Szabad Szó, 1960. január-március (17. évfolyam, 1-76. szám)

1960-01-03 / 1. szám

2 Erősödik, fejlődik a mezőgazdaság szövetkezeti-szocialista szektora Bozovics Lárosban DOZOVICS RAJONBAN az elévben 13.000 lejt, Bánián 13.500 ^ ' mil N ar 'T c* r r rt rvi rmt r\ p C 1 Ar, H A n f\ 1 r\ i 4* mult esztendőben számottevő eredményeket értek el a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén. 1959 január elsején 1960 család dolgozott kollektív gazdaságban és társulásban. Az év folyamán több mint 1500 család győződött meg a közös munka előnyeiről és felvételét kérte a társulásba, kollektív gazdaságba. A múlt évben elért terméseredmények ismét bebizonyították a nagyüzemi gazdálkodás felsőbbrendűségét. Búzából 300 kilóval, kukoricából 400—500 kilóval termesztettek többet hektáronként a mezőgazdaság szövetkezeti-szocialista szektorában, mint az egyéni gazdaságokban. A kommunisták, agitátorok népszerűsítették a közös munka előnyét, a nagyüzemi gazdálkodás felsőbbrendűségét és az önkéntesség elvének szigorú tiszteletben tartásával új tagokat vontak be a társulásokba, kollektív gazdaságokba. Lăpuşnicul Maren, Gărboveţen, Mocerişen, Şopotul Vechien, Bámán, Rudărián, és más helységben az egész lakosság társulásba tömörült. A kommunisták kezdeményezésére több új társulást szerveztek. Putnán, és Sumiţán nemrég avatták fel a gyümölcstermesztő társulást. A kérvényezők száma egyre nő. A társulások mezőgazdasági területe 1959-ben 1.315 hektárral növekedett. A RAJONI PÁRTBIZOTTSÁG a konstancai értekezlet szellemében javasolta a társulások vezetőtanácsainak, hogy a fontosabb munkálatokat közösen végezzék el. A súlt esztendőben a rajon összes társulásaiban közösen dolgoztak. E téren különösen Bámán, Lăpuşnicul Mare-n és Dalboşeţen értek el jó eredményeket. Bozovics rajonban kezdetben egyoldalúan gazdálkodtak, csak mezőgazdasági és állattenyésztői társulást szerveztek, a múlt esztendőben azonban a társulásokban sokoldalúan gazdálkodtak. Lăpuşnicul Mare-n például a pártalapszervezet kezdeményezésére a múlt év őszén 2.500 facsemetét, ebből 1.800 almafát, a mocerişi társult gazdák pedig 1.000 facsemetét ültettek. Gărboveţen, Bánán, Şopotul Vechi-en is nagy területet ültettek be facsemetével. A társult gazdák tovább fejlesztették az állattenyésztő részleget. Dalboşeţen 132 juhot és kocákat tartanak. Budában a sertéstenyésztés, Prilipeţen a szarvasmarhatenyésztés terén értek el jó eredményt. A társult gazdák az állatok számára különféle istállókat építettek. A párvovaiak, prigoriak juhaklot építettek helyi anyagból. Rudában és Dalboşeten az építkezésekre szánt összeg 50 százalékát saját jövedelmükből fedezték. A rajom pártbizottság állandó irányításával és támogatásával a társulások vezetőtanácsai és pártalapszervezetei a múlt esztendőben jelentősen növelték az oszthatatlan alapot. 1959-ben 400 juhval növekedett az állomány száma és az oszthatatlan alap értéke rajoni viszonylatban 391.000 lej. A párvával társultak oszthatatlan alapja 70.500 lej. Şopotul Nou-n 70.000 lejre és Pătaşan 65.000 lejre növekedett az oszthatatlan alap értéke. A mezőgazdasági társulásokban is jelentős fejlődés tapasztalható téren. A mult esztendőben 32.000 lejjel növelték az oszthatatlan alap értékét. Lăpuşnicul Mare-n a mult lejt és Şopotul Vechi-en 9.000 lejt csatoltak a közös vagyonhoz. A TÁRSULÁSOK, gazdasági■ri szervezeti megerősítéséért, a közös vagyon, a jövedelem szüntelen növeléséért szükséges, hogy a vajon összes társulásaiban a növénytermesztés és a