Szabad Szó, 1976. október-december (33. évfolyam, 9820-9898. szám)

1976-10-01 / 9820. szám

2 oldal NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs munkalátogatása mezőgazdasági termelő és kutató egységekben (Folytatás az első oldalról) remi jellemzőit, és megál­lapította, hogy további erő­feszítéseket kell tenni az önköltség csökkentésére, a termelékenységi tényezők javítására, majd utasította az illetékeseket, hogy a vizenyős területek lecsapo­­lására, a talaj mélységbeli por irányítására, az öntözé­ses művelés szükség szerin­ti bővítésére vonatkozó in­tézkedések komplexumát szorosan egybe kell hangol­ni a területrendezési fela­datokkal. N­i­c­o­l­a­e Ceauşescu elvtárs egyben hangsúlyozta, komp­lex géprendszereket kell kifejleszteni, amelyek egy menetben több műveletet végeznek. A prundui állami mező­gazdasági vállalatban az időszerű mezőgazdasági te­endők másik kérdéskörét, nevezetesen azt vitatták meg, hogyan teljesülnek a föld eredményesebb kihasz­nálására és a mezőgazda­sági termelés növelésére vonatkozó, XI. pártkon­­gresszusi feladatok. A be­szélgetés során a vezető káderek és a szakemberek tájékoztatták N­i­c­o­l­a­e Ceauşescu elv­társat, hogy a több mint 25 000 hektáron, amelyet terméket­len tó lecsapolásá­­val nyertek, búzát, árpát, kukoricát, szójababot, nap­raforgót, rizset termeszte­nek és a hektárhozam jó­val meghaladja az országos átlagot. .­­Az eredményeket és a távlati terveket értékelve, Nicolae Ceauşescu elvtárs javasolta a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisz­tériumnak, állítson össze programot a Duna-terasz lejtős területeinek műve­lésére. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel e­­gyüttműködésben — hang­súlyozta a párt főtitkára — ezeket a területeket szőlő- és gyümölcstermesztésre le­hetne berendezni. A továbbiakban megte­kintenek néhány kukorica­­táblát, ahol javában fo­lyik a betakarítás. Nicolae Ceauşescu elvtárs érdeklő­dik a kukoricafajtákról, a növény­sűrűségről, s meg­állapítja, hogy az adott ég­hajlati és talajviszonyok között, egyben pedig a nö­­vénysűrűség fokozásával több mint 10 000 kilós hek­­tárhozamot lehetne elérni, amint erről a kísérleti par­cellák meggyőzően tanús­kodnak. A továbbiakban hangsúlyozza, hogy a te­­nyészidő lerövidítését biz­tosító technológiák alkal­mazásával bővíteni kell a­ kettős termesztést, különö­sen szemeskukorica ter­mesztése céljából minél na­gyobb területeken, egyide­jűleg biztosítva az állatte­nyésztés fejlesztéséhez szükséges mennyiségeket. .A kultúrnövények skálájá­val kapcsolatban a párt­­főtitkár úgy véli, hogy az övezet igen célszerű lenne zöldségtermesztésre jó, s ajánlja e szektor kifejlesz­tését. A főtitkár utasítja a Mezőgazdasági és Élelmi­­szeripari Minisztériumot, hogy a Baneasa—Prundu— Greaca övezetben létesítsen mezőgazdasági-ipari komp­lexumot a helybeli állami mezőgazdasági vál­lalatok­ból, a kutatóintézetből, va­lamint a szomszédos szö­vetkezetközi tanácsokból. Mint hangsúlyozza, egy i­­lyen­ egység példaként, jó tapasztalatként szolgálhat­na az ország más övezetei számára is. A pártfőtitkár és a me­zőgazdasági szakemberek munkamegbeszélése az A­­dunaţii Copăceni-i állami mezőgazdasági vállalatban folytatódott. Itt főleg a tej- és a húshozam növe­lésének kérdéseiről volt