Szabad Szó, 1956. október-december (13. évfolyam, 232-308. szám)
1956-10-02 / 232. szám
Sinennil ipi beruházási mutilálatoké! A SOLVENTUS-GYÁR jó hírnévre tett szert a vegyiparban a különböző oldóanyagok, plasztikus anyagok stb. gyártásánál, amelyek fontos alapanyagul szolgálnak egész sor vegyi és közszükségleti cikk előállításához. A gyár termelése nőtt, de a termelési osztályokkal szemben támasztott követelmény nem növekedett mindig arányosan, így fordulhatott elő, hogy egyes osztályokon szűk lett a keresztmetszet. Ezenkívül szükség volt a régi gépek és berendezések felújítására, illetve helyettesítésére is. Ez természetes követelmény ,minden üzemnél, mégis, a Solventus-gyár ilyen irányú fejlesztésével csupán néhány éve foglalkoznak és bocsátanak nagyobb összegeket a rendelkezésére. AZ UTÓBBI KÉT ÉVBEN — amióta a Vegyipari Minisztérium kötelékébe kerültek — megsokszorozódott a gyár invesztíciós szolgálatának munkája. Nagyobb arányú beruházási tervet kaptak, amelynek megvalósítása fokozatosan erősíti és bővíti a gyár termelési kapacitását. Már belépéskor feltűnik a gyár udvarán "a sok építőanyag az alapozáshoz, a megásott árkok, másik részén pedig a két emelet magasra húzott vörös téglafalak. Mindenütt nagy a sürgés-forgás, valóságos építőtelep látszatát kelti a gyár udvara. És mindezeket a gyár kötelékébe tartozó munkások építik, vagyis a Solventus-gyár a beruházási munkálatokat saját rezsiben végzi el. Csupán a gépi berendezéseknél és felszereléseknél dolgozik a Vegyipari Minisztérium szerelővállalatának, a Progresusnak egy csoportja. A SAJÁT REZSIBEN való építkezésnek sok jó oldala van (persze vannak hátrányi is, amelyekre még külön kitérünk). Sokkal nagyobb felelősséggel dolgoznak a beruházásoknál alkalmazott munkások, tudván, hogy közvetlenül a gyárhoz tartoznak. Nem kell a sok építőanyagot kétszer is ki- és bevezetni, átadni az építővállalatnak. A munka minőségének ellenőrzése is sokkal operatívabban végezhető el. A gyár építésvezetője a femerülő nehézségek kiküszöbölésére azonnal, minden más szerv közbelépése nélkül intézkedhet. És mindezeken felül az sem mindegy, hogy a „mi gyárunk“ fejlődik, vagy pedig csak „egy gyár“ épül. Mert hát legtöbb helyen még megvan a „vállalati lokálpatriotizmus“. NÉZZÜK MEG KÖZELEBBRŐL az egyes munkálatokat. Az erjesztőcsarnok bővítési munkálatainál az új kádak szerelését már befejezték, úgy, hogy most üzembe állhatják a termelés növelésére tervbe iktatott két új kádat, a hozzá tartozó előerjesztőkádakkal együtt. Befejezéshez közeledik a két másik új tartalék-erjesztőkád szerelése is. Ezekre igen nagy szükség lesz, mert ha valamelyik kádnál hosszadalmasabb javítást igénylő üzemzavar keletkezik, akkor egyszerűen a tartalékkádat iktatják a termelési folyamatba. Így megszűnik a kiesés,meg aztán alaposabb javítást lehet eszközölni a hibás kádon. Egy-egy ilyen kádhoz háromnégyféle csőhálózat, kavaróberendezés, mérőműszer, különböző csap stb tartozik, amelyeknek karbantartása nem könnyű feladat. Ezért igen nagy segítséget jelent majd a tartalékkádak üzemeltetése. AZ ÚJ KADAKAT, a régiekkel egy sorban, a bővített csarnokban helyezték el. A csarnok bővítése pedig konstrukciós feladat. Ezzel az építkezéssel azonban nem haladtak megfelelő ütemben. A falakat már felhúzták, sőt a csarnok végében az osztályhoz tartozó iroda és laboratóriumi helyiségek falait is elkészítették. A tetőzet azonban még nem készült el, és előfordulhat, hogy a rossz idő beálltával a termelésbe állított új kádak a szabad ég alatt maradnak. Ez nem az erjesztőkádak működését befolyásolja , mivel a hőmérsékletet a kádakban szabályozhatják a gőzvezetékeken keresztül —, hanem inkább az erjesztőosztály dolgozóinak egészségét veszélyezteti, akiknek a szervezete a belső kádaktól a nyitottakig nagy hőmérsékletkülönbözetet kell kiálljon. Ezért kell sürgetni a tartószerkezet mielőbbi felszerelését és a tetőzet elkészítését. A csarnok építkezési munkálatait 60—65 százalékban készítették el. A tetőzethez a szükséges anyag itt van, sőt a Narita Ion vezette ácsoló- és betonvaselőkészítő brigád már előkészítette a betonöntéshez az ácsolatot, de még nem szerelték fel a világító ablakok tartóoszlopához használt idomvas hiánya miatt. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az egyik oldalfalon még dolgoznak a kőművesek és a Progresul szerelőinek is dolguk van még a kádak üzembeállításánál, így az ácsok nem tudják az állványzatot elkészíteni. Narita elvtárs szerint az ácsmunkákkal egy, esetleg másfél hét alatt elkészülhetnek, mert mindent előkészítettek és azután egy héten belül a betont is leönthetik. Erre a munkára kell tehát összpontosítani az erőket addig, amíg az időjárás kedvez. Felvetődik a kérdés, vajon most, amikor mind szélesebb körben alkalmazzák az előregyártott betonelemekkel való építkezést, miért öntik egyből a csarnok tetejét? Nem lenne könnyebb és olcsóbb is az előregyártott elemekkel való tetőfedés? ASolventus-gyár építkezésének vezetője, Miron Mileanu mérnök, elismeri, hogy olcsóbb és könnyebb az előregyártott elemekkel való munka, de kifogásul a nehéz szerelési műveletet hozza fel. Szerinte nehézségbe ütközött volna megfelelő emelőkészülék, vagy toronydaru kölcsönzése az elemek beemeléséhez, no meg külön kiképzésre van szükség a betonelemek készítéséhez. EZ UTÓBBI KIFOGÁS nem állja meg a helyét; mint utóbb megtudtuk, Narita elvtárs dolgozott a cukorgyári új borhozszárító betonelemes építésénél, tehát el tudta volna készíteni az elemeket. Ami viszont az emelő kérdését illeti, itt bizony felmerül a saját rezsimért való építkezés hátránya. Az építővállalatoknak vannak ilyen gépeik, a más profilú vállalatok azonban nem vehetnek ilyen gépeket.Ez azonban nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy valamelyik építővállalattól kölcsönözzenek egy-két hétre megfelelő teherbírású és magasságú darut. Ezt annál is inkább meg lehetne tenni, mivel az építővállalatoknál is csak megszabva sokkal működnek ezek a gépek, aszerint, hogy mikor jutott el az építkezés a betonelemszerelés fázisához. A Solventus-gyári beruházások sokkal gyorsabb ütemben készülhetnének el, ha nem kellene hosszú hónapokat várni a tervekre. Az IPROCHIM tervezőintézetnél csak nagy késedelemmel kezdenek hozzá a tervekhez és ezzel késleltetik az építkezéseket. Ez a helyzet az új hőerőközpont tervével is. Augusztus második felében kapták meg a hőerőközpont tervének egy részét. Ez az alapozási és építési munkálatok terve, amivel megkezdhették az árkok ásását és a vasbetonalap vázának készítését. Ez a munka szépen halad és ma már betonöntéshez készen áll az új hőerőmű épületének alapja. Ezt követően megkapták a Villany- és vízhálózat tervét, de a kazánok szerelési tervével még mindig adósok a tervezők. Az évközben pótlólag bevett bezutásoknak megvan az a hátrányuk is, hogy az építőanyagokat csak nagy nehézségek árán tudják beszerezni. A hőerőmű alapozásához például még mindig nem kapták meg a szükséges cementet.. A gyár megbízottjának állandóan kilincselnie kell az építőanyagipar vállalatainál, hogy a szükséges mennyiségű cementet, téglát, vasat stb. beszerezze. AZ ÚJ HŐERŐMŰNEK fontos szerepe van a gyár folyamatos termelésének biztosításában. A jelenlegi gőzkazánok nem tudják fedezni a növekvő gőzszükségletet. A villanyerőnél is hiány mutatkozik. Ezenfelül a villanyerőszükséglet még tovább fokozódik, ha külön motorokkal látják el az egyes gépegységeket, keveréket stb., mint ahogyan azt a modern termelési folyamat megkívánja. Az eszterifikáló-osztály bővítése újabb nagy mennyiségű 10 atmoszféranyomású gőzt kiván. Ha ehhez még hozzászámítjuk az új desztillálókoronák gőzszükségletét, amelyeket éppen a jelenlegi kazánok kis kapacitása miatt nem tudtak üzembe helyezni, kitűnik, mennyire nagy fontosságú beruházás