Szabad Szó, 1971. április-június (28. évfolyam, 8117-8194. szám)
1971-06-11 / 8178. szám
Szabad Szó Az adott szó kötelez A Temesvári Bőrcserző Vállalatban a jól összehangolt politikai munka, a termelési kapacitások alapos kihasználása, a folyamatos nyersanyagellátás eredményeként az elmúlt öt hónapban szinte valamennyi mutatószámnál sikerült túlhaladni a terven felüli vállalásokat és 3 337 000 lej jövedelmet könyvelhettek el. Mit tett és tesz a pártalapszervezet bürója és valamennyi kommunista azért, hogy a célkitűzésnek megfelelően példásan valóra váljanak a felajánlások? Mindenekelőtt tudatosítják az öszszes alkalmazottakkal, milyen feladatok várnak rájuk a következő hónapokban. A termelőosztályokon jelszavakat, felhívásokat függesztenek ki. A szakszervezeti csoportokban is pontosan körvonalazták az elképzeléseket. Itt, a dolgozók alapvető vitafórumán, mérik fel időszakonként az eredményeket, s ha szükséges, közös erővel igazítják ki, növelik az eredeti felajánlásokat is. A kommunisták aktívan részt vesznek az igazgató bizottságban, a termelés lényegbevágó problémáit taglaló kérdések megvitatásában és rendezésében. A pártszervezet bürója arra helyezi a fő súlyt, hogy a szemléltető agitáció javításával, az embertől emberig terjedő felvilágosító munkával és a belső pártélet dinamizmusával segítse a terv-célkitűzések életbeléptetését. A politikai nevelőtevékenység legfontosabb teendőit néhány alaposan felkészült párttagra bízták, köztük Uşvat Vasilera, Găvan Nicolaera, Raşici Ioanra. Természetesen, a jó, szervezés ellenére, néha zökkenők is vannak. Egy időben például a pártalapszervezet bürója felfigyelt arra, hogy a műszaki ügyviteli vezetőség nem kíséri figyelemmel és nem ismeri eléggé a dolgozók javaslatait, vagy a szakszervezeti csoportokban elhangzott, s a mindennapi munkában felbukkanó rendellenességek megjavítását célzó indítványokat. Mivel ez csökkentette a dolgozók kezdeményező készségét, több intézkedést foganatosítottak. A szakszervezeti bizottság, a pártszerv útmutatásai szerint, a csoportgyűlések után, gyári szinten összegezi a javaslatokat észrevételeket és az igazgatósággal karöltve határozzák meg záros határidőn belül rendezésüket. Egyszersmind intézkedtek, hogy a vezetőség egy-egy tagja részt vegyen a szakszervezeti csoportgyűléseken; ezt úgy szervezték meg, hogy egy személy kétszer egymás után ugyanannál a csoportnál jelenjék meg, s mindjárt ismertesse is, miként léptették életbe az előző havi javaslatokat, elképzeléseket. Mindez ösztönzőleg hatott a nehézségek áthidalására, a feladatok teljesítésére. Az utóbbi időben közzétett pártdokumentumok, az ötéves terv megnövekedett célkitűzései, a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának lelkes hangú felhívása, számottevő feladatokat rónak a bőriparban dolgozókra is. Ez a vállalat kommunistáit is arra kötelezi, hogy fokozzák erőfeszítéseiket. Az új célkitűzések teljesítését mozdítják elő azzal is, ha sürgősen befejezik a személtető agitáció felújítását, a faliújság megszerkesztését. A kommunisták általában a gazdasági feladatoknak alárendelt, az eddiginél pezsgőbb pártéletet, politikai nevelőmunkát kell hogy kibontakoztassanak, mert ezáltal méginkább elősegíthetik a tervmutatók és a felajánlások mielőbbi gyakorlati megvalósítását. Quittner László BAHABAS PÉTER BLEGOL. Azt írja, hogy a fia megfelelő szakképzettség megszerzése után a kisipari szövetkezeti szolgáltatási hálózatban szeretne dolgozni. Mivel hajlamait, rátermettségét nem ismerjük, nem adhatunk tanácsot arra vonatkozólag, hogy