Szabad Szó, 1985. október-december (42. évfolyam, 12608-12686. szám)

1985-10-01 / 12608. szám

2. oldal TÖRVÉNYTÁR A mezőgazdasági munkaszervezésről és az államhatalom helyi szerveinek feladatairól Legutóbbi rovatunkban a me­zőgazdaságban végzett tevékeny­ség javadalmazásáról ismertet­tünk olvasóinkkal néhány fon­tosabb törvényes előírást, ezút­tal pedig a 4/1970-es számú Tör­vényre hívjuk fel a figyelmet, amely a munkaszervezés egyes kérdéseit taglalja, valamint a 6/1974-es számú rendelkezésre, amely a néptanácsoknak a me­zőgazdaságra vonatkozó felada­tait foglalja össze. Az első törvény 6. szakasza kimondja, hogy az mtsz-tagok, valamint a magántermelők­­— családtagjaikkal együtt — a hasz­nálatba adott egész földterületet kötelesek megművelni, valamint gondozni az állataikat. A 15. szakaszban az mtsz-tagok köte­lességeiről van szó, a többi kö­zött arról, hogy mindannyian rendszeresen részt kell vegyenek a munkában, maradéktalanul el kell végezzék a rájuk bízott fel­adatokat, teljesíteniük kell a közgyűlés által megállapított munkanapokat, tiszteletben kell tartaniuk a kijelölt munkaprog­ramot. A törvényes rendelkezések be nem tartása esetében a követke­ző fegyelmi eljárások alkalmaz­hatók: a minőségileg kifogásol­ható munka újravégzése minden térítés nélkül, illetve, amennyi­ben erre már nincs lehetőség, a kár megtérítése; a pót­ja­vadal­mazás megvonása arra az évre; legtöbb 10 százalék levonás a javadalmazásból; áthelyezés más munkakörbe meghatározott vagy meghatározatlan időre; a kert­föld megvonása bizonyos időre. Az olyan mtsz-tagok és magán­termelők esetében, akik a ház­táji gazdaságukban nem teljesí­tik a törvény által előírt fela­datokat, büntetőeljárást lehet in­dítani. Az agrotechnikai szabá­lyok megszegése, az állategész­ségügyi szabályok be nem tartá­sa is kihágásnak számít, amit 100-tól 1500-ig, súlyos esetekben pedig 3000 lejig terjedő pénzbír­sággal büntetnek. A néptanácsok mezőgazdaság­ra vonatkozó feladatait tartal­mazó 6/1974-es számú Törvény 11. szakasza megállapítja, hogy e szerveknek az összes földdel rendelkező személyekkel, illetve az állattartókkal meg kell be­szélni az adott helység számára kijelölt feladatokat, megállapíta­ni mindegyik családdal, hogy miként hasznosítsa a földterüle­tet, milyen állatokat neveljen, mennyi növényi és állati termé­ket adjon át szerződéses úton az államnak stb. Fontos tennivaló­juk az államhatalom helyi­ szer­veinek, hogy mindenkor a leg­ésszerűbb gazdálkodásra nevelje az állampolgárokat. A fent em­lített törvény 12. szakasza pe­dig a következőket szögezi le: annak érdekében, hogy minél jelentősebb értékeket állítsanak elő a háztáji gazdaságokban, a megyei, municípiumi, városi és községi néptanácsok intézked­nek, hogy az állami alapnak szánt termékeken felül, konkrét zöldségtermesztési és állatte­nyésztési tervek alapján, bizto­sított legyen a lakosság szükség­leteinek a kielégítése. E tervek­ben külön súlyt kell helyezni arra, hogy mindegyik megyében megoldják az ellátást burgonyá­ból és zöldségfélékből. Aczél Lajos Tandem Van aki csak egyedül, indivi­duálisan tudja munkáját végez­ni, reá összpontosítani, jó ered­ményt elérni. Zavarja más je­lenléte, vagy ha nagyon tud koncentrálni, észre sem veszi, hogy más is a közelében tartóz­kodik. De olyan is van, akinek munkafeltételei között fontos he­lyet foglal el az együttműködés. Ugyanez érvényes a szórakozás­ra, a sportra is. Az energiaínség egyik pozitív eredménye a testmozgás