Szabad Szó, 1958. január-február (15. évfolyam, 1-49. szám)

1958-01-03 / 1. szám

Dr. Petru Groza, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökénél rádión elmondott újévi üzenete Kedves barátaim és elvtársaim! Néhány perc múlva búcsút veszünk az 1957 es esztendőtől. A sza­bad hazánk megerősítéséért folytatott termékeny munka esztendejének mérlegét zárjuk, és ugyanakkor a Román Népköztársaság megalakí­tása óta eltelt évtized mérlegét. Hősies munkásosztályunk, szorgalmas parasztságunk, érdemes értelmiségeinkkel egyetemben —, az eddig el­ért eredményektől lelkesítve —, mély bizalommal valósítják meg az új élet felépítésének nagyszerű művét, és az országot egyetlen hatalmas munkateleppé változtatják. Bizalommal követik a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormányának helyes politikáját, fejlesztik a nemzetgazdaságot és nap-nap után új értékekkel gazdagítják kultu­rális örökségünket. Népköztársaságunk második évtizedének első évébe lépünk, a békés munka új évébe, telve bizalommal drága hazánk sorsa, a napfényes jövő iránt, amelyet a román nép eredményes munkájával teremt meg magának. 1958 küszöbét azzal a szilárd meggyőződéssel lépjük át, hogy tovább erősítjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövet­ségét, egyre inkább elmélyítjük a román nép és közös hazánk nemzeti kisebbségei közötti testvéri együttműködést és barátságot. Biztosak vagyunk benne, hogy szorgalmas, tehetséges és jó gazda népünk, együttműködve és kölcsönösen segítve egymást jó barátaival és szövetségeseivel, a Szovjetunió vezette szocialista tábor országaival, továbbfejleszti a szocializmus útján országunk iparát és mezőgazdasá­gát, ami jóléte állandó növekedéséhez vezet majd. A tudomány új és egyre értékesebb vívmányait a dolgozók szolgá­latába állítják. A nép iránti szeretetből fakadó és új, mostani életünk valóságai által ihletett irodalmi és művészeti alkotások hozzájárulnak majd a tömegek kulturszínvonalának emeléséhez és a dolgozók arra irányuló elhatározásának megerősítéséhez, hogy fokozzák erőfeszíté­seiket hazánk felvirágoztatásáért. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista országok, nagy barátunk a Szovjetunió, az egész világ békeszerető erői ebben az évben is jelentős sikereket érnek el az em­beriség legdrágább törekvésének megvalósításában —, a tartós világ­béke és a népek közötti békés egymás mellett élés megszilárdulásában. Szeretett népünk napfényes jövőjéért, a béke és a valamennyi ország közötti megértés győzelméért, engedjék meg, hogy új esztendő éjjelén a hagyományos jókívánsággal köszöntsem önöket: „Boldog újévet!“ cBorSoci újesztendőt ! Jókedvűen, vidáman búcsúztak dolgozóink az óesztendőtől D­ecember 31, 1957. Az üzle­tekbe még be be­téved egy elkésett vevő, beszerezni a szórako­záshoz szükségeseket. A vendég­lők már hangosak, nagy munkában vannak a csaposok, pincérek. A gyárak klubjaiban azonban még csend honol, csupán a rendezők igazítanak helyre egy-egy már számtalanszor igazított széket, megrakják a kályhát, ünneplő ruhá­jukról egy-egy láthatatlan porsze­met pöccintenek le s türelmetlenül tekintenek az órájukra. Munkába kell menni, édes fiam... Megérkeznek az első vendégek s utánuk sorra a többiek. Vidám be­szélgetés, kacagás, pohárcsengés tölti be az ünnepi díszbe öltözött termeket. Az énekkar tagjai torku­kat köszörülik, az agitációs