Szabad Szó, 1947. január-március (49. évfolyam, 1-74. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Szilveszteri számvetés , «■ » Írta­: Darvas József Í­ME: VÉGÉRE ÉRTÜNK az 1946-os évnek, a magyar de­mokrácia első békés, építő esztendejének. Megcsinálhatjuk az évvégi mérleget, megtehetjük a számvetést. Tartozik, követel: ez a mérleg két oldala — s ha úgy nagy áttekintésben számba­­vesszük az egész elmúlt eszten­dőt, mind a két oldalra jut ép­pen elegendő tétel Mégis, úgy érezzük a nagy summázásnál, hogy feltétlenül komoly nyereség­gel zárhatjuk az évet... Ám nagyon könnyelműek len­nénk, min­ csak így egyszerűen el­intéznénk a számvetést. Még az se csinálhat ilyen módon mérle­get, aki csak a maga kis gazda­ságáért felelős. Hát még az, aki­nek egy egész nemzet felé kell számadást tenni! Mi ugyan, fia­tal és kicsiny pártunkkal, talán még koalíciós számarányunknak megfelelően se vehettük ki ré­szünket a nemzet sorsának inté­­zéséb­ől, — de szivünkben ott égett népünk minden gondja s mindig el is mondottuk, szóban és írásban, újra,­­meg újra, amit a magyarság igaz érdekének lát­tunk. Ennek az örök ébrenlét­nek a jogán szabad és kell meg­tennünk őszinte számvetésünket. M­I VAN a „követel“ oldalon, amit megtettünk, arp.it — mint törlesztést — jó ér­zéssel számolhatunk el keserű és nehéz múltúnk felé? Senki jóérzésű ember nem ta­gadhatja, hogy évszázadok nehéz terheit kellett átvállalnia a de­mokráciának, megsúlyosítva az utolsó évek szörnyű anyagi s lelki pusztulásával. Jogilag fel­szabadított, de valójában jobbá­gyi sorban tengődő parasztság, kizsákmányolt és gúzsba kötözött munkásság, középosztályi szolga­­szerepbe kényszerített értelmi­ség, ez,volt a nemzet. Könt pe­dig, iszonyú mélységbe leszorít­va a népben élő igazi nemzetet, a nagybirtokosok, dzsentrik, nagytőkések, nagypolgárok és *'Ő- hivatalnokok néhány­­ tízezres se­­■rege. Ez volt a múltúnk, tetézve mindazzal, ami ebből eredt: né­pünk fizikai pusztulásával, akár a nyomorúságban, akár a ránk­­* hozott háborúkban; a magyar szellem elkorcsosulásával, akár kiirtott, elnyomott tehetségeink­ben, akár a nyakunkba zúdított, idegen hatások kétes „eredmé­nyeiben“. Javított-e ezen a keserves hely­zeten az elmúlt esztendő? Tagadhatatlanul javított. A magyarul népuralmat jelen­tő demokrácia megszilárdításában komoly lépéseket­­ tettünk előre. (Zárójelbe téve: nem fölösleges az, ha néha magyarul is meg­mondjuk, hogy mit jelent a de­mokrácia..­.) Mindenekelőtt meg­teremtettük a demokrácia leg­igazibb államformáját, a köztár­saságot. Márciusban a parasztság és munkásság harcos megmozdu­lásával visszavertük azokat a tá­madásokat, amelyek a mait rend­szer felszámolásának s a demokrá­cia felépítésének legbiztosabb zá­logát, a földreformot fenyegették a gyülekező, nekibátorodó reak­ció részéről. Az egész lerombolt Európában szinte, elsőkként hida­kat építettünk, vasútvonalakat húztunk, mozdonyokat csináltunk s így helyreállítottuk egy halálra sebzett ország eleven vérkeringé­sét. Szinte semmivé zsugorodott termelésünket a rongyos, kifosz­tott parasztság, az éhező, nyo­morgó ipari munkásság és az alig Vegetáló értelmiség hősi erőfeszí­­tésével 50—60 százalékra emel­tük. Ami lehetővé tette azt, hogy lecsapoljuk az infláció full­asz­tó, szörnyű mocsarát és megteremt­sük a stabilizációt. Közel hatvan népi