az uj hőerőmű elkészítése. A Solventusban tudják ezt és minden erőt latba vetnek, hogy ezt az új létesítményt mielőbb megvalósítsák. De nem így a fővárosi Mao Ce-tung-üzemek Ennek az üzemnek kell leszállítania a hőerőmű új 13 atm. nyomású gőzkazánjait — az elsőt szeptember 15-ig, míg a többit novemberben és decemberben. Már itt van október és még mindig nem szállították le a kért kazánt. Sőt, szeptember elején levélben értesítették a Solventus-gyár vezetőségét, hogy nem szállíthatják, csak októberben vagy még később és nem 13, hanem csupán 8 atm. nyomású kazánt. A Mao Ce-tungüzem vezetőségének ezen elítélendő álláspontja miatt további hónapokkal elhúzódik e fontos egység üzembehelyezése. Az ilyen eseteket nem lehet csak egyszerű értesítéssel elintézni, idejében meg kellett volna tárgyalniuk a Solventus vezetőségével a lehetőségeket, hiszen ők fogják használni a kazánokat, tehát szükséges, hogy az általuk előírt feltételeknek megfelelő kazánokat kapjanak. MEG KELL EMLÍTENÜNK a mélykutfurási munkálatokat. A gyárnak igen nagy mennyiségű vizre van szüksége; jelenleg begavizet használnak, ellenben a kazánok táplálására lágyabb vizre van szükség. A most készülő fúrás segítségével megfelelő lágyságú vizet kutatnak. A terv szerint 180 méter mélységig vizsgálják meg,a különböző vízrétegeket, valamint a vízbőséget és ha alkalmasabb vizet találnak a jelenleginél, akkor azon a rétegen megállnak a fúrással. Ennek a munkálatnak inkább kutató jellege van, mégis igen fontos és közvetlenül beleilleszkedik a gyár további fejlesztésének tervébe. Ez a munkálat különösen most igen fontos, mikor tudjuk, hogy a város legtöbb üzeme vízhiánnyal küzd, illetve fogyasztásával a város vízellátását gyengíti. A SOLVENTUS-GYÁRI BERUHÁZÁSOK a gyár termelési kapacitását hivatottak bővíteni és, amint a munkálatok kielemzéséből kitűnik, elég jó eredménnyel végzik e munkát. A még fennálló hibák főleg a tervek elkészítésénél támadt sok huzavonából és az így keletkezett anyagbeszerzési nehézségekből erednek. Az építkezéseknél észlelt lemaradást azonban még be lehet hozni, sőt, mivel az idő is kedvező, jelentősen megelőzhetik magukat. Erre biztosítékot nyújt a beruházásoknál dolgozók lelkes kollektívája, akik közül példaként állíthatjuk Nariţa Ion brigádvezetőt, Suciu Gheorghe és Dan Amos brigádtagokat az ácsok és betonozók közül, míg a kőművesek közül Gerber loan I, Walter Ion és Gerber loan II munkája dicséretre méltó. Az idei anyagbeszerzési nehézségek szolgáljanak tanulságul, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg. Igyekezzenek már most biztosítani a tervek elkészítését. Ezenkívül a további építkezéseknél feltétlenül nagyobb teret kell biztosítani az előregyártott elemek felhasználásának. E fejlődő gyár jelenlegi invesztíciós munkálatai mielőbb befejezése utat nyit a vegyészeti termékek nagyobb arányú és folyamatosabb termeléséhez. SZ. K. Lapunk szeptember elsejei számában „MI A VÉLEMÉNYE AZ OCL ALIMENTARA VEZETŐSÉGÉNEK?“ címmel bíráló cikket közöltünk, amelyben felhívtuk nevezett vállalat vezetőségének figyelmét néhány, az egészségügyi előírásokat sértő hibára, amelyek egy hentesáru-szállítmány elosztása során kerültek felszínre. Az OCL Alimentara vezetősége elismerte a bírálat jogosságát és a következőkről értesítette szerkesztőségünket: A jelzett hibák kiküszöbölése érdekében felszólították a szállítóvállalatot (ITC), hogy a húskészítmények szállítására kizárólag fedett tehergépkocsikat bocsásson rendelkezésükre. Intézkedtek ezenkívül, hogy azok a kisebb gépkocsik, amelyekkel ilyen árukat küldenek az egyes üzleteknek, szintén fedettek legyenek. Ezentúl a húskészítményeket nem rakják a kocsik aljára, hanem ismét használatba veszik a külön erre a célra szolgáló fémrudakat és azokra helyezik rá az árut. ☆ A „Szabad Szó“ augusztus 8-iki számában „AZ UTCASARKON...