Szabad Szó, 1958. január-február (15. évfolyam, 1-49. szám)
1958-01-03 / 1. szám
Dr. Petru Groza, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökénél rádión elmondott újévi üzenete Kedves barátaim és elvtársaim! Néhány perc múlva búcsút veszünk az 1957 es esztendőtől. A szabad hazánk megerősítéséért folytatott termékeny munka esztendejének mérlegét zárjuk, és ugyanakkor a Román Népköztársaság megalakítása óta eltelt évtized mérlegét. Hősies munkásosztályunk, szorgalmas parasztságunk, érdemes értelmiségeinkkel egyetemben —, az eddig elért eredményektől lelkesítve —, mély bizalommal valósítják meg az új élet felépítésének nagyszerű művét, és az országot egyetlen hatalmas munkateleppé változtatják. Bizalommal követik a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormányának helyes politikáját, fejlesztik a nemzetgazdaságot és nap-nap után új értékekkel gazdagítják kulturális örökségünket. Népköztársaságunk második évtizedének első évébe lépünk, a békés munka új évébe, telve bizalommal drága hazánk sorsa, a napfényes jövő iránt, amelyet a román nép eredményes munkájával teremt meg magának. 1958 küszöbét azzal a szilárd meggyőződéssel lépjük át, hogy tovább erősítjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, egyre inkább elmélyítjük a román nép és közös hazánk nemzeti kisebbségei közötti testvéri együttműködést és barátságot. Biztosak vagyunk benne, hogy szorgalmas, tehetséges és jó gazda népünk, együttműködve és kölcsönösen segítve egymást jó barátaival és szövetségeseivel, a Szovjetunió vezette szocialista tábor országaival, továbbfejleszti a szocializmus útján országunk iparát és mezőgazdaságát, ami jóléte állandó növekedéséhez vezet majd. A tudomány új és egyre értékesebb vívmányait a dolgozók szolgálatába állítják. A nép iránti szeretetből fakadó és új, mostani életünk valóságai által ihletett irodalmi és művészeti alkotások hozzájárulnak majd a tömegek kulturszínvonalának emeléséhez és a dolgozók arra irányuló elhatározásának megerősítéséhez, hogy fokozzák erőfeszítéseiket hazánk felvirágoztatásáért. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista országok, nagy barátunk a Szovjetunió, az egész világ békeszerető erői ebben az évben is jelentős sikereket érnek el az emberiség legdrágább törekvésének megvalósításában —, a tartós világbéke és a népek közötti békés egymás mellett élés megszilárdulásában. Szeretett népünk napfényes jövőjéért, a béke és a valamennyi ország közötti megértés győzelméért, engedjék meg, hogy új esztendő éjjelén a hagyományos jókívánsággal köszöntsem önöket: „Boldog újévet!“ cBorSoci újesztendőt ! Jókedvűen, vidáman búcsúztak dolgozóink az óesztendőtől December 31, 1957. Az üzletekbe még be betéved egy elkésett vevő, beszerezni a szórakozáshoz szükségeseket. A vendéglők már hangosak, nagy munkában vannak a csaposok, pincérek. A gyárak klubjaiban azonban még csend honol, csupán a rendezők igazítanak helyre egy-egy már számtalanszor igazított széket, megrakják a kályhát, ünneplő ruhájukról egy-egy láthatatlan porszemet pöccintenek le s türelmetlenül tekintenek az órájukra. Munkába kell menni, édes fiam... Megérkeznek az első vendégek s utánuk sorra a többiek. Vidám beszélgetés, kacagás, pohárcsengés tölti be az ünnepi díszbe öltözött termeket. Az énekkar tagjai torkukat