Szabad Szó, 1977. április-június (34. évfolyam, 9974-10051. szám)

1977-04-01 / 9974. szám

2. oldal /-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A döntő előtt, ahol még minden lehetséges A Románia állami függet­lenségének centenáriumát kö­szöntő honismereti vetélke­dőnk második szakaszában az­­írásos tudáspróbán harmincöt együttes százöt tanuló­ ver­senyzőjének a Függetlenségi Háborúval kapcsolatos törté­nelmi, irodalmi és képzőmű­vészeti ismereteit tizenegy kérdés tette próbára. Az együttesek közel azonos felkészültségét bizonyítja, hogy a döntőbe jutást, a helyezése­ket egy, sőt annál is kevesebb pontkülönbség határozta meg. A verseny szabályzatának értelmében a döntőbe az a három csapat jut, amely a verseny eddigi két szakaszá­ban a legtöbb pontot összesí­tette, íme, hogyan alakult honis­mereti vetélkedőnk rangsora az első két szakasz után: 1. Oláh András, Laki Csilla, Ső­tér Sándor (2-es líceum, 238,50 pont); 2. Buding Gabriella, Szekeres Ibolya, Gyenes Ildi­kó (2-es líceum, 237 pont); 3. Máté Mária, Bárányi Ildikó, Pető Erzsébet (2-es líceum, 235 pont). Az első tíz helyezett további sorrendje a követke­ző: 4. Petneházi Csaba, Both Irén, Szilveszter Magdolna (2-es líceum, 233 pont); 5. Or­bán Ferenc, Böndi Miklós, O­­láh Endre (2-es líceum, 232 pont); 6. Takács Piroska, Csi­szár Katalin, Kiss Miklós (1-es számú általános iskola, 229,75 pont); 7. Molnár Kármen, Jó­járt Borbála, Siha József (2-es líceum, 229,50 pont); 8. Soós Zoltán, Varga József, Mészá­ros István (2-es líceum, 228 pont); 9. Takács Tibor, Koszó István, Amsz Marika (zsom­bolyai 1-es számú általános iskola, 220,50 pont); 10. Rigó Márton, Minyó Tibor, Bakos László (2-es líceum, 218 pont). Vetélkedőnk április végén megrendezendő döntőjén, a­ TÖRTÉNELMI,­­ IRODALMI, KÉPZŐMŰVÉSZETI ARANYLAPOK A FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚBÓL melyre Temesvárott, a sajtó­klubban kerül sor, a küzdelem izgalmasnak ígérkezik, mivel mindössze 3,50 pont az előnye az első helyezettnek a har­madik helyen végzett csapat­tal szemben. Bár a verseny során — tör­vényszerűen — vannak csapa­tok, amelyek nem jutnak a döntőbe, de ők sem vesztesek. Mert tudásban és érzelmekben is gazdagodva került ki min­den játékos e nemes vetél­kedőből. Álljon itt bizonysá­gul a „legyőzöttek“ által ösz­­szesített pontszám, amelynek megszerzéséért bizony sok mindent kellett ismerniük a tanulóknak. Osztályonként, az első tíz helyen végzett csapa­tokat nem számítva, a követ­kező együttesek osztoztak a nem hivatalos rangsor első három helyén: V. OSZTÁ­LYOSOK: 1. Pető Miklós, Al­bert László, Bencsik Gábor (2-es líceum, 199 pont); 2. Bús Csilla, Csőke Ildikó, Laki Valéria (2-es líceum, 177 pont); 3. Nagy Gabriella, Fóris Jut­ka, Maurer Melinda (2-es lí­ceum, 156 pont). VI. OSZTÁ­LYOSOK: 1. Lengyel Zoltán, Nemes András, Mónus Lo­­ránd (2-es líceum, 211,50 pont); 2. Jenes Violeta, Szabó József, Mustea Ibolya (15-ös számú általános iskola, 155,50 pont); 3 Don János, Bonczidai Mag­da, Oláh Rajmó (1-es számú iskola, 116 pont). VII. OSZ­TÁLYOSOK: 1. Szabó , Jutka, Tácsi Erika, Bogdanovics Kornélia (2-es líceum, 202,50 pont); 2. Both Tünde, Kardos Irén, Nagy Géza (1-es számú általános iskola, 183,50 pont); 3. Kovács Erzsébet, Balog Gi­zella, Vicze Ferenc (tormaci általános iskola, 110 pont). VIII. OSZTÁLYOSOK: 1. Gás­pár Gabriella, Körösi Zsuzsa, Ölei Rozália (2-es líceum, 205 pont); 2. Koós István, Király Sándor, Ladányi Ágota (dum­­bravai általános iskola, 180,75 pont); 3. Lőrincz Magda, Szi­lágyi Erzsébet, Szalai Mária (tormaci általános iskola, 161 pont). Köszönjük a játékot a ver­senyen részt vett minden csa­patnak és a pedagógusoknak, akik segítették a tanulókat a felkészülésben, a döntősöknek pedig további sikeres verseny­zést kívánunk. HÓNISMERETI VETÉLKEDŐ Az olvasó fóruma gyümölcsfáink VÉDELMÉBEN JAVASOLOM ... Kalocsa faluban gondot okoz a gyümölcsfák és a házak előtti fák permetezése. Javasoltam az Orczyfalva községi néptanács­nak, hogy oldják meg intézmé­nyesen a növényvédelmet, de azt válaszolták: erre nincs lehetőség, végezzük egyénileg a permete­zést. Sajnos így nem lehet meg­oldani a szakértelmet igénylő műveletet, mivel több kerttulaj­donos nem rendelkezik a megfe­lelő felszereléssel, sem pedig a szükséges gyakorlattal. S még valami: veszélyes hozzá nem ér­tő embernek mérgező vegyszer­hez nyúlnia. Több idős ember ké­ri, szervezzék meg községi szin­ten a permetezést — természete­sen ellenszolgáltatásért. (Orsós Károlyné, Kalocsa, 257. szám). HULLADÉK, SZEMÉT ÉS ... HANYAGSÁG A temesvári Epurelyi utcában az EGCT köztisztasági szolgálata nem jeleskedik. Ütemterv szerint hetenként kétszer kellene elszál­lítani a háztartási hulladékot, de ezt nem tartják be: március 10-e és 16-a között egyszer sem vol­tak utcánkban. És az év eleje ó­­ta nem ez az első ilyen eset. Az utca seprését is felületesen vég­zik, főleg az úttest szélén, a sze­gélykő mellett sepernek, míg az út közepén ott hagyják a szeme­tet Most is három szemétrakás éktelenkedik az utcában, így te­hát nem véletlen, hogy a csator­nalefolyók eltömődnek és esős időben a víz nem folyik le. Je­lenleg is 3—4 csatornanyílás van szeméttel és homokkal eltömve (Laza József, Temesvár, Epurelyi utca 16. szám). A JAVÍTÁS ESEDÉKES! A temesvári városgazdák fi­gyelmébe ajánlom a Văcărescu és Bolintineanu utcát összekötő Bega-hidat. A December 13. utca felőli oldalon a gyalogjáró két helyen kilyukadt (beomlott). Az egyiket összegyűrt kátrányozott papírral ,,betömték“, a másik ott áll érintetlenül — mindkettő ve­szélyeztetve a gyalogosok testi épségét. A javítás esedékes, an­nál is inkább, mivel jelenleg a Resica és a Pop de Băseşti utcát összekötő Bega-hidat javítás mi­att lezárták és így a betonhídon nagyobb a forgalom. (G. Ágnes, Temesvár, Lalelelor utca 9. szám). ELKELNE A MENETREND IS Gazdaságossági szempontból minden bizonnyal indokolt a vö­­rösesárdai 22-es autóbuszvonal lerövidítése. Bosszantó azonban, hogy a mérőműszergyár felöli végállomás helyét nem jelölték ki, így a busz hol az egyik, hol pedig a másik helyen áll meg. Hazamenet az utasok nem tudják hova álljanak. A legcélszerűbb az volna, ha az IREM előtt állna meg a busz, itt közel van a vil­lamosmegálló is. Másik kérésünk: határozzák meg a menetrendet és függesszék ki a végállomáso­kon az utasok tájékoztatása érde­kében. Mivel a késő esti órák­ban a villamosok már ritkábban közlekednek és a második váltás­ból a két gyárból kijövő dolgo­zók hazatérése körülményes, a 23 óra után induló autóbuszok vo­nalát hosszabbítsák meg a Ştefan cel Mare utcáig. (Müller József, Temesvár, Humuleşti utca 3. szám). UTOÁR - FEBRUÁR - MÁRCIUS - ÁPRILIS - MÁJUS - JÚNIUS - JlÍLHI JGUSZTUS - SEPTEMBER - OKTÓBER - NOJOÍBER - DECEMBER - JANlf­ ebruár -/уМіф-тт-мріф. тяж JNo augus ZiEptembbS-*kWGf§ - Ш"гжвев *та.<ЯшW"-pwMifs * * ebruár MÁRCIUS - ÁPRILIS - MÁJUS - JÚNIUS - JÚLIUS - AUGUSZTUS - S2. (Folytatás аг első oldalról) juttatott együttérzését is, amikor nagy mennyiségű húst, tejet, zöldségfélét stb. adtak át, illetve juttattak el az állami központo­sított alaphoz, hogy szüntelenül biztosított legyen a zavartalan ellátás. És most már tudjuk, hogy me­gyénk összes állampolgárai, nem­zetiségre, nemre, korra való te­kintet nélkül részt vállaltak, részt kértek a nagyszabású segélyak­ciókból. Íme a példák további so­ra: temesvári építők munkatele­­­pet nyitottak a fővárosban, s megyénk építői összesen ötszáz lakás felépítését végzik el terven felül a bukarestiek számára; a Temesvári Építő és Szerelő Tröszt 4-es számú Vállalatának dolgo­zói, előirányzaton felül, hatszáz