szó. A Mezőgazdasági és É­­lelm­iszer­ipar­i Minisztér­i­­um, a fővállalat és az ille­tékes kutatóintézetek kiál­lításán a vendéglátók el­mondták, hogy mindössze egy év alatt a fejőgépek e­­gész sorozatát tervezték meg és állították elő, hogy korszerűsítsék az állatte­nyésztés egyik legidősze­rűbb munkaműveletét, a fejest. A párt főtitkára méltat­ta, hogy a bemutatott berendezések csaknem tel­jes egészében tipizált e­­le­mekből készültek, a­­mi lehetővé teszi köny­­nyű átalakításukat min­degyik állattenyésztő egy­ség állománya és sajátos feltételei szerint. A pártfő­titkár felkérte a szakembe­reket, tanulmányozzák az állattenyésztési berendezé­sek méreteinek, a fémfo­gyasztás további csökkenté­si módozatait, a műanya­gok, az üvegrost szélesebb körű használatának lehe­tőségeit. Egyben ajánlotta: már a tervezés szakaszá­ban kutassanak fel egy­szerűbb, gazdaságosabb és ugyanakkor hatékonyabb megoldásokat. Az állattenyésztési tech­nológiák kérdéskörében is­mertették az istállói sza­badtartás bővítésével kap­csolatos eddigi eredménye­ket és tapasztalatot, és ki­domborították, hogy az el­járás igen előnyös, mert lehetővé teszi a szarvas­marha-gondozás művele­teinek teljes gépesítését. A pártfőtit­kár ezzel kapcso­latban elismeréssel szólt arról, hogy fejőhelyiséggel felszerelt komplex farmo­kat létesítenek, s egyben ajánlotta, hogy jobb terü­­letkiha­sználással gazdasá­gosabban bánjanak a szek­tor rendelkezésére álló be­ruházási alapokkal. A látogatás utolsó állo­mása a 30 Decembrie Vál­lalat volt, amely mo­dern mezőgazdasági-élel­miszeripari egységként sok­rétű feladatokat lát el a tej- és tojás-, valamint a húskészítmény, a zöldség- és gyümölcs-ellátás terén. A vendéglátók elmondják, hogy az agro-zootechnikai szabályok, a korszerű tech­nológiák alkalmazásával, a hatékony állat- és baromfi­tenyésztés terén folyó ku­tatások fokozásával kap­csolatos útmutatásokat vég­rehajtották, s ennek nyo­mán szüntelenül növekedett a termelés. A pártfőtitkár elemzi a baromfitenyésztésben elért eredményeket, majd taglal­ja, hogy a termelési fo­lyamatok hangsúlyozottabb korszerűsítésével, a több­funkciós rendszerek és a gépesítés szélesebb körű al­kalmazásával jobban kiak­názhatják az egység gazda­sági erőit az ötéves­ terv folyamán. A megbeszélés a problémakör közérdekűsé­génél fogva meghaladta a vállalati kereteket és felve­tette mezőgazdaságunk e fontos szek­­torainak általá­nos fejlesztési kérdéseit. A baromf і-ten­yészetben ta­pasztalt szép eredmények­ből kiindulva, megvitatták a rekeszes húscsirke-te­­nyésztés programjának e­­gyes vonatkozásait. Mint kitűnt, ez a nagy hatékony­ságú, korszerű módszer a helybeli vállalatban magas hozamokat eredményezett, s egyben biztosította a beé­pített területek ésszerű ki­használását. A látogatás egész menete bizonyította, hogy eleven, közvetlen, rendkívül fontos következtetéseket kínáló dialógusra került sor. Nicolae Ceauşescu elvtárs értékelő és buzdító szavai­nak, mint mindig, most is az a céljuk, hogy lelkesít­sék, mozgósítsák a mező­­gazdaság dolgozóit, akik minden energiájukkal azon munkálkodnak, hogy az or­szág fejlődési ütemének és a lakosság jó ellátása kö­vetelményeinek megfelelő­en szüntelenül növeljék a mezőgazdasági termelést és akik teljes mértékben tu­datában vannak, hogy