Szabad Szó, 1968. április-június (25. évfolyam, 7190-7266. szám)

1968-05-16 / 7227. szám

I (Agerpres) Charles de Gaulle elnök látogatása Nagy Nemzetgyűlésben Stefan Voitecnek, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének meghí­vására Charles de Gaulle tábor­nok, a Francia Köztársaság elnö­ke részt vett a Nagy Nemzetgyű­lés X. ülésszakának szerda dél­előtti plenáris ülésén. A jeles vendég Maurice Courte de Murville külügyminiszter, Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykövete és a kísé­retében levő hivatalos személyek társaságában érkezik a Nagy Nemzetgyűlés Palotájába. A vendégeket a Nagy Nem­zetgyűlés Palotája előcsarnoká­nak bejáratánál Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Ilie Murgulescu, Gheorghe Necula, Kovács György és Mia Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnökei fogadják. A francia vendéget ezután a díszterembe vezették, s ott üdvö­zölték Románia Szocialista Köz­társaság párt- és államvezetői: Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Emil Bodnaraş, Chivu Stoica, Paul Niculescu-Mizil, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florian Dănălache, Constantin Dragan, Fazekas János, Leonte Râutu, Vasile Vilcu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának pót­tagjai, az RKP KB titkárai, a Minisztertanács alelnökei. Az ülésteremben a képviselők mellett számos meghívott vendég — diplomáciai képviseletek veze­tői, központi intézmények veze­tői, román és külföldi újságírók — van jelen. Az összes jelenlevők melegen üdvözlik a két államvezetőt a te­rembe lépésekor. Stefan Voitec, a Nagy Nemzet­gyűlés elnöke, a jeles vendéghez intézve szavait, a következőket mondotta ! Elnök úr! Tisztelt Nagy Nemzetgyűlés! Nagy megtiszteltetés és egyben kellemes feladat számomra, hogy tolmácsoljam országunk jeles vendégének, Charles de Gaulle tábornok úrnak, a Francia Köz­társaság elnökének Románia Szo­cialista Köztársaság Nagy Nem­zetgyűlése szívélyes üdvözletét és tiszteletét. Hangsúlyozni kívánom, Elnök úr, hogy az ön jelenléte ebben a teremben, ahol állami aktusba foglalták Románia újkori és je­lenkori történetének­­fontosabb eredményeit, mélységesen jelen­tőségteljes mozzanata a román és a francia népet, az országainkat összefűző hosszas és szoros baráti kapcsolatok fejlődésének. A Nagy Nemzetgyűlés, állam­hatalmunk legfelsőbb szerve, a­mely összetételénél és hivatásá­nál fogva az egész román nép akaratát testesíti meg, jelentős szerepet tölt be hazánk sokoldalú felvirágoztatásának átfogó művé­ben, aminek a román nemzet minden alkotó energiáját és ké­pességét szenteli. A Nagy Nemzetgyűlés hatáskö­rénél fogva szentesítette Románia külpolitikáját, amelynek célja fejleszteni az együttműködést a szocialista országokkal, az összes államokkal, függetlenül társadal­mi-politikai rendszerüktől, hogy kialakuljon a népek közötti meg­értés és bizalom légköre, hogy tiszteletben tartsák a nemzeti­­függetlenséget és szuverenitást, minden nép azon jogát, hogy maga dönthessen sorsa felől. Meggyőződésünk, hogy az ön látogatása, Elnök úr, előmozdítja Románia és Franciaország sok­rétű együttműködésének és koo­perációjának fejlesztését népeink javára, a nemzetközi enyhülés és megértés javára, az európai biztonság megszilárdítása és a világbéke megvédése javára. Ezekkel az érzelmekkel, amelye­ket az egész nép oszt, adom át a szót Charles de Gaulle tábornok úrnak, a Francia