Szabad Szó, 1976. április-június (33. évfolyam, 9664-9741. szám)
1976-04-01 / 9664. szám
2. oldal CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA Akarjunk ráérni... Elfáradni, kimerülni nemcsak az esztergapad mellett, a mezőn vagy a hivatalban lehet. A gyermek is belefárad a tanulásba, az iskolai hétköznapok ismétlődő rendjébe. Más mozgásra, más elfoglaltságra, más rendre vágyik. Álmos, fáradt, elmélázó tanulók ülnek ilyenkor már a padokban, s csak próbálgatnak választ adni a feltett kérdésekre. Pedagógusok a megmondhatói, hogy az évharmad utolsó napjai leplezetlenül mutatják: itt az ideje a pihenésnek, szabadságolni kell a gyermekeket. Szerencse, hogy vége az évharmadnak, kopogtat a tavaszi szünidő. Jönnek a szabad napok, a számonkérés nélküli délelőttök. A gyermekek előre élvezik a vakáció ígéretét. Persze, megosztani kívánják ezt a szabadságot. Barátokkal, akikkel mulaszthatatlan ügyeikket intézhetik és apával, anyával, akinek talán most akad egy kis ideje befejezni_az el sem kezdett beszélgetést. Mert szünet van, ráérnek... És mi, tisztelt szülőtársak, akarjunk ráérni. Vegyünk erőt fáradtságunkon, tegyük félre a munkahely gondjait. Hogy ráérhessünk végre, legyen időnk gyermekünkre, akitől általában semmit sem tagadunk meg, kivéve olykor saját magunkat, erényeinkkel, hibáinkkal egyetemben. Legalább most, a szünidőben akarjunk ráérni, amikor a gyermek nap-nap után otthon van, beszélgetni vele, átcsatangolni egy délutánt, vagy csak együtt lenni. Hiszen szünidő van... _ірщ ne ■ Lenau líceum pinceklubja is felkészült a szünidőn" Vakációs előzetes Az iskolákban szombaton, az utolsó tanítási óra után, a megszokottnál hosszabban szól majd a csengő, mert a tanulók megérdemelt tavaszi szünidejének a kezdetét is jelzi. A kéthetes pihenőre az illetékesek rendezvények sorát ajánlják az iskolásoknak. Érdeklődési körüknek megfelelően, a tanulók maguk választják majd ki azokat az akciókat, amelyek számukra kikapcsolódást, pihenést, szórakozást ígérnek. A szerkesztőségbe érkezett tudósításokból, telefonjelentésekből szerkesztettük az alábbi összeállítást, annak bizonyságára, hogy a hagyományokhoz híven, az idei tavaszi, szünidőben is lesz miből válogatni. ■ Az igazgatóság, a pionírszervezet iskolai tanácsa és a KISZ-szervezet együttesen dolgozta ki Dumbrăvitán a klubélet és a sportrendezvények menetrendjét a szünidőre. Meghívják a tanulókat a megyeszékhely új lakónegyedeinek, kulturális intézményeinek látogatására is, valamint kirándulásra az erdőbe, a tavasz virágait megismerni, begyűjteni. ■ A pionír-faliújságok főszerkesztőinek találkozója jó alkalom lesz arra, hogy gazdát cseréljen sok hasznos ötlet, kezdeményezés, amely a szervezet nevelő munkáját hivatott majd segíteni. ■ Nadrágon, az Asaltul Carpaţilor expedíciók kapitányai táboroznak majd. A tapasztalatcsere-akció egyben az idei első megyei felkészítő is a nyári nagy túrákra. ■ A legjobb iskolás kosarazók, kézilabdázók, teniszezők — fiúk és lányok — és labdarúgók, állnak rajthoz a Vakációs Kupáért kiírt vetélkedőn a szünidő napjaiban. Erőfelmérés lesz ez, de egyben az iskolai sportszervezetek munkájának minősítője is . Pionirparancsnokok és helyettesek indulnak többnapos kirándulásra a szünidőben, a Temesvár—Orsova — Újmoldova — Resica — Temesvár útvonalon, élményt és tapasztalatot gyűjteni ahhoz, hogy az iskolákban népszerű természetjárás megszervezésére alaposan felkészüljenek. ■ Lugoson nagy érdeklődéssel várják a gimnazisták, a VII. és VIII. osztályos tanulók Aki tud, az nyer versenyét, amelynek témája A függetlenségi harc a román irodalomban. A rendezvényre a Népszínház termében kerül sor a vakáció első napjaiban. Tisztelettel emlékeztünk Iskolánk, a temesvári 1-es számú általános iskola magyar irodalom körének tagjai márciusi összejövetelüket Nagyszentmiklóson, a helyi múzeum Bartók termében tartották, a nagy zeneszerző születésének 95. évfordulója jegyében. Vendéglátónk, Szőcs Gyula tanár elvtárs, a helyi Bartók-kutatás kezdeményezője és szakértője szeretettel fogadott bennünket. Kérésünkre, maga vezetett végig a tárlaton, s részletesen tájékoztatott a nagy művész életével és munkájával kapcsolatos általa gyűjtött dokumentumokról. Nagyszentmiklóson, Bartók szülőházán emléktábla hirdeti