a mezőgazdaság haladása el­sősorban az ő munkájuk­tól, szorgalmuktól, hozzáér­tésüktől függ. Váltoó cs itájk­ttkait BOLYONGOK a Circa Ci­­valaţium­i negyedben. Úgy tűnik, hogy nincs egyetlen tájékoztató jel sem. A be­tűkkel, számokkal megje­lölt háztömbök között sem boldogulok, mintha a meg­szokottól eltérő logikája lenne itt az utcáknak. (Azt mondják, hogy éppen eb­ben a negyedben úgy segí­tettek a kis elsősökön — több mint tíz első osztály volt a múlt évben egy is­kolában —, hogy rajzokat festettek a tantermek aj­tajára, így aztán tudták, hogy a virágos vagy a ma­daras terembe kell benyit­ni­. Mit csináljon a felnőtt a házakkal? Kérdezem és az sem vigasztal, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki megkérdezem: miért nincs a sétányoknak neve? Nem­régiben régi olvasónktól, Gyurovics Szvetiszlav te­mesvári lakostól kaptunk hasonló tartalmú levelet: „­Alulírott, a lapnak régi olvasója, a város régi lako­sa közérdekű ügyet szeret­nék megemlíteni. A Cir­cumvalarium­i negyedről van szó, amelyet évek óta gyakran látogatok, ugyanis ott lakik két fiam. Azt ta­pasztaltam, hogy nehezen lehet tájékozódni, mert a blokkok házszámai majd­nem egyformák. Javasolom, IV. Fény és hogy a környék utcáit ne­vezzék el egyes írók után vagy a növény- és állatvi­lágról, így a vidékieknek is megkönnyítik a tájékozó­dást.“ JAVASLATÁVAL és más lakók hasonló észrevételei­vel, gondoljuk a Temesvár municipiumi Néptanács vá­rosrendezési osztálya is e­­gyetért, annál is inkább, mert irányadó szobrok, fali freskók vagy más szokásos díszítőelemek nem kerültek a negyed­­ tömbházainak egyhangúságát oszlatni. Az a tömbház, amelyet figyelmembe ajánlottak, két fontos közlekedési útvonal, a Circumvalaţium­i és a Torontáli út találkozásánál emelkedik és szép homlok­zatával kissé elüt társaitól. Ez a 47-es tömbház, amely­nek földszintjén üzletek rendezkedtek be De nem­csak ezért van különleges helyzetben az említett ház, hanem azért is, mert „kí­sérleti lakótömbnek“ szá­mít. Már a Temesvári Épí­tő- és Tervező Vállalatnál is említették, hogy különle­ges eljárást alkalmaztak, miáltal a lakrészek belső falai mozgathatókká váltak. Egyszóval, a lakó tetszés szerint rendelkezhet lakte­rülete belső beosztásával, növelheti, illetve csökkent­­heti a szobák számát. Kí­váncsian lépünk be Stalek Sándor lakásába. A HÁZIASSZONY, Sta­lek Etelka készségesen mu­tatja a szép, tiszta lakást. Úgy érzem mindazt, amit szépről álmodtak valaha, most erre a lakásra fordí­tották. Hosszú évekig ké­szültek arra, hogy új ott­honba költözzenek. A moz­gó falak titka is kiderül rö­videsen, nem lehet máról holnapra csak úgy egysze­rűen eltologatni, rendes vá­lasztófalnak látszik, csupán arról van szó, hogy idővel, ha a fiataloknak túl kicsi vagy túl nagy lesz a jelen­legi beosztás, akkor lakás­­festéssel egyidejűleg kiik­tathatnak vagy betehetnek egy-egy választófalat. „Az újságból tudtuk meg" — mondja Szalek Etelka — „hogy kísérleti blokkot is építenek. A lakásvásárlásra már megvolt a pénzünk és mivel nekünk lányunk van, arra gondoltunk jobb lesz, ha egy ilyen­­ tömbházba költözünk.“ Egyébként? — kérdezem, miközben a takaros kis szobákat figyelem. „Az ab­lak a Lippai út felé nyílik, a földszinten üzlet, a köz­lekedés is jó lenne, ha a 14-es rendesebben járna vagy ha a 35-ös, amelyik elhalad ezen az útvonalon egy megállót iktatna be.