Szabad Szó, 1984. október-december (41. évfolyam, 12300-12377. szám)
1984-10-02 / 12300. szám
2. oldal A temesvári Bor- és Kesztyűgyár varrodájának dolgozói élen járnak a szocialista versenyben (Gyurcsik Miklós felvétele) „Jól képzett szakembereket vár tőlünk a párt, az ország“ (Folytatás az első oldalról) Jentős szerep hárul a tudományegyetem végzőseire. Persze a társadalom összetett elvárásai a tudományos kutatásban, a közgazdasági tevékenységben elhelyezkedőkre is érvényesek. A tudományos kutatóknak a korszerű tudomány, a világpiacon is versenyképes termelés magas műszaki, technikai követelményei, nemzetgazdaságunk magasztos célkitűzései szabnak irányt és mértéket. Ma már elképzelhetetlen, hogy valamely kutatóintézet a szakterületeken folyó egyetemes kutatások mögött kullogjon, ami az alkalmazott módszereket, az elért eredményeket illeti. Kutatóink érdemeit csupán világszínvonalon mérhetjük és ismerhetjük el, amint a közgazdasági szakemberek munkája, hivatása sem csupán a termelési eredmények, mutatók nyilvántartásában értékelhető. Közgazdászainknak egyben gazdasági irányítóknak is kell lenniük, ez pedig széles körű gazdaságpolitikai ismereteket és tapasztalatokat, vezetői rátermettséget, készséget igényel, a mindennapi valóság beható ismeretéről, megismeréséről nem is beszélve. Mint ahogy arra Nicolae Ceauşescu elvtárs rámutatott, az oktatásnak alapvetően szolgálnia kell a társadalom átalakítását, a kommunizmus megvalósításának forradalmi folyamatát. E nagy kérdéseken belül természetesen számottevő részterület tökéletesítését és kisebb közösségi probléma megoldását célozták, segítették a Temesvári Egyetem kommunistáinak képviselői a párt XIII. kongresszusát megelőző beszámoló és választási konferenciájukon. Tény, hogy e „részkérdések“ a nagy egész távlatából, a nagy egész érdekében kerültek terítékre, eképpen tartalmazza őket a konferencia által kidolgozott és elfogadott intézkedési terv is, amely bizonyosan hasznos segítséget nyújt majd az újonnan választott egyetemi pártszerv további munkájában az RKP XIII. kongreszszusa Irányelv-tervezetének a soronlévő Fórum valamennyi dokumentumának valóra váltásában. A Temesvári Egyetem pártszervezetének a konferenciája Határozatot fogadott el, amelyben lelkesen, és egyemberként támogatja NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs újraválasztását a pártfőtitkári magas tisztségbe az RKP soronlévő XIII. kongresszusán. loan láncú — Martin Schnellbach Azúrtól a csillagokig gyikordult az ajtó, s a kabinba belépett a lányka, nyomában egy leplezetlenül katonás járású civillel. Nehéz lett volna megítélni az életkorát, sem fiatalnak nem látszott, sem idősnek. Okos, kifejező nézésével ellentétben szemei alatt muszliányi nagyságú sötét zacskók éktelenkedtek. Középtermetű volt, a hivatásos katona jellegzetes tartásával. Egy méternyire megközelítették egymást, aztán Anton összeverte bokáit és bemutatkozott: — Müller hadnagy vagyok! Amaz beérte azzal, hogy jóváhagyólag bólintott, s megkérdezte: — A szervező központ képviselője, akiről már annyit hallottam? — Én vagyok, ezredes úr — jött a válasz. — Honnan tudja, hogy ezredes vagyok és nem valaki más? — A szervező központ megbízottjaként nem engedhetnék meg magamnak ekkora tévedést, ön Ertler ezredes s én megbízatással kerestem fel. — Azt mondták nekem, hogy egy ejtőernyős tiszt keres ... — Pontosan! Az ő nevében jöttem Az a feladatom .. — itt elhallgatott, s a bakter családjára nézett. A tazok szegények nem tudták, mit is kellene tenniök ilyen helyzetben. — Megbocsásson, — folytatta Anton — nem lenne jobb ha másutt beszélgetnénk? — s fejével alig észrevehetően a háziak