Szabad Szó, 1956. augusztus-szeptember (13. évfolyam, 199-231. szám)
1956-08-22 / 199. szám
Ismét a közösben STOMA MARIN SZABADON lélegzett fel, amikor a kollektív gazdaság székházának kapuján kilépett. Megfordult s visszanézett, mintha még egy utolsó búcsúpillantást akarna vetni a székházra. Vége mindennek — gondolta magában. Igaz, nem károsodott. A bevitt öt hektár földjét visszakapja. Nem is dolgozott potyára, mert kap annyi búzát, hogy eladásra is jut belőle. De hát a vetőmag? Bizony, neki erre is kell gondolni. Mindegy ... a kenyér egy évre biztosítva van. Igaz, amíg tagja volt a gazdaságnak, dolgozott rendszeresen, de most már nem tagja. Itt van a jóváhagyott kilépési kérvény a zsebében. Úgy érezte most, hogy olyan munkát végezhet, amihez ért. A kollektív gazdaságban pedig hová osztották be? A mezei brigádba. Gyomláljon, kapáljon egy vérbeli juhász? A szeme sem olyan jó, hogy ki tudja válogatni a gyomot. A háborúban egy Dombaszilánk megsértette. Félszemére világtalan maradt. Igaz, a másik szemére jól lát, de nem elég az annak, akit a szíve is másfelé húz. Ezen vesztek össze Simonca Traiannal is, az akkori elnökkel. Nem szerette a mezei brigádot, a gazdaságnak pedig nyája nem volt, hogy oda helyezzék Ekkor ötlött fel benne először a gondolat: kilép. S ettől kezdve a bőbeszédű Marin bából hallgatag, szűkszavú ember lett. Kivel is beszélgethetett volna? A többieket csak a gazdaság ügyei érdekelték, neki pedig más tervei voltak. Nem beszélt, nem agitált a kollektív gazdaság ellen, de mellette sem. Elhatározását nem titkolta. Aki kérdezte, annak nyíltan megmondta, ki akar lépni. Eljutott ez az elnök fülébe is. — Hallom, Marin, meguntad a kollektív gazdaságot? — Meg! — mondta rá Udmna. — Hát mi bajod van a kollektiv gazdaságban komám, rosszul élsz? — Nem rosszabbul, mint addig. — Hát akkor miért akarsz elmenni? — Az az én dolgom. * — Na asszony, itt van az elbocsátási levél — terítette ki otthon az asztalra. A felesége olyan asszony, aki nemigen avatkozik az embere dolgába. Csak a házzal meg a gyerekekkel törődik, öt gyereket felnevelni nem könnyű dolog. Most mégis megkérdezte: — Úgy gondolod, jobb lesz egyedül? — Jobb. Nem parancsol senki. Nem mondja a brigádos, hogy ma ide, holnap meg amoda menjek dolgozni. Szép terveket szőtt a jövőre. A munkanapegységekre kapott terményből eladott valamit, az összeghez mindig hozzácsapott néhány lejt — így gyűjtögette a pénzt juhvásárlásra. Szabad vagy Adina Marin. Tessék, kezdj aj életet. Lássuk, fel tudod-e venni a versenyt a kollektív gazdasággal? Ii. terv szép volt, de a kivitelezésnél akadályok merültek fel. Az őszi vetéssel járó költségek elvitték a juhvásárlásra összekuporgatott pénzt. Amit megint összegyűjtöttek, az is másra kellett. Szóval le kellett mondani a juhvásárlásról. A földet bevetette és bizakodva tekintett az új termés elé. De az idő, mintha bosszút forralt volna ellene, kárt tett a búza vetésében. Nagy gazdaságban mit számít, ha 2 hektár búza tönkremegy, megmarad öt-hatszáz hektár. De neki az volt a mindene. Tehát gyenge volt a termés, alig lett valami. Ezzel szemben a kollektív gazdaságnak kiváló gabonatermése volt. Egy hajnalon. Udina Marin elköltözött Zsombolyáról a Constanţa-tartományi Fontinele községbe. Belépett az ottani kollektív gazdaságba. Dolgozott egész évben és vagy 390 munkanapegységet sikerült teljesítenie. Ősszel, amikor megkapta a termést, elégedett volt. Mégsem érezte jól magát. Vágyott vissza Zsombolyára, vándorjuhász veje megint nem hagyta nyugton. „ ___JB_ ___ ______ Mint ahogyan egy csöndes hajna- De minden szava, minden cseleke- sen eltűnt Zsombolyáról, úgy tűnt hete arról beszél, többé nem