gyümölcstermesztés mellett nagyobb figyelmet fordítsanak az állattenyésztés fejlesztésére, így lehetővé válik, hogy a társulások nagyobb mennyiségű állati termék értékesítésére kössenek szerződést, növeljék a pénzbevételt s nagyobb beruházásokat eszközöljenek. A baromfitenyésztés fejlesztésére is nagy lehetőségek vannak Bozovics rajonban. Arra van szükség, hogy a társulások vezetőtanácsai foglalkozzanak sokkal többet a baromfitenyésztés fejlesztésével. Ehhez megvan a lehetőség, csupán több szorgalomra, hozzáértőbb vezetésre van szükség. Tartományunk e hegyvidéki rajonjában az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell foglalkozniuk a társult gazdáknak a méhészettel. E téren jó lehetőségek vannak a rajonban, a nagy kiterjedésű gyümölcsösök, erdei kaszálók, jó méhlegelők. Hasznosítsuk tehát e nagy lehetőségeket. A rajoni párt és állami szervek támogatásával tartományunk e hegyvidéki rajonjában is növekszik, erősödik a mezőgazdaság szocialista szektora, egyre többen győződnek meg, hogy a közös munka és a közös alap fejlesztése az az út, amelyen haladva a társult gazdák ki tudják használni a szocialista mezőgazdaság nyújtotta nagy lehetőségeket. OLARIU R., agrármérnök Kicsinyek bemutatója Zsúfolásig megtelt az erzsébetvárosi 18-as számú óvoda nagyterme azokkal, akik az itteni gyermekek legutóbbi előadását jöttek megnézni. ,,A kiváncsi vadrózsa" — ez a címe a kis színdarabnak, amelyet az óvodások bemutattak. Pöttömnyi „micsurinisták", — gereblyével, ásóval meg egyéb szerszámmal felszerelt kertészek, színes „virágocskák", akiket a kertész gondos keze óv a téltől, elmesélve, és — természetesen — nagyszakállú Télapó, meg az őt kisérő törpék, ők voltak a zenés, táncos darab szereplői. Utánuk a „kis háziasszonyok" következtek, nyulacskák és ismét törpék, ők is énekeltek, azonkívül verseket mondtak románul és magyarul. Mondanunk sem kell, hogy a legkisebbek bemutatója nagy sikert aratott gyermekek, szülők és óvónénik örömére. SZABAD SZÓ Tegyük közkinccsé az előrehaladott tapasztalatokat! Kölcsönös segítségnyújtás a munkahelyen A szövödék jellegzetes légköre uralkodik körülöttünk: zúgnak, csattognak a gépek, a sokfajta zaj egyetlen morajlássá olvad, olyanynyira, hogy még a melletted lévőnek sem hallod a hangját. Régi a szövődé, a gépek sem újak, de az emberek közt sok a fiatal, nagyobbrészt olyanok, akik néhány évvel ezelőtt fejezték be a szakiskolai tanulmányaikat. Ügyesen, fürgén dolgoznak gépeiknél, többnyire négy gépet szolgálnak ki, s így bőven van tennivalójuk, de azért akadnak olyan percek is, amikor minden simán folyik. Csak akkor kell közbelépniük, amikor a vetélő kiürült. Az egyik fal melletti gépcsoportnál 17—18 év körüli fiatalember dolgozik. Saját gépeinél minden rendben van, de amint az átellenben levő gépre néz, látja, hogy ott valami baj lehet, mert a szövőnő leállította az egyiket és annak háta mögé ment. A fiatalember még egy futó pillantást vet saját gépeire, s máris ott terem, a szomszédban leállított gép háta mögött, s kötözni segít munkatársának az elszakadt felvetőszálakat. Együttesen éppen elvégzik a munkát, amikorra saját gépeinek egyikénél cserélni kell a vetélőt. Szóba elegyedünk. Boskai Teodornak hívják az alacsony, barna fiatalembert. Egyik bihari faluból került Aradra, textilszakiskolát végzett. IMSZ-tag, s mint mindenki Budi Gheorghe brigádjából, ő is részt vesz a szocialista versenyben született új kezdeményezésben, amit „kölcsönös segítségnyújtás a munkahelyen“-nek neveztek el. A brigád