felé intett. — Talán átmegyünk a házba, itt bármikor meglephetnek — mondotta. — Igaza van — ismerte be Ertlei. — Menjünk ki innen! Odakinn megálltak a kabin ablakánál, mert a „hadnagy“ hozzákezdett a jelentéséhez. — Két nappal ezelőtt három tisztet és egy civilt dobtak le ejtőernyővel. A szervező központot idejében tájékoztatták az akcióról, s ezért minden rendjén zajlott le Sikeresen megérkeztünk velük Temesvárra, s még azon az éjszakán tovább indultak A csoportot Richter ezredes vezeti, aki utasításokat hozott az ön számára is. Találkoznia kell vele, s együtt mennek tovább a központ parancsnokságára. Richter nevének hallatára, akiről Ertler tudta, hogy kicsoda, számot vetett azzal, hogy valóban alkalmas egy romániai akció irányítására. Honnan tudhatta volna, hogy Anton még Bukarestből ismeri, s ezért használta épp az ő nevét, hogy állításainak nagyobb hitelt szerezzen. —• Az a Richter ezredes, aki a bukaresti Gestaponál dolgozott? — kezdte meg az ellenőrzést Ertler. — Azt nem tudom, hogy dolgozott-e Bukarestben, de azt egy beszélgetéséből kivehettem, tud önről, s úgyszólván el sem hitte, hogy mindeddig nem vette fel a kapcsolatot a központtal. Azt állította, hogy kezdeményező, cselekvő emberként ismerte önt... — Leírná nekem? — Középkorú, magas, jól megtermett ember, arcán sebhely van. Beszéd közben olykor elvesz a hangja, mintha nem lennének egészen rendben a hangszalagjai. Ilyenkor pár másodpercre el is hallgat. — Szemüveget visel? — Nem! Olvasáshoz egy aranyláncon függő monoklit használ. — Ő az... — mondta mintegy önmagának Ertler, s nagy kő esett le ennek hallattán Anton szívéről — Hogyan érünk oda, s mikorra tűzték ki a továbbindulást? Anton nem tudott hova lenni örömében, látván, hogy az ezredes legendás bizalmatlansága eltűnőfélben van. De jól uralkodott magán, amikor válaszolt neki: — Mindent alaposan előkészítettünk Egy gépkocsi a közelben vár ránk. Temesváron csak addig állunk, amíg a többiek is felszállnak. Sok csomagja van? — érdeklődött tartózkodóan. — Nemigen. Mindenem belefér egy zsákba. A vasútvonal túloldaláról köhécselés hallatszott, mintha csak fel akarta volna hívni magára a figyelmet valaki. Az ezredes a zsebéhez nyúlt, s amikor az ablakon kiszűrődő fényben megjelent egy alak, már pisztolyt tartott a kezében, tüzelésre készen — Nyugodjék meg — szólt közbe sietve Anton, amint megpillantotta Vádant — Ez az én emberem, őrködni állítottam oda. — Gondolatban a pokol tüzére kívánta Vádant, hogy nem tartotta be az utasítást. Csak a fejét fordította feléje és ráripakodott. — Mit akarsz?! — Hadnagy úr, ideje lenne indulnunk, különben nem érünk még sötétben el a központhoz. Hosszú ám az út... próbált javítani valamit bakiján a megkérdezett. — Térj vissza őrhelyedre, azonnal jövünk! — rendelkezett a hadnagy aki nyomban számot vetett azzal, hogy társának váratlan megjelenése gyanút ébreszthet az ezredesben. Amitől tartott, be is következett. Ertlei nyomban kijelentette, nem szeretné, ha miatta elkésnének. Ő pedig semmi esetre nem utazhat még aznap éjszaka el. Csak pár nap múlva kerülhet sor erre, de akkor majd készségesen velük megy. — Ez az utolsó szállítmányunk — próbálkozott ellenvetéssel Anton. — Nekem szükségem van arra a két-három napra, hogy rendezzem az ügyeimet. — Higgye el nekem, kérem, hogy nincs más lehetőségünk... Amint a központnál folyó előkészületekből kivettem, s ezt csak önnek mondom el, hamarosan elhangzik az akciónk megkezdésére szóló jel — mondta suttogva s közben közelebb húzódott az ezredeshez, mintha csak azért tenné, hogy meg ne hallják Ertler már megbánta, hogy oly gyorsan visszatette pisztolyát a zsebébe de azzal is