Szabad Szó, 1968. április-június (25. évfolyam, 7190-7266. szám)
1968-05-16 / 7227. szám
I (Agerpres) Charles de Gaulle elnök látogatása Nagy Nemzetgyűlésben Stefan Voitecnek, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének meghívására Charles de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke részt vett a Nagy Nemzetgyűlés X. ülésszakának szerda délelőtti plenáris ülésén. A jeles vendég Maurice Courte de Murville külügyminiszter, Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykövete és a kíséretében levő hivatalos személyek társaságában érkezik a Nagy Nemzetgyűlés Palotájába. A vendégeket a Nagy Nemzetgyűlés Palotája előcsarnokának bejáratánál Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Ilie Murgulescu, Gheorghe Necula, Kovács György és Mia Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnökei fogadják. A francia vendéget ezután a díszterembe vezették, s ott üdvözölték Románia Szocialista Köztársaság párt- és államvezetői: Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Emil Bodnaraş, Chivu Stoica, Paul Niculescu-Mizil, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florian Dănălache, Constantin Dragan, Fazekas János, Leonte Râutu, Vasile Vilcu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagjai, az RKP KB titkárai, a Minisztertanács alelnökei. Az ülésteremben a képviselők mellett számos meghívott vendég — diplomáciai képviseletek vezetői, központi intézmények vezetői, román és külföldi újságírók — van jelen. Az összes jelenlevők melegen üdvözlik a két államvezetőt a terembe lépésekor. Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, a jeles vendéghez intézve szavait, a következőket mondotta ! Elnök úr! Tisztelt Nagy Nemzetgyűlés! Nagy megtiszteltetés és egyben kellemes feladat számomra, hogy tolmácsoljam országunk jeles vendégének, Charles de Gaulle tábornok úrnak, a Francia Köztársaság elnökének Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése szívélyes üdvözletét és tiszteletét. Hangsúlyozni kívánom, Elnök úr, hogy az ön jelenléte ebben a teremben, ahol állami aktusba foglalták Románia újkori és jelenkori történeténekfontosabb eredményeit, mélységesen jelentőségteljes mozzanata a román és a francia népet, az országainkat összefűző hosszas és szoros baráti kapcsolatok fejlődésének. A Nagy Nemzetgyűlés, államhatalmunk legfelsőbb szerve, amely összetételénél és hivatásánál fogva az egész román nép akaratát testesíti meg, jelentős szerepet tölt be hazánk sokoldalú felvirágoztatásának átfogó művében, aminek a román nemzet minden alkotó energiáját és képességét szenteli. A Nagy Nemzetgyűlés hatáskörénél fogva szentesítette Románia külpolitikáját, amelynek célja fejleszteni az együttműködést a szocialista országokkal, az összes államokkal, függetlenül társadalmi-politikai rendszerüktől, hogy kialakuljon a népek közötti megértés és bizalom légköre, hogy tiszteletben tartsák a nemzetifüggetlenséget és szuverenitást, minden nép azon jogát, hogy maga dönthessen sorsa felől. Meggyőződésünk, hogy az ön látogatása, Elnök úr, előmozdítja Románia és Franciaország sokrétű együttműködésének és kooperációjának fejlesztését népeink javára, a nemzetközi enyhülés és megértés javára, az európai biztonság megszilárdítása és a világbéke megvédése javára. Ezekkel az érzelmekkel, amelyeket az egész nép oszt, adom át a szót Charles de Gaulle tábornok úrnak, a Francia Köztársaság elnökének. Charles de Gaulle tábornok a kit a képviselők , és a meghívottak tapsa közepette a szónoki emelvényhez invitálnak, beszédet mond. Charles de Gaulle tábornok hosszasan, megtapsolt beszéde után a Nagy Nemzetgyűlés elnöke köszönetet mondott a Francia Köztársaság elnökének a nagy nemzetgyűlési ülésszak munkálatain való részvételéért. • De Gaulle elnöknek a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán tartott beszédét közvetítették a román és a francia rádió- és televízióállomások. (Agerpres) Szívélyes légkörben folynak a megbeszélések VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK, XXV. évfolyam, 