köszörülik, az agitációs brigádbeliek pedig a sarkokba bújva ismételgetnek egy-egy szakaszt a mondanivalójukból Vannak persze későn jövők is, akik aztán helykereséssel zaklatják a többieket s olyanok is, akik idegesen lépnek be, de aztán hamar jókedvre derülnek. ___Benedekné összedugja fejét barátnőivel — igy szokta meg az irodában is, az osztályvezető nem kis bosszúságára. — Képzeljétek el — mondja, — milyen nehezen szabadultunk meg Ferikétől. „Te drága, te egyetlen, aranyos kicsikém, — mondtam neki, — te most szépen lefekszel és bubukálsz". Ferike a világért sem. Határozottan kijelentette, ő nem álmos. „De egyetlen aranyom, nekünk munkába kell mennünk“. És az aranyos végignéz rajtunk s nekünk szegezi a kérdést: — „Ezzel a ruhával, amelyikkel színházba mentek?“. Kétségbeesetten néztünk össze. Férjem már éppen komolyabban akart beszélni a gyerekkel, amikor betoppan öcsém anyósa: „Szerbusztok gyerekek, hát ti még itt vagytok és te Ferike még nem feküdtél le... ?“ — és ömlik a szóáradat. Oh, ilyenkor hol van a pokol feneke, óh ... hiszen lármájává még jobban kiveri a gyermek szeméből az álmot. De tévedtem, méghozzá alaposan, mert a drága, aranyos nénike mentőangyal képében mutatkozott be... — „Gyere hozzánk, Ferike, majd Béluskával szépen eljátszotok“ — s huncutul kacsintott reánk .. ... Valószínűleg ez nem volt egyedülálló eset. Az anyósok, a nagymamák sok helyen mentőangyal képében jelentkeztek és igy a mamák és az apukák, egysorban a fiukkal és leányokkal, ropták a táncot, koccintottak s csak akkor jutott eszükbe az anyós, nagymama, amikor hazaérkezve, frissen vetett ágy várta őket. Szólt a zene, ingadozott mindenki. Az Electromotor-gyárbeliek a szép, az elmúlt években befejezett új étkezdében szórakoztak. Ott volt Fekete Mihály öntő, Kovács István esztergályos, képviselő, Kiss Sándor, a szerszámkészítőből. Az Ocskó Teréz-gyár dolgozóinak szilveszterestjén Kovács Piroska, a ketliző-osztályról koccintott ismerőseivel; ott volt még Ingrisch Mária, a gyár egyik legkiválóbb dolgozója, Bandi Mária formázó és sokan mások, mind, mind jókedvűen, vidáman bucsuzkodtak a sikerekben gazdag 1957. esztendőtől s még jobbat kívánva üdvözölték az 1958-as évet. No de hagyjuk, hadd szórakozzanak ők és a többiek, a Gyapjúiparból, az Electro-Banatból és a többi vállalatból, üljünk vonatra s nézzünk körül tartományunkban is. Az első állomás: Lugos Ardeleanu Aurel mozdonyvezető és Buti láncú sütő a 324 947 számú mozdonyról vidáman nézegette a szines forgatagot, majd a forgalmista jelzésére útnak indították mozdonyukat Marosillye felé. Az éjféllel nem sokkal Lugos után találkoztak s ketten, a zakatoló, minden porcikájában remegő mozdony fülkéjében egymásnak kívántak boldog újesztendőt. Később megtudtuk: a kiváló mozdonyvezető az idei első útján fél tonna fűtőanyagot takarított meg.. A városban ezalatt mindenütt vigadtak, szórakoztak az emberek. Sokan a „Dacia“ és a „Dinamó“ vendéglőkben, még többen a gyárak klubjaiban. Megszámlálhatatlanul sokszor hangzott el ezen az éjszakán: „Boldog új esztendőt“. A postán például a telefonszolgálatos Mioc Ileana, Rotaru Aurelia és a többiek ötször annyi beszélgetést kapcsoltak, mint az előző éjszakákon. No de menjünk tovább, a következő állomás . . Vörösacél Ha valaki megkérdezné az acélmű dolgozóitól, hogyan ment a munka szilveszter éjszakáján, ugyanazt a választ hallaná: „Mint a karikacsapás“. 