Szabad Szó, 1956. október-december (13. évfolyam, 232-308. szám)

1956-10-02 / 232. szám

­ Sinennil­ ipi­ beruházási mutilálatok­é! A SOLVENTUS-GYÁR jó hír­névre tett szert a vegyiparban a különböző oldóanyagok, plasztikus anyagok stb. gyártásánál, amelyek fontos alapanyagul szolgálnak egész sor vegyi és közszükségleti cikk előállításához. A gyár terme­lése nőtt, de a termelési osztályok­kal szemben támasztott követel­mény nem növekedett mindig ará­nyosan, így fordulhatott elő, hogy egyes osztályokon szűk lett a ke­resztmetszet. Ezenkívül szükség volt a régi gépek és berendezések felújítására, illetve helyettesítésé­re is. Ez természetes követelmény ,minden üzemnél, mégis, a Solven­tus-gyár ilyen irányú fejlesztésével csupán néhány éve foglalkoznak és bocsátanak nagyobb összegeket a rendelkezésére. AZ UTÓBBI KÉT ÉVBEN — amióta a Vegyipari Minisztérium kötelékébe kerültek — megsokszo­rozódott a gyár invesztíciós szol­gálatának munkája. Nagyobb ará­nyú beruházási tervet kaptak, amelynek megvalósítása fokozato­san erősíti és bővíti a gyár terme­lési kapacitását. Már belépéskor feltűnik a gyár udvarán "a sok építőanyag az ala­pozáshoz, a megásott árkok, másik részén pedig a két emelet magasra húzott vörös téglafalak. Mindenütt nagy a sürgés-forgás, valóságos építőtelep látszatát kelti a gyár udvara. És mindezeket a gyár kö­telékébe tartozó munkások építik, vagyis a Solventus-gyár a beruhá­zási munkálatokat saját rezsiben végzi el. Csupán a gépi berendezé­seknél és felszereléseknél dolgozik a Vegyipari Minisztérium szerelő­vállalatának, a Progresusnak egy csoportja. A SAJÁT REZSIBEN való épít­kezésnek sok jó oldala van (persze vannak hátrán­yi is, amelyekre még külön kitérünk). Sokkal nagyobb felelősséggel dolgoznak a beruházásoknál alkalmazott munkások, tud­ván, hogy közvetlenül a gyár­hoz tartoznak. Nem kell a sok építőanyagot kétszer is ki- és bevezetni, átadni az építővál­­lalatnak. A munka minőségé­nek ellenőrzé­se is sokkal ope­ratívabban végezhető el. A gyár építésvezetője a fe­merü­lő nehézségek kiküszö­bölésére azonnal, minden más szerv közbelépése nélkül intézkedhet. És mindezeken felül az sem mind­egy, hogy a „mi gyárunk“ fejlő­dik, vagy pedig csak „egy gyár“ épül. Mert hát legtöbb helyen még megvan a „vállalati lokálpatrio­tizmus“. NÉZZÜK MEG KÖZELEBBRŐL az egyes munkálatokat. Az erjesztőcsarnok bővítési munkálatainál az új kádak szerelését már befejezték, úgy, hogy most üzembe áll­­hatják a termelés növelésére tervbe iktatott két új kádat, a hozzá tartozó előerjesztőkádakkal együtt. Befejezéshez közeledik­ a két másik új tartalék-erjesztőkád szerelése is. Ezekre igen nagy szükség lesz, mert ha valamelyik kádnál hossza­dalmasabb javítást igénylő üzem­zavar keletkezik, akkor egyszerű­en a tartalékkádat iktatják a­ ter­melési folyamatba. Így megszűnik a kiesés,­meg aztán alaposabb ja­vítást lehet eszközölni a hibás ká­don. Egy-egy ilyen kádhoz három­négyféle csőhálózat, kavaróberen­dezés, mérőműszer, különböző csap stb tartozik, amelyeknek karban­tartása nem könnyű feladat. Ezért igen nagy segítséget jelent majd a tartalékkádak üzemeltetése. AZ ÚJ KADAKAT, a régiekkel egy sorban, a bővített csarnokban helyezték el. A csarnok bővítése pedig konstrukciós feladat. Ezzel az építkezéssel azonban nem ha­ladtak megfelelő ütemben. A fala­kat már felhúzták, sőt a csarnok végében az osztályhoz tartozó iro­da és laboratóriumi helyiségek fa­lait is elkészítették. A tetőzet azon­ban még nem készült el, és előfor­dulhat, hogy a rossz idő beálltával a termelésbe állított új kádak a szabad ég alatt maradnak. Ez nem az erjesztőkádak működését befo­lyásolja , mivel a hőmérsékletet a kádakban szabályozhatják a gőz­vezetékeken keresztül —, han­em in­kább az erjesztőosztály dolgozói­nak egészségét veszélyezteti, akik­nek a szervezete a belső kádaktól a nyitottakig nagy hőmérsékletkü­­lönbözetet kell kiáll­jon. Ezért kell sürgetni a tartószerkezet mielőbbi felszerelését és a tetőzet elkészíté­sét. A csarnok építkezési munkála­tait 60—65 százalékban készítették el. A tetőzethez a szükséges anyag itt van, sőt a Narita Ion vezette ácsoló- és betonvaselőkészítő bri­gád már előkészítette a betonön­téshez az ácsolatot, de még nem szerelték fel a világító ablakok tar­tóoszlopához használt idomvas hiánya miatt. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az egyik oldalfalon még dolgoznak a kőművesek és a Progresul szere­lőinek is dolguk van még a kádak üzembeállításánál, így az ácsok nem tudják az állványzatot elkészí­teni. Narita elvtárs szerint az ács­munkákkal egy, esetleg másfél hét alatt elkészülhetnek, mert mindent előkészítettek és azután egy héten belül a betont is leönthetik. Erre a munkára kell tehát összpontosítani az erőket addig, amíg az időjárás kedvez. Felvetődik a kérdés, vajon most, amikor mind szélesebb körben alkalmazzák az előre­­gyártott betonelemekkel való építkezést, miért öntik egyből a csarnok tetejét? Nem lenne könnyebb és olcsóbb is az elő­regyártott elemekkel való tető­fedés? A­­Solventus-gyár építkezésének vezetője, Miron Mileanu mérnök, elismeri, hogy olcsóbb és könnyebb az előregyártott elemekkel való munka, de kifogásul a nehéz szere­lési műveletet hozza fel. Szerinte nehézségbe ütközött volna megfelelő emelőkészülék, vagy toronydaru kölcsönzése az elemek beemelésé­hez, no meg külön kiképzésre van szükség a betonelemek készítéséhez. EZ UTÓBBI KIFOGÁS nem állja meg a helyét; mint utóbb megtud­tuk, Narita elvtárs dolgozott a cu­­korgyári új borhozszárító beton­elemes építésénél, tehát el tudta volna készíteni az elemeket. Ami viszont az emelő kérdését illeti, itt bizony felmerül a saját rezsimért való építkezés hátránya. Az építő­­vállalatoknak vannak ilyen gépeik, a más profilú vállalatok azonban nem vehetnek ilyen gépeket.­­Ez azonban nem zárja ki a lehetősé­gét annak, hogy valamelyik építő­­vállalattól kölcsönözzenek­­ egy-két hétre megfelelő teherbírású és ma­gasságú darut. Ezt annál is inkább meg lehetne tenni, mivel az építő­vállalatoknál is csak megszabva sokkal működnek ezek a gépek, aszerint, hogy mikor jutott el az építkezés a betonelemszerelés fá­zisához. A Solventus-gyári beruházások sokkal gyorsabb ütemben ké­szülhetnének el, ha nem kellene hosszú hónapokat várni a ter­vekre. Az IPROCHIM tervezőintézetnél csak nagy késedelemmel kezdenek hozzá a tervekhez és ezzel késlelte­tik az építkezéseket. Ez a helyzet az új hőerőközpont tervével is. Augusztus második felében kap­ták meg a hőerőközpont tervének egy részét. Ez az alapozási és épí­tési munkálatok terve, amivel meg­kezdhették az árkok ásását és a vasbetonalap vázának készítését. Ez a munka szépen halad és ma már betonöntéshez készen áll az új hőerőmű épületének alapja. Ezt kö­vetően megkapták a Villany- és víz­hálózat tervét, de a kazánok szere­lési tervével még mindig adósok a tervezők. Az évközben pótlólag bevett bezu­­tásoknak megvan az a hátrányuk is, hogy az építőanyagokat csak nagy nehézségek árán tudják besze­rezni. A hőerőmű alapozásához pél­dául még mindig nem kapták meg a szükséges cementet.. A gyár meg­bízottjának állandóan kilincselnie kell az építőanyagipar vállalatainál, hogy a szükséges mennyiségű ce­mentet, téglát, vasat stb. beszerez­ze. AZ ÚJ HŐERŐMŰNEK fontos szerepe van a gyár folyamatos ter­melésének biztosításában. A jelen­legi gőzkazánok nem tudják fedez­ni a növekvő gőzszükségletet. A villanyerőnél is hiány mutatkozik. Ezenfelül a villanyerőszükséglet még tovább fokozódik, ha külön motorokkal látják el az egyes gép­egységeket, keveréket stb., mint ahogyan azt a modern termelési folyamat megkívánja. Az eszterifikáló-osztály bővítése újabb nagy mennyiségű 10 atmosz­­féranyomású gőzt kiván. Ha ehhez még hozzászámítjuk az új desztil­­lálókoronák gőzszükségletét, ame­lyeket éppen a jelenlegi kazánok kis kapacitása miatt nem tudtak üzembe helyezni, kitűnik, mennyire nagy fontosságú beruházás az­ uj hőerőmű