milyen, mesterséget sajátítson el. Javasoljuk, felvilágosításokért forduljon a Munca és Lupojana szövetkezethez, vagy a kisipari termelő szövetkezetek megyei szövetségéhez. Egyébként lapunkban is gyakran jelennek meg most ilyen természetű hirdetések és tájékoztatások. Ezeket is figyelmébe ajánljuk. MARSANSZKY LÁSZLO — TEMESVÁR. Amikor a milicista megbírságolta, valóban a jelzőlámpa piros fényénél haladt át az úttesten. Nyilvánvaló, hogy nem lehet szó rosszindulatról, a szabálysértés megtörtént. Nem lehet „sértő megleckéztetésről“ beszélni, hiszen a milicista az ön érdekét szolgálta, amikor néhány szóban elmondotta, hoeyp" " e. 0-e '.a terz •b 1-prin a tri 1-is t,S—í- Ki mit lát Az egyik faluban árván maradt egy gyermek. Először édesapja halt meg, röviddel utána pedig édesanyja. A szülők nem tartoztak a falu „jómódú“ emberei közé, nem sok maradt utánuk. A fiúcska — alá ahhoz, hogy gyermekotthonba adják már túl nagy, ahhoz viszont, hogy saját lábán megálljon még túl kicsi volt — máról holnapra otthon nélkül maradt. Nagy volt a sajnálkozás a faluban; az asszonyok elsiratták a szülőket, sopánkodtak a kisfiú sorsán, vitatták, mi is lesz majd vele; a termelőszövetkezet vezetősége ingyenkoporsót adott; az emberek tanácsokat osztogattak a fiúnak és egymásnak. De mivel minden csoda csak három napig tart, a falu is napirendre tért az eset fölött, s a fiú ha nem is került az utcára, de sorsa a „levegőben lógott“. Végül egy idős házaspár — régi jószomszédok — vette magához. De az öregek is nyugdíjból élnek, nem valami tehetősek, hát úgy gondolták, hogy jó volna egy kis segítségre is szert tenni. Folyamodtak hát erre is, arra is. A néptanácsnál a nyakukat tekergették, s azt javasolták, hogy próbáljanak a termelőszövetkezetnél szerencsét. Az mtsz vezetősége viszont mély hallgatásba burkolózott. Végül aztán a nőbizottság megsokallta a dolgot, s azt határozták, hogy addig is amíg az ügy végleges elrendezést nyer, összegyűjtenek a faluban némi élelmiszert. S amit az asszonyok egyszer elhatároznak, azt véghez is viszik. Körüljárták a falut. Ahogy ilyenkor lenni szokott, egyesek adtak, mások nem, de mégis összejött elég szépen liszt, tojás, miegymás. Ezt meglátva, némelyik sopánkodó gondviselőt mindjárt elöntötte az epe, s kisárgult arra a gondolatra, hogy az öregek még megtalálnak gazdagodni a fiú révén. Megindultak hát keringő útjukra a kommentárok: „No, lesz már miből igyék az öreg Miklós!... Alig vették magukhoz a gyermeket, már végigkuldultatik a falut... Talán valaki elhiszi, hogy azt a sok tojást mind a gyermekkel etetik meg. Egy frászt! Elhordja az öreg a bufetbe“ .. . És így tovább. Az eredmény persze az lett, hogy az öregek nem fogadták el a jó szívvel összegyűjtött és adott élelmiszert. Miklós bácsi káromkodott egyet: „Nekem senki se vágja a pofámba, hogy egy árván élősködöm! Ha eddig ittam, hát a magaméból ittam, s ha ezután iszok, akkor is van miből fizessem“ —, s kijelentette, hogy neki nehogy oda agyak amit gyűjtöttek, mert mind a földhöz vágja. Erre megszólalt a másik tábor. „Hol van az eszük ezeknek a Miklóséknak?! Senki, még csak a kisujját sem mozdítja a gyermekért, s ők mégis tartják. Pedig mennyi költség van utána: étel, ruha, cipő, meg minden! Micsoda egy bolond népek!