Szabad Szó, 1959. október-december (16. évfolyam, 231-309. szám)
1959-10-01 / 231. szám
Csütörtök, 1959 október 1 Versenyben az idővel Mind több acél, nyersvas és hengereltévi A felszabadulás előtt Kína még szögeket is külföldről hozott be. A kitermelt vasérc nagyrészét az imperialista országokba exportálták. Kína kohászati ipara pangott. A Népköztársaság kikiáltását követően a Kínai Kommunista Párt a legfontosabb népgazdasági feladatok közt határozta meg az erőteljes kohászati ipar kifejlesztését. S e nagy mű megvalósításában a népi Kína méltán támaszkodott a szocialista tábor országainak testvéri segítségére, elsősorban is a Szovjetunió nyújtotta önzetlen és sokoldalú, műszakilag felbecsülhetetlen támogatásra. Az első ötéves terv során a kohászat számára több mint 300 egység felépítéséhez fogtak hozzá. 1953-ban Ansanban óriáskohót, húzottcsőgyárat és hengerművet helyeztek üzembe. Hatalmas vas- és acélfeldolgozó központok épültek ki a népi Kínában. Ansan ma a világ hetedik legnagyobb kohászati központjának számít. Termelése 4,2 millió tonna acél évente. Sem Angliában, sem Franciaországban, sem Japánban nem léteznek ilyen roppant méretű kohászati művek. Az Uhanban és Baotoufban most épülő nagyüzemek alkotják majd az ansani acélművekkel együtt az ország kohászati iparának gerincét. A nehézipar roppant arányú fejlődése a legpontosabb fokmérője annak, milyen rohamléptekkel halad előre a kínai óriás az ipari felemelkedés útján. A Kínai Népköztársaság évi acéltermelése a felszabadulás óta 75-szörösére növekedett. Az évi acéltermelés — mey 1949-ben 58.000 tonna volt.— idén eléri a 12.000.000 tonnát. Idén, az év első felében az acéltermelés 66 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. S nem érdektelen megjegyeznünk, hogy ugyanezen idő alatt Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország acéltermelése csökkenő irányzatot mutat. Tavaly Kinn az acéltermelés terén világiszonylatban a hetedik helyen álltt. Nyervastermelése elérte a 1169 millió tonnát s ez világviszonlatban a hatodik helyet biztostotta szállára. A népi Kína kohszati ipar ma több mint 500 írta acélöltözetet és kiváló acélfajtát s több mint 6.000 hengereltáru-fajtát állít elő. Az évi 12 milliós acéltermelés elérésével a népi Kína idén, három évvel határidő előtt teljesíti 1962-re, a második ötéves terv utolsó esztendejére megszabott feladatot. Ay amvettszfM /Rád. mAAHTdátS ■ (JaACÉL*< T£®M£LéS£ NÉLKÜL) Virágzó mezőgazdaság MIKOR 1949-BEN létrejött a nyertein Kinai Népköztársaság, az amerikai imperialisták úgy vélekedtek, az új Kína nem lesz képes élelemmel ellátni roppant nagyszámú, s állandóan növekvő lakosságát. De, mint tudjuk, a valóság alaposan rácáfolt ezekre a jóslatokra. A népi Kína mezőgazdaságában egy rövid évtized alatt végbement átalakulások valóban bámulatraméltóak. Vonultassuk csak fel a számokat. 1958-ban az ország össz-gabonatermése kerek 250 millió tonna volt, 1,3-szer több mint 1949- ben és 35 százalékkal gazdagabb, mint 1957-ben. Összehasonlításképpen megjegyezzük, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 1949- 1958 közt a gabonatermés mindössze 23,2 százalékkal növekedett. Gyapotból 1958-ban 2,1 millió tonnás termést takarítottak be. Ez — az 1949. évi színvonalhoz mérten — 4,7-szeres növekedést jelent. A gyapottermelés növekedésének évi üteme tehát a népi Kínában jóval magasabb, mint a nagy tőkés országok akármelyikében. Az Egyesült Államok gyapottermése például ebben az időszakban 28,1 százalékos csökkenést mutat. De a népi Kínában a többi, legfontosabb mezőgazdasági terméket termesztésénél is mind növekedés mutatkozik: az olajosmagvú növényeknél, a cukorgyártás igényelte növényeknél, a jutánál egyaránt. MIBEN REJLIK A „TITKA,, a népi Kína mezőgazdasága ar nagyarányú, gyorsütemű fellendülésének? Elsősorban abban, hggy mind nagyobb mértékben tértek rá a föld közös erővel való megművelésére, s ez széles lehetőségeket nyitott a haladó agrotechnikai módszerek alkalmazásához. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének minden újabb szakasza a mezőgazdasági termelés újabb és újabb fokozását eredmépéldául, amikor kommunák, a gabonatrmés 65 millió tonnával fokozódó. Ez több mint a kétszerese az első ötéves terv egész tartama alatt elért növekedésnek. S ez növekedés egymagában annyitesz ki, mint Nagy-Britannia, Japa és Nyugat-Németország 1958. évi gabonatermése, összesen. A női kommunák megszervezése leheővé tette, hogy a kínai paraszti, széles körben alkalmazzák a stélyszárítást, ésszerűen trágyázzák a földet, talajjavítási, öntözési munkálatokat hajtsanak végre, válogatott vetőmagot használjanak, sűrűsoros vetést alkalmazzanak, növényvédelmi intézkedéseid hozzanak. Különösen nagyjelntőségűek a kínai dolgozó árasztok megvalósította, nagy kierjedésű öntözési rendszerek. 1958-ban az öntözéssel megművelt területet 31 százalékról — az előző év színvonaláról — 59,5 százalkra terjesztették ki. S ugyancsk 1958-ban indítottak széleskörű tömegmozgalmat a talaj feljavtásának, termelékenyebbé tételének tanulmányozására. így,ezekkel a módszerekkel érték el hogy ugyanaz a föld, amely ezelőtt a kezdetleges eszközökkel végzett verejtékes munkáért sükösen fizetett, ma mind bőségsebb termést ad, s hogy a hetáronkénti átlagos gabonahozam az 1949. évi 1,064 tonnáról 1958-ban 2,056 tonnára emelkedet. A dnai paraszt pedig felemelkedik az évszázados nyomorból. Mind könnyebben, szebben él, vásárlóereje évről-évre növekszik. A kínai KOMMUNISTA R0PÁRT, mely erre a napfényes útra rávezette a népi Kína dolgozó parasztságát, Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén a mezőgazdaság további fellendítésének nagyszerű távlatait tűzte ki. Megállapítást nyert, hogy a második ötéves terv (1958— 1962) utolsó esztendejére megszabott gabonatermesztés színvonalát már tavaly, tehát négy évvel előbb elérték. A Központi Bizottság plenárisa megállapította, hogy a második ötéves tervben számos más, fontos mezőgazdasági termékre előirányzott feladatot is három évvel a határidő előtt lehet valóra váltani s a 12 évre kidolgozott mezőgazdasági program (1956—1967) határidő előtti megvalósítására is megvannak a feltételek. S ez a prograiom előirányozza, hogy az össz-gabonatermés 2,5-szeresen, a gyapottermés pedig háromszorosan túlhaladja az 1955. évi színvonalat. A Csenfu i (Insai megye, Szicsuan tartomány) népi kommunában gazdag búzatermést takarítanak be. Jobbról — a hetvenedik életévét taposó paraszt, Lun Sun-cai. SZABAD SZÓ ti tiruHMftseipten Viharos timiva fejlődik az euerptikai ipar A kínai népköztársaság villanyenergiatermelése az 1959. év első nyolc hónapjában 51 százalékkal magasabb volt, mint az elmúlt év megfelelő időszakában. Az össz-villanyenergiatermelés elérte a 25.100 millió kilowatt-órát. Előirányozták, hogy Kína villanyenergiatermelése idén 39.000 millió kilowattóra legyen. Ez megközelíti az ötéves tervben eredetileg 1962-re kiszabott tervfeladatot. 