elkészítése. A Solventusban tudják ezt és minden erőt latba vetnek, hogy ezt az új létesítményt mielőbb megva­lósítsák. De nem így a fővárosi Mao Ce-tung-üzemek Ennek az üzemnek kell leszállítania a hőerő­mű új 13 atm. nyomású gőzkazán­jait — az elsőt szeptember 15-ig, míg a többit novemberben és de­cemberben. Már itt van október és még mindig nem szállították le a kért kazánt. Sőt, szeptember elején levélben ér­tesítették a Solventus-gyár vezető­ségét, hogy nem szállíthatják, csak októberben vagy még később és nem 13, hanem csupán 8 atm. nyomású kazánt. A Mao Ce-tung­­üzem vezetőségének ezen elítélen­dő álláspontja miatt további hó­napokkal elhúzódik e fontos egy­ség üzembehelyezése. Az ilyen ese­teket nem lehet csak egyszerű érte­sítéssel elintézni, idejében meg kel­lett volna tárgyalniuk a Solventus vezetőségével a lehetőségeket, hi­szen ők fogják használni a kazáno­kat, tehát szükséges, hogy az álta­luk előírt feltételeknek megfelelő kazánokat kapjanak. MEG KELL EMLÍTENÜNK a mélykutfurási munkálatokat. A gyárnak igen nagy mennyiségű viz­re van szüksége; jelenleg begavi­­zet használnak, ellenben a kazánok táplálására lágyabb vizre van szük­ség. A most készülő fúrás segítsé­gével megfelelő lágyságú vizet ku­tatnak. A terv szerint 180 méter mélységig vizsgálják meg,a külön­böző vízrétegeket, valamint a víz­­bőséget és ha alkalmasabb vizet ta­lálnak a jelenleginél, akkor azon a rétegen megállnak a fúrással. En­nek a munkálatnak inkább kutató jellege van, mégis igen fontos és közvetlenül beleilleszkedik a gyár további fejlesztésének tervébe. Ez a munkálat különösen most igen fontos, mikor tudjuk, hogy a város legtöbb üzeme vízhiánnyal küzd, il­letve fogyasztásával a város víz­ellátását gyengíti. A SOLVENTUS-GYÁRI BERU­HÁZÁSOK a gyár termelési kapa­citását hivatottak bővíteni és, amint a munkálatok kielem­zésé­ből kitűnik, elég jó eredménnyel vég­zik e munkát. A még fennálló hibák főleg a tervek elkészítésénél tá­madt sok huzavonából és az így ke­letkezett anyagbeszerzési nehézsé­gekből erednek. Az építkezéseknél észlelt lemaradást azonban még be lehet hozni, sőt, mivel az idő is ked­vező, jelentősen megelőzhetik ma­gukat. Erre biztosítékot nyújt a be­ruházásoknál dolgozók lelkes kol­lektívája, akik közül példaként ál­líthatjuk Nariţa Ion brigádvezetőt, Suciu Gheorghe és Dan Amos bri­gádtagokat az ácsok és betonozók közül, míg a kőművesek közül Ger­ber loan I, Walter Ion és Gerber loan II munkája dicséretre méltó. Az idei anyagbeszerzési nehézsé­gek szolgáljanak tanulságul, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg. Igyekezzenek már most biztosítani a tervek elkészítését. Ezenkívül a további építkezéseknél feltétlenül nagyobb teret kell biztosítani az előregyártott elemek felhasználásá­nak. E fejlődő gyár jelenlegi in­vesztíciós munkálatai mielőbb­ be­fejezése utat nyit a vegyészeti ter­mékek nagyobb arányú és folyama­tosabb termeléséhez. SZ. K. Lapunk szeptember elsejei szá­mában „MI A VÉLEMÉNYE AZ OCL ALIMENTARA VEZETŐSÉ­GÉNEK?“ címmel bíráló cikket kö­zöltünk, amelyben felhívtuk neve­zett vállalat vezetőségének figyel­mét néhány, az egészségügyi elő­írásokat sértő hibára, amelyek egy hentesáru-szállítmány elosztása során kerültek felszínre. Az OCL Alimentara vezetősége elismerte a bírálat jogosságát és a következőkről értesítette szer­kesztőségünket: A jelzett hibák kiküszöbölése ér­dekében felszólították a szállító­vállalatot (ITC), hogy a húskészít­mények szállítására kizárólag fe­dett tehergépkocsikat bocsásson rendelkezésükre. Intézkedtek ezen­kívül, hogy azok a kisebb gépko­csik, amelyekkel ilyen árukat kül­denek az egyes üzleteknek, szintén fedettek legyenek. Ezentúl a húské­szítményeket nem rakják a kocsik aljára, hanem ismét használatba veszik a külön erre a célra szolgá­ló fémrudakat és azokra helyezik rá az árut. ☆ A „Szabad Szó“ augusztus 8-iki számában „AZ UTCASARKON...