Szabad Szó, 1947. január-március (49. évfolyam, 1-74. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Szilveszteri számvetés , «■ » Írta: Darvas József ÍME: VÉGÉRE ÉRTÜNK az 1946-os évnek, a magyar demokrácia első békés, építő esztendejének. Megcsinálhatjuk az évvégi mérleget, megtehetjük a számvetést. Tartozik, követel: ez a mérleg két oldala — s ha úgy nagy áttekintésben számbavesszük az egész elmúlt esztendőt, mind a két oldalra jut éppen elegendő tétel Mégis, úgy érezzük a nagy summázásnál, hogy feltétlenül komoly nyereséggel zárhatjuk az évet... Ám nagyon könnyelműek lennénk, min csak így egyszerűen elintéznénk a számvetést. Még az se csinálhat ilyen módon mérleget, aki csak a maga kis gazdaságáért felelős. Hát még az, akinek egy egész nemzet felé kell számadást tenni! Mi ugyan, fiatal és kicsiny pártunkkal, talán még koalíciós számarányunknak megfelelően se vehettük ki részünket a nemzet sorsának intézéséből, — de szivünkben ott égett népünk minden gondja s mindig el is mondottuk, szóban és írásban, újra,meg újra, amit a magyarság igaz érdekének láttunk. Ennek az örök ébrenlétnek a jogán szabad és kell megtennünk őszinte számvetésünket. MI VAN a „követel“ oldalon, amit megtettünk, arp.it — mint törlesztést — jó érzéssel számolhatunk el keserű és nehéz múltúnk felé? Senki jóérzésű ember nem tagadhatja, hogy évszázadok nehéz terheit kellett átvállalnia a demokráciának, megsúlyosítva az utolsó évek szörnyű anyagi s lelki pusztulásával. Jogilag felszabadított, de valójában jobbágyi sorban tengődő parasztság, kizsákmányolt és gúzsba kötözött munkásság, középosztályi szolgaszerepbe kényszerített értelmiség, ez,volt a nemzet. Könt pedig, iszonyú mélységbe leszorítva a népben élő igazi nemzetet, a nagybirtokosok, dzsentrik, nagytőkések, nagypolgárok és *'Ő- hivatalnokok néhány tízezres se■rege. Ez volt a múltúnk, tetézve mindazzal, ami ebből eredt: népünk fizikai pusztulásával, akár a nyomorúságban, akár a ránk* hozott háborúkban; a magyar szellem elkorcsosulásával, akár kiirtott, elnyomott tehetségeinkben, akár a nyakunkba zúdított, idegen hatások kétes „eredményeiben“. Javított-e ezen a keserves helyzeten az elmúlt esztendő? Tagadhatatlanul javított. A magyarul népuralmat jelentő demokrácia megszilárdításában komoly lépéseket tettünk előre. (Zárójelbe téve: nem fölösleges az, ha néha magyarul is megmondjuk, hogy mit jelent a demokrácia...) Mindenekelőtt megteremtettük a demokrácia legigazibb államformáját, a köztársaságot. Márciusban a parasztság és munkásság harcos megmozdulásával visszavertük azokat a támadásokat, amelyek a mait rendszer felszámolásának s a demokrácia felépítésének legbiztosabb zálogát, a földreformot fenyegették a gyülekező, nekibátorodó reakció részéről. Az egész lerombolt Európában szinte, elsőkként hidakat építettünk, vasútvonalakat húztunk, mozdonyokat csináltunk s így helyreállítottuk egy halálra sebzett ország eleven vérkeringését. Szinte semmivé zsugorodott termelésünket a rongyos, kifosztott parasztság, az éhező, nyomorgó ipari munkásság és az alig Vegetáló értelmiség hősi erőfeszítésével 50—60 százalékra emeltük. Ami lehetővé tette azt, hogy lecsapoljuk az infláció fullasztó, szörnyű mocsarát és megteremtsük a stabilizációt. Közel