Szabad Szó, 1971. április-június (28. évfolyam, 8117-8194. szám)
1971-05-08 / 8149. szám
2. oldal NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs előadói beszéde (Folytatás az első oldalról) I I. A XIX. századot nagy nemzeti és társadalmi felszabadulási mozgalmak jellemezték. Az 1821-es felkelés, az 1848-as forradalom, a fejedelemségek 1859 évi egyesülése, az 1877-es függetlenségi háború sorsdöntő mozzanat országunk történetében. Ugyanakkor ezek az események jelezték, hogy országunk rátért a kapitalista fejlődés útjára, és hogy a történelem színterén a burzsoáziával egyidőben megjelent a munkásosztály is. A múlt század második felében, különösen a román nemzeti állam 1859-ben történt megalakulása után, Románia erőteljes kapitalista fejlődésen ment át. Az a sajátos helyzet, amelyet az ottomán birodalomtól való függőség és az idézett elő, hogy a külföldi tőke már akkoriban behatolt az ország gazdaságába, rendkívül nehéz körülmények közé juttatta a dolgozókat. Ilyen keretek között már az 1860— 1870-es időszakban kezdtek megalakulni a munkás szervezetek. Meg kell jegyeznem, hogy az első munkáskörök létrejöttét, a szocialista eszmék romániai elterjedésének kezdetét ösztönözték azok a kapcsolatok, amelyeket román harcosok tartottak fenn a tudományos szocializmus megteremtőivel — Marx-szal és Engels-szel. 1888-ban Engels Ion Nădejde szocialista harcoshoz intézett levelében kifejezte nagy megelégedését afölött, hogy a romániai szocialisták programjukban a marxista elmélet alapelveit alkalmazzák. A munkásmozgalom fejlődése és a tudományos szocializmus eszméinek elterjedése nyomán 1893-ban megalakult a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja. Noha csak hat évig működött, mert egyes vezetők átálltak a burzsoázia oldalára, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja rendkívüli mozzanatot jelentett a proletariátus politikai harcában. A szakszervezeti mozgalom országos méretű megszervezése 1906-ban és a Szocialista Párt helyreállítása 1910-ben tükrözte a romániai munkásosztály politikai érettségét, azt, hogy egyre jelentősebb szerepet vívott ki az ország életében. A romániai munkásmozgalom továbbra is kapcsolatot tartott fenn más országok forradalmi mozgalmával, segített Oroszországba szállítani a nyugati orosz emigráció által nyomtatott irodalmat — beleértve a lenini Iszkrát is —, kinyilvánította aktív szolidaritását az orosz proletariátusnak a cárizmus elleni 1905-ös harcával, többek között segítséget nyújtott a Potyemkin cirkáló forradalmi legénységének, amely — mint ismeretes — politikai menedékjogot kapott Romániában. A román szocialista harcosoknak közvetlen kapcsolataik voltak V. I. Leninnel. Az első imperialista világháborút megelőző években, valamint e háború idején a munkás- és szocialista mozgalom határozottan fellépett a háború ellen, részt vett a háborúellenes nemzetközi értekezleteken és nagy tömegtüntetéseket szervezett az országban. A háború befejezése és az egységes nemzeti állam megteremtése után, Románia fejlődésének új szakaszába lépett, ugyanakkor a munkás- és szocialista mozgalom új dimenziókat kapott. Századunk második évtizedének végén az országban számos társadalmi és nemzeti ellentét halmozódott fel, s ez mélyreható változásokat követelt meg a társadalmi életben. Különösen az agrárreform végrehajtása, a fejlett nemzeti ipar megteremtése, a külföldi tőkétől való függőség felszámolása, a politikai és állami élet demokratizálása vált sürgetővé. Ezektől a változásoktól függött az ország gyors gazdasági és társadalmi haladása. A nemzetközi életben is állandóan mélyültek az osztályellentétek, megnövekedett a munkásosztály forradalmi lendülete, birodalmak omlottak össze, fokozódott a nemzeti és társadalmi felszabadítási küzdelem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme az emberiség történelme új korszakának kezdetét hirdette — a szocializmus és a kommunizmus