Szabad Szó, 1957. január-március (14. évfolyam, 1-77. szám)

1957-01-03 / 1. szám

2­ 1 I* i l ~ 1 11 ----------— Gh.Gheorghiu-Dej elvtárs Jelentése a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének plenáris ülésén re, a munkatermelékenység foko­zása, a termelés növelése, az ön­költség csökkentése, a nyersanyag­gal és más anyagokkal való taka­rékoskodás és a termékek minősé­gének megjavítása érdekében. Új mérnököknek Intézkedések a gazdasági tervezés megjavítására. Az állami költségvetés a népgazdaság tervezési és veze- sz£rmazik tési módszereinek megjavítása te­­ate rén. Érezhetően csökkentettük a mutatószámokat, ami lehetővé te­szi a vállalatoknak, hogy köny­­nyebben teljesítsék tervfeladatai­kat, több kezdeményezést biztosít­va nekik. Az ellátás terén kibővítettük a vállalatok jogait. 2500 termék el- . . - - , osztását az illető minisztériumok folytatott áiucsere-viszony pénzel­és vezérigazgatóságok ügykeze­léséből, a vállalatok hatáskörébe helyeztük. Elvtársak! A községi és helyi vállalatok érdekeinek összeegyeztetését a A községi nyak marad ,s de parasztság érdekeivel, a vng­második felében fokozatosan juk bevezetni. A kísérletezési időszakban f­olytatás az I oldalról, hogy jövedelmük és a reálbér­kor jó volt a termés, biztosították . ..... ..... ... szüntelen növekedése elsősorban a mezőgazdasági élelmiszertermé­hónapig kísérletezzük ki a valla- tgjdk Meg vagyunk gyö­­kekből a belső fogyasztás számára latokban. Az intézkedéseket az ér­zedve a­t, hogy a vállalatok­ból­ szükséges mennyiségeket, valamint gazói konkrét javaslatokkal fogják bizonyos készleteket export szá­­segíteni a pártot és a kormányt a mára. bérezési és normázási rendszer Gyenge termésű években az szakszervezeteknek és a gazdasági megjavítását célzó intézkedések állam kénytelen volt bizonyos gn­­minisztériumoknak közösen meg­véglegesítésében. A fizetések és a bonamennyiségeket és más mező­­kell szervezniük a legfőbb üzemek dolgozók életszínvonalának szán- gazdasági termékeket külföldről munkásainak, technikusainak és tejen emelkedése csak a termelés behozni, hogy kielégíthesse a fa­­mérnökeinek széles körű konzultá- növekedésének, a munkatermelé­­kosság élelmiszerszükségletét és lábát, hogy minél változatosabb kenység emelkedésének és az ön- a könnyűipar nyersanyagszükség­­megoldásokat találjanak az illető költség csökkentésének feltételei letét. vállalat munkásainak ösztönzése­ mellett valósítható meg. Ez meg- Az árugabonatermelés semára­követeli, hogy az ipari és mezőgaz-­oasa megnehezíti , a népgazdaság hasági dolgozók elszántan küzd- többi ágának fejlődését és akadá­­senek a belső erőforrások felzará­­lyozza a lakosság életszínvonalának jáért és hasznosításáért, a munka­ szüntelen megjavítását, idő minél termelékenyebb kihasz- A II. kongresszus hangsi­nálásáért, a szigorú takarékossági­lyázia, hogy a párt központi kérdés­jo­ges­en meg kell magyaráznunk rendszer megvalósításáért, az állam­nek kell hogy tekintse a harcot a a munkásoknak, technikusoknak, mi terv feladatainak teljesítéséért mezőgazdaság­i fejlesztéséért, a me­­z. ........... és tisztviselőknek, és túlteljesítéséért gazdasági ,árutermelés fokozá­sáért és különösen a mezőgazdaság szocialista szektorából eredő áru­termelés fokozásáért. Országunkban kedvezőek az előfeltételek a mezőgazdasági tér- Az 1957-es költségvetés bére­­melés fellendítésére. Földünk ter- , ... ... . , a teleinek döntő többsége — az össz- mékenysége, a mezőgazdasági Az 1957 évi terv kidolgozása- a vételnek csaknem 90 százaléka — dolgozók szorgalma és hozzáérté­­nál egy lépéssel előbbre jutottunk: a gazdaság szocialista szektorából se, a szocialista iparnak a meze­származik, elsősorban a forgalmi gazdaság számára nyújtott anyagi­adóból és a befizetett nyereségre- műszaki segítsége évről-évre hoz­­ezekből. rájárulhat olyan gazdag termés A kiadások volumene 1957-ben eléréséhez, amely a lakosság igé­­nagyobb lesz, mint az előző évben nyernek kielégítése mellett, export­volt. Ez a növekedés a fizetések, fölösleget is biztosíthat a megjavításában, a családi pótlék Mezőgazdaságunk e fő célkitűze­­és a nyugdíjak emelésében, stb., va­­senek megvalósítása döntő módon ,amint a parasztgazdaságokkal ,függ attól, hogy következetesen al­­folytatott árucsere-viszony pénzel- halm­azzuk a dolgozó parasztok látásában tükröződik majd vissza, anyagi érdekeltségének elvét a „­­ mezőgazdasági termelés növelése- Rendkívül fontosak azok az in- é­s úgyszintén a politikai­ szerve­­--­ tezkedések, amelyek a­­­lala­tk­ző munka megerősítésétől annak A műszaki gazdasági ellátás pénzügyi tevekenységének megjavi­ érdekébe­n, hogy az egyéniség terén a fő feladat az, hogy bizto­­tását szolgálják a munkások és gazdá­lkodó dolgozó parasztok a sítsuk a gyárak nyers- és segéd­­technikusok érdekeltté tétele útján, nagyüzemi szocialista gazdálkodás anyag ellátásának rendszeressé- Annak érdekében, hogy kiszélesít- útjára térjenek, amely képes arra,­gét. Ezért a tervben előirányoztuk sok a tartományi néptanácsok vég- hogy teljes mértékben kihasználja a vállalatokbeli és az építő tele­­rehajtó bizottságainak hatáskörét, a fejlett agrotechnikát, a korszerű pekbeli technikai készletek és tar- javasoljuk, hogy 1957-től kezdő­ műszaki felszerelést és nagy mennyi­­lalékok növelését, dően tartalék-alapot létesítsünk a légy árugabonát szolgáltasson. A béralapok tervezését és a ve- költségvetési mregtakarításokból, a- a szocializmus gazdasági alap­nak való gazdálkodást nagyobb melyeket a néptanácsok rendelkező­ fai létrehozásának feltételei köze­­mértékben közvetlenül a miniszté­­sére bocsátunk, hogy ebből a fedez- pette, a város és a falu közötti h­umokra és a vállalatokra bsz- hessék egyes,­ az­ év folyamán elő- árucsere fejlődése a munkásosz­­tók, az állami terv csupán a bér- adódó új akciók és feladatok költse- fálu és a dolgozó parasztság szó­­alap összegét határozza meg és kell, amelyeket a helyi gazdasági vétségének megerősödéséhez be­­bocsátja a minisztériumok, s a és költségvetési tény készítésének tes­ét a szövetség azért erős, mert minisztériumoktól függő vállalat idején nem lehetett előre látni. a munkásosztály és a széles pa­­tak rendelkezésére, hogy ezek­kel- Hogy a néptanácsok eleget te­­raszti tömegek alapvető gazdasá­­gosíthessék tervfeladataikat,­hessenek a költségvetésben elé­­gi érdekein, a város és falu gazda-A beruházási tervek csak az Irányzott fizetési kötelezettségeik­ jogi együttműködésén, a szociális­­összvolument határozzák meg a neh az év olyan szakaszaiban is,­­a ipar és a mezőgazdaság kapcsa­­minisztériumok részére, valamint amikor jövedelmeik különböző latain alapul, a főobjektumok névjegyzékét és okokból nem folynak be a kifizető- Amikor a népgazdaságban több azok üzembehelyezésének határ- sok megkívánt mennyiségben, társadalmi-gazdasági szektor léte­­idejét, a minisztériumoknak meg­ azt javasoljuk, hogy a köztársasági kik, az árucsere területén, a lakos­hagyva azt a jogát, hogy a mun­­költségvetésben létesítsenek olyan­ság ellátásának és az eladási árak kálatok nagyságát építő telepen­ tartalék számlákat, amelyek a nép­ megállapításának kérdései körül a ként meghatározza. tanácsok végrehajtó bizottságainak különböző osztályok és társadalmi Nem tervszerűsítik többé köz­ rendelkezésére állnak. kategóriák érdekei fonódnak össze pontilag a munkaerőtoborzást, és az alapból visszatérítendő és ütköznek össze. Ebben a harcban sem pedig a szakképesítést, vagy csönöket folyósíthatnak a rajok az árucserére, a kereskedelem kér­a közép- és felsőbb káderek nevez á­si és községi költségveté­­déseire vonatkozó pártpolitikának lését, minden vállalat maga gon- * - ,­­ biztosítania kell a ‘munkásosztály­­oskodik a számára szükséges ká- S , 1 derek alkalmazásáról és szakká- \ v « K\ré\r m­arad és eilektűivel, a pesttéséről, a közép- és felsőbb tiszta jövedelme az kpneyi és tőkés elemek korlátozását, káderek nevelése érdekében pedig egyik jövedelmi fő a népi demokratikus rendszer meg­együttműködik a szakintézetekkel. A községi és helyi vállalatok ma erősödését Az 1957-es állami terv teljesi­­gük készítik el a költségvetésüket és tése és a felmerülő nehézségek le- csak azt folyósítják azamu­k küzdése érdekében mozgósítanánk központból, ami túlhaladja a­z a város és falu közötti áru­kért a munkásosztály, a dolgozó lehetőségeket. Az építkezésekke csere keretében országunkban 