Szabad Szó, 1986. január-március (43. évfolyam, 12687-12761. szám)

1986-01-03 / 12687. szám

_____v£AUŞESCU elvtárs újévi rádió- és televíziós üzenete egész népünkhöz Ful­y tata­, az első oldalról) A jelenlegi nemzetközi kö­rülmények között mindent meg kell tenni az erőszak használatának és az erőszak­kal való fenyegetésnek a ki­rekesztéséért, az összes vitás államközi problémák csakis politikai, tárgyalásos megoldá­sáért. Minden erőfeszítést megte­szünk, hogy aktívan hozzájá­ruljunk a gyengén fejlettség problémáinak megoldásához — beleértve a fejlődő országok rendkívül nagy küladósságait is —, minden erőfeszítést megteszünk egy új gazdasági világrend megteremtéséért. Egész nemzetközi tevékeny­ségünkben megkülönböztetett figyelmet fordítunk — akár­csak eddig — a szocialista or­szágokkal való kapcsolatok fejlesztésére, a szocialista or­szágok egységének és szolida­ritásának erősítésére a szo­cializmusért, a haladásért és a békéért folytatott világmé­retű harcban. Úgyszintén a leghatározottabban munkálko­dunk, hogy tovább bővítsük kapcsolatainkat a fejlődő or­szágokkal, valamint a fejlett tőkés országokkal, a világ minden államával, tekintet nélkül társadalmi berendezke­désére. Mindezeket a kapcso­latokat továbbra is a követke­ző elvekre építjük: teljes e­­gyenlőség, nemzeti független­ség és szuverenitás, a bel­­ügyekbe való be nem avatko­zás és a kölcsönös előnyök, minden egyes nép ama jogá­nak tiszteletben tartása, hogy minden külső beavatkozástól mentesen, maga határozzon sorsa felől. Azzal az elhatározással lé­pünk az új esztendőbe, erő­sítjük együtt munkál­kodásun­kat az egész világ demokra­tikus, haladó erőivel, az ösz­­sz­es békeszerető népekkel, hogy előmozdítsuk a józan ész diadalát, a nukleáris ka­tasztrófa veszélyének kiküszö­bölését, a leszerelés, a biz­tonság és az enyhülés politi­kájának győzelmét, népünk, a világ összes nemzetei szabad és független jövőjének bizto­sítását. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAIM! ROMANIA SZOCIALISTA köztársaság Állampolgárai! Kívánjuk, hogy 11­86 — az új ötéves terv első esztendeje — nyissa meg az utat újabb és mind nagyobb megvalósí­tások előtt az összes tevékeny­ségi területeken, szorgos né­pünknek a XIII. kongresszus történelmi jelentőségű határo­zatai, a pártprogram valóra váltásáért folytatott munká­jában és harcában, biztosítsa hazánk töretlen haladását a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése út­ján, az egész nemzet civilizá­ciós és jóléti fokának emel­kedését, Románia függetlensé­gének és szuverenitásának szüntelen erősödését! Kívánjuk, hogy 1986 hozzon reális haladást a leszerelés, az enyhülés, az együttműkö­dés és a béke útján! Tiszta szívből kívánok önök­nek, kedves elvtársak, bará­taim, további sok sikert a munkában és az életben, elég­tételekben gazdag, örömteljes, boldog új esztendőt, összes jobbra-szebbre törekvéseik tel­jesülését, jó egészséget és boldogságot! BOLDOG ÚJ ÉVET! Jó hangulatban köszöntötték 1986-01­ ­^\YVV\\\\YYYYY\\\\\\\\\\YV\\WftV^tV\\\\\\\\\\\\\\\V:\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\V.\\\\\\\'\\\Yft>\YA\'VÍ\Y\\\'\A\VKV (Folytatás a 2. oldalról) — Szinte mesébe illően feldí­szített terem és bőségesen meg­terített asztal fogadott bennün­ket, s számos kellemes meglepe­tés tette igazán hangulatossá szilveszteri mulatságunkat — mondotta Szuszmán István szer­számkészítő, aki feleségével jött el a munkatársak körében ünne­pelni. Több mint tíz esztendeje lettem tagja e vállalati munka­­közösségnek, s azóta harmadik éve töltjük itt a közösségben a szilvesztert. Mondhatom, hogy évről-évre jobban érezzük ma­gunkat a barátok körében... A vállalati szilvesztert az Elec­tr­­­imisben is a szórakozás, a vidám hangulat uralta, amely tovább erősítette a közösségi szellemet, hogy majd a dolgos hétköznapokon összefogva, közös erővel váltsák