10 órakor megérkezett az éjszakai váltás mestere, Motocson. Mint mindig, most is első kérdése az volt: — Hogyan állunk a kemencékkel? Csalkó Antal, aki a váltást átadta, sorolja: — Az egyes kemencét töltjük, a kettesben és a hármasban olvad az acél, a negyediknél nemsokára lehet csapolni... — Volt valami baj a kemencékkel? — Nem. Sikeresen megyünk át az új esztendőbe. — mondotta Csalkó és keményen kezet ráztak, jókívánságok kíséretében. Megérkeztek a többiek is, Focht Anton, Gáspár János és Farkas Mihály elsőolvasztárok. Nem sokkal később közéjük jött az igazgató és a pártszervezet titkára. Üdvözölték a derék acélolvasztárokat, boldog újévet kívántak nekik. Megkérdeztük Motoc mestert, milyen vállalással fogadják az új esztendőt? — Igyekezni fogunk — mondotta a mester —, hogy az országos versenyzászlót továbbra is megtartsuk s az új esztendőben még több acélt adjunk a hazának. Mint lapzárta előtt megtudtuk, az uj esztendő első napján a legszebb teljesítményt a kettes számú kemence első olvasztárai érték el: Vasiloaie Gheorghe, Tomaszek István és Gáspár János II. Tizenöt tonna acélt adtak terven felül. Resicán Úgy tíz óra tájt az utcák lassan néptelenné váltak, a magaskohók és a Martin-mű felöli fények sárgára, majd vörösre festették a ködös éjszakát. A Fémipari Kombinát kultúrpalotájában több mint 700 acélolvasztár, kohász, hengerész, lakatos, esztergályos szórakozott, családjával, feleségével, mennyasszonyával együtt. Az egyik asztalnál többek között Mazilu Joan mester és Taud Pavel mérnök, a 4.500 kilowattos újtípusú turbina készítői kocintottak, nem messze tőlük acélolvasztárok ültek, arrébb kohászok. Egyszerre csak csend lett, megszólalt a hangszóró, mindannyian figyelmesen hallgatták Dr. Petru Groza elvtárs újévi köszöntőjét. Ez időtájt fenn, a magaskolhóknál, egy alacsony ember tekintett be a kémlelő lyukon: Apró István mester, aki itt töltötte a szilveszteri éjszakát, munkatársai körében. Öt óra ötvenkor Sava Ion első olvasztár az egyes számú kohónál csapolt. Előtört a sárga, szikrázó vasfolyam, millió csillagot szórva rohant s zuhant az üstökbe. — Az első csapolás 1958-ban, a kalendárium szerint, — mondotta Apró elvtárs. Bizony csak a kalendárium szerint, mert évi tervüket már december 5-én teljesítették. Mint Barna Áron segédmester, a pártalapszervezet titkára mondotta, ő reggel vette át a váltást: — Úgy dolgozunk, hogy továbbra is birtokunkban maradjon a versenyzászló. Március 2-án: Néptanácsi választások A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGY NEMZETGYŰLÉSÉNEK ELNÖKSÉGE Törvényerejű rendelet a néptanácsi képviselőválasztások időpontjának megállapításáról A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGY NEMZETGYŰLÉSÉNEK ELNÖKSÉGE ELRENDELI: Egyetlen szakasz. A néptanácsi képviselők megválasztásának időpontja: 1958 március 2. A néptanácsok megalakulására 1958 március 11 után kerül sor. DR. PETRU GROZA, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke GHEORGHE STOICA, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkára Bukarest, 1958 január 2. — I. sz. / v* VILAl PROllTAMAI ItYISÚlIITHf? AZ n.M.B TE HES VARTAB TOMAH Yi BIZOTTSÁGA ES A TARTOMAOYi HEPTAHAiS NAPILAPJA XV. évfolyam, 1. szám 4 oldalára 20 bani Péntek, 1958 