Szabad Szó, 1948. október-december (50. évfolyam, 226-301. szám)

1948-10-10 / 234. szám

— Messziről kell kezdenem. A forradalom megbízásából hóna­pokkal azelőtt olyan feladatot kaptam, hogy kísérjem figyelem­mel egy kisebb összeesküvő cso­port működését. A csoport, amely császárha­rác és magyar birtoko­sokból állott, összeesküvést szer­vezett a forradalom ellen s ezzel a szabadságharcnak csírájában való elfojtására. Heteken át tartó megfigyelés után megtudtam, hogy e­ csoport vezetője Georgevics Ok­táv óbudai casznókereskedő, a csoport tagjainak kilétét azonban nem sikerült felfednem. így kö­vetkezett el az a nap, amelyen az összeesküvőket­ tettenértem Geor­­gievics házában. Mire azonban az ajtót betörtük, az összeesküvő csoport tagjai, vezérük kivételé­vel, elmenekültek. Georgievicsot parancs szerint Fehérvárra vitet­tem, házát azonban további meg­figyelés alatt tartottam. Szeptem­ber 3-án, este, ismeretlen férfi le­velet dobott be a ház egyik föld­szinti ablakán. A férfit elfogtam. Vallatáskor elárulta, hogy a le­vél Georgievna Máriának szól, szeptember 6-án, este 7 órára a Harangöntő­ utca egyik házába rendelte Wilhelm Schnitzler, az összeesküvők új vezetője. Schnitz­ler egyébként a császári gárda őrnagya, a magyarországi ellen­forradalom megszervezésére küld­ték a fővárosba. Mária füle zúgott, szeme előtt zavaros táncban keringtek az ar­cok. Wilhelm Schnitzler! Ez hát a titokzatos álarcos, a szerb nem­zeti hőst játszó császári bérenc, aki a hatalmukat féltő birtokosok élére állt. — Folytassa, kapitány úr. — A lány és Schnitzler talál­kozójára én is elmentem. Beszél­getésüket kihallgattam. Elhatá­roztam, hogy követem Georgievna Máriát és ezen az úton teszem lehetetlenné az ellenforradalmi kí­sérletet. Szeptember 7-én reg­gel... Mária nem hallotta a többit. Szédült, agyában összekeveredtek a szavak. — Wilhelm Schnitzler! Hajlandó vallomást tenni? — Kérdezzenek! — Mi volt a másodrendű vád­lott, Georgievna Mária szerepe az összeesküvésben? ■— Eszköz volt, felhasználtuk. Tudtam, hogy apja elhurcolása miatt érzett bosszúból elvállal olyan feladatokat, amelyeket mi magunk csak nehezen oldhatnánk meg. — Tudott a lát./fsz összeeskü­vés végső céljáról?1* Az álarcos sokáig nem felelt. Mária összeroskadva ült, szíve megszűnt dobogni. Ettől a válasz­tól függött a sorsa. — Mondom, hogy a lány eszköz volt csupán — emelte fel hangját Schitzler. — Annyit tudott csak, hogy az iratok célhoz juttatása honfitársai számára fontos és vele apján is bosszút állhat. A cél előtt azonban elveszítette erejét. Felad­ta magát s ezzel elárulta tervün­ket ! — Hogyan nevezték csoportju­kat? — Erre a kérdésre nem felelek. — Kik voltak a csoport tagjai? — Erre sem válaszolok. Félbemaradt vallomás — Vezessék el a foglyot. Haj­­ducska kapitány, Ön is elmehet. —­ Most — gondolta Mária —■ most kellene felnéznie, hogy még­­egyszer, talán utoljára lássa. De nem tette meg, s csak az ajtócsu­­kódásra emelte fel tekintetét. — Georgievna Mária. Mária olyan nehezen állott fel, mintha mázsás súlyok nyomnák a vállát — Tessék. — A honvédhadbíróság felszó­lítja vallomása megtételére. Fi­gyelmeztetem, őszintén mondjon el mindent, teljes és igaz beisme­rése előnyére lesz. — Ezredes ú! Ez év június 1­-teak éjjelén katonacsapat ha­tolt be