“ címmel általános érdeklődést keltő cikk jelent meg, amely bátor kézzel nyúlt a „lakásprobléma" nevű varázsfészekbe, feltárta a lakáshivatal munkájában gyakran megnyilvánuló helytelen ügykezelést. A Temesvár tartományi néptanács végrehajtó bizottsága levélben válaszolt a nyilvános bírálatra és arról értesítette szerkesztőségünket, hogy a cikk megjelenése után az összes lakáshivatali osztályok vezetőivel kiképző gyűlést tartottak, amelyen résztvettek e hivatalok munkájának támogatására hivatott szervek is. A gyűlésen pontos és konkrét útmutatásokat adtak a lakáshivatalok további munkájára vonatkozólag. ★ „A HERKULESFÜRDŐI GYERMEKTÁBORBAN“ című, lapunk augusztus 2-iki számában megjelent cikkben kielemeztük e nyári tábor megszervezésében és egész életrendjében tapasztalt hibákat. A Temesvár tartományi néptanács tanügyi osztálya magáévá tette a bírálatot és közölte, hogy a jelzett hibákra felhívta a tábor vezetőségének figyelmét, amely megtette a szükséges intézkedéseket és így a nyaraltatás III. szakaszában — augusztus 10—szeptember 1 között — sikerült az említett hiányosságokat megszüntetni. II.. A. GONCSAROV Halaldnak 65. évfordulójára . A. GONCSAROV, a klasszikus orosz realista irodalom nagy képviselője 1812-ben született, vidéki földbirtokos-családból. Ifjúkorában a családi, nemesi kúriában, lépten-nyomon beleütközött abba az álmos, henye, patópálos falusi életbe, amely abban a korszakban — a jobbágyrendszer idején — annyira jellemezte a kizsákmányoló nagybirtokos-osztályt. Minden bizonnyal ezek a gyermekkori élményei ihlették élete főműve, az „Oblomov“ későbbi megírására. Tanulmányai elvégzése után Goncsarov hosszú évekig Péterváron hivatalnokoskodott, de a kicsinyes irodai munka nem elégítette ki s minden szabad idejét irodalmi tevékenységének szentelte, amely Iránt elhivatottságot érzett. Ebben az időszakban jelennek meg első elbeszélései. Goncsarov Oroszország történelmének egyik legsötétebb korszakában kezdett alkotni. A dekabristák forradalmi mozgalmának leverését a minden szabadságeszmét, haladó megnyilvánulást féktelenül elnyomó reakció évtizedei követték. Az önkényuralom rombolása azonban nem tudta megfékezni a történelem kerekét. A feltörekvő új társadalmi erők, a jobbágyság hatalmas tömegnyomása, az akkor még haladást jelentő kapitalista viszonyok elterjedése válságba sodorták az idejétmúlt feudális rendszert. Napirendre került a jobbágyság felszabadításának kérdése. Ez volt az a fő probléma, amely az 1840— 50-es években az egész orosz intellektuális életet áthatotta. GONCSAROV REALIZMUSÁT is — Gogoly és Bjelínszkij hatása mellett — elsősorban a jobbágyi rendszer elleni nézetei fejlesztették ki. Írói műve — akárcsak a többi nagy orosz klasszikus realistáé, akik népük tanítómestereivé váltak — lényegében kora társadalmának megkapóan hűt tükre. Első nagy regényét, az „Egyszerű történet“-et, amely 1847-ben jelent meg, a haladó demokrata kritika nagy sikerként fogadta. A regény élesen ostorozza a korabeli, nemesi értelmiség here életmódját, tunyaságát, vagy képmutató érzelgőségét, hamis széplelkűségét. Ennek ellentéteként az író a korabeli társadalom új emberének, az élelmes, praktikus, cselekvő üzletembernek alakját jeleníti meg. Bár némileg idealizálja ezt a típust, bemutatja korlátait, hideg önző mivoltát is. 1852—55 között Goncsárov a „Pallada" hadihajó fedélzetén körülhajózza a világot. Élményeiről a „Pallada-fregatt“ című mesterien megírt útirajzában számol be, amelyben leleplezi az angolamerikai kapitalisták szemérmesen gyarmatosító módszereit. Goncsarov még elutazása előt belekezdett legjelentékenyebb regényének, az ,,Oblomov“-nak megírásába, ezt azonban csak 1857- ben fejezte be. Az „Oblomov“, a klasszikus orosz realizmus egyik remeke, kora jobbágytartó, nagybirtokos-nemesi osztályának kíméletlenül célbataláló kritikája. Főhőse, Hja Oblomov, a jobbágyai verítékén élősködő birtokos- nemes intellektuel, a lustaság, ajtespedt’s, mindennemű