Köztársaság elnökének. Charles de Gaulle tábornok a­ kit a képviselők , és a meghívot­tak tapsa közepette a szónoki e­­melvényhez invitálnak, beszé­det mond. Charles de Gaulle tábornok hosszasan, megtapsolt beszéde után a Nagy Nemzetgyűlés elnö­ke köszönetet mondott a Fran­cia Köztársaság elnökének a nagy nemzetgyűlési ülésszak mun­kálatain való részvételéért. •­ De Gaulle elnöknek a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán tartott beszédét közvetítették a román és a francia rádió- és televízióál­lomások. (Agerpres) Szívélyes légkörben folynak a megbeszélések VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK, XXV. évfolyam, 7227. szám 1­4 oldal, ára 30 báni | Csütörtök, 1968 május 16 A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA ROMÁNIÁBAN Megkezdettek a megbeszélések Szerda reggel az Államtanács Palotájában megkezdődtek a meg­beszélések Nicolae Ceauşescu Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Char­les de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke között. A megbeszéléseken román rész­ről részt vett Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnö­ke, George Macovescu, a kül­ügyminiszter első helyettese és Constantin Fittan, Románia pá­rizsi nagykövete. Francia részről részt vett Mau­rice Couve de Murville külügy­miniszter és Jean Louis Pons, Franciaország bukaresti nagykö­vete. A meleg, szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen vélemény­­cserét folytattak a Románia és Franciaország közötti sokoldalú kapcsolatok stádiumáról és fejlő­déséről, a kapcsolatok bővítésé­nek kilátásairól különböző — gazdasági, tudományos, kulturális és más — területeken. Megálla­podtak abban is, hogy Vegyes Gazdasági Bizottságot létesítenek a két ország közötti gazdasági kooperálás fejlesztési lehetőségei­nek megvizsgálására. Charles de Gaulle-nak, a Francia Köztársaság elnökének beszéde Elnök úr! Képviselő hölgyek és urak! Az az ünnepélyes fogadtatás, amellyel az Önök Nagy Nemzet­gyűlése tisztel meg, erős fényt vet az országaink közötti kapcsola­tok alapelemeire, abban a moz­galmas helyzetben, amelyben­ ma egyrrészt a mi Európánk, más­részt az egész világ van. Valójában a francia-román kap­csolatok alapja, a történelem a­­lakulásától függetlenül, mindig a mély érdekközösség érzése,­és az örökre kötött barátság volt. S ez annak tulajdonítható, hogy egy, főként latinokkal, germán népek­kel és szlávokkal benépesült kon­tinensen mi, franciák, kezdettől fogva a Nyugat védelmezői va­gyunk, önök­ pedig ,,Románia!" Teh­át semmi sem természete­sebb, mint a szív szellemének és a népeink között rég meghonoso­dott cselekvésnek a kapcsolatai, amelyeknek értelmében az Önök régi fejedelemségei egykor ke­resték és megtalálták a királyi Franciaország segítségét, hogy megvédjék anyagi és szellemi lé­nyüket, majd pedig magukba szív­ták a nagy forradalmat lelkesí­tő szabadság, egyenlőség és test­vériség eszméit­, s végül, hogy fel­szabaduljanak és Alexandru Cu­­za idején egyesüljenek, támoga­tásra leltek III. Napóleon kormá­nyánál. Ugyanezek a kapcsolatok késztették az önök országát arra, hogy az első világháború idején a Francia Köztársaság oldalán harcoljon, és nehéz megpróbálta­tások árán részt vegyen a közös győzelemben; később azt is meg­érte, hogy államférfiak különösen Titulescu, az akkori Európa éle­tében elsőrangú szerepet töltsön be Párizs támogatásával. Ma u­gyanezek a kapcsolatok