kollégiumot létesítettünk, szerte az országban, hogy új, sza­bad tájékozódású és magyar szel­lemű értelmiséget neveljünk né­pünknek, magából a népből. Nos, hát ezek a főbb tételek a „követelő’ oldalon. Igaz, hogy elég néhány sor a felsorolásukra, — de mi tudjuk, hogy mit jelen­tetek nekünk s mit dolgoztunk mit szenvedtünk értük. D­e ez számvetésünknek csak egyik oldala. Már­pe­dig éppen elég van a „tar­tozik“ rovatban is. Számonkérés, hogy’ mit mulasztottunk, mit csi­náltunk rosszul s figyelmeztetés, hogy’ mit követel meg­ tőlünk, joggal a népünk. Minden­e­lőtt- amit az imént csak zárójelben említettünk, azt mondjuk el most zárójel nél­kül is. A demokrácia magyarul nép­uralmat jelent. Megvalósult-e ez már kicsiny­­hazánkban? Bi­zony nem valósult még meg Mert az elvek deklarálása önma­gában keveset, jelent .„Szabadság, egyenlőség, testvériség“, milyen szép is volt a polgári forradalom hármas jelszava. Csak éppen a szabadságból a felnövő kapitaliz­mus szabad kizsákmányolása, az egyenlőségből a felszínen úszók összefogása s­ a testvériségből a nyomorba taszított milliók kívül­ről vagy felülről sz­tét kegyetlen testvérharca lett! Félő, hogy a mi demokráciánkkal is így lesz, ha csupán jelszónak hagyjuk és nem tesszük mindennapi leckévé igazi tartalmát! Sajnos, egy kicsit úgy vagyunk ma, a demokráciával is, mint an­n­nak idején a jobbágyfelszabadítás­sal volt a parasztságunk. Jogilag demokrácia van, beszélhet, pro­­testálhat, tüntethet a nép. A szín­falak mögött azonban sok vonat­kozásban még ott grasszálnak, kart karba öltve, a régi világ rendezői. Az elmúlt esztendő ta­lán legszomorúbb s legkegyetle­nebb „eredménye“ az, hogy a magyar népmilliók munkába, építésbe feledkezett hitét kihasz­nálva, talpra állt a kapitalizmus, a nagytőke s ma­g­ár itt van, diktáló hatalomként. A paraszt­ságnak az agrárollóval nyisszant­ja el a nyakát. A munkásságot sanyarú kenyérre kényszeríti s ugyanakkor keserű indulatra ger­jeszti a kibírhatatlanul magas ipari árak miatt elégedetlenkedő parasztság ellen. S e kegyetlen valóságban még komiszabb való­ság az, hogy ebben a pokoli csel­szövésben hű szövetségesei sietl­nak a rabló-kapitalizmusnak né­mely demokratikus ruhába öltö­zött új urakból... T­agadhatatlan, hogy a háborús összeomlás zűrzava­rából kiemelkedve, jelentő­sen konszolidálódott egész éle­tünk. Sajnos, azonban ez a kon­szolidálódás új életre teh­ett olyan erőket is, amelyek súlyos akadályokat löknek a népi demo­krácia megvalósulása elé.­­ A restaurálódott s szinte régi hatal­mában tündöklő kapitalizmus, gazdasági hatalmát mozdítva, po­litikai erőket is­­mozdít már. A parlamentben, egyes politkai pár­tiban, a sajtóban, mindenütt. S szomorú, hogy a demokrácia nehézségeit, hibáit kihasználva, ellenzékieskedő kritikájával és (Folytatás a 2-ik hidalott) ­ Döntött a kultuszminiszteri tárca ülése ügyében a Nemzeti Parasztpárt A Nemzeti Parasztpárt Politikai S­terelnökét a Kisgazdapárt elm­i­ titkárát hivatalosan értesítette. Bizottsága hétfőn délután rendkív­l két, Rákosi Mátyás miniszter- k vüli­­ülést­ tartott, és egyhangú­ elnökhelyettest, a Magyar Kom­ .Viíres Péter, a Parasztpárt et­határozattal kultuszminiszternek i­munistapárt főtitkárát és Sza­ka- n . Kedden e­sei este Nagy Fe* „ ‘ . . ■ .... I . t , F renc miniszterelnököt és félórás Szabó Zoltán írót jelölte. Á­sí­­s Árpád miniszterelnökhelyet- tanácskozás* folytatott vele a kura döntésről Nagy Ferenc minisz-­­tesz, a Szokiáldemokratapárt fó- lusztárca betöltése ügyében! Ara 40 .hét Szerda, 1947 . január 1, 49. évfolyam,* 1. szám SZABAD SZÓ A N­E­M­Z­E­T­I PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA b­­­v­.