január 3 Téli vakáció A Gyapjúipar szakszervezeti vezetősége nagy figyelmet fordít a gyermekek iskolán kívüli nevelésére és szórakoztatására. Az iskolai téli vakáció idejére az egész szünidőt átfogó programot dolgoztak ki a hármas számú hétosztályos iskola tanáraival. Ezt az iskolát az üzem patronálja, így például a tanulók a szünidő alatt csoportban meglátogatják a tartományi múzeumot. Megtekintik a „Fónagy János“-üzemet és találkoznak a gyár élmunkásaival. Az ifjúsági film hetében pedig mozielőadásokon vesznek részt. Az üzem klubjában irodalmi találóskérdés-estet rendeznek a hatodik és hetedik osztályos tanulók közreműködésével. A program keretében kirándulásra mennek a szentandrási állattenyésztő telepre és megismerkednek a tenyészállatok nevelésével és a gazdaság berendezéseivel. Azonkívül felelevenítettek egy régi kedves népi szokás, a „Pluguşorul“ újévi köszöntőt. Az iskola tanulóiból csoportokat szerveztek, amelyek elmentek az élmunkások lakására, intézmények és üzemek vezetőihez és újévi köszöntőt mondtak nekik. A Gyapjúipar üzemi bizottságának ez az egészséges kezdeményezése lehetővé teszi a vakációzó iskolásgyermekek megfelelő szórakoztatását és leveszi a munkába járó szülők válláról a gondot, hogyan vigyázzanak otthon hagyott gyermekeikre, amíg ők a gyárban dolgoznak. KARNEVAL öltek a párok egymásbenne valami kimondhatatlanul szép, valami, amit az ember nagyhirtelen nem is tud szavakba önteni, ami megkap és magával ragad — az ifjúság varázsa. És volt ennek az estének még egy varázsa, valami új, ami ezelőtt nem volt. Az, hogy a magyar mellett románul és németül is felcsendült a szó az ifjak ajkán. Ugyanis meghívott vendégei voltak a 6-os iskola diákjainak a 7-es számú román és a német középiskola diákjai is. (A Katalin, a pionír instruktor, Papp Ahogy ott ültem az iskola szerb középiskola képviselői nem Márta, Péterffi Ibolya és Színklubtermében és néztem felvonu lehettek jelen, mert náluk szintén pár Sándor tanárok. Az Állami lásukat, gondolatban gratuláltam ünnepséget tartottak ezen a na- Magyar Színház igazgatósága a tanári karnak, a diákoknak és pont mindazoknak, akik megszervez- Ez az, amit a régi iskolák ültek az ünnepségei. Mert volt népségem hiába keresett volna után. Jelmezesen, nagykomolyan, vidáman, mókásan— mindenki úgy, ahogy a jelmeze megkívánta. Jöttek a spanyol lányok, a torreádorok, a 48-as forradalmár, Seherezade, a német lányok, a kártyavető cigányaszszony, Hamlet — és a többi és a többi. így kezdődött a temesvári 6-os számú magyarnyelvű középiskola nagydiákjainak első karneválja Ez volt a bemutatkozás, az ember, s ami csak most történhet meg, mikor iskoláinkban nem nemzetiségi gyűlöletre, hanem barátságra, szeretetre, egymás megbecsülésére nevelik az új nemzedéket. Míg ezekre gondoltam ott a karneválon, szólt a zene, körülöttem táncra kerekedtek az ifjú párok és a tanári kar tagjai. Később magam sem voltam rest soraikba állni, de most egyelőre még nézelődtem, érdeklődtem erről is, arról is a diákoktól és a tanároktól. Beszélgettem a jelmezbe öltözött Bodó Márta IMSZ-titkárral és Dobrovolny László és Mandics György IMSZ-vezetőségi tagokkal is, így tudtam meg a következőket: A karnevált az iskola IMSZ- alapszervezete rendezte. Már régen szó volt róla, Péter Dezső tanár hozakodott először elő vele. Javaslatát