1948- nép minden erejét, hogy megja- foglalkozó szervezeteket a városi kezdve különösen fontos sze­ritjük a gazdasági tevékenység néptanács végrehajtó bizottságának répe­, töltött be a mezőgazdasági megszervezését és ösztönözzük kell alárendelni. Ez az alárendelt­ termékek kötelező kvótájának hazánk dolgozóinak alkotó kezde­­ség azt fogja eredményezni, hogy rendszere e ez a rendszer az állam ményezését. a városokban tervezők és építkeze- központi alapjának legfontosabb A­ Román Munkáspárt II. kon­­si szervezetek működjenek, amely­ mezőgazdasági termékforrását re­­gresszusának és a Központi Veze­­nyiben ezek munkájukkal ös­sza -­jentette, különösen a gabona­tekin­­tőség 1956-os plenáris üléseinek képességükkel bebizonyí­ta­­ tetőben, határozatait és direktíváit csak­­osultságukat. Csak abba" a TM" A központi alapba beérkezett úgy tudjuk sikerrel teljesíteni, ha tebben növekszik a lakások sza mezőgazdasági termékmennyisé­­g gazdasági és kulturális vezetés és javulnak meg a lakásviszo­k , gek­etlegkönnyítették az államnak, színvonalának emelésére a dolga- amilyen mértékben a ,naPta"a hogy biztosítsa a városi lakosság­­okat minél nagyobb mértékben, nakca.la.riel‘,el [ epiik.fZ­ea.ellátását, s hogy befolyásolhassa a ZOKdl Ilimei ll­myuuu lllCl IClVUCll, , . . . , -i mai.lAb'Uoil '-“ulujuh ^ «ovimwa« « minél hathatósabban bevonjuk a­zok fejlődnek és amilyen mértekbe piaci árakat i­s ezáltal fékezze az közügyek intézésébe, saját építőanyag bázisokat er üzérkedő elemek akcióját, hogy tenek. Meg kell javítani a laba elláthassa az ipart mezőgazdasági Elvtársak. törvényt, megszüntetve az a nyersanyaggal , hogy a jó mező-A Román Munkáspárt Központi téren fennálló visszásságoka , egy gazdasági években állami tartalék Vezetőségének jelen plenáris ülé- ilyenformán biztosítsuk a lakáspa­kokat és exportkészleteket gyűjt­sön megvizsgáljuk az 1957-es jobb karbantartását, sön. költségvetés tervezetét, amelyet az A költségvetési tervezet, amelyet a kötelező kvóták rendszere, a 1957-es gazdasági terv tervezete- ma a Román Munkáspárt Központi város és falu gazdasági kapcsola­­tok mutatószámai és az ezévi Vezetőségének plenáris ülése elé sannak keretében, a kereskedelmi költségvetés II hónapi teljesítését terjesztünk, tükrözi mindezeket a csereforma összefonódását jelenti nek eredményei alapján dolgoz- kérdéseket és megfelelő pénzügyi­­ terményadóval,­tunk ki. A költségvetés bevételei megoldásokat is javasol; fontos lé- A dolgozó parasztság megértet­­tülhaladják a kiadásokat. E költ­­pést jelent tehát előre a régebbi fe, hogy a kvóták beadása hazafias­ségvetés fő jellegzetessége abból költségvetésekkel szemben, minde­n kötelessége és hogy saját érdeke is adódik, hogy az 1957. évben nagy népgazdaság pénzellátásnak mód­ megköveteli, hogy hozzájáruljon az pénzügyi erőfeszítéseket kell­­end­szerei terén, mind pedig a dolgozó ipar fejlesztéséhez. S hogy állam­ai a munkások és parasztok élet- nép életszínvonala megjavításának iránti kötelezettségeinek teljesítő­­színvonalának emelésére, biztosítása terén. sével feleljen a munkásosztály erő­ . , ni« ■ ■ » r feszítéseire, amelyeket a mezőgaz-A kötelező kvóta-rendszer helyettesitése haság műszaki fejlesztéséhez szül­­ó szerződéskötések és felvásárlások és a parasztság jólétének biztositá­­ salei kiárá­sa érdekében tesz. fejlesztese aljai Az állami központi alap kötelező kvóta útján való létrehozásának Elvtarsakl gázok fogyasztásának szüntelen no- rendszere, amely a népgazdaság A párt Központi Vezetőségének veromje folytan előállott fokozat bizonyos fejlődési fokán megfelelt, plenáris ülése meg fogja vitatni ker­es­et mögött. • az utóbbi években már megnehe­azt a kérdést, hogy a jelenlegi kéz országunk lakossága szűntek- kltette a mezőgazdaság fejlődését, felező kvóta-rendszert a mezőgaz­­nál növekszik.