Szabad Szó, 1987. július-szeptember (44. évfolyam, 13149-13227. szám)
1987-07-01 / 13149. szám
2. oldal . ------------ Homokszedők a böge tükrében nos KPO Sem B Sándor többször idézett följegyzései, sem a visszaemlékezők nem szolgáltak magyarázattal arra nézve, miként került kapcsolatba a homokszedéssel Boros István és König Aladár, a két töltés vállalkozó, Borbély Kovács József olvasónknak a sorozat kapcsán hozzánk intézett leveléből bukkant elő a hiányzó láncszem■ Emlékezete szerint ugyanis Boros István két teherautót bírt, amelyekkel leginkább építőanyagot, főleg homokot szállított. König Aladárról viszont fennmaradt, hogy textilgyáros volt, az a fajta ember, aki előszeretettel kamatoztatta a tőkéjét, ha alkalom kínálkozott rá. Mit reméltek a homokszedéshez fűződő vállalkozásoktól és hogyan alakult a valóságban? Elmondja S■ Mihály. „Kilencszázharminchatg két gazdánk volt: a város és a Begaszabályozási Hivatal. A város részére negyven köbméter homokot dobtunk ki évente fejenként az állások használatáért, a Begyszabályozási Hivataltól pedig licitálás útján megváltottuk a homokszedésre alkalmas folyószakaszok bérletét, amely szintén egy esztendőre szólt. A két vállalkozó, Boros István és König Aladár azt hitte, hogy pénzzel, összeköttetéssel elorozza előlünk a legjobb rakodóhelyeket, és utána busás haszonnal továbbadják, vagyis átengedik, hogy használjuk. König úr állítólag kijelentette, hogy ,,kétszólamú" üzletet lát a homokszedésben Ezt arra értette, hogy a befektetett pénz kétszerese „ugrik ki“ a vállalkozásból, hogy két bőrt húznak le rólunk■ De nekünk is volt magunkhoz való eszünk. Amikor a licitáláson a remetei híd és a kastély közötti szelvény került kalapács alá, Boros úrék árajánlatára koppantott rá az elnök■ Ezzel — úgy hirlett tízezer lejt fizettek a gyors koppantásért — a kezükre játszotta a három legjobb rakodóhelyet. A Rigóst, a Rohadt sarkot és a Kis utcát, ahol a víz elég mély ahhoz, hogy a ladikokat megtetejezhetjük. Megkaparintva a szelvényt, joggal hitték, hogy könnyűszerrel kisajtolják belőlünk a bérlet kétszeresét, mert aki nem elégszik meg fél ladik homokkal — a hídon túl a sekély víz miatt nem lehetett jobban megterhelni — az okvetlen hozzájuk kell folyamodjon rakodási engedélyért. Attól kezdve Boros úr az árnyékunkká szegődött. Nap mint nap reggeltől délig őrizte a szelvényt, nehogy meglopjuk a homokjukat, amit egyébként nyomban pótolt volna a gyors sodrású víz . Néhány napig könnyen kifogtunk rajta, megálltunk a tiltott szakasz közvetlen közelében — ahol már elég mély volt a víz — és szépen sorját-----------------------ban megtetejeztük a ladikokat. Mivel állandóan arról a néhány tíz méteres részről rakodtunk valamennyien, hamar kimélyítettük a medret és várható volt, hogy kapára kerül sor, ami dupla fáradságot és kétszer annyi időt jelentett volna Szerencsénkre Boros úr ezt nem tudhatta, és egy hét után savanyú ábrázattal felhagyott a strázsálással. Attól kezdve mindig a Boros-König féle szelvényben fejeztük be a rakodást, akárcsak régen. Napok múlva egyes partik úgy elszemtelenedtek, hogy azzal sem törődtek, ha Boros úr „véletlen Hamis igazság ntól" arra vetődött. Ők akkor is bemerészkedtek a tilosba Ez lett a vesztünk. Nem sejtettük, hogy a rajtaütésszerű látogatások alkalmával tanúkat is lesbe állít Boros úr Csak akkor ocsúdtunk fel, hogy besétáltunk a csapdájába, amikor megkaptuk a bírósági idézést: lopásért valamennyiünket perbe fogott. Az okozott kár százezer lej, vagyis a szelvény bérletének teljes összege-Június