brigád­­beliek pedig a sarkokba bújva is­mételgetnek egy-egy szakaszt a mondanivalójukból Vannak persze későn jövők is, akik aztán helykere­séssel zaklatják a többieket s olya­nok is, akik idegesen lépnek be, de aztán hamar jókedvre derülnek. ___Benedekné összedugja fejét barátnőivel — igy szokta meg az irodában is, az osztályvezető nem kis bosszúságára. — Képzeljétek el — mondja, — milyen nehezen sza­badultunk meg Ferikétől. „Te drá­ga, te egyetlen, aranyos kicsikém, — mondtam neki, — te most szé­pen lefekszel és bubukálsz". Ferike a világért sem. Határozottan kije­lentette, ő nem álmos. „De egyetlen aranyom, nekünk munkába kell mennünk“. És az aranyos végignéz rajtunk s nekünk szegezi a kérdést: — „Ezzel a ruhával, amelyikkel színházba mentek?“. Kétségbeesetten néztünk össze. Fér­jem már éppen komolyabban akart beszélni a gyerekkel, amikor betop­pan öcsém anyósa: „Szerbusztok gyerekek, hát ti még itt vagytok és te Ferike még nem feküdtél le... ?“ — és ömlik a szóáradat. Oh, ilyen­kor hol van a pokol feneke, óh ... hiszen lármájává­ még jobban ki­veri a gyermek szeméből az álmot. De tévedtem, méghozzá alaposan, mert a drága, aranyos nénike mentő­­angyal képében mutatkozott be... — „Gyere hozzánk, Ferike, majd Béluskával szépen eljátszotok“ — s huncutul kacsintott reánk .. ... Valószínűleg ez nem volt egyedülálló eset. Az anyósok, a nagymamák sok helyen mentőan­gyal képében jelentkeztek és igy a mamák és az apukák, egysorban a fiukkal és leányokkal, ropták a táncot, koccintottak s csak akkor jutott eszükbe az anyós, nagyma­ma, amikor hazaérkezve, frissen ve­tett ágy várta őket. Szólt a zene, ingadozott minden­ki. Az Electromotor-gyárbeliek a szép, az elmúlt években befejezett új étkezdében szórakoztak. Ott volt Fekete Mihály öntő, Kovács István esztergályos, képviselő, Kiss Sándor, a szerszámkészítőből. Az Ocskó Teréz-gyár dolgozóinak szil­veszterestjén Kovács Piroska, a ket­­liző-osztályról koccintott ismerősei­vel; ott volt még Ingrisch Mária, a gyár egyik legkiválóbb dolgozója, Bandi Mária formázó és sokan má­sok, mind, mind jókedvűen, vidá­man bucsuzkodtak a sikerekben gaz­dag 1957. esztendőtől s még jobbat kívánva üdvözölték az 1958-as évet. No de hagyjuk, hadd szórakoz­zanak ők és a többiek, a Gyapjú­­iparból, az Electro-Banatból és a többi vállalatból, üljünk vonatra s nézzünk körül tartományunkban is. Az első állomás: Lugos Ardeleanu Aurel mozdonyvezető és Buti láncú sütő a 324 947 szá­mú mozdonyról vidáman néze­gette a szines forgatagot, majd a forgalmista jelzésére útnak in­dították mozdonyukat Marosillye felé. Az éjféllel nem sokkal Lu­gos után találkoztak s ketten, a zakatoló, minden porcikájában remegő mozdony fülkéjében egy­másnak kívántak boldog újesz­tendőt. Később megtudtuk: a ki­váló mozdonyvezető az idei első útján fél tonna fűtőanyagot taka­rított meg.. A városban ezalatt mindenütt vigadtak, szórakoztak az emberek. Sokan a „Dacia“ és a „Dinamó“ vendéglőkben, még többen a gyá­rak klubjaiban. Megszámlálhatat­lanul sokszor hangzott el ezen az éjszakán: „Boldog új eszten­dőt“. A postán például a telefon­szolgálatos Mioc Ileana, Rotaru Aurelia és a többiek ötször annyi beszélgetést kapcsoltak, mint az előző éjszakákon. No de menjünk tovább, a következő állomás . .­­ Vörösacél Ha valaki megkérdezné az a­­célmű dolgozóitól, hogyan ment a munka szilveszter éjszakáján, ugyanazt a választ hallaná: „Mint a karikacsapás“. 