veti el ki it mele községből is el a lépést, mert tudja, csak ahol-Visszaköltözött Zsombolyára, lektív gazdaságban találja meg Megművelte gazdátlanul maradt jövőjét, BARANYI MÁRIA földjét, közben alkalmi munkát vállalt. Dolgozott és várakozott, hogy talán majd egyszer visszahívják a gazdaságba. A kollektivisták azonban nem törődtek vele. Egy napon azután félretette a szégyent és felvételi kérvénnyel állított be a kollektív gazdaságba. — Hagyja itt — mondták neki, majd a közgyűlés elé terjesztik. Amikor újrafelvételét szavazat alá bocsátották, alig voltak néhányan mellette. Amit ott róla mondtak, már nem is hallotta. Szégyenében úgy somfordált ki a gyűlésteremből, mint egy megvert kutya. Egy ideig nem szánta el magát. De voltak kollektivisták, akik bátorították és megírta a második kérvényt. Választ nem kapott. Amikor meghallotta, hogy a gazdaság juhokat vásárolt — beadta a harmadik kérvényt. Nem lehet leírni, milyen érzésekkel ment el Udma Marin erre a gyűlésre. Nagyon félt, hogy nem veszik viszsza. Mi tagadás, egyesek még ellenezték, hogy nem állhatatos ember, de a többség megértette Udma ragaszkodását a kollektív gazdasághoz Jóváhagyták felvételét. Amikor pedig a beosztásra került a sor, mindenki amellett volt: legyen a gazdaság juhásza, az neki való foglalkozás. Úgy vette át az állományt leromolva, rühesen. De egy hétig sem gondozta az állatokat, már meglátszott, hogy ért a dolgához. De azért még most is mesélget a régi szép juhászéletről. Amikor ősztől tavaszig a kemény föld volt a derékalja és a csillagos ég a takarója. Amikor addig volt rajta mosatlanul egy-egy ing, amíg el nem nyútt. Most olyan, mint bármelyik más zsombolyai polgár. Még subája sincs. Tiszta kék ing volt rajta, nyári nadrág. Szandál a lábán. Mamalgát, ami a régi juhászok mindennapi „kenyere“ volt, nemigen eszik. 1.800 kiló búzát kapott 40 százalékos előlegként. Csak azért panaszkodik néha, hogy se szamara, se juhászkutyája nincsen. Enélkül pedig ki látott már igazi juhászt? • A Temesvár városhoz tartozó mezőgazdasági egységek és egyénileg dolgozó földművesek a felszabadulási évforduló tiszteletére augusztus 16-án befejezték a nyári kampány munkáit. Jelenleg a nyári szántással foglalatoskodnak, mely munkát eddig 65—70 százalékban ugyancsak elvégeztek. *■ • A járni (Oravica rajon) „Dózsa György“ kollektív gazdaságban az elmúlt napokban osztották ki a 40 százalékos terményelőleget. Az agrotechnika alkalmazása révén a kollektivisták, a rossz időjárás ellenére, 1683 kilós hektáronkénti búzatermést értek" el így "csupán előlegként 2,400 kil$WW.jutott egyegy munkanapegységre. * • A máslaki és készinci kollektív gazdaságokban közvetlen befejezés előtt áll egy-egy 80 férőhelyes új nagyállatistálló építése, a fibisi kollektivisták pedig nemrég fejezték be a 80 vagon befogadóképességű gabonaraktár építését. • Augusztus 23 tiszteletére Orczyfalván a közelmúltban adták át rendeltetésének az új orvosi rendelőt és szülőotthont. A tiszta, szépen berendezett épületben külön rendelő van az anyák és gyermekek, egy további pedig a felnőttek részére. Ezenkívül szülőszoba, kórterem, diétikus konyha stb. egészítik ki az új egészségügyi megvalósítást. 