keretében mindenki vállalta, hogy segít a szomszédos gépcsoportnál dolgozónak. Első pillanatra úgy tűnhet, hogy a kezdeményezés nem hoz semmi újat, hiszen a szocialista verseny keretében természetes dolog a kölcsönös segítségnyújtás. Éppen ezért kívántunk jobban a dolgok mélyére nézni... ... Októberben történt. A December 30 üzemekben a kommunisták konferenciáján a többi közt kiviláglott, hogy a gyárban működésben lévő gépek kihasználása terén hónapról hónapra eltérők voltak az eredmények: egyik hónapban jobbak, a következőben rosszabbak, vagy fordítva. Ha minden egyes hónapban töretlen lett volna a fejlődés, sokkal szebb eredményeket valósíthattak volna meg, nagyobb mértékben növelhették volna a munka termelékenységét is. Ez meggondolkoztatta a kommunistákat. A szövődében kollektívát alkottak, amelynek feladata volt a lehetőségek és munkamódszerek elemzése. Siclovan Traian, Varjas Tibor, Dumitrovici Dumitru, Dombvári István, Cazacu Elena és Schubert Matild kommunisták eleget is tettek feladatuknak. Arra a megállapításra jutottak, hogy a szövőszékeknél túl sok a leállás, nemcsak a gépkarbantartás miatt, hanem egyéb technológiai okokból kifolyólag is. Általában a szövőgépet le kell állítani szálszakadás esetén, vetélőcserére s egyéb okokból. Néha megtörténik, hogy a kiszolgált három vagy négy gép közül egyszerre több gépnél adódnak ilyen leállások, s a szövő csak fokozatosan küszöbölheti ki a leállások okait. Éppen ebből adódik a holtidő jelentékeny növekedése. Ugyanakkor azonban a szomszédos gépcsoportnál dolgozó szövő gépei jól működnek, s neki nincs egyéb tennivalója, mint felügyelni azokra. A megoldást már maga az élet szolgáltatta. A szövőnők között mindig voltak olyanok, akik elvtársiasan segítettek, ha a szomszédos gépcsoportnál dolgozónak rövidebb időre ott kellett hagynia gépeit. A holtidő-értékek ingadozása azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a régi módon alkalmazott segítségnyújtás nem kielemért nem öltött tömegméret elért Jávásd eredményekért ezeket. Aztán voltak egyéb kérdések képpen a részépvezető is. Valaki a kollektívából felvetette: — Foglalkoznunk kell a lánchenger-szerelők kérdésével is. Egyegy gépcsoportnál néha olyan sok henger szalad le, hogy nem győzik szerelni, de azért nem kérnének támogatást a másik szerelőcsoporttól, ahol éppen semmi munka sincs, mert hát ez sértené a „büszkeséget“. " — A segédmestereket se felejtsük ki — javasolta valamelyikük. S így, a véleményekből, kibontakozott az új kezdeményezés,, a „kölcsönös segítségnyújtás a munkahelyen“. Azok, akik a kezdeményezést már alkalmazzák. írásbeli vállalást írattak alá egymással. A kölcsönös segítségnyújtás a szocialista verseny keretében történik, a szakszervezeti bizottság, az IMSZ- szervezet ellenőrzése alatt a pártszervezet irányításával. A szövődé vezetősége kötelezte magát, hogy megfelelő körülményeket teremt a kezdeményezés eredményességének elősegítésére. Ennek érdekében például szükséges, hogy a két szomszédos gépcsoportnál a szövőnők szakmai színvonalának megfelelő árucikket szőjenek. Gondoskodnak arról, hogy a nagy gyakorlattal rendelkező szövőnő mellé kevésbé képzett, vagy gyengébb szövőnőt osszanak be, s így elősegítsék a szakmai szint további növelését... — Milyen előnyei vannak az új kezdeményezésnek? — kérdezzük Siclovan elvtárstól. — Növeli a munka termelékenységét, mivel jelentős mértékben csökken a gépek állási ideje; javul a minőség, mivel a szövőnő jobban ellenőrizheti gépeit; növekszik a munkások