Szabad Szó, 1969. április-június (26. évfolyam, 7500-7576. szám)

1969-06-11 / 7560. szám

Ezekben a napokban itt, a Gépkocsijavító Vállalatban is a legtöbbet vitatott kérdés pártunk­­közelgő kongresszusának törté­nelmi jelentőségű dokumentu­mai. Fiatalok és idősebbek egy­aránt nagy érdeklőd­éssel olvas­sák, tanulmányozzák a Tézise­ket, az Irányelvek tervezetét. És egyszerű, keresetlen szavakkal fejezik ki őszinte, bizakodó vé­leményüket. — Az Irányelvek tervezetének közzététele, az egész néppel való megvitatása, újabb élő bizonyí­ték* arra, hogy mennyire szoros és szilárd kapcsolatok fűzik pár­tunkat a dolgozó néphez — ál­lapította meg Petre Corbuleanu, a vállalat pártbizottságának tit­kárhelyettese. — Maga az a tény,­­hogy a párt X. kongresszusának dokumentumait mindenki tanul­mányozhatja, szervezett­­ formá­ban megvitathatja, kifejezheti meglátásait és javaslatait, társa­dalmunk mélységes demokratiz­musát tükrözi, azt, hogy nálunk a széles néptömegek véleményé­nek figyelembevételével alakul ki a párt irányvonala az összes tevékenységi területen. — Az Irányelvekben nagysze­rű célkitűzéseket olvastam — folytatta a titkárhelyettes. — Engem és társaimat közvetlenül érint a szállításokra vonatkozó fejezet, melyben arról van szó, hogy a tehergépkocsi állomány több mint felét nagy tonnatar­­talmú D­esel-teherautók teszik majd ki. Ez a tény arra ösztönöz bennünket, hogy már most fel­készüljünk az újabb feladatok­ra. Eddig mi csak benzinmotoros teherautókat javítottunk. — Nemrégen még elég sok bírálat érte a vállalatot az oly­kor gyenge minőségű javítások­ért, valamint a tervlemaradá­sokért. Mi a helyzet ma? — Az már a múlté — véle­kedett Gheorghe Arpinte mester, az 1-es számú részleg vezetője. — Az id­ei első negyedévet már nyereséggel, pontosabban több mint 1 300 000 lej terven felüli jövedelemmel zártuk. Május hó­napban is ütemesen dolgoztunk, feladatainkat túlszárnyaltuk. Most, júniusban pedig, amikor már ismerjük a következő év­tized ragyogó távlatait, még szebb munkasikerek elérésére törekszünk. — Hogy sikerült mindezt el­érniük? — Kitartó, hosszú hónapok munkájával. Sok gonddal és ne­hézséggel kellett megküzdeni. A szakember­hiányt például csak részben sikerült megoldani. Ezen úgy segítettünk, hogy több, szá­munkra új szakmai tanfolyamot indítottunk be, így ma már nem ritka nálunk az olyan dolgozó, akinek két vagy három mester­sége van. Továbbra is probléma azonban a munkaerőhullámzás. Vannak még sajnos elég szép számban olyanok, akik „vándor­madárként“ állnak be munkába. — Ezzel kapcsolatosan nekem az a véleményem — mondotta Ónodi Sándor villanyszerelő —, hogy helyesen fektet pártunk egyre nagyobb hangsúlyt a szak­­képzettség, általában az oktatás színvonalának szüntelen emelé­sére. Hiszen képzett szakembe­rek nélkül nem lehet lépést tar­tani a mai műszaki haladással, nem lehet ésszerűen kihasználni a korszerű gépeket, berendezése­ket. Mint ismeretes a következő ötéves tervben jelentősen meg­növekedik a Diesel-teherautó park. Ezeknek a gépkocsiknak a javítását részben mi fogjuk majd elvégezni. Ehhez viszont még több szakemberre van szüksé­günk s mi magunknak is bővíte­nünk kell ismereteinket. Raffai György (Folytatás a 2 oldalon)­ ­ Gépkocsijavítók a holnapiGondolkodásra és cselekvésre feladatokra készen VIL­AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVI. évfolyam, 7560. szám , 4 oldal, ára 30 bari­g Szerda, 1969. június 11. serkentő, dokumentumok Van valami felemelő, mélyen emberi abban, ahogy a párt, országunk, népünk életének je­lentős eseményei előtt az egész