10 órakor megérkezett az éj­szakai váltás mestere, Motoc­son. Mint mindig, most is első kér­dése az volt: — Hogyan állunk a kemencékkel? Csalkó Antal, aki a váltást átadta, sorolja: — Az egyes kemencét töltjük, a kettesben és a hármasban olvad az acél, a negyediknél nemsokára lehet csapolni... — Volt valami baj a kemencékkel? — Nem. Si­keresen megyünk át az új esz­tendőbe. —­ mondotta Csalkó és keményen kezet ráztak, jókíván­ságok kíséretében. Megérkeztek a többiek is, Focht Anton, Gás­pár János és Farkas Mihály első­olvasztárok. Nem sokkal később közéjük jött az igazgató és a pártszervezet titkára. Üdvözölték a derék acélolvasztárokat, bol­dog újévet kívántak nekik. Megkérdeztük Motoc mestert, milyen vállalással fogadják az új esztendőt? — Igyekezni fogunk — mondotta a mester —, hogy az országos versenyzászlót to­vábbra is megtartsuk s az új esz­tendőben még több acélt adjunk a hazának. Mint lapzárta előtt megtudtuk, az uj esztendő első napján a legszebb teljesítményt a kettes számú kemence első olvasztárai érték el: Vasiloaie Gheorghe, To­­maszek István és Gáspár János II. Tizenöt tonna acélt adtak terven felül. Resicán Úgy tíz óra tájt az utcák las­san néptelenné váltak, a ma­gaskohók és a Martin-mű felöli fények sárgára, majd vörösre fes­tették a ködös éjszakát. A Fém­ipari Kombinát kultúrpalotájában több mint 700 acélolvasztár, ko­hász, hengerész, lakatos, eszter­gályos szórakozott, családjával, feleségével, mennyasszonyával együtt. Az egyik asztalnál többek között Mazilu Joan mester és Taud Pavel mérnök, a 4.500 kilo­­wattos újtípusú turbina készítői kocintottak, nem messze tőlük acélolvasztárok ültek, arrébb ko­hászok. Egyszerre csak csend lett, megszólalt a hangszóró, mindannyian figyelmesen hallgat­ták Dr. Petru Groza elvtárs új­évi köszöntőjét. Ez időtájt fenn, a magaskolhóknál, egy alacsony ember tekintett be a kémlelő lyu­kon: Apró István mester, aki itt töltötte a szilveszteri éjszakát, munkatársai körében. Öt óra öt­­venkor­­ Sava Ion első olvasztár az egyes számú kohónál csapolt. Előtört a sárga, szikrázó vasfo­lyam, millió csillagot szórva ro­hant s zuhant az üstökbe. — Az első csapolás 1958-ban, a kalen­dárium szerint, — mondotta Apró elvtárs. Bizony csak a kalendá­rium szerint, mert évi tervüket már december 5-én teljesítették. Mint Barna Áron segédmester, a pártalapszervezet titkára mon­dotta, ő reggel vette át a vál­tást: — Úgy dolgozunk, hogy to­vábbra is birtokunkban maradjon a versenyzászló. Március 2-án: Néptanácsi választások A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGY NEMZETGYŰLÉSÉNEK ELNÖKSÉGE Törvényerejű rendelet a néptanácsi képviselőválasztások időpontjának megállapításáról A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSAS­ÁG NAGY NEMZETGYŰLÉSÉ­NEK ELNÖKSÉGE ELRENDELI: Egyetlen szakasz. A néptaná­csi képviselők megválasztásának időpontja: 1958 március 2. A néptanácsok megalakulására 1958 március 11 után kerül sor. DR. PETRU GROZA, a Nagy Nemzetgyűlés Elnök­ségének elnöke GHEORGHE STOICA, a Nagy Nemzetgyűlés Elnök­ségének titkára Bukarest, 1958 január 2. — I. sz. / v* VILAl PROllTAMAI ItYISÚlIITHf? AZ n.M.B TE HE­S VAR­TAB TOM­AH Yi BIZOTTSÁGA ES A TARTOMAOYi HEPTAHAiS NAPILAPJA XV. évfolyam, 1. szám 4 oldal­ára 20 bani Péntek, 1958 január 3 Téli vakáció A Gyapjúipar szakszervezeti