műszaki-szakmai szintje A munkásból lett mérnök elmagyarázza, hogy az újményezésben részt vesznek a vőnők, a lánchengerszerelők, gépmesterek és mesterek. Nemrég kronometrálást végeztünk két olyan szövőnő munkahelyén, akik már alkalmazzák a kezdeményezést. Megkértük, hogy dolgozzanak egy órát, úgy mint régebben, amikor még nem vettek részt a kezdeményezésben. Az időelemzésből kitűnt, hogy az első órában 54 perc állás volt, tehát négy gép közül az egyik majdnem semmit sem termelt. Aztán időelemzést végeztünk az új módszer alkalmazásának figyelembevételével. Ebben az esetben 41 perc gépállást jegyeztek fel... Mondhatok más példát is — folytatja a mérnök —: Koch Elfrida és Fehér Géza az új módszer alkalmazásával novemberben 108 százalékra teljesítették tervfeladatukat, szeptemberben viszont, amikor még nem dolgoztak így, csak 98 százalékban valósították meg feladatukat. Jelenleg az új módszert a „színes“ szövődé teljességében, a „Hacking“ szövődében pedig a Budu Gheorghe vezette brigád alkalmazza. A kezdeményezést természetesen tovább fogjuk terjeszteni. ... Budii Gheorghe huszonöt ■éves.. Két hónapja nevezték ki első segédmesternek, „a termelésben mimondotta. — Jó az új módszer, s mint a részleg IMSZ-bizottságának titkára, igyekszem majd, hogy minél inkább kiterjesszük — említi meg a brigádvezető, miközben elkísér gépcsoportjához. Majd elmondja, hogy termelési brigádjának tagjai a hazafias munkabrigádban is tevékenykednek, s minden tevékenységben is részt vesznek. Egyesek pedig, mint Zaharia Elisabeta, Boskai Teodor, Faur Floare és Roşu Elena a kulturcsoportban is megállják helyüket. Boroaga Maria és Toda Sofia szeretik az irodalmat, s otthon sokat olvasnak. A legutóbbi termelési értekezleten Baumann Matild versenyre hívta a részlegünkben dolgozókat, hogy 5 százalékkal szárnyaljuk túl a tervfeladatot — mondja, miközben bemutatja az egyik fiatal szövőnőt Közben a szomszédos gépcsoportnál Voitan Eugenia szálkötőnő segít a szövőnőnek... Az új módszer , alkalmazásával a brigád tagjai decemberben a legjobb eredményeket érték el a „Hacking“ szövedében. A kezdeményezés most bontakozik ki. . . GYURCSIK MIKLÓS aztán kezden szése- Télapó és törpéi megjelennek a „színen“ HAROIMIR ZÉ Elől, a lámpa mellett, kis pirosbetűs tábla hirdeti: „Ez a gépkocsi 335.000 kilométert szaladt általános javítás nélkül“. Figyelemre méltó teljesítmény. Dichséri a gépkocsigyár védjegyét, de méginkább a gépkocsivezető hozzáértését. Mert az igaz, hogy a GAZ 51-es tehergépkocsik szakkörökbenáltalános elismerésnek örvendenek teherbírásukért, tartósságukért, vezetőik közül mégsem dicsekedhetnek jó-íran ilyen teljesítménnyel. A százezres a gondolat és az évek folyamán erős elhatározássá alakult. Olykor, ha alkalma volt egy-egy személyszállító gépkocsin utazni, irigységgel vegyes csodálattal nézte, hogyan veti alá akaratának az a látszólag „apró emberke“ ott a kormánykerék mellett, a hatalmas alkotmányt, hogyan engedelmeskedik az minden mozdulatának: indul vagy megáll, fordul jobbra, vagy balra, vezetőjének akarata szerint. Milyen nagyszerűnek tűnt neki amozgalom már sok ’ hívet szerzett', bár ez a d°lo£ és k®söbb is mindig magának a gépkocsivezetők körében, de háromszázezer kilométert még csak igen kevesen értek el anélkül, hogy általános javításnak alá ne vetették volna gépkocsijukat. E kevesek közé tartozik Vilov Mihai, a Tartományi Gépkocsiszállítási Vállalat gépkocsivezetője. Becsületes, szorgalmas munkát hirdet az a kis pirosbetűs tábla, ott, elől a lámpa mellett, szüntelen akaraterőt, bátorságot és ügyszeretetet kívánó munkáshétköznapokat, amelyek látszólag kiemelkedőbb események nélkül, egyformán peregnek, de melyek alatt száz meg száz hőstett születik. Ilyen hétköznapok hosszú során át vívta csatáját a kilométerekért Vilov Mihai. Nap mint nap úgy vezette, gondozta, ápolta a rábízott gépkocsit, hogy megháromszorozta annak élettartamát az első nagyjavításig. Hogyan sikerült ezt elérnie? Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Vilov elvtárs szereti szakmáját, szereti a gépet, melyen dolgozik, becsüli azt. Kilenc éve, hogy gépkocsit vezet, de tudata mélyén már jóval előbb rejtegette azt a vágyat, hogy valaha ő is gépkocsivezető legyen. Még gyermekkorában ötlött fel benne ez ugyanazzal a csodálattal tekintett fel minden gépkocsivezetőre. Már már úgy tűnt, hogy nem teljesíthet vágya. Alig jutott a serdülőkorba, amikor kenyérkereset után kellett néznie. A kőolajipari munkásnak sürgős volt, hogy egy kenyérkereső taggal bővüljön a család, mert egyedül az apa keresetéből napon kevésre futotta. Még azt sem tudták kivárni, hogy mesterséget tauljon. Olyan munkát kellett vállalnia, amely azonnal jövedelmezni Kifutónak ment, majd amikor főnökié látta, hogy eszes, ügyes gyerek,yreállította a pult mögé kiszolgálni A gépkocsik iránti szenvedélyes érdeklődése azonban nem hagyta nyugton. A legelső kínálkozó alkalommal otthagyta előbbi foglalkozását és beállt k egy kezelőnek, csakhogy gépkocsindolgozhasson. Becsületességével, lelkiismeretes munkájával kiérdemelte feljebbvalói figyelmét, akik lehetőséget teremtettek számára ahhoz, hogy kitanulja a gépkocsivezetést. Már meglett férfiszámba ment, amikor 1951-ben megkapta a gépkocsivezetői minősítést. Ekkor beteljesülve látta végre régi vágyát és kimondhatatlan örömmel vette át az első reábízott gépkocsit. Érezte azonban azt a nagy felelősséget is, amely ettől a naptól reá hárult. — Komoly, szorgalmas ember — ez a vélemény alakult ki róla a gépkocsiszállítási vállalatnál. Vikov Mihai sohasem hiányzott a munkából, amit rábíztak, azt kifogástalanul elvégezte , de ilyen gépkocsivezető nagyon sok volt ott, ahol dolgozott. Ahhoz, hogy kiváló eredményeket érjen el, sok erőfeszítésre és kitartásra volt szüksége, s nem egyszer éjszakáját, szabad idejét áldozta fel, csak hogy alaposan tanulmányozza a gépkocsik alkatrészeinek működését. Nem kímélte a vasárnapjait sem, szakirodalmat olvasott- Jellemző erre, hogy amikor a Magyar NK-ba küldték pihenőszabadságra, még ezt az időt is arra használta, hogy tanuljon a magyarországi gépkocsi gyártók és -vezetők tapasztalataiból. Gépkocsijával különböző építőtelepeken dolgozott. Ezerszer is megtett egy-egy utat. Téglát, faanyagot, meszet, homokot és más anyagokat szállított, ősztől tavaszig és tavasztól őszig, esőben, hóban, forró nyárban, vagy dermesztő hidegben, ott ült a kormánykeréknél és egyre rótta a kilométereket sok más társával együtt, hogy az építők idejében megkapják a szükséges anyagokat. V. Amikor hazánkban megindult 3, százezres mozgalom, azonnal bekapcsolódott, majd 1955-ben, amikor vadonatúj gépkocsit kapott, elhatározta, hogy nem százezer kilométert tesz meg vele nagyjavítás nélkül, hanem igyekszik annál sokkal többet befutni. De hogy a 300.000 kilométert is meghaladja majd, azt sem ő, sem mások nem gondolták még akkor. A legnagyobb gonddal fogott hozzá vállalásának megvalósításához. Már a legelején, a gépkocsi bejáratásánál hasznosította mindazt, amit addig kitartó vasakarattal