közvélemény elé terjeszti to­vábbi fejlődésünk alapvonalai­nak terveit. Az ilyenkor nyil­vánosságra kerülő tervek, tézi­sek, dokumentumok maguk is hosszú, előkészítő munka, kol­lektív bölcsesség szülöttei. Meg­vitatásuk mégsem jelent azon­ban formai hozzájárulást, hiszen akármilyen körültekintően tör­ténik is e dokumentumok meg­szerkesztése, a nép véleménye, elképzelései, alkotó bírálata, problémafelvetése mindenkor lé­nyeges összetevője a végleges, törvénnyé váló határozatoknak. Pártunk tizedik kongresszusá­nak Irányelveiről — úgy hiszem — nem lehet általában beszélni vagy írni. E dokumentum sokré­tű mint maga a közelmúlt, jelen és jövő, amelyet tükröz, min­denkihez szól, aki ebben az épí­­tőteleppé vált országban, anya­giak vagy szellemiek terén alkot. Általános irányelveket és rész­letekig menő konkrét tennivaló­kat rögzít, hibákat fed fel és fel­vázolja orvoslásuk útját. Mérleg és program, újabb nagy lépés — milliók lépése — az igazán em­beri élet emelkedőjén. Meg­győződésem, hogy annak, aki szót kér ebben az országos­­meg­beszélésében, arra kell töreked­nie, hogy elsősorban a saját, leg­jobban ismert működési terüle­tének vonatkozásaival foglalkoz­zon. Én is ezt szeretném tenni. Természetes és magától érte­tődő, hogy gazdasági és szellemi fejlődésünk, szocialista építé­sünk útjait taglalva, az Irányel­vek nagy fi­gyelmet szentelnek a tudományos kutatás kérdéseinek. Ma már nem kell külön hangsú­lyozni, hogy a tudomány fejlő­dése, a kutatás eredményei szer­ves, nélkülözhetetlen részét ké­pezik mindennemű gazdasági, technikai, általában társadalmi fejlődésnek. Mindaz, amit az Irányelvek, a megfelelő fejezet­ben, a technikai-tudományos ha­ladás alapkérdéseiről megállapí­tanak, ezt az újat példázza. A tudománynak, mint egyre in­kább teljes értékű termelő erő­nek sokold­alú és erőteljes fej­lesztése, a hazai és külföldi tu­dományos eredmények gyors és operatív felhasználása anyagi termelésünk minden területén, ime az út, amelyen tovább kell mennünk. Különös jelentőségű annak hangsúlyozása, hogy — fejlődésünk jelenlegi szakaszá­ban — a termeléssel az ipar és mezőgazdaság anyagi, technikai bázisával közvetlen kapcsolat­ban álló tudományos kutatást kell mindenekelőtt, anyagiak és emberanyag szempontjából fej­leszteni és támogatni. Úgy vé­lem azonban, hogy ezzel kapcso­latban, az Irányelvek szellemé­ben hangsúlyoznunk kell, milyen figyelemre tarthatnak igényt, mégpedig joggal, a további tu­dományos fejlődés alapjait szol­gáló elméleti kutatások. Egy­részt, mert ezen kutatások kife­jezett háttérbe szorulása össze­egyeztethetetlen a tudomány e­­redményes fejlődésével, másrészt mert ezen a téren hazánk tudo­mányának is jelentős tradíciói és lehetőségei vannak. Az Irányelvek konkrétan fog­lalkoznak néhány olyan alapve­tő, megoldandó gazdasági prob­lémával, amelyek megoldásában a hazai tudományos kutatásnak fontos részt kell vállalnia. Ez a felsorolás természetszerűleg nem teljes. A dokumentumokban fog­lalt elgondolásból azonban nyil­vánvalóan következik egy egész sor­­ kutatási terület jelentősége, így például az orvosi biológiai kérdések, amelyeknek megoldása, elméleti és gyakorlati vonatko­zásban, hazánkban is elsőrendű fontosságú. Anyagi és szellemi életünk minden eredményének Dr. Sándor István, az Akadémia Temesvári Fejlődéstani Kutatóközpontjának osztályfőnöke Minél egyszerűbben és közvetlenebbül a községi állami szervek ha­tásköre, feladatköre ma nagyobb, mint bármikor azelőtt. Ez lehe­tővé teszi, hogy minél gyorsab­ban, egyszerűbben és közvetle­nebbül intézhessék el a lakosok kéréseit