Szabad Szó, 1988. január-március (45. évfolyam, 13307-13382. szám)
1988-01-03 / 13307. szám
2. oldal Békés, nyugodt, vidám szilveszter - Vajda Sándor riportja - Történt még T-87 decemberének derekán, hogy a temesvári Buziási úti iparnegyed rangos vállalataiban járva arra kértem egyik ismerősömet, tájékoztasson az idejekorán elkezdődött szilveszteri előkészületekről. Az ünnepről akarok írni — mondottam, mire ő, kissé meglepődve, őszintén csak annyit kérdezett: ’ „Az ünnep, ünnep, miért kell róla beszélni?“. Valóban, miért kell az ünnepről — szilveszterről riportot írni? Az év utolsó délutánján és később is, éjszaka, illetve az új év első hajnalán a városban, vendéglőkben, klubokban, éttermekben, művészeti intézményekben járva többször is megismétlődött bennem a kérdés. Hát miért? Amiért a hétköznapokról is beszélnünk kell. Hiszen az ünnep(ek)re is szüksége van az embernek. Az ünnep, akár az értelmes munka, csodálatos dolog, vagy mint a hűség, az elkötelezett bizakodás, mely nélkülözhetetlen, s nemcsak az általa elnyerhető feloldódás, vidámság, öröm és kikapcsolódás okán. Mélységes és felemelő haza- és közösségszeretettel mondotta Tamási Áron, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ezért is dolgozik és ünnepel is az ember, hogy valahol otthon legyen az emberek között. Ünnepel a terített asztal mellett, szűk vagy szélesebb családi körben, barátai, munkatársai körében. Kettesben is szokott ünnepelni. Csütörtökön, december 31-én valóságos tavaszi napsütés nyomán este felé köd ülte meg a nagyvárost, melynek fényei, fénykiszűrődései mintha még ünnepélyesebbek lettek volna. Percről percre egyre sejtelmesebbnek éreztem az új év közeledtét, az utcák, a terek nyugodt, békés hangulatában, cseppet sem sietős járókelők között kitágult számomra a tér, az idő. Képzeletemben felelevenedett a megye térképe. Emberek, számok, tények-eredmények, megvalósítások, bizakodó dolgozói állásfoglalások ismeretében arra gondoltam, hogy szinte minden városban, településen jó munkát végeztek az idén, rászolgáltak a lakosok az ünnepre, ünneplésre. A becsülettel való helytállás bizonyítéka például, hogy a temesvári, nagyszentmiklósi, lugosi és más helységekben gazdasági egységek munkaközösségei határidő előtt teljesítették az ötéves terv második esztendejének tervmutatóit, hogy építőiparunk, mezőgazdaságunk úgyszintén jó eredményekkel sorakozott fel az ország élenjáróinak sorába. Kollektív vezetőszervek évzáró összejövetelein arról hangzottak el tájékoztatók, hogy a legfrissebb pártdokumentumok elvárásainak értelmében megyénk valamennyi munkaközössége kellőképpen felkészült az idei esztendő megnövekedett feladatainak ütemes teljesítésére, következésképpen minden feltétel megvan arra, hogy megyénk idén is példásan valóra váltsa az egységes gazdasági, társadalmi fejlesztési terv, a megyei önellátási program célkitűzéseit. Csakis ez biztosíthatta ez alkalommal is számunkra, mindnyájunk számára a nyugodt, békés, bizakodó szilveszteri ünnepségekhez való jogot. A színházak, az opera hagyományos kötelezettségeiknek adóztak igen színvonalas, szórakoztató, vidám évzáró műsoraikkal. Jómagam ezek közül a Filharmónia Strauss, Sabin Drăgoi, Gershwin, Haydn, Mancini és más, ilyenkor ünnepek táján igen gyakran felhangzó, népszerű műveiből összeállított hangversenyére mentem el. Oschanitzky Péter karmester irányításával, Teodora Ciucur szólóénekes, Alina Secuianu és Ion Haiduc színművészek közreműködésével nagyszerű élményt nyújtott kiváló zenekarunk, én viszont most arról