arra kész­tetik Romániát és Franciaorszá­got, hogy ismét egymás mellett álljanak és orvosolják a Reich kirobbantotta háború által kon­tinensünkön előállt zavarok kö­vetkezményeit, hogy orvosolják Európa Jaltán előidézett megosz­tottságát és véget vessenek a két tömb rendszerének. Természetesen, a két ország belső és külső viszonyai a lehető legkülönbözőbbek. Ezzel magya­rázható, hogy Önöknél és nálunk olyan a politikai és gazdasági be­rendezkedés, amely jelenleg nem hasonlít egymáshoz. De e külön­bözőségek ellenére, ugyanazok a célok lelkesítik népeinket, ame­lyek természetszerű és sok év­százados rokonsze­nvvel párosul­va, arra késztetik őket, hogy kö­zösen cselekedjenek. Mi, románok és franciák min­­denekelőtt önmagunk akarunk lenni, vagyis Eminescu szavai szerint: „Nemzeti állam és nem kozmopolita állam“. Ez nem je­lenti azt, hogy nem vagyunk haj­landók másokkal a földrajzi szom­szédság, a történelmi események és a gazdasági körülmények kí­nálta előnyökkel járó kapcsolato­kat létesíteni, vagy részt venni bizonyos nemzetközi kötelezett­ségvállalásokban, amelyek a vi­lág haladását vagy biztonságát szolgálják, vagy azt remélni, hogy egy szép napon, közmegegyezés alapján, az emberiség eljut egy olyan rendezéshez, amelyben min­denki számára biztosítják az igaz­ságot és a békét. Ezt azonban az­zal a feltétellel, hogy, sorsunk, u­­tunk, politikánk urai legyünk. S ezt nemcsak abból az egyszerű okból akarjuk, hogy szeretünk gazdák lenni a magunk portáján, hanem azért is, mert úgy véljük, hogy a nemzetek azok, amelyek a maguk lelkével és testével vég­eredményben az egyetemes élet leküzdhetetlen elemeit és nélkü­lözhetetlen, rugóit alkotják. Hisszük ezt elsősorban a mi Európánkat illetően. Lényegében mi más volt kegyetlen gyötrelme­ink oka, mint az, hogy túl sok ál­lam, amely kételkedett önmagá­ban, hosszú ideig és külön-külön passzivitást tanúsított azzal szem­ben, aki azzal az igénnyel lépett fel, hogy uralkodjék felette? Ho­gyan eshetne meg, hogy holnap újabb katasztrófába sodorják, ha csak nem egy olyan konfliktus révén, amely a nemzeti szuvere­nitások szégyenletes feladása, kö­vetkeztében két nagyhatalom kö­zött robbanna ki, egy, a saját határaikon kívüli vonal mentén, amely kettészeli kontinensünket? Mit lehet tenni, hogy megszűnjön az a fenyegető és meddő helyzet, amelyben a szembenálló tömbök rendszere Európát tartja, ha a nyugat-, közép- és kelet-európai nemzetek nem hajlamosak az egy­más közötti enyhülésre, megér­tésre és­ kooperálásra, pedig csak ezek teszik lehetővé számára, hogy megoldja saját problémáit, különösen a német kérdést, hogy megszervezze biztonságát, hogy teljes egészében kifejlessze erő­forrásait és kapacitásait? Magá­tól értetődik, hogy a jelenlegi kö­rülmények oly nagyszabású meg­változása kizár bármilyen idegen uralmat kontinensünk népei fe­lett, maga után vonja azt, hogy mindegyik csak saját hangján szóljon és csak saját belátása sze­rint cselekedjék. Folytatás a 2. oldalon) A Nagy Nemzetgyűlés ülésszakának munkálatai Szerdán folytatta munká­ját a Nagy Nemzetgyűlés V. törvényhozási ciklusának­­ ülésszaka. A délutáni ülésen folytató­­dott a kisipari szövetkezetek megszervezésére és működé­sére vonatkozó törvényterve­zet vitája. Az általános vitában fel­szólaltak még a következő képviselők: Vasile Daju, a Temes megyei néptanács el­ső alelnöke és Dumitru Si­­mulescu, a Kisipari Szövet­kezetek Központi