hatvan népi kollégiumot létesítettünk, szerte az országban, hogy új, szabad tájékozódású és magyar szellemű értelmiséget neveljünk népünknek, magából a népből. Nos, hát ezek a főbb tételek a „követelő’ oldalon. Igaz, hogy elég néhány sor a felsorolásukra, — de mi tudjuk, hogy mit jelentetek nekünk s mit dolgoztunk mit szenvedtünk értük. De ez számvetésünknek csak egyik oldala. Márpedig éppen elég van a „tartozik“ rovatban is. Számonkérés, hogy’ mit mulasztottunk, mit csináltunk rosszul s figyelmeztetés, hogy’ mit követel meg tőlünk, joggal a népünk. Mindenelőtt- amit az imént csak zárójelben említettünk, azt mondjuk el most zárójel nélkül is. A demokrácia magyarul népuralmat jelent. Megvalósult-e ez már kicsinyhazánkban? Bizony nem valósult még meg Mert az elvek deklarálása önmagában keveset, jelent .„Szabadság, egyenlőség, testvériség“, milyen szép is volt a polgári forradalom hármas jelszava. Csak éppen a szabadságból a felnövő kapitalizmus szabad kizsákmányolása, az egyenlőségből a felszínen úszók összefogása s a testvériségből a nyomorba taszított milliók kívülről vagy felülről sztét kegyetlen testvérharca lett! Félő, hogy a mi demokráciánkkal is így lesz, ha csupán jelszónak hagyjuk és nem tesszük mindennapi leckévé igazi tartalmát! Sajnos, egy kicsit úgy vagyunk ma, a demokráciával is, mint annnak idején a jobbágyfelszabadítással volt a parasztságunk. Jogilag demokrácia van, beszélhet, protestálhat, tüntethet a nép. A színfalak mögött azonban sok vonatkozásban még ott grasszálnak, kart karba öltve, a régi világ rendezői. Az elmúlt esztendő talán legszomorúbb s legkegyetlenebb „eredménye“ az, hogy a magyar népmilliók munkába, építésbe feledkezett hitét kihasználva, talpra állt a kapitalizmus, a nagytőke s magár itt van, diktáló hatalomként. A parasztságnak az agrárollóval nyisszantja el a nyakát. A munkásságot sanyarú kenyérre kényszeríti s ugyanakkor keserű indulatra gerjeszti a kibírhatatlanul magas ipari árak miatt elégedetlenkedő parasztság ellen. S e kegyetlen valóságban még komiszabb valóság az, hogy ebben a pokoli cselszövésben hű szövetségesei sietlnak a rabló-kapitalizmusnak némely demokratikus ruhába öltözött új urakból... Tagadhatatlan, hogy a háborús összeomlás zűrzavarából kiemelkedve, jelentősen konszolidálódott egész életünk. Sajnos, azonban ez a konszolidálódás új életre tehett olyan erőket is, amelyek súlyos akadályokat löknek a népi demokrácia megvalósulása elé. A restaurálódott s szinte régi hatalmában tündöklő kapitalizmus, gazdasági hatalmát mozdítva, politikai erőket ismozdít már. A parlamentben, egyes politkai pártiban, a sajtóban, mindenütt. S szomorú, hogy a demokrácia nehézségeit, hibáit kihasználva, ellenzékieskedő kritikájával és (Folytatás a 2-ik hidalott) Döntött a kultuszminiszteri tárca ülése ügyében a Nemzeti Parasztpárt A Nemzeti Parasztpárt Politikai Sterelnökét a Kisgazdapárt elmi titkárát hivatalosan értesítette. Bizottsága hétfőn délután rendkívl két, Rákosi Mátyás miniszter- k vüliülést tartott, és egyhangú elnökhelyettest, a Magyar Kom .Viíres Péter, a Parasztpárt ethatározattal kultuszminiszternek imunistapárt főtitkárát és Szaka- n . Kedden esei este Nagy Fe* „ ‘ . . ■ .... I . t , F renc miniszterelnököt és félórás