lakáshoz elegendő betonelemet készítenek; a Temesvári Mecha­nikai Vállalat munkaközössége száz darab motoros-máglyázó gyártását ajánlotta fel a többi kö­zött, s azt, hogy az országszerte működő emelőgépeihez mintegy tízmillió lej értékű cserealkatrészt készít pótlólag (ezekre a termékek­re rendkívül nagy szükség van a földrengés sújtotta övezetekben); a Nadrági Ciocanul Vállalat köz­szükségleti cikkeket gyártó rész­lege márciusban a tervezettnél kétszáz főző- és melegítő kály­hával gyártott többet, hogy ezzel is hozzájáruljon a földrengés o­­kozta sebek gyógyításához, s u­­gyanebben az időszakban száz tonna horganyzott lemezt is elő­állítottak terven felül; a Temes­vári Román Bőripar Vállalat tí­márai is értékes segítséget nyúj­tottak azáltal, hogy munkaidőn kívül magukra vállalták egyes megrongálódott testvérvállalatok tervfeladatai egy részének elvég­zését; jelentős felajánlásokat tet­tek a nagyszentmiklósi dolgozók is: városi szinten több mint 60 millió lej a terven felüli vállalás értéke. A rendkívüli erőfeszítéseknek köszönhetően, a megye ipari egy­ségeinek példás helytállása ösz­­szességében is nagyszerű ered­ményt hozott: hazafias büszke­séggel jelenthettük, hogy három nappal határidő előtt teljesült az 1977. első negyedévi ipari össz­­termelési terv, s az évnegyed vé­géig terven felül, több mint két­százmillió lej értékű összterme­lés valósult meg. Hosszasan lehetne folytatni még a felsorolást Temes megye dol­gozóinak hozzájárulásáról, a föld­rengés sújtotta országrészek hely­reállításához Hisz eddig még szót sem ejtettünk arról, hogy minden művészeti és oktatási in­tézmény, alkotási egyesület, mű­kedvelő együttes stb. is részt vesz a maga módján a segélyak­cióban. Mint például a Tormac községiek, ahol éppen ezekben a napokban tartják az, immár ha­gyományos Művelődési Hét ren­dezvényeit, s úgy döntöttek, hogy az egész bevételt az emberség folyószámlájára íratják, az 1977- es folyószámlára, amelyet már­cius 10-én nyitott meg az Letéti és Takarékpénztár, s amelyre a lakosok tízezrei fizettek be kü­lönböző összegeket. Persze, hogy róluk is külön kellene szólni. Mert mindaz, ami március 5-e hajnal óta itt és másutt is tör­ténik, pártvezette népünk erköl­csi szilárdságának felemelő tarsú­­ságtétele. És egyben biztos zálo­ga építő és újjáépítő tevékenysé­günk sikerének, szocialista társa­dalmunk töretlen előrehaladásá­nak. Pártunk főtitkárának március 28-án előterjesztett kivételes el­méleti és gyakorlati jelentőségű előadói beszéde mélyrehatóan e­­lemzi a katasztrofális földrengés következményeit és kijelöli azo­kat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az elemi csapás okozta károk teljes felszámolását és az ország határozott előrehaladását a XI. pártkongresszus által kije­lölt úton. Nagy fontosságú mun­kaprogram ez a dokumentum az összes kommunisták, egész dol­gozó népünk számára abban a felelősségteljes és áldozatkész te­vékenységben, amelyet mindany­­nyian tudatosan vállalunk és az elkövetkező időszakban maradék­talanul meg is valósítunk. Szabad Szó Nemzedékek sorakozója Tormac Művelődési Hetének negyedik napja több volt a ha­gyományos rendezvénysorozat közbeeső mozzanatánál... Már délután élményszámba ment az óvodások és a kisiskolások mű­sora. Megkapó volt, amint Pintér Klára, Kovács Zita, Maria Guti­­na, Nadejda Stetin óvónők, illet­ve Batiz Elly­ Erzsébet tanítónő értő-érző irányításával szép ver­sek, gyermekdalok és -játékok e­­gész sora kelt életre a színpadon, amint a világoskék ruhás, majd színes népviseletbe öltözött nö­vendékek igyekezetük legjavával örömöt okoztak szüleiknek, test­véreiknek, nagy­szüleiknek. Funk Stefánia elvtársnő, a Te­mes megyei Nőbizottság alelnöke, aki Melania Berceanu elvtársnő­vel, a megyei nőbizottság titkárá­val együtt találkozott a helybeli