megtanult. Átültette a gyakorlatba a műszaki könyvekből ismert, a gépkocsi karbantartására vonatkozó utasításokat. A bejáratás után is nagy odaadással tisztogatta, olajozta, zsírozta gépkocsiját, amikor pedig a kormánykerék mellett ült, a legnagyobb figyelemmel vezetett, kimérte a gépet a rongálási lehetőségtől. Megfeszített figyelemmel kísérte nemcsak az utat, az útkereszteződéseket, az előtte haladó és a szembe közlekedő járműveket, de figyelte a motor szívverését is, a gépkocsi összes alkatrészeinek működését, nem észlel-e rendellenességet valahol. Több mint négy éve annak, hogy rábízták ezt a gépkocsit, amelyre most ráerősítették azt a kis pirosbetűs táblácskát. Ez idő alatt Vrlov Mihai mintegy 50 vonatszerelvénynek megfelelő árumennyiséget szállított tartományunk különböző vidékeire. Most is az Oravica környéki helységek szövetkezeti boltjaiba szállít ipari termékeket és onnan a városba gyapjút, mézet, kukoricát stb. Az átlagteljesítménynél kétszázezer kilométerrel tett meg többet gépkocsijával általános javításnél- Sroff Pénzbeli értékben kifejezve több mint 149.000 lejt tesz ki megtakarnása. Nem országra szóló hőstett ez,de igazi helytállásról a munkáshéti HZrlapok felemelő hősiességéről bi FRIEUPMANN JENŐ Vasárnap, 1960 január 3 Távoli partokon Az elmúlt világháború szörnyű, vérrel, szenvedéssel, anyagi és szellemi értékek pusztulásával megírt történetének vannak csodálatos, felemelő lapjai is. A fasiszta horda ellen harcba szálló népek, mindenekelőtt pedig a nagy szovjet kép a hősiesség és helytállás nagy- ,szerű, tömeges, eposzba illő példáit adták. Volt ennek az ellenállásnak egy különösen jelentős frontszakasza: a partizánmozgalom. A brianszki erdőktől Dél-Franciaországig, Szlovákia erdős hegyeitől Bulgária dohánymezőiig férfiak és asszonyok, öregek és fiatalok, hazájukat, a szabadságot szerető becsületes emberek tették rá itt is, ott is a tobzódó náci fenevad torkára a kést, tartották állandó rettegésben a horogkeresztes gyilkosokat. Bár a partizánegységek általában egy-egy eltiport ország határain belül működtek, harcoltak, a titkos ösvényeken, a hegyek mélyén elrejtett táborokban, a fasiszták elleni akciókban nem egyszer találkoztak különböző népek fiai és leányai. Nem egy partizán brigád példázta a népek nagy összefogásának, testvériségének gondolatát és tényét azáltal, hogy soraiban ott harcoltak a legkülönbözőbb népek képviselői. Különösen a szovjet nép harcosait vitte el a háború Európa legtávolabbi sarkaiba, a legkülönbözőbb népek fiai közé. Ezek a nagyszerű, harcedzett emberek éppúgy küzdöttek a francia ,,maquis“-ban mint a norvég fjordok mélyén, a jugoszláv hegyekben, vagy bárhol, ahová őket az élet állította. Trieszt térségében, ahol az Adria kék és viharoktól felszántott vizénél országok és népek találkoznak, szintén harcolt egy nagy partizán brigád. Olaszok és szerbek, csehek és magyarok, franciák és oroszok, kemény, harcokban öszszekovácsolódott, a fasizmus elleni gyűlölettől fűtött csapat. Itt, ennek a távoli „frontszakasznak“ katonái között élt és küzdött egy fiatalember, aki a Káspi-tenger partján született, Azerbajdzsán földjén. Erről a fiatalemberről, Mehti Husein Zade-ről, akit társai szeretettel és ellenséges rettegéssel Mi-, haila néven ismertek, szól honfitársainak, a „Távoli partokon“ című filmje. Bár elbeszélés alapján készült e film, magja, legfontosabb momentumai igazak, a történelem valóságát adják és ez a legkisebb epizódokat is jelentőségteljesebbé, mélyebb hatásúvá teszi. Környezete, emberei, mások