Szövetsé­gének alelnöke. A törvénytervezetet ezu­tán szakaszonként megvitat­ták és egészében szavazásra bocsátották. A Nagy Nemzet­gyűlés golyókkal való titkos szavazással jóváhagyta a kis­ipari szövetkezetek megszer­vezésére és működésére vo­natkozó törvényt. A plenáris ülés ezután be­fejeződött. Stefan Voitec elv­­társ, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a nyílt ülésszakok elvének meg­felelően az ülésszak munká­ja állandó bizottságokban folytatódik, s a plenáris ülé­sek újrakezdését idejében közlik majd a sajtóban. (Agerpres) Gheorghe Vasilichi elvtárs előterjesztése a kisipari szövetkezetek megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezetről A Román Kommunista Párt IX. kongresszusán hozott határo­zatoknak megfelelően a párt 1967 decemberi Országos Konfe­renciája széleskörű intézkedési programot fogadott el a nemzet­­gazdaság vezetésének és tervezé­sének tökéletesítésére egész tár­sadalmunk anyagi és szellemi ha­ladásának meggyorsítása céljából. Ezekkel az intézkedésekkel össz­hangban kijelöljük a szocialista gazdaságunk szerves részét képe­ző kisipari szövetkezetek tevé­kenységének fejlesztési és javítá­si kereteit olyképpen, hogy ez a termelő szektor is a többi nemzet­­gazdasági ág színvonalára emel­kedjék. Országunk kisipari szövetkeze­tei a szocialista gazdaság kereté­ben való csaknem húszéves fenn­állásuk alatt szüntelenül fejlőd­tek, hozzájárulva a szocialista tár­sadalom építésének művéhez. A kisipari szövetkezetek tagjai eredményes munkájukkal ebben az évben hat milliárd lej értékű termékmennyiséget valósítanak meg, vagyis kétszeresét az öt év­vel ezelőtt elért termelésüknek. „A kisipari szövetkezetek tevé­kenységükkel egyre nagyobb mér­tékben hozzájárulnak a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez a szolgáltatások terén, a piaci alap számára szükséges fogyasztási ja­vak változatos skálájának előál­lításához, egyes alkatrészek és géprészek és más termékek elő­állításához az állami vállalatok­kal való együttműködés kereté­ben, a népművészeti és iparmű­vészeti termelés fejlesztéséhez, bizonyos exporttermékek meg­valósításához“. Amint a párt Országos Kon­ferenciájának Irányelvei is rá­mutatnak, a kisipari szövetkeze­teknek, mint olyan különleges szövetkezeti rendszernek a fej­lesztése, amely egyes elté­rő sajátos vonásokat mutat a fogyasztási szövetkezetekkel és a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetekkel szemben, ah­hoz a megállapításhoz vezetett, hogy a szövetkezetek megszerve­zésére vonatkozó 1949. évi 133. számú törvényerejű rendelet már nem felel meg a jelenlegi sza­kasznak és nem oldja meg a szö­vetkezeti rendszer gazdasági és szervezeti tevékenységével kap­csolatos összes problémákat. E­­miatt sok esetben részleges sza­bályozásra volt szükség. A kis­ipari szövetkezeteket olykor gé­piesen beillesztették az állami vállalatokra vonatkozó rendelke­zésekbe. A kisipari szövetkezeteknek az ország szocialista fejlesztése új szakaszának megfelelő szerepe és feladatai szükségessé teszik a kis­ipari szövetkezetek új szervezési törvényének kidolgozását, mint egy olyan alapvető szabályozó rendelkezést, amely megfelelő jo­gi keretet biztosít gazdasági tevé­kenysége megszervezésének, ter­vezésének és irányításának tö­kéletesítéséhez. (Folytatás a 2. oldalon) Petre Blajovics elvtárs előterjesztése a kisiparosok által saját műhelyekben folytatott szakmagyakorlásra