Szabad Szó, 1976. április-június (33. évfolyam, 9664-9741. szám)

1976-04-01 / 9664. szám

2. oldal CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA Akarjunk ráérni... Elfáradni, kimerülni nemcsak az esztergapad mellett, a mezőn vagy a hivatalban lehet. A gyermek is belefárad a tanulásba, az iskolai hét­­köznapok ismétlődő rendjébe. Más mozgás­ra, más elfoglaltságra, más rendre vágyik. Ál­mos, fáradt, elmélázó tanulók ülnek ilyenkor már a padokban, s csak próbálgatnak választ ad­ni a feltett kérdésekre. Pedagógusok a meg­mondhatói, hogy az év­harmad utolsó napjai leplezetlenül mutatják: itt az ideje a pihenés­nek, szabadságolni kell a gyermekeket. Szeren­cse, hogy vége az évhar­­madnak, kopogtat a ta­vaszi szünidő. Jönnek a szabad napok, a szá­monkérés nélküli déle­­lőttök. A gyermekek e­­lőre élvezik a vakáció ígéretét. Persze, megosztani kívánják ezt a szabad­ságot. Barátokkal, akik­kel mulaszthatatlan ü­­gyeikket intézhetik és a­pával, anyával, akinek talán most akad egy kis ideje befejezni_­az el sem kezdett beszélge­tést. Mert szünet van, ráérnek... És mi, tisztelt szülő­társak, akarjunk ráérni. Vegyünk erőt fáradtsá­gunkon, tegyük félre a munkahely gondjait. Hogy ráérhessünk végre, legyen időnk gyerme­künkre, akitől általában semmit sem tagadunk meg, kivéve olykor sa­ját magunkat, erénye­inkkel, hibáinkkal e­­gyetemben. Legalább most, a szünidőben akarjunk rá­érni, amikor a gyermek nap-nap után otthon van, beszélgetni vele, átcsatangolni egy délu­tánt, vagy csak együtt lenni. Hiszen szünidő van... _ірщ n­e ■­ ­ Lenau líceum pinceklubja is felkészült a szünidőn" Vakációs előzetes Az iskolákban szombaton, az utolsó tanítási óra után, a megszokottnál hosszabban szól majd a csen­gő, mert a tanulók megérdemelt tavaszi szünidejének a kezdetét is jelzi. A kéthetes pihenőre az illetéke­sek rendezvények sorát ajánlják az iskolásoknak. Érdeklődési körüknek megfelelően, a tanulók ma­guk választják majd ki azokat az akciókat, amelyek számukra kikapcsolódást, pihenést, szórakozást ígér­nek. A szerkesztőségbe érkezett tudósításokból, tele­fonjelentésekből szerkesztettük az alábbi összeállí­tást, annak bizonyságára, hogy a hagyományokhoz híven, az idei tavaszi, szünidőben is lesz miből vá­logatni. ■ Az igazgatóság, a pio­nírszervezet iskolai tanácsa és a KISZ-szervezet együt­tesen dolgozta ki Dumbră­­vitán a klubélet és a sport­rendezvények menetrendjét a szünidőre. Meghívják a tanulókat a megyeszékhely új lakónegyedeinek, kultu­rális intézményeinek láto­gatására is, valamint ki­rándulásra az erdőbe, a tavasz virágait megismer­ni, begyűjteni. ■ A pionír-faliújságok főszerkesztőinek találko­zója jó alkalom lesz arra, hogy gazdát cseréljen sok hasznos ötlet, kezdeménye­zés, amely a szervezet ne­velő munkáját hivatott majd segíteni. ■ Nadrágon, az Asaltul Carpaţilor expedíciók ka­pitányai táboroznak majd. A tapasztalatcsere-akció egyben az idei első me­gyei felkészítő is a nyári nagy túrákra. ■ A legjobb iskolás ko­sarazók, kézilabdázók, te­niszezők — fiúk és lányok — és labdarúgók, állnak rajthoz a Vakációs Kupá­ért kiírt vetélkedőn a szün­idő napjaiban. Erőfelmérés lesz ez, de egyben az iskolai sportszervezetek munkájának minősítője is . Pionirparancsnokok és helyettesek indulnak több­napos