asszonyokkal, maga is hangsú­lyozta a helyi óvodák és A haza sólymai szervezet érdemeit, a közművelődési mozgalomban el­ért eredmények politikai-erkölcsi hatását. Az esti órákban a telt ház ott­honos hangulatában ismét nagy érdeklődéssel és megilletődve követtük soron a tizenhét tagú esztrádzenekar, majd a táncdal­­szólisták és a Beta gitáregyüttes színes slágeregyvelegét, a szín­játszók villámtréfáit, a Lidia Păştean és Bíró Erzsébet tanár­nők által felkutatott és a tánc­csoport előadásában színre vitt helyi népszokást, a Vőfélybot­­csinálást. A citerások dalait hall­gatva a nagybecsű régi hangszer múltbeli társadalmi-művészeti szerepe is felelevenedett. Kádár Károly nyugdíjas tanító, aki mindezeket tényekkel, doku­mentumokkal is érzékeltette, a máskor oly gyakori házi mulat­ságok, kalákák és egyéb alkal­mi összejövetelek alapvetően né­pi, paraszti vonásaival magyaráz­za a citera elterjedését, az újra­éledés érzelmi serkentőjét. Az öt­tagú csoport, amely a nemzedé­kek jelképes sorakozóján elsősor­ban a legidősebb műkedvelők­ képviselte, ez alkalommal is vi­dám dalra serkentette a közön­séget. ☆­­ Tormac Művelődési Hete kere­tében csütörtökön hazafias témá­jú filmművészeti vetélkedőt tar­tottak a helyi általános iskola ta­nulóinak részvételével, ma peddig a temesvári Rezeda Népi Együt­tes előadását tekinthetik meg az érdeklődők. (vajda) A TUDOMÁNYOS NYELVÉSZET ÚTTÖRŐJE Révai Miklós (1749-1807) Nagyszentmiklós két kiválósá­got adott a művelődésnek: Bar­tók Bélát és Révai Miklóst. E­­lőbbi világhírnevet szerzett, a költő és nyelvtudós Révairól rit­kábban esik szó. Szegény szülők gyermekeként 1749-ben született az Aranka-menti városkában. Ta­nulmányait Csanádon kezdte, Szegeden és Nyitrán folytatta, többször járt Bécsben, ahol rajzban képezte magát és tudo­mányos búvárkodást folytatott. Hányatott életet élt, volt tanár, nevelő, a Magyar Hírmondó szer­kesztője, míg végül 1802-ben a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára lett, s ettől kezdve szabadon élhetett kedvelt tudományának, a magyar nyelvé­szetnek. 1807. április elsején, 10 évvel ezelőtt halt meg Pesten. Révai jeles volt mint költő. A „deákos" iskolához tartozott, s a latin nyelven verselők egyik leg­jobbja volt. Társaival együtt a­­zonban arra törekedett, hogy az antik versformákat magyarul is megszólaltassa s ez tökéletesen sikerült is neki, amint erről az 1778-ban kiadott 12 elégiája, „a magyar alagyák“, valamint 1787- ben kiadott Elegyes versei tanús­kodnak. Költészete, valamint író­­elődök (Faludi, Bessenyei) szöve­geit publikáló kiadványai ma­gukban véve is tiszteltté tették a nevét, fő érdeme azonban nyelvtudományi munkásságában rejlik. Miután 1778-ban a helyesírás­ról írt könyvet, alapos nyelvtör­téneti kutatásai eredményekép­pen 1783-ban megírta kéziratban maradt munkáját A régi magyar írásmódról, amelyben helyesírá­sunk fejlődését akarta felvázol­ni. Miután sokat foglalkozott ré­gi nyelvemlékekkel, ezeket kí­vánta közzétenni s 1803-ban kiad­ja A magyar irodalom régisége (Antiquitates) című mű első kö­tetét, amelyben a legrégibb nyelvemlékeket, a Halotti beszé­det fejtegeti. 1803—1806 között jelent meg anyanyelvünk ha­talmas nyelvtudományi szintézi­se, a latin nyelven írt kétkötetes Elaboratior grammatica hungari­­ca című nyelvtana. E művei alapján Révait a tu­dományos nyelvészet egyik mega­lapítójának tek­inthetjük. A nyelv történetét kutatta s ebből fejtet­te meg, miért olyan valamely nyelvtani alak, amint ma él. Ez-­­zel külföldi tudósokat megelőz­ve elsőként alkalmazta a törté­neti módszert nyelvi jelenségek vizsgálatában. A nyelvtani szer­kezetek tanulmányozása során eszközül használta a más nyel­vekkel való összehasonlítást is, s ezzel az összehasonlító nyelvtu­domány első magyar alkalmazója lett. Büchl Antal

Next