vonatkozó törvénytervezethez A szocialista iparosítás folya­mata — mondotta az előadó — jó­tékony hatást gyakorolva egész társadalmunk sokoldalú fejlődé­sére, a szakképzett káderek je­lentős részét, beleértve a kisipa­rosokat is, azt állami szocialista szektor felé, valamint a kisipari szövetkezetek felé vonzotta, mint­hogy e szektorok lehetőséget nyúj­tottak számukra szakképesítésük tökéletesítésére és állandó jelle­gű jövedelmek elérésére. Ezen felül a szocialista szektor felé vonzották a kisiparosokat a­­zok az anyagi jogok is, amelyeket az alkalmazottak vagy a szövet­kezeti tagok élveznek; a munka­­képesség elvesztése vagy a nyug­díjkorhatár elérése esetére szóló anyagi biztosítás, családi pótlé­kok, fizetett pihenőszabadság, ü­­dülésre és gyógykezelésre való beutalás, valamint egyéb anyagi előnyök, amelyeket a szocialista szervezetek biztosítanak. Kétségtelen, hogy a saját mű­hellyel rendelkező jelentős számú kisiparosnak az állami ipar egysé­gei felé orientálódása vagy kisipa­ri szövetkezetekbe tömörülése po­zitív tény volt és hozzájárult a társadalmi munka termelékeny­ségének növekedéséhez. Ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogy az évek során lebecsül­ték a kisiparosok hozzájárulását a lakosság változatos árukkal és szolgáltatásokkal való ellátásához, ezek sokrétűvé tételéhez. A fent említett okok miatt a saját műhellyel rendelkező kisi­parosok száma jelentősen csök­kent. A dolgozók jövedelmének szün­telen növekedése, műveltségi fo­kuk emelkedése, új városok és munkásközpontok megjelenése, az ország közigazgatási-területi meg­szervezésének javításával kapcso­latos legutóbbi intézkedések al­kalmazása fokozza a lakosság szolgáltatások iránti szükségle­teit és azt az igényét, hogy egyre nagyobb választékban kiváló minőségű termékeket vásárolhas­son. Azt tapasztaljuk, hogy a lakos­ság egyre növekvő szükségleteihez viszonyítva a helyi ipari egységek és a kisipari szövetkezetek képte­lenek teljesen kielégíteni számos szolgáltatást, például a szabó, a cipész, a szűcs, az ács mesterség­ben, a mosodákban, épületjaví­­tásban, vízvezetékszerelésben, bú­tor-, rádió-, televízió-, hűtőszek­rény-, mosógépjavításban és más, háznál végrehajtott szolgáltatás­ban. Az említett egységek képte­lenek a kivánt mennyiségben és választékban előállítani háztartá­si cikkeket, főleg kis sorozatban gyártott cikkeket, képzőművészeti tárgyakat és hagyományosan ké­zimunkával előállított terméke­ket. Még komoly fogyatékosságok mutatkoznak a szolgáltatási háló­zat megszervezésében és területi elosztásában, ennek következté­ben a lakosoknak nagy távolságo­kat kell megtenniük a szolgálta­tási egységekig, olykor pedig so­káig kell várniuk, amíg ottho­nukban elvégzik a szükséges szol­gáltatást. A fentiekből kitűnik, hogy to­vább kell fejleszteni és javítani a közszükségleti cikkek termelését és a szolgáltatási tevékenységet mind a helyi ipar keretében, mind a szövetkezeti hálózatban. Ugyan­akkor olyan intézkedésekre van szükség, amelyek szabályozzák és ösztönzik a saját műhelyekben való szakmagyakorlást kisiparo­sok­ által, olyan szolgáltatások végrehajtásáért, vagy olyan javak termeléséért, amelyekre a városi és falusi lakosságnak szüksége van, kiegészítve ezzel a kisipari szövetkezetek és a helyiipar te­vékenységét. A fentiekre való tekintettel az előadó, a Minisztertanács meghi­ (Folytatás a 2. oldalon) * (Folytatás a 2. oldalon) TÖRVÉNY a