Szabad Szó, 1970. október-december (27. évfolyam, 7963-8041. szám)

1970-10-01 / 7963. szám

Főiskolás fokon A második becsengetés hang­zik el ebben a tanévben. A második, amely ifjúságunk szellemi életének áramkörét a legfelsőbb­ fokú erőforrásba kap­csolja. Október elsején­­az 1970-1971-es egyetemi tanévet köszöntjük. Újraindulást. Folytatást. Kez­detet. Temesváron 14 000 főiskolai hallgató foglalja el helyét azok­ban a korszerű tudományos .,mű­helyekben“, ahol hivatott tudo­mányos szakemberek, tanárok i­­rányításával egy, a társadalmi é­­letünk szempontjából döntő fon­tosságú szakma elsajátításának, s az ennek megfelelő szerepkör, hi­vatás vállalásának oktató­neveik folyamatában­ vesznek részt. Mérnökök, orvosok, agronómu­­sok, tanárok és ifjú kutatók for­málásának, tovább­vezetésének nagy folyamata indul újra ebben a tanévben is. Az az évről évre tökéletesedő gépezet, amely nél­­kül a haladás elképzelhetetlen. Ezek­­el az ország más főiskolái biztosították azt, hogy társadalmi­­gazdasági életünk legfontosabb ütőereinél hozzáértő szakembe­rek töltsék be a képzettségüknek megfelelő tisztséget, s hogy a román oktatás történetében az u­­tóbbi évek döntő jelentőségű mi­nőségi ugráshoz vezessenek. • Csupán Temes megyében 12­00 egyetemi végzettséggel rendelke­­ző szakember, értelmiségi tant hozzá nap mint nap az an­yag­­termelő folyamathoz, a megye gazdasági-társadalmi és szeb­eai eretéhes­, s ezáltal az egész ország fejlődésének elősegítéséhez. Köz­tük, fontos helyet és szerepeit foglalnak el a tanárok. A ntkr­­egy 6400 tanerő közül, jelentős száma a községi és falusi isko­­lákban teljesíti hivatását, elős­gítve ezáltal is az egész népük felemeléséért, műveltségének o­­kozásáért folytatott törekvések e­­redményes véghezvitelét. Ha ar­­ra gondolunk, hogy viszonyig fiatal értelmiségünk — számt­­tevő hányada ugyanis szocialita rendszerünkben szerzett szóké­­pesítést— aktívan hozzájárul az országszerte kiteljesedő szellm­i mozgalomhoz, hogy az a csalán megyénkben alkalmazott tankok 44 százalékát kitevő csoport,­a­­melynek tagjai a falvak és köze­gek szellemi életének, tudatúla­­gának alakításán fáradozik, a le­­hetőségek és távlatok megre­kednek. Az iskola szolgálói fel­­lett, megyénkben több mint n­ap orvos és 1000 agronómus fejt ki eredményes tevékenységet közé­­geinkben és falvainkban. S e a végcél, ez a felső­fokú oktatás­­ban folyó oktató-nevelő folyttas eredményeinek valóságos tv-e. Erre készülnek, s tudatosan e-e, csakis erre kell készülniük aok­­nak a fiatal szakembereknek is, akik most, október elsején az új egyetemi tanév főiskolás-gerá­­cióját alkotják. Az egyetemi becsengetés nig­­hitt pillanataiban, a korszerű tt-termek, gazdag könyvtárak, szak­laboratóriumit birtokba­ vételekor ennek a tartalmában és formá­jában egyaránt felsőbbfokú okta­tási­ folyamatnak az értelmére, létézik meghatározó elemeire, szükségszerűségére is kell gondol­ni. Ez a társadalmi igény, amely minden fejlett gazdasággal és tu­dományos élettel rendelkező or­szágban fennáll, bővítette, tökéle­tesítette hazánkbann is az egyete­mi oktatás formáit.­­A temesvári Politechnikai In­tézet, országunk egyik legértéke­sebb és legsokoldalúbb műszaki főiskolája fennállásának félévszá­zados évfordulóját ünnepli ebben az évben. Jó alkalom ez a szám­vetésre, az eddigi munka eredmé­nyeinek és hiányosságainak fel-­s mérésére, s a­ tovább lépéshez­­ szükséges távlatok felvázolására. Az ötven éves intézet év­fordul­ó­­j­­át új fakultás avatásával teszi­­ emlékezetessé. Az idei tanévtől ismét újabb műszaki képzésterü­­­­lettel, a műépítészet fakultással­­ gazdagodott. Tovább tökéletese­dett az elektrotechnikai fakultás­­ szakágainak elkülönítése az al­kalmazott elektronika évfolyam