cselekvés, tudás, szépség iránti érzéketlenség opusa. Oblomov azonban nem valami agyalágyult arisztokrata. Nem testi fogyatékosság, hanem a társadalmi viszonyok, parazita kizsákmányoló mivolta, az a tény, hogy erőkifejtés nélkül készen kap mindent az életben — ezek tompítják el érdeklődését a környezet, a tettek iránt. Főfoglalkozása: naphosszat lustálkodni a díványon. Az élet Oblomovot Olgával, egy nagyszerű, eleven leánnyal hozza össze, aki beleszeret és megpróbálja őt apátiájából felrázni. Eleinte, úgy látszik, Oblomov is viszonozza a leány érzelmeit, de azután felülkerekedik lelki lustasága; inkább lemond szerelméről, semmint hogy szakítson megszokott, kényelmes és felelőtlen élemódjával. Oblomov alapjában rokonszenves lehetne, vannak jó tulajdonságai, hisz szelíd, jó ember, de nem tud szabadulni a jobbágyrendszerből eredő negatív tulajdonságaitól. Goncsarov regényével fel szerette volna rázni tespedéséből a nemesi származású orosz értelmiséget. Éppen ezért állít be művébe egy ellentétes, pozitív figurát, a német származású Stolzot. Stolz a halódó nemességgel szemben az új, polgári Világot képviseli: tevékeny ember, akinek minden sikerül az életben Bár Stolz célzatos figura, az író — kissé eltúlzott erényei mellett —, reálisan mutatja be eredendő hibáit is: kalmár, számító természet, akiből hiányzanak az őszinte, magasabbrendű érzelmek. Ezek a vonások különösen az Obiomovtól hozzá menekülő Olgához való viszonyában kerülnek felszínre. Olga szenvedélyes, emberi alakjában Goncsarov az orosz irodalom egyik legvonzóbb nőalakját rajzolta meg, mélységesen művészi eszközökkel. Az „Oblomov“-nak már megjelenésekor óriási hatása volt. A legkiválóbb írók, kritikusok lelkesen fogadták, míg a magát találva érző reakciós tábor hevesen támadta. Mélyen művészi igazságát ennél mi sem bizonyíthatta volna jobban Azóta az „oblomovizmus“ az orosz nyelvterületen valóságos szállóigévé vált — a tunya közömbösség kifejezőjévé. Tizenkét évvel később, 1869-ben jelenik meg Goncsarov utolsó nagy regénye, a „Szakadék“. Belső tartalmában ez a mű folytatását képezi az író előző két regényének. Főhőse, Raiszkij festőművész, voltaképpen Oblomov családjához tartozhatna a megváltozott körülmények között, az 1861-i jobbágyfelszabadítás után, amely inkább formai, mint valóságos jogokat adott az orosz népnek. Raiszkij ugyancsak a földbirtokos nemesi értelmiséghez tartozik, annak jellemző korlátaival. Tehetsége volna a művészethez, de lenézi a munkát, amely nélkül pedig nem alkothat igazi értéket, nem fejlődhet a művész. Nemes eszmékkel van eltelve, de semmit sem tesz megvalósításukért. Goncsarov nem állott a társadalom forradalmi megváltoztatásának eszméje mellett, hanem hitt a rendszeren belüli reformok üdvös hatásában A maga társadalmi nézeteit egyik regényalakja, Tusin által fejti ki. Tusin dinamikus üzletember, aki utópista-szocialista módon akarja megoldani a munkáltató és a munkások közötti osztályellentétet. A regény nagy értéke Raiszkij és különösen a női főalak, Vera, művészi lélekrajzzal megformált figurája GONCSAROV idős korába cenzori tisztséget vállal, de ebben az ellenszenves állásában igyekszik a haladó írókat támogatni műveik megjelentetésében. A „Szakadék“ után az író már nem kezdett nagyobb lélegzetű alkotásokba. Életének ebben az utolsó korszakában azonban jelentős tevékenységet fejtett ki mint műbiráé. Számos kitűnő kritikai értékelést, valamint néhány mélyen elemző tanulmányt irt, többek között Bjelinszkij és Osztrovszkij munkásságáról, Shakespeare , Hamletijéről. Élete utolsó éveit, 1891 szeptember 27-én bekövetkezett haláláig, majdnem teljes visszavonultságban töltötte. A „Vesztnik Evropi“ című folyyóirat annak idején megjelent nekrológja méltán jelentette ki: „Goncsárov halálával... az ötödik évtized utolsó nagy alkotója hagyta el az irodalom színpadát. De — akár Turgenyev, Herzen, Osztrovszkij, Szaltikov- Scsedrin — Goncsárov mindig egyik legjelentékenyebb helyet fogja irodalmunkban elfoglalni“. Goncsárov művészi tökéllyel megírt alkotásai, mély realizmusuknál fogva, száz év után, ma is változatlan frissességgel hatnak, írásai számos nyelvre lefordítva, útj meg új kiadásokban jelennek meg, olvasótábora pedig állandóan növekszik. —. F. — Fizess eiő a „Szabad Szó^-r^ \ I!IIIIIIIII!IIIII!IIIIIIIIIIIIII!