Szabad Szó, 1977. október-december (34. évfolyam, 10130-10208. szám)
1977-10-01 / 10130. szám
2. oldal A törzsgárda a nevelőmunka élvonalában A temesvári Fructus Konzervgyár szakszervezeti bizottsága a közelmúltban a fiatalok munkába való beilleszkedésének, nevelésének kérdését vitatta meg. A szakszervezet vezetőségének zöme mester, munkalakulat vezető, vagy termelésben dolgozó, tehát olyan személy, aki közvetlen kapcsolatban áll a fiatalokkal, befolyásolhatja szakmai szárnybontásukat, jellemük alakulását, sőt politikai képzésüket is. Ebben az ember- és tudatformáló tevékenységben eddig is elismerten munkálkodott Dorina Drăghici, a szakszervezeti bizottság elnöke, Lang Elfriede, a szocialista munkaverseny, Warth József, a politikai és közművelődési munka, Garginski Károly, a munkavédelmi felelős, valamint Ana Patraş, a szakszervezeti bizottság tagja. Tekintettel a termelés idényjellegére, a vállalatban számos fiatal jelentkezik munkára. Ez a tény körültekintő gondoskodást, törődést igényel a törzsgárda tagjai részéről. A kezdők szakmunkássá válását egyengetik a szakképesítő, később a szakmai továbbképző tanfolyamok, amelyeket a szakszervezeti bizottság irányításával a téli hónapokban elég sok dolgozó végez el. Ennek nyomán a gyár törzsgárdája az évek során olyan fiatalokkal egészült ki, mint Nicolae Titian, Vasile Farcaş, Röhrich Erika, Aurica Ungureanu, Ana Gruneanţu és sokan mások. Az említett megbeszélés során szóba került két fiatal — T. I. és T. I. — esete is, akiket néhány hónappal ezelőtt, miután büntetésük egy részét letöltötték, visszafogadta a kollektíva. Ez alkalommal azt is megállapították, hogy a fiatalokon segített a kemény lecke és környezetük hatására sokat változtak. Călin Tivadar csoportvezető és mások személy szerint foglalkoztak a fiatalokkal, akik fegyelmezetten végzik munkájukat. A szakszervezet vezetősége tudatában van annak, hogy a kezdő dolgozókkal még elég sok a gond, a nehézség. Főként a munkafegyelem terén. Éppen azért jó lett volna, ha az ifjúság problémáinak megbeszélésére meghívták volna a KISZ-szervezet képviselőjét is. Quittner László Az olvasó fóruma UTCA VAGY LOMTÁR? Szeptember 19-én elkísértem városnézésre egyik rokonomat, aki a moldovai tájakról érkezett ide. Mind a központban, mind pedig az utóbbi években épült új lakónegyedekben volt mit mutatnom neki. Ám arra is felfigyeltem, hogy egyes lakosok, kereskedelmi egységek vezetői nem ügyelnek eléggé az ...-re, tisztaságra, nem mindig tartják be a rendelkezéseket. Például a Timiş önkiszolgáló vendéglő személyzete kirakta a használhatatlan lomot a Romanilor tér felé eső járdára: nagy halomban hevert ott üres hordó, üvegeket tartalmazó láda, hordó-donga. Véleményem szerint, gyakrabban kellene ellenőrzést tartani az ilyen gondatlan gazdák házatáján, és adott esetben a felelősségre vonás sem ártana, (Kelemen István, Temesvár). Évekkel ezelőtt még szép park volt a gyárvárosi Uzinei utca elején, a Bega-híd mellett. Sajnos, az utóbbi időben keveset törődnek ennek gondozásával, így aztán egyre hiányosabb a növényzet, s egyes felelőtlen egyének összetévesztik a parkot a szemétdombbal: a bokrok között háztartásból eredő szemétkupacok éktelenkednek, csakúgy, mint az élősövény mentén. (Vastag Mária, Temesvár). ★ Közismertek a Temesvár municípiumi néptanács 3/1969-es számú Határozatainak rendelkezései, s a sajtóból is többízben szerezhettünk tudomást egyes kihágások elkövetőinek büntetéséről. Ennek ellenére még mindig akad szabálysértés. Például a Tigrului és Ţibleşului utca