és általában a közügye­ket. S nem csak lehetővé teszi ezt, hanem egyenesen kötelessé­güké. Pártunk Központi Bizottsá­gának Tézisei joggal hangsúlyoz­zák, hogy a nagyobb feladatkör megköveteli a munkastílus és munkamódszerek tökéletesítését, az államapparátus operativitásá­nak és felelősségérzetének növe­lését, többek között az állam­polgárok kéréseinek, bejelenté­seinek és javaslatainak megoldá­sában, arra kötelezi a néptaná­csi szerveket, hogy készségesen és lelkiismeretesen szolgálják a dolgozók érdekeit. Nem okoz különösebb gondot a lakosok különböző ügyeinek gyors intézése akkor, ha a köz­séghez csak 2-3 falu — egymás­hoz közel fekvő falu — tarto­zik. De megyénk területén van­nak olyan községek is, melyek 8—10 falut fognak át, mint pél­dául Gátalja, Facsád, Ré­sás. Ezekben a nagy községekben is, a legtöbben megtalálták azért a módját, hogy operatívan intéz­zék a lakosok kéréseit, rendsze­rint úgy, hogy a hét előre meg­határozott napján a néptanácsi végrehajtó bizottság elnöke fo­gadóórát tart egy-egy faluban. — Mi ezt a napot és órát szigo­rúan betartjuk, — mondja Schmidt Gáspár, az újvári nép­tanácsi elnök. Már kevésbé szi­gorúan tartják be azt a gátaljai­­ak (néptanácsi elnök Drágán, Ion), aminek a következménye, hogy eléggé távol fekvő helységekből, például Perkoszováról, ez embe­rek kénytelenek apróbb ügyekért is belátogatni Gátaljára ... A kérések jó része különböző iratok, bizonyítványok kiállításá­ra vonatkozik. Igen egyszerűen, közvetlenül oldották meg ezek­nek a kéréseknek az elintézését Végváron, Újváron és máshol: a néptanácsi titkár természetesen nem járhat körbe az iratokkal a falvakon, viszont majdnem min­degyik néptanácson van egy-egy alkalmazott, aki a községhez tar­tozó falvakban lakik (esetleg ép­pen a néptanács elnöke az) s aki a reggel kért iratot estére már át is adhatja a kérelmezőnek ... Másik lehetőség: a nagyobb köz­ségszékhelyeken tartott hetipiac, vagy vásárok alkalmával, a piac­ra érkező lakosok egyben intéz­hessék el ügyes-bajos dolgaikat is. De ezt vajon hogyan tehették meg például május 23-án, Facsádon, amikor a délelőtt jó részében sem a néptanácsi elnök (Ursulescu Emanuel), sem pedig a titkár nem tartózkodott a néptanács székhá­zában? Pedig azon a napon elég­gé sokan keresték őket. Mi a következménye annak, ha nem intézik el helyben, gyorsan a kéréseket, panaszokat? Az ille­tők türelmetlenekké válnak — joggal — s aztán a megyei szer­vekhez fordulnak, jelentéktelen ügyekben is, amiket helyben le­hetett volna elintézni. Gátaljáról is, Facsádról is, bizony elég sok ilyen levél érkezik a megyei szervekhez, különösen ingatlan­­tulajdon ügyekben, aztán panasz­kodnak hibás adókivetés és ha­sonlók miatt. De még családi perpatvarok, társadalmi együtt­élést érintő esetek is eljutnak felsőbb szervekhez, pedig hát a helybeli néptanácsok mellett működő bíráskodási bizottságok, azok tagjai, igazán jobban kell ismerjék ezeket s igy igazságosan dönthetnek... Minél egyszerűbben, közvetle­nül, gyorsan és felelősségérzettel — ezt várják tehát a lakosok az állami szervektől, amikor Ura­lommal for­dulnak hozzájuk ké­réseikkel, bejelentéseikkel. Pataki Géza (Folytatás a 2 oldalon) A Politikai Könyvkiadó gondozásában megjelent: NICOLAE CEAUŞESCU: Beszéd a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán — 1969. JUNIUS 9 — A brosúra tömegpéldányszámban jelent meg. » Munkaközösségek táviratai pártunk vezetőségéhez Éppúgy, mint szerte az ország­ban, Temes megye kommunis­tái és egész lakossága rendkívü­li érdeklődéssel és teljes egyet­értéssel fogadta NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának a kom­munista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásán elhangzott beszédét, melyben kifejtette pár­tunk marxista-leninista állás­pontját a jelenkor kommunista és munkásmozgalmának alapve­tő kérdéseiben. Gyárakban, ü­­zemekben, intézményekben és falvakon egyaránt, a kommunis­ták, az összes dolgozók — romá­nok, magyarok, németek, szer­­bek és más nemzetiségűek — e­­rőteljesen kinyilvánították e­­gyöntetű helyeslésüket pártunk álláspontjával, melynek irányvo­nalait a Központi Bizottság folyó év május 21-i plenáris ülésén szabták meg, s mely következe­tes folytatása a párt eddigi poli­tikájának. S a kommunisták, a dolgozók munkaközösségei az RKP Központi Bizottságához, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárshoz intézett táviratok szá­zaiban is kifejezésre juttatták, hogy teljes mértékben támogat­ják pártunk bel- és külpolitiká­ját, amit azzal támasztanak alá, hogy az eddiginél is lendülete­sebben munkálkodnak a X. párt­­kongresszusra tett felajánlások maradéktalan teljesítéséért, a szocialista Románia felvirágzá­sáért. „Nicolae Ceauşescu elvtárs be­szédéből kiviláglik az a követke­zetesség, mely pártunk külpoliti­kai vonalát jellemzi“ — mutat rá például a temesvári Azur gyári kommunisták, munkások mér­nökök és technikusok távirata, majd így folytatja: — „Ez annak a tanújele, hogy pártunk a marxista-leninista tanítás szelle­mében hozzájárul a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységének erősítéséhez, az imperializmus elleni harc fokozá­sához, a béke és a haladás meg­honosításához az egész világon“. Népünk — a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség — egy­ségesen tömörül pártunk és ve­zetősége körül s igen magasra ér­tékeli annak bölcs tevékenysé­gét. A temesvári Matei Mik­ó színház kommunistái, egész mun­­kakollektívája, hangsúlyozzák táviratukban, hogy Ceauşescu elvtárs beszéde behatóan ele­mezte a jelenkor alapvető kérdé­seit, mégpedig magasfokú in­ternacionalista szellemtől, a marxizmus-leninizmus halhatat­lan tanításaitól áthatottan. „Ki­fejezzük lelkes csatlakozásunkat pártunk építő szellemű állás­pontjához, — hangzik tovább a távirat —, ahhoz, ahogyan az ön által, szeretett Nicolae Ceauşescu elvtárs, vezetett kül­döttség az RKP KB folyó év május 21-i plenáris ülésén ka­pott megbízatást teljesíti“. Amint azt a Temesvári Mechani­kai Üzemek kommunistáinak, e­­gész munkaközösségének, román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű dolgozóinak távira­ta kidomborítja, pártunknak a tanácskozáson is kifejtett politi­kája arra sarkallja a kollektívát, hogy egyre újabb munkagyőzel­me­ket érjenek el. „A Temesvári Mechanikai Üzemek kommu­nistái, alkalmazottai ezután még fokozottabb mértékben járulnak hozzá pártunk politikájának va­lóra váltásához, gazdasági felada­taik és a X. pártkongresszus tiszteletére tett vállalások telje­sítéséhez — hangoztatja a távi­rat — Az össztermelési tervet 1,5 millió lej értékben, az el­adott és bevételezett áruterme­lést 2,5 millió lejjel haladjuk túl, terven felül szállítunk 30 e­­melő és szállító gépet és más felszereléseket". Hasonló gondolatok és ér­zelmek hatják át a falvak kommunistáit, dolgozóit is. A gi­­rodai községi pártbizottság, a néptanács és a helybeli mező­­gazdasági termelőszövetkezet tagjainak távirata például biztosítja a párt vezetőségét. „Az egész néppel együtt községünk kommunistái, szö­vetkezeti tagjai és összes la­kosai, románok, magyarok, né­metek, s más nemzetiségűek, újabb sikerekkel fogadják a párt