Szabad Szó, 1956. április-augusztus (13. évfolyam, 78-198. szám)

1956-04-01 / 78. szám

. ПАf PROLEТШ»І E6YES0LJETER! A *4ESWP-TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA MITOHL'NNI NÉPTAN­ÁCS NAPILAPJA évfoly. І­­ oldal ára 20 bánis Vasárnap, 1956 április 1 (rövidített szöveg) a­lapvető kérded? ése alt­ak. korsk І d(, rányos elmélet­­e.®'es' sor n h­ak nágl'éra kéemfest­és­e . 'Asai«, «otó módon t­í? alkalma es f ,.nas TM. továbbfejlessze a­ S?kp XX konir­en,ni fanitás­z Pást nít az S“53 ha(al TM-mtgnyilvánitiA ^ e*i gondolkcan 'arxXn t d°gniatizmuSra a delekkel оПІ tavasokat olyarbb -telekkel gazdagította amel.­a arsada'rm fejlődés törvénye,bobd­­debm r­­angban á"nak azbbi­k testvéri kommunista és rás­­partok küldöttségei vezetőinek zo­­­gai a kongresszuson és azik a verpartoknak az üdvözleteme­tc - ГпЬо“ okokból nem kiel­­jth­dtek magukat - ujra kiráni­k­i .t-32­,6?682 vHág dolgozóiiszo­­sMasat es szeretetét a Szoun­ó iráni bZ°Vjetunió Kommunistairtja A szónok ezután utalt arra ev a S Ctkr /^'yzetben gyökeréáíto­­állásain-і" Єк ve®be" a szoamus nalosMl k T^filárdulása fehmajd eSU,y0Z,ií- korszakunk pvető ^onasa az, hogy a szocializt kilé­pett egy ország keretéből világ­­rendszerre vált. , trü­k a továbbiakban orolta tésében, p e,Pnek­ a kom­muni­s épí­tésében elért nagyszerű sike. An­nak eredményeként, hogy SZKP­özponti Bizottsága kövezetesen alkalmazta a párt általános im­­po­­­­rajat"..a. Szovjetunió méjobban ' . ^erősödött a XIX. és XX.ngresz­­!­b koz°tt' evekben. Tényianusit­­ídS * szocialista gazdaságendszer le­sobbrendüségét a tőkészdasági rendszerrel szemben. A Sjetunió- 1 a.z ,'Par* termelés évi igés nö- ) elesi üteme az ötödik vés terv ex ib .n több mint háromszigorsabb­­ ,mint az Amerikai Esült Ál­­lamokban és 3,8-szer gyibb, mint­ngliában — e két legfejibb tőkés országban. A kongreszus a szovje­p és az egész emberiség elé tárt hatodik ötéves terv irányelvére nagyszerű aviatait. E terv valóratja révén і az ipari termelés szinte 1960-ban több mint ötször akkoresz, mint lyp-Ki-ven volt, az évi gabonatermés k pedig 180 millió tonnára emelkedik. A­­kongresszus megmutatta, hogy foly­­tatva a nehézipar elsődleges fejleszté­s­ét, most gyakorlatilag lehetővé vált s nemcsak a termelési eszközök, hanem a közszükségleti cikkek termelésének­­gyorsabb ütemű fejlesztése is.­­ A beszámoló ezután behatóan fog­­­lalkozott a két világgazdasági rend­szer fejlődési irányaival, amelyek­­meghatározzák a kapitalizmus és a­­szocializmus menetét és történelmi­­távlatait. A két világrendszer közötti gazdasági versenyben a szocializmus­­ győzelmét biztosítják az új, szocialis­ta termelési viszonyok, az, hogy a szo­cialista államok között szüntelenül erősödik a gazdasági együttműködés, kölcsönösen előnyös kereskedelmi kap­csolatok létesülnek közöttük, kicserélik technikai tapasztalataikat, kölcsönösen és sokoldalúan segítik egymást s gya­korlatilag egybe­hangolják népgazda­sági terveiket. A kongresszus napjai óta nincsenek az egész világon annyit vitatott és tárgyalt kérdések, mint a mai nemzet­közi helyzet fejlődésének kérdései, amelyeket a kongresszusi beszámoló megvizsgált. Ez érthető is, hiszen a népek és az emberi civilizáció sorsa szempontjából ma nincsenek a vilá­gon fontosabb kérdések, mint amelye­ket a XX. kongresszus megtárgyalt: a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttlétezésének kérdése, a háborúk megelőzésének konkrét le­hetősége korunkban és a kapitalizmus­ról a szocializmusra való áttérés for­mái a különböző országokban. Az a mód, ahogyan e kérdéseket a kon­gresszusi viták során elemezték, ra­gyogó példája a marxizmus—leniniz­­mus alkotó továbbfejlesztésének, a problémák tudományos megoldásának, a marxil leniai tanítások mesteri al­kalmazása alapján és merész elvetése mindannak, ami elavult az elméleti gondolkozásban. A szovjet állam külpolitikájának be­ható elemzése kapcsán a szónok rá­mutatott arra, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttlétezésének lenini elve volt és marad a Szovjetunió