8. Zsigmond László. LELESEN ÉS DÉLEN felhőtlen volt az égbolt, amikor a nyugati láthatár felett terpeszkedő palaszürke felhők hirtelen keletnek fordultak és sebesen nyargaltak a város felé. Az augusztus végi nap sugarai, mielőtt még a felhőfüggöny elébük ereszkedett, perzselve tapadtak a gyár ablaktábláihoz. A szövődében olyan volt a levegő, mintha kiszivattyúzták volna belőle az oxigént. A szövőnők erőtlenül, kedvtelenül mozogtak. Úgy tűnt, mintha a gépkerekek is nehezebben forognának az olajfürdőben. S mégis, ebben a fülledt levegőjű csüggedésben volt valami a villanyossággal teli sötét felhőszirtekből is. Az arcok szürkék voltak, akárcsak a gyutacs, mielőtt lángra lobbantják. AZ ÜZEM KATONAI PARANCSNOKA hosszú lépésekkel járt fel és alá az irodájában Erejének is igazságának teljes tudatában vélte magát. „Neki Itt fenn kell tartani a rendet." Húsz évén, át naponta megkapta a maga rendinjekcióját, az Universul, a Curentul, a Cuvintul hasábjain és a legnagyobb adagot a Porunca Vremiitől. Hűség a vérségi nemzethez, a királyhoz volt a címkén. Hogyan egyeztethető ez össze a görög Malaxával, a zsidó Auschnittal, II. Károllyal és Hitlerrel — arra nem kapott volna feleletet. De sohasem kért ilyet. Kitől is? Az ellenszerektől tartózkodott. Még az Adevărul sem vette kézbe. Elvhűség, hősiesség. Itt megingott kissé. Ezt is csak maga előtt vallotta be, a másik narkotikum az ital hatása alatt. Azonban gyorsan helyrebillentette lelkiismeretét: „fimesz ” értékesebb hazafias szolgálatot a gydiban, mint a fronton? Még veszélyesebbet. Most is erre gondolt, mikor a fogason lógó tölténnyel teli géppisztolyra tekintett. „Ezek a bolsevikok..." foga csikorgóit „ ... a múltkor is milyen szemekkel néztek rám, amikor azt az asszonyt karcerbe zártam. Na és nem volt talán igazam? Mert állapotos volt. Az anyja keservét! Egy egész órát késett. Harctér ez itten." Akaratlanul is megtapogatta a hátsó zsebében lévő revolvert. „Nem karcer kell nekik, hanem golyó!" Mintha megnyugtatná magát, félhangosan szólt: „Lőttem is volna, jaj de szívesen lőttem volna, de meg sem moccantak. Csak álltak és néztek. Gyávák! — Gondolkodott. — Gyávák? Nem gyávák, nem, nem! Fegyelmezettek. Úgy álltak ott, mintha rugót szorítanának a talpuk alatt. „Ha lőttem volna, vasdorongot vertek volna a fejemhez!" — Megrázkódott, Brrill!... „Becsületszóra, rosszabb mint a csatatéren. Ott támadhatok, de itt... várni kell, míg az ellenség támad, és az ráér..." Tehetetlennek érezte magát. S tehetetlensége marcangolta. Már régen nem volt ilyen érzése. Félt is tőle. És minél jobban félt tőle, annál jobban elhatalmasodott felette. BEMENT AZ IGAZGATÓ IRODÁJÁBA. Szidták az oroszokat, a munkásokat, a zsidókat, majd az angolokat és a amerikaiakat is. Mindegyiket más-más okból. Kis pohárból sárga italt herpintettek. Nem akartak berúgni. Csak bódulatra volt szükségük, gondolataik elterelésére. Az igazgató kellemetlenül érezte magát. Ezt a jóltáplált, kerekarcú, már az ötvenen felüli férfit simulékonysága és a faji törvények kedvező körülményei juttatták a gyár élére. Baráti körben már negyvenkettőben hangoztatta, hogy a német elvesztette a háborút. Utálta a vérontást. Csúnya mesterség az. Olyannak való, mint ez a pomádés hajú, egyenruhába bujtatott lélektelen senki, ő szereti az üzletet, a pénzt. Kényelem, autó, csinos nő, pezsgő jár érte. Senkinek sem tesz rosszat — gondolta. Sohasem volt szűkmarkú. Adott. A portástól a miniszterig mindenki megkapta tőle a maga baksisát. A munkások — na igen — azok mások. Nem szabad elkényeztetni őket, mindig többet követelnek. es VOLT AZ ELMÉLETE. Rövid és egyszerű. Ezzel ámította magát, akárcsak a pap előtti gyónással. „Filozófia, szociológia, nem neki való. Ő nem ér rá. Nagyon el van foglalva. Sietnie kell. Mennyi is az egész? Még csak néhány év talán. A vérnyomása ijesztően magas. Ha jönnek az angolok vagy az amerikaiak, a gyár a régi tulajdonosok kezébe kerül. Az oroszok? Isten ments! Arra gondolni is rossz. Van már valami pénze külföldön, de az még nem elég. Pénz, pénz, még több pénz kell.