1952—1957 között Kínában a villanyenergiatermelés növekedésének évi átlaga 21,6 százalék volt. Ugyanezen időszak alatt az Amerikai Egyesült Államokban 9,1, Angliában 7,8, Franciaországban pedig 7,2 százalék volt a növekedés évi üteme. Idén, az év első nyolc hónapja folyamán a Kínai Népköztársaságban 700.000 kW összteljesítőképességű villanyenergiatermelő egységet helyeztek üzembe. Az év végéig újabb felszerelések lépnek működésbe, teljesítőképességük újabb 1.600.000 kW lesz. A népi Kínában most 184 vízerőmű és hőerőmű felépítésén dolgoznak. Ezek közé tartozik a pekingi hőerőmű, amely egész felszerelését a Szovjetuniótól kapja. A Kínában idén felépült, számos kis és közepes méretű villanyközpont nagymértékben hozzájárult a helyiipar fejlesztéséhez. Ezeknek a 6000 kW-on aluli központoknak az össz-teljesítőképessége 100.000 kilowatt. A Baotou-i (Belső Mongólia) nagy kohászati kombinát a legmodernebb felszereléssel rendelkezik. Képünkön: A Baotou-i kokszolómű, melynek évi kapacitása 500.000 tonna koksz, s hozzájárul az 1. számú kohó munkaütemének fokozásához. A Karaimat kőolajközpont A Kínai Népköztársaság fennállásának 10. évfordulója tiszteletére a Karamat-i (Észak- Nyugat Kína, Sinczian tartomány) kőolajipari munkások a kőolaj-termelés növeléséért harcolnak. Folyó év végéig háromszor annyi kőolajat termelnek ki, mint tavaly. Ez év első félévében ugyananynyit termeltek, mint 1958-ban egész év alatt, augusztus első 20 napjában pedig 20 százalékkal többet, mint július hó első 20 napja alatt. Az utóbbi hat hónapban a dolgozók 12 új kutat helyeztek üzembe és üzemképessé tettek egy régit. Jelenleg 4.000 építőmunkás dolgozik a fúró- és kőolajkitermelő berendezések felszerelésén. 84 kilométer hosszúságú kőolajvezetéket és számos tartályt már felszereltek. Hasonlóképpen folyamatban van a petróleumvezeték hálózatának kiterjesztése, alagcsövezési rendszer stb. építése. Az idén 70.000 négyzetméter területen építenek lakásokat. Az utóbbi három év folyamán 150.000 négyzetméteren építettek lakóházakat. A Szovjetunió segítségével 1955- ben feltárt Karamai kőolajvidék a Kínai Népköztársaság egyik legnagyobb kőolajipari központja lett. (Agerpres.) (Új Kína.) A sanghaji nagy szerszámgépgyár A sanghajiban a szerszámgépgyárfelszabadulást követő évek során végbement gyökeres átalakulások híven szemléltetik a népi Kína gépgyártó iparának gyorsütemű fejlődését. Tíz évvel ezelőtt még híre-nyoma sem volt ennek a szerszámgépgyárnak — s ma már a legkülönbözőbb gépekkel látja el az ország acélműveit, gépkocsigyártó üzemeit és traktorgyárait. Kezdetben az üzem csupán aratógépeket, ásókat és ekéket gyártott. A felszabadulást követő esztendők során körülbelül tízezer, hetvenféle típusú gépet állított elő. Ma a gyár terméke közt ott találjuk a körforgós csiszológépeket, univerzális forgácsológépeket, nagy precizitású felszereléseket. A gyár idei termelése 31-szerese lesz az 1950. évi színvonalnak. A nagy precizitású kínai szerszámgépek már 1952-től kezdődően nagy érdeklődésnek, keresletnek örvendtek a nemzetközi ipari vásárokon. A sanghaji szerszámgépgyár bámulatraméltóan gyorsütemű fejlődésében nagy része van a szovjet segítségnek. 