elején került sor az első tárgyalásra. Bennünket az akkoriban egyik leghíresebbnek tartott ügyvéd, dr. Sălăjan képviselt, akivel jó barátságban voltunk, mert évek óta járt közénk és igen jól érezte magát a homokszedőparton. Többen beültünk a hallgatóság soraiba, lássuk miként sújt le az igazság pallosa? Akkor voltam életemben először tárgyalóteremben, de nyomban ráéreztem, hogy nagy tudású védőt fogadtunk. Már az első mondatával megingatta Boros úrék igazát. „A vád négy tanújával szemben — mondotta és minden szavát igyekeztünk megjegyezni, hogy otthon elmondhassuk a többieknek is az izgalmas részleteket — mi hatvanöt vonultatunk fel, akik bizonyítják, hogy a gyanúsítottak nem loptak homokot a kérdéses folyószakaszból Mert az igazsághoz tartozik, hogy a homokszedők nagyon is erkölcsös emberek“ Kivert a hideg veríték csak a gondolatára is, mekkora botrány lesz ebből, ha kitudódik az igazság! ügyvédünk azonban olyan határozottan sorakoztatta fel érveit, hogy még a bírót is megzavarta. Helyt adott a kérésnek, hogy szakértői bizottság és az ügyészség képviselője szánjanak ki a helyszínre és állapítsák meg az okozott kárt és a bíróság a valós tények alapján döntsön. A kérdéses napon valóságos fogadószobává rendeztünk be egy ladikot. Asztallal, karosszékekkel, étellel, itallal, még napernyőt is állítottunk. Hárman vontattuk, egy rudakkelten pedig az urak szolgálatidra álltak Én a húzók közt voltam, de amint Farkas bácsiék elmondták, a vendégeknek fölöttébb tetszett a ladikozás. Még horgásztak is út közben Mikor a Kis utcához értünk, az ellentábor már ott tanyázott, Boros úrral az élen Itt jegyzem meg, hogy König Aladár nem ártotta magát az ügybe, ő csak a pénzét adta a vállalkozáshoz Boros úr neve alatt futott minden. Szóval partnak húztuk a ladikot, a hivatalosságok kiszálltak és felszólították a felperest, mutassa meg a szelvénynek azon részeit, ahonnan a százezer lej értékű homokot loptuk Szóval, miután eldöntötték a tennivalót, visszatelepedett a társaság a ladikba — az ellentábor is — és elindultunk. Boros úr vezényelt, mi pedig Filip komámmal abba az irányba rudaltunk, amerre mutatta, de a mederfenék mindenütt olyan sima volt, mint az asztallap. Az erős sodrású víz megtette a magáét: minden gidret-gödröt betemetett homokkal. Még egy óra hosszat sem taszigáltuk széltében-hosszában a ladikot a szelvényen, amikor Boros úr kijelentette, nem kívánja folytatni a bűnjelek — így mondta — utáni kutatást, hanem Sălăjan ügyvéd úrral szeretne váltani néhány szót Partközelbe húztunk egy nagy lombú fűzfa árnyékába, és ott került sor arra a beszélgetésre, mely — mint később megtudtuk — pontot tett a per végére-Amikor megérkeztünk az álláshoz, a hivatalosságok az időben kirendelt fiákeren elkocsikáztak, ügyvédünk pedig gyűlést hívott össze a kartellkunyhó árnyékában, amelyen nagy meglepetésünkre Boros úr is részt vett- Ezen mondta el, hogy hivatalos áron átengedi a szelvény bérletét, és ha elfogadjuk az ajánlatát, visszavonja a feljelentést Mivel az évnek a fele letelt, ötvenezer lejt kért. Sălăjan doktor a háta mögül intett a szemével, hogy ne sokat tanakodjunk, hanem kapjunk az alkalmon. Bizonyára a remetei négyszemközti beszélgetéssel készítették elő ezt a fordulatot. De úgy hirlett, Boros úrék már annak is örvendtek, hogy a fele pénzüket visszakapták, mert nem bíztak a per kimenetelében így juttatott bennünket a hamis igazság féláron a legjobb rakodóhelyek bérletéhez Ebből is látható, hogy a tőkepénzeseknek sem volt minden vállalkozásuk fenékig tejfel. Ez