apám óbudai házába. A csapatot Hajducska kapitány ve­­zette ... Apámat ezen az éjszakán elvitték, s amint később nekem hírül adták, megölték. Tíz héttel később ismeretlen két levelet do­bott be szobám ablakán. A levél­ben ez volt: ha le akarok számolni apám gyilkosával, szeptember 6-án, este hét órakor legyek a Harangöntő­ utca 7. számú házának kapujában. A felszólításnak enge­delmeskedtem. Gyűlöltem azt az embert, akit apám gyilkosának hittem. Gyűlöltem úgy, ahogy em­bert csak gyűlölni lehet. Ezen az estén... Az ő hangja ez? Az ő szavai azok, amelyek előtörnek ajkáról és­ ott vibrálnak a levegőben? Úgy törnek elő gondolatai mögül, mint a megáradt folyó. Hallja őket, érzi, — de nem érti. Beszél, egyre beszél. Az elnök felállt és vele a bí­rák is. — Vezessék el a vádlottat. A tárgyalást tíz percre felfüggesz­tem.* Micsoda tíz perc volt ez! Mint­ha megállt volna­, az idő. Mária mellében tűszúrásként szaladgált a fájdalom. Végre. A bíróság bevonult. Va­laki felsegítette helyéről, s kar­jánál fogva tartotta, mint a gye­reket. Az ezredes hangja kemény, mint, a vas. — Kihirdetem a hadbíróság íté­letét. Georgievna Mária a magyar nép szabadságáért küzdő honvéd­ség elárulására készült A hadbí­róság azonban figyelembe vette Georgievna Máriának apja vélt­­halála miatt érzett természetes keserűségét, továbbá azt a körül­ményt, hogy vállalkozásának bű­­nös voltára eszmélve, személyét önként feladta,­­ ezért mindösz­­sze kéthónapi fogházbüntetésre ítéli, a debreceni katonai töm­lőében ... A többit már nem hallotta. El­vesztette eszméletét. A folyosón egyhangúan toppan­tak lépései. Egyszerre megtorpant. A fordulóban egy férfi lépett eléje és elállta az útját. Hajduloska.­­ — Mária! Nem mondott mást, csak a sze­mében lobogott mindaz, amit nem mert kimondani. — Mit akar? A leány hangja csendes, fáradt. — Ön gyűlöl engem — kezdte el a férfi —Minden oka megvan rá. S én mégis arra kérem... Mária lassan végigmérte, úgy, ahogyan egy közömbös idegent nézünk. Hidegen, érzésteleníti. — Engedjen utamra. Ennyit mondott csak. S amíg a férfi szótlanul félreállt, felemelt fejjel, lassan továbbment. Az aranykereszt 1849 karácsonyestjén, még a ko­rai órákban rongyoskekecses, ko­pottruhájú, idomtalan csizmás, sza­kállas férfi taposta a havat az óbudai Régimalom­ utcában­ A férfi jobbkezét bekecse mellébe süly­­lyesztette, bal kabátujja üresen himbálózott, a kopott vándornak csak félkarja volt, összehúzott szemmel vizsgálgatta a hóval borított kapukat végre a 6-os számú ház előtt megállapodott. Háromszor keményen megzörgette a koppantót, aztán várt­ Pufókképű cselédlány húzta fél­re a figyelő nyílás reteszét. — Itthon van a kisasszony — kérdezte a jövevény. — Itthon — felelte a leány és gyanakodva méregette az érdeklő­dőt.­­ — Levelet hoztam a számára­•— Adja csak ide, majd átadom. — Személyesen kell átadnom — ellenkezetté a szakállas —, ez a parancsom. Tége­kövttkwik­ (13. folytatás) Megnyílt a Gyógyszerészhet Olt Károly népjóléti miniszter szombaton este ünnepélyesen meg­nyitotta a Gyógyszerész Hetet. A miniszter megnyitóbeszéde után dr. Németh Gyula rektor arany­diplomát osztott ki az ötven éve működő gyógyszerészeknek. Csirketolvajt fogott a filmfelvevőgép A napokban fejeződött be a „Zöld, sárga, piros“ című félórás játékfilm