Szabad Szó, 1975. január-március (32. évfolyam, 9281-9355. szám)

1975-01-03 / 9281. szám

Szabad Szó MII ішшегіе 32 1975 - Ö8 Megkérdeztük tudósítóinktól hogyan várták az új évet? ... Lugoson A lugosi utcákon kószáló csípős szél — az 1975-ös esztendő előhírnöke — már csak önmagát kergethette, mert az emberek meleg hangulatú lakásokban, dísz­be öltöztetett klubokban, éttermekben emelkedett hangulatban várták az új esztendőt. A Dacia vendéglőben Constantin Jebeleanu, az egység vezetője jogos büsz­keséggel beszél szilveszteri mulatságaikról, amelyek si­kereit mi sem bizonyítja jobban, mint az évről évre visszatérő vendégeik. — Számunkra legna­gyobb elégtétel, ha vendé­geink elégedettek. Ehhez jelentős mértékben hozzá­járul személyzetünk odaadó munkája. Mindenekelőtt Je­nei János főszakács, Cornel Izbasa teremfelelős, Sulyok Pál báros, valamint Ioan Madroane, Nyerges Erzsé­bet és Ambrus Doina pin­cérek. Eugen Gangan vasúti jegypénztáros, az étterem szilveszteri törzsvendége szerint az idei újévi mu­latság az eddigieknél is jobbnak ígérkezik. — Kitűnő a szemezés. A házigazdák mindent elkö­vetnek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Pedig kétszáznál is többen va­gyunk és nemcsak Lugos­ról. Más városokból is jöt­tek, sőt külföldiek is van­nak. A Liliacul bár hangula­tos termében Bocskai Vik­tor egységvezető készsége­sen fogadott bennünket. Általa ismerjük meg Liviu Stoichescut, a temesvári éttermek közkedvelt szóló­énekesét és Tarkó István textilipari mestert, akik Temesvárról jöttek haza szülővárosukba az óévet búcsúztatni. — Számomra 1974 tanul­mányaimnak befejezését je­lentette, a temesvári Ze­nei Főiskolán — mondotta Liviu Stoichescu. — Egyéb­ként, kitűnően szórako­zunk, és ezért a Sonor­­együttes tehetséges fiatal­jainak ezúton is gratulá­lok. — Idén végeztem el a textilipari mesteriskolát, és családommal Temesvárra költöztem, ahol összkom­fortos lakást kaptam — mondja Tarkó István. — Szeretném, hogy a fiam, aki az új évben megy majd iskolába, jól tanuljon, be­csületes emberré váljon. És íme, az új év­ össze­csendül a sok-sok pohár, a szemekben az öröm és a bizakodás fénye ragyog... 1975! ...Újabb merész ter­vek esztendeje. Eddigi meg­valósításainkra épített, kö­zös érdekeinket szolgáló ragyogó terveké. Graur János Zsombolyán... A zsombolyai dolgozók a feladatok példás teljesíté­sének örömével búcsúztat­ták az elmúlt esztendőt. A városban öt helyen szer­veztek szilveszteri mulat­ságot. A Ceramica Cserép- és Téglagyár kultúrotthoná­­ban több mint háromszáz fiatal jött össze, a gyár ét­kezdéjét pedig az időseb­bek foglalták el. Sokan bú­csúztatták az óesztendőt, köszöntötték 1975-öt a vá­rosi művelődési ház nagy­termében rendezett össze­jövetelen. De Zsombolya mindkét nagy vendéglőjé­nek ünnepélyesen feldíszí­tett termeit is a szilveszte­­rezők jókedve, vidámsága töltötte be. Amikor éjfélkor össze­csendültek a poharak, Zsombolya szorgalmas dol­gozói egyben fogadalmat is tettek: 1975-ben ötéves ter­vünk utolsó esztendejében, az eddiginél még számotte­vőbb munkasikereket ér­nek el. ... Nagyszentmiklóson A gyors fejlődés útján járó, egyre szépülő és gazdagodó város román, magyar, német és szerb nemzetiségű dolgozói ez al­kalommal is együtt voltak, hogy ifjak és idősebbek emelt hangulatban búcsúz­tassák