonfőt utazó, vidámszemü legény. — Az ár eben uszik? — A csókához szeretnék eljutni, fia­talember — válaszolta a tábornok majd tiszteletet keltő hangon megis­mételte: — A csó-ká-hoz! Keresztülfurakodott a Tömegen, oda­lépett a kislányhoz, kezébe vette a csó­­kát, tenyerére helyezte, mintha mérics­kélné, majd visszaadta és így szólt: — Hová viszed ezt a madarat? — Az állatkertbe. Ott majd elenge­dem. — Nálunk, a Szemm­a folyóná! — szólt közbe váratlanul egy fiatal hadnagy, miközben tisztelettudóan né­zett a tábornokra — valóságos madár­ország van. A csóka persze okos és önálló madár, dehát hangja, az nincs. De nálunk rengeteg a csalogány. Ta­lán sehol sem szólnak olyan szépen. Tavaszi éjszakákon csak úgy zeng az egész vidék a csattogásuktól. — Hallotta-e már hírét Mantafiel professzornak? — fordult a hadnagy­hoz a tábornok. — Igenis hallottam, tábornok elv­társ! — Ő ismeri csak igazán a mada­rak szokásait! Órákig tudja magya­rázni a dolgokat. Én mondom, hogy a mindenféle madárfütty, csattogás, trillázás, károgás, kerepelés meg egyéb madárzene tekintetében nincs még egy olyan szakértő az ország­­ban. Valóságos varázsló az öreg — Leszáll, tábornok elvtárs? - kér­dezte egy mosolygó fiatal nő. — Vág,­ tovább utazik? — Majd leszállok a következő meg­állónál — válaszolta a tábornok, egy­általán nem zavartatva magát. — Leg­feljebb két háztömbnyit gyalog jövök vissza. Tudják, egyszer egy igen érde­kes esemény szemtanúja voltam. Lenin­grad alatt történt, a háború idején. Ko­­ra tavasz volt. Megjöttek a seregélyek és nagy zsinatolással keringtek odúik felett. A seregélyházacskák pedig ép­pen a köztünk meg a fasiszták között elterülő senkiföldjén álltak. El képzel­jék, a fasiszták egyszeresek géppisz­­tolytüzet nyitottak a seregélyekre. Már a madarak csárogása is idegesítette őket. No de erre már a mieink se bír­ták visszatartani magukat. „Ahá, hát így állunk!“ És katonáink olyan tüzet zúdítot­tak a fritzekre, hogy azok egyszeriben abbahagyták a lövöldözést. — Szóval a seregélyek pártjára áll­tak a mieink — szólt közbe a kalauz­nő. — Mindjárt gondoltam, amikor a tábornok elvtárs mesélni kezdte a tör­ténetet. —­­Hát persze! Hiszen a seregély ősidők óta unitársa az orosz ember­nek. — Kalauznő! — kiáltott közbe egy mérges, türelmetlen hang. — Miért nem ad jegyet? — Rögtön — szólt vissza kelletlenül a kalauznő. Még mindig ott állt a kislány mellett és a csóka fejét simo­gatta. — Lám csak, akad még olyan ember is, akinek nincs szíve! — Ne lármázzon, polgártárs — szólt rá a fejkendős nénike az elégedetlen­kedő utasra. 397 méteren: 18.45: Bírálat és і dalmi útmutató. 551 méteren: 13.30: Irodalmi öss állítás, Ma-Fin és Szi-Zsun „A Liuil hegységben'' című regényének ism­­­erőse. 19.45: „Csu-Yuan“­­rádiója Go-Mo Zso nemzetközi Sztálin-bé­díjjal kitüntetett író szomorujáté nyomán. — Egyszóval, hamarosan itt lesz tavasz — sóhajtott fel a vasutas. Kivirílanak a fagyalbokrok, szinte levegő is könnyebb lesz. Aztán jön madárhad Oroszország fölé, teli le csicsergéssel a világ. Hiába, no. Évre évre vidámabb az ember szíve. — Nekem viszont mégiscsak le ki­szállnom — szólt a tábornok. — A v­szontlátásra, elvtársak. Mindenki visszaköszönt. A tábor­ mosolyogva lépett ki a kocsiból és ő indult visszafelé. Arcáról az utca sem tűnt el a mosoly. Az utasok pedig még sokáig beszé­lettek a csókáról, a tavasz elök­­rnc­kéről. Aztán arról beszélgettek, hog Moszkva fokozatosan nagy-nagy kerti változik, ah­ol mindenféle madár ott­honra lel, s hogy nemsokára hajnalt- napestig teli lesz a város madárcsi­csergéssel. — Milyen csodálatosan mennek ná­lunk a dolgok — bólogatott az i­at­csomót szorongató bácsiba. — Kormá­nyunk