­­ Az 1956-os nép- A kvóták kötelező beadása és a bu­dasági termékek legnagyobb ré­­számlálás adatai szerint az ország gyűjtési árak színvonala nem ré­szénél helyettesítsük a város és lakossága 17.489.794 fő. Az ország sentett elég ösztönzést a paraszt­falu közötti cserének kereskedelmi szocialista iparosítása következte- fágnak ahhoz, hogy állhatatosan alapon való megszervezésével. A ben növekszik a mezőgazdasági törőd­ék a mezőgazdasági termelés plenáris ülés elé megvitatás végett termékeket fogyasztó lakosság, növelésével, a begyűjtési rendszer­előterjesztett javaslatok külön­- különösen a városok és az ipari nőm alávetett termékfajták, különö­sen nagy jelentőségűek, kihalnak központok dolgozó lakossága. Az sen a búza és más kalászos növé­­n mezőgazdaság fe­lödésére a nem­ 1938 és 1956 közötti években mint- nyék vetésterületének kiterjeszté­­setgazdaság általános fejlődése. C£V 2 millióval növekedett a váro­­sévet. keretében, a munkás-paraszt sző- s°k lakossága. Ugyanakkor hatal- a párt Központi Vezetősége még vétség gazdasági alapjának meg- másán megnövekedett, a fogyasztás jgsp.-ban irányt vett a város és falu szilárdulására és a dolgozó nép a falvak dolgoz®i népének sorában. ju­rjVan gazdasági alapon történő életszínvonalának szüntelen javulá- Ennek következtében a népi demo- árucseréjére am­ely fokozza a me­­ssia­­kritikus rendszernek nagyobb szé- Sg&SJ “Ak kezdeménye-Amint a párt II. kongresszusán ma es a* múltbélinél magasabb rését, anyagilag érdekeltté teszi elvégzett elemzésből kitűnt , bár eztszinvonalon e.,a­ lakosság ello­­gyfel a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdaság a néphatalom taszát kell biztosítania. az árugabona termelés növelése­éveiben jelentékeny fejlődést ért A központi alap mezőgazdasági ben. Az RMP Központi Vezetősé­­el­­, m­zőgazdasági termelésünk termékkészletei és a szabad piacon gének 1953 augusztusi bővített még erősen elmaradt az ipar fejlő- a parasztok által eladásba bocsátott plenáris ülése megbírálta azokat dése mögött; a városi és falusi ből­­mennyiségek olyan években, ami­ a hibákat, amelyeket a parasztság anyagi ösztönzésére irányuló poli­tika alkalmazásában elkövettek és számos intézkedést tett, amelyek fokozatos áttérést jelentettek a kvótarendszerről a szerződéskötési és felvásárlási rendszerre. Csök­kentették a húskvótákat­­és fokoza­tosan csökkentették a kötelező kvótának alávetett termékek szá­mát Ugyanakkor nagy arányokban kiterjesztették a szerződéskötést és felvásárlást állatokra és állati ter­mékekre, technikai és ipari növé­nyekre, veteményekre, gyümölcs­re, szőlőre, stb. Jellemző e tekintetben, hogy az állami központi alap ellátásában 1954-től kezdve állandóan csökken a kötelező kvóták részaránya és növekszik a felvásárlás és szerző­déskötés részaránya, így’ 1955-ben a kötelező kvóta az állam központi alapjába befolyt búzának csupán 44 százalékát képviselte, a kukori­ca 29 százalékát, a hús 32 százalé­kát, a tehéntej 40 százalékát. Ez azt jelzi, hogy fejlődtek az állam lehetőségei a központi alap ellátá­sára más alapon, mint a kötelező kvóta rendszerével. A II. pártkongresszuson kijelölt ama feladatok szellemében, hogy az erőket a mezőgazdaság fejleszté­sére összponto­sítsuk s kiküszöböl­jük mindazt, ami akadályozza az árugabonatermelés növekedését, szükségesnek és indokoltnak tart­juk a központi alap kötelező kvóták útján való ellátási rendszerének helyettesítését a mezőgazdasági termékek többségénél a szerző­déskötési és felvásárlási rendszer­rel, úgy, hogy 1957 január 1-től szűnjenek meg a szövetkezeti-szo­cialista gazdaságok és az egyéni gazdaságok kötelező kvótái a kö­vetkező növényi terményeknél: búza-rozs, kukorica, napraforgó, más szemesnö­vények, burgonya, széna, valamint a tehén- és juh­­tejnél. A pártnak a szocialista-szövetke­zeti szektor és a kis gazdasággal rendelkező dolgozó parasztok előnyben részesítésére irányuló politikáját alkalmazva, javasoljuk, hogy már 1957 január 1-től kezdő­­dőleg a kollektív gazdaságok, a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek, az állattenyésztő társulások, úgyszintén azok a dolgozó parasz­tok, akiknek egy hektárnál kisebb a mezőgazdasági területük és nem az állattenyésztés és állateladás képezi fő jövedelmi forrásukat, mentesüljenek a kötelező húskvóta alól. A többi gazdaság számára fenn­marad a kötelező hús- és gyapjú­­kvóta mindaddig, amíg a központi alap szükségleteinek szerződéskö­tések révén való kielégítése arányá­ban áttérünk a kvóták megszün­tetésére e termékek tekintetében is. Első lépésként