a múló évet, kö­szöntsék az új esztendőt A fogyasztási szövetkezet sza­kácsai, cukrászai és csapo­sai kiváló minőségű, jel­legzetes bánáti ételekkel, italokkal és süteményekkel járultak hozzá a jó hangu­lat megteremtéséhez azok számára, akik úgy döntöt­tek, hogy munkatársaik, barátaik, szomszédaik kö­rében vigadnak. A városi KISZ-bizottság a kastély­ban szervezett szilveszteri mulatságot A részvevő if­jaknak a jó kiszolgálás mellett a Prochin-féle ze­nekar biztosította a talpalá­­valót. Jól sikerült szilvesz­teri mulatság színhelye volt az étterem és az ex­­pressz-falatozó is, valamint a városi kultúrház, ahol talán a legsikeresebb volt a hagyományos ünnepség. Utóbbi helyen ehhez jelen­tős hozzájárulást nyújtott Hans Heim közkedvelt ze­nekara. A szilveszteri mu­latságokat tombola tarkí­totta, malacot, kakast, nyu­­lat, tortákat, italokat sor­soltak ki. Az Aranka-parti város román, magyar, né­met és szerb nemzetiségű lakosai jó érzéssel búcsúz­tatták a múlt évet, amely gazdagon jutalmazta közö­sen, testvéri összefogásban végzett munkájukat, biza­kodással, újabb eredmé­nyekbe vetett hittel köszön­tötték az 1975.­­évet. Buziáson... A fürdővárosban a hely­beli dolgozók és beutaltak többhelyütt vettek részt szil­veszteri mulatságokon, hogy szeretteikkel, barátaikkal együtt köszöntsék az új évet. A gyógyfürdő be­utaltjai és a város vállala­tainak és intézményeinek több mint 360 dolgozója együtt ünnepelt. Ez alka­lommal a vendéglátó, a gyógyfürdő komplexum ve­zetősége igencsak kitett magéért, a legjobb anyagi feltételeket teremtette ah­hoz, hogy mindenki jól érezze magát. A konyha és a borpince gazdag felhoza­talát, a részvevők optimiz­musát csak tetézte egy ara­di népizenekar, amely vál­tozatos műsorral emelte a hangulatot. A gazdasági egységek, az intézmények vezetői és dolgozói a múlt esztendőben kivívott sike­rek örömével, az előttük álló újabb feladatok teljesí­tésének sikerére ürítették poharukat, az ilyen alka­­lomkor szokásos, hagyomá­nyos jókívánságok köze­pette. A városi kultúrház terme is megtelt szilveszter éjsza­káján. Akit a vidám mű­sor érdekelt, ide sereglett. Szilveszteri mulatságot ren­dezett a fogyasztási szövet­kezet és a fiatalság is. Az 1974-es év utolsó nap­jának estéjén Gheorghe Lencuţa, a város polgár­­mestere a vezetékes rádió adásában üdvözölte Buziás lakosságát és a gyógyfürdő bentaltjait, újabb sikereket, boldogságot kívánt mind­­annyiuknak. ... Dettán Megyénk legfiatalabb vá­rosában is vidám hangulat légkörében köszöntek el az 1974. évtől és fogadták az újévet. Az itt élő és dol­gozó románok, magyarok, németek, szerbek testvéri összefogásban jó eredmé­nyeket értek el a múlt év­ben minden tevékenységi területen, jelentősen hoz­zájárultak a gazdaság, a város további fejlesztésé­hez. E sikerek fölötti elég­tétellel, a jövőbe vetett bi­zakodással búcsúztatták az óesztendőt, köszöntötték az új évet mindazok, akik a Bútorlemezgyár klubhelyier­ségében, a központi és a parkbeli vendéglőben, a városi étteremben és a vasútállomás restijében szervezett szilveszteri mu­latságokon vettek részt munkatársaik, barátaik, is­merőseik társaságában. A szakácsok, cukrászok, csa­posok, zenészek mindenütt kitettek magukért. Dumitru Barbu, a város polgármestere ellátogatott mindegyik szilveszteri mu­latságra, hogy