serken­tése, — a másik a levegőszeny­­nyezés csökkentése, — konkré­tan a kerékpározók megszaporo­dása és köztük is a külön „kasz­tot“ képező tandemeké. A szó eredeti latin jelentése „végül(is)“ és nem tudom, hogyan lénye­gült át, de hozzánk már angol közvetítéssel érkezett az egymás mögött elhelyezett, két hajtó­szerkezettel rendelkező kétülé­ses kerékpár elnevezéseként. Gondolom, sporttevékenység­ként is, de látványként is kel­lemes a tökéletesen szinkro­nizált mozdulatokkal végzett e­­gyüttpedálozás. Tartalmilag nyil­ván nem ugyanaz, de az együtt­­zenélés — a négykezes — jut ilyenkor eszembe, az egyszerre­­mozgást segítő munkadalok rit­musra épülő műfaja, a tánc, a mozgásművészet, a futuristák mozgásismétlésre alapozott kom­pozíciói, a motívumaikat szériá­­lisan fejlesztő kinetikusok, vagy Amerigo Tot dekorációja a ró­mai Termini-pályaudvar hom­lokzatán. És a fizikai összhang láttán, feltételezem a páros a­­zonos hullámhosszon való gon­dolkodását, érzelmi kapcsolódá­sát. Számomra a barátság jelké­pe a tandem — az élet számos ellentétei dacára, „végül is“ — az egymást kisegítéséé, az aka­dályok együttes erővel történő legyőzéséé, a közös cél érdekében történő erőkifejtés öröméé, az egységé. Mert tandem van négy­lábas, hatlábas, ... sőt több. Kazinczy Gábor Határszemlén Gyertyámoson és környékén ' fFolytatás аг első oldalról) rendkívül fegyelmezetten és szor­galmasan dolgoztak, kár hogy a szülők pénteken reggel renge nyári öltözékben engedték útnak gyerekeiket, pedig az idő igen­csak hűvösnek bizonyult a dél­előtti órákban. Tanulók között meghallgattam a megyei KISZ­ bizottság képvi­selőjét is. Elmondotta, hogy az osztályfőnökök nagy figyelem­mel viselik gondját egész nap a IX.X X-es diákoknak, reggelente felsorakozva hozzák őket az ál­lomásra, úgyszintén délután ket­tes sorban kísérik át őket a pe­ronon, az állomásépületen a '­T-­lamosig. Más jellegű, apróság­nak tűnő észrevételük az ivó­vízzel kapcsolatos: hatvan lite­res műanyag-ballonokban hozzák a­­mezőre a vizet a társulás dol­gozói E ballonokhoz hozzáférni csak valamilyen merítő eszköz­zel lehetséges Helytelenül be­­főttes üvegeket használnak a ta­nulók, ezekkel az üvegekkel pe­dig, amelyek egyébként sem hi­giénikusak, minden nap baj van. Ottjártunkat megelőzően éppen a „szomszéd néni“ törte össze bosz­­szúból az üvegeket, így pedig órákba telt, amíg a gyerekek ihattak. Javaslatunk: lássák el csappal a hordót, s így már könnyebben használhatók az ott­honról hozott egyéni használat­ra szánt poharak. Más észrevé­tel a nyilvántartással kapcsola­tos. Az iskolák és a termelőegy­ség között megkötött szerződé­sek értelmében a munkáltatók mindennap kötelesek elismer­vényt kiállítani az aznap össze­gyűjtött hagyma mennyiségéről. Gyertyámoson ezt a kötelezett­séget helytelenül csupán a zsá­kok nyilvántartására alkalmaz­zák, eképpen: 200 kicsi és 300 nag zsák. Pedig az elvégzett munka mennyiségét kilókban számolják, míg a zsákok tartal­ma enyhén szólva nagyon eltérő, tehát éppen nevelési szempont­ból előnytelen, meg aztán feles­leges vitákra is alkalmat ad, mint az Lenauheimon történt, ahol tanulók és a gazdaság kép­viselői nem kevesebb mint 25 ezer kilogrammnyi burgonya­különbség fölött vélekednek el­térő módon. Mert az illetékesek nem végezték idejében a méré­seket. Határszemlénk során a továb­biakban is meggyőződhettünk, hogy az agráripari tanács vala­mennyi gazdaságában dolgoznak tanulók, főiskolások, valamint több temesvári intézmény, vál­lalat , a Lotto-Pronosport ügy­nökség, az IRUC dolgozói,­­ je­lentős ugyanakkor a más vidékek­ről érkezett idénymunkások szá­ma. Csupán a répa- és a kuko­ricahordásnál húsz Beszterce- Naszód megyéből érkezett foga­­tos segédkezik a nagyberegszói mtsz-ben. Sajnos annál több helyi la­kost látni napközben is az uta­kon, üzletek előtt, cukrászdában ácsorogni. Az egyik főutcán dél­előtt 100 méteres körzetben 90 embert számláltam össze, olya­nok is voltak, akik csencseltek az út szélén, Gyertyámoson, Nagyberegszón. Holott köztudo­mású, hogy a legtöbbjüknek ilyenkor éppen a mezőn lenne a helyük, hiszen saját javaik sor­sa dől el ezekben az őszi napok­ban a határban. A csákóvai határban is jól vizsgáznak a diákok SZABAD SZÓ Szól, szólít a csengő A tanévkezdést jelző csen­­­­gőszó Igazfalván — akárcsak­­ szerte az országban — nem­­csak tanulásra, hanem a szü­­­­lök által megtermelt mező-­­ gazdasági javak betakarításá­­­­ra is szólította a tanulókat.­­ Látogatásunk idején az isko­­­­­a udvarán Nagy Eszter és ■ Nagy János tanító házaspár felügyelete mellett csupán az I—IV. osztályos tanulók élve­zik a tanórák közötti szüne­tet. A többség — csaknem­­ száz diák — a mezőn szor­goskodik. Szabó Rozália ta­nárnő, az általános iskola igaz­­­­gatója is elsősorban a társa­­­­dalmi munkában vállalt fela­­­­datokról beszél.­­ — Igyekeztünk a tanévkez­­­désre teljesen rendbe tenni az­­ iskolát, amit most azzal foly­­­­tatunk, hogy két új tanter­­e­met létesítünk, hogy vala­­­­mennyi tanuló délelőtt járhas­­­­son iskolába. Ezeknek a mun­­­­káknak a java részét a szü­­­­lők közreműködésével valósí­­­­tottuk, illetve valósítjuk meg,­­ ezért szeretném megemlíteni­­ közülük Német Lucia, Szőke­­ Sándor, Szőke Mária, Petru I­­ánc, Szabó Erzsébet és Ihász­­ Eszter nevét, akik a legtöb­bet tettek az előkészületi munkák során. A mezőgazdasági munkák befejezése után tehát a felső­­ tagozatosok számára is min- i den feltétel biztosított lesz a­­ tanuláshoz . Az V—Vili. osztályos ta-­­ nulók látogatásunk napján,­­ Maria Mărăşescu tanárnő kí­­­­séretében az állami mező-­­ gazdasági farmon kukoricát­­ fosztottak, az előző napokban­­ pedig mintegy 160 hektárról­­ begyűjtötték a szénát és a і________________________,___­__ szalmát. Az igazgatónő jelen-­­ létünkben is megdicsérte a-­­­zokat a tanulókat, akik eddig 4 egyetlen napot sem hiányoz-­­ tak és szorgalmasan végzik­­ munkájukat. Íme, a névsor: і Vantara Zita, Szabó Laura,­­ Német Ferenc, Nagy Anikó,­­ Szabó Béla, Ion Damşa, Emi­­­­lia Olaru, Benk­ő Ildikó, Csa­­­­tó Erzsébet, Gergely Irénke,­­ Tatiana Lutic, Leopold Zol-­­­tán, Delia Dobran, Kun Ildi- 4 kő, Koós Róbert, Mónus Ist- J ván, Niculina Damşa, Nagy­­ Attila, Ihász Albert, Riedl A- 4 Ion, Viorel Curcă, Florin Mar-­­ cu, Dăinuţ Marcu, Mircea Ca-­­­potescu és Viorel Avram.­­ Sokszor hírt adhattunk az­­ igazfalvi általános iskola diák-­­ műkedvelőinek szerepléséről,­­ a Szabó Rozália és Kulcsár­­ Etelka által betanított népi­­ táncosokról, akik eljutottak a­­ Megéneklünk, Románia fesz-­­ tivál országos döntőjéig, a­­ Nagy János tanító vezetésé-­­ vel sikeresen működő népi­­ zenekarról, a Papp Ilona ta-­­ nárnő által irányított színját-­­­szó csoportról. Most az igaz- і gatónő — miután még arról­­ is tájékoztat, hogy idén a má-­­ sodik rend selyemhernyó-te­nyésztésben vesznek részt — a műkedvelő tevékenységgel kapcsolatban elmondotta, hogy tervük szerint az első évhar­mad végéig valamennyi ala­kulatuk felújított