ve­zetősége nagy figyelmet for­dít a gyermekek iskolán kívüli ne­velésére és szórakoztatására. Az iskolai téli vakáció idejére az egész szünidőt átfogó programot dolgoztak ki a hármas számú hét­osztályos iskola tanáraival. Ezt az iskolát az üzem patronálja, így például a tanulók a szün­idő alatt csoportban meglátogatják a tartományi múzeumot. Megte­kintik a „Fónagy János“-üzemet és találkoznak a gyár élmunkásaival. Az ifjúsági film hetében pedig mo­zielőadásokon vesznek részt. Az ü­­zem klubjában irodalmi találóskér­­dés-estet rendeznek a hatodik és he­tedik osztályos tanulók közreműkö­désével. A program keretében kirándu­lásra mennek a szentandrási ál­lattenyésztő telepre és megismer­kednek a tenyészállatok nevelésé­vel és a gazdaság berendezései­vel. Azonkívül felelevenítettek egy régi kedves népi szokás, a „Plu­­guşorul“ újévi köszöntőt. Az isko­la tanulóiból csoportokat szervez­tek, amelyek elmentek az élmun­kások lakására, intézmények és üzemek vezetőihez és újévi kö­szöntőt mondtak nekik. A Gyapjúipar üzemi bizottságá­nak ez az egészséges kezdeménye­zése lehetővé teszi a vakációzó iskolásgyermekek megfelelő szóra­koztatását és leveszi a munkába járó szülők válláról a gondot, ho­gyan vigyázzanak otthon hagyott gyermekeikre, amíg ők a gyárban dolgoznak. KAR­NEVAL öltek a párok egymás­benne valami kimondhatatlanul szép, valami, amit az ember nagyhirtelen nem is tud szavak­ba önteni, ami megkap és magá­val ragad — az ifjúság varázsa. És volt ennek az estének még egy varázsa, valami új, ami eze­lőtt nem volt. Az, hogy a ma­gyar mellett románul és németül is felcsendült a szó az ifjak aj­kán. Ugyanis meghívott vendé­gei voltak a 6-os iskola diákjai­nak a 7-es számú román és a német középiskola diákjai is. (A Katalin, a pionír instruktor, Papp Ahogy ott ültem az iskola szerb középiskola képviselői nem Márta, Péterffi Ibolya és Szín­­klubtermében és néztem felvonu­ lehettek jelen, mert náluk szintén pár Sándor tanárok. Az Állami lásukat, gondolatban gratuláltam ünnepséget tartottak ezen a na- Magyar Színház igazgatósága a tanári karnak, a diákoknak és pont­ mindazoknak, akik megszervez- Ez az, amit a régi iskolák ül­­tek az ünnepségei. Mert volt népségem­ hiába keresett volna után. Jelmezesen, nagy­­komolyan, vidáman, mókásan­­— mindenki úgy, ahogy a jelmeze megkívánta. Jöttek a spanyol lá­nyok, a torreádorok, a 48-as for­radalmár, Seherezade, a német lányok, a kártyavető cigányasz­­szony, Hamlet — és a többi és a többi. így kezdődött a temesvári 6-os számú magyarnyelvű középiskola nagydiákjainak első karneválja Ez volt a bemutatkozás, az ember, s ami csak most történhet meg, mikor iskoláinkban nem nemzetiségi gyű­löletre, hanem ba­rátságra, szeretetre, egymás megbecsülé­sére nevelik az új nemzedéket. Míg ezekre gon­doltam ott a karne­válon, szólt a zene, körülöttem táncra kerekedtek az ifjú párok és a tanári kar tagjai. Később magam sem voltam rest soraikba állni, de most egyelőre még nézelődtem, ér­deklődtem erről is, arról is a diákoktól és a tanároktól. Be­szélgettem a jelmez­be öltözött Bodó Márta IMSZ-titkár­­ral és Dobrovolny László és Mandics György IMSZ-veze­­tőségi tagokkal is, így tudtam meg a következőket: A karnevált az iskola IMSZ- alapszervezete rendezte. Már ré­gen szó volt róla, Péter Dezső tanár hozakodott először elő ve­le. Javaslatát lelkesen támogatta Balekics elvtárs