ÍII!!III!III!!IIIIII!III xxxsoooooocoooooooooooooocoooooooooooooooooooooooooooooo •xxxx><x>oooo<x?ooooogooooooo<x>o >o-c><x>oo<xx>o<><xx>oooooo<xx>ooooooooooo <xxxxxxxxx>ooo<x>ooooo<xxxx>o<x><xxx>oo<>oocxxxxx>ooooooo<x>oooo A mezőgazdasági termelőszövetkezet mintaalapszabályzata (Folytatás az oldalról) 10. SZAKASZ. — A mezőgazdasági termelaszövetkízet valam 1/A tagjának a kizárását csak a közgyűlés határozhatja el szavazattöbbséggel, legalább a tagság kétharmadának jelenlétében. A gyűlés jegyzőkönyvében fel kell tüntetni a résztvevő tagok számát, valamint azt, hogy hányan szavaztak a kizárás mellett. A kizártnak joga van fellebbezni a rajoni néptanács végrehajtó bizottságához, amely a szövetkezet elnöke és az érdekelt jelenlétében köteles 30 napon belül felülvizsgálni a fellebbezést. Ha a közgyűlés határozata nem egyeztethető össze a mintaalapszabályzat előírásaival, a rajoni néptanács saját megjegyzéseivel együtt visszaküldi a kizárási határozatot a közgyűlésnek, újbóli felülvizsgálás végett, hogy a közgyűlés egyeztesse össze azt a szabályzat előírásaival. A fellebbezés végső elintézéséig a kizárt tag gyakorolja összes eddigi jogait. A szövetkezetből kilépőnek vagy kizártnak év végén a behozott földdel egyenlő földterületet kell visszaadni, meg kell hogy kapja a munka és a föld után megillető jogait, valamint a társadalmi részével egyenértékű pénzt vagy természetbeni járandóságot, amelyet két év leforgása alatt kell kifizetni neki. A földterületet az újonnan belépettek be nem tagosított földjeiből kell visszaadni vagy pedig ennek hiányában a szövetkezeti földek széléről. IV. A munka megszervezése és javadalmazása 11. SZAKASZ. — A mezőgazdasági termelőszövetkezet egész tevékenységét a közgyűlés által jóváhagyott terv alapján szervezi meg. A termelési terv elkészítésénél minden szövetkezet szem előtt tartja sajátos viszonyait, hogy ilyenformán biztosíthassa az állam iránti kötelezettségeinek teljesítését és a GTA munkájának kiegyenlítését, hogy gondoskodhassék az alapszabályzatban előírt alapok megteremtéséről és minél több termékkel rendelkezzék értékesítés céljából , hogy gyarapíthassa a tagok közt a munkaegységek arányában szétosztandó jövedelmet. Az állami gépek és traktorok igénybevételére a szövetkezet munkaszerződéseket köt a GTA-val, figyelembe véve azonban, hogy teljes mértékben kihasználja saját munkaeszközeinek teljesítőképességét is. 12. SZAKASZ. — A szövetkezetben minden munkát közösen végeznek, a tagok személyes közreműködésével. A szövetkezet a munkát brigádokban, ezen belül pedig csoportokban szervezi meg. Minden brigád megkapja a megművelésre rábízott földterületet a vetésforgóból, a szükséges felszerelést, az igásvagy haszonállatokat és a kellő gazdasági épületeket. A brigádok megszervezésekor a szövetkezeti tagokat úgy osztják be, hogy figyelembe veszik mindenkinek a hozzáértését, tapasztalatait és fizikai teljesítőképességét. Bizonyos szaktudást igénylő munkákhoz a szövetkezet szakembereket, például agronómusokat, könyvelőket, építőket, gépkocsivezetőket stb. alkalmazhat. 