kirándulásra a szü­nidőben, a Temesvár—Or­sova — Újmoldova — Re­­sica — Temesvár útvona­lon, élményt és tapaszta­latot gyűjteni ahhoz, hogy az iskolákban népszerű természetjárás megszerve­zésére alaposan felkészül­jenek. ■ Lugoson nagy érdek­lődéssel várják a gimna­zisták, a VII. és VIII. osz­tályos tanulók Aki tud, az nyer versenyét, amelynek témája A függetlenségi harc a román irodalom­ban. A rendezvényre a Népszínház termében kerül sor a vakáció első napjai­ban. Tisztelettel emlékeztünk Iskolánk, a temesvári 1-es számú általános is­kola magyar irodalom körének tagjai márciusi összejövetelüket Nagy­­szentmiklóson, a helyi múzeum Bartók termé­ben tartották, a nagy zeneszerző születésének 95. évfordulója jegyé­ben. Vendéglátónk, Szőcs Gyula tanár elvtárs, a helyi Bartók-kutatás kezdeményezője és szak­értője szeretettel foga­dott bennünket. Kéré­sünkre, maga vezetett végig a tárlaton, s rész­letesen tájékoztatott a nagy művész életével és munkájával kapcsolatos általa gyűjtött doku­mentumokról. Nagyszentmiklóson, Bartók szülőházán em­léktábla hirdeti két nyelven a géniusz hit­vallását: „Аг én igazi vezéreszmém a népek testvérré válásának esz­méje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem, szolgálni zenémben." Ezek a gondolatok be­kerültek a mi jegyzetfü­zetünkbe is. Socol Etelka, VIII. osztályos tanuló Az igazi felnőtté válás­nak talán legfontosabb is­mérve az önmagunk és embertársaink iránti foko­zott felelősségérzet tudato­sulása. Ezzel szorosan ösz­­szefügg az a tény, hogy minden felnőttben ösztönö­sen jelentkezik az igény a mellette felcseperedő nem­zedékeknek az élet dolgai­ról való kioktatására. Mond­juk azt, hogy minden fel­nőttben megvan az ösztö­nös nevelői felelősségérzet Ez munkál a szülőben, de ez jelentkezik lépten-nyo­­mon a felnőttek egy-egy gyermekeket figyelmeztető megjegyzésében, rendreu­­tasító szavában. Jól is van ez így addig, amíg a problémát jognak és kötelességnek a kettős­ségében érzékeljük. Hiszen a nagykorúvá válással je­lentkező nevelői felelősség­­érzet nemcsak valamilyen felemelő elégtételfélét nyújt azáltal, hogy serkentőleg hat a nevelő személyiség egyes rejtett értékeinek tu­­datosítására és hasznosítá­sára. Ez emberi létünk megterhelését is jelenti u­­gyanakkor. E felelősség súlyát foko­zottabban természetesen a hivatásukat mélyen átérző pedagógusok viselik, de jut belőle azoknak a szü­lőknek, felnőtteknek is, a­­kik az ifjú nemzedék ne­velését tudatos, rendszeres tevékenységként fogják fel Ezek számára talán szó­­cséplésnek tűnhet, hogy itt most olyan magától értető­dő követelményre hívom fel a figyelmet, mint pél­dául a személyes példa­­mutatás fontossága. Távol áll tőlem a szakmabeliek és nálam tapasztaltabbak „kioktatása“ De igenis kioktatom azokat a felnőt­teket, akik ösztönös neve­lői szándékaik kiélésekor legtöbbször a vizet prédi­kálók hibájába esnek. A­­zokat, akik maguk eleven példái annak, miként ve­szítheti hitelét az oktató szó, vagyis, hogyan válik illetéktelenné a nevelői szándék. Apró, mindennapi esetek sokasága késztetett arra, hogy elgondolkozzam és e­­setleg néhány nevelési szándéktól túlbuzgó felnőtt társamat is elgondolkoz­tassak erről, az egyáltalán nem lényegtelen kérdésről. Csak egyet a sok közül az elmúlt napok