valóra azokat a szép, de közel sem könnyű fel- s ezen belül az országosan is adatokat, amelyeket az új, terv- élenjáró Electrotimis Vállalatnak, időszak szab meg nemzetünknek. Kovács István Bort, búzát, békességet ­y r Cs&d&k vö. új szakadÁS­ zesztendőt búcsúztattunk. S mint ilyenkor szokás, szóban és írásban, de talán mégin­­kább gondolatban, jókívánsá­gokkal kopogtatunk be szeret­teinkhez, barátokhoz, és isme­rősökhöz. Mert a végtelen idő végtelen áradásában különös jelentőségre tett szert az esz­tendőváltás, az évek mezsgyé­je. Szilveszter éjszakáján úgy érezzük, valami elvégeztetett, ám egyszersmind valami el is kezdődött vele , bizakodó várakozással tekintünk elébe annak, amit számunkra, s a hozzánk közelállóknak hozhat. Megejtően naiv, szinte gyer-­­­meki ez a jövendőfürkészés.­­ A remény, hogy a holnapnak szükségszí­rűen jobbnak kell­­ lennie a mánál. S kiváltkép­­­ pen napjainkban, milyen nagy jelentősége van e kifogy­hatat- I lan optimizmusnak!­­ Nem vesződött még súlyo­sabb gondokkal az emberiség , mint éppen most, amikor­­ nemcsak létének problémái­ , val, de nemlétének rettentő,­­ valós lehetőségével is szembe­n lállt néznie. S mindez az ed- ,­digelé példátlan műszaki-tu­dományos fejlődés feltételei­­ közepette történik, amikor­­ már jobbára birtokában van az ínség és a tudatlanság, az­­ életet megtizedelő betegségek­­ leküzdése sok valós eszközé­nek.­­ „Nem jósolni, hanem ter- | vezni kell a jövőt“ — írtam­­ le nemrégiben inkább csak a­­ magam okulására, s tudom,­­ hogy nem sok újat mondtam­­ vele, mert hiszen valójában­­ jobbára ez is történik. Egyén , és család közösség és társa- ' dalom minálunk immár évről­­ évre új meg új célokat tűz­­ maga elé. Beteljesülésüket pe­ ' dig nem várja tétlenül a múló­­ időtől, hanem okosan, kitar-­­­tóan munkálkodik érettük. Hogy valóban békés és bol -­dog legyen minden újabb esz-­­ tendőnk. I Gherasim Emil | 3. oldal 1986 — a Béke Nemzetközi Éve is „Meggyőződésünk szerint, a béke erői hatalmasak és ^ megváltoztathatják az események alakulásának irányát, J? diadalra vihetik a józan észt, a népek, az emberek legma­­r­gasztosabb jogát — a léthez, az élethez, a békéhez és a ^ szabadsághoz való jogát!“ ^ NICOL­AE CEAUŞ­ESC­U 0 (a Dolgozók Országos Tanácsának plénumán, ^ 1985. XII. 16-án elhangzott beszédből) Igen, az emberek, a népek bé­kevágya ma erősebb, mint vala­ha. No de az emberiség történel­me — az­ utóbbi háromezer esz­tendő több mint ötezer háborúja — azt a nézetet igazolja, hogy bár az emberekben — a szántó­­vetőben és a mesteremberben, a gyermekeit és az otthonát féltő anyában — mindig is élt béke­­vágy, azonban a józan észt eled­dig nem tudták diadalra vinni. Mégpedig azért, mert a háború választása — az ütközések bé­kés, tárgyalásos rendezése helyett — nem az emberek, a népek ra­cionális, ésszerű álláspontján mú­lott, hanem kisebb-nagyobb ha­talmi tényezők ésszerűtlen, irra­cionális döntésein. Napjainkra azonban olyan helyzet alakult ki a világban, hogy a béke immár — így is mondhatjuk — létszükségletté vált az emberiség egésze számá­ra. Olyan helyzet alakult ki, hogy bármilyen újabb ésszerűtlen döntés, az emberiség egészének az elpusztításához vezethet. Nyil­vánvalóvá vált, hogy nukleáris katasztrófa esetén senkinek sincs esélye a túlélésre, mert egész egyszerűen összedől, kiég, meg­fagy, gyilkos sugárzással szennye­ződik a földgolyó. A „nukleáris téllel“ foglalkozó elemzések nyil­vánvalóvá tették, hogy kö­-­ -tö­rött atomháború nem lehetséges hogy bolygónk egyetlen pontján sem élnék túl a nagyhatalmak e­­setleges atomkonfliktusát; s hogy egy ilyen háborúnak nem lehet­nek győztesei, csak vesztesei, mi mindannyian. Az emberiség, a Föld számára gyógyíthatatlan be­tegség volna egy ilyen háború, s mint minden ilyen bajon, csakis a megelőzés segíthet. Amint azt Albert Einstein már több mint három évtizeddel