“ Stalekék 1975. szeptember 7-én költöztek a 47-es tömbházba, személyi tulaj­donú lakást vásároltak. Kényelmes, korszerű ott­hont. Az ajtón belül min­den rendben volna, de az épület gazdái mégis elége­detlenek. A sötét (mord) folyosót még eltűrik, de nehezebben vise­lik a szárító hiányát. A tömbház két oldala is főútra néz, nincs lehetőség a ruhaszá­­rításra. Most peres­kednek az építőkkel, akik nem tartották be a megegyezést. A ki­jelentés váratlanul ért, tehát nem egy­mással, hanem az é­­pítővállalattal perle­kednek a lakók. S bár — úgy tűnik — iga­zuk van, a szép ház szép tálcásaihoz bi­zony elkelne a bejá­rati csarnoknál, a fel­járó lépcsőnél egy kis otthoniasság. B. ILONKA, aki az említett tömbház szomszédságában la­kik és egyébként na­gyon kellemesen érzi magát szép otthoná­ban, elpanaszolta, hogy a tömbhöz többi feljáróját milyen szépen kifestették a lakók, csak az övéket nem sikerült, pedig több értelmiségi család is lakik ott. Nem si­kerül összegyűjteni azt a csekély összeget, amely fel­frissítené, hangulatossá tenné a lakrészekhez veze­tő utat. Sokat tehet maga a lakó is — mondotta és magam is rövidesen tapasz­taltam — annak érdeké­ben, hogy szép legyen a legszürkébb ház is. Az er­kélyeket díszítő virágok, a falra kúszó zöld levelek a gondozottság kellemes lég­körét árasztják. Itt-ott vi­rágos kertek, ápolt fasző­­nyegek húzódnak a tömb­házak között. Ezek a né­gyet­ fényei. A szépen, ci­­vilizáltan élni tudó és élni akaró lakók bizonyítványai. (Folytatjuk) Pongrácz P. Mária Szalek Etelka otthonában (Gyurcsik Miklós felvétele) Szabad Szó Esős őszi délután a temesvári Augusztus 23. úton (Gyurcsik Miklós felvétele) ÓVODÁSOK INDULÁSA Noha alig néhány nap­ja kezdődött meg az új tanév a temesvári 7-es számú vegyes — román­magyar — tannyelvű ó­­vodában az oktató-neve­lő tevékenység az élet­kori sajátosságoknak megfelelően, már teljes rendben folyik. Látoga­tásunk idején Nadejda Horciu óvónő éppen az ország címerének szim­bolikus jelentésével is­mertette meg a román tannyelvű csoport tag­jait, majd az öt éves Si­mona Călţun elmondta az újonnan tanult Ro­­mâncuţa című verset. Az óvoda magyar tan­nyelvű csoportját is szorgos munkában talál­tuk. A rajzórán született „alkotásaikat" mutatták be a csemeték Kürti Zsuzsa óvónőnek, így az elbíráláson mi is jelen voltunk, s a legjobban sikerült rajzok szerzői­nek nevét az alábbiak­ban közölhetjük. Kitűn­tek tehát: Oravecz Ju­dit, Nagy Ibolya, Varga Emese és Nagy László. De megismerkedtünk ez­­alkalommal Turbók Noé­mival is, aki a Piroska játékai című mese el­mondásával bebizonyí­totta mesemondói tehet­ségét. Varga Emese Pe­tőfi Sándor Arany Laci­nak című versét adta e­­lő ügyesen, Nagy Lász­ló pedig, máris a „szá­mok embere“ ugyanis ő a szöveges példák meg­oldásával tűnt ki. Végül is a Diót szedtem című gyermekdal tisztán csengő dallamának kísé­retében, azzal a meggyő­ződéssel távoztunk, hogy a 7-es számú óvoda ne­velőinek minden törek­vése arra irányul, hogy megfelelően előkészítsék a gyermekeket az iskolai oktatásra, s hogy felvér­tezzék őket olyan érzel­mekkel és ismeretekkel, amelyek hozzájárulnak az új ember, a szocialis­ta hazát építő nemzedék formálásához. Graur János

Next