külpolitikájának vezérfonala. A Szovjetuniónak és a szocialista világrendszerhez tartozó összes országoknak ez a külpolitikai alapelve teljes összhangban áll a vi­lág minden népének létér­dekeivel. A békés együttlétezés, amint arra a XX. kongresszus rámutatott, nem je­lenti a két rendszer közti eszmei kom­promisszumot, nem jelenti a reakció, burzsoá ideológia elleni harc beszün­tetését. Korántsem szabad azonossági jele tenni az államok közti kapcsolatok és az ideológiai harc kérdései közé. Pár­tunk is szilárdan vallja ezt az elvet A Román Munkáspárt II. kongresszu­sa erélyesen állást foglalt mindazok ellen, akik úgynevezett „szünetet" hir­detnek az ideológiai harcban. A Szovjetunió külpolitikája az utób­bi időben mérhetetlen sikereket aratott Az egész nemzetközi politikai életben érezteti hatását az a körülmény, hogy az SZKP KB a XIX. és a XX. kon­gresszusok közti időszakban aktív , rugalmas politikát folytatott a béke együttlétezés érdekében, figyelemb véve a helyzet konkrét sajátosságai­ a tényleges erőviszonyokat, helyesen értékelve a különböző országok politi­kájának eltéréseit és árnyalati különb­ségeit, elsősorban napjaink legfőb kérdésével , a békeharc kérdéséve kapcsolatban. Különösen ki kell domborítanunk azt hogy milyen lenini elvszerűséggel ol­dotta meg az SZKP Központi Bizott­sága a kapcsolatok kérdését Jugoszlá­viával, amely a szocializmust építi , amellyel a szocialista országoknak a béke és a szocializmus közös érdeké­ben meg kell erősíteniök barátságukat és együttműködésüket. A szónok ezután megemlítette a nemzetközi életben végbement gyöke­res változásokat. A nemzetközi élet­ben az erőviszonyok alapvetően meg­változtak a béke javára, az agresszív erők hátrányára. Továbbra is érvényes marad azonban — mutatott rá a szó­nok — Leninnek az a tanítása, hogy amíg fennáll az imperializmus, meg­van a háborúk kirobbantásának gaz­dasági alapja. Ez azt jelenti, hogy amíg van imperializmus, addig van háborús veszély is. A népeknek tehát ébereknek kell lenniök, azonban a há­ború nem végzetszerű. A béke erői hatalmasabbak az agresszív erőknél, ha szoros egységben cselekszenek, ha idejében leleplezik a háborús uszító­­kat és mesterkedéseiket, ha mindenkor készen állnak arra, hogy elhárítsák a háború és az agresszió veszélyét. A szónok a továbbiakban hangsú­lyozta a XX. kongresszuson megfogal­mazott ama tétel rendkívüli fontos­ságát, amelynek értelmében a nemzet­közi életben a szocializmus javára végbement alapvető változások nyo­mán új távlatok nyílnak az országok­nak a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenete tekintetében. A történelem teljes mértékben iga­zolta Lenin zseniális tanítását, hogy minden nemzet eljut a szocializmus­hoz, de nem egészen azonos formában, hanem mindegyik egy sajátos vonás­sal, a demokrácia ilyen vagy olyan formájával, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan változatával érkezik el a szocializmushoz. A Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság s a többi európai és ázsiai népi demokratikus ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság példája bizonyítja, hogy a szo­cializmusra való áttérést nem lehet egységes sablon szerint megvalósíta­ni, mivel a nemzeti és nemzetközi vi­szonyok különbözőségei különféle for­mákat és módszereket követelnek meg az új társadalmi rendszerre való át­téréshez. Az európai népi demokratikus or­szágok kommunista és munkáspártjai­nak tapasztalatai, köztük a romániai kommunista párt és munkásmozgalom tapasztalatai teljes mértékben igazol­ják, hogy a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való áttérés polgárháború nélkül is lehetséges. A Román Munkás­párt 11. kongresszusának marxista­­leninista elemzése országunk forradal­mi átalakulásának folyamatáról kimu­tatta, hogy a Román Kommunista Párt által megszervezett fegyveres fel­kelés, amellyel 1944 augusztus 23-án a népi forradalom megkezdődött, azt a célt követte, hogy megdöntse a mili­tarista-fasiszta diktatúrát, demokrati­kus rendszert hozzon létre, kivezesse