7227. szám 14 oldal, ára 30 báni | Csütörtök, 1968 május 16 A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA ROMÁNIÁBAN Megkezdettek a megbeszélések Szerda reggel az Államtanács Palotájában megkezdődtek a megbeszélések Nicolae Ceauşescu Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Charles de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke között. A megbeszéléseken román részről részt vett Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese és Constantin Fittan, Románia párizsi nagykövete. Francia részről részt vett Maurice Couve de Murville külügyminiszter és Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykövete. A meleg, szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen véleménycserét folytattak a Románia és Franciaország közötti sokoldalú kapcsolatok stádiumáról és fejlődéséről, a kapcsolatok bővítésének kilátásairól különböző — gazdasági, tudományos, kulturális és más — területeken. Megállapodtak abban is, hogy Vegyes Gazdasági Bizottságot létesítenek a két ország közötti gazdasági kooperálás fejlesztési lehetőségeinek megvizsgálására. Charles de Gaulle-nak, a Francia Köztársaság elnökének beszéde Elnök úr! Képviselő hölgyek és urak! Az az ünnepélyes fogadtatás, amellyel az Önök Nagy Nemzetgyűlése tisztel meg, erős fényt vet az országaink közötti kapcsolatok alapelemeire, abban a mozgalmas helyzetben, amelyben ma egyrrészt a mi Európánk, másrészt az egész világ van. Valójában a francia-román kapcsolatok alapja, a történelem alakulásától függetlenül, mindig a mély érdekközösség érzése,és az örökre kötött barátság volt. S ez annak tulajdonítható, hogy egy, főként latinokkal, germán népekkel és szlávokkal benépesült kontinensen mi, franciák, kezdettől fogva a Nyugat védelmezői vagyunk, önök pedig ,,Románia!" Tehát semmi sem természetesebb, mint a szív szellemének és a népeink között rég meghonosodott cselekvésnek a kapcsolatai, amelyeknek értelmében az Önök régi fejedelemségei egykor keresték és megtalálták a királyi Franciaország segítségét, hogy megvédjék anyagi és szellemi lényüket, majd pedig magukba szívták a nagy forradalmat lelkesítő szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit, s végül, hogy felszabaduljanak és Alexandru Cuza idején egyesüljenek, támogatásra leltek III. Napóleon kormányánál. Ugyanezek a kapcsolatok késztették az önök országát arra, hogy az első világháború idején a Francia Köztársaság oldalán harcoljon, és nehéz megpróbáltatások árán részt vegyen a közös győzelemben; később azt is megérte, hogy államférfiak különösen Titulescu, az akkori Európa életében elsőrangú szerepet töltsön be Párizs támogatásával. Ma ugyanezek a kapcsolatok arra késztetik Romániát és Franciaországot, hogy ismét egymás mellett álljanak és orvosolják a Reich kirobbantotta háború által kontinensünkön előállt zavarok következményeit, hogy orvosolják Európa Jaltán előidézett megosztottságát és véget vessenek a két tömb rendszerének. Természetesen, a két ország belső és külső viszonyai a lehető legkülönbözőbbek. Ezzel magyarázható, hogy Önöknél és nálunk olyan a politikai és gazdasági berendezkedés, amely jelenleg nem hasonlít egymáshoz. De e különbözőségek ellenére, ugyanazok a célok lelkesítik népeinket, amelyek természetszerű és sok évszázados rokonszenvvel párosulva, arra késztetik őket, hogy közösen cselekedjenek. Mi, románok és franciák mindenekelőtt önmagunk akarunk lenni, vagyis Eminescu szavai szerint: „Nemzeti állam és nem kozmopolita állam“. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk hajlandók másokkal a földrajzi szomszédság, a történelmi események és a gazdasági körülmények kínálta előnyökkel járó kapcsolatokat létesíteni, vagy részt venni bizonyos nemzetközi kötelezettségvállalásokban, amelyek a világ haladását vagy biztonságát szolgálják, vagy azt remélni, hogy egy szép napon, közmegegyezés alapján, az emberiség eljut egy olyan rendezéshez, amelyben mindenki számára biztosítják az igazságot és a békét. Ezt azonban azzal a feltétellel, hogy, sorsunk, utunk, politikánk urai legyünk. S ezt nemcsak abból az egyszerű okból akarjuk, hogy szeretünk gazdák lenni a magunk portáján, hanem azért is, mert úgy véljük, hogy a nemzetek azok, amelyek a maguk lelkével és testével végeredményben az egyetemes élet leküzdhetetlen elemeit és nélkülözhetetlen, rugóit alkotják. Hisszük ezt elsősorban a mi Európánkat illetően. Lényegében mi más volt kegyetlen gyötrelmeink oka, mint az, hogy túl sok állam, amely kételkedett önmagában, hosszú ideig és külön-külön passzivitást tanúsított azzal szemben, aki azzal az igénnyel lépett fel, hogy uralkodjék felette? Hogyan eshetne meg, hogy holnap újabb katasztrófába sodorják, ha csak nem egy olyan konfliktus révén, amely a nemzeti szuverenitások szégyenletes feladása, következtében két nagyhatalom között robbanna ki, egy, a saját határaikon kívüli vonal mentén, amely kettészeli kontinensünket? Mit lehet tenni, hogy megszűnjön az a fenyegető és meddő helyzet, amelyben a szembenálló tömbök rendszere Európát tartja, ha a nyugat-, közép- és kelet-európai nemzetek nem hajlamosak az egymás közötti enyhülésre, megértésre és kooperálásra, pedig csak ezek teszik lehetővé számára, hogy megoldja saját problémáit, különösen a német kérdést, hogy megszervezze biztonságát, hogy teljes egészében kifejlessze erőforrásait és kapacitásait? Magától értetődik, hogy a jelenlegi körülmények oly nagyszabású megváltozása kizár bármilyen idegen uralmat kontinensünk népei felett, maga után vonja azt, hogy mindegyik csak saját hangján szóljon és csak saját belátása szerint cselekedjék. Folytatás a 2. oldalon) A Nagy Nemzetgyűlés ülésszakának munkálatai Szerdán folytatta munkáját a Nagy Nemzetgyűlés V. törvényhozási ciklusának ülésszaka. A délutáni ülésen folytatódott a kisipari szövetkezetek megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet vitája. Az általános vitában felszólaltak még a következő képviselők: Vasile Daju, a Temes megyei néptanács első alelnöke és Dumitru Simulescu, a Kisipari Szövetkezetek Központi Szövetségének alelnöke. A törvénytervezetet ezután szakaszonként megvitatták és egészében szavazásra bocsátották. A Nagy Nemzetgyűlés golyókkal való titkos szavazással jóváhagyta a kisipari szövetkezetek megszervezésére és működésére vonatkozó törvényt. A plenáris ülés ezután befejeződött. Stefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a nyílt ülésszakok elvének megfelelően az ülésszak munkája állandó bizottságokban folytatódik, s a plenáris ülések újrakezdését idejében közlik majd a sajtóban. (Agerpres) Gheorghe Vasilichi elvtárs előterjesztése a kisipari szövetkezetek megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezetről A Román Kommunista Párt IX. kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően a párt 1967 decemberi Országos Konferenciája széleskörű intézkedési programot fogadott el a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésének tökéletesítésére egész társadalmunk anyagi és szellemi haladásának meggyorsítása céljából. Ezekkel az intézkedésekkel összhangban kijelöljük a szocialista gazdaságunk szerves részét képező kisipari szövetkezetek tevékenységének fejlesztési és javítási kereteit olyképpen, hogy ez a termelő szektor is a többi nemzetgazdasági ág színvonalára emelkedjék. Országunk kisipari szövetkezetei a szocialista gazdaság keretében való csaknem húszéves fennállásuk alatt szüntelenül fejlődtek, hozzájárulva a szocialista társadalom építésének művéhez. A kisipari szövetkezetek tagjai eredményes munkájukkal ebben az évben hat milliárd lej értékű termékmennyiséget valósítanak meg, vagyis kétszeresét az öt évvel ezelőtt elért termelésüknek. „A kisipari szövetkezetek tevékenységükkel egyre nagyobb mértékben hozzájárulnak a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez a szolgáltatások terén, a piaci alap számára szükséges fogyasztási javak változatos skálájának előállításához, egyes alkatrészek és géprészek és más termékek előállításához az állami vállalatokkal való együttműködés keretében, a népművészeti és