is, aki a városi IMSZ bizottság részéről foglal­kozik az iskolával. Aztán most, hogy a megszervezésére került sor a tanári kar minden tagja kapott valami feladatot. De kü­lönösen sokat segítettek. Balog jelmezeket adott kölcsön az is­kolának. A diákok nagy lelkesedéssel fogadták a karneválról szóló hírt. A nyolc-kilencedikesek nemcsak a klubterem feldíszítését végez­ték el, hanem ők voltak azok, akik a büfét is , ahol ingyenes­kiszolgálásban részesültek a ven­dégek — ellátták a szükségesek­kel. ... És elérkezett a karnevál napja, amikor magyar, román, német fiúk és lányok ismerked­tek meg, váltak barátokká a 6-os számú magyar iskola klubtermén­ben. Ezen a napon egy nagy lé­péssel közelebb jutottak ahhoz a célhoz, amelyről Péter Dezső ta­nár így beszélt: — Azt akarjuk, hogy megis­merjék egymást, megbarátkozza­nak a különböző nemzetiségű iskolák tanulói. Később szeret­nénk közös kulturmunkát végez­ni. Közös ünnepségeket, közös előadásokat rendezhetnénk olyan bánsági községekben, amelyeknek a lakossága többnemzetiségű... A célkitűzés szép és biztos vagyok benne: az iskolák IMSZ- alapszervezeteitől és tanároktól­ segítve képesek lesznek megvaló­sítani. ARADI ANDRÁS Körtánc a télifa előtt Chivu Stoica elvtárs beszéde a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésén (2. és 3. oldalon) FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL­iiiiiimiiiiimiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiimiiimii a „Gyermekek városában“ A Pionirparkban délutánonként, esténként nagy a forgalom; kicsinyek és felnőttek róják az utakat, vá­sárolnak s gyönyörködnek a meséskönyvek ide vará­zsolt alakjaiban, valamint a hatalmas Télapóban, fe­nyőfában, a kis villamosban. A hintáknak nagy a ke­letjük, bár a „Gyermekek városáénak rendezői meg­feledkeztek arról, hogy a hinták környékén salakot szórjanak el, ha már a Télapó nem gondoskodott egy kis hóról. Igaz, a gyermekek nem bánják a sarat, de annál inkább az apukák és az anyukák, utóvégre ki tisztítsa ki a cipőcskéket, ha nem ők? Ettől eltekintve, idén is felejthetetlen élmény marad a kicsinyek szá­mára a szépen feldiszített s különösen este ezerszinti fényben tündöklő Pionirpark. „A Télapó akkora mint egy ház“ — csodálkoznak a kicsinyek Gyönyörű szép a hatalmas fenyőfa este, amikor ki­­gyúl rajta a sok-sok színes villanykörte. „Itt van a Szputnik 2, szinte már repülésre készen áll. Indulásig vegyetek még valamit" — invitálja az OCL Alimentara eladója a gyermeksereget ÚJÉVI TERVEK... Beszélgetés VARGA IMRE elvtárssal, az îmbrăcăminte a szövetkezet elnökével Milyen tervek foglalkoztatják a szövetkezet vezetőit az új év elején? Miféle meglepetéseket tartogatnak számunkra 1958-ban a szövetkezet dolgozói? Ezekről a kérdésekről be-KÉRDÉS: Hogyan állanak nyers­anyag dolgában az új év küszöbén? VÁLASZ: Jobban mint tavaly. Je­len pillanatban február feléig bizto­sítva vagyunk munkával s a helyzet úgy mutatkozik, hogy nem lesz fennakadás a nyersanyag tekinteté­ben. A mult évben sok nehézségünk volt nyersanyaghiány miatt; csak szélgettünk Varga Imre elvtárssal, a szövetkezet elnökével, két nappal az óév befejezése előtt. A vásárló közönség jobb kielégí­tése érdekében elhatároztuk, hogy még az év elején kibővítjük készít­ményeink választékát, és csaknem a kétszeresére emeljük a dolgozók létszámát is ebben a részlegben. KÉRDÉS: Készítettek új