Szabad Szó, 1948. október-december (50. évfolyam, 226-301. szám)
1948-11-11 / 260. szám
A sárközi kispasztok harca nagygazdák csapdájától a földbérlőszövetkezitig Decs, november hó.A Szabad Szó tudósítójától.) Valamikor, a nagy válság éveiben vetődött Kiss János, hosszas vándorlás után Decsre, a sárközi kulákság fellegvárába. Kicsit furcsán szemlélgette a hatalmas, tömött kőfalakkal körülvett, kényelmes, tágas házakat, a házalj előtt a múltat őrző sok-sok öregembert és ■szinte úgy érezte, börtönudvaron járkál. Tudta, hogy ezek a kevély, egykés nagygazdák betolakodottnak tartják akit csak a munka végett muszáj megtűrni. Mert hát szó sincs róla, munkát azt kapott, a megszakadásig. Csakúgy, mint az igavonó barom. Igaz, annak különb istállója volt mint neki. Valahol, a falu legszélén, ahol a többi bevándorolt sommás és béres is lakott, szerzett egy szalmatetős, egyszobás, fökiszagú vályogviskót. Kiss János azért nem az az ember, aki elhagyja magát. „Ha ezek meggazdagodhattak, akkor nekem is menni fog!“ — így vélekedett és 1936-ban az egyik 150 holdas nagygazdától bérelt 10 hold földet. A feltételek nem nagyon tetszettek, de gondolta, majd csak megbirkózik velük. A 10 hold föld után, a bér a következő volt: összesen 30 mázsa búza és tengeri, — fele-fele arányban, — nagymennyiségű burgonya, tűzifa hazaszállítással, rengeteg baromf és tojás, no meg 2 darab 50 kilós disznó. Hát ez már igazán természetes, hogy a tengeri szára és csutkája, míg a gabonaszalma szintén a nagygazdának jutott, szűk, mert ez a törvény — válaszolt Kiss János határozottan és keményen. — Delfát érts meg ,végeredményben mindketten parasztok vagyunk! — hebegett Szőke. — Megértettem én már mindezt jól. Csak magának kicsit későn jutott eszébe a paraszti mivolta, így hát nem isszuk meg a pertut! És végre az egyik délután öszszeült a fölbérlő szövetkezet az első értekezletére-Sok feladatot kell megoldania, az új bérlők nehéz gazdasági helyzetben vannak. A nehézségeket azonban legyőzik, mert ők is úgy akarják és mert a demokratikus állam is segíti őket. Kiss János már tudja, hogy merre visz az út: — Gépállomás kéne még ide! Akkor majd nem kell uzsora-igát és gépet kérni a nagygazdáktól és csakugyan a magunk urai leszünk! Az pedig úgy is lesz nemsokára. Bécsen is és mindenütt az országban. Laczkó István így Sehlék Kiss Jánosi kodisá a nagygazdák vente egy teljes hónapot dolgo- Aztán megváltozott a világ. Uj Évente egy teljes hónapot dolgozott a nagygazda földjén. Ősszel ott serénykedett a nagygazda szüretjén, persze nem mulatságból. Kovát, kocsiját akármikor elkérhette a gazda. A maga pénzén fásítania kellett. És más egyéb „apróságok" nyűtték a vállát Jött a betakarítás. Már a cséplési munkálatok is befejeződtek, amikor egyszer odaállít a nagygazda Kiss János elé: — Hallja, maga miért nem fizette ki a biztosítási díjat? — Micsoda, tán azt is nekem kellett volna kifizetni? — mérgelődött János. — Benne volt a feltételekben! — vigyorgott ravaszul a gazda. . — Na és mennyi az? — Most már semennyi! Mivel nem teljesítette a feltételeket, az egész termést elveszik magától!“ El is vették. Hogy mekkorát káromkodott Kiss János akkor, azt ide nem lehet leírni. Izzott benne a gyűlölet, de azután másra nemigen gondolt. Hiszen mit is lehet itt tenni? Ez mér így van elrendelve, „ők vannak a falu közepén, mi meg a szélein.“ A jegyző is, a pap is, meg az egész mindenség azt mondja, hogy ez így van jól. „A nagygazda az nagygazda, te meg csak kódis vagy, János! Ez a világ sora“ — állapította meg magában lemondóni és húzta tovább a reménytelenség igáját. Aztán megváltozott a világ. Uj idők jötte!.. Városi munkáséul bevet földreformról beszéltek a községháza elött a gyűlésen. Kiss János is igényelt. De bizony neki már nem jutott a Mária Teréziámmá Tanulmányi Alap háromezer holdjábó. „Na lássák! Maguk a demokráciának sem jók! Ilyen senkiházi emberekkel ugyan ki is törődne?