Romániát a szovjetellenes rablóhábo­­rúból és bevonja az országot a hitler­­ellenes koalícióba, amelynek élén a Szovjetunió állt. Ezt a célt az adott történelmi kö­rülmények között csakis fegyveres fel­keléssel lehetett megvalósítani. A hit­lerista seregek veresége, valamint a dicső szovjet hadsereg országunk te­rületén való előnyomulása következté­ben előállt helyzetben a Román Kom­munista Párt véghezvitte egybehan­golt akcióját a hazafias népi erők s a román hadsereg hazafias érzelmű ka­tonáinak, tisztjeinek és tábornokainak segítségével. A fasiszta diktatúra megdöntése után Romániában nagy vonalakban erőszak nélkül következtek be a forra­dalmi változások. A népi erők, élen a ■ munkásosztállyal, elég erőssé váltak,­­ hogy 1945 március 6-án megteremtsék a népi demokratikus rendszert és meg­akadályozzák a reakciós erőket abban, hogy valóra válthassák a polgárhábo­rú kirobbantásáról hangoztatott fenye­­getődzéseiket. Számos kedvező tényező segítette elő azt, hogy országunkban a forra­dalmi átalakulások polgárháború nél­kül menjenek régibe. Emlékezhetünk rá, hogy milyen nagy jelentősége volt a munkásosztály akcióegységének, a­­mely a kommunista párt és a szociál­demokrata párt egységfrontjának meg­teremtésével már 1944 májusában kez­detét vette; ez megnövelte a munkás­­osztály erőit, fokozta azt a képessé­gét, hogy maga köré tömörítse az or­szág összes haladó és hazafias erőit. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a demokratikus földreform végrehajtá­sáért vívott harcban összeforrott és megszilárdult a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, olyan demokratikus és forradalmi erő, ami­lyenre még nem volt példa országunk történetében. Az említett időszakra jellemző volt az a körülmény, hogy a Román Kom­munista Párt, egyetértésben a szociál­demokrata párttal, a demokratikus kö­vetelések széleskörű platformját dol­gozta ki és ezt a platformot az ösz­­szes pártok elé terjesztette. Noha a nemzeti parasztpárt és a nemzeti li­berális párt, e két népellenes párt megtagadta a platform elfogadását, mégsem tudták megakadályozni azt, hogy a Román Kommunista Párt által javasolt platform alapján olyan szé­leskörű demokratikus front alakuljon ki, amely felölelte a burzsoázia egy részét is. E platform megvalósításáért harcol­va a legszélesebb néptömegek saját tapasztalatukból győződtek meg arról, hogy a „történelmi“ pártok reakciós pártok. E felismerés alapján vált lehet­ségessé az említett pártok teljes leleplezése és elszigetése a tömegek­től. 1945. március 6. után mi felhasznál­tuk a parlamenti utat a népi demokra­tikus rendszer megszilárdítására és arra, hogy megteremtsük az előfelté­teleket a polgári demokratikus forra­dalom feladatainak kiteljesítéséről a szocialista forradalom szakaszára való áttéréshez. Országunkban a nép­hatalom valósította meg először tény­legesen az általános választójogot. Az 1946. évi általános választások, ame­lyeken a tőkés-földesúri pártok is részt vettek, bebizonyították, hogy a román nép döntő többsége a népi demokrá­cia mellett — a burzsoá­ földesúri rendszer visszaállítása ellen foglalt állást. Az országunkban végbement szakadatlan forradalmi folyamat a szo­cialista forradalomra való gyors át­téréshez vezetett. Ennek a forradalom­nak pedig az a jellegzetessége, hogy szintén polgárháború nélkül ment végbe a népi demokratikus rendszer keretében, amely rendszer rátért a pro­letárdiktatúra funkcióinak gyakorlá­sára. A XX. kongreszus tételei a külön­böző országok szocializmusra való át­fejlesztése a proletárforgalom lenini elméletének. Amikor Lenin a marxi ta­nítások alapján rámutatott arra, hogy az imperialista szakaszban a kapita­lista országok egyenlőtlen és ugrás­szerű fejlődése folytán a szocialista forradalom lehetséges egy vagy né­hány országban, ez az elmélet nagy ösztönzést jelentett az oroszországi munkásosztály forradalmi tevékenysé­gében s előmozdította az Októberi For­radalom győzelmét, majd később sok más országban a munkásmozgalom győzelmét. Kétségtelen, hogy az em­lített elmélet mostani továbbfejleszté­se világszerte serkentően hat majd a munkásosztály­hor, és nagymértékben el. . , •• -(•é­zelmi folyamat gyorsulását A szónok ezután rés • h • ; • foglal­kozott a kommunizmu felépítéséért folytatott alkotó munka gy­­erű programjával — a XX. kongresszus irányelveivel a Szovjetunió n - - t­­éves tervéről. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a nya­giakban ezeket mondotta: Elvtársak! Mindenekelőtt az SZKP helyes len­ni politikájának, sorai rendíthetetlen egységének, a párt és a párt Központi Bizottsága köré felzárkózott egész szovjet nép egységének tulajdonítha­tók a Szovjetunió nagy sikerei a gaz­dasági és kulturális építés terén, a szovjet szocialista állam megerősíté­se, valamint a külpolitika terén. Amint az SZKP Központi Bizottsá­gának jelentése rámutat, a párt egy­sége nőtt és erősödött számos el­lenséggel szemben vívott harcban. A trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták s a Szovjetunió más ádáz ellenségei, a kapitalizmus res­taurátorai sokszor próbálták belülről aláásni a párt sorainak lenini egysé­gét, de a párt szétzúzta mindezeket az ellenségeket. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja sorainak sok évtizeden át kikovácsolódott vasegysége magasren­­dű példakép az összes kommunista és munkáspártok számára. A XIX. és a XX. kongresszus közötti időszakban a Szovjetun­ó Kommunista­ Pártjának lenini politkája új ée­lentős győzelmeket aratott. Óriási sze­­repet játszott e sikerek elérésében az SZKP Központi Bizottságának az utóbbi években kifejtett tevékenysége a párt belső demokráciájának fejlesz­téséért, a pártélet lenini normáinak helyreállításáért, a kollektív vezetés elvének bevezetéséért. Tanítónk, Vladimir Iljics Lenin, hangsúlyozva a párt döntő szerepét a szocializmus győzelmének biztosítá­sában, mindig úgy tekintette a pártélet összes normáinak és főként a kollek­tív vezetés elvének szigorú betartá­sát, mint a párt történelmi feladatai teljesítésének zálogát. Maga Lenin példát mutatott arra, hogyan kell tiszteletben tartani a bel­ső pártélet elveit. Az ő tevékenységét a kommunista párt s a szovjet állam élén az jellemezte, hogy állandóan gondoskodott a demokratikus normák alkalmazásáról a pártéletben, a forra­dalmi törvényesség betartásáról; a­z jellemezte, hogy nagy figyelmet tulaj­donított a mások véleményének; jel­lemző volt rá a magasrendű elvsze­­rűség s a nagyfokú személyes szerény­ség. Nem volt olyan fontos kérdés, a­melyben Lenin egymaga határozottt volna, anélkül, hogy ne tanácskozo­ volna a Központi Bizottság vagy a Politbüró tagjaival, és ne kapta volna meg többségük jóváhagyását. Lenin életében, még a párt s a szovjet állam számára legnehezebb percekben is, rendszeresen m­egtartot­­ták a párt kongresszusait, a Központi Bizottság plenáris üléseit. Mindenben betartották a kollegialitás elvét a párt s az állam ügyeinek vezetésében. Nem így történtek a dolgok Lenin halála után és különösen Sztálin éle­tének utolsó éveiben. Amint a kon­gresszuson kimutatták, valójában majdnem húsz éven át nem volt kol­lektív vezetés a pártban. Ez negatív módon befolyásolta a párt helyzetét és tevékenységét. Szükséges rámutatnunk arra, hogy a pártélet lenini normái áthágásának az alapja a Szovjetunió Kommunista Pártjában a személyi kultusz volt, amelyet a maga idejében Marx, Engels és Lenin szigorúan elitélt. Wilhelm Blos német politikushoz in­tézett levelében, Marx ezt írta: „.-. (Folytatás & 2-ik oldalán.). I 'wn i FMP küldöttségének beszámoló; t aa£KP XX* kongresszusának munkája Georgu­ Dej elvtárs jelentése az RMP KV március 23—25-i bővített plenáris ül Mai­d fogadták T. Erlernter svéd і artiliai látogatása küszöbén Jó és gyors ív­ (3. oldal) Országos versenyzások Descartes (3. oldal) Épül­­ a szocializmus a nev k­mor Irodalom — Művészet (5. oldal) N. A. Bulganyin és V. M. Me! miniszterelnököt (6. oldal) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hrusc (6. oldal) »nából: Étken a tavaszi szántási-vetést !­­inn -gyár (3. oldal) tágakban (4. od­al)

Next