“ címmel általános érdeklődést keltő cikk jelent meg, amely bátor kézzel nyúlt a „lakásprobléma" nevű va­­rázsfészekbe, feltárta a lakáshiva­­tal munkájában gyakran megnyil­vánuló helytelen ügykezelést. A Temesvár­ tartományi népta­nács végrehajtó bizottsága levélben válaszolt a nyilvános bírálatra és arról értesítette szerkesztőségünket, hogy a cikk megjelenése után az összes lakáshivatali osztályok veze­tőivel kiképző gyűlést tartottak, amelyen résztvettek e hivatalok munkájának támogatására hivatott szervek is. A gyűlésen pontos és konkrét útmutatásokat adtak a la­káshivatalok további munkájára vonatkozólag. ★ „A HERKULESFÜRDŐI GYER­MEKTÁBORBAN“ című, lapunk augusztus 2-iki számában megje­lent cikkben kielemeztük e nyári tábor megszervezésében és egész életrendjében tapasztalt hibákat. A Temesvár­­ tartományi népta­nács tanügyi osztálya magáévá tette a bírálatot és közölte, hogy a jelzett hibákra felhívta a tábor vezetőségének figyelmét, amely megtette a szükséges intézkedése­ket és így a nyaraltatás III. szaka­szában — augusztus 10—szeptem­ber 1 között — sikerült az említett hiányosságokat megszüntetni. II.. A. GONCSAROV Halaldnak 65. évfordulójára . A. GONCSAROV, a klasszi­­kus orosz realista irodalom nagy képviselője 1812-ben szüle­tett, vidéki földbirtokos-család­ból. Ifjúkorában a családi, neme­si kúriában, lépten-nyomon bele­ütközött abba az álmos, henye, patópálos falusi életbe, amely ab­ban a korszakban — a jobbágy­rendszer idején — annyira jelle­mezte a kizsákmányoló nagybir­tokos-osztályt. Minden bizonnyal ezek a gyermekkori élményei ih­lették élete főműve, az „Oblomov“ későbbi megírására. Tanulmányai elvégzése után Goncsarov hosszú évekig Pétervá­­ron hivatalnokoskodott, de a ki­csinyes irodai munka nem elégí­tette ki s minden szabad idejét irodalmi tevékenységének szen­telte, amely Iránt elhivatottságot érzett. Ebben az időszakban jelen­nek meg első elbeszélései. Goncsarov Oroszország törté­nelmének egyik legsötétebb kor­szakában kezdett alkotni. A de­kabristák forradalmi mozgalmá­nak leverését a minden szabad­ságeszmét, haladó megnyilvánu­lást féktelenül elnyomó reakció évtizedei követték. Az önkényura­lom rombolása azonban nem tud­ta megfékezni a történelem kere­két. A feltörekvő új társadalmi erők, a jobbágyság hatalmas tö­megnyomása, az akkor még hala­dást jelentő kapitalista viszonyok elterjedése válságba sodorták az idejétmúlt feudális rendszert. Na­pirendre került a jobbágyság fel­szabadításának kérdése. Ez volt az a fő probléma, amely az 1840— 50-es években az egész orosz in­tellektuális életet áthatotta. GONCSAROV REALIZMUSÁT is — Gogoly és Bjelínszkij hatása mellett — elsősorban a job­bágyi rendszer elleni nézetei fejlesz­tették ki. Írói műve — akárcsak a többi nagy orosz klasszikus rea­listáé, akik népük tanítómesterei­vé váltak — lényegében kora tár­sadalmának megkapóan hűt tükre. Első nagy regényét, az „Egy­szerű történet“-et, amely 1847-ben jelent meg, a haladó demokrata kritika nagy sikerként fogadta. A regény élesen ostorozza a kora­beli, nemesi értelmiség here élet­módját, tunyaságát, vagy képmu­tató érzelgőségét, hamis széplel­­kűségét. Ennek ellentéteként az író a korabeli társadalom új em­berének, az élelmes, praktikus, cselekvő üzletembernek alakját jeleníti meg. Bár némileg ideali­zálja ezt a típust, bemutatja kor­látait, hideg önző mivoltát is. 1852—55 között Goncsárov a „Pallada" hadihajó fedélzetén kö­rülhajózza a világot. Élményeiről a „Pallada-fregatt“ című meste­rien megírt útirajzában számol be, amelyben leleplezi az angol­amerikai kapitalisták szemérme­sen gyarmatosító módszereit. Goncsarov még elutazása előt belekezdett legjelentékenyebb re­­gényének, az ,,Oblomov“-nak meg­írásába, ezt azonban csak 1857- ben fejezte be. A­z „Oblomov“, a klasszikus orosz realizmus egyik re­meke, kora jobbágytartó, nagybir­tokos-nemesi osztályának kímélet­­lenül célbataláló kritikája. Főhőse, Hja Oblomov, a jobbá­­­gyai verítékén élősködő birtokos-­ nemes intellektuel, a