1 y. $. „ .... ^1 . .1* AZ IZVESZTIJÁBAN megjelent riportjában B. ANDRIANOV ismerteti a Kínai Népköztársaság legnagyobb munkatelepei egyikén gyűjtött benyomásait. Azon dolgoznak itt, hogy megfékezzék a Huangho folyamot és az ember szolgálatába állítsák a benne rejlő roppant energiát. A Szanminszen-szoros Henan tartományban van, ott, ahol dél felé kanyarog a Huangho, a Cin-jin-hegység északi elágazása közt törve utat magának. Maga a természet hozta itt létre a nagyszerű feltételeket, egy nagy hidraulikai csomópont felépítéséhez. A folyam sziklás medrét alkotó vulkanikus kőzet a duzzasztógát számára tartós alapzatot szolgáltat. Hossza nem túlságosan nagy, mert ezen a helyen a folyó medre igen összeszűkül. A vízgyűjtő-medence számára pedig elképzelni sem lehetne alkalmasabbat, mint az itteni, hegyek övezte természetes medencét. A munkatelep bejáratának boltíve alatt feliratos tábla: „Hajoljanak meg előttünk a hegyek és húzódjanak vissza a folyamok!“ E felhívás szavai szárnyra kaptak Kínában, viszszatükrözik a kínai dolgozóknak saját erejükbe vetett mélységes hitét, azt a sziklaszilárd elhatározásukat, hogy a hazájuk átalakításáért vivott harcban minden nehézséget legyőznek. A Huangho duzzasztógátjának építését 1957 április 13-án kezdték meg. Sokat valósítottak meg az építők azóta, hogy az „Emberek szigetén“ felmorajlottak az első robbantások. A megzabolázott folyamra tekintve, elfog a tisztelet ezek iránt az emberek iránt, akik uralmuk alá hajtották a vizet, ezt a roppant őselemet, s akik e harc során hatalmas akadályokat bírtak le. N Nagy nehézséget képezett például a födém öntése a „Szellemek kapuinál“, ahol a legmélyebb s a legféktelenebb az áradat. A terv szerint ezt a munkálatot csak olyan feltételek közt végezhették volna el, amikor a vízhozam másodpercenként 1.000 köbméternél nem nagyobb. De az elmúlt év novembere —, amikorra a födém öntését előirányozták — az utóbbi 50 esztendő vízben legbőségesebb hónapjának bizonyult. A vízhozam több mint kétszeresen meghaladta azt a mennyiséget, amelyre a terv felépült. Felvetődött a kérdés: mi itt a teendő? Egyes mérnökök és technikusok úgy vélekedtek, hogy mindenképpen ki kell várni, míg kedvezőbbek lesznek a feltételek. Csakhogy eltelhetett volna egészen január, míg a vízhozam csökken, s akkor meg befagy a folyam. Ebben az időszakban lehetetlenség a födém-öntést elvégezni. Egyesek felfogása tehát — , hogy alamizsnát várjanak el a természettől — odavezethetett volna, hogy az egész építőtelepen megkésnek a munkálatokkal. A pártvezetőség — amelyet sokezernyi dolgozóból álló munkaközösség támogatott — merőben más álláspontra helyezkedett: a feladatot az adott feltételek közt is teljesíteni lehet. Persze, igen sok nehézséggel kellett számolni. A födém-öntést különleges körültekintéssel készítették elő. A sziani „Tziaotun”-egyetemen elvégezték a laboratóriumi próbákat, a munkatelepen pedig kidolgozták a Huangho-folyam elleni általános támadás részletes haditervét. Előkészítették a gépeket, felszereléseket az átjáróutakat, gondoskodtak kövekről. Egy novemberi reggelen kezdődött meg a födém öntése. Tan Jui-ci gépkocsivezető rakodta le elsőnek billenőgépkocsijának terhét a folyamba. S a grafikon alapján — másodpercenként hat gépkocsival — követték őt a többiek. A Huangho morajlani kezdett. Öt és fél napon keresztül fejtette ki elkeseredett ellenállását, de végre meghódolt: a „Szellemek kapuira“ egyszers mindenkorra lakat került. December első felében pedig, a jobbparttól egészen a választófalig, a Huangho-folyam megszelídített vize elfoglalta emberkéz megszabta új medrét. Az egész hidraulikai csomópont felépítésének döntő szakasza zárult le ezzel. A munkálatok új szakaszba léptek, s most az erőket a vízduzzasztó gát főrészének és a vízerőmű épületének felépítésére összpontosították. Abban a