Szabad Szó, 1946. október-december (48. évfolyam, 218-293. szám)

1946-12-22 / 288. szám

I.—— SPORT ......................am u.mmmmwMmMmmtvmmtm* Nem fontos a sportolók egészsége A Hernád-utcai iskola tornaterültében a hét minden napján este sakmt sportolói edzéseit tartják.Torpászok, birkózók, ökölvívók- Az évi két sportágban a magyar válogatott több tagja te részt vesz az eBzótekon- Az épületet, kitűnőan ,fűtik. Még a folyosókon is meleg ven. A tornaterem azonban a jéghideg Az edzéseket napról-napra kevesebben látogatják. Egyik részük meghűlt és beteg, a másik része pedig nem akar beteg lenni. Ilyen sürgősen segíteni kell Az Újpest, mint Buäapsi SuluaHcsapata Az Újpest labdarúgócsapata hosszabb fokát bonyolít le Olaszországban és Törökországban. Helyes, kellemes dolog, ügyes vezetők érdeme a túra lekötése,frontos is, hogy a bajnokcsapat küllős, dön öregít-se a magyar labdarúgás hír. jafivér, De nem helyes az, hogy mint „Budapest válogatott,“ szerepeljen ketesben is Törökországban. As Újpest most rossz formában van, de a legjobb formájában lévő Újpest is csak négy öt játékost adott a Partiban és Belgrádban szerepelt Budapest válogatottba. És most tizet akar adni, mert csak egyetlen játékost visz magával, a csepeli Késet, helyi, aki talán nem is lenne válogatott, ha a szövetségi kapitány állítaná össze a csapatot. A kitűnő újpesti vezetők, úgy látszik, fe tudták venni a Labdarúgó Szövetséget, hogy ebbe beleegyezzék. De szeretseink tudni, hogy ki vállalja a felölés. Véget azért, ha az Újpest mint Budapest válogatottja vereséget szenved? Mert «az» tudjuk mi, hogy ez a válogatott csak Újpest, nem tudják ezt külföldön. S esetleg kevesebb meghívás jut majd az igazi Budapestre.?logatott,unk, s azt hisszük, ez nem közömbös a magyar Sporttársadalomnak. G. K. Nagy közönségei, várnak vasárnap a Ferencváros—Újpest labdarúgóbajnoki mérkőzésre. Az utóbbi hetekben egyik csapat sem mutatott meggyőző formát. A mérkőzés nyílt. Némi esélyt ad a Ferencvárosnak a hazai pálya. — A mérkőzés előtt a Szentlőrinc játszik a Perecessel. Kérdés, hogy a perecesi védelem hogy fogja Deákot. Döntetlenhez közelálló eredményre van kilátás — Az MTIC Szegeden játszik. Könnyen otthagyhatja mindkét pontot. — A Haladás—Kis ÖRVÖS LAJOS: Egyszer régen, mikor a Felvidéken még szorgos takácsok szőtték a vásznat, élt egy bolond Domonyán. A bolondok, többnyire a szegény emberek és a falu tartja el őket szánalomból, így bizony. A mi bolondunk, Zsák Mihály azonban igen módos ember volt- Erdeje, szántója két családot is eltartott volna, csakhogy az egész föld parlagon hevert. Alig telt ki több a szűkös mindennapi kenyérnél. Ő eddig rendjénlenne, mert barind'mindenfelé akad, a legokosabb emberek közt is. Megszokták, s néha adtak is neki, ha rászorult-Egy nap aztán furcsa dolog történt. Éjszaka felöltözött Zsák Mihály és kiment a határba. Néhány favágó, aki a hegyekben dolgozott, pillantotta meg hazafelé menet. Tépte a dudvát és lázasan kapálta a földet. Persze feliármázták a falut, hogy mitévők feérjenek a bolonddal. Végtére nem hagyhatják ott éjnek idején. Kimentek érte a férfiak, kérlelték, jöjjön haza, de Zsák Mihály hajthatatlan volt. Felemelte két karját, és beárnyékolta a határt. Mintha mondaná, hogy ez itt mind parlag. Az atyafiak összenéztek, aztán csendesen megfordultak! Hazafelé vették fijukat. Úgy vélték, hogy újabb mánia gyötri szegény Zsákot. Mert, aki harminc esztendeig bolond, arról nem könnyű elhinni, hogy egyszeriben észretér. Gondolták, majd megunja pár nap múlva és megint a régi lesz / De tévedtek. Zsák Mihály lázasan vetette ■magát a munkába. Csaknem éjjel-nappal dolgozott- Olykor hajnalonkint látták az erdőn, amint hatalmas baltájával jobbra-balra osztja a