Szabad Szó, 1956. április-augusztus (13. évfolyam, 78-198. szám)
1956-04-01 / 78. szám
. ПАf PROLEТШ»І E6YES0LJETER! A *4ESWP-TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA MITOHL'NNI NÉPTANÁCS NAPILAPJA évfoly. І oldal ára 20 bánis Vasárnap, 1956 április 1 (rövidített szöveg) alapvető kérded? ése altak. korsk І d(, rányos elmélete.®'es' sor n hak nágl'éra kéemfestése . 'Asai«, «otó módon tí? alkalma es f ,.nas TM. továbbfejlessze a S?kp XX koniren,ni fanitász Pást nít az S“53 ha(al TM-mtgnyilvánitiA ^ e*i gondolkcan 'arxXn t d°gniatizmuSra a delekkel оПІ tavasokat olyarbb -telekkel gazdagította amel.a arsada'rm fejlődés törvénye,bobddebm rangban á"nak azbbik testvéri kommunista és ráspartok küldöttségei vezetőinek zogai a kongresszuson és azik a verpartoknak az üdvözletemetc - ГпЬо“ okokból nem kieljthdtek magukat - ujra kirániki .t-32,6?682 vHág dolgozóiiszosMasat es szeretetét a Szounó iráni bZ°Vjetunió Kommunistairtja A szónok ezután utalt arra ev a S Ctkr /^'yzetben gyökeréáítoállásain-і" Єк ve®be" a szoamus nalosMl k T^filárdulása fehmajd eSU,y0Z,ií- korszakunk pvető ^onasa az, hogy a szocializt kilépett egy ország keretéből világrendszerre vált. , trük a továbbiakban orolta tésében, p e,Pnek a kommunis építésében elért nagyszerű sike. Annak eredményeként, hogy SZKPözponti Bizottsága kövezetesen alkalmazta a párt általános imporajat"..a. Szovjetunió méjobban ' . ^erősödött a XIX. és XX.ngresz!b koz°tt' evekben. TényianusitídS * szocialista gazdaságendszer lesobbrendüségét a tőkészdasági rendszerrel szemben. A Sjetunió- 1 a.z ,'Par* termelés évi igés nö- ) elesi üteme az ötödik vés terv ex ib .n több mint háromszigorsabb ,mint az Amerikai Esült Államokban és 3,8-szer gyibb, mintngliában — e két legfejibb tőkés országban. A kongreszus a szovjep és az egész emberiség elé tárt hatodik ötéves terv irányelvére nagyszerű aviatait. E terv valóratja révén і az ipari termelés szinte 1960-ban több mint ötször akkoresz, mint lyp-Ki-ven volt, az évi gabonatermés k pedig 180 millió tonnára emelkedik. Akongresszus megmutatta, hogy folytatva a nehézipar elsődleges fejlesztését, most gyakorlatilag lehetővé vált s nemcsak a termelési eszközök, hanem a közszükségleti cikkek termelésénekgyorsabb ütemű fejlesztése is. A beszámoló ezután behatóan foglalkozott a két világgazdasági rendszer fejlődési irányaival, amelyekmeghatározzák a kapitalizmus és aszocializmus menetét és történelmitávlatait. A két világrendszer közötti gazdasági versenyben a szocializmus győzelmét biztosítják az új, szocialista termelési viszonyok, az, hogy a szocialista államok között szüntelenül erősödik a gazdasági együttműködés, kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok létesülnek közöttük, kicserélik technikai tapasztalataikat, kölcsönösen és sokoldalúan segítik egymást s gyakorlatilag egybehangolják népgazdasági terveiket. A kongresszus napjai óta nincsenek az egész világon annyit vitatott és tárgyalt kérdések, mint a mai nemzetközi helyzet fejlődésének kérdései, amelyeket a kongresszusi beszámoló megvizsgált. Ez érthető is, hiszen a népek és az emberi civilizáció sorsa szempontjából ma nincsenek a világon fontosabb kérdések, mint amelyeket a XX. kongresszus megtárgyalt: a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttlétezésének kérdése, a háborúk megelőzésének konkrét lehetősége korunkban és a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés formái a különböző országokban. Az a mód, ahogyan e kérdéseket a kongresszusi viták során elemezték, ragyogó példája a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztésének, a problémák tudományos megoldásának, a marxil leniai tanítások mesteri alkalmazása alapján és merész elvetése mindannak, ami elavult az elméleti gondolkozásban. A szovjet állam külpolitikájának beható elemzése kapcsán a szónok rámutatott arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttlétezésének lenini elve volt és marad a Szovjetunió külpolitikájának