részlegben, ahol a vízerőmű alapozását végzik, Csizsao Fuczian az egyik legjobb betonozó. Az ő brigádjában most a betonöntés munkatermelékenysége minden váltásban, munkásonként több mint 55 köbméter. Az eredeti terv szerint az 1962. év végéig kell elkészülni a munkálatokkal. A munkások, mérnökök és technikusok azonban azt tűzték ki célul, hogy 1960 október 1-én már ipari áramot szolgáltasson a felszerelés, s rá egy évvel befejezzék a hidraulikai csomópont egész komplexumának felépítését. A munkanapok során a hősiesség csodálatos példái születnek, íme, egy a sok közül: Idén márciusban a beton öntésén dolgoztak a duzzasztógát túlsó részén. A munkálatokat még a tavaszi áradások beállta előtt be kellett fejezni. Valamennyien, akik ezen a részlegen dolgoztak, tudatában voltak ennek s mindannyian megfeszítették erejüket, hogy minél rövidebb idő alatt elkészüljenek a feladattal. S bár a munkálatok szűk arcvonalon folytak, mégis gyorsan haladtak előre. Igyekeztek az emberek. De az őselem sem maradt tétlen. A Huangho felső folyásának vidékén szakadni kezdett az eső, s esett, esett, megállás nélkül, olyan bőségesen, ami ezen a vidéken negyven év alatt ha egyszer előfordul. A víz felszíne nőni kezdett. Az építők izgalommal figyelték, mint növekszik a folyam, mintha csak összeszedné erőit, hogy megsemmisítse azoknak a vakmerő embereknek a munkáját, akik bírókra keltek a természettel. 1959 április elsejének reggelén a betonozóknak sikerült befejezniök munkájukat. Ez alatt az idő alatt azonban a víz már a munkaállványokig emelkedett; az embereknek sikerült összeszedniük a zsaluzást, a vízvezetéket és más felszerelést. Az állványzaton csak a daruk maradtak. A magánjáró felszerelések elhaladhattak volna a jobbpart hosszában elterülő úton, a nehézséget csak a toronydaru képezte. Le kellett volna szerelni, s biztonságos helyre elszállítani. Ilyen gépezet leszerelése általában 24 órába telik bele. Itt úgy döntöttek, hogy a toronydarut hernyótalpas daruk segítségével bontják le. A Huangho azonban újra meg akarta mutatni erejét. A víz nyomása olyan hatalmas volt, hogy a habzó áradat, elöntvén a gátat, már a balpartot nyaldosta, amelyen át vezetett az út a munkahelyhez. Fenyegetően merült fel a veszély, hogy nem tudnak majd visszavonulni a hernyótalpas darukkal. Megkezdődött az új küzdelem, az út megvédéséért. Faágakat, köveket, gyékényt alkalmaztak. Az építőknek sikerült egy időre meggyengíteni a víz nyomását, csökkenteni, a balpart elleni irányuló támadását. A kommunista Csen Bao-szi és az ifjú Jan Csizsi, akik a gát gerincén maradt darukon dolgoztak, fáradhatatlanul helytálltak, míg el nem szállították a gépezeteket a veszélyeztetett övezetből. S mikor az első hullámok elöntötték a gerincet, nem találtak ott törmeléknél egyebet. A kinai mitológiában a sárkány a vizek szellemét jelképezi. S a legenda úgy szól, hogy ez a szörny a Huanghoban lakozott. El tudta szívni a folyam egész vizét s akkor a környező földek mind az aszály martalékává lettek. Ha pedig méregbe jött a sárkány, vihart támasztott, a viz meg-* növekedett, kiöntött s a tajtékzó áradat mindent elsöpört utjából. Itt, a Sárga-folyam mentén — ahogyan a Huanghot nevezik — sok-sok emberöltőn keresztül próbálták az idevalósiak megengesztelni a szörnyet, az uj termésből gabonát, húst és bort hozván neki áldozatul. A szörny azonban kérlelhetetlen maradt. Ma a nagy és hős kínai nép bírókra kelt a vizek szellemével, hogy legyőzze barlangjában a sárkányt. Alább, a „Három kapu szorosában“, a Huangho középső folyásán emelkedik a Csizsun Judicsizsu. Neve azt jlenti: győzhetetlen szikla. Több ezer óta áll itt, szembeszegülve a zugó áradattal. Ez a büszke szikla Kínában a nép legyőzhetetlen akaratának jelképévé vált. A híres szikla mellett, nemsokára már ott magasodik a legnagyobbb hidrotechnikai építkezések egyike is. A kínai nép halhatatlan hősiessége ölt ebben testet, a kínai népé, mely a természet leigázásáért folytatott harcában a ragyogó tettek sorozatát hajtja végre. Dimidin „a Jáúmy harangjában“ Egy rohambrigád tagjai az „Emberek szigete“ meredek fala tövében Gondoskodás a nép egészségéről A FELSZABADULÁS ÓTA eltelt tíz év során a kínai nép az egészségvédelem terén is hatalmas eredményeket ért el. Számos félelmetes beteséget — amelyek a múltban roppant pusztítást vittek végbe — ma már nagymértékben felszámoltak. A kínai munkások társadalombiztosításban részesülnek s díjtalan kórházi kezelést élveznek. A dolgozó nők 56 napos fizetett szülési szabadságot kapnak. A Kínai Népköztársaság kikiáltását követően, a Kínai Kommunista Párt intézkedéseket hozott, hogy mind a modern gyógyászaton, mind a hagyományos kínai orvostudományon alapuló, széleskörű egészségügyi hálózat épüljön ki országszerte. Hadd beszéljenek erről a számok: 1958-ban a modern gyógyászat alapján működő egészségügyi központok 440.000 betegággyal rendelkeztek, azaz 6,7-szer többel, mint a felszabadulás előtt. A férőhelyek egynegyedével a falusi kórházak rendelkeznek. Ez — az 1945. évi színvonalhoz mérten — hatszoros növekedést jelent. Agyermekek számára fenntartott férőhelyek száma húszszorosan növekedett. Azokban a tartományokban, ahol a felszabadulás előtt szó sem volt gyógykezelési lehetőségekről, ma több mint 14.000 poliklinikát és egészségügyi központot létesítettek. Belső-Mongóliában — ahol azelőtt a legmagasabb volt a halálozási arányszám — a lakosság száma az 1950. évi 840.000- ről 1958-ban 1.140.000-re növekedett. S az egész népi Kínában — 1949-hez mérten — 60 százalékkal csökkent a gyermekhalandóság. AZ ELMÚLT TÍZ ÉV,SÓBAN közel 40.000 fiatal orvos került ki a főiskolákról, azaz több mint négyszer annyi mint a felszabadulást megelőző húsz év alatt. Évente körülbelül 15.000 új kádert képeznek ki az egészségügyi középiskolák. Ezenkívül többszázezer dolgozó tevékenykedik a hagyományos kínai gyógyászat vonalán. A Kínai Népköztársaság legtöbb tartományában, városában a hagyományos gyógyászat kérdéseivel foglalkozó kutatóintézetet és központot létesítettek. A gyógyszergyárak és gyógyászati felszereléseket előállító vállalatok ma az ország szükségleteinek több, mint 80 százalékát maguk fedezik. Kína ma penicillint, sztreptomicint és más antibiotikumokat állít elő. A három szörnyű betegséget — a pestist, kolerát és himlőt — sikeresen leküzdötték. Hogy fogalmat alkossunk e betegségek félelmetes arányairól, hadd mondjuk el, hogy 1910—1949 között, a három nagy járvány idején Észak- Kínában százezer ember esett a pestis áldozatául. A Kínai Népköztársaság 1957- ben létesített Orvostudományi Akadémiája a gyógyászati kutatómunka nagyfontosságú alapját képezi. Az általános, klinikai és megelőző gyógyászat különböző ágaival foglalkozik. Az Akadémia mellett működő 10 intézet a munka higiéniájával, különböző szakmai betegségek gyógyításával, fertőző betegségek kezelésének problémáival és kísérleti gyógyászattal foglalkozik. * A sanghaji orvosi műszergyárban sikerrel vastüdőt készítettek el az első 3