műsorral je­lentkezik és, hogy — ha itt most kevesebb szó is esett ró­la — az iskola pedagógus kö­zössége a főhangsúlyt a tanu­lók minél jobb felkészítésére és nevelésére helyezi, s min­den más tevékenységgel eh­hez igyekeznek hozzájárulni. Graur János A város peremén „Régóta próbálok magamban egy olyan egységes városképet kialakítani, amelyről úgy gon­dolom, hogy létezik, s vala­mennyi kolozsvár-napocai lakos képzeletében ez elevenedik meg városának neve hallatán. Aztán, hogy a környező határ külön­böző pontjairól vettem szemügy­re a települést, ahogy olyan ut­cáit jártam be sorra, melyekbe a nem ott lakó polgár életében egyszer ha elvetődik, rá kellett jönnöm arra, hogy ez a minden­ki számára ugyanazt jelentő vá­roskép tulajdonképpen nem is létezik ez a kép — ha tartalmaz is egységes elemeket — valójá­ban mindenki számára más. Minden körzetből, minden utcá­ból, minden lakójának lakásab­lakából más és más arcát mu­tatja ez a Szamos völgy hosszá­ban elnyújtózó város. Mindegy­re átrendeződnek benne a tá­volságok, új hangsúlyt nyernek a tájékozódáshoz támpontokat segítségül hívható, képeslapok­ról bárki által megismerhető „jellegzetes“ épületet. Először talán a többarcúság tudatosítása vezetett közelebb a város tény­leges megismeréséhez. Mert az­óta úgy hiszem, hogy azoknak válhat igazán otthonává, akik valamennyi látószögből egyfor­mán el tudják képzelni“. A hosszasan idézett gondola­tok, amelyeket a Kriterion Könyvkiadónál a közelmúltban megjelent Pillich László Város­som évgyűrűi*) című szociográ­fia kötetéből ragadtam ki, alap­jában véve a könyv születésé­nek körülményeire és motiváció­ira is fényt derítenek. A ko­lozsvár-napocai testvérlapunk, az Igazság fiatal újságírója szülő­városának peremkörzeteit eleve­níti fel, vagyis a város peremé­re hívja múltba-mába tekintő túrára az olvasót. A séta hasz­nos, hiszen az egykori várospe­rem mögött jól kivehető magas­latokat ma a tömbházak erdeje takarja el, úgy hogy ezzel el­homályosul a fiatalabb nemze­dék előtt egy letűnt életforma, településrend, mert a jövőbe te­kintő város immár nem falusze­­rű gyűrűvel szorítja körül, ha­nem a gyárak csarnokai, lakó­negyedek. „S e gyűrű szorításá­ban lassan emlékké foszlanate mai életünk egymást követő napjain. E szép és igaz gondolat a maga teljes kibontásában ott kísért végig a könyv lapjain, ezt illusztrálja a gazdag doku­mentumerejű fényképanyag. Pil­lich László könyve azonban pél­­daadó is, hiszen városaink pe­reme nagyrészt átalakult, év­gyűrűik megváltoztak, ami ha­sonló, egy jellemző pillanatban készített felvételre késztethet másokat is.­­­­ Pászka Imre *) Pillich László: Városom évgyűrűi, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1985. MEGJELENT AZ I­G­A­Z S­Z­Ó SZEPTEMBERI SZÁMA A tartalomból: Anavi Ádám, Daniela Crăsnaru, Czegő Zol­tán, Gábor Ferenc, Lászlóffy Aladár, Oláh István, Pintea D. Ist­ván, Sütő István, Szentgyörgyi László, Tompa Gábor, Varga Jó­zsef, Visky András versei * Bálint Tibor: Az engesztelés napja (dráma) * Mózes Attila: Régi helyszín; Új helyszín (karcolatok) * Ilyés Sándor: Zálog; A fotós (karcolatok) * Nemess László: Jégvirágpor; Kitántorgott... (karcolatok) * Molnár Vilmos: Ami­kor a sündisznók útra kelnek (novella)­­* Molnos Lajos: Éjféltől fél hatig (novella) * FÓRUM — Honnan tovább? (Huszár Sándor könyvéről) Bajor Andor, Szávai Géza, Nagy Pál írása * MŰ­VÉSZVILÁG — Hajdú Győző: A rendező arca, vagy: Harag György credója * IRODALOM ÉS ISKOLA * SZEMLE,

Next