sarkán ócskavas-halom éktelenkedik; az Ecaterip. Teodoroiu utcában a 11/A számú épület előtt tatarozásból származó törmelék, a Căprioarei utca 10., 12. és 12/A számú épületek előtt föld- és folyamkavics látható a járda mellett, a Melodies utca 6. számú épülete előtt pedig ... trágyadomb zárja el a járdát a járókelők elől. ( Galambos Ernő, Temesvár). MENETRENDSZERŰ ... PONTATLANSÁG A minap, a 36-os busz indulására várva, a belvárosi buszállomáson áttanulmányoztam a menetrendet. Olyan furcsaságot is találtam, miszerint a 25-ös busz 16.60, valamint 18.60 órakor is indul. Lehetséges lenne, hogy a menetrend készítői meg akarták tréfálni az utasokat? Azt is megjegyzem, hogy a menetrend helyesen feltüntetett időpontjait sem mindig tartják be a sofőrök, így történt ez szeptember 16-án este is, amikor csaknem félórás késéssel indult a 36-os a Mlegyei kórház felé. Szerintem, az ITCVTT vezetőségének gyakrabban kellene ellenőriznie a menetrendek betartását. (Drăgoi Katalin, Temesvár, Stegarilor utca 1. szám). ★ TUDOMÁNY Békében jöttünk, az egész emberiség nevében — hirdeti az Armstrongék által Holdra vitt lemez. Lényegében ez volt az első Szputnyik küldetése is. Megértették ezt a washingtoninemzetközi geofizikai konferencia részvevői „szöveg“ nélkül is, és amikor dr. Lloyd Barkner bejelentette a fantasztikus hírt: műholdat lőtt fel a Szovjetunió, óriási ováció-hullám tört ki a tudós társaságban. Megérezték, hogy korszaknyitó esemény tanúi lehettek? Bizonyára. De az eufória általános volt. Napokig, hetekig az egész világ az első műhold lázában égett. Olvasom az 1957. november 6-i Szabad Szót: „A Szovjetunióban a mesterséges bolygó feleresztését a Nemzetközi Geofizikai Év tudományos kutatási munkatervének értelmében határozták el.“ — kezdődik a hivatalos nyilatkozat. Majd: „Előzetes adatok szerint a bolygót vivő rakéta másodpercenként mintegy 8000 méteres forgássebességet kölcsönzött a bolygónak . . Jelenleg ellipszis alakú pályán forog, látcsővel, távcsővel észlelhető .. 58 centiméteres gömb alakja van, súlya pedig 83,6 kg. A bolygóra két rádióállomást szereltek fel...“ És a következő lapszámban Frankel Dávid műegyetemi előadótanár Új korszak nyílt a világegyetem megismerésében címmel taglalja az eseményt. Nemcsak jelentőségére tér ki, de igyekszik azt is láttatni, hogy mekkora feladatot oldottak meg a szovjet tudósok. Ezután naponta „jelen van“ a téma a lapban, cikkek, hírösszeállítások, interjúk formájában, végül a műhold fényképe is megjelenik. Idővel — eltelt a „három nap“ — csökken az érdeklődés egy-egy rövid hír tudósít arról, hogy hányszor kerülte meg a műhold a Földet, s mielőtt teljesen napirendre tért volna a közvélemény fölötte — fellőtték a második Szputnyikot is, fedélzetén a Lajka kutyával. El kellett jutnunk idáig az események idézésével. Mert ami az első műhold fogadtatását illeti, nem volt mindenki oly boldog, ahogyan a sajtóvisszhangokból tűnhetne. (Látni ezt a Szputnyik—2 „sajtójából“.) Sokan a Szputnyik és fölrepítője ellen igyekeztek hangolni a Húsz éves az űrkutatás (II.) közvéleményt. Ne feledjük: a hidegháború nagyon „hideg“ évei voltak azok! Talán elsőként szólaltak meg az állatvédők. Aztán a többiek. Illetve: sokan nem szólaltak meg, nem üdvözölték a sikert, ami nyilvánvalóvá tette: az első műhold nem véletlen műve volt. A szovjetek rakéta technikában megelőzték az amerikaiakat. A szovjet tudósok viszont minden alkalommal hangsúlyozták: a sikert a tudományos kutatás szekerébe fogják. Hosszan taglalták: mi mindent lehet majd megtudni