13. SZAKASZ. — A szövetkezetben minden munkát akkord-rendszer szerint végeznek. A vezetőtanács, a Földművelésügyi Minisztérium által ajánlott normák alapján, javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé az összes munkák normáinak megállapítására és munkaegységekben való felbecsülésére. A végzett normákat munkaegységekben számítják, aszerint, hogy az illetőm munkaművelet milyen kategóriába tartozik. A munkakategóriákat a Földművelésügyi Minisztérium állapítja meg. A brigádvezető köteles napi nyilvántartást vezetni a tagok által végzett munkaegységekről, ezeket bevezetni az egyes tagok munkakönyvébe és minden héten kimutatást benyújtani a könyvelőnek a brigádtagok által végzett munkaegységekről. A vezetőtanács havonta kétszer kimutatást függeszt ki minden egyes szövetkezeti tag munkaegységeiről. 14. SZAKASZ. — Minden egyes munkabíró tag köteles évente legalább 80—120 munkaegységet végezni, a mezőgazdasági idényekre elosztva. 15. SZAKASZ. — A termelési terv túlszárnyalásáért és a bizonyos munkákhoz megállapított munkaegység számának csökkentéséért a közgyűlés a brigádoknak, csoportoknak, tagoknak (beleértve a brigádvezetőt és a csoportvezetőt is) többletjavadalmazást állapíthat meg termékekben vagy pénzben, a Földművelésügyi Minisztérium által ajánlott irányelvek alapján. 16. SZAKASZ. — A közvagyon herdálásáért, a rossz minőségű munkáért, a munkafegyelem áthágásáért és más alapszabályzati előírások megszegéséért a közgyűlés büntetéseket róhat ki. Ilyen büntetések: figyelmeztetés, a munkaegység levonásáig terjedő bírság, a gondatlanul végzett munka újbóli elvégeztetése fizetés nélkül, kisebb felelősséggel járó munkába való áthelyezés. Súlyosabb vétségek esetén a vezetőtanács javasolhatja a közgyűlésnek az illető kizárását a szövetkezetből. 17. SZAKASZ. — A terhes asszonyokat egy hónappal a szülés előtt és egy hónapig a szülés után mentesítik a munkától és erre az időre az utolsó 12 hónapban elért középkereset felét kapják. Abban az esetben, ha egy évnél kisebb idő óta vannak a szövetkezetben, a középkeresetet arra az időre számják ki, amióta tagjai a szövetkezetnek. 18. SZAKASZ. — A természetiben! jövedelem elosztása a következőképpen történik: a) \.Mindenekelőtt kiegyenlítik a szövetkezetnek az állam iránti kötelezettségeit (kötelező kvóták, kölcsönveteming, vagy takarmány visszatérítése, a GTA által végzett munka természetbeni díjának kifizetése, szerződéses kötelezettségek teljesítése); b) Biztosítjáka föld bevetéséhez szükséges vetőmagmennyiséget és a szövetkezet jószágainak ellátásához az új termésig szükséges takarmányt, továbbá az évi szükséglet 10—15 százalékának megfelelő vetőmag- és takrmánytartalékot; c) A természetbeni és pénzjövedelemből az összérték 2 százalékáig terjedő segélyalapon létesítenek a munkaképtelen szövetkezeti tagok, valamint azok számjára, akik saját és családtagjaik munkájából, vagy a föld után kapott jövedelmükből nem tudnak megélni (öregek, rokkantak, betegek, árvák, katonák családjai), továbbá a bölcsődék és óvodák fenntartására; d) A jövedelem 2-15 százalékát visszatartják az oszthatatlan alap kiegészítésére. Ebből fedezik az építkezések, gyümölcsös és szőlőtelepítések költségeit, jószágokat, felszerelést vásárolnak, öntözési, lecsapolási és más munkálatokat végeznek és visszafizetik a beruházási célokra kapott kölcsönöket. e) A termékek bizonyos, a közgyűlés által megállapított részét a szövetkezet készpénzszükségletének szem előtt tartásával, áruba bocsátják. f) Az ezután fennmaradó egész természetbeni jövedelmet felosztják a tagok között, mégpedig legkevesebb 75 százalékot a teljesített munkaegységek arányában és legfeljebb 25 százalékot a szövetkezetbe behozott föld területe, minősége és használati jellege alapján. 