lustaság, aj­tespedt’s, mindennemű cselekvés, tudás, szépség iránti érzéketlen­ség opusa. Oblomov azonban nem valami­ agyalágyult arisztokrata. Nem­ testi fogyatékosság, hanem a tár­sadalmi viszonyok, parazita ki­zsákmányoló mivolta, az a tény, hogy erőkifejtés nélkül készen kap mindent az életben — ezek tom­pítják el érdeklődését a környezet, a tettek iránt. Főfoglalkozása: naphosszat lustálkodni a dívá­nyon. Az élet Oblom­ovot Olgával, egy nagyszerű, eleven leánnyal hozza össze, aki beleszeret és megpró­bálja őt apátiájából felrázni. Elein­te, úgy látszik, Oblomov is viszo­nozza a leány érzelmeit, de azu­tán felülkerekedik lelki lustasága; inkább lemond szerelméről, sem­mint hogy szakítson megszokott, kényelmes és felelőtlen élemódjá­­val. Oblomov alapjában rokonszen­ves lehetne, vannak jó tulajdonsá­gai, hisz szelíd, jó ember, de nem tud szabadulni a jobbágyrend­szerből eredő negatív tulajdonsá­gaitól. Goncsarov regényével fel sze­rette volna rázni tespedéséből a nemesi származású orosz értelmi­séget. Éppen ezért állít be művébe egy ellentétes, pozitív figurát, a német származású Stolzot. Stolz a halódó nemességgel szemben az új, polgári Világot képviseli: tevékeny ember, akinek minden sikerül az életben Bár Stolz célzatos figura, az író — kissé eltúlzott erényei mellett —, reálisan mutatja be eredendő hi­báit is: kalmár, számító természet, akiből hiányzanak az őszinte, ma­­gasabbrendű érzelmek. Ezek a vonások különösen az Obiomov­­tól hozzá menekülő Olgához való viszonyában kerülnek felszínre. Olga szenvedélyes, emberi alak­jában Goncsarov az orosz iroda­lom egyik legvonzóbb nőalakját rajzolta meg, mélységesen művé­szi eszközökkel. Az „Oblomov“-nak már megje­lenésekor óriási hatása volt. A legkiválóbb írók, kritikusok lelke­sen fogadták, míg a magát talál­va érző reakciós tábor hevesen támadta. Mélyen művészi igazságát en­nél mi sem bizonyíthatta volna jobban Azóta az „o­blomovizmus“ az orosz nyelvterületen valóságos szállóigévé vált — a tunya kö­zömbösség kifejezőjévé. Tizenkét évvel később, 1869-ben jelenik meg Gon­­csarov utolsó nagy regénye, a „Szakadék“. Belső tartalmában ez a mű folytatását képezi az író előző két regényének. Főhőse, Raiszkij festőművész, voltaképpen Oblomov családjához tartozhat­na a megváltozott körülmények között, az 1861-i jobbágyfelszaba­dítás után, amely inkább formai, mint valóságos jogokat adott az orosz népnek. Raiszkij ugyancsak a földbirto­kos­ nemesi értelmiséghez tarto­zik, annak jellemző korlátaival. Tehetsége volna a művészethez, de lenézi a munkát, amely nélkül pedig nem alkothat igazi értéket, nem fejlődhet a művész. Nemes eszmékkel van eltelve, de semmit sem tesz megvalósításukért. Goncsarov nem állott a társa­dalom forradalmi megváltoztatá­sának eszméje mellett, hanem hitt a rendszeren belüli reformok üd­vös hatásában A maga társadal­mi nézeteit egyik regényalakja, Tusin által fejti ki. Tusin dinami­kus üzletember, aki utópista-szo­cialista módon akarja megoldani a munkáltató és a munkások közötti osztályellentétet. A regény nagy értéke Raiszkij és különösen a női főalak, Vera, művészi lélekrajzzal megformált figurája G­ONCSAROV idős koráb­a cenzori tisztséget vállal, de ebben az ellenszenves állásában igyekszik a haladó írókat támo­gatni műveik megjelentetésében. A „Szakadék“ után az író már nem kezdett nagyobb lélegzetű al­kotásokba. Életének ebben az utolsó kor­szakában azonban jelentős tevé­kenységet fejtett ki mint műbirá­­é. Számos kitűnő kritikai értéke­lést, valamint néhány mélyen elemző tanulmányt irt, többek kö­­zött Bjelinszkij és Osztrovszkij munkásságáról, Shakespeare , Hamletijéről. Élete utolsó éveit, 1891 szep­­t­ember 27-én bekövetkezett halá­láig, majdnem teljes visszavonult­­s­ágban töltötte. A „Vesztnik Evropi“ című fo­­lyyóirat annak idején megjelent nekrológja méltán jelentette ki: „Goncsárov halálával... az ötödik évtized utolsó nagy alko­tója hagyta el az irodalom szín­padát. De — akár Turgenyev, Herzen, Osztrovszkij, Szaltikov- Scsedrin — Goncsárov mindig egyik legjelentékenyebb helyet fogja irodalmunkban elfoglalni“. Goncsárov művészi tökéllyel me­gírt alkotásai, mély realizmu­suknál fogva, száz év után, ma is változatlan frissességgel hatnak, írásai számos nyelvre lefordítva, útj meg új kiadásokban jelennek meg, olvasótábora pedig állan­dóan növekszik. —­­. F. — Fizess eiő a „Szabad Szó^-r^ \ I!IIIIIIIII!IIIII!IIIIIIIIIIIIII!