“ — mondta gőgösen az egyik nagygazda a községházán. Kiss János csak legyintett. A falu életében továbbra is a nagygazdák maradtak fölül. Az állami hitelek elosztásánál ők voltak a hangadók. A Termelési Bizottság elnöke is Mozolai János, 60 holdas fényescsizmás volt, így hát Kiss János újra beletörődve a változtathatatlanba, járt tovább napszámba a nagygazdák földjére. 1945-ben Nagy Ferencre, 1947-ben Pfeifferre szavazott Kiss János. Hiszen „megmondták" a falu hangadói, a „tekintélyes“ gazdák, hogy a parasztpártiak és a kommunisták rosszat akarnak a parasztoknak.. Most pedig minden parasztnak össze kell fogni. Még csak az hiányzik! Minket, parasztokat, nem lehet kijátszani — hadakozott Kiss János a faluban lelkesen a nagygazdák pártján. ... D© Kiss János a nagygallrák baját jajgatja A demokratikus pártok gyengén dolgoztak, a társadalmi szervezetek majdnem sehogy Szóval nagy volt a „békesség“ a falu lakói között. Ha Pestről, vagy egyéb „gyanús“ helyről hivatalos ember érkezett a faluba, a községházán Morolai úr és a főjegyző ezt az általános politikai érdektelenséget úgy magyarázta, hogy: „lám, nálunk nincs semmi baj! Itt mindig egyetértettek az emberek. Nálunk megvan a parasztegység, jó békesség.“ Ám jött azután valami, ami fordulópontot jelentett Kiss János életében. Megjelent az új haszonbérleti rendelet és Bécsen is megalakult a Földbérlő-bizottság. Kiss János is tagja lett. Mintha a világ a fejéről a talpára állott volna benne. A régi fogalmakat és a régi alázatot úgy söpörte el az új rendelet. — Hát szóval most már ez is lehet! Igazságot tenni! Bérlethez juttatni a szegényeket! — magyarázta boldogan szomszédjának, a másik nincstelennek, Szécsi Pálnak. Érezte, milyen nagy dolog az, hogy bent van a föllbérlő-bizottságban és ítélkezik a nagybérletek felett. Szeptember 12-én a községháza tanácstermében tartott nagygyűlésen, ebben az „egyetértő“ és „békés“ községben több mint 600 nincstelen és törpebirtokos zúgó éljenzése szakította meg az előadó szavait, ahogy ismertetni kezdte a haszonbérleti rendeletet. Kiss János most már tudta, hogy harcolni kell a nincstelenek jogaiért, a maga jogáért és négy gyereke jövőjéért. Mert harcolni kellett. Az uzsoragazdák fogvicsorgatva próbáltál menteni, ami menthető. Sokáig bejelenteni sem akarták a nagybérleteket. Öt nap elmúlt már a határidőből, amikor a tömeggyűlés hatására végre rémülten bejelentették még azt is, amit a rendelet értelmében nem is kellett volna bejelenteni. A nagygazdák igyekeztek vitát kezdeni, hogy időhúzást érjenek el. — Úgyis lejár nemsokára a szerződés és házikezelésbe megy át a föld — érvelt Ledneczky András 110 holdas gazda, Ivanics István 122 holdas és Takács Sándor 104 holdas viszont arra hivatkozott, hogy: „itt lenne a szántás ideje, de az új rendezés megzavarja". „Most ti következtek soron“ — kiáltották a faluban a zsíros nagy gazdák álszent tekintettel a közép parasztok felé. „Nagygazdákkal többé n©fn iszunk pártát" Szőke János. 300 holdas nagygazda egyenesen odaállt Kiss János elé: — Hallod-e te, az én földem szét van íratva és parcellázva a családtagok között, nem lehet igénybe venni! — Az igaz, de az is igaz, hogy egyetlen nagybérlő, Kárpáti Márton, közel 270 holdat. Azt bizony mi teljes egészében igénybe vesz• ! " A belpolitika hírei GERŐ ERNŐ közlekedésügyi miniszter szombaton avatja fel a rádió új 135 kilowattos nagyadóját. Az új nagyadó üzembehelyezése hatalmas lehetőségeket nyit meg a magyar rádió számára. Az új nagyadó üzembehelyezése után Budapest I. műsorát egész Európában hallhatják. A műsort a jövőben reggel fél hattól éjfél után negyven percig sugározza a magyar rádió. Budapest II. műsorát a mostani Budapest I. adója sugározza. A tervek