vezérfonala. A Szovjetuniónak és a szocialista világrendszerhez tartozó összes országoknak ez a külpolitikai alapelve teljes összhangban áll a világ minden népének létérdekeivel. A békés együttlétezés, amint arra a XX. kongresszus rámutatott, nem jelenti a két rendszer közti eszmei kompromisszumot, nem jelenti a reakció, burzsoá ideológia elleni harc beszüntetését. Korántsem szabad azonossági jele tenni az államok közti kapcsolatok és az ideológiai harc kérdései közé. Pártunk is szilárdan vallja ezt az elvet A Román Munkáspárt II. kongresszusa erélyesen állást foglalt mindazok ellen, akik úgynevezett „szünetet" hirdetnek az ideológiai harcban. A Szovjetunió külpolitikája az utóbbi időben mérhetetlen sikereket aratott Az egész nemzetközi politikai életben érezteti hatását az a körülmény, hogy az SZKP KB a XIX. és a XX. kongresszusok közti időszakban aktív , rugalmas politikát folytatott a béke együttlétezés érdekében, figyelemb véve a helyzet konkrét sajátosságai a tényleges erőviszonyokat, helyesen értékelve a különböző országok politikájának eltéréseit és árnyalati különbségeit, elsősorban napjaink legfőb kérdésével , a békeharc kérdéséve kapcsolatban. Különösen ki kell domborítanunk azt hogy milyen lenini elvszerűséggel oldotta meg az SZKP Központi Bizottsága a kapcsolatok kérdését Jugoszláviával, amely a szocializmust építi , amellyel a szocialista országoknak a béke és a szocializmus közös érdekében meg kell erősíteniök barátságukat és együttműködésüket. A szónok ezután megemlítette a nemzetközi életben végbement gyökeres változásokat. A nemzetközi életben az erőviszonyok alapvetően megváltoztak a béke javára, az agresszív erők hátrányára. Továbbra is érvényes marad azonban — mutatott rá a szónok — Leninnek az a tanítása, hogy amíg fennáll az imperializmus, megvan a háborúk kirobbantásának gazdasági alapja. Ez azt jelenti, hogy amíg van imperializmus, addig van háborús veszély is. A népeknek tehát ébereknek kell lenniök, azonban a háború nem végzetszerű. A béke erői hatalmasabbak az agresszív erőknél, ha szoros egységben cselekszenek, ha idejében leleplezik a háborús uszítókat és mesterkedéseiket, ha mindenkor készen állnak arra, hogy elhárítsák a háború és az agresszió veszélyét. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta a XX. kongresszuson megfogalmazott ama tétel rendkívüli fontosságát, amelynek értelmében a nemzetközi életben a szocializmus javára végbement alapvető változások nyomán új távlatok nyílnak az országoknak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenete tekintetében. A történelem teljes mértékben igazolta Lenin zseniális tanítását, hogy minden nemzet eljut a szocializmushoz, de nem egészen azonos formában, hanem mindegyik egy sajátos vonással, a demokrácia ilyen vagy olyan formájával, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan változatával érkezik el a szocializmushoz. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság s a többi európai és ázsiai népi demokratikus ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság példája bizonyítja, hogy a szocializmusra való áttérést nem lehet egységes sablon szerint megvalósítani, mivel a nemzeti és nemzetközi viszonyok különbözőségei különféle formákat és módszereket követelnek meg az új társadalmi rendszerre való áttéréshez. Az európai népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjainak tapasztalatai, köztük a romániai kommunista párt és munkásmozgalom tapasztalatai teljes mértékben igazolják, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérés polgárháború nélkül is lehetséges. A Román Munkáspárt 11. kongresszusának marxistaleninista elemzése országunk forradalmi átalakulásának folyamatáról kimutatta, hogy a Román Kommunista Párt által megszervezett fegyveres felkelés, amellyel 1944 augusztus 23-án a népi forradalom megkezdődött, azt a célt követte, hogy megdöntse a militarista-fasiszta diktatúrát, demokratikus rendszert hozzon létre, kivezesse