Szabad Szó, 1988. október-december (45. évfolyam, 13539-13617. szám)
1988-10-01 / 13539. szám
2. oldal (Folytatás az első oldalról) hogy hosszú évek Ma talán a legkedvezőbb körülmények között vethetjük el a kenyérgabona magját. Ez szinte felbecsülhetetlen „előnyt“ jelent számunkra már az indulásnál. Adott körülmények között azonban rejtegethet magában bizonyos „rizikófaktort“ is. Gondolok itt arra, hogy a túlságosan „erős“ gabona esetenként jobban megsínyli a tél viszontagságait, mint egy másik vetés. Ebben az összefüggésben vizsgálva a műtrágyázás kérdését, milyen „magatartás“ a legésszerűbb? — A dolog nem túlságosan bonyolult. A foszfor- és káliumtrágyákat, amennyiben mód van rá, teljes egészében ki lehet szórni a vetés alá. Amivel csínján kell bánni, az a nitrogén Mivel a gazdaságok általában amúgy sem bővelkednek ilyen tartalmú műtrágyákban, azt javasolhatjuk, hogy kiszórását főleg az előveteménytől tegyék függővé. Elsősorban azokra a parcellákra szórjanak ki nitrogént, ahol a búza nitrogénigényes növény után következik; ilyen például a cukorrépa, esetleg a kukorica. Itt is azonban a szükségletnek csak egyharmadát, legfeljebb negyven százalékát juttassák most a talajba. Nehezebb a helyzet a kombinált műtrágyák esetében. Amennyiben választhatnak, igyekezzenek a kevesebb nitrogént tartalmazó készítményeket adagolni a búza alá . A következő kérdésem az egységnyi területre kijuttatott vetőmag mennyiségére vonatkozik. Ezen a téren, meglehetősen eltérő véleményekkel — és gyakorlattal — találkozhatunk; egyes esetekben még idén is eléggé alacsony volt a tőszám, viszont akadtak olyan szakemberek is, akik mintha átestek volna a ló túlsó oldalára, igen nagy növénysűrűséget alkalmaztak A terméshozamok szempontjából egyik véglet sem bizonyult valami sikeresnek. A megfelelő, az optimális növénysűrűség fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni ; még a laikus is megérti, hogy nagy hozamot akkor érhetünk el, ha adott területen a lehető legtöbb növényt termesztjük és azok mindenike a lehetséges legnagyobb termést adja. Az optimális növényszám és az ennek megfelelő vetőmagmennyiség kiszámításának kidolgozott módszere van, a szakemberek nagyon jól ismerik, nem kell nekik külön magyarázni. Amit viszont gyakran nem vesznek figyelembe: egyrészt, hogy rosszul előkészített magágyban az optimális magmennyiségből (még ha azt meg is „fejelik“) nem nő optimális számú betakarítható növény; másrészt pedig, hogy az agrotechnikai műveletek láncolatában elkövetett hibákat nem lehet többiet-vetőmaggal helyrehozni. Megítélésünk — és tapasztalataink — szerint innen származnak aztán az eltérések. Kísérleti és gyakorlati eredmények egyaránt igazolják, hogy négyzetméterenként hatszáz (egyes fajták, mint például a Fundulea-29 és 133 esetében ötszázötven, sőt, ötszáz) csíraképes mag biztosíthatja a legjobb termést. (Szárazság , esetén erre mintegy tíz százalékot kell rászámítani) — Végül, de korántsem utolsósorban érdemes szót ejteni a fajtaszerkezetről, amelynek kapcsán szintén igen eltérő nézetekkel találkozhatunk. — Hadd szögezzük le, hogy a fajtaszerkezet megállapítása elsősorban az illető egység szakembereinek a londja-feladata. Talán néhány szempontra azonban itt is érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik az hogy