szerint a két adó műsora teljesen kiegészíti egymást és nagy lehetőségeket biztosít a rádió műsorának tökéletesítésére. • A KOALÍCIÓS PÁRTOK vasárnap nagygyűlést tartanak Sopronban A nagygyűlésen Dinnyés Lajos miniszterelnök, Darvas József építés- és közmunkaügyi miniszter és Nógrádi Sándor államtitkár mond beszédet. A Kisgazdapárt vasárnap délután emlékünnepélyt rendez a sopronkőhidai fegyház udvarán. ORTUTAY GYULA kultuszminiszter ebédet adott Paul Eluard, a kiváló francia költő tiszteletére. A francia nép — mondotta Paul Eluard pohárköszöntőjében —, mint a magyar nép is, a szovjet hadseregnek köszönheti felszabadulását. Franciaország felszabadítása is Sztálingrádnál kezdődött. Ezért hiábavaló az imperialisták minden kísérlete: a francia népet nem lehet háborúba vinni a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen — állapította meg. ■» A NEMZETKÖZI ÚJSÁGÍRÓ SZÖVETSÉGvégrehajtó bizottsága Budapesten ülésezik. A november tizenhatodikén kezdődő értekezlet napirendjére tűzték a háborús uszítás elleni küzdelem kérdését. Felhívják a tagszövetségeket a francia bányászok támogatására. Ez a sztrájkmozgalom egyben védelmi harc a háborús uszítókkal szemben. A végrehajtóbizottság végül a nemzetközi újságrócserével és az újságírók nyaraltatásával foglalkozik. Az értekezlet — amint Aranyosi Pál, a MUOSz főtitkára mondotta — nagyban hozzájárul a békefront megerősítéséhez. A FÜGGETLENSÉGI FRONT újjáalakulásának időpontja az előkészítő bizottság ülésezésével ismét előtérbe került. Illetékes helyen ezzel kapcsolatban kijelentették a Szabad Szó munkatársának: az előkészítő bizottság sorozatos ülése nem változtat a Függetlenségi Front újjáalakításának eredeti időpontján. Az előkészítő bizottságnál igen komoly feladatokat kell az újjáalakításig megoldania. A Függetlenségi Front újjáalakulására tavaszra keríti sor. Miben Izisz Mindszenty? Többször foglalkoztunk már Mindszenty reakciós politikai magatartásával. Országunk dolgozó népének nagy többsége azóta is határozatok és táviratok sokaságával követeli Mindszenty politikai tüntetéseinek és uszításainak megtiltását. Ez atiltakozás egyre erősebb lesz és kétségtelenül előbb-utóbb eredménnyel jár. Az országban azonban még olyan katolikus hívők is vannak, akik kétségtelenül jóhiszeműek, azonban Mindszenty reakciós rémhírei által félrevezettetve, a Mindszenty elleni állásfoglalásokban az egyház üldözését látják. Hadd szóljunk ezekhez is. Ezek a hívők úgy vélik, hogy Mindszenty magatartása a katolikus egyház jogos önvédelme az állammal szemben. Számukra elsősorban az a döntő kérdés, hogy az egyház érdekeit veszélyezteti-e valaki? Érthető is, ha a hívő emberek egyházuk érdekeit mindenkor szem előtt tartják. De lássuk, valójában ki veszélyezteti a katolikus egyház érdekeit? Az országban még sok olyan templom és egyházi intézmény van, amelynek rendbehozatalát a hívők örömmel vennék. A helyreállító munka eddig állami támogatással folyt. Kinek a magatartása teszi bizonytalanná e segélyek további folyósítását? Mindszentyére ugyanis ezeket az összegeket is politikai célokkra használná fel. Az pedig józan ésszel nem várható, hogy az állam saját alapjai megdöntését célzó propaganda költségeire nyújtson további támogatásokat. Mindszenty magatartása tehát ilyen formán jelentős segítségtől fosztja meg a katolikus egyházat. De veszélyezteti Mindszenty az egyház érdekeit azzal is, hogy saját maga tagadta meg az állam által az egyház részére meghagyni szándékolt iskolák átvételét. A protestáns egyházak legfontosabb iskoláikat saját kezelésükben tarthatták meg. Mindszenty ezt katolikus részről visszautasította. Saját maga tette lehetetlenné, hogy a katolikus hívők egy része katolikus egyházi iskolába járathassa gyermekeit. Ugyancsak Mindszenty akadályozta meg azt, hogy az államosított iskolákban a