a mesterséges holdak által De hogy núsz év múltán egy-egy műhold műszer lesz, szerszám földi dolgaink rendezésében, arra talán a legoptimistábbak sem gondoltak. Pedig lett! Térjünk vissza 1957. eseményeihez. Bármennyire meglepő is volt a szovjet kozmikus „nyitás“, mégsem volt váratlan. E paradoxon nyitja az akkori hangulatban keresendő. Mert a „beavatottak" az amerikai holdra vártak: 11 kilósról szóltak az előzetes híradások. És a szovjetek egyből 84 kilóssal rukkoltak ki. Döbbenetes, hiszen akkor 1 kiló hasznos súlyra 200 „haszontalan“ esett! (Ma már 25:1-hez az arány.) Tehát egy kilós műholdnövekedés a rakéta 200 kilós növekedését idézte elő! Óriásrakétájuk van tehát a szovjeteknek! Nem csoda, hogy az amerikai hadügyminisztériumban még azután sem akartak hinni a műhold létezésében, amikor adójának jeleit befogták a rádiósok. Nem hittek a műholdban, mert nem vették komolyan az előzetes nyilatkozatokat. Pedig Nyeszmejanov akadémikus már 1953-ban a Béke Világtanács ülésén kiemelte, hogy lehetségessé vált a műholdak indítása. 1955-ben a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség kongresszusán Szedov akadémikus közölte, hogy két év múlva elindítják az első mesterséges holdat, mely nagyobb lesz a tervezett amerikainál. 1957. június 1-én mindketten nyilatkoztak a Pravdában, részletezték a küszöbön álló felröpítés tudományos feladatait — légkör-kutatás, meteoritok hatása a műholdakra. A szovjet interkontinentális rakétát 1957. augusztus végén próbálták ki — sikerrel. És mégis, csaknem teljes volt a másik oldal lemerevedése. Volt. Ha talán későn is, de tanúi lehettünk az űrkézfogásnak. Bodó Barna Az első Szputnyik A sokoldalúság igényével művelni Beszélgetés Antal Miklóssal. Az utóbbi években gyakran hallunk, olvasunk a fővárosi Petőfi Sándor Művelődési Házról. Milyen státussal rendelkezik az intézmény? — Közművelődési hajlék, amely egyrészt a bukaresti magyar ajkú lakosság kulturális igényeit igyekszik kielégíteni, másrészt pedig Bukarest 7. kerületének művelődési rendezvényeit szervezi, gazdagítja. A tevékenység párhuzamosan román és magyar nyelven folyik. — Mi alkotja ennek a súlypontját? — Az esti összejövetelek, a tudományos-művelődési egyetem tanfolyamai, a különböző író-olvasó találkozók, zeneaudiciók, szavalóestek, a Bartók- és a Kriterion-kör rendezvényei, a műkedvelő csoportok tevékenysége; van többek között egy román és magyar tánccsoportunk, amely bár nemrég alakult, kiválóan a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatójával szerepelt a Megéneklünk, Romálóra váltásában. Legutóbb például a fesztiválon, jelenleg pedig itt Kerestély Zsoltot és Márki külföldi turnéra készül. — Említette a Bartók- és a Kriterion-köröket. Hogyan létesültek ezek? — A Bartók-kör fiatal előadók és zeneszerzők alkotói csoportosulása, míg a Kriterion-kört a könyvkiadó cselekvő közönségkapcsolatokra való törekvésének, valamint a művelődési ház sokoldalú nevelőszándékának a szerencsés találkozása hozta létre, a kör elnöke Domokos Géza író, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója. — Rajta kívül sok más neves egyéniség fejt ki állandó köznevelői munkát a Petőfi Sándor Művelődési Házban ... — Több mint harminc állandó külmunkatársunk van, elsősorban az itt élő írók, szerkesztők, tudósok, előadóművészek és zeneszakértők, akik cselekvő részt vállalnak nevelői hivatásunkra-Zoltánt látta vendégül irodalmizenei körünk, a „házigazdák“ pedig Bodor Pál és Boros Zoltán voltak. A Petőfi Sándor Művelődési Ház immár hagyományt teremtett