megyénkben elegendő, változatos, jó minőségű vetőmaggal rendelkezünk minden vidék megfelelő fajtaszerkezetének kialakításához. Az általunk javasolt „napfajták“ Fundulea-20, Fundulea-4, Lovrin-34, Lovrin-41. A lovrin-32 is verhető, de ennek fokozatos helyettesítését javasoljuk a Lovrin-41, illetve a Fundulea-4 fajtákkal. Ezeken kívül természetesen kisebb-nagyobb területeken más fajták is termeszthetők. Amitől leginkább óvni szeretnék a szakembereket, a „nagy fogás“ reményében ne tegyenek csupán „egy lóra“, vagyis ne termesszenek csupán egy fajtát — még abban az esetben sem, ha az mondjuk idén kiemelkedő hozamokat adott, mert ilyen körülmények között rendkívüli módon megnövekszik a termés kockázata Mivel sok helyen szándékoztak „rámenni“ a Fundulea-29-es fajtára, fel kell hívnunk a szakemberek figyelmét arra a tényre, hogy ez a fajta az utóbbi két évben igen érzékennyé vált a sárgarozsdára, s ez a gombabetegség idén már jelentős károkat okozott. A leghelyesebb az, ha minden egységben legalább két-három, különböző tenyészidejű fajtát termesztenek, mivel így a kockázat a lehető legkisebb és a jó termés elérésének lehetősége a legbiztosabb. — Köszönöm a beszélgetést — és a hasznos tanácsokat. Búzavetés — 1988 11 Anghel Dumbraveanu Nagyon korán ébredt. Kiment az erkélyre, s nézte amint a felkelő nap sugarai bearanyozzák a fák koronáit. Hűvös szellő fújt, zizegtek a levelek, a tenger hullámainak moraja hallatszott, aztán feltűnt egy sirály. Ott körözött a ház felett, mintha nem tenne egyebet mint szokásos reggeli gyakorlatait végezné Vagy mintha keresne valakit, mintha felderítő úton járna. Beszívta a friss levegőt, tekintete egy ideig a napozót fürkészte, majd minden különösebb cél nélkül visszatért a szobába. A fürdőszobába ment, megborotválkozott, aztán letusolt komótosan. Mindenütt a lány nyomait fedezte fel, minden kis apróság arra utalt, hogy egykor itt járt Izelin. Gyöngéden rakosgatta, rendezgette az ottfelejtett I Z E L I N ruhákat, blúzokat, illatszereket, szandálokat, mintha attól tartana, hogy váratlanul belép a lány. Az előszobában a karosszékeken úgy feküdtek Izelin otthagyott dolgai, mint kimúlt madarak tetemei. Kiment a kapuhoz és felnyitotta a levelesládát. Arra gondolt, hátha mégis hagyott ott valami üzenetet a lány. Miért is nem ezzel kezdte mindjárt ahogy megérkezett. A ládában valóban talált két levelet. Egyiket Matei írta, a másikat egy hivatali kolléga. Először ez utóbbit nyitotta ki. Sejtette, hogy visszahívják a munkába még mielőtt lejárna a szabadsága. Ez a levél legalább tíz napja feküdt a ládában. Elhatározta, hogy azonnal csomagol és indul, de nyomban ellenvetést is talált. Hátha mégis visszatér szelni és őt nem találja ott. Zsebrevágta a leveleket, bezárta a kaput és elindult a tengerpart felé. A napozó még néptelen volt. Alexandru ment egy darabig, aztán visszafordult és egy másik útvonalat választott, mintha keresne valamit, amiről nem tudja, hogy hol veszítette el. Bármerre vette az útját, minden szejmre emlékeztette. Végül betért egy falatozóba, reggelit kért és feketekávét. Evett egy keveset, aztán tovább ment. Ekkor már mindenki a tengerpart felé vette az útját. Férfiak és nők, gyermekek vidám csapata vonult el mellette. Még magányosabbnak érezte magát mint valaha. Tele volt gyötöi