szerzetes tanárok tovább tanítsanak. Ezzel egyrészt a sok oktató munkájának eredményét vonta el a katolikus tanulóktól, másrészt pedig a szerzeteseket kilátástalan gazdasági helyzetbe sodorta. Szavaival a katolikus vallás erkölcsi nevelás szükségességét hangoztatta, tetteivel pedig az egyház oktató tevékenységének teljes beszüntetését segítette elő. Mindezek kétségtelenül káros hatással vannak a katolikus egyházra, azonban csak gazdasági jelentőségűek és így ezeket a Mindszenty által okozott hibákat, mint annyi más nehézséget a történelem folyamán, az egyház ideiglenesen el tudja viselni mindaddig, amíg az egyház érdekeit jobban szívén viselő főpap vezetése alá nem kerül. Mindszenty legdöntőbb egyházellenes ténykedése azonban az, hogy a hívők sokaságát lelkiismereti válságba sodorja. Ezek az emberek látják, hogy a földet szétosztották a szegényparasztok között. Látják, hogy az ország gazdaságilag talpra állott. Örömmel tapasztalják, hogy Magyarországot végre a dolgozó nép érdekei szerint kormányozzák. És látják azt is, hogy Mindszenty mindezt nem helyesli, ha pedig ők e kérdésben vele szemben foglalnak állást, könynyen a kitagadás sorsára jutnak. Persze az nem jut mindenkinek eszébe, hogy a hitből kitagadni senkit sem lehet. Nem jut,eszükbe, hogy az egyházból bárkit kitagadhatnak ugyan, de nagyon könnyen megeshetik, hogy éppen az van, kirekesztve a hitből, aki az egyházból könnyelműen kitagadja és ezzel lelkiismereti válságba sodorja a hívők sokaságát. Nem jut eszükbe, éppen ezért bizonytalanságban vannak. Mindszenty magatartása tehát az egyház belső békéjét is veszélyezteti. És miért csinálja mindezt Mindszenty? Talán valóban az egyház érdekeit kívánja szolgálni? Az egyház megfosztása az anyagi támogatástól, a katolikus iskolák fenntartásának visszautasítása, a szerzetes tanárok tanítómunkájának megtiltása és a hívők lelki békéjének megbontása semmi esetre sem lehet az egyház érdekeinek szolgálata. De talán mártír akar lenni Mindszenty? Semmi esetre sem. Nagyon jól tudja, mit akar. Mindszenty, ha hisz valamiben, akkor a háborúban hisz. Háborút akar, mert attól politikai és gazdasági hatalmának visszaállítását várja. Nem a lelkiekkel törődik tehát, hiszen a lelki hatalom kérdése nem fegyverek dolga. A lelkiekkel való törődést éppen az egyház intézvényeinek rendbehozása, az oktatótevékenység folytatása, a szerzetes tanítók sorsának javítása és a hívők lelki békéjének helyreállítása jelentené. Ezzel azonban nem igen foglalkozik Mindszenty, mert idejét nagyon leköti a politizálás. A hívők pedig mindezt látják. Egyre inkább érthetetlenül szemlélik Mindszenty magatartását. Tudják, hogy az egyház érdekeinek veszélyeztetése nem Isten szerint való cselekedet. Miután pedig ezek a hívők a reakciós politikai célok szolgálatában nem akarják követni Mendszentyt, előbb-utóbb arra kerül sor, hogy még a hit dolgában is ki fogják kapcsolni őt életükből. Nem egy reakciós politikus magatartásához igazodva, hanem attól függetlenül, közvetlenül fogják keresni az Istennel való kapcsolatot. Tudják, hogy a hit, a fohász, az ima, Mindszenty nélkül is megtalálja az utat Istenhez. Ha pedig Mindszenty egyenesen nehézzé teszi ezt az utat, hát ki fogják őt kerülni. A katolikus hívők tehát hit dolgában is el fognak fordulni Mindszentytől és a katolikus papok között is lesznek majd minden bizonnyal olyanok, akik az egyház igazi érdekeit felismerik. Ezek az emberek azután saját maguk veszik kézbe egyházuk érdekeinek s a hitnek igaz szolgálatát. És látni fogják a hívők, hogy a demokrácia felemelő, építő, szegényeket gyámolító munkája, összeegyeztethető s vallásos hittel. Nyugodjanak meg tehát az aggodalmaskodók: a vallás ügye nem azonos Mindszenty ügyével. A belső békét, az egyház igazi érdekeit Mindszenty félreállítása szolgálná. Kéry János» SmdW' 3