csapásokat. Homloka fényes volt a verítéktől, s messziről csúfolták a gyerekek. Ő azonban nem hallotta szavukat Dolgozott inaszekadtáig. Esztendőre meg is volt a gyümölcse. Paradicsomhoz hasonlított a földje és pénze is tervien bőven. Akadt, aki jó szemmel nézte Zsák Mihály megtéréseit, de legtöbben kételkedve, figyelték s nem hittek benne. Ekkoreltűnt a faluból. Azt hitték, elkóborolt, s útközben halálát lelte. De most is tévedtek. Két hét múlva szép új kocsi gördült be a faluba. Zsák Mihály ült rajta, fiatal feleségével Volt nagy felfordulás a faluban. Hiszen akinek vasi esze, ilyen gyönyörű asszonyt szerezni, az nem lehet botorad. De akkor ki a bolond? Bizonyára azok, akikkel a bolondját járatta. — No, megállj csak, Zsák Mihály — ■ mondogatták az emberek — Mi is értünk a tréfához. Csakhogy ízem várunk vele harminc esztendeig. Mihály is tudta, hogy nem nyugszanak, amíg nem történik valami. Elhatározta hát, hogy ő majd hozasegíti őket. Néhány nap múlva sugdolózni kezdtek háta mögött az emberek. Egyesek a szemébe mosolyogtak, a gyerekek meg már csúfolták is tisztes távolból. Hanem ő úgy tett, mintha észre se venné. Egy rap aztán nem bírván már magukkal a szomszédok, küldöttség jött hozzá. Úgy mondták: rosszul esik a falunál, hogy amíg ő a napi munkától elfáradva alszik, addig szépséges felesége az ablakon él kacérkodik egy idegen segérmyel — Mi a fene? — hüledezett Zsák Mihály. — Na jól van . Azt mondja majd: dolgom van az éjszaka, aztán meglesem. De ott is lgyen az egész falu, amikor megbüntetem a hűtlen asszonyt. Ne volt izgalom elég. Feje tetején állt mindez. Csak az idő mászott olyan lassan, t ránt a csiga. Esztendőnek be- V.lett, amíg éjfél lett. Akkorra már mindenfelé mozdulatlan emberek hasaltak a sötétben. A kert felől közeledve előtűnt az idegen legény. Nem lehetett jól látni a sötétség miatt- Magas, erős alakja — akár Zsák Mihályé — úgy mozgott, mint az árnyék. Megkoccantotta az üveget, s megjelent az ablakban az asszony. A két árnyék összeborult. Aztán szétváltak, s a legény besurrant az ajtón. Léleket visszafojtva vártak az emberek. Csak a kutyák vondoltak a szomszéd határban, mert mtt még azok is hallgattak. Aztán csoda történt. Petróleumlámpással a kezében megjelent, a fiatalasszony. —• Hát kendiek mit hasalnak itt a földön? — kérdezte kacagva —, tart megbolindidtak? Akkorra már Zsák Mihály is kijött, a Lámpa fényénél felismerték benne az idegen legényt. — Csál, azt jöttem mondám, — kezdte — hogy pontban éjfél van, s ha sebtiben hazatakarodnas, még aludhatnak vagy két fertályórát. ZSÁK MIHÁLY MEGTÉRÉSE pest találkozón, noha Szombathelyen lesz, nem jósolunk Haladás-győzelmet— Debrecen Dorogon játszik. Naiv küzdelem lesz. — A Testvériség Soroksáron játszik az ErSo BraDISi ellen. Kilátása nincs a Testvériségnek a győzelemre, pontszerzése meglepetés lenne.( Ossmáris jót tátl a lengyelek ellen kiálló vívócsapatokat. Párbajtőr: Berzsenyi (KaSE), Srennyev, Dunay, Berlin (Barátság). Kard csapat: Pesti (Barátság), Berczelly, Gerevich (Csepel), Kárpáti (Barátság) és Silassy (KaSE). Női tőrcsapat: Majomé Horváth Kató, Elek Ilona (UTE), Zsabka Magda (FTC), Szabadosné Vargha Hue (BEAC), Kun Éva (Barátság). ) Két érdekes sportesemény lesz vasárnap, az ezévi női egyéni tornászbajnokság a Dob utcai Pontás sportcsarnokban délelőtt 9 órai kezdettel és a birkózó-csapatbajnokság döntője a Sportcsarnokban délután 4 órakor. Tilos az újévi malac ! A közellátásügyi minisztérium hivatkosan közli, hogy azt a rendelkezést, amely szerint a 180 kilo, grammon aluli sertéseket tilos levágná, nem függ taxit fel. Erre való tekintettel tilos újévkor a malacvágás. A közellátásügyi minisztérium szigorúan fogja ellenőrizni a hentes iparosoknál, a