iparművészeti termelés fejlesztéséhez, bizonyos exporttermékek megvalósításához“. Amint a párt Országos Konferenciájának Irányelvei is rámutatnak, a kisipari szövetkezeteknek, mint olyan különleges szövetkezeti rendszernek a fejlesztése, amely egyes eltérő sajátos vonásokat mutat a fogyasztási szövetkezetekkel és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel szemben, ahhoz a megállapításhoz vezetett, hogy a szövetkezetek megszervezésére vonatkozó 1949. évi 133. számú törvényerejű rendelet már nem felel meg a jelenlegi szakasznak és nem oldja meg a szövetkezeti rendszer gazdasági és szervezeti tevékenységével kapcsolatos összes problémákat. Emiatt sok esetben részleges szabályozásra volt szükség. A kisipari szövetkezeteket olykor gépiesen beillesztették az állami vállalatokra vonatkozó rendelkezésekbe. A kisipari szövetkezeteknek az ország szocialista fejlesztése új szakaszának megfelelő szerepe és feladatai szükségessé teszik a kisipari szövetkezetek új szervezési törvényének kidolgozását, mint egy olyan alapvető szabályozó rendelkezést, amely megfelelő jogi keretet biztosít gazdasági tevékenysége megszervezésének, tervezésének és irányításának tökéletesítéséhez. (Folytatás a 2. oldalon) Petre Blajovics elvtárs előterjesztése a kisiparosok által saját műhelyekben folytatott szakmagyakorlásra vonatkozó törvénytervezethez A szocialista iparosítás folyamata — mondotta az előadó — jótékony hatást gyakorolva egész társadalmunk sokoldalú fejlődésére, a szakképzett káderek jelentős részét, beleértve a kisiparosokat is, azt állami szocialista szektor felé, valamint a kisipari szövetkezetek felé vonzotta, minthogy e szektorok lehetőséget nyújtottak számukra szakképesítésük tökéletesítésére és állandó jellegű jövedelmek elérésére. Ezen felül a szocialista szektor felé vonzották a kisiparosokat azok az anyagi jogok is, amelyeket az alkalmazottak vagy a szövetkezeti tagok élveznek; a munkaképesség elvesztése vagy a nyugdíjkorhatár elérése esetére szóló anyagi biztosítás, családi pótlékok, fizetett pihenőszabadság, üdülésre és gyógykezelésre való beutalás, valamint egyéb anyagi előnyök, amelyeket a szocialista szervezetek biztosítanak. Kétségtelen, hogy a saját műhellyel rendelkező jelentős számú kisiparosnak az állami ipar egységei felé orientálódása vagy kisipari szövetkezetekbe tömörülése pozitív tény volt és hozzájárult a társadalmi munka termelékenységének növekedéséhez. Ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogy az évek során lebecsülték a kisiparosok hozzájárulását a lakosság változatos árukkal és szolgáltatásokkal való ellátásához, ezek sokrétűvé tételéhez. A fent említett okok miatt a saját műhellyel rendelkező kisiparosok száma jelentősen csökkent. A dolgozók jövedelmének szüntelen növekedése, műveltségi fokuk emelkedése, új városok és munkásközpontok megjelenése, az ország közigazgatási-területi megszervezésének javításával kapcsolatos legutóbbi intézkedések alkalmazása fokozza a lakosság szolgáltatások iránti szükségleteit és azt az igényét, hogy egyre nagyobb választékban kiváló minőségű termékeket vásárolhasson. Azt tapasztaljuk, hogy a lakosság egyre növekvő szükségleteihez viszonyítva a helyi ipari egységek és a kisipari szövetkezetek képtelenek teljesen kielégíteni számos szolgáltatást, például a szabó, a cipész, a szűcs, az ács mesterségben, a mosodákban, épületjavításban, vízvezetékszerelésben, bútor-, rádió-, televízió-, hűtőszekrény-, mosógépjavításban és más, háznál végrehajtott szolgáltatásban. Az említett egységek képtelenek a kivánt mennyiségben és választékban előállítani háztartási cikkeket, főleg kis sorozatban gyártott cikkeket, képzőművészeti tárgyakat és hagyományosan kézimunkával előállított termékeket. Még komoly fogyatékosságok mutatkoznak a szolgáltatási hálózat megszervezésében és területi elosztásában, ennek következtében a lakosoknak nagy távolságokat kell megtenniük a szolgáltatási egységekig, olykor pedig sokáig kell várniuk, amíg otthonukban elvégzik a szükséges szolgáltatást. A