forgatása. A film egyik jelenete a Marx-téren játszódik. Felvételezés közben lezárták az át­járást és egy vidéki parasztasszony, hátán nagy batyuval, az út köze­pén rekedt. A hangos figyelmezte­tések hallatára ijedten elkezdett szaladni, elbotlott, és bátyújából egy sereg kiscsirke szaladt szét. A közelállók segítségével, egy csirke híjján, sikerült összeszednie a szét­szaladt jószágokat. Közben a film­felvevőgép működött. Amikor­­a gyárban levetítették a jelenetet, kiderült, hogy a felvevő­gép megörökítette azt a pillanatot, amikor valaki felkapja a csirkét és eldugja. A parasztasszony­a csirke­­tolvajban felismerte útitársát és visszaszerezte tőle a zsákmányt. Mozikműsora BEMUTATÓ MOZIK: ÁTRIUM (Mártírok útja 55.) Express szerelem. 4, tiz, H9, Sz. v.­­ 2-kor is. — CORSO (Váci­ utca 9.) Express sze­­r­elem. 4, tiz, H9, Sz. v. ii. 2-kor Is. — FÓRUM (Kossuth Lajos-u. 18.) Késői találkozás. 4, -;i7, H1, Sz. v. v. 2-kor Is. — LLOYD (Fürst Sándor-. 7.) Express szerelem- HR 9. sz. v. ü. H 3-kor is. — OMNIA (Kölcsey-U. 2—4.) Express szerelem- H1, H7, H 9, Sz. v. ü. H 3-kor is. — ROYAL APOLLO (J Er­­zsébet-körút 45.) Késői találkozás. H*. 9. — SCALA (Teréz-körút 60.) Késői találkozás. H 5, H 1, 9. Sz. v. ü. H 3-kor is. UTÁNJÁTSZÓ MOZIK: ADY (Somogyi Béla­ út 3.) Pique Dame. 4, ti7, H9. Sz. v. ü. 2-kor is. — BELVÁROSI (Szár­yi­ u. 21.) Lenni, vagy nem lenni. Jobb terem: %4, 6, ti9. V. u­. % 2-kor is. Bal terem: 5, %S. V. ü. 3-kor is. — BETHLEN (Bethlen Gábor-tér 3.) Bűnös vagy ál­dozat. 4, ti7, %9. V. ü. 2-kor is. — BUDAI VIGADÓ (Corvin-tér 8.) Bűnös vagy áldozat. 4, fi 7, H9. v. ü. 2-kor is. — CAPITOL (Baross-tér 32.) Végzet lovagjai. H1, fi 7, 9. V. ü. H 3-kor is. — CITY (Bajcsy-Zsilinszky­ út 30.) Győ­zelmes visszatérés. H 4, fi 6, 8. v. ü. 2-kor is. — OffiCSI (Teréz-körút 28.) Pique Dame, ti 5, fi 7, 9. Sz. v. ü. ti 3-kor is. — ELIT (Szt István­ krt 16.) Fantasztikus szimfónia, ti 5, fi 7, 9. V. ü. ti 3-kor is! — IPOLY (Csáky­­utca 63.) Robban a préri, dörren a fegyver, ti-től: Támadás 6.25-kor. ti 5,­ ti 7, ti 9. Vas. és ün. % 3-kor is­— JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 5.) Bűnös vagy áldozat. %4, %4, 8, V. ti. ti 2-kor is — KAMARA (Dohány­ U. 42.) Sürgős műtét, till, til, ti2- ti5, ti7, tis. — KOSSUTH (Váci­ út 17.) Végzet lovagjai. H1, H7, H9.,V. ti- ti 3-kor is. — KÖRÚTI HÍRADÓ (Erzsébet-kit 13.) Magyar Unió híradó 30. sz- Szovjet­unió hírei 18. sz. Mint az emberek. Beszéljünk őszintén a nemzeti válla­latokról. Művészi csontfaragványok Pintyőke és a cserkészek­ — MARX (István-út 39.) Puskás ember, ti 4, fi 6, 8. V. ü. ti 2-kor is. — NAP MOZI (Bartók Béla-út 39.) Diadalmas szere­lem. 11-től: Professzor úr, válasszon. Hí, ti 7, ti 9. y. ü. ti 3-kor is. — OLYMPIA (Erzsébet-körút 26.) Fizess a múltadért, till, til, HS, HS, H7. ti9. — PALACE (Erzsébet-körút 8.) Győzelmes visszatérés. 11, 1, 3, 5, 7, 9. — PÁTRIA (Népszínház­ utca 13.) Bűnös vagy áldozat. H5, ti­l, ti­l. V. ü, ti 3 is. — PHÖNIX (Rákóczi-út 63.) Tá­madás 6.25-kor. 11, 1, 3, 5, 7, 9. — ROXY (Rákóczi-út 82.) Fizess a múl­tadért. 11, 1, 3, 5, 7, 9. — SAVOY (ÖHöl-út 4.) Fantasztikus szimfónia. 4, 6, 8. V. ü. 2-kor is. — STUDIO (Akácfa-u. 4.) Mellékutca. 