“ Az öreg, amikor meghallotta csak köpött egyet, aztán nem szólt semmit. A fiúcska ma is ott van náluk. Szeretik, mint sajátjukat, ő is jól érzi ott magát: otthonra lelt az idős házaspárnál. A falu pedig beszél. Miklósék magatartását kommentálja időről-időre. Egyesek kapzsiságot látnak benne, mások bolondságot. És csak — sajnos — kevesen azt, amit kellene: emberséget. Pedig a (szellemi) vakság ma már falun is egyre kevésbé divat, akárcsak a szalmakalap. Ideje lenne, hogy egyesek kicseréljék szemüvegüket. Ne féljenek, nem kerül pénzbe, nem szegényednek bele, mert az árát csak egyszerűen így hívják: jóakarat. Józsa Ödön Szép olvasótermet rendeztek be a gátaljai kórházban Rayt ,yztetik 0-1-17 in ar-i_ ►n D)bes itat, ee-P-naz m 3. oldal ^/77//77 ill tettük. TmuSiifik I KERESETT KÖNYV Népszerűsége vetekszik a kalendáriuméval, a telefonkönyvével. Legalább annyira... olvasott. És keresett. Minden esztendőben egyszer, akárcsak a kalendáriumom. Keresem, de mindhiába — és velem együtt, sokezer társam a városból, a megyéből. Azok, akik rendszeresen utaznak. Azok, akik a nyáron körutazást akarnak tenni az országban, meglátogatni a tengerpartot és Brassó-Pojánát és a moldvai kolostorokat. Azok a külföldi turisták, akik vonaton akarják elérni az említett helyeket és hazánk megannyi más szépségét. Igen, nagyon sokan keressük, minden évben csak egyszer ugyan — de akkor aztán kiadásan, hetekig, és minden évben, ugyanazon időtájt, május havában, a vasúti menetrend szokásos megváltoztatásának időpontja körül. Eltalálták, kedves olvasók, ez a keresett és sehogysem hozzáférhető könyv — a vasúti menetrendkönyv. Saját tapasztalatom szerint, végülis, mégis hozzájutok minden esztendőben ehhez a keresett műhöz — valamikor őszszel, amikor már végigbarangoltam az országot s a vasutasokat folytonosan azzal zaklattam, „mikor van csatlakozás ide és amoda és mikor indul az a gyors és az a személy és ..Tehát végülis mindenki hozzájut az áhított műhöz — csak éppen győzze türelemmel. Esetleg valamely kisállomás pénztáránál bukkansz rála tucatszám... De vajon a vasútigazgatóság nem gondoskodhatna arról, hogy ez a keresett mű akkor és ott legyen kapható elegendő példányszámban, amikor szükség van rá,tehát május végefelé, június elején? Ezer és ezer ember igényli így, utasok, bel- és külföldiek egyaránt. ". KIÉ A ... JÁTSZÓTÉR Micsoda kérdés! Természetesen a gyermekeinké, ki másé lehetne? Csakis szeretett apróságainké, néhány hónapos kortól egészen úgy kamaszkorig. Mert hát amikor abba a bizonyos korba kerülnek, a normális az, hogy fokozatosan benőjön a fejük lágya és kinőjenek a játszótér-korból, tekintve, hogy komolyabb ügyek foglalkoztatják őket szabadidejükben. Mint például az első szerelem. Mondom, ez volna a normális. Dehát vannak abnormális esetek is. Olyan ... gyermekek, akiknek harminc éves korukra se nő be a fejük lágya és nem nőnek ki a játszótérből. Ezt kell tapasztalniuk azoknak az apróságoknak és mamáknak, papáknak és nagymamáknak, nagypapáknak, akik újabban délutánonként a Pionír-parkban levő gyermek-játszóteret keresik fel. A hintákat és csúszdákat és ringlispileket — nagy meglepetésükre — úgy 20—25— 30 éves „gyermekek“, fiúk, lányok, de lehet, hogy nős ifjak és férjes nők, foglalják le. Nyaggatják és nyúzzák és zúzzák és... Egyszóval rongálják. Az ő civilizációs színvonaluk és a társadalom, s különösen a szemük fénye, a gyermek iránti magatartásuk nagyobb dicsőségére ... Sajnos, éppen ilyenkor egyetlen olyan személyt sem látni a környéken (pedig ott van a municípiumi milícia háta mögött és a néptanács sincs messze), akinek joga és kötelessége volna felelősségre vonni őket, s megbírságolni, ama nevezetes 3. számú néptanácsi határozat alapján, mely szerint a gyermekjátszótereken is mindennemű szándékos rongálást szigorúan büntetnek . .. Pataki Géza