gondoskodik az emberek jólété­ről és lám, ebből a jólétből még az énekesmadárkáknak is jut... — így van ez rendjén — hagyta rá a hajadonfőit utazó fiatalemb­er. — A jó dolgoknak annyi nagy és kis kö­vetkezményük van, hogy az ember elő­re nem is sejtheti. — Valóban így van! — szólt közbe a fejkendős nénike. — A magam éle­téből tudom ezt... Itt már azonban egy újabb történet kezdődött, amelyet talán más alkalom­mal mondok el. SZABAD SZÓ Péntek, 1954 októb Bíráló cikkeink nyomán fittnin vii îmi шиї ■••ми ні ції ііііііішіі inni пін uhui Megjavult az ILLT munkája Lapunk többízben megbírálta a te­mesvári ILLT-vállalat vezetőségét, mert a múltban elhanyagolta az­­Шиті épü­letek javítását. Az ILLT vezetősége elfogadva lapunk ru­­ázatát, igyekezett a hiányosságokat minél előbb kiküszöbölni. 4г utóbbi hó­napokban az ILZT munkája állandóan javult, a lakók is mind ritkábban pa­naszkodtak. A vállalat dolgozói az utóbbi három hónapban nemcsak teljesítették, hanem túl is haladták javítási előirányzatu­kat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden szükséges munkát elvégeztek. A fentebb említett időszakban a vál­lalat az általános javítások tervét 7 százalékkal szárnyalta túl, a kisebb ja­vítások tervét pedig 49 százalékkal. Ál­talános javítást végeztek a Mofilor­ufi­ca I, Bucureşti 3, Dacilor I, Ion Chica 12, Ştefan cel Mare 23, Jdanov 14, Gă­rii 6 számú házon és még több épüle­ten. Az épületeket kívülről újra vakol­ták, fáskamrákat építettek, a tetőzetet kijavították, vizet, villanyt vezettek be. Nemrég az ILLT dolgozóinak még nagy gondot okozott a szerszámhiány. A vezetőség utánajárásával megtalál­ták a nyitját, miként lehetne új szer­számokat készíteni. A vasúthoz fordul­tak segítségért, am­it meg is kaptak. Vashulladékból kalapácsot, vésőt, bá­dogvágóollót, harapófogót és más szer­számot állítottak elő számukra. Az ILLT munkakollektívája szep­tember elején a II. pártkongresszus és November 7. tiszteletére versenyfelhí­vást intézett országunk 9 városának: Bukarest, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad­ st­b., hasonló vállalataihoz, egyben a­ következőket vállalta: — Szeptemberben és októberben az állami épületek javítási előirányzatát 5 százalékkal túlszárnyalják. — Két, eddig lakhatatlan épületet lakhatóvá tesznek. — Október 30-ig előkészítik az 1955. évi költségvetés 75 százalékát. — 100 százalékban teljesítik a ház­­bérbeszedés tervét. —­ A gazdasági alap kiadásainál 10 százalékos megtakarítást érnek el. Az ILLT munkakollektívájának az utóbbi három hónapban elért eredmé­nyei, valamint versenyfelhívása azt bi­zonyítja: munkájának további megjaví­­tására törekszik. A Marxista-Leninista esti egyetem közti: A Marxista-Leninista esti egyetem II. éves hallgatóinak tudomására hoz­zuk, hogy hétfőn, október 4-én délután 18 (6) órakor kezdődik meg az új tanév. Ez alkalommal tartjuk meg az első politikai közgazdaságtani levekét. Az előadásokat a Politechnikai Intézet rektorátusának épületében,­­a 301. szá­mú teremben tartják. A tudomány, művészet és irodalom dolgozói számára létesített fiók hétfőn, október 4-én 19 (7) órakor kezdi elő­adásait a Gépészeti Fakultás, Mihai Viteazul­ körút I szám alatti épületé­nek 15. számú termében. Az igazgatóság. Mezőgazdasági kiállítások Karánsebesen — a rajoni néptanács szervezésében — legutóbb mezőgazda­­sági kiállítás nyílt meg. Erre a célra a rajon mezőgazdasági dolgozói kivá­logatták a legszebb gyümölcs- és fő­zelékféléket, elhozták a legszebb kis­állatokat. A zagujeni MIM dolgozói szépen fejlett főzelékféléket mutatnak be. A kiállított nagy burgonyák mel­letti feliratokból kitűnik, hogy a négy­­zetes