azzal, hogy az ország számos fiatal művészét, legjobb műkedvelőinket és együtteseinket vendégül látja. Jártak itt például a facsádi magyar nyelvű színjátszók is, jelenleg pedig Renard Cristina temesvári amatőrfestő egyéni tárlata vonzza ide a bukaresti művészetbarátokat. — Valóban, szívesen dobogót biztosítunk az ország bármely műkedvelő csoportjának, amelyeket a közönség is szívesen lát. Képzőművészeti tárlataink, amelyeket kéthetente rendezünk, rangos művészeti eseményekként épültek bele a köztudatba. — Fontos határozatok láttak napvilágot az utóbbi időben az ifjúság erkölcsi, politikai és kulturális nevelésével kapcsolatban. Milyen helyet kapott ez a kérdéskör az intézmény műsortervében? — Igyekszünk valamennyi rendezvényt hasznosítani az idelátogató nagyszámú munkásfiatal, diák és értelmiségi intenzív nevelése érdekében. Természetesen számos, a szocialista etika és méltányosság, a szocialista törvényesség kérdéskörébe tartozó előadássorozatot, kerekasztal-értekezletet is szervezünk, amelyeket jogászok, egyetemi tanárok vezetnek, irányítanak. Amíg az udvaron beszélgetünk, a művelődési ház korszerűen berendezett előcsarnokában több mint ötvenen hallgatják az előadót. . . A Történelmi stúdió újabb rendezvénye ez (havonta kerül rá sor), amelyet Gergely László fiatal történész irányít, s amelyen közös múltunkat, hagyományainkat ismerhetik meg vonzó formában a fiatalok. Vajda Sándor Szabad Szó „Könyvbarátok“ A megyei könyvtár várbástyai kölcsönző fiókját naponta több száz olvasásra, tudásra szomjas könyvbarát keresi fel. A több mint 70 000 kötettel rendelkező könyvtár jelentős közművelődési központtá nőtte ki magát, amely állandóan szélesíti közönségkapcsolatát. Ezek keretében azonban sajnos vannak olyan vonatkozások is, amelyek nem mindig válnak egyes „könyvbarátok“ dicséretére. A napokban ezekről tájékoztatott Virág Ibolya, a könyvtár vezetője és Ingret Răbăgiu könyvtáros. Több ezer nyilvántartási lap bizonyítja, hogy az olvasók legnagyobb része valós barátja a könyveknek. Ezek közé sorolható Eufemia Honig gépírónő, aki öt esztendeje rendszeres olvasója a könyvtárnak, s mindig gondosan őrzi, a kitűzött határidőre visszahozza a könyveket. Jó véleményt hallottunk Constantin Humoros — Temesvári Mechanikai Vállalat —, Maria Osmanról, — Június 1. Vállalat — és másokról is. — Vannak azonban olyan „könyvbarátok“ is — mondja Virág Ibolya —, akik késve, siralmas állapotban, vagy egyáltalán nem hozzák vissza a kölcsönzött könyveket. Itt van például Ionel Buge esete, aki az év eleje óta tartogatja magánál a kölcsönkönyveket. Eddig már háromszor küldtünk neki felszólítást, eredmény nélkül. A Villamossági Mérőműszer Vállalatban dolgozik, s a késésért egyébként már közel 300 lejt kell fizetnie. A könyvtár „fekete“ könyvében találtuk Ioan Lăcătuş nevét is, aki nem kevesebb mint tíz kötetet tart magánál már idestova nyolc hónapja; Maria Artner, a Banatul Vállalat dolgozóját, akitől szintén az év eleje óta várjuk, a kölcsönvett könyveket; Nicolae Gage pedig annyira megszerette a fényképészeti szakkönyveket, hogy az év eleje óta egyfolytában tanulmányozza azokat, pedig mások is várják ... Az említett esetekből nem vonhatunk le általánosítható következtetéseket, de mindenképpen kedvezőtlenül hatnak a könyvtár munkájára, értékes könyveket vonnak ki a forgalomból, ami végeredményben ellentétes az intézmény rendeltetésével. Éppen ezért jó volna, ha a jövőben az említettekhez hasonló példákat egyáltalán nem találnánk. Ez a könyvtár és az olvasók hasznára válna. Tóth Lajos