vendéglőkben, továbbá a vámhatároknál a rendelet betartásai. * Szilveszterkor és Üjc«»endo nap■ .ián, mint értesülünk, a gazdasági rendőrség nyomozói végigrazzáázzák valamennyi éttermet és ha malac. »pecsenyét találnak, mind a fogyártót, mind a vendéglőst befc*®&- 1 bfc. Hadifogolyregényünk tizenharmadik folytatását közöljük. Kérjük az olvasókat, a regényt a fekete vonal mellett vágják ki, hajtsák össze. Ilyenformán mire befejeződik a történet, könyv alakban ilésegyűjthetjük a regényt. ___________________________ 50 Erre aztán lehervadtak egy kicsit a többiek. Lehervadtak, mert egyikük sem tudta, hogy mikor és mivel lesznek készen, nem tudta együk sem, hogy mennyi hiányzik még a gázvezetékből és azt sem, hogy ha ezzel készen lesznek, akkor csakugyan készpénznek lehet-e azt venni, amit Szincsák mond. — Dehát biztos? — kérdezte egy kételkedő hang a háttérből. Szincsák méltatlannak tartotta a választ, hát csak annyit mondott, hogy aki nem akarja, nem hiszi, de ha valaki nem hiszi, hát az magára vessen, ő mindenesetre azt mondja, amit a leghitelesebb helyről hall. Ez ugyan nem nyugtatta meg túlságosan az embereket, de annyit mindenesetre elért velüe, hogy nem zaklatták többet felesleges kérdésekkel, legalább is nem merték zaklatni. Mindenki indult az ágya felé, hogya körülötte és alatta lévő holmit becsomagolja. Csajkát, kulacsot, kanalat, vagy a nehezen megszerzett bicskát, amire ugyan sommá szükség B nem volt, tekintve, hogy az ebéd, vacsora mindig kanállal ehető volt, de Stílert nagy becsben tartottál, faragásra te megfelelt, kenyérvágásra pedigkülönösen. — No — fordult Szincsák Szél Imréhez — ha már ennyire vagyunk, akkor megbeszélhetjük azt is, hogy mikor indulunk. És ezzel elindult saját darakja felé, Szél Imre pedig úgy követte, mintha Szincsák egy győztes hadvezér lenne, akinek a rendelkezéseivel szemben nincs apelláta, aki, ha azt mondja, hogy hazamegyünk, akkor hazamegyünk biztosan, még ha az ég és föld összeszakad is. — Az a baj — kezdte odabenn Szincsák —, hogy nem megbízható a társaság. — Ha most azt mondom nekik, hogy megyünk holnap ésotthon majd rendesen viselkedünk, akkor biztos hogy megígérik, de mire hazaérünk, akkorra mindenki a fogságot fogja sodra, azt mondja, hogy rossz dolga volt, elfelejti, hogy mennyivel rosszabbra számított. Szóval nem bízom abban — fejezte be Szincsák az aggodalmaskodást —, hogy ezek azt mondják majd, ami igaz. — Hát mi az igaz? — Hát igaz az például, hogy nem volt alapjában rossz dolgunk. Ném mondom, hogy sokat kaptunk enni, de ha keveset, hát ez még minidig sokkal több volt annál, mint amit annak idején kilátásba helyeztek nekünk. Sőt annál te sokkal több volt, mint amennyit annak idején a visszavonuláskor ettünk, akkor, amikor napokon keresztül mentünk a havon és egyiknek a keze, a másiknak a lába fagyott le. — Hát ez igaz. — Igaz, de nem fogják mondani.! — Hát már miért ne mondanák? — Azért, mert buta az ember. Elfelejti azt, ami vele történt a jódolgában, de nea felejti el, ami a rossz dolgában történt vele. Szincsák gondterhelt arccal elhallgatott és Szél Imre se tudok?, erre mondani semmit, hiszen nem volt mondanivalója és ha lett te volna, akkor te félt volna elmondani Szincsáknak. Félt, nemazért, mert Szincsák volt a tábor parancsnok, hanem azért, mert Szincsák olyan határozott volt mindenben és nem tűrt ellentmondást. Becsomagolta hát nagy gondossággal a csomagját és hozzálátott ahhoz is, hogy ugyan mit vigyen magával emlékül, ha már otthon eltapodja majd, hogy megjárta Oroszországot. í »M ******* SÍ. SZABAD SZÓ 47 Azzal ment is a dolga után és mentek a többiek is szét, beszéd*getve még a tehetőségekről Kialakult az a vélemény, hogy néhány hét és rendben lesznek a dolgok annyira, hogy