gondolatokkal, kétségekkel, reménytelenséggel. Fordult egyet, aztán ismét hazatért. Csak későre nyitotta fel a Mateitől érkezett levelet Sebtében átfutotta és csak annyit jegyzett meg belőle, hogy Matei mindkettőjüket meghívja egy látogatásra. Úgy döntött, hogy mégis elutazik összecsomagol, aztán jegyet vált és irány haza. Szelin holmijait is összeszedte, hogy magával vigye. A tárgyak érintése ismét felkavarta, elveszítette józan ítélőképességét. Az ajtókat nyitva hagyta, hogy hűvös huzat járja át a szobákat, így nem hallhatta, hogy belép hozzá a lány. Amikor felfedezte, hogy ott ül mellette egy karosszékben, úgy rémlett, hogy nagyon, de nagyon régen nem látta őt. A lány rámosolygott, kutató tekintetével, mintha a férfi gondolatait fürkészné, de nem kérdezett tőle semmit. — Terítve az asztal, hercegem — szólt epekedve Izelin. — A tükörteremben vagy az arany szalonban? — érdeklődött Alexandra. — Az égszínkék szalonban. Fenség — fordított a játékon Izelin. — Hogyan is férhet meg egyazon asztalnál a Sátán és az Angyal? — Fegyverszüneti egyezményt írtak alá, de látom ön ezt elfelejtette. Nos, ha még sokáig kéreti magát, hát kihűl az étel és nem marad más hátra, mint hogy az ön színes fantáziájának a termékeit fogyassza el. — Az én képzeletemben csak ön lakozik, hercegnőm, egyszóval tisztában lehet ön is azzal, hogy mi csillapíthatja éhségemet. — Kit akar felfalni, mondja csak még egyszer. — Hát az Angyalt, mi mást kaphatna be egy Sátán. — Angyal csemegét akar, mi, hát vegye tudomásul, hogy nagyon is ízletes valódi sültet készítettem önnek. Hozzá meg világszinten is premiernek számító salátát. Szelin nem adott időt arra, hogy a férfi tovább folytassa a játékot. Hozzáhajolt, arcát befedte dús hajsátorával, melynek krizantém- és enyhe konyhaillata volt, és hosszasan megcsókolta. Foglyul ejtette minden ellenkezés nélkül, így összeölelkezve húzta magával a férfit simogatások és gyöngéd szemrehányások kíséretében, aztán engedte, hogy magával ragadja a gyönyör. (Folytatjuk) Szabad Szó Régészek a terepen A megyeközpont régészei, személy szerint Alexandru Rădulescu és dr. Florin Medeleţ augusztus—szeptember hónapokban két, télben és történelmi időben távol eső ásatásban is érdekeltek voltak. A Făget-i középkori vár ásatásait 1987-ben indították meg, dr. Radu Popa (a fővárosi Régészeti Intézet) és Dan Căpăţina őrnagy (Központi Katonai Múzeum) közreműködésével. A munkálatokban Alexandru Rădulescu, a Timiş Múzeumi Komplexum régésze mellett lelkes támogatókra találtak a helybeliekben, Dumitru Tomoni, az általános iskola történelem szakos tanára, egyben mint fő szervező, Eugen Stoica körorvos és Ion Olteanu polgármester személyében. Az ásatások konkrét kivitelezői az általános iskola tanulói, akiknek jó alkalom nyílott helységük múltjára való betekintésre. A Făgeti vár ásatásai jelentősek már csak azért is, mivel első alkalommal végeznek megyénkben egy középkori erődítményrendszer feltárására irányuló munkálatokat. Az idei esztendő munkálatai a két részből álló vár kisebbik erődítményének délnyugati fekvésű őrtornyának kibontására összpontosultak. Ugyanakkor restaurálási munkálatokat végeztek egy 12,5 méter hosszú falszakaszon, melyet a föld felszínétől egy méterre emeltek fel. Az őrtorony ásatásai során számos a vár faszerkezetére utaló