megteremtésére... való áttérés korszakát. Ilyen belső és külső körülmények között a romániai munkásosztály és más társadalmi erők elszántan harcra keltek a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen. Az 1918—1919-es sztrájkok, az 1920-as általános sztrájk a forradalmi lendület növekedéséről és arról tanúskodik, hogy a munkásosztály egyre erőteljesebben érvényesül a román társadalom leghaladóbb társadalmi erejeként. A belföldi és a nemzetközi helyzet, az akkori évek osztályharcai meggyorsították annak a szükségességnek a kikristályosodását, hogy olyan új típusú forradalmi párt alakuljon meg, amely vezetni tudja a munkásosztályt és a többi haladó társadalmi erőt a demokratikus jogaik és szabadságjogaik megvédéséért, a mélyreható társadalmi átalakulásokért vívott harcban. A szocialista párt soraiban egyre erőteljesebben hallatták szavukat azok az erők, amelyek állást foglaltak egy marxista-leninista ideológiára támaszkodó forradalmi párt mellett. 1921 május 8-án a szocialista párt kongresszusa nagy szavazattöbbséggel elhatározta, hogy a párt átalakul Romániai Kommunista Párttá (Erős, hosszasan ismétlődő taps.) Úgy hiszem, egyetértenek azzal, hogy köszöntsük az ünnepi gyűlésünkön résztvevő Gheorghe Cristescu elvtársat, aki a Romániai Kommunista Párt első főtitkára volt. (Erős taps.) A kommunista párt megalakulása a forradalmi erők és a marxizmus-leninizmus diadalát jelentette országunk munkásmozgalmában; ettől a pillanattól kezdve a romániai forradalmi mozgalom fejlődésének újabb, magasabb szakaszába lépett. A reakciós körök már a párt első kongresszusa idején kegyetlenül üldözték a kommunistákat. Három évi legális tevékenység után a pártot törvényen kívül helyezte a burzsoá-földesúri kormány. A kommunisták két évtizeden át kénytelenek voltak az illegalitás nehéz körülményei között tevékenykedni, szembeszállni a burzsoá-földesúri rendszer megtorló intézkedéseivel. Ebben az egész időszakban a párt volt a dolgozók valamennyi forradalmi harcának szervezője és vezetője. Az akkori számos osztálycsata közül, megemlítem a lupényi bányászok 1929. évi sztrájkját, a kőolajipari és vasúti munkások 1933-as sztrájkjait, amelyek a legbeszédesebben kifejezték munkásosztályunk kombatív szellemét, a kommunista párt szerepének érvényesülését, azt a képességét, hogy szervezze és vezesse a dolgozók harcát. (Erős taps.) Sokoldalú tevékenységet fejtett ki pártunk a munkásosztály egységéért, valamennyi demokratikus erő összefogásáért, az ország fasizálási politikája, a háborús készülődés ellen vívott harcban. Ilyen értelemben említésre méltók a demokratikus erők sikeres egységes akciói az 1936-os részleges választásokon, valamint az 1939. évi május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetés. A párt ebben az egész időszakban fáradhatatlanul küzdött a Szovjetunióval való barátsági és együttműködési politikáért, a román-szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételéért. (Élénk taps.) A reakciós körök nemzetellenes politikájával szemben a kommunista párt volt az ország nemzeti érdekeit védelmező legkövetkezetesebb erő. A demokratikus erők egységének a hiánya azonban lehetővé tette, hogy a reakció bevezesse a katonai-fasiszta diktatúrát, alárendelje az országot a hitlerista Németországnak. Ismeretes, hogy 1939— 1940-ben súlyosbodott a nemzetközi helyzet; a náci Németország közvetlen agressziót indított számos európai állam ellen, kirobbantotta a második világháborút. Románia nemzetközi szempontból elszigetelt helyzetben volt, ez megkönnyítette Hitler számára a bécsi döntés kikényszerítését, országunk területének megcsonkítását. Ilyen körülmények között a Romániai Kommunista Párt az Ekésfronttal, a MADOSZ-szal és más politikai erőkkel együtt harcba szólította a népet a haza területi épségének megvédéséért. (Erős taps.) A nemzeti ellenállásnak kedvező légkör alakult ki, de a vezető kormányköröknek és a burzsoá pártok vezetőségének árulása megakadályozta a széles néptömegek harcát Röviddel ezután a katonai-fasiszta diktatúra, a nép akarata és nemzeti érdekei ellenére, a náci Németország oldalán belesodorta Romániát a szovjetellenes háborúba. 