X. kongresszusát és hazánk fel­szabadulásának XXV. évfordu­lóját. Határtalanul bízunk or­szágunk arany­ jövőjében, melyet a kongresszusi Tézisek és a nem­zetgazdaságfejlesztési Irányelvek tervezete oly meggyőzően elénk tárnak. A táviratok meleg szavakban méltatják a Román Kommunista Párt arra irányuló törekvéseit, hogy továbbfejlessze kapcsolata­it az összes szocialista orszá­gokkal, erősítse a világ antiim­­perialista erőinek egységét; olyan feltételek megteremtéséért küzd pártunk, melyek biztosítják min­den egyes szocialista ország gyorsütemű előrehaladását, a szo­cializmus eszmei vonzerejének növekedéséért az egész világon. S a táviratok zárszavai biztosít­ják a Központi Bizottságot, sze­mélyesen Nicolae Ceauşescu elv­­társat, hogy a megye kommunis­tái és valamennyi dolgozója min­den erejükkel támogatják e tö­rekvéseket, melyek a kommunis­ta és munkásmozgalom egységé­nek erősítését, a béke­­ megvédé­sét, a világméretű társadalmi haladást s egyben a szocialista Románia felvirágzását szolgál­ják. A TEJES EGYETÉRTÉSBEN A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT ÁLLÁSPONTJÁVAL Internacionalista felelősségtudattal A temesvári Március 6 gyárban rendkívül nagy érdeklődést és elégtételt váltott ki min­den kommunistából és dolgozóból NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak a kommunista és mun­káspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán elhangzott nagy horderejű beszéde. A szocialista világrendszernek és napjaink bonyolult, egész nemzetközi helyzetének mélyreható, tudományos elemzése ez, melynek minden sorából a proletár internacionalizmusból fakadó nagy-nagy felelős­ségérzés csendül ki. Mert küldöttségünk attól a szenvedélyes vágytól áthatva munkálkodik most Moszkvában, hogy minél eredményesebben hoz­zájáruljon a tanácskozás sikeres elősegítéséhez, a kommunista és munkásmozgalomban fennálló nehézségek leküzdéséhez, a testvérpártok kap­csolatainak a marxista-leninista elvek szellemé­ben való normalizálásához és a szocialista világ­­rendszer erősödéséhez. Joggal mutatott rá pár­tunk főtitkára: „A szocialista világrendszer csakis egységesen vetheti latba minden erejét és anyagi, politikai és erkölcsi felsőbbrendűsé­gét a békéért és a haladásért vívott nemzetközi harcban. Ezért őrködni kell afölött, hogy a szocialista erők a kölcsönös kapcsolatokban szi­gorúan tiszteletben tartsák a marxizmus-leniniz­­mus, a szocialista internacionalizmus, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás elveit". Felelőséggel tartozunk a szocializmus ügye, az emberiség békéjének és civilizációjának sor­sa iránt! Olyan alapgondolat ez, mely — véle­ményem szerint — vörös fonalként húzódik vé­gig Nicolae Ceauşescu elvtárs rendkívül kon­struktív és tárgyilagos beszédében. S engem kü­lönösen megragadott ebből az is, hogy a kom­munista pártok közötti nézeteltéréseket, vitákat ne élezzék ki, s egyetlen testvérpártot se tá­madjanak, ítéljenek el. Munkaközösségünk mélységes elégtétellel fogadta pártunk főtitkárának tisztánlátó, tudo­mányos megalapozottságú beszédét. Ugyanakkor lelkesen, fokozott erőfeszítéssel dolgozunk azért, hogy a X. pártkongresszust és hazánk felszaba­dulásának negyedszázados évfordulóját kima­gasló munkasikerekkel köszöntsük. Elhatározá­sunknak, helytállásunknak meg is van az ered­ménye. Az elmúlt öt hónapban minden mutató­számot túlteljesítettünk. Arra meg külön gon­dot fordítunk, hogy a kongresszusi Irányelvek szellemében növeljük a jövedelmet, gazdaságo­sabban termeljünk. Annál inkább, mert a na­pokban a terven felüli megtakarításoknál és