kisebb-nagyobb méretű famaradványok kerültek felszínre. A munkálatokat nehezíti, hogy a talaj mocsaras, ami egyben arra is utal, hogy a várrendszert természetes környezete is nehezen megközelíthetővé tette. Érdekesebb leletek a 16—17. századi állati és növényi motívumokkal díszített csempekályha darabok, valamint vasgolyók, noha ezek száma a régészek szerint meglehetősen kicsi. Cél a két vár közötti híd nyomainak, illetve maradványainak feltárása. A vár lakott volt a 16. és 17. században is, erre utal III. Wasa Zsigmond lengyel király (1587—1632) által kibocsátott éremlelet, valamint a Marsigli által 1697-ben készített rajzok is, amelyeken furcsamód nincsenek feltüntetve a vár őrtornyai, holott arra a régészek az ásatások folyamán rábukkantak. A másik ásatás, melyen dr. Florin Medeleţ által voltunk illetékesek Cugiron folyt, itt a munkálatokat 1977-ben indították meg, azóta a munka Ion Horaţiu Crişan Cluj-Napoca-i és dr. Ion Andriţoiu Deva-i régészek közreműködésével folyik. Több kultúrréteget takaró régészeti komplexumról van szó, a legjelentősebb réteget a római hódítás előtti dák vár képviseli de jelentős a bronz-, illetve az azt megelőző neolitikus (réz-csiszolt kőkorszak) az ún. Coţofeni régészeti kultúra jelenléte is. A vár időben az i. e. III. és L századig terjedő korszakot öleli fel. Az idei ásatások célja a vár piacterének, mely mintegy 700 négyzetméter nagyságú, a feltárása volt, ahonnan gazdag leletanyag került felszínre, különböző vaseszközök, fegyverek, valamint arany- és ezüst díszek, ugyanakkor négy darab nagy méretű kenyérsütő kemence nyomai is napvilágra kerültek. Mindeddig öt különböző méretű és nagyságú lakóhelyet sikerült kibontani, melyekben igen gazdag kerámia anyag volt. Dr. Florin Medeleţ jelenlétét ezen az ásatáson az tette indokolttá, hogy a régészeti telep, mint már utaltunk rá, azkori kultúrréteget is rejt, ezen a kérdésben pedig városunk szakembere közismerten otthonosan mozog, mint ahogy Alexandru Radulescu a középkori régészet ösvényein elismert szakember. Remélhetőleg ezek az ásatások, valamint a korábbi egyéni ásatásaik is a közeljövőben szintézis igényű tanulmányokban összegeződnek, melyek lehetővé teszik az évek során az általuk végzett kutatásokba való jobb betekintést. (pászka) Az ORIZONT 39. számának tartalmából Tartalmas, változatos tematikájú lapszámot jelentetett meg megyénk Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottságának, valamint az RSZK Írószövetségének a hetilapja. Nyitó anyagként aktuális politikai cikket, esszét és verset olvashatunk dr. Petru Toadere egyetemi lektor és Lucian Bureriu aláírásával. Hét évtized a Nagy Egyesüléstől címmel, Dr. Gheorghe Şora közöl cikket, míg Traian Vuia alakját Dumitru Tomoni tanár idézi. Nicolae Danciu Petniceanu Octavian Goga bánáti vonatkozású kapcsolatairól ír. Galina Cernicova Eminescu halhatatlan Esti csillagának összehasonlító elemzésével hívja fel az olvasók figyelmét. Paul Eugen Banciu Testvérek címen közöl elberélést. A lap aradi melléklete úttal is értékes írásokkal gazdagítja a kiadványt: Florin Bănescu, Ioan Biriş, Horia Medeleanu, Gheorghe Schwartz, Alexandru Ruja, Ovidiu Pecican, Nicolae Nicoară a cikkek szerzői. Az utolsó oldalon fiatal kínai költők verseit olvashatjuk Mira és Constantin Lupeanu fordításában.