ÍII!!III!III!!IIIIII!III xxxsoooooocoooooooooooooocoooooooooooooooooooooooooooooo •xxxx><x>oooo<x?ooooogooooooo<x>o >o-c><x>oo<xx>o<><xx>oooooo<xx>ooooooooooo <xxxxxxxxx>ooo<x>ooooo<xxxx>o<x><xxx>oo<>oocxxxxx>ooooooo<x>oooo A mezőgazdasági­­ termelőszövetkezet mintaalapszabályzata (Folytatás az­­ oldalról) 10. SZAKASZ. — A mezőgazda­­sági termelaszövetkízet valam 1/A tagjának a kizárását csak a köz­gyűlés határozhatja el szavazat­­többséggel, legalább a tagság két­harmadának jelenlétében. A gyűlés jegyzőkönyvében fel kell tüntetni a résztvevő tagok számát, valamint azt, hogy hányan szavaztak a ki­zárás mellett. A kizártnak joga van fellebbezni a rajoni néptanács végrehajtó bi­zottságához, amely a szövetkezet elnöke és az érdekelt jelenlétében köteles 30 napon belül felülvizs­gálni a fellebbezést. Ha a közgyű­lés határozata nem egyeztethető össze a mintaalapszabályzat elő­írásaival, a rajoni néptanács saját megjegyzéseivel együtt visszakül­di a kizárási határozatot a közgyű­lésnek, újbóli felülvizsgálás végett, hogy a közgyűlés egyeztesse össze azt a szabályzat előírásaival. A fellebbezés végső elintézéséig a kizárt tag gyakorolja összes eddigi jogait. A szövetkezetből kilépőnek vagy kizártnak év végén a behozott földdel egyenlő földterületet kell visszaadni, meg kell hogy kapja a munka és a föld után megillető jo­gait, valamint a társadalmi részé­vel egyenértékű pénzt vagy termé­szetbeni járandóságot, amelyet két év leforgása alatt kell kifizetni ne­ki. A földterületet az újonnan belé­pettek be nem tagosított földjeiből kell visszaadni vagy pedig ennek hiányában a szövetkezeti földek széléről. IV. A munka megszervezése és javadalmazása 11. SZAKASZ. — A mezőgazda­­sági termelőszövetkezet egész tevé­kenységét a közgyűlés által jóváha­gyott terv alapján szervezi meg. A termelési terv elkészítésénél minden szövetkezet szem előtt tartja sajá­tos viszonyait, hogy ilyenformán biztosíthassa az állam iránti köte­lezettségeinek teljesítését és a GTA munkájának kiegyenlítését, hogy gondoskodhassék az alapszabály­zatban előírt alapok megteremtésé­ről és minél több termékkel rendel­kezzék értékesítés céljából , hogy gyarapíthassa a tagok közt a mun­kaegységek arányában szétosztan­dó jövedelmet. Az állami gépek és traktorok igénybevételére a szövetkezet mun­kaszerződéseket köt a GTA-val, fi­gyelembe véve azonban, hogy teljes mértékben kihasználja saját mun­kaeszközeinek teljesítőképességét is. 12. SZAKASZ. — A szövetkezet­ben minden munkát közösen vé­geznek, a tagok személyes közre­működésével. A szövetkezet a munkát brigá­dokban, ezen belül pedig csoportok­ban szervezi meg. Minden brigád megkapja a megművelésre rábízott földterületet a vetésforgóból, a szükséges felszerelést, az igás­­vagy haszonállatokat és a kellő gazdasági épületeket. A brigádok megszervezésekor a szövetkezeti tagokat úgy osztják be, hogy fi­gyelembe veszik mindenkinek a hozzáértését, tapasztalatait és fizi­kai teljesítőképességét. Bizonyos szaktudást igénylő munkákhoz a szövetkezet szakem­bereket, például agronómusokat, könyvelőket, építőket, gépkocsiveze­tőket stb. alkalmazhat. 