­.. 91W mi11!1* J Ilii1 rfr­­iTiTfTnlfr'ttgwraiWIP^ A budaörsi telepesek elkergették a végrehajtót Azt sem tudják, mi az övék, mégis elviszik adóba a borukat A budakörnyéki volt sváb közsé­gekben még nem fejeződött be az ingatlanok telekkönyvezése Az új gazdák legnagyobb része még nem kapta meg véglegesen ingatlanát, nem, tudja, mennyi földért tartozik adóval. Ezért érintette kellemetlen­ü­l a budaörsi gazdákat az adófelügyelő­ség embereinek megérkezése, akik­­foglalták a telepesek barát ter­ményét és ágyneműjét­ Ugyancsak lefoglalták a földalap tulajdonában­­ lévő bútorokat, állatokat és gazda­sági felszereléseket. A foglalás után megérkezett Bu­dafokról az állami borpincészet sze­­kérkaravánja hordókkal és a lefog­lalt bort Budafokra akarta szállí­tani. A telepeseik ellenszegültek a kikergették a községből a végrehaj­tókat Végrehajtás közben a többi községben is folyók. A tavasz és nyár folyamán telepert gazdáknak gabonájuk nincs, tehjés adógabontát nem adhatnak be. Az adóügyi jegy­­zőségektől adófizetési listát rem kaptak, tehát azt se tudták­, mennyi föld után menyi adót kell fizetn­ök. Annál furcsább, hogy egyszerre adóvégrehajtókat küldtek a nya­kukra A parázsló hangulat lecsitítására és igazságos intézkedésre most a pest megyei alispánt Budaöúsre vár­ják­ Az alispán végigjárja a végre­hajtás miatt elég fedetlen kettő közsé­geket. Reméljük, hogy sikerül az új parasztok gazdasági helyzetét magát vizsgálva,­ méltányos és igazságos elintézést találni. *­­Adót mindenkinek fizetni* k*­IL Se­m adófizetőnek tudnia kell, hogy mi után fianfc adót. Hagyass fizessen »dót az éj gaeda, mikor sens tudja, ho-* nurmiyi földje volt és mennyi gzőldje? Hogyan fizessen »dót szaboisában, vagy kukoricátlan az, akinek gatjonaneralje és kukoricája nem termett? As afl*­­felfigyeldségnek illesse m­smni, hogy * telepesnek jatjatott, de még nevére nens irt bét«/, ául»­; *s sjud&n­gl saerejím a földalap tulajdona, a* «1 nem szállítható, le nem foglalható és el nem idegeníthető. Vagy nem tudja a jobbá ér, hogy mit coinál » balt Ennek a két balkezes, megfélmilítív elkeserítő intézkedésnek m­egint csak a magyar parasztnem issza meg * le, vét; - ` f • -*' * Veress vezérezredest köztársaság elleni összeesküvés gyanúja miatt körözik A Magyar Államrendőrség buda­pesti főkapitányságának vezetője az alábbi hrdetmén­yt bocsátotta kir .:A demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelmé­ről szóló 1946. évi VII- t.­c. 1. sza­kaszába ütköző bűntett elkövetésé­vel a Laposan gyanúsított Dálnoki Veress Lajos nyugáll­ okmányú vezér­ezred­es országos körözését elren­­de Ktsm-Nevezett személyi adatai a kö­vetkezők: Dálnoki Veress Lajos nyugállományú vezérezredes, szü­letési éve:**-1889, nős, utolsó lak­helye: Budapest, 11­, Ostrom-utca II. Szemel­yletrása: Arca kerekded, szeme sötéttára­, haja őszülő, ko­paszodó, bajusza nyírott, sele- 170 cm illafeas, különös ismertetőtele: egyik lábára szemmel láthatóan sán­tít. Pálnote Veress Lajos nyugállo­mányú