javasoljuk a hús begyűjtési árának emelését, a szerződéskötések ösztönzésébe pe­dig jelentősen csökkentsék ama gazdaságok húskvótáját, amelyek állattenyésztési, hizlalási és szállí­tási szerződést kötnek az állam­mal. A gyapjú beadása továbbra is a jelenlegi kvóták és árak alapján történik. A szerződéskötések ösz­tönzésére , hogy a termelők szerző­déskötések útján jobban értékesít­hessék egész gyapjutermelésüket, javasoljuk, mentsék fel a kvóta be­adása alól a szocialista­ szövetke­zeti szektorhoz és a magánszektor­hoz tartozó ama gazdaságokat, a­­melyek gyapjueladási szerződést kötnek az állammal. Azok a mezőgazdasági termelők, akik az 1956. évi kötelezettségeik­ből származó hátralékos termény-, hús-, tej- és gyapjúkvótával tar­toznak, kötelesek ezeket a kvótákat 1957-ben a hátralékok teljes ki­egyenlítéséig a régi kvóta árában beadni. A kvóta­rendszer helyettesítése nagy változásokat hoz a város és a falu közti csereviszonyba. Az állam azáltal biztosítja magának a központi alap létrehozását, hogy a termelőkkel egyetértésben megál­lapított áron vásárolja a terméke­ket, mégpedig felvásárlások és szerződéskötések útján. A cserevi­szonyból ilyformán kimarad a kö­telező rész, az adójellegű rész, úgyhogy az ipar és a mezőgazda­ság között, a munkásosztály és a parasztság között csereviszony, kereskedelmi kapcsolat alakul ki. Az ipar és a mezőgazdaság köz­ti kapcsolatok kereskedelmi alapok­ra való helyezése fokozza a parasztgazdaságok anyagi érde­keltségét a mezőgazdasági terme­lés és az áru­gabona termelésének növelésében, fokozza a parasztság érdekeltségét és kezdeményezését a termelésben. Ez erős támogatást jelent a dolgozó parasztság szá­mára a munkásosztály részéről, a népi­ demokratikus állam részéről. Parasztságunk azzal fog válaszol­ni erre az újabb támogatásra, hogy több árut hoz a piacra, saját érde­kében és az állam érdekében a szö­vetkezeteknek és az állam által en­gedélyezett kereskedelmi szerveze­teknek adja el termékfölöslegét. Annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a kötelező kvóta­rendszer helyettesítése ked­vező fogadtatásban részesül, hogy a mezőgazdasági termelés növelé­séhez, a város és a falu közti csere fokozásához, a lakosság ellátásá­nak megjavításához, a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szö­vetségének megerősödéséhez és a demokratikus rendszer további megszilárdulásához fog vezetni. Elvtársak! A kötelező kvóta­rendszer helyet­tesítése ■ feladatul tűzi elénk az állam központosított alapjának új alapokra helyezését. A mezőgazdasági termékek köz­pontosított alapja fedezésének fő forrásai a mezőgazdasági termékek szerződés­kötéses és közvetlen fel­vásárlása a­­szocialista-szövetke­zeti szektorból és a mezőgazdaság magánszektorából, valamint az ál­lam saját forrásai (állami gazda­ságok, a GTA-k által végzett mun­káért járó termékek, stb.) A kötelező kvóta­rendszernek a szerződéskötéssel és felvásárlással való helyettesítését a falunak szánt ipari áruk mennyiségének növelése kell hogy kövesse, továbbá egész sor olyan szervezési intézkedés, amelyek biztosítják a szövetkeze­teknek és az állam által engedé­lyezett kereskedelmi szerveknek a mezőgazdasági termékek szerződé­ses lekötésének és felvásárlásának növelését. A mezőgazdasági termékek fel­vásárlására és szerződéses leköté­sére irányuló tevékenység megszer­vezésében a legfőbb szerep a tarto­mányi, rajoni és községi néptaná­csokra hárul. A mezőgazdasági ter­mékek szerződéses lekötésére és fel­vásárlására vonatkozó terv megva­lósításának feladata és az ezzel já­ró egész felelősség a néptanácsok végrehajtó bizottságaira hárul. A város és a falu közti árucse­rének kereskedelmi alapon való megszervezése megköveteli a fo­gyasztási szövetkezetek tevékenysé­gének gyökeres megjavítását, hogy döntő fordulat álljon be a paraszti termékek értékesítésében. A szocia­lista ipar a fogyasztási szövet­kezeteket egyre növekvő mennyisé­gű ipari áruval látta el, amelyet a szövetkezetek eladtak a paraszt­ságnak. De a szövetkezetek nem használják fel ezeket az ipari áru­kat kellőképpen arra, hogy növel­jék a mezőgazdasági termelők ér­dekeltségét, hogy a mezőgazdasági termékeket, s elsősorban