ez­előtt mondotta: „Alapvetően új módon kell gondolkodnunk, ha az emberiség életben akar ma­radni“. Olyan egyetemes szemlé­letet kell kialakítani, tudatosítani, amely csak egyetlen alternatívát ismer, és ismer el: a békét. Igen, századvégünkön szükség­szerűvé vált — mondhatni: tör­ténelmi és létszükségletté vált —, hogy egész planétánk viszonyla­tában csakis és kizárólag racio­nális döntések szülessenek, elvet­ve mindenfajta irracionális vá­lasztás eshetőségét. Ennek tuda­tában s abban a meggyőződés­ben, hogy erős és közös akarattal a nukleáris háború — mindenfaj­ta háború — igenis megelőzhető, elkerülhető, a legmagasabb nem­zetközi fórum, az ENSZ közgyű­lése, ünnepélyes keretek között — a negyvenedik évfordulója al­kalmából. 1985. október 24-én — kihirdette: az 1986-os esztendő legyen a Béke Nemzetközi Éve. Nem kétséges, hogy egész né­pünk — a párt és annak főtitká­ra buzdító felhívását követve — az új ötéves terv első esztende­jében, jól elvégzett ,mindennapi munkájával fogja alátámasztani mindannyiunk cselekvő és kiolt­­hatatlan békevágyát. Pataki Géza Dél-Afrika: Megtorlás és agresszió terheli az 1985-ös mérleget (Új Kína hírügynökség) Fokozódott a feszültség az el­múlt esztendőben az afrikai kon­tinens déli részén, a politikai megfigyelők többsége szerint Pretoria lett a destabilizálás fő eleme az övezetben. A dél-afrikai rezsim folytatta rasszista politikáját, brutálisan megtorolta a négerek harcát, meghiúsította Namíbia független­ségének megadását, fegyveres ag­resszióhoz és felforgató tevékeny­séghez folyamodott a szomszédos országokban, a tiltakozás bullá- A KÜLFÖLDI SAJTÓBÓL már váltva ki a dél-afrikai nép­ből, az elmarasztalást a nemzet­közi közösség részéről. Mentve a haldokló apartheid rendszert, a dél-afrikai­ hat­ságok belpolitikai reformokat haran­goztak be, de ezek távolról sem tudták becsapni a népet. Április­ban a kormány semmisnek nyil­vánította a vegyes házasságokat tiltó törvényt, szeptemberben megígérte, gondolkozni fog azon, hogy bizonyos szerephez juttatja a néger közösségi vezetőket az Elnöki Tanácsban és visszaadja a négereknek a dél-afrikai ál­lampolgárságot. Noha a Botba­­adminisztráció lemondott -lá­nyos korábbi resztriktív határoza­tokról, az apartheid rendszer gyökerei épek. Július 20-án el­rendelték a sürgősségi állapotot 36 négerek lakta kerületben. A törvényt októberben kiterjesztet­ték Capetownra és hét, négerek és mulattok lakta peremvárosra, 9,2 millió embert, vagyis a la­kosság egyharmadát vetve alá a drákói intézkedéseknek. A négerek harcának folytatá­sával párhuzamosan, Pretoria folytatta Namíbia illegális meg­szállva tartását, semmibe véve a Biztonsági Tanács ide vágó ha­tározatait. Június 16-án, a rasz­­szisták „átmeneti kormányt" ik­tattak be Namíbiában. A báb­­rendszert a Pretoria által támoga­tott többpárti konferencia ural­ja, amelynek azonban a SWAPO nem­ tagja. iCToiwwa a tavaly fitogtatott békés maszkról, a­ dél-afrikai re­zsim fokozta az agressziót, a sza­botázs- és felforgató tevékenysé­get szomszédai ellen. Megszegte a korábbi megállapodásokat An­golával és Mozambikkal, kom­mandócsoportokat küldött az an­golai Cabindába, hogy szabotál­ják az itteni olajberendezéseket, kétszer elözönlötte Angola terü­letét. Közvetve vagy közvetlenül, felforgató tevékenységet folyta­tott Mozambikban, Malawiban és Zimbabwében. A rasszisták minősíthetetlen magatartása komoly károkat o­­kozott az ország gazdaságának. Ezidáig 24 ország — köztük Franciaország Kanada, Ausztrá­lia, Új-Zéland és Japán — gaz­dasági szankciókat rendelt el a pretoriai rezsim ellen. Dél-Afri­­kában az utóbbi 50 esztendő leg­súlyosabb gazdasági válsága dúl: nő a munkanélküliség draszti­kusan zuhant a nemzeti pénz­nem árfolyama, emelkednek az árak, menekül a külföldi tőke, a hitelezők egyre erőteljesebben követelik a kölcsönök törleszté­sét

Next