szólnék, hogy ez a műsor is felemelő nyugalmat, az elégtételekben nemesedő nagyvárosi művelődés meghitt hangulatát árasztotta körünkben. Az esemény minden mozzanatán látszott, hogy megérdemelt ünnepre készültek filharmonikusaink, s összeállításukat a legnagyobb szeretettel nyújtották át nagyrabecsült közönségüknek. A pódiumon feldíszített télifa tette még meghittebbé a muzsikát, s a szervezőknek színes diára is futotta figyelmükből, mivel közönségüknek boldog és békés új esztendőt kívántak. Akarom mondani, hogy 1987- ben idejében felkészültünk a szilveszterre. A Timişoara vendéglőben, többek között kilenc órára gyülekeztek — mint Szabó József, a szálloda és vendéglőkomplexum újdonsült főnöke mondotta — a „törzsvendégek“, mintegy 150 személy, akik immár tíz esztendeje, amióta a vendéglő megnyílt hagyományosan csak itt töltik ezt a jeles éjszakát. Nyolc óra sem volt még, s a díszes teremben minden készen állt már az előjegyzettek fogadására. A bár pultján poharakba öntve várta már a Temesvár nevű koktél, hogy előitalként felszolgálják. Az asztalok látványosan megterítve, a zenekar a helyén, a pincérek kettesével, halkan beszélgettek a terem egy-egy sarkában: start előtti hangulat, mint a legnagyobb sportversenyeken, melyekre igazi profi módon, átgondoltan és sietség nélkül készülnek fel a szervezők. Az összejövetel étlapján egyébként nem kevesebb, mint 30 címlet szerepelt, melyért ugyanannyian megdolgoztak ez alkalommal. Az Ifjúsági Házban 1100 vendégnek terítettek. Itt is minden idejében kész volt és ragyogott a nagy előcsarnok a sok figyelemmel, gonddal, előzékeny tisztelettel és megbecsüléssel előkészített összejövetelt megelőző percekben. A temesvári Mechanikai Vállalat, az Electrobanat, az Electromotor, a Személygépkocsi, az Electrotimis, a Victoria Vállalat étkezdéiben, melyeket szintén felkerestem, nem kevésbé. Milyen a szilveszter? Amilyen a házigazda. Persze azért a vendégek sem... Szóval, érti a kedves olvasó, hogy mire gondolok. Ezen a különös éjszakán sokfelé tapasztalhattam, hogy az ünnepen házigazdák, vendégek egyaránt kitettek magukért. Néhány ismerős családot is felkerestem, mindjárt, hogy éjfélkor otthon is elköszöntöttük az új évet. Láthattam, hogy a kettő, négy, hat esetleg tíz személyes asztalokról sem hiányoztak hagyományos ételeink, italaink, s akiket csak megkérdeztem, életük egyik legszebben, legkörültekintőbben és legváltozatosabban előkészített, legfeledhetetlenebb szilveszterének nevezték ezt az eseményt. Persze, így szokott ez lenni, mindig az a szerelem a legédesebb, amelyikben fülig benne az ember. Azért persze az is igaz, hogy a Béga csatorna, vagy édestestvére, a Ternes, melyek e tájakon jelenvalóságukkal egyénítik hétköznapjainkat és ünnepeinket, így a szilvesztert issétáló párokat is bőven láttam éjfél után a Bega-parti füzek alatt, melyek most joggal hihetik, hogy tótágast áll a természet), tehát, ha ezek a folyók beszélni tudnának sokat mesélhetnének a bánáti ünnepekről. Hiszen ők a hétköznapi embereket is megismerhették munka- és társköreiben. Megismerhették érzéseinket a tájainkon végbement óriási társadalmi, gazdasági, kulturális átalakulások során. Talán úgy érezhetnék, akárcsak mi az itt lakók, az őslakosok és azok is, akik éppen ezeknek az átalakulásoknak köszönhetően leltünk (új) otthonra ezekben a különben is jó vendégfogadó falvakban, városokban, hogy hétköznapról hétköznapra, ünnepről ünnepre, tehát szilveszterről szilveszterre is egyre közeledünk egymáshoz, a Hazához, s ezen belül a szűkebb