Szabó Zoltán írót jelölte. Ásís Árpád miniszterelnökhelyet- tanácskozás* folytatott vele a kura döntésről Nagy Ferenc minisz-tesz, a Szokiáldemokratapárt fó- lusztárca betöltése ügyében! Ara 40 .hét Szerda, 1947 . január 1, 49. évfolyam,* 1. szám SZABAD SZÓ A NEMZETI PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA bv... 91W mi11!1* J Ilii1 rfriTiTfTnlfr'ttgwraiWIP^ A budaörsi telepesek elkergették a végrehajtót Azt sem tudják, mi az övék, mégis elviszik adóba a borukat A budakörnyéki volt sváb községekben még nem fejeződött be az ingatlanok telekkönyvezése Az új gazdák legnagyobb része még nem kapta meg véglegesen ingatlanát, nem, tudja, mennyi földért tartozik adóval. Ezért érintette kellemetlenül a budaörsi gazdákat az adófelügyelőség embereinek megérkezése, akikfoglalták a telepesek barát terményét és ágyneműjét Ugyancsak lefoglalták a földalap tulajdonában lévő bútorokat, állatokat és gazdasági felszereléseket. A foglalás után megérkezett Budafokról az állami borpincészet szekérkaravánja hordókkal és a lefoglalt bort Budafokra akarta szállítani. A telepeseik ellenszegültek a kikergették a községből a végrehajtókat Végrehajtás közben a többi községben is folyók. A tavasz és nyár folyamán telepert gazdáknak gabonájuk nincs, tehjés adógabontát nem adhatnak be. Az adóügyi jegyzőségektől adófizetési listát rem kaptak, tehát azt se tudták, mennyi föld után menyi adót kell fizetnök. Annál furcsább, hogy egyszerre adóvégrehajtókat küldtek a nyakukra A parázsló hangulat lecsitítására és igazságos intézkedésre most a pest megyei alispánt Budaöúsre várják Az alispán végigjárja a végrehajtás miatt elég fedetlen kettő községeket. Reméljük, hogy sikerül az új parasztok gazdasági helyzetét magát vizsgálva, méltányos és igazságos elintézést találni. *Adót mindenkinek fizetni* k*IL Sem adófizetőnek tudnia kell, hogy mi után fianfc adót. Hagyass fizessen »dót az éj gaeda, mikor sens tudja, ho-* nurmiyi földje volt és mennyi gzőldje? Hogyan fizessen »dót szaboisában, vagy kukoricátlan az, akinek gatjonaneralje és kukoricája nem termett? As afl*felfigyeldségnek illesse msmni, hogy * telepesnek jatjatott, de még nevére nens irt bét«/, ául»; *s sjud&ngl saerejím a földalap tulajdona, a* «1 nem szállítható, le nem foglalható és el nem idegeníthető. Vagy nem tudja a jobbá ér, hogy mit coinál » balt Ennek a két balkezes, megfélmilítív elkeserítő intézkedésnek megint csak a magyar parasztnem issza meg * le, vét; - ` f • -*' * Veress vezérezredest köztársaság elleni összeesküvés gyanúja miatt körözik A Magyar Államrendőrség budapesti főkapitányságának vezetője az alábbi hrdetményt bocsátotta kir .:A demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII- t.c. 1. szakaszába ütköző bűntett elkövetésével a Laposan gyanúsított Dálnoki Veress Lajos nyugáll okmányú vezérezredes országos körözését elrende Ktsm-Nevezett személyi adatai a következők: Dálnoki Veress Lajos nyugállományú vezérezredes, születési éve:**-1889, nős, utolsó lakhelye: Budapest, 11, Ostrom-utca II. Szemelyletrása: Arca kerekded, szeme sötéttára, haja őszülő, kopaszodó, bajusza nyírott, sele- 170 cm illafeas, különös ismertetőtele: egyik lábára szemmel láthatóan sántít. Pálnote Veress Lajos nyugállományú