újabb sike­reket, jó mulatást, boldog­ságot kívánjon a jelenle­vőknek és családjaiknak. Gere Vilmos és Újmosnicán Az újmosnicaiak is öröm­mel tekintettek vissza a megtett útra és bizalommal lépték át az új esztendő küszöbét. Az idősebbek családi körben ünnepeltek, a fia­talabbak a szépen feldíszí­tett kultúrotthonban adtak találkát egymásnak. Terített asztalnál, min­dennapi örömeikről és a sokat ígérő holnapról be­szélgettek a falu lakosai. Arról, mit valósítottak meg és milyen célokat tűztek maguk elé. Éjfélkor nagy figyelemmel hallgatták meg Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi beszédét. Ezt köve­tően összecsendültek a po­harak: bort, búzát és bé­kességet kívántak egymás­nak a szomszédok, barátok, rokonok. Asztalbontás után, éjfél­től reggelig ropták a csár­dást, lejtették a tangót, ke­­ringőt a párok. Todor Béla zenekara ez alkalommal is rászolgált hírnevére. Amikor lezárták az ered­ményekben gazdag 1974-es esztendőt a termelőszövet­kezeti tagok, gépkezelők, a temesvári gyárakban és üzemekben dolgozó munká­sok, azon szilárd elhatáro­zásuknak adtak kifejezést, hogy az ötéves terv utolsó esztendejében még ered­ményesebben gazdálkodnak a közös földeken, hatéko­nyabban termelnek a kor­szerű gépekkel, szépítik, gazdagítják falujukat, a­­melyben élnek. G. G. Kívánságaink...­­ Úgy beragyogják ezt a varázsában utánoz-­­ hatatlan, egyetlen éjszakát, mint a vígkedvű­s­égre pattanó petárdák és csillagszórók felvilla­­­­nó fényei. Lehet-e szebben, közvetlenebbül ö- ö­römöt, boldogságot, jó egészséget — és ezernyi­­ más, kellemes, hasznos dolgot­­ kívánni, mint і amikor a rakongatás, pillanatig elhúnyó fény, A pohárcsengés közepette baráti kezet nyújt feléd­­ asztaltársad, barátod, rokonod, ismerősöd, mint­­ az új esztendő betoppanását fogadó vidám Szil­­­­veszter estén? Lehet-e szebben kezdeni egy új­­ életszakaszt, egy naptári évet, mint becsületes,­­ tiszta vágyakkal, boldogságot-örömöt kívánó és і boldogságot-örömöt remélő nagy-nagy hittel?­­ Kívánságaink, melyek egyéni boldogság-el-­­ képzeléseink tartalmait hordozzák ezen az estén , számtalan társra találtak. A kis egyéni vágyak-­­­ból, óhajokból így válik közös elképzelés, kö­­ö­zös akarat, melynek megvalósulása az őszinte і akarástól, újesztendei erőfeszítéseinktől függ. E­­­­zért szükséges tovább gondolnunk mindazt, am­i­­­mit ezen az éjszakán jókívánságként felénk i is nyújtottak. Lépni a boldogság felé annyit je- \ і lent, mint tenni érte, sikereket aratni annyit,­­ і mint megdolgozni a sikerekért, megbecsülést, / \ hírnevet szerezni annyi, mint tartósan, szünte- ! і lenül küzdeni, álmaink, vágyaink beteljesülése / annyi, mint erőfeszítéseink gyümölcse...­­ I Így visznek tovább egy-egy lépéssel minden ú­­j évben őszintén elhangzó jókívánságaink, így \ і szegődik társunkká a szerencse, melynek lehető­ \ і sége megcsillant a Szilveszter estén elhangzó l ) jelképes szép szavakban. / 4 S ezen az úton — melynek naptári neve 1975 ) ? — nagyon sokan találkozunk, hogy boldogság-te- І­­ remtve és boldogságot osztva közösen dolgoz­ i І zunk azért, ami emberségben gyarapít, ami egy- } ^ re erősebbé, virágzóbbá teszi e társadalmat. \ \ Pongrácz P. Mária | Ї ■ , .. .:v­' a—, foVfjfr. Felfedezzük a várost és az... új évet D­ecember 29-én és 30-án még kisis­kolások