fészekbevetési módszer alkalma­zásával 10—12.000 kilós törmést értek el hektáronként. Szénen fejlett főze­lékfélét állított ki a karánsebesi egyesült kórház mellékgazdasága és a néptanács kertészete. Poiana, Rueni, Borlova községek dolgozó földművesei gyümölcseikkel büszkél­kednek. Az egyik sarokban szemlélte­tően mutatják be az alma fejlődését — a vadalmától egészen a nemesített almáig. A háziasszonyok sokat időznek a különböző konzerveknél. A gyü­mölcs- és főzelékfélék, takarmánynö­vények mellett különböző fajbaromfi — köztük gyönyörű Plymouth- és Bodhistandi-tyúkok — is láthatók. . A kiállítás híre hamar elterjedt a városban. Naponta sokszáz dolgozó szemléli meg a szebbnél-szebb­ nyeltet. VICTORIN levelezi a Szeptember 14—20 között mezőgazdasági kiállítást­­. Mehádia r­ajoni központban, lommal Almás Mehádia rajon­góinek dolgozó földművesei — cialista szektorból és a magán — különféle virágot, mezőgaz­terméket és baromfit mutattak r­ rá і і і tot­t főzelék- és gyümölcs­ a gazdák bebizonyították, hogy szerű gondozással, az aggotó szabályok alkalmazásával szép menyeket lehet elérni, így alap Mare községi „Uj ut" kollektív­ság a burgonya larovizálás­a: fészekből 3 kiló burgonyát tar­­be. Az orsova і beszerző és érti szövetkezet mellékgazdasága a között egy 20 kövérpaprikát ten­yet állított ki. A magángazdálko szépen szerepeltek a kiállításon általuk bemutatott 0,750 kilós­­ csom,­­50 centi hosszű­ tök, a bűző fajnyulak, Leghorn-tyúkok, szintén sok látogatót vonzottak. NICOLAE GOLOPI levelező Miért nem jár az autóbusz Resica—Lugos—Brestovăţ között ? (Tudósítónktól.) — Ezelőtt két év­vel nagyon megörültek Lugos és Re­sica rajon honpolgárai, mert Lugos— Resica és Lugos—Brestovăţ között for­galomba helyezték az új RATA-autó­­buszt. Az öröm indokolt is volt, hiszen ez a megvalósítás jóval megkönnyítette a személyszállítás kérdését. A falusi dolgozók nagyobb távolságról utazhat­tak oda is, ahová vonat nem vihette őket. Ebben a kérdésben a Lugos­­rajoni néptanács végrehajtó bizottsá­ga sokat tett. Sajnos azonban az emberek­­ nem tartott sokáig, mert a Teme tartományi autóvállalat úgy látta­nak még ez év elején, hogy kit a közlekedésből ezeken az útszak­­on az­ autóbuszokat, így tehát a L —Brestovăț és Lugos—Resica közö­tt dolgozó parasztok megint úgy­nek egyik helyről a másikra, min­den, kiszolgáltatva az alkalmi szer­szállítók kénye-kedvének. És az emberek joggal kérd Miért nem járnak már az autóba ezen a vonalon? Mit hallgassunk a rádió műsorából: runtek: икгоьпк-н — Zenei műsorszámok: 397 méteren: 5.00: Könnyűzene, 6.00: Népzene, 7.10: Kolhozdalok és orosz népi táncdallamok, 8.10: Schubert és Mendelssohn-Bartholdy műveiből, 9.00: Román tömegdalok, 9.24: Beethoven IX. d-moll szimfóniájának közvetítése, 13.15: Könnyűzene (nyitányok és egy­velegek), 14.00: Az RNK nemzeti ki­sebbségeihez tartozó zeneszerzők fol­­klór-feldolgozásaiból, 15.00: Román népzene, 16.15: Könnyűzene, 17.00: Margareta Fjodorova szovjet zongora­művésznő műsorából, 18.00: Kívánság­­hangverseny a szocialista verseny élen­járóinak, 19.00: Dolgozó parasztsá­gunk életéről szóló dalok, 351 méteren, 11.00: A Kínai NK népzenéjéből, 12.00: Operettrészletek (Gh. Dendrino, Farkas Ferenc, Dostal, Millöcker, Lepin, Polgár Tibor, Sztrel­nyikov, stb.), 13.00: Szovjet dj 13.55: Román népzene, 15.15: Szó esztrád-zene, 16.00: A Kínai NK 7­ szerzőinek hangszeres műveiből, 1? Kívánsághangverseny, 21.30: Dal a Kínai NK"ból, 22.00: ,,A német , hete". Megnyitó hangverseny, 1935 méteren: 14.45: Dalok a K NK'ból, 21.45: Esztrád-zene, 21 Román szerelmi népdalok, 23.00:3 marazene (Rachmaninov, Dvorzsájé Egyéb mű­sorszámok: І

Next