lelkesen támogatta Balekics elvtárs is, aki a városi IMSZ bizottság részéről foglalkozik az iskolával. Aztán most, hogy a megszervezésére került sor a tanári kar minden tagja kapott valami feladatot. De különösen sokat segítettek. Balog jelmezeket adott kölcsön az iskolának. A diákok nagy lelkesedéssel fogadták a karneválról szóló hírt. A nyolc-kilencedikesek nemcsak a klubterem feldíszítését végezték el, hanem ők voltak azok, akik a büfét is , ahol ingyeneskiszolgálásban részesültek a vendégek — ellátták a szükségesekkel. ... És elérkezett a karnevál napja, amikor magyar, román, német fiúk és lányok ismerkedtek meg, váltak barátokká a 6-os számú magyar iskola klubterménben. Ezen a napon egy nagy lépéssel közelebb jutottak ahhoz a célhoz, amelyről Péter Dezső tanár így beszélt: — Azt akarjuk, hogy megismerjék egymást, megbarátkozzanak a különböző nemzetiségű iskolák tanulói. Később szeretnénk közös kulturmunkát végezni. Közös ünnepségeket, közös előadásokat rendezhetnénk olyan bánsági községekben, amelyeknek a lakossága többnemzetiségű... A célkitűzés szép és biztos vagyok benne: az iskolák IMSZ- alapszervezeteitől és tanároktól segítve képesek lesznek megvalósítani. ARADI ANDRÁS Körtánc a télifa előtt Chivu Stoica elvtárs beszéde a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésén (2. és 3. oldalon) FÉNYKÉPEZŐGÉPPELiiiiiimiiiiimiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiimiiimii a „Gyermekek városában“ A Pionirparkban délutánonként, esténként nagy a forgalom; kicsinyek és felnőttek róják az utakat, vásárolnak s gyönyörködnek a meséskönyvek ide varázsolt alakjaiban, valamint a hatalmas Télapóban, fenyőfában, a kis villamosban. A hintáknak nagy a keletjük, bár a „Gyermekek városáénak rendezői megfeledkeztek arról, hogy a hinták környékén salakot szórjanak el, ha már a Télapó nem gondoskodott egy kis hóról. Igaz, a gyermekek nem bánják a sarat, de annál inkább az apukák és az anyukák, utóvégre ki tisztítsa ki a cipőcskéket, ha nem ők? Ettől eltekintve, idén is felejthetetlen élmény marad a kicsinyek számára a szépen feldiszített s különösen este ezerszinti fényben tündöklő Pionirpark. „A Télapó akkora mint egy ház“ — csodálkoznak a kicsinyek Gyönyörű szép a hatalmas fenyőfa este, amikor kigyúl rajta a sok-sok színes villanykörte. „Itt van a Szputnik 2, szinte már repülésre készen áll. Indulásig vegyetek még valamit" — invitálja az OCL Alimentara eladója a gyermeksereget ÚJÉVI TERVEK... Beszélgetés VARGA IMRE elvtárssal, az îmbrăcăminte a szövetkezet elnökével Milyen tervek foglalkoztatják a szövetkezet vezetőit az új év elején? Miféle meglepetéseket tartogatnak számunkra 1958-ban a szövetkezet dolgozói? Ezekről a kérdésekről be-KÉRDÉS: Hogyan állanak nyersanyag dolgában az új év küszöbén? VÁLASZ: Jobban mint tavaly. Jelen pillanatban február feléig biztosítva vagyunk munkával s a helyzet úgy mutatkozik, hogy nem lesz fennakadás a nyersanyag tekintetében. A mult évben sok nehézségünk volt nyersanyaghiány miatt; csak szélgettünk Varga Imre elvtárssal, a szövetkezet elnökével, két nappal az óév befejezése előtt. A vásárló közönség jobb kielégítése érdekében elhatároztuk, hogy még az év elején kibővítjük készítményeink választékát, és csaknem a kétszeresére emeljük a dolgozók létszámát is ebben a részlegben. KÉRDÉS: Készítettek új modelleket? VALASZ: Már készen is vannak a legújabb téli, tavaszi és nyári modelleink. Mindig igyekszünk lépést tartani a divattal, s ezért előfizetői vagyunk a legtöbb külföldi az utolsó évnegyedben javult a hely- divatlapnak. Természetesen mindenkor meghallgatjuk a rendelő véleményét is. KÉRDÉS: Panaszok? VÁLASZ: Hát... vannak. Nekünk a legégetőbb problémánk a szállítási nehézségek kiküszöbölése. Szükségünk lenne még egy teherautóra és akkor megoldódna ez a helyzet, amit a szállítások késedelmes lebonyolítása okoz. Azonkívül a megfelelő helyiségek hiánya is gondot okoz. De bízunk benne, hogy a jövőezek a teljesítőképességgel dolgozhatunk majd vásárlóink, a dolgozó nép jobb kielégítése érdekében. Sőt olyannyira, hogy az évi tervet sikerült befejeznünk 17 nappal a határidő előtt. Talán nem tartozik szorosan a kérdéshez, mégis el kell mondanom, hogy a múlt évben, dacára a hosszú ideig tartó nyersanyaghiánynak, sohasem volt kiesés a termelésben. Ezt a munka jó megszervezésével és a nyersanyagkészlet helyes elosztásával értük el. KÉRDÉS: Nyitnak-e új részlegeket 1958-ban? VÁLASZ: Hogyne. Már tervbe vettük, hogy a néptanács segítségében lassan megoldódnak fel újabb két rendelésre dolgozó problémák s mi nagyobb részleget helyezünk üzembe a temesvári IV. kerületben. De ezenkívül még egyéb terveink is vannak. Szövetkezetünk hálózatát kiterjesztjük olyan városrészekbe is, ahol még nincsenek egységeink, így léte- töítünk egy fűző részleget, egy női kalap részleget, továbbá az V. és a VI. kerületben egy egy nőiruha rész-leget és még egy javító részleget a December 13-utcában. KÉRDÉS: Hogyan vált be a „mérték nélküli“ egység? VALASZ: Soha nem álmodott sikere van. Minden várakozást felülmúlt az az óriási érdeklődés, amelylyel a temesvári közönség fogadta ezt az egységünket. Nem győzzük kielégíteni a rendelők nagy tömegét s ezért utóbb ki is kellett bővítenünk a „mérték nélküli" részleget. Érthető az érdeklődés, hiszen az itt készített ruhák jóval olcsóbbak, mintha mérték utáni rendelésre készültek volna, s ugyanakkor a szabásuk tökéletesen kielégítő, mivel ezeket a félig kész ruhákat előbb „ráigazítják“ a vevőre, s azután fejezik be. Ezért a dolgozó ember számára igen előnyös a „mérték nélküli" üzletben ruhát rendelni. ★ Gazdag emberek — Csak azóta tudom, mi a jólét, amióta kollektivista vagyok — mondja Borisz Milko kisbecskereki kollektivista. Hat éve lépett be a kollektív gazdaságba. Az első évek bizony nehezek voltak, de a második évben már jobban részesedtek, mintha egyénileg gazdálkodtak volna. Az idén feleségével együtt 450 munkanapegységet teljesített s ezért a végleges jövedelemosztáskor 2250 kiló búzát, 2500 kiló kukoricát, 63 kiló cukrot, 460 kiló napraforgót és egyéb terményt kapott. A készpénzjövedelem pedig kerek 6000 lej. Borisz Milko méltán dicsekedhet újonnan vásárolt fejőstehenével s két fiával együtt négy sertést vág az idén. — De egyik sem lesz 200 kilón alul — ezt is hozzáteszi. Végre teljesül az aszszony kívánsága is és a konyhába is uj bútor kerül, de nem akármilyen. A legújabb tipusát rendelte az asztalosnál Borisz Milko. S Borisz Milkóhoz hasonlót nem egyet találni Kisbecskereken. A gazdag emberek a kollektivisták. A temesvári ipari kiállításon Az aradi Iosif Ranghel-gyár kiállítási sarkának egyik része