vezéreredes őr-,égős körözését azért rendeltem el, mert az őrizetbevételi utasítás végrehajtásdött, arról tudomást szerezvén, megszökött. Felhívom a magyar köztársaság minden polgárát, hogy nevezett fézrdverítésében működjék közre. Mindenki, aki Dérmosd Verese Lajost 18-ra december 26 óta látta, tartózkodási helyéről tudott,vagy jelenleg i ffirtonkodési helyét ismeri* a magyar államrendőrség álanyvédelmi osztályán (Budapest, VI., Andrássy út 60) személyesen jelentse, vagy 121—710. számon távbeszélő útján.** Az orságos kőrörvényt dr. Kürtrnick Ferenc rendőraltábornagy, a magyar államrendőrség budapesti főkapitányságának vezetője írta alá. (MOT) - Miért nem tanulhat még ma sem a ricsei fiatalság A demokrácia legkomolyabb eredménye a kultuszkormányzat területén dolgozók iskoláinak felállítása. Feladata az lenne, hogy a nép tehetséges fiai, akik önhibájukon kívül nem tanulhattak, most végre tanulási lehetőséghez jussanak. Sajnos, a valóságban ez nem egészen úgy sikerült, ahogy a tervezet kigondolói szerették volna. A tanfolyamokat városokban szervezték s így a parasztság számára hozzáférhetetlenek voltak. . Később, rendelet jelent meg arról, hogy erre alkalmas központi fekvésű jakiakban is lehet létrehozni dolgozók iskoláját. A rendelet tehát meg van. Lehet, hogy sokhelyütt az iskolát is felállították. Nagy általánosságban mégsem követte a rendeletét kellő iramban a gyakorlat, ami egy révleányvári parasztfiú hozzánk intézett leveléből is kitűnik. A levélben Iski János egy még- lehetősen zárt vidék parasztifjú saga neve:iaken, hogy wunogas- • Leszneneneksuk őket a dolgozók iskolája ügyében. Ugyanis Ricsén, a vidék központjában szeretnének „fióktanítóképzőt“ felállítani. Jártak már mindenütt, ahonnan támogatást,és segítséget lehetett remélni — mindezidáig eredménytelenül. Egyesek szerencsét próbáltak Nyíregyházán, a dolgozók tanítóképzőjében, de ez havonta 120 forint kiadást jelentettposztra és lakásra. Ezt nem bírták s letörve jöttek haza. Ricsén és környékén a szegénység még ma is akadálya leheta tanulásnak. Riese járási székhely, két-három kilométerre, falvak koszorúja veszi körül. Egy esetleges „dolgozók iskolájában“ öt tanító, három pap, két orvos, egy gyógyszerész és egy gazdasági felügyelő vállalná a taszítást. Atanulók pedig a legnagyobb áldozatokra is hajlandók lennének. Fedezni a fűtést, világítást, az esetleg kihelyezendő tanár , élelmezését, sőt, ha kell, mégis,a*atokat is. Az ember meghatódik, mikor ezeket a sorokat, olvassa a levélben. Mennyi visszafojtott vágy, félbemaradt tehetségek mennyi lemondása gyülemlett össze ebben a minden áldozatra képes tanulni akarásban. Hogyne, amikor ennek a vidéknek még polgári iskolája se volt. És most ezek az ifjak járják a kanonizuszát. Még a tavaszon visszautasította őket a tankerületi főigazgató azzal, hogy e tankerületbe,s nincs állami képző, így nem lehet fiókintézetet csinálni. A református püspökség tanárhiányra hivatkozott Riese és környékének parasztifjúsága előtt tehát most se nyílnak meg a tanulási lehetőségek s mi úgy hisszük, hogy ez főleg azokon a közoktatásügyi embereken múlik, akik még ma sem értik meg az idők szavát és érzéketlenül, sőt sokszor talán ellenségesen is__rrtunk a nép honfoglalását. Sz, L, Sa 3L