“ Tekintete, amely valahová a semmibe volt irányítva, rátévedt a bőrkarosszékbe süppedt, üvegesszemű tisztre. Hányingert érzett. Az ital is mint a kő nyomta fejét. Mégis újra töltött. Ittak. Egymás iránt érzett, utálattal és megvetéssel, barátságosan koccintottak. — Szervusz, kérlek alássanl — gargalizáló hangot hallatva, kacagtak. A tiszt is gyűlölte az igazgatót. Imádta az egyenruhát, az igazgatótól megirigyelte a pénzt és a csinos feleségét, aki szívesebben vette a mérnök, mint az ő udvarlását. Hitler-viccekkel szórakoztak. Gúnyolták a barnaingest, akinek la ■ dikja tartotta őket is a felszínért Szájuk szögletében összefutott a nyál, amikor saját szemétdombjukat mocskolták. AYAKINT VASTAG FELHŐ takarta el a napot. A kavargó szél porszagot permetezett a réseken át a helyiségbe. Korán elsárgult falevelek táncot jártak az ablakok előtt. A sűrűn szántott barázdák a munkások homlokán elmélyedtek. Aztán egy-két távoli villám, rövid dörgés, kövér esőcsöppek néhányperces zuhanya, és az égboltot újra kék foltok tették vidámmá A vihar elvonult. A napsugarak pajkosan csillantak meg a még nedves üvegtáblákon. Hirtelen egy hirfoszlány kapott szárnyra. Embertől, emberhez táncolt, akárcsak az előbb még a levelek az ablak előtt. Ahová eljutott, mint forró vasaló a frissen mosott ruhát, úgy simította ki a homlokredőnyöket. „A szovjet csapatok áttörték a frontott" A színtelen arcok kivörösödtek. Az igazgató irodájában — bár a hír oda még nem jutott el — a kapitány hirtelen nagy robajjal ugrott fel. — Levegőt! Levegőre van szükségem! és már kint is volt az ajtón. Az igazgató örült, hogy magára maradt. Nyugtalansága alábbhagyott. Kinyitotta az ablakot. A KAPU FELŐL, moraj hang■'* zott. Szokatlan volt a zaj. Fütöst. Mintha kacagást hallana. Még jobban figyelt. Valami hatalmas erő volt ebben a kacajban. Csonton és velőn hatolt át. „Nevetés? Nem, nem, lehetetlen! Kinek van itt kedve most nevetni? Mi is lehetne a jókedv oka?" — eltűnődött. Újra nyugtalan lett. Kopogtak. Az igazgató át hallotta a kopogni. A főkönyvelő nem várva be a tessékelést, belépett. — Az oroszok áttörték a frontot — szólt minden bevezetés nélkül. Az igazgató némán eltévedezett , önmagának válaszolt. „Oh! igen, igen! Bizonyára ez a jókedv oka!" — Elmosolyodott. „Na és? Aztán most mit képzelnek?" Erőtlenül nevetett. — Na és? Aztán most mit képzelnek? — ismételte meg hangosan, már komorabban. Felpattant. Félretolta a széket és hirtelen megragadta a főkönyvelő kiskabáthajtókáját. — Mit képzelnek? — rázta meg. — Nem tudom. Esküszöm, nem tudom! — rebegte az zavartan. — Örülnek. Bizonyára azt gondolják, hogy most vége lesz a háborúnak. — Vége a háborúnak? — Az igazgató elengedte a kabáthajtókat. — Csak annyi az egész? — szólt nyugodtan, némi csalódással a hangjában. — Csak annyi az egész? — mélyet lélegzett. — S maga Bárkay hiszi is azt amit mond? — Bizalmatlanul nézett a főkönyvelő szemébe. — Már mindenki várja a háború végét! — Mindenki? Na igen a végét. Csak milyent? — emelte fel újra a hangot. Borkay nem válaszolt. Az igazgató visszaült az Íróasztal mögötti karosszékbe. — Így élünk mi itt, egy ellenséges tengerben. — Széles mozdulatot tett, mintha mutatná annak nagyságát. Aztán póz nélkül nyugodtan, majd nen kan folytatta: — Gyűlöli mást. A mérnök az Igazg■ az igazgató a részvényest, a levelező a főkönyvelőt falná fel; románok, magyarok, zsidók és németek egy kanál vízben fojtanák meg egymást. Amellett egyikük sem tudja mit is akar. — Szünetet tartott. — Legyen vége ennek az emberölésnek. Igen! De aztán? — Hangja magasra csapott. Felugrott. Az ablakhoz ment és ujjal mutatott a távozó munkások felé. — Lássa, csak ezek tudják, hogy mit akarnak. Őbennük más gyűlölet ég. ők azt várják, amit mi nem várhatunk. — Egész