számot vetett hogy ha újra ki akarná venni, nem lenne elegendő ideje hozzá, mert a beszélő túlságosan is közel áll hozzá. Elhatározta, hogy vele megy, mert belefáradt már a magányos bújkálásba. A feszültség, amelyben a fogságból való szökése óta élt, az álmatlanul töltött éjszakák sora felőrölte erejét, terhes volt már számára az ilyen élet. Sokszor megfordult az agyában, hogy meg kellene kísérelnie utólérni a frontot, s visszajutnia Berlinbe. De azt is tudta, milyen fogadtatásban részesítették ott, a megszöktetésére tett erőfeszítések nyomán. Fontos megbízatást kellett itt teljesítenie, s még árulónak is nyilváníthatnák, ha dolga végezetlen térne haza. A szervező központról sok szóbeszédet hallott már, de nem tudta rászánni magát a kapcsolatfelvételre. Túlságosan is jól ismerte a német kémszervezetek hálózatát ahhoz, hogy az egyesítés gondolata hitelt nyerhetett volna nála. A háború menetéről szóló híreket hallgatva azért mégsem tartotta teljesen kizártnak az egyesítési törekvéseket. A Németországgal való kapcsolat hiánya, s az a tény, hogy nem állt módjában konkrétan ellenőrizni a központ létét, tartózkodóvá tette. Szeretett volna valamiképpen megbizonyosodni róla, nem csapda-e az egész Ennek a módját még nem találta meg, de ha bebzonyosodna, hogy létezik, kész volt a szolgálatába állni Szerencsétlenségére teltek a napok, s nem jutott meggyőzőbb adatok birtokába. A német katonáknak a központhoz szállításáról érkező híreket nem találta eléggé meggyőzőeknek (Folytatjuk) Levélváltás Nem tudom megsütni jeligére — Temesvár. Az almás süteménnyel kapcsolatos kérdésére a válasz a következő: a 35 dkg lisztből, 20 dkg cukorból, 1 csomag vaníliás cukorból, 20 dkg margarinból készült morzsás tésztát nevezte darának a szerző — mivel daraszerű anyagot kapunk Ezt a morzsakeveréket kell rászórni az 1 kg almára. Tehát nem grízről vagy egyéb daráról van szó az említett receptben. F. K. — Zsombolya: Az iránt érdeklődik hozzánk intézett levelében, hogy milyen, büntetést helyez kilátásba a törvény azokkal szemben, akik a használt tárgyakat, háztartási hulladékot nem az arra kijelölt helyekre rakják le. Az Államtanács 465/ 1979. számú Törvényerejű Rendelete kihágásnak minősíti a háztartási hulladékoknak és tárgyaknak az illetékes szervek által a megállapítottaktól eltérő helyeken való tárolását. A kihágást elkövetők 1000-től 2000 lejig terjedő pénzbírsággal büntethetők tettenérés vagy a kihágás elkövetését bizonyítható esetben. Horváth István — Temesvár. A köztereken és parkokban elhelyezett padok mint Ön is írja levelében — nem azért vannak, hogy egyesek ha kedvük úgy hozzá aludjanak rajtuk. A Temesvár municípiumi néptanács 3/1977. számú Határozata kihágásnak minősíti az ilyet; 100-tól 500 lejig terjedő pénzbírság fizetésére kötelezhető a vétkes. II. Károly — Temesvár. Jó hír számunkra is, hogy az általunk elmarasztalt zöldségesboltban akár a sajtóbírálat okán, akár más okból kifolyólag, de rendet teremtettek az illetékesek. Wolf Béla — Temesvár, Tineretti út 26. Megelégedésünkre szolgál, hogy segítségére lehettünk az ügyben érdekelt embereknek. Önnek is elismerés, amiért a fonák helyzetet szóvá tette Diákok jeligére — Temesvár. Lapunk iránti bizalmát köszönettel nyugtázzuk. A levelében ismertetett helyzetnek utánajárunk. A tények ismeretében foglalunk majd álláspontot a felvetett kérdésekben. Rovatvezető: Joó Imre Szabad Szó Tárlatszemle Műhely 35 Bizonyára kevesen tudják, hogy a Rózsapark Capitol felőli végén, a Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának székhelyén működik a Műhely 35 (Atelier 35), a harmincöt éven aluli, tehát fiatal képzőművészek kiállító terme. A