19. SZAKASZ. — A szövetkezet pénzjövedelmét a következőképpen osztják el: a) kifizetik az állam iránti kötelezettségeket, az adókat, a biztosítási díjakat, a GTA munkájáért járó pénzösszegeket, a termelési célokra felvett pénzkölcsönöket; b) fedezik a termelési költségeket, a műtrágya beszerzésével, a szerszámok javításával, a kártevők irtásával, az állatok gyógykezelésével és egyebekkel járó költségeket; c) fedezik a szövetkezet ügykezelési költségeit, amelyek nem haladhatják meg az egész pénzjövedelem 2 százalékát; d) bizonyos összeget a társadalmi-kulturális szükségletek fedezésére fordítanak (káderek iskoláztatása, bölcsődék és óvodák, klubok, könyvtárak létesítése, stb.); e) 3—5 százalékot az oszthatatlan alap kiegészítésére használnak fel. Ebből építkezéseket, szőlő- és gyümölcsöstelepítéseket végeznek, állatokat, felszerelést vásárolnak, öntözési, lecsapolási és más munkálatokat hajtanak végre, visszafizetik a beruházási kölcsönöket és kifizetik a szövetkezeti tagok által a kötelező hozzájáruláson felül a szövetkezetbe behozott élő és holt leltár árát; f) a fennmaradó pénzjövedelmet elosztják a tagok között, mégpedig legkevesebb 75 százalékot a teljesített munkaegységek arányában és legfeljebb 25 százalékot a szövetkezetbe behozott föld területe, minősége és használati jellege alapján. 20. SZAKASZ. — A tagok között a behozott föld után kiosztott termények és pénzösszegek közé nem számítandó be az a jövedelem, amelyet a szövetkezet az államtól kapott földterület után ér el. Ezt a jövedelmet csakis a munkaegységek arányában szabad elosztani. Azok a szövetkezeti tagok, akiknek föld utáni járandósághoz van joguk, elvesztik ezt a jogukat, ha családjuk munkaképes tagjai közül egyik sem teljesítette az alapszabályzatban előírt minimális munkaegységet. Ez a járandóság ebben az esetben a szíveskéret oszthatlan alapját gyarapítja. Azok a szövetkezeti tagok, akik betegség, vagy baleset miatt, vagy a hadseregbe való behívásuk miatt nem teljesíthették a minimális számú munkaegységet, teljes egészében megkapják járulékos jövedelmüket. 21. SZAKASZ. — A mezőgazdasági termelőszövetkezet egész pénzügyi tevékenységét a közgyűlés által jóváhagyott költségvetés alapján bonyolítja le. A szövetkezet pénzalapjait bankszámlán kezeli, vagy a CEC-nél helyezi letétbe. A folyószámláról csak az elnök és a könyvelő által képviselt vezetőtanács írásbeli intézkedése alapján lehet pénzt felvenni. 22. SZAKASZ. — A tagok az év folyamán természetbeni és pénzbeli előleget kapnak, a végleges jövedelemelosztás pedig az év végén történik. A vezetőtanács havonta, vagy legkésőbb negyedévenként pénzelőleget folyósít a szövetkezeti tagoknak, a teljesített munkaegységek arányában, mégpedig a teljesített munkáért járó összeg felét. A cséplés idején a szövetkezeti tagok természetbeni előleget (gabonát) kapnak, mégpedig az államnak beszolgáltatott gabonamennyiségnek megfelelő mennyiség 15 százalékát. Az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítése és az alapszabályzat szerint létesített alapok kielégítése után a szövetkezet a munkaegységek után járó mennyiség feléig terjedő természetbeni előlegeket folyósíthat. VI. A szövetkezet vezetése 23. SZAKASZ. — A mezőgazdasági termelőszövetkezet legfelső vezetőszerve a szövetkezeti tagok közgyűlése. A közgyűlés hatásköre a következő: a) jóváhagyja a mezőgazdasági termelőszövetkezet alapszabályzatát; b) megállapítja a tagok hektáronkénti kötelező hozzájárulását; c) két évre megválasztja az elnököt, az 5—11 tagú vezető tanácsot, valamint a 3 tagú ellenőrző bizottságot. Ezeket a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának kell jóváhagynia; d) jóváhagyja az évi termelési tervet, a munkanormákat, a költségvetést, a GTA-val kötött munkaszerződéseket, a kölcsönökre, a termékek értékesítésére vonatkozó szerződéseket, a biztosítási és más szerződéseket; e) jóváhagyja az új tagok felvételét; f) dönt a szövetkezet egyes tagjainak kizárásáról; g) megállapítja a funkciókat a vezető és adminisztratív apparátusban és ezek javadalmazását; h) jóváhagyja a természetbeni és pénzbeli jövedelmek elosztását; i) évente jóváhagyja a munkaegységekért szétosztandó termékmennyiséget és pénzösszeget, s a szövetkezetbe behozott terület nagysága, minősége és használati jellege után járó termékmennyiséget és pénzösszeget; j) jóváhagyja a vezetőtanács és az ellenőrző bizottság beszámoló jelentéseit; V. A jövedelem elosztása