közel lépett Bárkayhoz és alig hallhatóan súgta: — a felszabadulást! A KÖNYVELŐ SZÓLNI TM AKART, de az igazgató megelőzte és tovább folytatta. -- Eladtuk magunkat. Amig nyolcadmagammal ültem az iroán és a számsorokat körött, legalább nyugalmam volt, talán én is várnám a felsndulást. Prolik ezek itt mindlökött a könyvelőség feli. — Igy Íróasztal mellett ülnek, álendőt viselnek, meg manilizik a körmeiket? — Fitymált intett. — Cifranyomorusdg, térért dolgoznak, akárcsak a konruhások, meg az olajnadrágk, a gépek mellett... Között én is jól éreztem magamat. A stégem is csak az enyém volt. M kiöltözött. Udvarlók leskelek rá. Azt hiszi nem tudom, hű tartozik a „bon ton"-hoz.Pillanatra felkacagott, de amit még komorabban folytatta: — 1 várjak? Kit várjak? Kkay meg akarta nyugtatni: ■ Jönnek az amerikaiak/ Na, és? Ki versenyezhetik a plükkel? Visszajön Rothkopf. V? az autónak, a szinajai nyárnak. Mindennek. — Legyen— Maga is visszasompolyogha a strazza mellé. Vagy talán a gondolját majd akkor is Szalanaga helyett készíti el a mérle? — Szünetet tartott. — Ő egynek örülök. Befellegzik a hitány és hasonló uraknak. Kis legyek lesznek ezek. Dolgozniok ki majd. Vége a hereéletnek Irkay örült, hogy piszkolhatja a citányt. Undok fickó, léhütő! — földe meg, jóleső elégtétellel, az igrató szavait. — Egész nap is, és a nők után lebzseredik. igazgatóság épülete előtt elszeldolt a kapitány motorkerékpár,. Vékony porfelhőt kavart fele több nem is kellett, hogy nya vesszen. Este a város sötétbe temetke- zett. íjosan tíz óra után tíz perccel mintha a délelőtti vihar egy elkü villáma gyújtana lángot, el leccsapódott redőny mögül oisszág áradt a W'-«—' **. - \ Románia r.illt c. Szerijelunj oldalára! — szólt az éteren áti örömhír. és zümmögött a Ünnepi könyvkiállítás gvz 1-es számú „A mi könyvesboltunk“ helyiségében ünnepi kiállítás nyílt augusztus 23. tiszteletére. Az üzlet tágas tér* * mében a vitrines asztalok most pirosba öltöztek s virágdíszt hordanak magukon. Ha az ízlésesen elrendezett könyvek között válogat az ember, sok újonnan kiadott könyvet talál, amelyeket az ünnep tiszteletére bocsátottak az olvasók rendelkezésére. Az ideológiai könyvek rekeszében Lenin műveinek sorozatában megjelent a 35. kötet. Megjelent továbbá az „Ezeregy éjszaka meséi“, amelyet Honti Rezső válogatott és fordított, Herzen: „Ki a bűnös“ című regénye, Garay Jánostól az „Obsitos“, Mark Twain örökértékű regénye, Tom Sawyer kalandjai s a Huckleberry Finn, Sadoveanutól a „Lehunyt szemmel“, Marton Lilitől a „Három kis elefánt" című mesekönyv jelent meg. Román nyelven az Orosz Könyv kiadásában megjelent Goncsarov válogatott műveinek első kötete. Az Irodalmi Kiadó Mihai Sebastian művét adta ki. Az Ifjúsági Kiadó pedig orosz népballadákkal kedveskedett a gyerekeknek. A sok új kiadás mellé nap-nap után újabbak érkeznek. A kiállítást sokan s nagy érdeklődéssel látogatják. A könyvvásárlók száma mintegy 15—20 százalékkal növekedett a kiállítás ideje alatt. 18 V A könyvkiállításon „A legszebb választókerületért“ TEMESVÁR A PARKOK VÁROSA. Végighaladhatsz rajta anélkül, hogy a parkokból kilépnél. Akik először járnak Temesváron, nem győzik eleget csodálni. Mi, temesváriak, szívesen hallgatjuk a dicsérő szavakat, mert szeretjük városunkat és büszkék vagyunk annak szépségére. Kifejezésre jut ez a gyakori városrendezési, városszépítési akciókban is. A temesváriak mindig lelkesedéssel kapcsolódnak bele a választókerületek között kibontakozó versenyekbe s önkéntes munkával járulnak hozzá a lakóházak, utcák, terek rendbehozásához. Zöldi Mária, a 32-es számú városi választókerület néptanácsi képviselője, még májusban versenyre hívta ki