jö­vedelemnél egyaránt nehéz százezrekkel egészí­tettük ki az eredeti vállalásunkat. Meg vagyunk győződve arról, hogy terme­lési eredményeinkkel Románia Szocialista Köz­társaság gazdasági és erkölcsi erejét izmosítjuk. Tudatában vagyunk egyben annak is, hogy ha­zánk gyors ütemű­ fejlődése a szocialista világ­­rendszer erejét, életképességét segíti elő. Azt, hogy az antiimperialista harc, a béke ügyét, a szocializmus és a kommunizmus ügyét szolgál­juk mi is dolgos hétköznapi munkánkkal, újabb és újabb eredményeinkkel. Kiss János, a temesvári Március 6 vállalat igazgatója Az egységért - a békés építésért A kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs, az RKP KB főtitkára, az RKP kül­döttségének vezetője felszólalásában ismételten hitet tett pártunk internacionalista álláspontjá­ról, arról a felelősségről, amellyel a nemzetközi munkásmozgalom ügyéhez viszonyul, arról a fáradhatatlanságról, amellyel szóban és tettben küzd a kommunista és munkásmozgalom egysé­géért, a vitás kérdéseknek tárgyalások útján való megoldásáért, a világbéke megvédéséért Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde, amely­ben pártunk s egész népünk álláspontjának ad hangot, a nemzetközi helyzet sokoldalú marxista­­leninista elemzésén alapul, s amellett, hogy nyomatékosan felhívja a figyelmet a jelenkori imperializmus veszélyére, aláhúzza ugyanakkor a szocialista világrendszer egyre növekvő poli­tikai és gazdasági befolyását, amely csakis az egység körülményei között képes arra, hogy to­vább fejlődjön. Pártunk főtitkára kihangsúlyozza, hogy­­ A kommunista és munkáspártok kapcsolatainak normalizálásához csakis úgy teremthetjük meg a feltételeket, ha elvtársi vitát folytatunk, ha marxista-leninista álláspontról vizsgáljuk meg a véleménykülönbségeket és a nézeteltéréseket, ha saját népeink és a munkásosztály, a nemzet­közi kommunista mozgalom és a szocializmus világméretű ügye érdekeiből indulunk ki“. Íme, a Román Kommunista Párt konstruktív álláspont­ja, amely szem előtt tartja a nemzeti és nem­zetközi érdekeket, amely szemlélteti internacio­nalista hivatás tel­jesítését, fáradhatatlanságát a nemzetközi munkásmozgalom egységének meg­erősítése érdekében. A romák­ kommunisták, hazánk összes dol­gozói — így a nyerős MTSZ tagjai is — érzik, és tudják, hogy a magasztos országépítő cél­kitűzések valóra váltása csakis békés körülmé­nyek között lehetséges —, mint arra Ceauşescu elvtárs is rámutat — s elhatározott szándékuk, hogy ezen keresztül is hozzájárulnak a szocia­lista tábor erősítéséhez, nemzetközi tekintélyének növeléséhez. Az RKP KB alig néhány napja közzétett Tézisei és a X. pártkongresszus Irányelv-terveze­te olyan célkitűzéseket irányoznak elő, amelyek valóra váltása hazánkat a fejlett országok szín­vonalához közelítik. A szocialista Románia kommunistái, dol­gozói békés építőmunkára vágynak — falun és városon egyaránt Arra, hogy valóra váltsák és túlszárnyalják a X. kongresszus Irányelveit, hogy hazánk újabb lépést tegyen a szocializmus útján, a kommunizmus felé. Mi, nyerős kommu­nisták — románok, magyarok és németek — tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak akkor le­hetséges, hogyha az egész nemzetközi munkás­­osztály még szorosabbra fűzi sorait, az anti­imperialista harc, a szocializmus, a kommunizmus ügye általános érdekeit fölébe helyezik mindan­nak, ami pillanatnyilag­­különválasztja őket, s ezáltal egységesen viszik diadalra a szocializmus ügyét. Ez az RKP álláspontja, s mi, a párt tag­jai fenntartás nélkül egyetértünk ezzel. Demeter József, a nyerős MTSZ elnöke

Next