két nyelven a géniusz hitvallását: „Аг én igazi vezéreszmém a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem, szolgálni zenémben." Ezek a gondolatok bekerültek a mi jegyzetfüzetünkbe is. Socol Etelka, VIII. osztályos tanuló Az igazi felnőtté válásnak talán legfontosabb ismérve az önmagunk és embertársaink iránti fokozott felelősségérzet tudatosulása. Ezzel szorosan öszszefügg az a tény, hogy minden felnőttben ösztönösen jelentkezik az igény a mellette felcseperedő nemzedékeknek az élet dolgairól való kioktatására. Mondjuk azt, hogy minden felnőttben megvan az ösztönös nevelői felelősségérzet Ez munkál a szülőben, de ez jelentkezik lépten-nyomon a felnőttek egy-egy gyermekeket figyelmeztető megjegyzésében, rendreutasító szavában. Jól is van ez így addig, amíg a problémát jognak és kötelességnek a kettősségében érzékeljük. Hiszen a nagykorúvá válással jelentkező nevelői felelősségérzet nemcsak valamilyen felemelő elégtételfélét nyújt azáltal, hogy serkentőleg hat a nevelő személyiség egyes rejtett értékeinek tudatosítására és hasznosítására. Ez emberi létünk megterhelését is jelenti ugyanakkor. E felelősség súlyát fokozottabban természetesen a hivatásukat mélyen átérző pedagógusok viselik, de jut belőle azoknak a szülőknek, felnőtteknek is, akik az ifjú nemzedék nevelését tudatos, rendszeres tevékenységként fogják fel Ezek számára talán szócséplésnek tűnhet, hogy itt most olyan magától értetődő követelményre hívom fel a figyelmet, mint például a személyes példamutatás fontossága. Távol áll tőlem a szakmabeliek és nálam tapasztaltabbak „kioktatása“ De igenis kioktatom azokat a felnőtteket, akik ösztönös nevelői szándékaik kiélésekor legtöbbször a vizet prédikálók hibájába esnek. Azokat, akik maguk eleven példái annak, miként veszítheti hitelét az oktató szó, vagyis, hogyan válik illetéktelenné a nevelői szándék. Apró, mindennapi esetek sokasága késztetett arra, hogy elgondolkozzam és esetleg néhány nevelési szándéktól túlbuzgó felnőtt társamat is elgondolkoztassak erről, az egyáltalán nem lényegtelen kérdésről. Csak egyet a sok közül az elmúlt napok egyikén a Tormac felé haladó autóbuszon két hangoskodó harminc-harmincöt év körüli férfira figyelhetett fel az utazóközönség. (Névvel is szolgálhatnék, de csak annyit: iskoláskorú gyermekek szüleiről van szó!) Csak úgy röpködtek az utasok egyike-másika felé irányuló, kötözködő megjegyzések. Nemsokára már javában fújták a füstöt, semmibe véve többek között, egy kisgyermekkel utazó anya jogos méltatlankodását. Később ugyanezek az emberek természetes joguknak érezték kioktatni a rendes viselkedésről azokat a gyermekeket, akik vidám zsibongás közepette, egymássa kötődve-évődve szálltak fel autóbuszunkra, amely az iskola felé röpítetteőket. Egyebek között, ilyen kérdések hangzottak el: „Ezt tanuljátok ti az iskolában? Erre tanít otthon apátok, anyátok?“ Az eset arra figyelmeztetett, hogy felnőtt és szülő mivoltunk alapján nemcsak jogot kell éreznünk, hanem illetékessé is kell formálnunk magunkat a nevelői felelősség vállalására, az emberformáló tevékenység gyakorlatára Tolnay Eszter tanár A NEVELŐSZÁNDÉK ILLETÉKESSÉGÉRŐL A lelkesedés íratja velem ezeket a sorokat. Ritkán adódik, hogy magas színvonalú kórushangversenyt hallhassak. Ezek közé sorolom azt az előadást, amelyet a Temesvári Magyar Tannyelvű 2-es számú Líceum tanulói 1976. márciusában a Diákházban mutattak be. Köszönet az útra valóért A műsor a dicséretek koszorúját érdemelte. Az énekes kiválasztása, betanítása, a szólamok összhangjának tökéletesítése óriási munka lehetett. Örömmel tölt el az a tény, hogy ennyi energia, türelem, kitartás, zene és ember szeretet van .Wittmann Cecilia tanárnőben Erre születni kell, ezt szeretni kell és dolgozni minden erőből. Íme, élő példája annak a tanárnak, aki munkáját hivatásnak érzi, aki arra törekszik, hogy a zene révén másokat is megtanítson örülni, lelkesedni, érezni és boldognak lenni. Még élénken él emlékezetemben egy-egy kórus óra, az a fegyelem, pontosság és igényesség, amely őt jellemezte. Ezúton is köszönöm tanárnőmnek, hogy a zene szeretete mellett megtanított az igényességre. Boér Jenő Szabad Szó A PÁLYAVÁLASZTÁS törlesztésre váró adósságai A kialakult gazdasági-társadalmi helyzet tényei arra