pátriánkhoz, a közös megvalósításokhoz, eredményekhez és célokhoz, a közösen kiérlelt értékekhez, érzelmekhez való természetes kötődés szüntelen erősödése folytán. Sokarcú, soknemzetiségű valóságunk elvitathatatlan érdeme ez, abban az alkotó, gyümölcsözőn gazdálkodó politikai, társadalmi, szellemi és hazafias keretegyüttesben, melyet pártunk politikája, konkrét valóságszemlélete tett sajátunkká a szocialista építés korszakában, elsősorban az elmúlt két évtized idején. Ünnepkor, s az új év fogadása során talán mindennél erősebben kiviláglik szavainkból, sőt pozitív közérzetünk is ezt igazolja, hogy mennyire szeretjük falunkat, városunkat, otthonunkat. Lám sokféle értesülés, számadat bizonyítja, hogy a legtöbben ki sem mozdultunk ezen a szilveszteren a megyéből. Igaz, mások is kevesen jöttek hozzánk. Az Északi Pályaudvarra beérkező esti bukaresti gyorsvonat húsz megkérdezett utasa közül tizenkilencen hazajöttek. A Timişoara szállóban csupán 28 személyt kellett elszállásolni ezen az éjszakán. Szolgálatot teljesítő rendőrök szerint, amit saját tapasztalatunk is igazolt, december 31-én a Temesvár főkapuinál áthaladó, személygépkocsik javarésze befelé, a város felé jött, a forgalom egyébként estefelé igen meggyérült, éjszaka szinte alig lehetett mozgó járművet látni az utcán. Természetesen nem kívánok mindezekről messzemenő következtetéseket levonni. Felnőtt szocialista megyénk, s ennek a központja, Temesvár nemcsak örökségére lehet büszke. Az embereket összetartó erők minősége is egyre nyilvánvalóbb az örökségi alapokon való építkezésszépítkezés folyamatában. A közös élmények gyarapodó erőterében, izgalmában szépülünk, gyarapodunk mi is mindannyian, akik végleges otthonunknak érezzük e tájakat, e várost. Csalókák a számok. Értesüléseink szerint hozzávetőlegesen húszezren szilvesztereztek megyénkben közös ünnepségeken vállalati étkezdékben, ifjúsági házban, klubokban, turisztikai, közélelmezési, szövetkezeti vendéglátóipari egységekben. A legtöbben tehát szűkebb családi körben kívánták köszönteni az új esztendőt. Pedig közömbösségről, kényelemről itt szó sincs. Kell-e nagyobb bizonyság erre, mint az, hogy a színházakban és egyéb kulturális, művészeti sorokon telt ház volt szilvesz előestéjén, s akit csak kérdeztünk, hazafelé siet, mert otthon vártak rá a barát , a munkatársak, a szomszédok, az ismerősök. Mondjuk ki őszintén, hogy magánéletünk szféráiban is egyre nyilvánvalóbban megnyilatkozik immár a közösségi szellem, a közösségi erkölcs és gondolkodásmód, a befelé fordulással, elidegenedéssel szembeszegülő természetes egymás iránti érdeklődés, a kölcsönös türelem, a közéletiség. Igaz kár, hogy a közösségi, sőt társasélet fő terepe, területe ma még a munkahely, ám legyen rá ez a szilveszter is tanúm, hogy ünnepeinkben is egyre inkább otthon érezzük magunkat egymás között, fényűzésmentes, ízlésesen, különös gonddal és igyekezettel berendezett korszerű lakásainkban, vendéglőinkben, étkezdéinkben, terített asztalok mellett, a zene, a vidámság, akölcsönös megbecsülés és tisztellet, a békés és kellő felelősségtudattal megalapozott bizakodás légkörében. Hittel, örömmel, jókedvvel az új esztendő felé A mi világunk a játék, a gondtalan öröm — mondhatnák a legkisebbek, akik mind az óév, mind pedig az új esztendő napjaiban szép számmal felkeresték a Pionírpark meseországát A jól végzett munka jutalma a közös szilveszter (Kobicseh Imre és Gyurcsik Miklósfelvételei az Ifjúsági Házban, a Pionírparkban és az Electrofeanat Vállalat étkezdéjében készültek) SZABAD SZÓ