vezéreredes őr-,égős körö­zését azért rendeltem el, mert az őrizetbevételi utasítás végrehajtá­s­dött, arról tudomást szerezvén, megszökött. Felhívom a magyar köztár­saság minden polgárát, hogy nevezett f­ézrdverítésében működjék közre. Mindenki, aki Dérmosd­ Verese La­jost 18-ra december 26 óta látta, tartózkodási helyéről tudott,­­vagy jelenleg i ffirtonkodési helyét ismeri* a magyar állam­rendőrség álany­védelmi osztályán (Budapest, VI., Andrássy­ út 60) személyesen je­lent­se, vagy 121—710. számon táv­beszélő útján.** Az or­ságos kőrörvényt dr. Kürtr­nick Ferenc rendőraltábornagy, a magyar államrendőrség budapesti főkapitányságának vezetője írta alá. (MOT) - Miért nem tanulhat még ma sem a ricsei fiatalság A demokrácia legkomolyabb eredménye a kultuszkormányzat területén dolgozók iskoláinak fel­állítása. Feladata az lenne, hogy a nép tehetséges fiai, akik önhi­bájukon kívül nem tanulhattak, most végre tanulási lehetőséghez jussanak. Sajnos, a valóságban ez nem egészen úgy sikerült­, ahogy a­ tervezet kigondolói szerették­ volna. A tanfolyamokat városok­ban szervezték s így a parasztság számára hozzáférhetetlenek vol­tak. . Később, rendelet jelent meg arról, hogy erre alkalmas köz­ponti fekvésű jakiakban is lehet létrehozni dolgozók iskoláját. A rendelet tehát meg van. Le­het, hogy sokhelyütt az iskolát is felállították. Nagy általánosság­ban mégsem követte a rendele­tét kellő iramban a gyakorlat, ami egy révleányvári parasztfiú hozzánk intézett leveléből is ki­tűnik. A levélben Isk­i János egy még-­ lehetősen zárt vidék parasztifjú­­ saga neve:ia­ken, hogy wunogas- • Lesznenenek­­suk őket a dolgozók iskolája ügyében. Ugyanis Ricsén, a vidék központjában szeretnének „fiók­­tanítóképzőt“ felállítani. Jártak már mindenütt, ahonnan támo­gatást,és segítséget lehetett re­mélni — mindezidáig eredményte­lenül. Egyesek szerencsét próbál­tak Nyíregyházán, a dolgozók ta­nítóképzőjében, de ez havonta 120 forint kiadást jelentett­­posztra és lakásra. Ezt nem bír­ták s letörve jöttek haza. Ricsén és környékén a sze­génység még ma is akadálya le­het­­a tanulásnak. Riese járási székhely, két-há­­rom kilométerre, falvak koszo­rúja veszi körül. Egy esetleges „dolgozók iskolájában“ öt tanító, három pap, két orvos, egy gyógy­szerész és egy gazdasági felügye­lő vállalná a taszítást. A­­tanulók pedig a legnagyobb áldozatokra is hajlandók lennének. Fedezni a fűtést, világítást, az esetleg ki­helyezendő tanár , élelmezését,­­ sőt, ha kell, még­is­,a*atokat is. Az ember meghatódik, mikor ezeket a sorokat, olvassa a levél­ben. Mennyi visszafojtott vágy, félbemaradt tehetségek mennyi lemondása gyülemlett össze eb­ben a minden áldozatra képes tanulni akarásban. Hogyne, ami­­kor ennek a vidéknek még pol­gári iskolája se volt. És most ezek az ifjak járják a kanonizu­szát. Még a tavaszon visszautasította őket a tankerületi főigazgató azzal, hogy e tankerületbe,s nincs állami képző, így nem lehet fiók­intézetet csinálni. A református püspökség tanárhiányra hivat­kozott Riese és környékének paraszt­­ifjúsága előtt tehát most se nyíl­nak meg a tanulási lehetőségek s mi úgy hisszük, hogy ez főleg azokon a közoktatásügyi embe­reken múlik, akik még ma sem értik meg az idők szavát és ér­zéketlenül, sőt sokszor talán el­lenségesen is__rrtunk a nép hon­foglalását. Sz, L, Sa 3L

Next