kissé félreeső, és ezért a közönség által ritkán látogatott teremben most újabb tárlat nyílt, mégpedig a Graphium nevet viselő közös grafikai műterem öt tagjának részvételével. Ennek a rövid alkotói múltra visszatekintő csoportnak még nem alakult ki a sajátos arcéle. Más szóval, tárlatuk, mint minden tárlat, egyelőre meglehetősen heterogén. A csoport tagjainak alkotói problémái elsősorban technikai jellegűek — ez egyrészt eddigi pályafutásuk rövidségéből, másrészt a grafika műfaji sajátosságaiból, a világszerte már-már öncélúvá vált technika eluralkodásából adódik, így Constantin Catargiu, a csoport technikailag legkiemelkedőbb tagja, környezetének apró, hétköznapi tárgyait, vagy a természet eseményeinek egy-egy múló pillanatát ábrázolja élethűen, és előszeretettel. Imponáló biztonsággal mozog a mezzotinta (fésűszerű acélszerszámmal felborzolt felület, rajz szerinti lesimítása) területén. Cosor Viorel az elvontabb ábrázolásmód s a konceptualizmus híve Nagyvonalúan kezeli az akvaforte és akvatinta technikáját (vonal- és foltmaratás, aszfalt- vagy gyantapor beiktatásával). Az ösztönös spontaneitás, mellyel grafikai atmoszféráját megteremti, festői érzékenységről vall. Hasonló eljárással dolgozik Moise Lucia is. Eredeti meglátásai többnyire a tájkép és csendélet területére korlátozódnak. Novák Nóra a hidegtű mellett kötelezte el magát. Témáit többnyire az állatvilágból meríti: madarak szárnymozgását, állati koponyák finom varratait, titokzatos üregeit karcolja acéltűvel egyenesen a csupasz fémlemezre. Jantó Árpád munkamódszere ettől annyiban különbözik, hogy hidegtűvel létrehozott vonalhálóival, a lemezre raszterrel (képet árnyalataira bontó pontrendszer) rögzített portrékat korrigál, fejleszt tovább, lélektani hangsúlyokkal gazdagítva-elmélyítve az ábrázolást. E tárlat nemcsak önmagában értékes, de pillanatnyi keresztmetszetet nyújtva a fiatal grafikusművészek tevékenységének, egyúttal sokat ígérően illusztrálja a temesvári grafika felfelé ívelő fejlődését, nagy reményekre jogosítva fel a metszet művészetének pártolóit. Kerámia, falikárpit Iulia Dinescu azon alkotók közé tartozik, akik az egyenletes teljesítményeket nyújtó, állandó, szívós, megszakításoktól mentes munkát választották alkotói életformául. Munkájának eredményét rendszeresen mutatja be hazai és külföldi kiállításokon. Alkotásainak hangvétele csendes, hivalkodásmentes. Ez jellemzi a jelenlegi, Helios galériabeli tárlatát is. A harmincnégy kerámiából és nyolc falikárpitból álló anyag két részre osztható: használati tárgyakra (ez kizárólag kerámia és az ipari formatervezés körébe tartozik) és dísztárgyakra. Legszebb tárgyai a falra akasztható, tulajdonképpen két dimenziósak között találhatók: a síkot alig-alig megmozgató, finoman mintázott felületek, tálformák , aszimmetrikus körkompozíciókkal s a geometriát meglágyító hullámzó vonalakkal, megmerevedett buborékokkal díszített négyszögletes kerámialapok. Ilyenek az Árkádok, Fehér ritmusok, Protuberancia és a Befejezetlen játék című munkái. Korunkra jellemző a művészeti ágak közti határok eltörlése, sőt, mi több, az iparművészet és a „grand art“ közti státuskülönbség felszámolása. Ilyen értelemben Dinescu háromdimenziós kerámiái térplasztikákként is felfoghatók, hiszen a Keresztmetszet című műve — például — valóságos szobor. Csak „véletlenül“ készült égetett és zománcozott agyagból, ugyanúgy készülhetett volna köböl, fából vagy bronzból. Formanyelvi következetessége folytán, Iulia Dinescu elérte azt az egységes látásmódot, mely a nagy gyakorlatú, elmélyült alkotókra jellemző és amely ágazaton belül összetéveszthetetlenné teszi műveit. Kazinczy Gábor