is gabo­nát adjanak el a szövetkezetnek. A mezőgazdasági termékek értékesí­tése nem növekedett kielégítő mó­don. A fogyasztási szövetkezetek a paraszt tömegekhez legközelebb ál­ló kereskedelmi szervezetek, ame­lyeknek a legnagyobb lehetőségük van arra, hogy felvásárolják a pa­rasztok által áruba bocsátott ter­mékfelesleget. A mezőgazdasági termékek értékesítése terén a szö­vetkezetekre háruló feladat most még nagyobb lesz; ez a feladat csak azzal a feltétellel teljesíthető, ha a fogyasztási szövetkezetek fentről lefelé gyökeresen megvál­toztatják munkamódszerüket. A fogyasztási szövetkezetek tö­megszervezetek és a parasztság tö­megszervezeteiként kell hogy mű­ködjenek, nem pedig mint holmi egyszerű kereskedelmi boltok. A szövetkezetek vezető tanácsainak Elvtársak! Kétségtelen, hogy a kötelező kvótarendszer helyettesítése a köz­pontosított alap­szerződés és fel­vásárlás útján történő rendszeré­nek létrehozásával, pozitív hatás­sal lesz népgazdaságunk egészére. A pozitív eredmények fokozatosan érződnek majd, de nem jönnek ma-­­guldók létre. Az ipari és mezőgaz­dasági dolgozók, az egész párt- és államapparátus részéről arra van szükség, hogy határozottan vált­sák valóra a párt II. kongresszusá­nak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó irányelveit. El tudjuk érni és el kell érnünk a harmadik ötéves terv kezdetéig az évi 15 millió tonna gabonater­mést és jelentős többletet a többi mezőgazdasági termékeknél is. A mezőgazdasági termelés valameny­­nyi ága fejlődésének legfőbb fel­tétele, különösen az állattenyész­tésé, a főbb gabonafélék, a kukorca és a búza termesztése. Különleges figyelmet kell fordí­tanunk a kukoricatermesztés fej­lesztésére és hektárhozamának nö­velésére. Tulajdonságainál fogva a kukoricát széleskörűen felhasz­nálják a falusi lakosság lágyré­szének élelmezésében s mint nyers­anyagot is az élelmiszeripar egyes fontos ágaiban, mint a keményítő, glukózé és szeszgyártóiparban stb A kukorica fontosságát jelentősen növeli az a tény, hogy egyike a koncentrált alaptakarmányoknak az állatok tenyésztésében és hizla­lásában, különösen a húst, tejet, tojást adó állatoknál. A mezőgazdasági termelők és a népgazdaság gazdasági szükség­leteinek kielégítése érdekében szükséges, hogy 1960-ig 4 millió hektárnyi területen termesszünk kukoricát. Néhány év alatt el kell érnünk, hogy majdnem az egész kukoricával művelt terület magas termelékenységet biztosító hibrid­del legyen bevetve. Az új, kukoricatermesztési kuta­tóintézetnek hozzá kell járulnia e növény termesztésének fejlesztésé­hez és megjavításához hazánkban és egyes nagytermelékenységű hib­ridek termesztéséhez és terjeszté­séhez a termelésben. Ha számításba vesszük, hogy 2.000 kilós átlagos szemtermést érünk el hektáronként, akkor az or­szágos össztermés 8 millió tonna kukorica lesz De előnyös éghajlati és talaj­viszonyok esetén lehetsé­­ges a 3000 kilós átlagos szemter­més hektáronként, ami 12 millió tonna kukoricatermést jelentene országos viszonylatban. Ha a bel­ső szükségletek kielégítésére és állandó tevékenységet kell kifejte­niök , az összes szövetkezeti ta­gokat be kell vonniuk a szövetke­­zet tevékenységébe. A fogyasztási szövetkezetek és az állam által engedélyezett felvá­sárló szervezetek a paraszti tm­e­­gekkel való kereskedelmi kapcso­­latának megszilárdítása érdekben, továbbá a szerződéskötések és fel­vásárlások ösztönzése érdekben meg kell javítani a szövetkeztek áruellátását. Figyelembe kell vennünk, hgy a kötelező kvóták megszüntetése és azoknak a mezőgazdasági temé­­kek szabad eladásával való betet­­jesítése folytán növekszik a paraszt­­gazdaságok jövedelme. A város és a falu közti árucsere fejlesztése ér­­dekében tehát növelnünk kell a fa­lura küldött ipari áruk mennysé­­gét. A falu számára ipari cikk­et gyártó iparágak felettes miniszté­­riumainak növekvő erőfeszítést kell tenniük, hogy a parasztok átal igényelt árukat nagyobb mennyi­­ségben és gazdagabb választékon állítsák elő. A belkereskedelmi minisztérium és a CENTROCOOP több, az ér­­szak követelményeinek és a havi hagyományoknak megfelelő áat küldjön a falura. A parasztság növekvő jövedelme megteremti a feltételeket ahho, hogy a