2, 4, 6, 8. — SZABADSÁG­­(Bartók Béla-út 64.) Lenni vagy nem lenni. Vá5, Vsl, V. ü. V. 3-kor is. - TINÓDY (Nagy­­mező-u. 8.) Lenni vagy rjem lenni. 4, 6, 8. V. ü. 2-kor is. — TURÁN (Nagymező-utca 21.) Puskás ember. 5, 7, 9. V. i­. 3-kor is. — UGOCSA (Ugocsa-utca) Processzor úr, válasszon 11-1ő!: Nagy kaland. 4, 6, 8. V. ü. 2-kor is. — VESTA (Erzsébet­ körút 39.) Támadás 6.25-kor. 10, 12, 2, 4, 6, 8. Szabad Szó október 10. 13 POSITTIMA, amelynek nagtyobb a füstje, mint a tike A külpolitikai barométer két­ségkívül szebb időt jelez, mint akárcsak egy héttel ezelőtt is. Egy hete még a nyugati harci dobok fortisszimójából azt lehe­tett hinni, hogy közvetlenül kü­szöbön áll az UNO kettészakí­­tása. Az Amerikától dirigált meg­­félemlítési hadjáratnak sokkal nagyobb volt a füstje, mint a tüze; akik részére címezve volt, azok egészeit egyszerűen nem ijedtek meg, s a nyugatiak vala­hogy úgy jártak vele, mint a kisgyermek sötét szobában, aki végülis a saját maga okozta lár­mától szeppen meg. E hét ele­jén felengedték a Biztonsági Ta­nácsban a berlini kérdés kísér­leti léggömbjét, a Tanács több­ségének elutasító ítélete lett­­ volna az UNO kettészakítása felé vezető út első lépése. Ehe­lyett a Szovjetunió legutóbbi jegyzékében részletesen ismer­tette a moszkvai és berlini tár­gyalásokat; ebből az derült ki (megjegyzendő, az amerikai Fe­hér Könyvből hasonlóan), hogy a mesterségesen felfújt ber­lini válság nemcsak a szakításra nem ad elfogadható okot, hanem egyenesen felveti a kérdést: miért nincs megyezés? Hogy egészen világosan lássunk, úgy hisszük, szükséges röviden ösz­­szefoglalni, mi is az a berlini kérdés? A nyugati­­hatalmak ez év ta­vaszán Londonban elhatározták, hogy Németországot kettészakít­ják, megteremtik a nyugatnémet államot és annak kormányát Frankfurtban. Elfeledkeztek azonban arról, hogy a négyha­talmi ellenőrzés rendszerének felborítása nemcsak Nyugat- Németországra, de Berlinre is ■vonatkozik, más szóval ezzel együtt elveszítették a Berlinben való maradás jogát is. Felállí­tottak egy államot, s azután ma­guk csodálkoztak legjobban, hogy annak határai is vannak. Úgy jártak, mint a részeg em­ber, aki körbejár háza kerítése körül, s közben panaszkodik, hogy bezárták. Amikor azután júniusban megszületett a nyu­­gati­ márka, a Szovjetunió a ke­leti övezet gazdasági helyzeté­nek biztosítására bevezette a ke­leti márkát, s ezzel együtt szi­gorú szállítási korlátozásokat léptetett életbe. Az a híreszte­lés, hogy a forgalmi korlátozá­sokkal a Szovjetunió a Ber­lin nyugati övezeteiben lakó 2.300.000 németet kiéhezteti, nem egyéb üres propagandánál, mert a város szovjet övezetében a nyugati negyedek lakosai is beszerezhetik szükségleteiket. A helyzet tisztázására Moszkvában megindult és hosszan elnyúló tárgyalásokon keretmegállapo­dás született, aminek lényege: 1. a Szovjetunió helyreállítja a normális közlekedést. 