model­leket? VALASZ: Már készen is vannak a legújabb téli, tavaszi és nyári modelleink. Mindig igyekszünk lé­pést tartani a divattal, s ezért előfi­zetői vagyunk a legtöbb külföldi az utolsó évnegyedben javult a hely- divatlapnak. Természetesen minden­kor meghallgatjuk a rendelő vélemé­nyét is. KÉRDÉS: Panaszok? VÁLASZ: Hát... vannak. Nekünk a legégetőbb problémánk a szállítá­si nehézségek kiküszöbölése. Szük­ségünk lenne még egy teherautóra és akkor megoldódna ez a helyzet, amit a szállítások késedelmes lebo­nyolítása okoz. Azonkívül a megfe­lelő helyiségek hiánya is gondot okoz. De bízunk benne, hogy a jövő­ezek a teljesítő­képességgel dolgozhatunk majd vá­sárlóink, a dolgozó nép jobb kielé­gítése érdekében. Sőt olyannyira, hogy az évi tervet sikerült befejeznünk 17 nappal a ha­táridő előtt. Talán nem tartozik szo­rosan a kérdéshez, mégis el kell mondanom, hogy a múlt évben, da­cára a hosszú ideig tartó nyers­anyaghiánynak, sohasem volt kiesés a termelésben. Ezt a munka jó meg­szervezésével és a nyersanyagkész­let helyes elosztásával értük el. KÉRDÉS: Nyitnak-e új részlege­ket 1958-ban? VÁLASZ: Hogyne. Már tervbe vettük, hogy a néptanács segítségé­­ben lassan megoldódnak fel újabb két rendelésre dolgozó problémák s mi nagyobb részleget helyezünk üzembe a te­mesvári IV. kerületben. De ezenkí­vül még egyéb terveink is vannak. Szövetkezetünk hálózatát kiterjeszt­jük olyan városrészekbe is, ahol­­ még nincsenek egységeink, így léte- t­öítünk egy fűző részleget, egy női­­ kalap részleget, továbbá az V. és a VI. kerületben egy egy nőiruha rész-­­­leget és még egy javító részleget a December 13-utcában. KÉRDÉS: Hogyan vált be a „mér­ték nélküli“ egység? VALASZ: Soha nem álmodott si­kere van. Minden várakozást felül­múlt az az óriási érdeklődés, amely­­lyel a temesvári közönség fogadta­­ ezt az egységünket. Nem győzzük kielégíteni a rendelők nagy tömegét s ezért utóbb ki is kellett bővítenünk a „mérték nélküli" részleget. Érthe­tő az érdeklődés, hiszen az itt készí­tett ruhák jóval olcsóbbak, mintha mérték utáni rendelésre készültek volna, s ugyanakkor a szabásuk tö­kéletesen kielégítő, mivel ezeket a félig kész ruhákat előbb „ráigazít­­ják“ a vevőre, s azután fejezik be. Ezért a dolgozó ember számára igen előnyös a „mérték nélküli" üz­letben ruhát rendelni. ★ Gazdag emberek — Csak azóta tudom, mi a jó­lét, amióta kollektivista vagyok — mondja Borisz Milko kisbecs­­kereki kollektivista. Hat éve lé­pett be a kollektív gazdaságba. Az első évek bizony nehezek vol­tak, de a második évben már jobban részesedtek, mintha egyé­nileg gazdálkodtak volna. Az idén feleségével együtt 450 mun­kanapegységet teljesített s ezért a végleges jövedelemosztáskor 2250 kiló búzát, 2500 kiló kuko­ricát, 63 kiló cukrot, 460 kiló napraforgót és egyéb terményt kapott. A készpénzjövedelem pe­dig kerek 6000 lej. Borisz Milko méltán dicseked­het újonnan vásárolt fejőstehené­vel s két fiával együtt négy ser­tést vág az idén. — De egyik sem lesz 200 kilón alul — ezt is hozzáteszi. Végre teljesül az asz­­szony kívánsága is és a konyhá­ba is uj bútor kerül, de nem akár­milyen. A legújabb tipusát ren­delte az asztalosnál Borisz Milko. S Borisz Milkóhoz hasonlót nem egyet találni Kisbecskereken. A gazdag emberek a kollektivis­ták. A temesvári ipari kiállításon Az aradi Iosif Ranghel-gyár kiállítási sarkának egyik része

Next