figyelmeztetnek, hogy az ifjúság nevelésének feladatköre sokrétűbb és felelősségteljesebb lett, mint eddig bármikor. A jelentkező tennivalók láncolatában a jövő dolgozóinak szakmai és emberi felkészítése, pályafeladataik meggyőződéssel vállalt ellátására, kiemelt jelentőségű. Család és iskola rovatunk szerkesztője felkereste és megkérte Péter Dezső pedagógia-lélektan szakos tanárt, Ioan Costant, a Temps megyei Pedagógusok Háza igazgatóját és Orbán József tanárt, a temesvári 1-es számú általános iskola igazgatóhelyettesét, hogy nyilatkozzanak olvasóinknak az alábbi kérdésről: A család fontos feladata felkészíteni a gyermeket a számára alkalmas életpályára. Hogyan tehetnek eleget ennek a szülők anélkül, hogy gyermekeik jövőjében a maguk álmait akarják megvalósítani? A válaszokból idézzük az alábbi gondolatokat: P.D. : — A család hatása döntő tényező kisgyermekkorban. A gondozástól a személyiség formálásának alapjait meghatározó vonások kialakításáig terjed. Kisiskolás korban a gyermekek továbbformálásában a fő szerep az intézményeké. (A fő szerep, de nem marad szerep nélkül a család sem!) A serdülés idején és utána ehhez társul a kortárs csoportok — iskolai közösség, baráti kiscsoportok — befolyása, ami elég jelentős. Menetközben megváltozik tehát a család hatása a gyermekre. A jelentkező nevelési partnerek természetesen beleszólnak a tanuló pályaválasztásába is. Mégis, a család befolyására választ életpályát a legtöbb fiatal S ha így állnak a dolgok, akkor mi sem természetesebb, mint beszélni arról, tenni azért, hogy a szülői ház felkészüljön arra, hogy a gyermeket, a számára alkalmas életpályára előkészítse. Ehhez nélkülözhetetlen a gyermek alapos ismerete. Minden szülő azt hiszi magáról, hogy ismeri a gyermekét. Mindannyian azt hisszük magunkról, de nemegyszer kiderül, hogy nem is olyan alaposak ezek az ismereteink. A gyermekek téves pályairányításának gyakori problémája, hogy a szülői szándék független attól, hogy mihez van tehetsége, kedve a gyermeknek és független attól is, hogy mi a társadalom igénye. Hogy ennek mi lehet aztán a következménye, arról hosszasan értekezhetnénk. I. C.: — Hajlamosak vagyunk olykor túlkomplikálni a kérdést. És ez is káros, mert csökkenti pedagógiai propagandánk hatékonyságát. Nem hiszem ugyanis, hogy a feladatra valamilyen különleges terv szerint kellene készülnie a szülőknek. Részükről azt tartom fontosnak, hogy adjanak a pályaválasztónak időben ízelítőt az élet sokféle emberi lehetőségéből, a művelődés, a tanulás sokféle formájából. Egy sétával egybekötött beszélgetés, egy múzeumlátogatás is sok mindent elárul a gyermek érdeklődéséről. O. J. : — Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az alkalmas foglalkozás kiválasztásában a gyermek lehetőségei, képességei, vágyai kell határozzanak. E tekintetben úgy helyes, hogy ne befolyásolja gyermekét a szülő. Sajnos, sokszor nagyon is torz formákban mutatkozik meg a család kényszerítő hatása. A szülők vágyában — a gyermek jövőjére vonatkozó terveikben — gyakran benne vannak a saját meg nem valósult tervek, álamok. Ez, önmagában érthető emberi törekvés, baj csak akkor lesz, amikor, ez válik fő szemponttá. Vannak olyan szülők is, akik egyszerűen nem vállalják például, a gyermek továbbtanulásával járó anyagi és egyéb nehézségeket. Aztán van még valami. Az ember, adottságainál fogva, nem csupán egyetlen meghatározott foglalkozásra alkalmas. A család ezt olykor nem akarja tudomásul venni. Mert rosszul teszik például a szülők, ha mondjuk, az élettani-biológiai érdeklődésű gyermekből mindenáron — még a gyermek ellenében is — orvost akarnak nevelni. Holott az ilyen érdeklődési körnek sok más pálya is épp úgy megfelel. De a kérdés kapcsán azt is meg szeretném jegyezni, hogy nemcsak a család, de az iskola is adós még a tervszerű, tudományosan megalapozott pályaválasztási felkészítő munkával. Nagy adósság ez, amit mielőbb törleszteni kell. A megfogalmazott gondolatok, nyilvánvalóan, nem mindenben lehetnek öszszecsengőek, s ez is azt bizonyítja, hogy nem kitaposott úton jár az, aki végzi e tennivalókat. Család és iskola rovatunk szándéka teret biztosítani minden a kérdéssel kapcsolatos további gondolkodásra, cselekvésre serkentő véleménynek. Az oldalt JOÓ IMRE szerkesztette