Romániát a szovjetellenes rablóháborúból és bevonja az országot a hitlerellenes koalícióba, amelynek élén a Szovjetunió állt. Ezt a célt az adott történelmi körülmények között csakis fegyveres felkeléssel lehetett megvalósítani. A hitlerista seregek veresége, valamint a dicső szovjet hadsereg országunk területén való előnyomulása következtében előállt helyzetben a Román Kommunista Párt véghezvitte egybehangolt akcióját a hazafias népi erők s a román hadsereg hazafias érzelmű katonáinak, tisztjeinek és tábornokainak segítségével. A fasiszta diktatúra megdöntése után Romániában nagy vonalakban erőszak nélkül következtek be a forradalmi változások. A népi erők, élen a ■ munkásosztállyal, elég erőssé váltak, hogy 1945 március 6-án megteremtsék a népi demokratikus rendszert és megakadályozzák a reakciós erőket abban, hogy valóra válthassák a polgárháború kirobbantásáról hangoztatott fenyegetődzéseiket. Számos kedvező tényező segítette elő azt, hogy országunkban a forradalmi átalakulások polgárháború nélkül menjenek régibe. Emlékezhetünk rá, hogy milyen nagy jelentősége volt a munkásosztály akcióegységének, amely a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egységfrontjának megteremtésével már 1944 májusában kezdetét vette; ez megnövelte a munkásosztály erőit, fokozta azt a képességét, hogy maga köré tömörítse az ország összes haladó és hazafias erőit. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a demokratikus földreform végrehajtásáért vívott harcban összeforrott és megszilárdult a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, olyan demokratikus és forradalmi erő, amilyenre még nem volt példa országunk történetében. Az említett időszakra jellemző volt az a körülmény, hogy a Román Kommunista Párt, egyetértésben a szociáldemokrata párttal, a demokratikus követelések széleskörű platformját dolgozta ki és ezt a platformot az öszszes pártok elé terjesztette. Noha a nemzeti parasztpárt és a nemzeti liberális párt, e két népellenes párt megtagadta a platform elfogadását, mégsem tudták megakadályozni azt, hogy a Román Kommunista Párt által javasolt platform alapján olyan széleskörű demokratikus front alakuljon ki, amely felölelte a burzsoázia egy részét is. E platform megvalósításáért harcolva a legszélesebb néptömegek saját tapasztalatukból győződtek meg arról, hogy a „történelmi“ pártok reakciós pártok. E felismerés alapján vált lehetségessé az említett pártok teljes leleplezése és elszigetése a tömegektől. 1945. március 6. után mi felhasználtuk a parlamenti utat a népi demokratikus rendszer megszilárdítására és arra, hogy megteremtsük az előfeltételeket a polgári demokratikus forradalom feladatainak kiteljesítéséről a szocialista forradalom szakaszára való áttéréshez. Országunkban a néphatalom valósította meg először ténylegesen az általános választójogot. Az 1946. évi általános választások, amelyeken a tőkés-földesúri pártok is részt vettek, bebizonyították, hogy a román nép döntő többsége a népi demokrácia mellett — a burzsoá földesúri rendszer visszaállítása ellen foglalt állást. Az országunkban végbement szakadatlan forradalmi folyamat a szocialista forradalomra való gyors áttéréshez vezetett. Ennek a forradalomnak pedig az a jellegzetessége, hogy szintén polgárháború nélkül ment végbe a népi demokratikus rendszer keretében, amely rendszer rátért a proletárdiktatúra funkcióinak gyakorlására. A XX. kongreszus tételei a különböző országok szocializmusra való átfejlesztése a proletárforgalom lenini elméletének. Amikor Lenin a marxi tanítások alapján rámutatott arra, hogy az imperialista szakaszban a kapitalista országok egyenlőtlen és ugrásszerű fejlődése folytán a szocialista forradalom lehetséges egy vagy néhány országban, ez az elmélet nagy ösztönzést jelentett az oroszországi munkásosztály forradalmi tevékenységében s előmozdította az Októberi Forradalom győzelmét, majd később sok más országban a munkásmozgalom győzelmét. Kétségtelen, hogy az említett elmélet mostani továbbfejlesztése világszerte serkentően hat majd a munkásosztályhor, és nagymértékben el. . , •• -(•ézelmi folyamat gyorsulását A szónok ezután rés • h • ; • foglalkozott a kommunizmu felépítéséért folytatott alkotó munka gyerű programjával — a XX. kongresszus irányelveivel a Szovjetunió n - - téves tervéről. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a nyagiakban ezeket mondotta: Elvtársak! Mindenekelőtt az SZKP helyes lenni politikájának, sorai rendíthetetlen egységének, a párt és a párt Központi Bizottsága köré felzárkózott egész szovjet nép egységének tulajdoníthatók a Szovjetunió nagy sikerei a gazdasági és kulturális építés terén, a szovjet szocialista állam megerősítése, valamint a külpolitika terén. Amint az SZKP Központi Bizottságának jelentése rámutat, a párt egysége nőtt és erősödött számos ellenséggel szemben vívott harcban. A trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták s a Szovjetunió más ádáz ellenségei, a kapitalizmus restaurátorai sokszor próbálták belülről aláásni a párt sorainak lenini egységét, de a párt szétzúzta mindezeket az ellenségeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja sorainak sok évtizeden át kikovácsolódott vasegysége magasrendű példakép az összes kommunista és munkáspártok számára. A XIX. és a XX. kongresszus közötti időszakban a Szovjetunó Kommunista Pártjának lenini politkája új éelentős győzelmeket aratott. Óriási szerepet játszott e sikerek elérésében az SZKP Központi Bizottságának az utóbbi években kifejtett tevékenysége a párt belső demokráciájának fejlesztéséért, a pártélet lenini normáinak helyreállításáért, a kollektív vezetés elvének bevezetéséért. Tanítónk, Vladimir Iljics Lenin, hangsúlyozva a párt döntő szerepét a szocializmus győzelmének biztosításában, mindig úgy tekintette a pártélet összes normáinak és főként a kollektív vezetés elvének szigorú betartását, mint a párt történelmi feladatai teljesítésének zálogát. Maga Lenin példát mutatott arra, hogyan kell tiszteletben tartani a belső pártélet elveit. Az ő tevékenységét a kommunista párt s a szovjet állam élén az jellemezte, hogy állandóan gondoskodott a demokratikus normák alkalmazásáról a pártéletben, a forradalmi törvényesség betartásáról; az jellemezte, hogy nagy figyelmet tulajdonított a mások véleményének; jellemző volt rá a magasrendű elvszerűség s a nagyfokú személyes szerénység. Nem volt olyan fontos kérdés, amelyben Lenin egymaga határozottt volna, anélkül, hogy ne tanácskozo volna a Központi Bizottság vagy a Politbüró tagjaival, és ne kapta volna meg többségük jóváhagyását. Lenin életében, még a párt s a szovjet állam számára legnehezebb percekben is, rendszeresen megtartották a párt kongresszusait, a Központi Bizottság plenáris üléseit. Mindenben betartották a kollegialitás elvét a párt s az állam ügyeinek vezetésében. Nem így történtek a dolgok Lenin halála után és különösen Sztálin életének utolsó éveiben. Amint a kongresszuson kimutatták, valójában majdnem húsz éven át nem volt kollektív vezetés a pártban. Ez negatív módon befolyásolta a párt helyzetét és tevékenységét. Szükséges rámutatnunk arra, hogy a pártélet lenini normái áthágásának az alapja a Szovjetunió Kommunista Pártjában a személyi kultusz volt, amelyet a maga idejében Marx, Engels és Lenin szigorúan elitélt. Wilhelm Blos német politikushoz intézett levelében, Marx ezt írta: „.-. (Folytatás & 2-ik oldalán.). I 'wn i FMP küldöttségének beszámoló; t aa£KP XX* kongresszusának munkája Georgu Dej elvtárs jelentése az RMP KV március 23—25-i bővített plenáris ül Maid fogadták T. Erlernter svéd і artiliai látogatása küszöbén Jó és gyors ív (3. oldal) Országos versenyzások Descartes (3. oldal) Épül a szocializmus a nev kmor Irodalom — Művészet (5. oldal) N. A. Bulganyin és V. M. Me! miniszterelnököt (6. oldal) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hrusc (6. oldal) »nából: Étken a tavaszi szántási-vetést !inn -gyár (3. oldal) tágakban (4. odal)