például, amolyan Jélszóiamú° lett hogy König úr szóhasználatával éljek. Milyen lesz az időjárás júliusban? A Meteorológiai és Hidrológiai Intézet, jelenti: Július 1. és 10. között, az első napokban hűvös időre, változékony égboltra, helyienként zivatartól kísért záporesőre számítunk, főként, a domb- és hegyvidéken. A mérsékelt szél időnként felfokozódik keleten. A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 9 és 19, a legmagasabbak 20 és 30 fok között alakulnak, a déli országrészben pedig az utolsó napokban lehetnek magasabbak is. A második dekádban meleg idő várható. Helyi zápor, zivatar kezdetben délen, majd többnyire a domb- és hegyvidéken Gyenge, a mérsékeltig felerősödő szél A minimális hőmérséklet 10 és 20 fok között, a maximális 21—30 fok között fog ingadozni. A harmadik dekádban általában gép időre, többnyire derült égre számítunk, főként az időszak második felében Az első napokban helyi esők várhatóit a domb- és hegyvidéken, továbbá északon szórványosan jégeső is előfordulhat. A hőmérséklet minimális értékei 8 és 18 fok, a maximálisak általában 22 és 32 fok között alakulnak, de meghaladhatják a 35 fokot a hónap végén, a síkságon. SZABAD SZÓ Gyermekek baletcipőben Évzáró előadásnak szánták, és túlzás nélkül mondható, hogy tartalmában és színvonalában a művészi teljesítmények sorába emelkedett. Gyermekek — három és tizennégy év közötti (jobbára) kislányok — népesítették be a temesvári Román Opera színpadát, és két órán át gyönyörködtették nézőiket az elmúlt szombat délután. Idén negyedik alkalommal került megrendezésre a gyermekek balettköreinek záróünnepélye. Az előadást konferáló két jeles művészünk, Rodica Murgu és Valkay Ferenc elégtétellel és meleg közvetlenséggel szólt az évrőlévre gyarapodó számú csoportok fejlődéséről, a jelenleg kétszáz gyermeket foglalkoztató körök munkájáról, a fáradságos útról a próbateremtől a színpadig... Itt ezúttal a tánc öröme és szépsége diadalmaskodott. Huszonegy műsorszámnak tapsolhatott a közönség, s a bemutatkozás, a nagyszámú táncost felsorakoztató nyitó kép méltó folytatást ígért. A válogatás és rangsorolás igénye nélkül hadd szóljunk elismeréssel a pezsdítő keringőkről, a Gombák tánca, a Macskák tánca könnyed, játékos tolmácsolásáról, a Kelet csodás jegyeit hordozó balettról, a friss, mókás cowboytáncról, Az elvarázsolt erdő meséjét megelevenítő csoport fantáziadús teljesítményéről — a fehér és a fekete óriáslepke szerepében Simona Pădurean és Vîlcu Fleur nyújtott emlékezeteset —, a hattyúk táncáról, az erő kitartás és a tánc iránti rajongás ötvözetéből fogant mozdulatok szépségéről. A hattyú halála előadóját vastapssal jutalmazta a közönség, a legnagyobb csoport tagja, Simona Pădurean mozdulatai ugyanis belső erőt sugároztak, a szépre fogékony, tiszta gyermeklélek gazdag érzelemvilágáról vallottak. Nem véletlen, hogy a Megéneklünk, Románia seregszemlén is siker koronázta szereplését. Mozart, Chopin, Csajkovkij, Saint-Saëns, J. Strauss, H. Klee, K. Lindig, L. Delibes, B. Asafiev L. Minkus, M. Ungureanu zenéje csendült fel a zongorán Liana Văideanu, Felicia Tonea, Laura Mare, Edith Miloi, Mihai Ungureanu tolmácsolásában, és a művészoktatók, Rodica Murgu, Rodica Focea, Alina Ilie, Liana Iancu, Aurora Caloianu, Silvia Humăilă, Margareta Dumitru a szemnek és szívnek kedves élménnyel ajándékozták meg a szülőket, a balettkedvelő közönséget. Sípos Erzsébet Csokorra való kérdésés Arra gondoltam, hogy a tisztelt levélíró talán eltúlozza a helyzetet S lám, most hogy itt vagyok a