13. SZAKASZ. — A szövetkezet­ben minden munkát akkord-rend­szer szerint végeznek. A vezetőtanács, a Földművelés­ügyi Minisztérium által ajánlott normák alapján, javaslatokat ter­jeszt a közgyűlés elé az összes munkák normáinak megállapításá­ra és munkaegységekben való fel­becsülésére. A végzett normákat munkaegy­ségekben számítják, aszerint, hogy az illető­­m munkaművelet milyen ka­tegóriába tartozik. A munkakate­góriákat a Földművelésügyi Mi­nisztérium állapítja meg. A brigádvezető köteles napi nyil­vántartást vezetni a tagok által végzett munkaegységekről, ezeket bevezetni az egyes tagok­­ munka­könyvébe és minden héten kimuta­tást benyújtani a könyvelőnek a brigádtagok által végzett munka­egységekről. A vezetőtanács ha­­vonta kétszer kimutatást függeszt ki minden egyes szövetkezeti tag munkaegységeiről. 14. SZAKASZ. — Minden egyes munkabíró tag köteles évente leg­alább 80—120 munkaegységet vé­gezni, a mezőgazdasági idényekre elosztva. 15. SZAKASZ. — A termelési terv túlszárnyalásáért és a bizonyos munkákhoz megállapított munka­­egység számának csökkentéséért a közgyűlés a brigádoknak, csopor­toknak, tagoknak (beleértve a bri­­gádvezetőt és a csoportvezetőt is) többletjavadalmazást állapíthat meg termékekben vagy pénzben, a Föld­művelésügyi Minisztérium által ajánlott irányelvek alapján. 16. SZAKASZ. — A közvagyon herdálásáért, a rossz minőségű mun­káért, a munkafegyelem áthágásá­ért és más alapszabályzati előírá­sok megszegéséért a közgyűlés bün­tetéseket róhat ki. Ilyen büntetések: figyelmeztetés, a munkaegység le­vonásáig terjedő bírság, a gondat­lanul végzett munka újbóli elvégez­tetése fizetés nélkül, kisebb fele­lősséggel járó munkába való áthe­lyezés. Súlyosabb vétségek esetén a vezetőtanács javasolhatja a köz­gyűlésnek az illető kizárását a szö­vetkezetből. 17. SZAKASZ. — A terhes asszo­nyokat egy hónappal a szülés előtt és egy hónapig a szülés után mentesítik a munkától és erre az időre az utolsó 12 hónapban elért középkereset felét kapják. Abban az esetben, ha egy évnél kisebb idő óta vannak a szövetkezetben, a kö­zépkeresetet arra az időre szám­­­ják ki, amióta tagjai a szövetkezet­nek.­­ 18. SZAKASZ. — A természet­iben! jövedelem elosztása a követke­zőképpen történik: a) \.Mindenekelőtt kiegyenlítik a szövetkezetnek az állam iránti kö­telezettségeit (kötelező kvóták, köl­­csönveteming, vagy takarmány visszatérítése, a GTA által végzett munka természetbeni díjának kifi­zetése, szerződéses kötelezettségek teljesítése);­­ b) Biztosítják­­a föld bevetéséhez szükséges vetőmagmennyiséget és a szövetkezet jószágainak ellátásá­hoz az új termésig szükséges ta­karmányt, továbbá az évi szükség­let 10—15 százalékának megfelelő vetőmag- és tak­­rmánytartalékot; c) A természetbeni és pénzjöve­­delemből az összérték 2 százalékáig terjedő segélyalapon létesítenek a munkaképtelen szövetkezeti tagok, valamint azok számjára, akik saját és családtagjaik munkájából, vagy a föld után kapott jövedelmükből nem tudnak megélni­­ (öregek, rok­kantak, betegek, ár­vák, katonák családjai), továbbá a bölcsődék és óvodák fenntartására; d) A jövedelem 2-1­5 százalékát visszatartják az oszthatatlan alap kiegészítésére. Ebből fedezik az építkezések, gyümölcsös és szőlőte­lepítések költségeit, jószágokat, fel­szerelést vásárolnak, öntözési, le­­csapolási és más munkálatokat vé­geznek és visszafizetik a beruházá­si célokra kapott kölcsönöket. e) A termékek bizonyos, a köz­gyűlés által megállapított részét a szövetkezet készpénzszükségleté­­n­ek szem előtt tartásával, áruba bocsátják. f) Az ezután fennmaradó egész természetbeni jövedelmet felosztják a tagok között, mégpedig legkeve­sebb 75 százalékot a teljesített munkaegységek arányában és leg­feljebb 25 százalékot a szövetke­zetbe behozott föld területe, minő­sége és használati jellege alapján. 