egyikén a Tormac felé haladó autó­buszon két hangoskodó harminc-harmincöt év kö­rüli férfira figyelhetett fel az utazóközönség. (Névvel is szolgálhatnék, de csak annyit: iskoláskorú gyer­mekek szüleiről van szó!) Csak úgy röpködtek az u­­tasok egyike-másika felé irányuló, kötözködő meg­jegyzések. Nemsokára már javában fújták a füs­töt, semmibe véve többek között, egy kisgyermekkel utazó anya jogos méltat­lankodását. Később ugyan­ezek az emberek természe­tes joguknak érezték kiok­tatni a rendes viselkedés­ről azokat a gyermekeket, akik vidám zsibongás kö­zepette, egymássa­ kötőd­­ve-évődve szálltak fel au­tóbuszunkra, amely az is­kola felé röpítette­­őket. Egyebek között, ilyen kér­dések hangzottak el: „Ezt tanuljátok ti az iskolában? Erre tanít otthon apátok, anyátok?“ Az eset arra figyelmez­tetett, hogy felnőtt és szü­lő mivoltunk alapján nem­csak jogot kell éreznünk, hanem illetékessé is kell formálnunk magunkat a nevelői felelősség vállalá­sára, az emberformáló te­vékenység gyakorlatára Tolnay Eszter tanár A NEVELŐSZÁNDÉK ILLETÉKESSÉGÉRŐL A lelkesedés íratja velem ezeket a so­rokat. Ritkán adó­dik, hogy magas színvo­nalú kórushangversenyt hallhassak. Ezek közé sorolom azt az előadást, amelyet a Temesvári Magyar Tannyelvű 2-es számú Líceum tanulói 1976. márciusában a Di­ákházban mutattak be. Köszönet az útra valóért A műsor a dicséretek koszorúját érdemelte. Az énekes­ kiválasztása, betanítása, a szólamok összhangjának tökélete­sítése óriási munka le­hetett. Örömmel tölt el az a tény, hogy ennyi energia, türelem, kitar­tás, zene­ és ember sze­retet van .Wittmann Ce­cilia tanárnőben Erre születni kell, ezt szeret­ni kell és dolgozni min­den erőből. Íme, élő pél­dája annak a tanárnak, aki munkáját hivatás­nak érzi, aki arra tö­rekszik, hogy a zene ré­vén másokat is megta­nítson örülni, lelkesed­ni, érezni és boldognak lenni. Még élénken él emlé­kezetemben egy-egy kó­rus óra, az a fegyelem, pontosság és igényesség, amely őt jellemezte. Ez­úton is köszönöm tanár­nőmnek, hogy a zene szeretete mellett megta­nított az igényességre. Boér Jenő Szabad Szó A PÁLYAVÁLASZTÁS törlesztésre váró adósságai A kialakult gazdasági-társadalmi helyzet tényei arra figyelmeztetnek, hogy az ifjúság nevelésének feladatköre sokrétűbb és felelősségteljesebb lett, mint eddig bármikor. A jelentkező tennivalók láncolatá­ban a jövő dolgozóinak szakmai és emberi felkészí­tése, pályafeladataik meggyőződéssel vállalt ellátásá­ra, kiemelt jelentőségű. Család és iskola rovatunk szerkesztője felkereste és megkérte Péter Dezső pe­dagógia-lélektan szakos tanárt, Ioan Costant, a Te­mps megyei Pedagógusok Háza igazgatóját és Orbán József tanárt, a temesvári 1-es számú általános is­kola igazgatóhelyettesét, hogy nyilatkozzanak olva­sóinknak az alábbi kérdésről: A család fontos fela­data felkészíteni a gyermeket a számára alkalmas életpályára. Hogyan tehetnek eleget ennek a szülők anélkül, hogy gyermekeik jövőjében a maguk álmait akarják megvalósítani? A válaszokból idézzük az alábbi gondolatokat: P.D. : — A család hatása döntő tényező kisgyermek­­korban. A gondozástól a személyiség formálásának alapjait meghatározó vo­nások kialakításáig terjed. Kisiskolás korban a gyer­mekek továbbformálásában a fő szerep az intézménye­ké. (A