beindításával. Utak, lehetőségek, amelyek az intézet fiatalságát, korszerű igényeinkhez való alkal­mazkodását, s ezáltal állandó fej­lődését jelzik. (Folytatás a 2. oldalon) Pongrác? P. Mária 101­­6-:­ Újra együtt... VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXVII. évfolyam, 7963. szám. m 4 oldal, ára 30 bani ■ . Csütörtök, 1970. október 1. as Románia Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttsége Kairóba utazott Szerdán Kairóba utazott Romá­nia Szocialista Köztársaság párt­os­ állami küldöttsége, hogy részt vegyen Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnö­ke, az Arab Szocialista Unió el­nöke temetésén. , A küldöttséget Ion Gheorghe Maurer elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó­ Elnökségének tagja, Románia Szo­cialista­ Köztársaság­i Miniszterta­nácsának elnöke vezeti. A dele­gációban részt vesz Dumitru Po­­pescu elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, George Macovescu elv­társ, az RKP tagja, első helyettes külügyminiszter és Titus Sinu, Románia Szocialista Köztársaság kairói nagykövete. Az elutazó küldöttséget a kö­vetkező elvtársak búcsúztatták a Baneasa-repülőtéren: Gheorghe Rádulescu, Ilie Verdeţ, Emil Dra­­ganescu, Fazekas János, Leonte Răutu, Iosif Banc, Vasile Patili­­neţ, Mihai Marinescu, Ion Păţan, Petru Burlacu helyettes külügy­miniszter. Ott volt Ibrahim Yossri, az E­­gyesült Arab Köztársaság buka­resti ideiglenes ügyvivője. ★ ★ .Délben a küldöttség megérke­zett Kairóba. Fogadására megje­lent Anwar El Szadatnak, az EAK ideiglenes elnökének több képvi­selője és az EAK más hivatalos személyei. (Agerpres) Dózsa születésének 500. évfordulóján Dózsa György, az­ 1514-i paraszt­­felkelés vezetője születésének 500. évfordulója alkalmából a fővárosi Szakszervezeti Színházban szerda este emlékgyűlést rendezett a Társadalom- és Politikai Tudo­mányok Akadémiája és a Romá­niai Magyar Nemzetiségű Dolgo­zók Tanácsa. A gyűlésen részt vett Fazekas János, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Miniszter­­tanács alelnöke, Miron Constan­­tinescu, a Társadalom és Politikai Tudományok Akadémiájának el­nöke, Péterfi István akadémikus, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke, az Államta­nács alelnöke, Pompiliu Macovei, a Művelődés és Mű­vészetügyi Ál­lami Bizottság elnöke, Mircea Ma­lija oktatásügyi miniszter, Şerban Ţiţeica, Románia Szocialista Köz­társaság Akadémiájának alelnö­ke, Anton Breitenhofer, a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsá­nak alelnöke, Iosif Valter, a KISZ KB titkára, Dan Marţian az RKP Bukarest municipium­ bizottságának titkára, az RKI Központi Bizottságának több tag­ja: akadémikusok, egyetemi tan­erők, tudományos, művészeti és kulturális személyiségek, katonák, fővárosi nagy­vállalatok munka­­közösségeinek képviselői, más dolgozók. A gyűlést Roman Moldovan, a Társadalom- és Politikai Tudo­m­ányok Akadémiájának alelnöke nyitotta meg. Kiemelte annak a hősi harcnak — az erdélyi romá­nok, magyarok és többi nemzeti­ség közös története dicsőséges e­­poszának — a jelentőségét, ame­­ly­et a Dózsa György vezette pa­rasztság 1514-ben a szabadságért és a társadalmi igazságért vívott a feudális elnyomás ellen. a fővárosban Beszédet tartott Miron Constan­­tinescu egyetemi tanár, aki töb­bek között ezeket mondotta: Dózsa György alakja a történe­lemben elválaszthatatlanul össze­forrt a paraszttömegek harcával, azzal a szereppel, amelyet az eu­rópai középkor elnyomott lakos­sága egyik legnagyobb felkelésé­nek — az 1514-es magyarországi és erdélyi parasztháborúnak — vezetésében töltött be. Az éveket, amelyekben Dózsa György sze­mélyisége kiformálódott és jelen­tős katonai vezetőként kitűnt, a magyarországi és erdélyi feudális rendszer — akárcsak tágabb eu­rópai viszonylatban is — ellent­mondásainak erős kiéleződése, valamint az otomán birodalom offenzívájában jelentkező külső veszély gyors növekedése jelle­mezte. Az előadó a továbbiakban rámutatott, hogy a belső ellent­mondások erős kiéleződése köze­pette a fenyegető külső veszély súlyosságáról tanúskodó 1512— 1513. évi török betörések nyomán a legfőbb társadalmi erők köré­ben egyre inkább tért hódított e veszély elhárításának gondolata. A nemesség, amely m­itsem törő­dött az otomán elleni védekezések követelményeivel, megrémült az egybesereglett tömegektől és at­tól tartott, hogy földbirtokaikat­­ nem lesz ki megművelje. Ezért vad erőszakhoz folyamodott, hogy meggátolja a jobbágyok eltávozá­sát, s hogy elfogja és visszahozza a birtokokra az eltávozottakat. Ez a magatartás felháborította a parasztságot és a nagy tömegeket: az otománok elleni harcra egybe­­gyült sereg, parancsnokával, Dó­zsa Györggyel az élen, a nemes­ség ellen fordult.­(Folytatás a 3. oldalon) AZ ÁLLAMTANÁCS RATIFIKÁLTA A ROMÁN-SZOVJET SZERZŐDÉST NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs TISZTELT ELVTÁRSAK! A Románia Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között nemrég megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek az Államtanács által történt ratifikálása jelen­tős mozzanat és megfelel népünk törekvéseinek és óhajának. E szerződésnek Bukarestben történt aláírá­sa jelentős esemény a Románia és a Szovjet­unió közötti sokoldalú együttműködési kapcso­latok felfelé ívelő fejlődésében, a román-szov­jet barátság erősítésében. A marxizmus-le­­ninizmus és a proletár internacionalizmus elvei­re alapozott jelenlegi szerződés, a mai feltételek között aktualizálva a régi szerződés előírásait — azét, amely a Románia és a Szovjetunió közöt­ti gyümölcsöző szövetségi és baráti kapcsola­tok tartós alapja volt —20 éves hosszú idő­szakra állapítja meg a két ország közötti sokol­dalú együttműködés keretét a teljes jogegyen­lőség, a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a testvéri kölcsönös segélynyújtás és a kölcsönös előny szellemében. A román-szovjet barátsági szerződés a két nép közötti barátság és szolidaritás hosszas ha­gyományain alapszik — azon a barátságon, a­­mely megszilárdult a fasizmus elleni közös harcban és magasabb szintre emelkedett a szo­cializmus és a kommunizmus építésének körül­ményei között; azok a tartós kapcsolatok, a­­melyek bennünket egyesítenek, hatalmas erőfor­rásokra találnak a társadalmi rendszer, az alap­vető törekvések és a két országot lelkesítő ma­gas rendű célkitűzések közösségében. A szerződés egyben széles távlatokat nyit a jövőben, kedvező keretet teremt a kölcsönösen előnyös gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés, a termelésben és más területe­ken való kooperálás fokozására és erősítésére Románia és a Szovjetunió között. Országainknak a társadalom műszaki-anya­gi alapja fejlesztésében, a tudomány és a kul­túra felvirágoztatásában elért eredményei meg­teremtik a cserék bővítésének és változatossá tételének, a minden területre kiterjedő együtt­működésnek és kooperálásnak rendkívül ked­vező feltételeit. A szerződés leszögezi mindkét állam azon elhatározását, hogy továbbra is a szocialista ál­lamok egységének és összeforrottságának erősí­tésén munkálkodjék, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ez a fő forrása a szocialista vi­lágrendszer erejének és legyőzhetetlenségének. A szerződés előírásai kifejezésre juttatják egy­ben Románia és a Szovjetunió azon elhatározá­sát, hogy következetesen érvényesítsék a nem­zetközi életben a békés egymás mellett élés­t.