19. SZAKASZ. — A szövetkezet pénzjövedelmét a következőképpen osztják el: a) kifizetik az állam iránti köte­lezettségeket, az adókat, a biztosí­tási díjakat, a GTA munkájáért já­ró pénzösszegeket, a termelési cé­lokra felvett pénzkölcsönöket; b) fedezik a termelési költsége­ket, a műtrágya beszerzésével, a szerszámok javításával, a kártevők irtásával, az állatok gyógykezelé­sével és egyebekkel járó költsége­ket; c) fedezik a szövetkezet ügykeze­lési költségeit, amelyek nem halad­hatják meg az egész pénzjövedelem 2 százalékát; d) bizonyos összeget a társadal­mi-kulturális szükségletek fedezé­sére fordítanak (káderek iskolázta­tása, bölcsődék és óvodák, klubok, könyvtárak létesítése, stb.); e) 3—5 százalékot az oszthatat­lan alap kiegészítésére használnak fel. Ebből építkezéseket, szőlő- és gyümölcsöstelepítéseket végeznek, állatokat, felszerelést vásárolnak, öntözési, lecsapolási és más mun­kálatokat hajtanak végre, visszafi­zetik a beruházási kölcsönöket és kifizetik a szövetkezeti tagok által a kötelező hozzájáruláson felül a szövetkezetbe behozott élő és holt leltár árát; f) a fennmaradó pénzjövedelmet elosztják a tagok között, mégpedig legkevesebb 75 százalékot a teljesí­tett munkaegységek arányában és legfeljebb 25 százalékot a szövetke­zetbe behozott föld területe, minő­sége és használati jellege alapján. 20. SZAKASZ. — A tagok között a behozott föld után kiosztott ter­mények és pénzösszegek közé nem számítandó be az a jövedelem, amelyet a szövetkezet az államtól kapott földterület után ér el. Ezt a jövedelmet csakis a munkaegysé­gek arányában szabad elosztani. Azok a szövetkezeti tagok, akik­nek föld utáni járandósághoz van joguk, elvesztik ezt a jogukat, ha családjuk munkaképes tagjai közül egyik sem teljesítette az alapsza­bályzatban előírt minimális mun­kaegységet. Ez a járandóság ebben az esetben a szíveské­ret osztha­­t­lan alapját gyarapítja. Azok a szö­vetkezeti tagok, akik betegség, vagy baleset miatt, vagy a hadse­regbe való behívásuk miatt nem tel­jesíthették a minimális számú mun­kaegységet, teljes egészében meg­kapják járulékos jövedelmüket. 21. SZAKASZ. — A mezőgazda­­sági termelőszövetkezet egész pénzügyi tevékenységét a közgyű­lés által jóváhagyott költségvetés alapján bonyolítja le. A szövetkezet pénzalapjait bank­számlán kezeli, vagy a CEC-nél helyezi letétbe. A folyószámláról csak az elnök és a könyvelő által képviselt vezetőtanács írásbeli in­tézkedése alapján lehet pénzt fel­venni. 22. SZAKASZ. — A tagok az év folyamán természetbeni és pénzbeli előleget kapnak, a végleges jövede­lemelosztás pedig az év végén tör­ténik. A vezetőtanács havonta, vagy legkésőbb negyedévenként pénzelő­leget folyósít a szövetkezeti tagok­nak, a teljesített munkaegységek arányában, mégpedig a teljesített munkáért járó összeg felét. A cséplés idején a szövetkezeti tagok természetbeni előleget (ga­bonát) kapnak, mégpedig az ál­lamnak beszolgáltatott gabona­­mennyiségnek megfelelő mennyi­ség 15 százalékát. Az állam iránti kötelezettségek maradéktalan telje­sítése és az alapszabályzat szerint létesített alapok kielégítése után a szövetkezet a munkaegységek után járó mennyiség feléig terjedő ter­mészetbeni előlegeket folyósíthat. VI. A szövetkezet vezetése 23. SZAKASZ. — A mezőgazda­­sági termelőszövetkezet legfelső vezetőszerve a szövetkezeti tagok közgyűlése. A közgyűlés hatásköre a követ­kező: a) jóváhagyja a mezőgazdasági termelőszövetkezet alapszabályza­tát; b) megállapítja a tagok hektá­ronkénti kötelező hozzájárulását; c) két évre megválasztja az el­nököt, az 5—11 tagú vezető taná­csot, valamint a 3 tagú ellenőrző bizottságot. Ezeket a rajoni népta­nács végrehajtó bizottságának kell jóváhagynia; d) jóváhagyja az évi termelési tervet, a munkanormákat, a költ­ségvetést, a GTA-val kötött mun­kaszerződéseket, a kölcsönökre, a termékek értékesítésére vonatkozó szerződéseket, a biztosítási és más szerződéseket; e) jóváhagyja az új tagok felvé­telét; f) dönt a szövetkezet egyes tag­jainak kizárásáról; g) megállapítja a funkciókat a vezető és adminisztratív appará­tusban és ezek javadalmazását; h) jóváhagyja a természetbeni és pénzbeli jövedelmek elosztását; i) évente jóváhagyja a munka­egységekért szétosztandó termék­mennyiséget és pénzösszeget, s a szövetkezetbe behozott terület nagysága, minősége és használati jellege után járó termékmennyisé­get és pénzösszeget; j) jóváhagyja a vezetőtanács és az ellenőrző bizottság beszámoló jelentéseit; V. A jövedelem elosztása

Next