2. Berlin­ben a szovjet övezet márkája lesz az egyetlen fizetési eszköz. E keretmegállapodás részleteit kellett volna a négy főparancs­noknak kidolgozni Berlinben. A főparancsnokok tárgyalá­sának negyedik napján Clay amerikai tábornok két új köve­teléssel lépett fel:­­1. A berlini pénzügyi forgalmat szabályozó négyhatalmi bizottság ellenőriz­ze egész Kelet-Németország bankjegykibocsátását, 2. Berlin és a nyugati övezetek forgalmá­nak négyhatalmi ellenőrzése ne terjedjen ki a légiszállításokra. Mindkét követelés elfogadhatat­lan volt, mert: 1. ellenkezett a moszkvai keretmegállapodással, 2. a Keletnémet Jegybank négy­hatalmi ellenőrzése döntő bele­szólási lehetőséget biztosított­­ volna a nyugatiaknak a szovjet zóna egész gazdasági életére is, s 3. a keleti övezet, ennek megfe­­­­lelően Berlin pénzéért nem vál­lalhatnak felelősséget a szovjet hatóságok, ha a légi vonalakon úgy és azt szállítanak ide-oda, hogy és amiről a felelős hatósá­gok nem szereznek tudomást, 4. az 1945-ös négyhatalmi légügyi egyezmény egyenesen kimondja, hogy a légiszállítás kizárólag a megszálló csapatok ellátását szolgálhatja. Mindez napnál világosabbá tette mindenki előtt, hogy a berlini helyzet nemcsak a békét nem veszélyezteti, de valóban lehetőséget ad kis jóakarattal a tisztességes megegyezésre. Ez te­hát az első ok, amiért kissé le­lohadt az imperialisták harci kedve. A másik, a nyugatiak között újból fellángolt sok éles ellentét. Nincs helyünk arra, hogy mind­egyiket tüzetesen szemügyre ve­gyük, így csak egy kis csokrot hiszünk belőlük. Alig áthidalha­tó angol-amerikai ellentét áll fenn a brit acélipar és a Ruhr­­vidék államosítása, az angol­amerikai közös termelési bizott­ság, a Marshall-terv ellenértéke­­képen az USÁ-nak szállítandó stratégiai nyersanyagok, a latin­­amerikai államokkal folyó ke­reskedelem, a német hadiüze­mek leszerelése, az olasz gyar­matok hovatartozása, a közép­keleti olaj, a gyarmatok gazda­sági kiaknázása, a Nyugati Unió amerikai katonai támogatása, stb., stb. kérdésében. Éles ame­rikai-francia ellentét jelentkezik Nyugat-Németország militarizá­­lása, a berlini ügy kezelése, és még sok egyéb kérdés­ben. Mindenki harca mindenki ellen uralkodik a Marshall-dol­­lárok szétosztása és Franco- Spanyolországnak­­ a Nyugati Unióba való bekapcsolása körül. Mindez természetes velejárója az imperializmus korszakában a kapitalista vetélkedés kiéleződé­sének. A visszavonuló irányzat har­madik oka katonai. A most kö­vetkezőket nem mi mondjuk, hanem Max Werner, ismert amerikai katonai szakértő a New York Starban. „Az amerikai­­angol-francia együttműködés légüres térben mozog. Ha létre­jön egy katonai egyezmény, az csupán papírdarab lesz, amely nem számol a katonai re­alitásokkal. Az angol és a fran­cia nép nem akar és nem is tud újabb háborút viselni. Minden olyan kísérlet, amely Francia­­országot és Nagybritanniát cse­lekvő és döntő katonai hatalom­má igyekszik felfújni, politikai­lag felelőtlen és katonailag a va­lóságokkal nem számotvető pró­bálkozás. Nagybritannia és Franciaország nemcsak jelenleg gyenge katonailag, hanem be­látható időn belül nem is tud katonai hatalmat kiépíteni. Franciaország utolsó háborúja az első világháború volt, Anglia utolsó háborúja a második vi­lágháború. A nyugateurópai ha­talmak egyszerűen képtelenek harmadik világháború viselésé­re. Francaországnak nincs kor­szerű háborús ipara, nincsenek kiképzett tartalékai, sem tapasz­talt tisztjei. A francia hadsereg, amely most alig hat teljes érté­­kű hadosztályból áll, nem vé­delmezheti meg az Egyesült Ál­lamokat." Ez a reális helyzet, a nyugati háborús hírverés mögül hiányzik a valóságos erő és ezért fujdo­­gálnak ma enyhébb szelek a vi­lágpolitikában. Fathó Tibor

Next