­1970. szeptember 30-án a Köz­­társasági Palotában ülést tartott az Államtanács Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az Államtanács elnö­kének elnökletével. Az Államtanács tagjain kívül az ülésen részt vett Ion Gheorghe Maurer elvtárs, a Minisztertanács elnöke, miniszterek, a Nagy Nem­zetgyűlés egyes állandó bizottsá­gainak elnökei, a sajtó képvise­lői. Ion Gheorghe Maurer elvtárs elfogadás végett előterjesztette a Románia Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége közötti bar­át­­sági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés rati­fikálásáról szóló törvényerejű ren­delet tervezetét. Az Államtanács megbízásából a törvényerejű rendelet terveze­tét előzőleg megvizsgálta a Nagy Nemzetgyűlés külpolitikai, hon­védelmi és jogügyi bizottsága ,és kedvezően véleményezte azt, ja­vasolva, elfogadását. A szerződés ratifikálásával kap­csolatos vitában felszólaltak a következő elvtársak: Constantin Daicoviciu, Ion Spătărelu, Király Károly, Aurel Bozgan, Ion Contan és Takács Lajos. Kifejezték teljes egyetértésüket a szerződés ratifi­kálásával és azt a két nép kö­zötti barátság és együttműködés további erősítéséhez, a szocializ­mus, a béke és a nemzetközi e­­gyüttműködéshez való jelentős hozzájárulásnak minősítették. Az Államtanács ezután egyhan­gúlag elfogadta a szerződés rati­fikálásáról szóló törvényerejű ren­deletet. A ratifikálás után beszédet mondott NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs, beszéde fitikáját, hogy kitartóan küzdjenek egy új vi­lágháború elhárításáért, a mai emberiség előtt álló nagy problémák tárgyalások útján tör­ténő, békés megoldásáért, a népek békéjének megóvásáért. A két ország politikájának egyik, a szerző­désben foglalt fő célkitűzése harcolni az euró­pai légkör javításáért, az európai biztonság megvalósításáért, valamint azért, hogy a törté­nelem folyamán olyan fájdalmas megpróbálta­tásokat átélt kontinensünk népeinek életében a béke és a bizalom, a nemzetek közötti ba­rátság és az együttműködés légköre honosodjék meg.Az általános és teljes leszerelésért küzdve, Románia és a Szovjetunió kifejezi egyben azt az elhatározását is, hogy tiszteletben tartja a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeket; a szerződést mindaddig szükségesnek tartjuk, amíg fennáll az észak-atlanti paktum. Az országunk és a Szovjetunió közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés megkötése és ratifikálása, a román-szovjet szolidaritás, szövetség és barát­ság szüntelen erősítése központi helyet foglal el a szocialista Románia állampolitikájában, szerves része annak az internacionalista tevé­kenységnek, amelyet pártunk és kormányunk folytat a testvéri együttműködési kapcsolatok fejlesztéséért az összes szocialista országokkal, az egész szocialista világrendszer erejének és egységének további növeléséért. Pártunk és né­pünk ilyképpen egyik legfőbb nemzetközi köte­lezettségét teljesíti, hozzájárul a szocializmus és a béke általános ügyéhez a világon. A békés egymás mellett élés elveihez híven, Románia egyben azon munkálkodik, hogy bő­vítse együttműködési kapcsolatait a világ ösz­­szes államaival — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül —, a nemzetközi enyhülés ér­dekében. A többi békeszerető néppel együtt harco­lunk az agresszív imperialista politika meg­hiúsításáért, az erőszak­­és a diktátum alkalma­zásának megszüntetéséért a nemzetközi élet­ben, az államok életébe való bármilyen i­­degen beavatkozás ellen, minden nép azon szent jogának tiszteletben tartásáért, hogy ma­ga döntsön sorsáról, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, az összes nemzetek jogegyenlősé­­ge elveinek meghonosításáért az országok kö­zötti kapcsolatokban. Véleményem szerint a román-szovjet szer­ződésnek egyöntetű ratifikálása Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsa által, min­denben megfelel népünk érdekeinek, a Románia és a Szovjetunió közötti, a szomszédos népeink közötti barátság és szövetség erősítése érdekei­nek, a szocializmus és a béke általános ügyének a világon. Ion Gheorghe Maurer elvtárs beszéde TISZTELT ELNÖK ELVTÁRSI ELVTÁRSAK! Románia Szocialista Köztársa­ság kormánya az Államtanács elé terjeszti elfogadás végett a Ro­mánia Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége közötti, barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés ratifikálá­sára vonatkozó törvényerejű ren­delet tervezetét. A szerződés, amelyet 1970. jú­lius 7-én írtak alá a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének országunkban tett látogatása ide­jén, nagy horderejű dokumen­tum. A szerződés tükrözi a két szomszédos szocialista ország kö­zötti kapcsolatok jelenlegi stádiu­mát, s ugyanakkor kifejezésre juttatja azt az akaratukat, hogy a jövőben is erősítsék a szocia­lista internacionalizmus szellemé­ben a román és a szovjet népek közötti barátságot és szövetséget, s fejlesszék a Románia és a Szov­jetunió közötti sokoldalú együtt­működést,­­ a szuverenitás és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása, a jogegyenlőség és a bel­ügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök alapján, mind­két nép érdekében, a szocializ­mus, a béke és a nemzetközi e-e­gyüttműködés ügye érdekében. A szerződés újra leszögezi a magas szerződő feleknek azt az elhatározását is, hogy hozzájárul­janak a szocialista országok egy­ségének megszilárdításához, hogy fejlesszék az együttműködést va­lamennyi állammal, függetlenül társadalmi rendszerétől, hogy Eu­rópa és az egész világ biztonsá­gának megvalósításán munkál­kodjanak. Minthogy úgy vélem, hogy a Románia és a Szovjetunió közötti barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés előírásai mindenben megfelelnek pártunk és államunk külpolitiká­ja alapelveinek, a román nép a­­lapvető érdekeinek, s a vállalt kötelezettségek nincsenek ellen­tétben az érvényben levő nemzet­közi szerződésekkel, javasolom a ratifikálására vonatkozó tör­vényerejű rendelet tervezetének elfogadását. A Nagy Nemzetgyűlés külpoli­tikai, honvédelmi és jogügyi bi­zottságai megvizsgálták és kedve­zően véleményezték a törvény­erejű rendelet tervezetét. Ugyancsak ma ratifikálja a román-szovjet szerződést a Szov­jetunió Legfelsőbb Szovjetjének Elnöksége is. (Folytatás a 3. oldalon) alapozzuk meg a jövő évi árpa- és fiúzafenest A Lovrini Mezőgazdasági Kísérleti Állomás, a Temes Megyei Mezőgazda­­­­sági Igazgatóság és az Állami Mezőgazdasági Vállalatok Megyei­­ Felügyelőségének ajánlásai az őszi talajművelésre és a szalmásgabonák vetésére Megyénk állami mezőgazdasági vállalatai és termelőszövetkezetei az RKP X. kongresszusának Irányelvei szellemében következő ötéves tervünk időszakában je­lentős mértékben növelik a ga­bonatermelést. Az AMV-ek és az MTSZ-ek az 1971—1975-ös ötéves t­erv első esztendejében 2500, illet­ve 2300 kiló hektáronkénti átla­gos búzatermés eléréséi irányoz­zák elő. Szerte a megyében egyre na­gyobb méretekben bontakozik ki az őszi kampány. Az eddigi ered­mények azonban nincsenek össz­hangban a lehetőségekkel és a követelményekkel. Különösen a napraforgó- és a kukorica-betaka­rításban, valamint a terület fel­szabadításában és a vetőszántás­­ban, tárcsázásban észlelhető szá­mottevő lemaradás. Ebben az időszakban, amikor a jövő évi árpa- és búzatermést alapozzák meg a falvak dolgozói, arra van szükség, hogy a AMV-ek és MGV-ék adminisztratív bizottsá­gai és az MTSZ-ek vezető taná­csai, a pártszervezetek irányításá­val, az összes erőket az őszi ár­pa vetésének befejezésére, a búza előveteményének betakarítására, a magágykészítésre és a vetőmag­­beszerzésre