helyszínen, sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy olvasónk indulattól olykor élesre fent mondatainak valóságfedezetük van. Köztulajdont így ügykezelni nem vétek — minősíthetetlen felelőtlenség. jl^^izsgál^t . ... Amikor tucatnyi rendeltetése lehetne az épületnek, elnézni miként lesz az közpréda, arra milyen mentség lehetséges? Két gondolat a levélből, amely arra kért fel bennünket tartsunk helyszíni szemlét a temesvári If. Caragiale utca 1. szám alatti épületben és amit tapasztalni fogunk ott, annak alapján ítéljük majd meg, jogos-e a környék lakóinak felháborodása annak okán, hogy ezzel az ingatlannal így gazdálkodnak. Temesvár, Caragiale utca 1. szám. Emeletes saroképület, parkosított udvarral. Kovácsoltvas kerítés. (Régi míves munka). Különben az épület megannyi külső és belső jegye utal arra, hogy a most romos épületet valamikor felelős gazda ügykezelte. De kinek az ügykezelésébe tartozik most? Ki lehet a bérlője? Akárki legyen is jó gazdának aligha nevezhető A parkosított udvar — szemétdomb A kovácsoltvas kerítést nemcsak rozsda marja Avatatlan kezek rongálják Az épületnek egyetlen ép ablaka nincsen. Vakon tekint a vágba Az ablakrámákon és ajtókon a rongálás félreismerhetlen jegyei. Lába kelt itt fát, testnek, mosdónak, fürdőszer felszerelésnek. Szebb napok, megélt termek, felszaggatott padlózat És szemét, amerre csak fordul az ember Mindezt menynyiségben — és változatos összetételben. • Végül is milyen sors vár az épületre? Meddig közpréda tárgya? És milyen meggondolás alapján? Kit terhel mindezért a felelősség? Ezekre a kérdésekre a városgazdáktól várjuk a választ Az ingatlant óvó intézkedéseket (1.) AZ ELECTROTIMIS VÁLLALAT Temesvár, Buziási út, 11 szám IA pénzügyi-könyvelőségi részlegére felvesz állandó temesvári, lakhellyel rendelkező, főiskolai végzettségű (nappali tago- zaton), legalább nyolc év gyakorlattal rendelkező közgaz- ,túszokat Lehetőleg Informatikai ismeretekkel is rendel- kezzenek _ _ _ . Bővebb felvilágosítás a személyzeti irodán, telefon 6-75-84 (105-ös és 129-es mellékvonal) és 6-70-17 (33-as mellékvonal). : I (538) . Köri krónika A Franyó Zoltán Irodalmi Kör pénteken, július 26-án tartotta évzáró ülését Mandics György, a kör ügyvezető elnöke a szépszámú vendég és a szó,tagság előtt ismertette az elmúlt évad legfontosabb eseményeit, felelevenítette a legszebb és izgalmasabb pillanatokat, a legkiemelkedőbb munkákat, amelyek méltán nyerték el a tagság szavazatait. Az Írók Egyesületének díszoklevelét s a pénz- illetve pezsgőjutalmat ez évben Szekernyés Irén tanárnő (kritika), illetve dr. Matekovits György (önálló alkotás) érdemelte ki. A díjak átvétele és a köszönő szavak elhangzása után, immár hagyományosan, az alkotói díj nyertese, Matekovits György olvasott fel műveiből A két alkalmi írás dr. Bárányi Ferenc 50 illetve dr. Sándor István 60. születésnapján hangzott el szűk baráti körben, de az érintettek engedelmével, apróbb változtatásokkal most megismerhette azokat a szélesebb közönség is. I. „Burányi Ferenc köszöntő" finom líraiságával, csipkelődő iróniájával, a ,,Dr Sándor István köszöntő" sziporkázó paródiáival ragadta magával a hallgatókat A Franyó-kör tagjainak „francia plagizátorait" bemutató részlet ismételten karagási villámokat váltott ki. Mindkét felolvasott írás szerencsésen egészítette ki az ünnepi összejövetelt, amely vidám, baráti hangulatban ért véget a jelenlévők nagy-nagy megelégedésére, s akik búcsúzóul azt kívánták, sok hasonló vidám hangulatú találkozó színesítse az elkövetkező munkaévet, is. Bőér Jenő