fő szerep, de nem marad szerep nélkül a csa­lád sem!) A serdülés ide­jén és utána ehhez társul a kortárs­ csoportok — is­kolai közösség, baráti kis­csoportok — befolyása, a­­mi elég jelentős. Menet­közben megváltozik tehát a család hatása a gyer­mekre. A jelentkező neve­lési partnerek természete­sen beleszólnak a tanuló pályaválasztásába is. Még­is, a család befolyására választ életpályát a leg­több fiatal S ha így áll­nak a dolgok, akkor mi sem természetesebb, mint beszélni arról, tenni azért, hogy a szülői ház felké­szüljön arra, hogy a gyer­meket, a számára alkalmas életpályára előkészítse. Eh­hez nélkülözhetetlen a gyermek alapos ismerete. Minden szülő azt hiszi ma­gáról, hogy ismeri a gyer­mekét. Mindannyian azt hisszük magunkról, de nem­egyszer kiderül, hogy nem is olyan alaposak ezek az is­mereteink. A gyermekek téves pályairányításának gyakori problémája, hogy a szülői szándék független attól, hogy mihez van te­hetsége, kedve a gyermek­nek és független attól is, hogy mi a társadalom i­­génye. Hogy ennek mi le­het aztán a következmé­nye, arról hosszasan érte­kezhetnénk. I. C.: — Hajlamosak va­gyunk olykor túlkompli­kálni a kérdést. És ez is káros, mert csökkenti peda­gógiai propagandánk haté­konyságát. Nem hiszem u­­gyanis, hogy a feladatra valamilyen különleges terv szerint kellene készülnie a szülőknek. Részükről azt tartom fontosnak, hogy adjanak a pályaválasztó­nak időben ízelítőt az élet sokféle emberi lehetőségé­ből, a művelődés, a tanu­lás sokféle formájából. Egy sétával egybekötött beszél­getés, egy múzeumlátogatás is sok mindent elárul a gyermek érdeklődéséről. O. J. : — Elöljáróban sze­retném leszögezni, hogy az alkalmas foglalkozás kivá­lasztásában a gyermek le­hetőségei, képességei, vá­gyai kell határozzanak. E tekintetben úgy helyes, hogy ne befolyásolja gyer­mekét a szülő. Sajnos, sok­szor nagyon is torz for­mákban mutatkozik meg a­­ család kényszerítő hatása. A szülők vágyában — a gyermek jövőjére vonatko­zó terveikben — gyakran benne vannak a saját meg nem valósult tervek, ál­a­mok. Ez, önmagában ért­hető emberi törekvés, baj csak akkor lesz, amikor, ez válik fő szemponttá.­ Vannak olyan szülők is, akik egyszerűen nem vál­lalják például, a gyermek továbbtanulásával járó a­­nyagi és egyéb nehézsége­ket. Aztán van még vala­mi. Az ember, adottságai­nál fogva, nem csupán e­­gyetlen meghatározott fog­lalkozásra alkalmas. A csa­lád ezt olykor nem akarja tudomásul venni. Mert rosszul teszik például a szülők, ha mondjuk, az é­­lettani-biológiai érdeklődé­sű gyermekből mindenáron — még a gyermek ellené­ben is — orvost akarnak nevelni. Holott az ilyen érdeklődési körnek sok más pálya is épp úgy megfelel. De a kérdés kapcsán azt is meg szeretném jegyezni, hogy nemcsak a család, de az iskola is adós még a tervszerű, tudományosan megalapozott pályaválasz­tási felkészítő munkával. Nagy adósság ez, amit mi­előbb törleszteni kell. A megfogalmazott gon­dolatok, nyilvánvalóan, nem mindenben lehetnek ösz­­szecsengőek, s ez is azt bizonyítja, hogy nem kita­posott úton jár az, aki végzi e tennivalókat. Csa­lád és iskola rovatunk szándéka teret biztosítani minden a kérdéssel kap­csolatos további gondolko­dásra, cselekvésre serkentő véleménynek. Az oldalt JOÓ IMRE szerkesztette

Next