mint az eddig látott partizán filmeké, de lényeges, alapvető mondanivalója közös ezekkel: végsőkig menő, kíméletlen, önfeláldozó harc a fasizmus ellen. Csakhogy, itt Trieszt körül a kopár, napégette hegyek között ez a harc túlnő egy nép felszabadító küzdelmén, és mint egykor a valóságban, úgy a film kockáin is szimbólumává lesz az embertelenség elleni nemzetközi öszszefogásnak. A film szépen és fölösleges külsőségek nélkül valósítja meg ezt a felemelő alapgondolatot, s bár tulajdonképpen sehol sem „beszélnek róla“ mégis mindig érezzük, hogy a nagy összecsapásban milyen eggyé váltak az egymás nyelvét gyakran alig értő harcosok. Tulajdonképpen ez a mélyebb értelme annak a személyes, érzelmi kapcsolatnak is, mely a Mehti és Veszelin közötti barátság, illetve a Mehti és Angelica közötti szerelem csodás szépségű pillanataival ajándékoz meg bennünket. A kis olasz lány és a kaukázusi legény között nem egyszerűen két fiatal közötti érzelem szálai húzódnak, ez a két ember a harc tüzében, a közös feladat megpróbáltatásai között találta meg egymást. A Karszt-hegység öreg parasztemberének fia pedig harcolni, élni, látni tanult a közéjük került szovjet embertől és ez kötötte hozzá mély, önfeláldozó barátsággal. Annak ellenére, hogy témája elsősorban a harc s így természetszerűleg bővelkedik izgalmas, váratlan fordulatokban, nem ez képezi a film legerősebb oldalát. Sok, nagyvonalú művészettel, szellemesen és gonddal megoldott jelenete van. Gondolunk itt a fasiszta járőrrel való esti találkozásra, a pattogó szóharc kitűnő pillanataival. Hogy Mehti alakja nem egysíkú „hős“, hanem színes, élő figura, azt talán leginkább a nagyszerű „festő“ jelenetben érezzük. Első pillanatban talán túlzottnak és természetellenesnek érezzük a parasztokat lemészárló fasiszta hóhérok sortüzét, de aztán rádöbbenünk, hogy ezek a felfokozott hatású képek, magukba sűrítik a náci garázdálkodás éveinek minden sötétségét. Egyszerű eszközökkel, lélegzetállító hatást ér el a „süketnéma“ partizán jelenete. Néhány másodpercig tart, de nemcsak az orosz és a francia harcos izzad bele, nemcsak ők élik a pillanatok alatt az örökkévalóságot, hanem mi, a nézők is. Van az operatőr munkájában is néhány olyan részlet, (a megszokott képeken kívül), melyet fel kell jegyeznünk, melyek már nemcsak fényképezést, hanem a film mondanivalójához való alkotó hozzájárulást jelentenek. Mikor Veszelin apját vallatják, egy SS pribék csizmás lába képezi a kép keretét és ez a mozdulatlan, csonka háromszög többet mond, mint bármely hosszú kínvallatás. Érdekes, nagy meggyőző erejű film a Távoli partokon, a fasizmus embertelenségének és a szabadságukért összefogó népek harcának nagyszerű képét adja. SÁNDOR ISTVÁN Vendégcirkusz Temesváron A TROLLE RHODIN svéd cirkusztársulat, amely mint ismeretes, már jóideje tartózkodik hazánkban, fővárosi vendégszereplése után a Bukaresti Állami Cirkusz keretében Temesvárra is ellátogat, ahol január 9-én lép fel első ízben. A százötven tagú együttes műsorában — többi között — vizi- és jégrevü szerepel, azonkívül pantomim jelenetek, vizi orgona, exotikus számok stb. Érdekesnek ígérkezik az akrobaták — főleg a légtornászok — fellépte, valamint a jóképességű lóidomítók mutatványszámai arab telivérekkel. A társulat állatszelidítői szenegáli oroszlánokkal, elefántokkal, fókákkal, bengáli tigrisekkel stb. lépnek fel. Jegyek elővételben a Képzőművészeti Alap December 30 ut. 4 sz. alatti kiállítási csarnokában kaphatók. A cirkusz néhány napi temesvári