parasztság hozzájárulásá­val helyi érdekű gátépítési és le­csapolási munkálatokba és kulturá­lis-egészségügyi jellegű helyi épít­kezésekbe kezdjenek, intézkedjene a marhavész leküzdéséről, a fedez­tetési állomások megszervezésére stb. A mezőgazdasági termékekkel val kereskedelemnek a szabad forgal­mú eladás alapján való fejleszté­sére javasolt intézkedések, lehető­séget nyújtanak a mezőgazdaság termelőknek arra, hogy termékfö­löslegüket közvetlenül a piacon vagy a szövetkezeteknek, illetve az államnak adják el. A pártszerveze­teknek s a néptanácsoknak őrköd­niök kell afelett, hogy semmilyen adminisztratív akadály ne gátolj­­a termelőket termékeik eladásában Kétségtelen, hogy a kulák­ elemei és más spekuláns kapitalista ele­mek megkísérlik majd, hogy nye­részkedjenek a városi és falusi dol­gozók kárára. A néptanácsoknak, a városi és falusi dolgozóknak har­colniuk kell az üzérkedés ellen, le­hetetlenné kell tenniük azt, hogy magánkereskedők viszonteladás cél­jából gabonát vásároljanak, csakis a szövetkezetek és az állam által engedélyezett kereskedelmi szerve­zetek vásárolhatnak viszonteladás­­ra gabonát. A városi és falusi mun­­kástömegek saját érdeke, hogy tá­mogassák az államot az üzérkedés elleni harcban, főleg az állattenyésztésre és hoza­mának a növelésére 6 millió tonna kukoricát használnánk fel, ami kö­zel 1.500.000 tonnával jelent töb­­bet annál, amit ma felhasználunk, 2.000 kilós átlagterméssel 2 millió tonna, 3.000 kilós hektáronkénti át­lagterméssel pedig 6 millió tonna maradna exportcélokra. Könnyen elképzelhetjük a népgazdaságnak mekkora gazdagságát, a lakosság életszínvonala emelésének milyen lehetőségét biztosíthatja, milyen bevételt jelenthet külkereskedelmi fizetési mérlegünkben az elkövet­kező években, ha 4 millió hektárra növeljük a kukoricával megművelt területet és hibriddel vetjük be eze­ket a földeket. Elérhetünk-e ilyen kukoricater­mést? Nem kétséges, hogy mó­dunkban van ezt megvalósítani, ha az éghajlat és a talajviszonyoknak megfelelő agrotechnikai módszere­ket alkalmazunk és biztosítjuk a mezőgazdaság részére a szükséges anyagi eszközöket, elsősorban kor­szerű mezőgazdasági gépeket és felszerelést, szerves- és műtrágyát és kitűnő képzettségű szakkádere­ket. A hibridkukoricának minél na­gyobb területen való elterjesztésére és a műtrágyák felhasználására irányuló akció során először bizto­sítanunk kell az állami gazdaságok szükségleteit, azután a kollek­tív gazdaságok, termelőszö­vetkezetek és a mezőgazda­sági társulások szükségleteit. Ezután, a szocialista szektor szük­ségletei fedezésének arányában biztosítani fogjuk a mezőgazdaság magánszektorának igényeit is. Fel kell hívnunk a mezőgazda­­sági dolgozók figyelmét arra, hogy az állattenyésztés szempontjából mekkora jelentősége van a tengeri sokoldalú felhasználásának, mind a szem- és a szárterm­esztésnek, mind pedig a silótakarmány termesztésé­nek. Ha a mezőgazdasági termelő 3000 kiló szemeskukoricát termel hektáronként és ezt állattenyésztés­re fordítja, akkor egyetlen hektár után 632 kiló disznóhúst, a takar­mányozási célra felhasznált kuko­ricaszárból pedig 1800 liter tejet érhet el. A silókukorica még több előnyt biztosít. Egy hektárnyi siló­­kukoricából 50.000 kiló silótakar­­mányt nyerhetünk és ez — fejőste­henek takamnány­ok'a es°fén — 12 000 liter tejhozamot biztosít; ha pedig a silókukoricát más takar­mányokkal együtt alkalmazza, egy hektárnyi kukoricatermés 20.000 liter tejet vagy 800—1000 kiló va­jat hozhat. Várható, hogy a mezőgazdasági termelők — termékeik új elhelyezé­si lehetőségeivel párhuzamosan — nagyobb mértékben foglal­koznak majd állattenyésztéssel. Támogassuk ezt és magyarázzuk meg nekik világosan, milyen anya­gi előnyökkel fog járni az, ha a kukoricát az állatok takarmányozá­sára fordítják. Ami legfőbb kenyérgabonánkat — a búzát illeti, 1960-ig el kell érnünk azt, hogy körülbelül 3.500.000 hektáron termesszünk búzát (beleértve a rozsot is). Hazánk adottságait szem előtt tartva, termelésünk emelésének legfőbb eszköze a hektárhozam fo­tózása. A gazdag termések elérése a hid jó megművelésétől, a szerves­és műtrágyák ésszerű alkalmazása­id, a növények ápolásától és a nagy termésh­ozamú növényfajták­­ter­­mesztésétől függ. Országunkban az emberek haj­­lamosak arra, hogy későn vesse­nek. Ez ellen a felfogás ellen küz­­denünk kell. Csak korai vetéssel érhetünk el gazdag terméseket — legelőnyösebbek a szeptemberi ve­tések, amelyek a tél beálltáig biz­tosítják a növények jó bokrosodá­­sát. Vezessük be olyan növényfajták termesztését, amelyek nem dőlnek meg, jobban ellenállanak a fagy­nak és a szárazságnak, a növény­betegségeknek és a károkozóknak. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk az őszibúza termesz­tésére, állandóan tökéletesítenünk kell a megmunkálására szolgáló gépeket, teljesítményük fokozása érdekében. Vannak országok, amelyek a mi hazánknál kedvezőtlenebb termé­szeti körülmények között műtrá­gyák alkalmazásával nagyhozamú búzafajták termesztésével és a mun­kák gépesítésével elérik a 30—40 mázsás hektáronkénti átlagter­mést. Nem kétséges, csak tőlünk függ, hogy nagyobb hozamú búza­fajták vetése által, megfelelő trá­gyázással és a mezőgazdaság gé­pesítésével országunkban évről-év­­re nagyobb búza- és rozstermést érjünk el. Évtársak! Annak következtében, hogy a parasztsággal való cserekapcsola­tot kereskedelmi alapokra helyez­zük­, jelentősen megnő a mezőgaz­daság szocialista szektorának sze­repe az állami központosított alap létrehozásában. A központosított alap új ellátási rendszerének pozitív eredménye, vagyis a mezőgazdasági áruter­melés növekedése döntő mértételtés függ a mezőgazdaság szocialista­ átalakításának sikerétől. Rövid idő alatt el kell jutnunk oda, hogy a szocialista szektor szállítsa a köz­­pontosított alaphoz szükséges me­zőgazdasági termékek túlnyomó ré­­szt. Különös figyelmet kell fordítani a kollektív gazdaságok, a mező­­gazdasági termelő szövetkezetek és a mezőgazdasági társulások gáz­­megszilárdítására, kibővítésére és újabb szocialista­­ szövetkezeti egységek létrehozá­sára. A város és a falu kereskedelmen alapuló cserekapcsolatai kedvező feltételeket teremtenek a termelő­szövetkezeti parasztságnak, több olyan jövedelmező gazdasági ág kifejlesztésére, mint amilyen pél­dául az állattenyésztés és más ágak, főleg azok, amelyek a ku­koricatermesztésre támaszkodnak. A kötelező kvóták megszünteté­sével, az egész mezőgazdasági ter­mékfelesleg a kollektív gazdaság és a mezőgazdasági termelőszövet­kezet vagy a társulás rendelkezésé­re áll s így teljes egészében az ál­lammal való megegyezés szerinti áron értékesíthető. Ez nagy jöve­delmet biztosít a termelőszövetke­zeti parasztságnak és arra ösz­tönzi majd az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat, hogy ők is a szövetkezés útjára térjenek. Az államnak segítenie kell az állami gazdaságokat, hogy azok gazdasági szempontból megerősöd­jenek, előnyös feltételek mellett hiteleket kell nyújtania nekik. „Min­den társadalmi rendszer — mondta Lenin — csakis egy bizonyos osz­tály pénzügyi támogatásával jön létre. Most tudatában kell lennünk és a gyakorlatban kell érvényt sze­reznünk annak, hogy ez időszerint az a társadalmi rendszer, amelyet a szokottnál nagyobb mértékben kell támogatnunk, a szövetkezeti rendszer“. Leninnek e szavai ma is teljesen időszerűek számunkra. Széleskörű politikai munkát kell kifejtenünk a mezőgazdasági társulások szerve­zeti megerősítése érdekében, vagyis, hogy a társulás tagjai közösen dolgozzanak, létrehozzák és gya­rapítsák a közös vagyont. Tá­mogatnunk és ösztönöznünk kell azt a számos társulásban megnyil­vánuló törekvést, hogy fejlődésük és a társult parasztok öntudatának növekedése mértékében, saját anyagi érdekük szem előtt tartásával, át­térjenek a szövetkezés fejlettebb for­máira. Állandó felvilágosító és meg­győző munkát kell folytatnunk az egyénileg dolgozó parasztok so­raiban, konkrét tényekkel be kell bizonyítanunk nekik, hogy a szö­vetkezés útjára tért parasztoknak sokkal töbi előnyük származik a mezőgazdasági termékfelesleg sza­bad eladásából, mivel a nagy föld­területek közös megmiive£se ked­vező feltételeket teremt arra, hogy nagy terméshozamot ró eladásra (Folytatás a 4. oldalon) A mezőgazdasági termelés növelése. A mezőgazdaság szocialista szektorának megerősítése és kiszélesítése SZABAD SZÓ1 Csütörtök, 1957 január 3

Next