népes csoportjai hancúroztak a Szemenik haván, bú­csúztak a lejtőktől, a fehérruhás fenyőktől, majd­ átadták helyüket az év utolsó órájában i­­de érkező szilvesztere­­zőknek. Ismerős arcok Temesvárról, fresk­áról, szomszédok, barátok vagy gyakrabban sí-, szánkó-, illetve túra­­partnerek. Lehetnek 300- 400-an. A menedékhá­zak zsúfoltak, pedig az elmúlt hetekben egy ú­­jabb, százhatvan férő­helyes szállodával és hat kisebb menedék- 3. oldal A Szemenik havas tájain házzal bővült a kom­plexum. Mivel a kedvezőtlen időjárási viszonyok hát­ráltatták az építőket, a Krassó-Szörény megyei építő tröszt munkásai a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudták át­adni rendeltetésének az új vendéglőt. A szil­veszteri ünnepségekre ez alkalommal is tehát a központi menedékház viszonylag tágas (a je­lenlegi kétszeresére nö­vekedett, elszállásolási lehetőségekhez mérten már szűk) ebédlőjében került sor. A hagyomá­nyos étel- és italkülön­legességekhez áfonyali­kőr, malacpecsenye és erdei gomba került az étlapra. Rangos zenekar — az utóbbi négy év or­szágos topp-listáinak el­ső helyén szereplő temes­vári Phoenix-együttes — táncmuzsikája szóra­koztatta a turistákat. Úgy véljük, senki sem csalódott elvárásaiban. Az éjszakán át nagy volt a vidámság. A ri­porter ilyenkor, termé­szetesen saját jó hangu­latára alapozza a véle­ményeket, s ezúton mond köszönetet a saját és valamennyi szilvesz­terező nevében fárado­zásukért a komplexum dolgozóinak. Vajda Sándor •ш mm ZSENGE ÉLETEK KÖSZÖNTŐJE Éjfélt kongat az óra, át­léptük az újesztendő kü­szöbét, pezsgős palackok dugói durrannak, poharak koccannak, tetőfokára hág az újabb munkasikerekben gazdag újesztendőt kö­szöntő vidám hangulat, s tarka rakéták ezrei szipor­káznak a téli éjszakában. De itt, a temesvári szü­lészeti klinika patyolat-fe­hér falai között nesztelen léptekkel jár-kel, őrködik a szolgálatos személyzet. Itt nincs munkaszünet, csak csendes ünnep, ame­lyet egy-egy születő em­berpalánta magasztosít. Itt mindig szükség van a ma­gabiztos kezekre, mindig, a­­kárcsak most is! Éjfél után alig néhány perccel már jelentkezik az új esztendő első újszülöttje: kicsiny fi­úcska, Floarea Şerban húsz esztendős irvini fiatalasz­­szony első gyermeke hal­latja évfordulót köszöntő hangocskáját Fél óra sem telik bele s a szakorvosok már a 18 éves Altenbach Éva, felsőbencseki fiatal­­asszony köré csoportosul­nak, kinek három és félki­lós kislánykáját sebészi be­avatkozással kell világra segíteniük. Majd jönnek a többiek... Csupán ezen a klinikán 1975 első napján hét kis­fiút és három kislányt se­gített világra Traian Cio­­clrdel, Zeno Terbancea, Mircea Cartiş, Constantin Giurgiu, Mihai Vasile és Gheorghe Ularu szülészor­vosok, valamint Maria Plo­­peanu, Cornelia Loş, Teo­dora Bostan és Ileana Bu­­zoianu asszisztensek és szülésznők munkacsoport­ja. A temesvári megyei kór­ház szülészeti klinikáján (a Bega-szanatóriumban) sem volt csendes éjszaka. Itt Eugenia Tireanu és Oc­­tavian Apahideanu szakor­vosok öt újszülött érkezé­sénél segédkeztek. Köszöntsük hát együtt a zsenge emberpalántákat, az elsőnek érkezett kis Calin- Florint, a kis Anitát s a többieket, kívánjunk mind­­annyiuknak sok egészséget, gyors növekedést, szüleik, családjuk s egész társadal­munk örömére. Szecskó Magda

Next