tartózkodása alatt a Telbisz utca 3. szám alatt tartja előadásait. Tizennyolcévesek avatása (Folytatás az első oldalról) Az elmúlt idők keserves éveire emlékeztetett szavaival Voichiţă Ioan, a temesvári Vasúti Főműhelyek idős munkása. — Én a ti korotokban nem ismertem az ünnepeltség örömeit.. •« Nem ismerték ezt a többi fiatal dolgozók sem akkoriban. .Az ország volt urai nemcsak, hogy nem támogattak bennünket a jobb élet felé való törekvésünkben, hanem gátoltak minden ilyen irányú kezdeményezést. A mai tizennyolcéveseket szerető, támogató kezek veszik körül, biztosítják számukra a tanuláshoz, szórakozáshoz, pihenéshez való feltételeket. A tizennyolcévesek szavait is tapssal köszöntötték a jelenlevők Ők arról beszéltek, miképpen óhajtják viszonozni a párt és a kormány által számukra teremtett nagyszerű élet- és munkafeltételeket. Szavaikból kicsendült akaratuk, hogy hűséges, odaadó, munkaszerető és becsületes honpolgárokká váljanak, akik mindig a közösség érdekeit tartják szem előtt. Az ünnepeltek közül ez alkalommal többen díszoklevelet kaptak a munkájukban elért különleges eredményeik elismeréseként, így például Vlad Irinának, a Temesvári Textilüzemek fiatal munkásnőjének az IMSZ tartományi bizottsága nevében nyújtottak át díszoklevelet, míg számos tizennyolc évesnek a városi IMSZ-bizottság díszoklevelét adták át. Az avatási ünnepség szép művészi műsorral zárult. ...Aradon IMSZ-szezet ünnepélyt rendezett a kulotthonban az 1959- ben 18.léleiket betöltött ifjak tiszteletére, iyen közel 350-en A részvevők közül Ghilea Toma és Coroiu Maria, a December 30 gyárból, Sándor Ilona, a tanítóképző diáka és más fiatalok egyszerű és mghatott szavakkal mondottak késznetet a pártnak és a kormánynak azokért a lehetőségekért, melyeit a fiataloknak teremt és vállták, hogy e gondoskodásra a munkahelyeken elért jó eredményekig válaszolnak. A Román Népársaság himnusza után a felnőttkort elért ifjaknak átadták a váró IMSZ-bizottság üdvözletét. Az ünnepg befejező részében gazdag müvzi műsor következett az Állami Slarmónia tagjainak, valamint a Bember 30 üzemek és a „Bernáth ador“ Gépjavítóközpont műkedőinek közreműködésével. Az aradi Kultúrpalota szépen feldíszített termében december 28- án délután zajlott le a tizennyolcévesek avatási ünnepsége. Több mint 800 ifjú vett részt ezen, továbbá az aradi vállalatok, intézmények dolgozói, az iskolák tanulói, az ünnepeltek szülei, testvérei. Az ifjú élmunkások között ott volt Biró János, a „G. Dimitrov“ gyárból, Pascu Dorina, a Vörös Trikóból, Moţ Elena és Ciorbă Ana, a Teba gyárból és mások. Bec Ana elvtársnő, a városi IMSZ-bizottság titkára megnyitó beszédében arról a gondoskodásról szólt, amellyel a párt és a kormány a fiatalokat körülveszi. Ezután Simandan Irimie elvtárs, a városi néptanács vettek részt. "ifjak, azok szülei végrehajtó bizottságának elnöke és ismerősei, beszélt a fiatalokhoz, aki többek köz Az ünnepi Nistor Ilie elvtárs tött ezeket mondotta: a községi pátottság titkára nyit A mai ünnepség nagy fontossá tette meg. la Risztin Péter elvgy esemény, amelyre a jelenlevők társ, a községnáes végrehajtó mindig emlékezni fognak. Nefe- bizottságának elnöke beszélt a ledjétekel sohasem, hogy szabad, virágzó ország honpolgárai vagytok, hogy testvériségben éltek és a legszélesebb és legnagyszerűbb demokratikus jogoknak örvendtek. Legyetek méltók e jogokról , nagykorúakról és kötelezettségeiről. Gyűlés után osztották a jutalmakat a tánceny és az „Ismerjük meg hat“ találós kérdésverseny győznek.