kisiparosok általi szakmagyakorlásról saját műhelyekben A törvény értelmében szakmát folytathat saját műhelyben váro­son és falun egyaránt bárki, aki­nek megfelelő szakképzettsége van és iparengedéllyel rendelkezik. Megfelelő szakképzettséggel ren­delkeznek azok a személyek, akik­nek megvan a szükséges szakmai felkészültségük, bizonyos ideig az illető szakmában dolgoztak , és miután bizottság előtt vizsgáztak, kisiparoskönyvet kapnak. A Munkaügyi Minisztérium állapítja meg, hogy az előző be­kezdésben megjelölt személyek­nek mennyi időt kell a szakmá­ban dolgozniuk a kisiparoskönyv elnyeréséhez. Úgyszintén megfelelő szakkép­zettséggel rendelkeznek azok a személyek, akik közép- vagy fel­sőfokú műszaki szakképzésben részesültek, valamint azok, akik­nek az 1936 április 30-i szakkép­zési és szakmagyakorlási törvény alapján bocsátottak ki kisiparos­könyvet. A szakképzettséget a Munka­ügyi Minisztérium területi szer­vei által létesített vizsgáztató bi­zottságok állapítják meg. A mun­kaügyi Minisztérium területi szer­vei a bizottságok előtt elért ered­mények alapján kibocsátják a kisiparoskönyvet. A vizsgailletéket a Munkaügyi Minisztérium állapítja meg a pénzügyminisztérium véleménye­zése alapján. Az iparengedélyt a municipiu­­mok, városok, a Bukarest muni­­cipiumi kerületek, illetve az ah­hoz a közigazgatási-területi egy­séghez tartozó községek néptaná­csainak végrehajtó bizottsága bo­csátja ki, amelyben a kérelmező megnyitja műhelyét. Bizonyos kis­iparosi kategóriák számára az iparengedélyt a megyei néptaná­csok, illetve a Bukarest munici­­piumi néptanács végrehajtó bi­zottsága bocsátja ki. A saját műhellyel rendelkező kisiparosoknak joguk van az ipar­­engedélyben feltüntetett tevé­kenység tárgyának korlátai kö­zött termékeket előállítani, szol­gáltatásokat, munkálatokat végez­ni a lakosság kiszolgálására, jo­guk van eladni a termelt javakat, abban az esetben ha az engedély előirányozza ezt a jogot. Ezenkí­vül állami és szövetkezeti szocia­lista szervezetekkel kötött szerző­dések alapján termékeket állít­hatnak elő és munkálatokat, vé­gezhetnek saját anyagukból vagy a megrendelő anyagából. A saját műhellyel rendelkező kisiparosoknak segítséget nyújt­hatnak azok a családtagok, akik az iparengedélyben meg vannak nevezve. A kisiparosoknak joguk van tanoncokat kiképezni, s ezek rendelkeznek az összes jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a munkahelyen történő tanoncko­­dásra vonatkozó és a rájuk meg­felelően alkalmazott törvényes rendelkezések, valamint a tanonc­­szerződés előirányoz. A tanonc­­szerződésben fel kell tüntetni azt az időszakot is , amelynek folya­mán a kisiparosok műhelyeiben a tanoncéveket letöltöttek alkalma­zottként dolgozhatnak a tanonc­­kodás befejezése után ezekben a műhelyekben; ez az időszak nem haladhatja meg a 3 évet. A kis­iparosok mesterségük sajátossá­gához mérten 1—3 tanoncot ké­pezhetnek ki egyidejűleg műhe­lyükben. A kisiparosok által kiképzett tanoncokból lett alkalmazottak száma, akik a tanoncévek befeje­zése után tovább dolgoznak a mű­helyben, 1—3 lehet, a mesterség sajátosságának és a műhely nagy­ságának megfelelően. Az alkal­mazottak bérének megállapítása­kor a kisipari szövetkezetekben hasonló munkáknál alkalmazott javadalmazás elemeit kell alapul venni. A kisiparosok műhelyeiben dol­gozó tanoncok iskoláztatását a tanonckodásra vonatkozó törvé­nyes rendelkezésekben előirány­

Next