fentiekből kitűnik, hogy tovább kell fejleszteni és javítani a közszükségleti cikkek termelését és a szolgáltatási tevékenységet mind a helyi ipar keretében, mind a szövetkezeti hálózatban. Ugyanakkor olyan intézkedésekre van szükség, amelyek szabályozzák és ösztönzik a saját műhelyekben való szakmagyakorlást kisiparosok által, olyan szolgáltatások végrehajtásáért, vagy olyan javak termeléséért, amelyekre a városi és falusi lakosságnak szüksége van, kiegészítve ezzel a kisipari szövetkezetek és a helyiipar tevékenységét. A fentiekre való tekintettel az előadó, a Minisztertanács meghi (Folytatás a 2. oldalon) * (Folytatás a 2. oldalon) TÖRVÉNY a kisiparosok általi szakmagyakorlásról saját műhelyekben A törvény értelmében szakmát folytathat saját műhelyben városon és falun egyaránt bárki, akinek megfelelő szakképzettsége van és iparengedéllyel rendelkezik. Megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek azok a személyek, akiknek megvan a szükséges szakmai felkészültségük, bizonyos ideig az illető szakmában dolgoztak , és miután bizottság előtt vizsgáztak, kisiparoskönyvet kapnak. A Munkaügyi Minisztérium állapítja meg, hogy az előző bekezdésben megjelölt személyeknek mennyi időt kell a szakmában dolgozniuk a kisiparoskönyv elnyeréséhez. Úgyszintén megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek azok a személyek, akik közép- vagy felsőfokú műszaki szakképzésben részesültek, valamint azok, akiknek az 1936 április 30-i szakképzési és szakmagyakorlási törvény alapján bocsátottak ki kisiparoskönyvet. A szakképzettséget a Munkaügyi Minisztérium területi szervei által létesített vizsgáztató bizottságok állapítják meg. A munkaügyi Minisztérium területi szervei a bizottságok előtt elért eredmények alapján kibocsátják a kisiparoskönyvet. A vizsgailletéket a Munkaügyi Minisztérium állapítja meg a pénzügyminisztérium véleményezése alapján. Az iparengedélyt a municipiumok, városok, a Bukarest municipiumi kerületek, illetve az ahhoz a közigazgatási-területi egységhez tartozó községek néptanácsainak végrehajtó bizottsága bocsátja ki, amelyben a kérelmező megnyitja műhelyét. Bizonyos kisiparosi kategóriák számára az iparengedélyt a megyei néptanácsok, illetve a Bukarest municipiumi néptanács végrehajtó bizottsága bocsátja ki. A saját műhellyel rendelkező kisiparosoknak joguk van az iparengedélyben feltüntetett tevékenység tárgyának korlátai között termékeket előállítani, szolgáltatásokat, munkálatokat végezni a lakosság kiszolgálására, joguk van eladni a termelt javakat, abban az esetben ha az engedély előirányozza ezt a jogot. Ezenkívül állami és szövetkezeti szocialista szervezetekkel kötött szerződések alapján termékeket állíthatnak elő és munkálatokat, végezhetnek saját anyagukból vagy a megrendelő anyagából. A saját műhellyel rendelkező kisiparosoknak segítséget nyújthatnak azok a családtagok, akik az iparengedélyben meg vannak nevezve. A kisiparosoknak joguk van tanoncokat kiképezni, s ezek rendelkeznek az összes jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a munkahelyen történő tanonckodásra vonatkozó és a rájuk megfelelően alkalmazott törvényes rendelkezések, valamint a tanoncszerződés előirányoz. A tanoncszerződésben fel kell tüntetni azt az időszakot is , amelynek folyamán a kisiparosok műhelyeiben a tanoncéveket letöltöttek alkalmazottként dolgozhatnak a tanonckodás befejezése után ezekben a műhelyekben; ez az időszak nem haladhatja meg a 3 évet. A kisiparosok mesterségük sajátosságához mérten 1—3 tanoncot képezhetnek ki egyidejűleg műhelyükben. A kisiparosok által kiképzett tanoncokból lett alkalmazottak száma, akik a tanoncévek befejezése után tovább dolgoznak a műhelyben, 1—3 lehet, a mesterség sajátosságának és a műhely nagyságának megfelelően. Az alkalmazottak bérének megállapításakor a kisipari szövetkezetekben hasonló munkáknál alkalmazott javadalmazás elemeit kell alapul venni. A kisiparosok műhelyeiben dolgozó tanoncok iskoláztatását a tanonckodásra vonatkozó törvényes rendelkezésekben előirány