1940-ben a hitlerista csapatok bevonultak az országba, s ez voltaképpen Románia megszállását és a náci háborús gépezetnek való alárendelését jelentette, az ország kincseinek kifosztásához vezetett, súlyos szenvedéseket okozott a román népnek. Ugyanakkor a katonai-fasiszta diktatúra és a hitlerista megszállók kegyetlen üldözőhadjáratot indítottak a kommunisták ellen és más antifasiszta hazafias erők ellen. A kommunisták és antifasiszta harcosok százait és ezreit vetették börtönökbe és hurcolták gyűjtőtáborokba; közülük sokat megöltek a kivégző osztagok. E véres megtorlás célja az volt, hogy felszámolják az antifasiszta ellenállást és a háborúellenes mozgalmat. De amint ismeretes, a román fasiszta reakció és a német nácik tervei teljes kudarcot szenvedtek, nem tudták megtörni az antifasiszta erők akaratát, ezek az erők a terror ellenére egyesítették soraikat és sikeresen folytatták a küzdelmet a fasizmus és a háború ellen. (Erős, hosszas taps.) A Román Kommunista Párt érdeme, hogy megalakulásától kezdve felemelte szavát a szovjet hatalom elleni imperialista intervencióval szemben. Mint tudják, az első kongresszus megszavazott egy szolidaritási határozatot is a Lenin megteremtette állammal. (Élénk taps.) Akkor pedig, amikor a fasiszta Németország kirobbantotta agresszióját, a párt minden erejével állást foglalt az ellen, hogy Románia részt vegyen ebben az igazságtalan háborúban. A Román Kommunista Párt harcra szólította az összes nemzeti erőket a szovjetellenes háborúból való kilépésért, a fasiszta Németország elleni fegyverfordulatért és azért, hogy országunk csatlakozzék az antihitlerista koalícióhoz. Politikájával a Román Kommunista Párt megvédte a nép becsületét és az ország nemzeti érdekeit, a nagy szomszédunkkal , a Szovjetunióval való hagyományos barátság politikáját. (Erős taps.) A párt beható tevékenysége az antifasiszta hazafias erők összefogásához vezetett és ahhoz, hogy 1944 májusában megalakult a Munkásegységfront a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt között. Az 1944-es esztendőt az jellemezte, hogy a katonai helyzet gyökeresen megváltozott a hitlerellenes koalíció javára. A második világháború nehezét viselő Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásai alatt a fasiszta csapatok nagy veszteségekkel vonultak vissza ; más arcvonalakon a szövetséges erők szintén súlyos csapásokat mértek a hitlerista hadseregre. A különböző országokbeli hazafias erők fegyveres harca nagy méreteket öltött, megsemmisítő csapásokat mért a fasiszta hadigépezetre. Felhasználva a kedvező belső és külső feltételeket, a romániai nemzeti hazafias erők, amelyeknek soraiban a kommunista párt volt a derékhad, az antifasiszta és háborúellenes akciók kezdeményezője és szervezője, megkezdték és sikeresen megvalósították a fegyveres antifasiszta nemzeti felkelést (Erős taps.) Ez az Antonescu-kormány letartóztatásához és oda vezetett, hogy Románia azonnal kilépett a szovjetellenes háborúból, s a Szovjetunió és a hillerellenes koalíció többi országa oldalán bekapcsolódott a náci Németország elleni harcba. (Erős taps.) Az Augusztus 23-i történelmi aktus első pillanatától kezdve pártunk a nép és a hadsereg összes akcióinak szervezője, lelke volt. A hazafias erők és hadsereg gyorsan felszabadította a fővárost és az ország más központjait, nagy hitlerista katonai csoportokat ejtett foglyul. Jobban megértjük az akkori idők hangulatát, ha megemlítjük: az egész hadsereg azonnal válaszolt arra a felhívásra, hogy csatlakozzék a szovjet hadsereghez, az antihitlerista koalícióhoz. (Taps.) A román hadsereg minden rendelkezésére álló erővel belépett az antifasiszta háborúba, s a Vörös Hadsereg oldalán nehéz