Temesvár város valamennyi választókerületének képviselőjét és honpolgárait hazánk felszabadulásának 12. évfordulója tiszteletére „A legszebb választókerületért" jelszóval. Versenyfelhívása valamennyi választókerületben élénk visszhangra talált. Augusztus 23-án végetér a választókerületek közötti verseny és számbaveszik az elért eredményeket, hogy eldöntsék, melyik Temesvár legszebb, legtisztább választókerülete. A képviselők elküldték a városi néptanácshoz a verseny idején végzett munkákról szóló jelentéseket, ahol háromtagú bizottság alakul a verseny elbírálására. A többi között megtalálhatjuk a versenyt elindító Zöldi Mária elvtársnő jelentését is. Választókerülete, amely a Gyárvárosban lévő Téba-gyár környékét foglalja magába, nem a legszebben kiépített része a városnak. Az utcák bizony keskenyek, kopárak, a házak kicsinyek és nagyon régiek, így tehát nem volt könnyű feladata Zöldi Máriának . Beláttam, hogy itt egymagam nem sokat tehetek, ezért lelkes emberekből egy kilenctagú kollektívát szerveztünk, — mondja Zöldi elvtársnő. — Ez a honpolgári bizottság értékes támogatást nyújtott munkámban. A versenyben a régi, elhanyagolt lakóházak rendbehozatalát választottuk legfőbb törekvésül. Ez egyúttal a legnehezebb feladat is volt, mivel e házak magántulajdonban vannak. Zöldi Mária és honpolgári bizottsága tagjai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a választókerületben lévő 18 ház külső és belső javításait elvégezzék. A Grivica-út 17. szám alatti ház például teljesen új külsőt nyert, holott az utóbbi időben csaknem lakhatatlan volt. Megvalósították a vállalt 100 önkéntes munkaórát is. Az asszonyok önkéntesen kötényeket, játszónadrágokat varrtak a Gyermekek Háza kis lakói számára. Megnyitották továbbá a választókerület takarékossági számláját, amelyre feljegyezték az eddig elvégzett önkéntes munka s a használt üvegek értékesítése útján megtakarított összeget, amely közel 400 lejre rúg. — Lehetséges, hogy nem a mi választókerületünk lesz a győztes, mivel egyik fontos célkitűzésünket — a parti létesítését — nem sikerült megvalósítani. Ugyanis az erre szánt térséget csak úgy parkosíthatnánk, ha azt előbb e célra alkalmas traktorosekével felszántanák. Erre azonban csak ősszel kínálkozik lehetőség. Zöldi Mária elvtársnőben és kollektívájában tovább él az elhatározás, hogy ezután is ugyanolyan lendülettel folytatják a munkát választókerületükben s újabb megvalósítások elérésére törekszenek. K M. A Szab népművészet telkes teljesdí Ha idegen ember vetődik Temesvárra, meglepetéssel állapítja meg, milyen sok nyelven beszélnek ebben a városban. Valóban, Temesvár utcáin a román beszéd mellett gyakran hall a járókelő magyar, német és szerb szót is, bizonyságaként annak, hogy Temesváron békés együttműködésben élnek együtt románok, magyarok, németek és szerbek. Az érdeklődő azt is megállapíthatja, hogy a város kultúrintézményei megoszlanak az együttlakó nemzetiségek között s Temesváron ma román, magyar, német és szerb művészegyüttes működik. E tény bizonysága annak, hogy népi demokratikus rendszerünk gondoskodik az együttélő nemzetiségek kulturális életének fejlesztéséről, gondoskodik arról, hogy a különböző nemzetiségű dolgozók saját anyanyelvükön folytathassanak kulturális tevékenységet. Temesvár szerb lakossága is büszke lehet arra, hogy itt működik hazánk egyetlen szerb állami művészegyüttese. Évekkel ezelőtt létezett már Temesváron egy szerb énekkar, amely időnként műsort adott a város szerb lakosságának. De ez az énekkar nem volt hosszú életű. Nem volt egy olyan szerv, amely az énekkart megfelelőképpen támogatta volna. A műsorok is csak nagyritkán kerültek a nyilvánosság elé. Vezetősége sem volt az énekkarnak. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy csakhamar be is szüntette működését. De Temesvár város és tartomány nem nélkülözhette sokáig egy szerb kulturegyüttes létezését. A városi néptanács kulturosztályának egyik alkalmazottja, Niksics Sztévó volt az, akit ez a probléma leginkább foglalkoztatott. Maga is tagja volt a feloszlott énekkarnak és mint a művészetet kedvelő ifjú, elhatározta, javasolni fogja az illetékes szerveknek: gondolkozzanak egy komoly szerb nyelvű kultúrintézmény létesítésén. Elhatározását tett követte. Késedelem nélkül feltárta elgondolását az illetékesek előtt, akik örömmel fogadták a javaslatot. Niksics Sztoó elmondotta, hogy ismeri a szerb okosság érdeklődését a művészetek iránt, nem lesz tehát nehéz egy — egyelőre műkedvelő — művészegyüttest alakítani. A pártnál is helyesléssel fogadták a kezdeményezést, de azzal a módosítással, hogy ne önkéntes, hanem hivatásos együttest hozzanak létre. Megtárgyaltak, mérlegelték a lehetőségeket, majd papirosra vetve az elképzelést, útnak indították az ügyet a Művelődésügyi Minisztérium felé. Csakhamar megjött a válasz. A naptár 1954 augusztus 14-ét mutatta. A temesvári néptanács kulturosztályához boríték érkezett a Művelődésügyi Minisztériumból. Amikor azt felbontották, nagy volt az öröm, mert a borítékból az Állami Szerb Művészegyüttes létesítéséről szóló határozat került elő. Niksics Sztéva és a többiek nem hiába fáradoztak: a minisztérium is helyénvalónak találta az ajánlatot. Nagy lendülettel láttak a szervező munkához Bizottságot alakítottak, amely megkezdte az együttes tagjainak toborzását. Ekkor szervezték be az együttesbe Osztoics Voiszlav és Aradian Sztéva, bócsai dolgozó parasztokat, Sztancsulov Gyula IET-munkást, Radovan Emilia parasztleányt, Marics Emíliát, a Technolemn-gyár munkását és még másokat. Gyárakban, üzemekben, intézményekben, falvakon, mindenütt, ahová a bizottság ellátogatott, nagy lelkesedéssel fogadták a hírt a szerb együttes létesítéséről. Rengetegen kérték felvételüket. Munkások, dolgozó parasztok, tisztviselők örömmel léptek az együttes soraiba. A városi néptanács megfelelő székhelyet bocsátott az együttes rendelkezésére: a volt városi könyvtár Voltaire utcai épületét, amelyben jó feltételek mellett indulhatott meg a munka. Énekkar, táncegyüttes és népi zenekar kezdte itt meg működését. Lassan-lassan, gondos munka nyomán kialakult a műsor. Az együttes vezetősége már-már azon gondolkozott, hogy be is mutassa azt, latolgatták, hogy mikor lépjenek a közönség elé, és akkor levelet hozott Bukarestből a posta. Közel lévén 1955 augusztus 23, az együttest meghívták Bukarestbe, hogy első műsorát a fővárosi Republicii téren felállított hatalmas szabadtéri színpadon mutassa be. Nagy megtiszteltetés volt ez, amely örömmel töltötte el mindenikük szívét. De egyben azt is jelentette, hogy a hátralevő időt megfeszített munkával kell eltölteni e fontos „vizsga" sikere érdekében. Eljött a nagy nap. A bukaresti Republicii-teret mintegy százezer főnyi közönség töltötte meg. Ilyen közönsége nem volt még kezdő művészegyüttesnek. A műsor rkezdődött. Az együttes tagjaiba önbizalma mumen műsorszámon nőttön-nőtt, mert a fővárosi zönsig tudva a.., hogy egy művészegyüttessel áll szemben, m fukarkodott az elismeréssel. "Temesra visszatérve i.eg- ujultővel láttak munkához, hogy allami Szerb Művészegyüttest timányunk kulturéletének aktív főzőjévé tegyék. Közel egy telt el azóta tanulással, próbal. Ma már komoly repertoárján az együttesnek. Az énekkar tekint 25 kórusművet —a jugoszláv hazai szerzők műveit — tanulta egy év alatt A táncegyüttes sitalan népi táncot