mozgósítsák. Rövide­sen az egész megyében megkez­dik a búza vetését. Mindenhol a­­laposan fel kell készülni rá. Megyénkben az őszi árpa ter­mesztésére is jó lehetőségek van­nak. Eddig mindössze 35 száza­lékra teljesítették a vetési ter­vet a mezőgazdasági egységek. E­­zekben a napokban úgy kell dol­gozni, hogy a Csanád 345 és az intensiv­­ fajta árpa vetését a hét végéig be lehessen fejezni. Alap­­feltétele ez annak, hogy a veté­sek megerősödve, bokrosodva ke­rüljenek a télbe. A búza nagy részét napraforgó, cukorrépa és kukorica után ter­mesztik megyénkben. A vetőszán­tás üteme azonban nem kielégí­tő. Az előirányzott területnek csupán 65 százalékát szántották fel a traktorosok. Ez elsősorban az említett kapásnövények lassú betakarításának tudható be, vala­mint annak, hogy a földművesek nem szabadítják fel idejében a területet. A helyzeten lehet és kell változtatni. Úgy kell megszer­vezni a munkát az MTSZ-ekben és az ÁMV-ekben, hogy a gépke­zelők és a téesz-tagok a kapásnö­vényeket­ ezen a héten betakarít­hassák. Az ÁMV-ek főtechnológusai és az MTSZ-ek főmérnökei rendsze­resen kövessék figyelemmel a kapásnövények érési folyamatát, esetenként módosítsák a vetési tervet. Ott ahol a kukorica még nem érett be, búzát azokon a parcellákon is lehet vetni, ame­lyeken három éven át búzát ter­mesztettek. Olyan táblákat kell kijelölni, amelyek nem gyomosak és a kártevők, kórokozók nem szaporodnak el, s ahol a trakto­rosok a nyáron jó minőségű szán­tást végeztek. Ezeket a területeket különösen nagy gonddal kell meg­művelni és csak akkor ajánlatos bevetni, ha a hosszú tenyészide­jű kukorica után nincs lehetőség idejében szántani, jó magágyat készíteni. a talaj előkészítése HOSSZÚ TENYÉSZIDEJŰ nö­vények UTÁN. Itt-ott a szán­tás a szárazság és a hideg követ­keztében eléggé rögös. Úgy dol­gozzanak tehát a traktorosok e­­zekben a napokban, hogy az eke ne hozzon felszínre rögöket. A­­jánlatos csoportokban üzemeltetni az erőgépeket és a szántást még tárcsázni. Általános érvényű sza­bály: a szántással egyidőben bo­­ronálunk. Ily módon lehetőség kí­nálkozik a talajnedvesség meg­őrzésére, jó m­inőségű magágy készítésére. A száraz talajt tárcsá­zás után gyűrűshengerrel ajánla­tos megművelni. A szakemberek, egységvezetők mindenhol őrköd­jenek azon, hogy a traktorosok csakis kifogástalan minőségű magágyat készítsenek. A nyári szántást vetés előtt újból megtár­­csázzuk (8—10 cm mélyen) s így a gyomnövényeket megsemmisít­jük. Ebben az időszakban az egysé­gek jelentős mennyiségű műtrá­gyát kaptak, amelyet teljes egé­szében a búzahozam növelésére kell felhasználni. A szuperfoszfá­tot — 300—400 kg/ha — a mag­­ágyelőkészítéssel egyidőben kell a talajba juttatni. Az előirányzott ammóniumnitrát felét — a meny­­nyiséget az elővetemény és a ta­laj minősége határozza meg — ugyancsak a vetés előtti utolsó tárcsázáskor juttatják a talajba. Ahol nem­ használtak műtrágyát, hektáronként 20 tonna istállótrá­­gyával javítsák fel a területet. A VETŐMAG BIZTOSÍTÁSA. Az idei időjárási viszonyok ked­vezőtlenül hatottak a vetőmag minőségére. Az egységek nagy többségében ki kellett cserélni a magot. A begyűjtő központokban biztosították a vetésre alkalmas, rajonált búzafajtákat. Az egysé­gek vezető- és adminisztrációs tanácsai tegyenek meg minden intézkedést annak érdekében, hogy legkésőbb október 5-ig, át­vegyék és megfelelő körülmények között tárolják az egész vetőmag­­szükségletet. Hogy a jövőben el­kerüljük a természeti körülmé­nyek esetleges meglepetéseit, min­den egységben szervezzék meg és készítsék elő a magtermesztő par­cellákat. A szakemberek­­különös körültekintéssel, gonddal foglal­kozzanak e parcellák trágyázásá­val és kijelölésével, hogy magas biológiai értékű, tiszta vetőmagot

Next