mehetnek haza* — Hiszen nem olyan nagy munka azt a vasútat kijavítani. — Mikor nekünk robbantották a vonalainkat, hát egy nap alatt már helyrehoztuk. — Persze. Aztán fontos is, hogy rendbehozzák, nemcsak a mi haza, szállításunk miatt, hanem azért is, hogy utazhassanak az emberek. Azóta rendben is van az már. Lehet, hogy holnap jön a rendek kezes, mehetünk haza.Nagy volt a bizakodás, alig tudtak magukkal bírni a foglyok, sétálgattak az udvaron, hogy mégis csináljanak valamit, elment egyik a másikat megkeresni, hogy elmondja neki ahírt, aztán kisebb nagyobb csoportok egyre verődtek össze, egészen addig míg nem érkezett el az ideje, hogy megtartsák a gyűlést. Szincsák félrehívta előtte Szél Imrét. — Te— mondta neki — fog először az orosz parancsnok beszélni, azután én Az orosz parancsnok nem kid magyarul, hát majd tolmácsolni kell a beszédet. Azt is én tolmácsolom majd, ha valaki jobb nem akad. De az emberek közül nem mindegyik tud oroszul, hát mégis úgy kéne csinálni, hogy megéljenezni az oroszt, ha mond valamit. Ne csak akkor amikor már én fortatom. —■ De ha nem értjük — vetette ellene bátort étellül Szél Imre— Értjük, nem értjük, az mintegy. Hiszen minden beszédnél úgy szokták, hogy megéljenzük azt aki beszél. — No jó, hát akkor majd én éljenzek. — Nem elég, ha te éljenzől Azért mondom, hogy beszélni kellene az emberekkel, majd amikor úgy gondoljátok, hogy valami jót mond, akkor kell éljenezni-Távozóban még visszaszólt Szél Imrének. — Aztán, ha majd én beszélek... S kis szünet után tette hozzá: — Elvégre akkor te lehet... Szép volt az ünnepség, azt még az elégedetlenek is elismerték. A nap éppen akkor kezdett lemenni, mikor a barakok közt levő legnagyobb térségre összegyűltek az emberek — sohasem voltak egyszerre ilyen nagy csoportban. Jókedvvel és barátságosan veregették hátba az orosz katonákat, úgy érezte, hogy egyszeriben olyan farmnyi hangulat támadt. Vége a háborúnak, hát mér nem tart soká ez az egész, nem is voltak ezek rossz emberek — azt mondta mindegyik barátságos tenyér, amelyik az egyenruhás házakon tapogatott. A szónokok is kitettek magukért. Az orosz parancsnok csak egy-két mondatot mondott, úgysem értette senki, aztán lefordította Szincsák a beszédet. Azt mondta a parancsnok, hogy diadalmaskodott a Vörös Hadsereg és Magyarországnak demokratikus kormánya van, hát így semmi akadálya annak, hogy magyarok és oroszok jóbarátságban éljenek ezentúl egymással. Mikor aztán befejezte a tolmácsolást, hát maga állt fel a rögtönzött dobogóra és mondott egybeszédet, amire hol hümmögtek a többiek, hol a fejüket rázták, hol meg éljeneztek Szincsáknak. A tiszteknek nem nagyon tetszett az egész, dehát jó volt egyszer olyat is mondani már, ami a tiszteknek nem tetszik. Szincsákot azért is szerették a táborban, mert Maj !öitem én Félnap, tel éjszaka jöttem ba az, álmosan, fáradtan, fogvacogva, bújtam át a kerítéseken, de ha azt a kutyát meglété»«, kövemmel, hát jaj neki, biztos, hogy nem kérdezi oly haragosan, mért bujkáltam iöá, egyedül a kertben, éjnek idején?! Nem ütök, miért bántanám? Hagyom. Tán nem az a dolga, figyeljen magamon, s hátha nem is haraggal ugatott, éppenséggel örömmel fogadott, mielőtt még kopogtam az ablakra Édesanyám jöjjön, s karomba zártam, csókolgatva, ölelge- ém, a fülébe ságtam — megjöttem én, KIRIPOVSZKI ROZÁLIA EGYSZERI SEGÉLY , A HADIGONDOZOTTAKNAK A népjóléti miniszter a pénzügy-miniszterrel egyetértőm rendeletet, adott ki, amely kimondja, hogy a hatjdsegélyben, valamint a hadi- és háborús polgári gondozási pénzellátmányban részesülő személyek létsára havi pénzellátásuk felerészének megfelelő egyszeri segélyt kell folyósítani. Ezt a segélyt sz. 1947 januárjára esedékes hadisegéllyel együttesen kell lefizetni.