állított be,a népi zenekar műsorában a italok százai szerepelnek, és négy bizonyítékául annak, hogy együttes beleilleszkedett tartonyunk kulturéletébe műsoraik, román, magyar, német köruívek és táncszámok is szerepelni A temíri Állami Szerb Művészegyit még csak rövid múltra tekinthetssza. De tagjai sikerekben gaztevékenységet folytattak. És a tevékenység, az eddig elért sikk fokozzák azt az elhatározást így a jövőben megtízszerezett ért küzdjenek tartományunk fb anyanyelvű lakossági kulturszonalának emeléséért. (F) 20 nappal a hatóidő előtt idestova két hónapja lesz már, hogy a helybeli Polizáfiai Vállalat vezetősége megitta Vörös Ferenc gépszerelő lakatost, hogy kollektívájával a Temesvár-tartományi lapok nagy alakban való megjelentetéséhez szükséges széles rotációs gépet Temesváron felszerelje. A hattagú kollektíva el is ment június végén Bírladba, majd pedig a kalandorgépért Bacăuba. Bírladban, mint rajoni központban, nem használták ezt a gépet. Ezért aztán teljesen elhanyagolt állapotban találta a temesvári szerelőkollektíva. Az ottani nyomdászoktól nem várhattak semmilyen segítséget. Jól beosztották az időt és sikerült 12 nap alatt teljesen leszerelni és teherautókra rakni a sok kényes alkatrészt. Az autókon azután szép sorjában megérkeztek a várva-várt széles rotációs gépalkatrészek. A sok mázsányi súlyú alkatrészt Temesváron gondos kezelésbe vették. Különkülön átvizsgálták, áttisztították. Volt mit dolgozzon rajtuk Major József, Zippel Franz és Kegler Andrásnak, akik, mint a szerelőkollektíva tagjai, Bârladban is, de itt Temesváron is kitettek magukért. Jóra már pontosan beállítva, simán forog az újonnan felszerelt rotációs gép minden egyes hengere. A száznál több fogaskerék zugó zajától hangos a gépterem. Az őszülő hajú Vörös Ferenc főszerelőt mindig ott találhatjuk a gép körül, irányít, mutat, beállít, de meg is fogja a dolog boldogabb végét, ha kell. Hupfl Péter géplakatos sokévi gyakorlata nagy segítséget jelentett a beállításnál, ami nem kis dolog, mert tizedmilliméterek is számítanak a hengertávolságoknál. A gép összeszerelésénél már könnyebb volt a dolguk, mivel az itteni kollektíva minden tagja segített,gy a tervezett 85 nap alatt mbehelyezzék a nagy gépet, juk fért a segítség, hiszen ez itt Temesváron is le kellett erelni a régi keskeny rotácsgépet, hogy a helyébe felállítsák a Bírladból hozott széles Bizony napokig vártak, ami mutathatták a felszerelést, amig széles gép részére öntött betont megkötött. De az ilyen kiesé szorgalmas munkával sikerül ehozniok. A 85 nap még nemt le és a gép már működik.izonyság erre ez az első ízbenagy alakban megjelent Szál Szó példányszáma is. »újságírók is naponta lessük, hogyan halad a munka. gyütt éreztünk a nyomdászaik akiknek az uj rotációs géperelése idején megkétszeresett a munkájuk. A régi rotást már leszerelték s amig az ujjelkészültek, naponta sok faranggal nyomtatták a sikajdagépen az újságot. ültünk, amikor Bugariu Grighe villanyszerelő már a givillamosberendezésén kezd dolgozni. Ez már a befejező jelentette. Amikor pedig az előtt-ott még foltos próbapéldaszámot kézbe vehettük, örönk még nagyobb lett. De reld örültek a gépterem dolgozói is kik a szerelésnél segítve, tan már egészen megszokták aj, széles gépet, az az utolsó simításokat végzi nagy gépen, sorban kipróbil a kiszolgáló gépeket, előkülve a nagy próbára, az első e. példányszám kinyomtatásáraamelyet azután már az első és a többi ezer és tízezer követ, munkát végeztek a szerelők, si munkát végeztek a gépterem hozói. Köszöntjük őket házi felszabadulásának 12-ik indulója előestéjén — mint al méltóképpen, szép munka— síréi üdvözölték a nagy ünnep P (Sz. K.)