harcokat vívott a haza végleges felszabadításáért, részt vett Magyarország és Csehszlovákia felszabadításában, harcolt a hitleri Németország teljes legyőzéséig. Ezzel a hősiesség és dicsőség ragyogó lapját írta meg Románia történetében. (Erős taps.) Most, pártunk 50. évfordulóján, a Győzelem Napjának előestéjén egész népünk forró hódolatát és kegyeletteljes háláját fejezzük ki a haza ama fiai iránt, akik vitézi tetteket vittek véghez, nagy odaadásról tettek tanúbizonyságot, életüket sem kímélték az ország felszabadításáért, a fasizmus legyőzéséért. (Erős, hosszas taps.) Ugyanakkor a hála érzéseit fejezzük ki a Szovjetunió dicsőséges hadserege iránt, amely óriási áldozatok árán szétzúzta a náci hadigépezetet, s döntő módon hozzájárult Romániának és más országoknak a fasiszta iga alóli felszabadításához, a hitleri Németország leveréséhez. (Erős taps.) Népünk ugyanakkor tisztelettel adózik az antihitlerista koalícióhoz tartozó összes többi országok ama katonáinak emléke iránt, akik részt vettek a fasiszta Németország legyőzéséért kitött nagy katonai csatában. (Erős taps.) Kegyelettel gondolunk, a millió és millió ellenállási harcosra, a leigázott országok hazafiaira, akik vérüket hullatták és életüket adták a fasizmussal folytatott drámai küzdelemben, s hős harcukkal hozzájárultak az emberi cglizációnak a hitleri rabságtól való megmentéséhez. (Élénk taps.) A katonai-fasiszta diktatúra megdöntése történelmi fordulatot hozott Románia fejlődésében. Az antifasiszta, demokratikus harc hamarosan az ország történetében példátlanul álló társadalmi mozgalommá változott, amely megnyitotta a legmélyrehatóbb forradalmi átalakulások útját, a román nép szabadságra, társadalmi és nemzeti igazságra irányuló eszményei megvalósításának útját. A sokoldalú politikai és szervező tevékenységet kifejtő Román Kommunista Párt ebben a mozgalomban egyesítette a nemzet fő erőit — a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget, a városi középrétegeket, sőt a burzsoázia bizonyos köreit is. A széles néptömegek harcának eredményeként 1945. március 6-án uralomra került az ország történetében az első valóban demokratikus kormány — élen dr. Petru Grozával, a lánglelkű hazafival, a jeles államférfival és haladd harcossal. Ez a forradalmi, demokratikus erők nagy győzelmét, a munkások és parasztok forradalmi-demokratikus hatalmának meghonosítását jelentette, megnyitotta az utat a román társadalom mélyreható szociális-politikai változásai előtt. (Hosszas taps.) Az alkalmat megragadva, szeretném kifejezni pártunk köszönetét és háláját mindazoknak a demokratikus, hazafias pártoknak és szervezeteknek, amelyek azokban az években együttműködtek a kommunistákkal az ország forradalmi átalakításáért vívott harcban. (Élénk taps.) Köztudomású, hogy Románia romokban heverve és feldúlva került ki a háborúból, az országban gazdasági káosz és szegénység honolt, a dolgozó tömegek sötét nyomorban tengődtek. Az ország előtt álló legégetőbb feladat az volt, hogy kijusson ebből a katasztrofális helyzetből, hogy kijelölje az azonnali és a távlati gazdasági és társadalmi fejlődés programját Ennek a programnak a kidolgozásával foglalkozott a Román Kommunista Párt 1945. évi Országos Konferenciája, az a jelentés, amelyet Gheorghe Gheorghiu-Dej, a munkásosztály, a román nép hű fia, a kommunista mozgalom kiemelkedő harcosa terjesztett elő, az az ember, aki 20 éven át pártunk élén állott, s az egész párt és állami aktívával együtt jelentősen hozzájárult e korszak nagy forradalmi átalakulásainak megvalósításához. (Erős taps.) Az Országos Konferencia kidomborította az iparosítás alapvető fontosságát az ország általános haladásának biztosítása és nemzeti függetlenségünk megszilárdítása szempontjából, s első szakaszként jelölte ki az áttérést az ország újjáépítésére, a háború által tönkretett és szétzüllesztett gazdaság gyors helyreállítására. (Folytatás a 3. oldalon) Szabad Szó